Napló, 2004. május (Veszprém, 60. évfolyam, 102-125. szám)
2004-05-22 / 119. szám
2004. május 22., SZOMBAT HÉTVÉGE Rejtett dimenziók ■ Szíjártó János Számos rejtélyes, megfejthetetlen felettség kíséri életünket. Sokan tudomást sem vesznek ezekről, míg néhányan éjt nappallá téve gondolkodnak, kutatnak, próbálják felfogni a felfoghatatlant. Mi az, hogy az űr végtelen, vagy mit jelent, hogy az általunk ismert három plusz egy dimenzión kívül még van néhány számunkra láthatatlan. Térben és időben mekkora a világegyetem, és az általunk látható csillagok fénye a galaxis mikori állapotát tükrözi? Dr. Berke József, a Veszprémi Egyetem Georgikon Mezőgazdaság-tudományi Karának keszthelyi okleveles fizikusa nem lepődött meg ezeken a hétköznapi beszélgetéseink során is gyakran feltett, de nehezen megválaszolható kérdéseken. Mint mondja, már készül egy nyári, keszthelyi konferenciára, ahol ezek a különleges témák is napirendre kerülnek. A könnyebb érthetőség kedvéért hadd kanyarodjak egy kicsit vissza oda, hogy egyáltalán mit értünk egy vagy nulla dimenzión. A kettőt könnyen el tudjuk képzelni, ha például egy síkot veszünk, a háromnál pedig elég, ha a klasszikus térkoordinátákra gondolunk. Az egy dimenziót egy vonallal lehet ábrázolni, ahol például egy hangya kényelmesen tud közlekedni két irányba. A nulla dimenziót ezek alapján egy pontban tudnánk meghatározni. De ha növelem a dimenziók számát, akkor az már sokak számára nehezen képzelhető el vizuálisan. Tulajdonképpen Einstein volt, aki ebbe a kérdéskörbe bevezette az idő fogalmát, ami negyedik - vagy plusz egy - dimenzióként határozta meg az időt. - Mikor kezdtek el foglalkozni az újabb dimenziók létezésének lehetőségével? - 1919-ben két tudós, Klauza és Klein vetette fel egy ötödik létezését úgy, hogy tulajdonképpen az is itt van, csak begyűrődött. Ezt úgy kell érteni, hogy nem terjedt ki annyira, mint a többi, de leírható, kezelhető. Az egész anyagot elküldték Einsteinnek, aki először érdekes elgondolásnak nevezte, de nagyobb jelentőséget nem tulajdonított neki. Legalábbis egy ideig. Most ugranék az időben egy kicsit a könnyebb érthetőség kedvéért, hiszen jelentős előrelépést hozott a kölcsönhatások vizsgálata. Ebből négyet ismerünk, a gyenge, az erős, az elektromágneses és a gravitációs, amelyeket pillanatnyilag függetlennek tekinthetünk, bár próbálták ezeket „összegyúrni". Szintén nagy jelentősége volt a dimenziók kezelésében az úgynevezett húrelméletnek, amelynek alapvetően az a célja, hogy egy egységes elméleti rendszerben levezethető legyen az egész univerzum időbeni fejlődése. Itt már rájöttek a tudósok, hogy nagyon kevés a már ismert négy dimenzió és a kölcsönhatásokhoz, valamint a húrelmélethez kapcsolódó vizsgálatok, elméletek kidolgozása során tíz plusz egy - a plusz mindig az időt jelenti- dimenzió létezését állapították meg. Ezt úgy értelmezték, hogy a három térdimenzió mellett van még hét, amit azért nem érzékelünk, mert azok begyűrődtek. - Mit kell értenünk a begyűrődés fogalmán? Egyáltalán, a három térdimenziós aggyal rendelkező ember számára hogyan értelmezhető az a másik hét? - A klasszikus példa a locsolócsőből levezethető. Messziről nézve ez csupán egy vonalnak látszik, de ha közelebb megyünk, akkor már látjuk, hogy a csövön nemcsak hosszában, hanem merőleges irányban is közlekedhetnek a hangyák. De ha képzeletben a hossztengellyel merőlegesen eldaraboljuk a csövet, akkor ugyanúgy elképzelhetjük a begyűrt dimenziókat. Azonban ez csak akkor látható, hogy közel