Veszprémi Szemle, 2023/68-71. (25. évfolyam, 1-4. szám)
2023-03-01 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Sashalmi István: Veszprém Petőfije. Petőfi István honvédszázados, a 6. „Veszprémi” honvédzászlóalj századparancsnoka
Sashalmi István Veszprém Petőfije – Petőfi István honvédszázados származása. Alacsony, köpcös, pirospozsgás, szőkésbarna, sötétkék szemű, jó kedélyű, de kissé hirtelen haragú emberként emlékeznek rá, akik ismerték. Sass István, Petőfinek kedves iskolatársa, alacsony helyett középtermetűnek mondja az apát. Az általa említett széles vállú, egy kissé elhízott termet lényegében a köpcös alkatnak felel meg. Hatvanas létére is egyenes tartású – írta Sass az 1847-ben egyébként csak 56 esztendős apáról. – „Bátor tekintete mellett arcán szelíd kifejezés ült.” A szelíd arca ellenére ki lehetett hozni az öreget a béketűrésből, ennek legegyszerűbb módja az volt, ha megkérdőjelezték magyarságát. Így 1828-ban Bagó Kis István szabadszállási asztalos, aki „gyütt-ment” tótnak nevezte és gyalázatosan káromolta, pórul járt, mert nagy költőnk atyja többszöri figyelmeztetést követően a sértésre egy elemi erejű pofonnal válaszolt. A magyar nemzethez történő tartozás abban az időben sokkal inkább identitás és nem genetika kérdése volt. Széchenyi István húszéves korában még nem tudott tisztességesen magyarul, de eszünkbe nem jutna magyarságát megkérdőjelezni. Széchenyi magyar nyelvű írásai ráadásul az egyszerű nép számára túlságosan magasröptű és nehezen befogadható volt. Kossuth egyszerűbb nyelvezetű írásai, beszédei könnyebben befogadhatóak, olyan hatású, mintha a két embert egy emberöltő választaná el. Petőfi ennél is egyszerűbb, érthetőbb nyelvezetet használt verseiben, hiszen nagyon jól ráérzett neveltetésének környezete miatt, mi az, ami könnyen befogadható. Petrovics István nemesi származása minimum erősen vitatható elképzelés, igaz a társadalom legalsó rétegéhez sem tartozott. Legény korában munkavállalóként kezdte, majd önálló kisvállalkozó lett, később ennél is többre vitte. Munkát kereső vándorlásai során találkozott Hrúz Máriával. 1815-ben ismerkedtek meg Maglódon. Petrovics István ekkor székálló legény, jövendőbelije pedig házvezetőnő, a helybeli papnál, Martiny Mihálynál. A fiúk édesanya Hruz Mária 1791. augusztus 26-án született a Turóc megyei Necpálon, szlovák környezetben, csak felnőtt korában tanult meg magyarul. Arany János szerint, folyamatosan beszélte a magyart, de a szavakat nem mindig ejtette tisztán. A visszaemlékezések magas, fekete hajú, csendes, visszahúzódó asszonyként írják le. A közhiedelemmel ellentétben, nem szegény családból származott. Hrúz János, Mária apja a suszter mesterség mellett kocsmabérléssel is foglalkozott, fuvarozott, később gazdálkodott, szolgálót és szolgálólányt tartott. A szomszéd faluban élő nemes Kosztolányi családnak ugyanannyi lova, tehene volt, mint Hrúz Jánosnak, csak birkanyájuk volt nagyobb létszámú. Amikor a lelkészt Kiskőrösre hívják, mivel Hrúz Mária további szolgálatára nem volt szüksége, hogy dolgos alkalmazottja ne maradjon munka nélkül, Pesten szerez neki állást. Petrovics István pedig tovább folytatta vándorlását jobb munkalehetőséget keresve. Maglódon már megvolt a szerelem első látásra, nemsokára 1818 szep- 9