Napló, 2004. december (Veszprém, 60. évfolyam, 280-305. szám)
2004-12-04 / 283. szám
8 NAPLÓ Hatalmi szó nélkül ■ Varga Domokos Péter Volt valaha a társadalmi munka. Kimúlt, mint az orosztanulás. A kutya sem ugat utána. Pedig sokunknak pozitív élményei kötődnek hozzá. Mint a veszprémieknek az állatkert építéséhez. Jómagam nem vehettem benne részt, de ahányszor csak szóba került a veszprémi zoo, mindig megjegyezte valaki: „a felépítése ennyi meg ennyi százalékban társadalmi munkában történt, szinte kivonult az egész város”. Öreg és fiatal. Aztán a fényes szelek után új szelek kezdtek fújdogálni, melyek nem csupán a mi lobogónkból fogták ki a légáramlatot, hanem a szeméttel együtt kisöpörték a berendezés egy részét is. Mielőtt indokolatlanul a hamis nosztalgiázás vádjával illetnének, tegyük hozzá, a társadalmi munka, mint fogalom, azért tűnt el az életünkből, mert kiüresedett. A nagy, közös, önkéntes kivonulások a kötelezően kipipált, értelmetlen jelenlétté degradálódtak, elveszett a munka tartalma és értelme, hamissá vált, mint a világ, melyben fogant. Értékén mérünk mindent (nagyon helyesen), és a közös átváltó a pénz (már sokkal kevésbé helyesen igaz, jobbat ennél nem találtak ki). Amit nem fizetünk meg, annak nincs is értéke, gondoltuk, felejtsük el tehát az ingyenmunkát, nem illeszthető az újkori rendbe. Ismét csak tévedtünk. Odaát, a Lajtán vagy a tengeren túl jelen van. Sokkal nagyobb mértékben, mint nálunk valaha is volt. Veszprém polgármestere egyik amerikai útjáról hazatérve azon lelkendezett, micsoda hallatlan szerepe van odaát az önkéntességnek. Vannak a kis létszámú testületek, de az előkészítés és a végrehajtás minden fázisában ott nyüzsögnek a civilek. Az unióból érkező önkormányzati küldöttséget házaknál szállásolják el, ott természetesen fogadják a magyar, lengyel, cseh vendéget, az élet megy tovább, mint addig, a család munkába és szomszédolni jár, ja, a mister is itt van, foglalja le magát. A múzeumban hét végén az egyik üzem vezetője kalauzolja a csoportot, a sportrendezvényen a szemetesember vezényel. Sem kidobnunk, sem újra kitalálnunk nem kell ez ügyben semmit. Csak adjunk neki új nevet. És még véletlenül se jusson eszünkbe, hogy hatalmi szóval fogjunk hozzá. Nem elég a vadászösztön Összefogás ■ Mátételki András Ne higgyék azt, hogy csak a macskák járnak a forró háztetőn, esetenként a polgárőrök is... Az egyik érintettől, a 32 éves Tóth Istvántól, a pápai régió felelősétől, a megyei polgárőr szövetség elnökségi tagjától hallottam ezt, aki napjainkban leginkább Veszprémben vállal önkéntes szolgálatot, mivel gyengéd szálak fűzik egy megyeszékhelyen lakó hölgyhöz. A pápai polgárőrség egykori elnöke, akinek a csapata 2001 -ben az év polgárőrsége lett, azt mondja, ezt a feladatot csak annak érdemes vállalnia, aki úgy érzi, szeretne másokon segíteni, megvédeni közösségét a kisebbnagyobb bűncselekményektől. Jó néhány embert a kalandvágy visz közéjük, meg az, hogy kihúzhatják magukat a rendőr oldalán. Belépéskor alapvető feltétel a 18. életév, a magyar állampolgárság s a büntetlen előélet. Nem árt a jelentkezőt ellenőrizni, nehogy utólag derüljön ki, szűkebb környezetében mint agresszív embert ismerik. A háromdiplomás közgazdász szerint soraikban leginkább kétkezi munkásokat találni. Noha Pápán biztos anyagi háttérrel jól működik a polgárőrség, vidéken más a helyzet. A kapitánysághoz tartozó ötvenkét településen kilencben aktívak az önkéntesek, tizennyolcban pedig csak papíron léteznek... A legnagyobb gond, hogy