megyek hozzá, vagy esetleg benne élek. A két fő irányzat a kilenc vagy tíz plusz egy dimenziót tartja elképzelhetőnek, a már említett kölcsönhatások „bedolgozásával”, azonban ezek csakis akkor lehetnének láthatók az univerzumban, ha az időben visszafelé tudnánk haladni az ősrobbanás extra körülményeihez. A nagyon távoli csillagok fényéből egyébként ma már tudnak következtetni a mi galaxisunk korábbi viszonyaira, de magára az ősrobbanásra már nem. - Az ősrobbanás előtti állapotban a tudomány mai állása szerint hány dimenzió létezett? - Az egyik elmélet szerint a tízből akkor csak a három fejlődött ki, ami egyáltalán megalapozta a mai életünket. Ha több vagy kevesebb alakult volna ki, mi sem léteznénk. Azonban idetartozik még egy nagyon érdekes elképzelés, a tört dimenzió fogalma. Ezt úgy tudjuk elképzelni, hogy veszünk egy síkot, mondjuk egy papírlapot. Ha van ezen egyetlen pont, akkor azt egy dimenziónak vehetjük, ha több összetartozó van, akkor azt már 1 és 2 közötti értékkel határozhatjuk meg, hiszen a kettőről már csak akkor beszélhetünk, ha a papírlap tele van ponttal. - A téridő meghajlítása mennyire kapcsolódik az általunk nem érzékelt dimenziókhoz? Példaként azt szokták felhozni, hogy egy papírlapon két pont közötti távolság a lap behajtásával nullára csökkenthető. Ez a kérdés már a sci-fi irányába mutat és igazából csak a különböző feltételezésekre alapozható maga a térhajlítás és az ehhez kapcsolható esetleges utazás. A térdimenziók összegyúrása alapján elképzelhető, hogy az ember hihetetlen távolságokat tehessen meg minimális idő alatt. Ha például egy fekete lyukat nézek, akkor ott van egy olyan objektum, ahova a mi ismereteink szerint csak befelé áramlik minden. Nem nehéz elgondolni, hogy valahol ki is engedi a beszívott dolgokat. Ha pedig így van, akkor miért ne létezhetne egy ilyen átjáró máshova. Egyes feltevések szerint vannak olyan, úgynevezett féreglyukak, amelyeken áthaladva hatalmas távolságokat tehetünk meg egészen rövid idő, akár egynél is kevesebb másodperc alatt, sőt, foglalkoztatja a kutatókat az úgynevezett időhurok fogalma, ami például az időben történő visszajutást is elképzelhetővé teszi. Dr. Berke József a Veszprémi Egyetem Georgikon Karának okleveles fizikusa Illusztráció Stephen Hawking A világegyetem dióhéjban c. könyvéből Einstein nagyszámú kísérlettel alátámasztott relativitáselmélete szerint az idő és a tér elválaszthatatlanul összefonódik egymással. Nem lehet meggörbíteni a teret anélkül, hogy az hatással ne lenne az időre is. Eszerint tehát az időnek is van alakja, ami egyes feltételezések szerint önmagába is visszatérhet, illetve lehetnek olyan mellékvágányok, hurkok - átjárók, féreglyukak - amelyek visszavezethetnek egy korábbi időbe. A világ legdrágább babaháza A St. James parkban fekvő Spencer-ház kicsinyített másolatának külseje, illetve belseje. A 200 ezer angol fontot (74 millió forintot) érő alkotást - amely a világ legdrágább babaháza - a kensingtoni városházán rendezett babaházfesztiválon láthatják az érdeklődők. Az eredetit a walesi hercegnő egyik őse, Spencer első grófja építtette 1766-ban NAPLÓ 11 „Már 1 117 514-en támogatjuk, hogy állítsák vissza az otthonteremtési támogatás rendszerét, hogy állítsák le a privatizációt, és támogassák a magyar vállalkozókat, hogy tartósan csökkentsék a gyógyszerárakat, hogy támogassák a magyar gazdákat, hogy a gáz- és energiaár-emelés mértéke az 5%-ot ne haladja meg.” /Az aláírásgyűjtést folytattuk! szövetség 0 / 1 Az európai néppárt