Viharsarok, 1954. szeptember-december (10. évfolyam, 206-309. szám)

1954-11-23 / 277. szám

/ K­LÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK I VIHAR X. É­VI­ ULY­AM, 277. SZÁM fi« ÁRA: 50 FILLÉR S­A­G­Á­N­A­K L­A­PJA Elitre a tanácsválasztások sikeréért, épülő hazánk, boldoguló népünk, erősödő békénk ügyének győzelméért! Dobi István elvtárs, az Elnöki Tanács elnöke mondott beszédet a vásárhelyi választási nagygyűlésen TJ ideg,­­éltes reggel. A fellobogózott vásárhelyi ** utcák mégis népesek. A választópolgárok csopor­tosan sietnek a Béke-szálló, a városi tanács köz­gyűlési terme, a Petőfi kultúrház, a Béke- és az ötéves Terv mozi felé. A Béke-szálló emeleti nagy­termében tartandó választási nagygyűlésről az em­lített középületekbe hangszórók továbbítják majd Dobi István elvtársnak, az Elnöki Tanács elnöké­nek választási beszédét. Közben a Kossuth­ téri hangszórók előtt is gyü­lekeznek a város választói, hiszen dél felé haladva langyosodik az idő, az őszi nap bár bágyadtan sírt, valamit mégis melegít. Kilenc óra. A városi tanács székháza előtt fel­sorakozott katonai díszegység készen áll az Elnöki Tanács elnökének fogadására. Pattogó vezénysza­vak hangzanak, majd a katonazenekar a Himnuszt játszó. Vásárhely dolgozói köszöntik a városba ér­kező Dobi Istvánt, a Magyar Népköztársaság Elnö­ki Tanácsának elnökét, a választási nagygyűlés szó­nokát. Rövid üdvözlés után Dobi elvtárs, a megyei és városi vezetők, a Hazafias Népfront megyei és városi bizottságának több tagja, a választási nagy­gyűlés díszelnökségének tagjai elindulnak a Béke­szálló felé, amelynek nagyterme már zsúfolásig megtelt. A város többi nagytermét is megtöltötték már a választók, sőt kint a Kossuth-téren is egyre növekszik a tömeg. Elfoglalja helyét a Béke-szálló nagytermében a nagygyűlés elnöksége, amelynek tagjai között van többek között Dobi István elvtárs, az Elnöki Tanács elnöke, Németh Károly elvtárs, az MDP Csongrád megyei Pártbizottságának első titkára, Lövő Ferenc elvtárs, az MDP Csongrád megyei Pártbizottságá­nak másodtitkára, Papp Sándor elvtárs, a megyei tanács elnöke, Forgó László elvtárs, az MDP vá­sárhelyi városi bizottságának első titkára, Gyáni Imre, a Hazafias Népfront vásárhelyi bizottságának elnöke, Bereczki János, a városi tanács elnöke, Nagy Sándor, a mátyáshalmi olvasókör elnöke, Mucsi Istvánná, a Kötöttárugyár kétszeres sztahá­­novistája, Csikós Miklós festőművész, Kovács Má­ria, a vásárhelyi Dózsa tsz DISZ-titkára és még számosan. Váljék a Hazafias Képfront Iránti bizalomból politikai és közéleti tevékenység A vasutas zenekar a Himnuszt játsza, majd Gyáni Imre mond megnyitó beszédet. — Városunk társadalmát, mun­­k­ásságát, dolgozó parasztságát, ér­telmiségét, az alkalmazottak és vá­rosi kisemberek, kisiparosok, kiske­reskedők rétegeit megmozgatta a Hazafias Népfront mozgalma. Vá­rakozással és bizalommal fordultak a népfront politikája felé. De mi azt akarjuk, hogy a várakozás és bizalom továbblendüljön. A vára­kozásból nyílt odaállás, a bizalom­ból politikai és közéleti tevékeny­ség legyen. Erre nagyszerű alkal­mat szolgáltat a most következő ta­nácsválasztás. • Kellően ismeretesek-e már a Hazafias Népfront politika nagy népi-nemzeti célkitűzései? Látjuk-e mindnyájan világosan e politiká­ból ránk háramló feladatokat és kötelességeket? Tudatában va­gyunk-e teljesen a mostani tanács­választás igazi demokratikus je­lentőségének? Nem, nyilván van­nak még problémáink, vannak még előttünk homályos kérdések. Mai választói nagygyűlésünkön éppen e mindenkiben élő kérdésekre kívá­nunk választ adni és utat mutatni, hogy városunk minden hazafias és demokratikus ereje egy egységes folyammá nőve küzdjön dolgozó népünk további felemelkedéséért. — mondotta többek között Gyáni Im­re. Ezután Dobi István mondott be­szédet. Dobi István beszéde ’ Tisztelt Nagygyűlés! Vásárhely Dolgozó Népe! Nemrég bontotta ki zászlaját a Hazafias Népfront, népünk legszé­lesebb rétegeit, az egész nemzetet összefogó tömegmozgalmunk. Dol­gozó népünk