a községeknek még évi százezer forintjuk sincs arra, hogy támogassák őket. Mindent lelkesedéssel nem lehet pótolni. A vadászösztön mellé kell a siker is, ami átsegíti ezeket az embereket a legtöbbször eseménytelen éjszakai szolgálatokon. Tóth István egyik legemlékezetesebb esete, amikor tavaly a pápai kapitányságon arra kérték késő délután, hogy tartsa szemmel egy lakásbetörő csapat kocsiját. Társával, Budai Dezsővel ideális figyelőhelyet találtak az egyik általános iskola tetején. A lapos tetőre ráhajló fűzfa pedig kitűnő álcázást nyújott. Még beszélgetni is tudtak, ugyanis az iskola éttermében aznap esküvőt tartottak - a zene minden zajt elnyelt messze a környéken. Hajnali fél négykor osont a Fordhoz az egyik elkövető. Kattant a zár, s már pörögtek is a kocsi kerekei. A két polgárőr máris beszólt a kapitányságra, hogy az autó merre indult el. Percek múlva már bilincs csattant a gyanúsított kezén, akit - társaival együtt - nemrég állítottak bíróság elé. SMS VÉLEMÉNYVONAL SZÓLJON HOZZÁ írásunkhoz! SMS-számunk: 06-90-631-300 Üzenetét NV (utána szóköz) jellel kezdje! Tóth István Kanadai diákok segédkeznek a Habitat-házak építésénél Csurgón mti-fotó: Varga György szerint ezt a feladatot csak annak érdemes vállalnia, aki úgy érzi, szeretne másokon segíteni Penovác-fotó ■ Tóth B. Zsuzsa AKlahaláp -Sáska Községek Önkéntes Tűzoltó Egyesülete legidősebb tagja, Horváth Gyula már nyolcvan körül jár, a tiszteletbeli parancsnok, a csapat egykori irányítója emlékezete szerint is már az '50-es években működő egyesület volt az övék. Jelenleg a két településen százhuszonöt tagot számlálnak, akik közül több mint övenen még fiatalkorúak, sokan iskolások. Fiú- és lánycsapatunk is van mindkét faluban, hiába, ma is a legnépszerűbb hivatások egyike a tűzoltás. Talán mert mi oda megyünk, ahonnan más menekül. A zalahalápi iskolában az egyik egyesületi tag oktatja a legkisebbeket, amíg el nem végezhetik az önkéntesek negyvenórás alaptanfolyamát - avat be az egyesület halápi parancsnoka, Illés Ferenc, a sáskai parancsnok, Horváth Árpád és a titkár, Igaz Sándor. A gyerekek lelkesedéséről szólva hozzáteszik, hogy sokszor úgy kell elvonszolni őket a tűztől, hiszen vizsga és felszerelés híján a legkisebbek még nem olthatnak. A versenyeken viszont próbára tehetik ügyességüket, és élnek is ezekkel a lehetőségekkel. Évente tűzoltó vetélkedőt rendeznek számukra a felnőtt lánglovagok, a vetélkedőkön, versenyeken rendszerint több a lány, mint a fiú. Ők noszogatják a srácokat, amellett szófogadóbbak is náluk. Növeli mindannyiuk felelősségtudatát a tűzoltás ismerete, érdekes módon, mióta ennyi a fiatal nálunk, megszűntek a bozóttüzek a környéken. Amellett pedig motiválja őket a csapathoz való tartozás, de az egyenruha is tetszik minden fiatalnak. Persze nem kis pénz ezt is előteremteni, önkormányzati és pályázati támogatásokból élünk. Civilnek túl egyenruhások vagyunk, azt mondják, menjünk a Belügyminisztériumhoz pályázni, hivatásosnak meg túl civilnek találtatunk. Amikor azonban tűz van, mindez nem számít, vonulni kell. Jól jött a közelségünk az utóbbi időkben például a zalahalápi parkettagyári tűzesetnél is - mondja Igaz Sándor, és mutatja Tatár Attila levelét, melyben a vezérőrnagy, országos katasztrófavédelmi főigazgató a tűz- és robbanásveszélyes helyzet gyors és sikeres elhárításáért mondott köszönetet az önkénteseknek. Azoknak, akik pénzt nem várhatnak munkájukért, de ők nem is ezért pattannak ki az ágyból, ha kell, éjnek idején is. Az önzetlen segítő szándék vezérli mindannyiukat, így volt akkor is, amikor a 71-es főút mellett a nádtüzet kellett oltani. Aki nem fért be az autókba, képes volt kismotorjával robogni a helyszínre, hogy hasznát vehessék munkájának. Mindenféle esetre akad példa ennyi évtized alatt. - Több mint harmincéves, muzeális Csepel járműveink vannak, hiányzik egy kis kategóriás, hétszemélyes fecskendő. Az öreg kocsit persze megbecsüljük, ahogy hagyományainkat is őrizzük. A versenyen mindig részt veszünk. Ott generációk versengenek együtt, de ez nálunk nem újság, hiszen az egyesületben van egy-egy családból nagyapa, fiú és unoka is. A települések legnagyobb civil szerveződéseként tekintélynek örvendünk, mégis gondot okoz a létfenntartásunk államilag biztosított normatíva hiányában. Amíg ezt el nem érjük, addig is vonulunk rendületlenül, ha kell segíteni. A kisebb esetek mellett idén eddig háromszor kellett vonulnunk, tavaly az aszály miatt négyszer ennyi feladatunk volt. Hiába, ahogy mondják, úgy is van, az eső hátráltatja a tűz oltását. Ha tűz van, akkor azonban mindenki egyforma, a kemény csapatmunka nem tűr megkülönböztetést, ugyanaz a feladat vár mindannyiunkra - mondjuk a Zalahaláp-Sáska Községek Önkéntes Tűzoltó Egyesületének vezetői. Több lány, mint fiú Ha tűz van, minden lánglovag egyforma - Népszerű hivatás Zalahalápon A Zalahaláp-Sáska Községek Önkéntes Tűzoltó Egyesületének vezetői a gyors segítségnyújtás mellett az utánpótlás neveléséről is gondoskodnak HÉTVÉGE 2004. december 4., SZOMBAT a kedvenceinkért ■ Kovács Erika Megmenteni az altatásra ítélt kutyákat, illetve minél elviselhetőbbé próbáljuk tenni a gyepmesteri telepen való életüket -ez a legfőbb célja az ajkai „Vahur” Ajka és Térsége Állatvédő Egyesületnek. - Ötven kutyának találtunk gazdát alig néhány hónapos működésünk óta, amely kiemelkedően jó eredmény - értékeli az állatvédők néhány hónapos munkáját Németh Réka elnök, akinek kezdeményezésére harmincan megalapították az egyesületet. Borzasztó, végtelenül lehangoló látvány, amikor az ember egy kiéhezett, sokszor félig agyonvert, utcára dobott szerencsétlen állatot lát. Holott egy kutya feltétel nélkül szereti az embert, ragaszkodik hozzá, akkor is megnyalja a kezét, ha előtte az ember félig holtra verte. Nemrég egyikük még akkor is viszszament a gazdájához, amikor az csak azért nem tudta felakasztani a kutyát, mert a kötél elszakadt. Ez a ragaszkodás önmagáért beszél - vélekedik Réka. Ezek után nem kérdés, hogy aki állatvédő egyesületet hoz létre, vagy abban dolgozik, rá sem gondol az anyagi ellenszolgáltatásra. A lényeges, hogy segítsen, hogy megmentse a szerencsétlen, magára hagyott állatok életét. Ajka és térsége eddig fehér foltként szerepelt Veszprém megye állatvédelmében. A gyepmester tette a dolgát, de segítsége nem nagyon akadt. Az egyesület tagjai melléálltak, gazdát keresnek a telepen élő kutyáknak, felváltva takarítják a kendeket, ételt-italt adnak a négylábúaknak, és mindig jut idő egy kis játékra, simogatásra is. Sok egyesületi tag családjával együtt kijár és játszik a kutyusokkal, nem nézve időt, pénzt és fáradságot. - Hogy miért tudunk ilyen eredményesen működni? - kérdi Réka. - Célunk az életmentés, és ez az érdek nélküli összefogás megsokszorozza az erőnket. Szerencsére egyre szaporodik a létszámunk, nem beszélve arról, hogy vállalkozók, óvodák is segítenek nekünk, illetve a kutyusoknak - állítja az egyesület elnöke. Lakatos Bernadett naponta kijár a telepre és gondját viseli a kutyáknak Fotó: Györkös József