lelkesedése és bizal­ma, amely a Népfront Országos Kongresszusán éppúgy, mint a he­lyi népfrontgyűléseken, a minden­napi életben megmutatkozott, a nemzeti egység győzelmes kibontat­­kozásáról tanúskodik. Munkást, pa­rasztot, értelmiségit, mérnököt, or­vost, írót, művészt és dolgozó kis­embert, minden hazafit foglalko­zásra és világnézetre való tekintet nélkül egységbe szólít a Hazafias Népfront az egész nemzet előtt álló nagy, történelmi feladatok meg­oldására. A legutóbbi hetek esemé­nyei azt bizonyítják barát és el­lenség előtt, hogy a Hazafias Népfront zászlóbon­tása népünk legbensőbb vágyát juttatta kifejezésre, megdobbantotta minden hazafi szí­vét és népünk apraja, nagyja, nagyszerű tettekkel, az országépítő munka új sikereivel tett hitet a népfront ügye mellett. Felszabadult hazánk és népünk tíz éves története ország-világ előtt bizonyítja, hogy a magyar nép — bár hosszú évszázadokon keresztül sikertelenül küzdött szabadságáért és függetlenségéért — éppen a le­győzhetetlen nemzeti összefogásból erőt merítve, tudott élni a szabad­sággal, melyet a szovjet nép áldo­zatos h­arca hozott el számára. S ma valóra válnak régi harcaink ne­­­mes célkitűzései. A mi népünk rövid évtized le­forgása alatt olyan változásokon ment át, mint soha még a történe­lem folyamán. Munkásosztályunk kiemelkedett a keserű proletársors­ból, a népi demokratikus állam, a legfontosabb termelőeszközök gaz­dája, s a társadalom vezetőosztá­lya lett. Parasztságunk nem kifosz­tott koldus, a holnaptól félő kiszol­gáltatott többé­ földet kapott a népi demokráciától, az államhata­lom hathatós támogatását élvezi. Dolgozó parasztságunk jelentős ré­sze rálépett a boldogulás új, leg­gyorsabban felfelé ívelő útjára: a szocialista nagyüzemi gazdálkodás­ra tért. Egymásra talált a két nagy ba­ráti osztály, a munkásság és a dolgozó parasztság. Társadal­munk e két alapvető osztályá­nak megbonthatatlan szövet­sége volt a tíz év alatt elért eredményeink legfőbb alapja, s ez további sikereink legbiz­tosabb záloga. Értelmiségünk urak szolgájából a szocializmust építő társadalom egyenjogú tagja, megbecsült dol­gozója lett s a tíz év alatt nem egyszer tett hitet, tanúbizonyságot a haladás, a nemzet,­­a haza szent ügy mellett. S minél jobban távolodik tő­lünk a nagy történelmi fordulat, a felszabadulás napja, annál értéke­sebb lesz számunkra az elért ered­mény, annál inkább összeforraszt minket együttes munkánk, elért sikereink tudata jövőnk nagy­­ cél­kitűzései. A szocializmust építő munkánk­ban jelentős állomás a most kö­vetkező tanácsválasztás. Erre ké­szül most nagy figyelemmel az egész ország. Mindenütt jelölőgyű­léseken vitatta meg a lakosság, hogy megfeleltek-e a tanácstagok választóik négy évvel ezelőtt be­léjük helyezett bizalmának. Akik megfeleltek, azokat újra jelölték. Akik nem, azoknak helyére jobbat állít a nép akarata. Egész politikánk vezérfonalává az életszínvonal emelését tettük meg Tisztelt Nagygyűlés! A Hazafias Népfront nemzetépí­tő erejének kibontakozása és a ta­nácsválasztás, e két nagy politikai és társadalmi tömegmegmozdulás­i sikereihez nagyban hozzájárult a párt Központi Vezetőségének ez év októberi ülésén hozott határozata. A Központi Vezetőség októberi ülé­sén mélyrehatóan elemezte a múlt év júniusa óta elért eredményeket és feltárta azokat a hibákat, ame­lyek akadályozzák az új szakasz célkitűzéseinek, főkép gazdaság­politikájának maradéktalan végre­hajtását. A párt októberi ülésének hatá­rozata minden kétséget kizáróan megállapította, hogy az új sza­kasz célkitűzései helyesek­ vol­tak és helyesek ma is. Helyes volt az, hogy az életszínvo­nal emelését tettük meg egész po­litikánk vezérfonalává. Ennek ren­deltük és rendeljük alá a jövőben is egész gazdasági politikánkat. Az is helyes volt, hogy az életszínvo­nal emelésének fő eszközeképpen a mezőgazdasági termelés nagyará­nyú és gyors fellendítését jelöltük meg. Az ipar elé azt a feladatot állítottuk, hogy több és olcsóbb fo­gyasztási­ cikkek­et gyártson a falu és a város lakosságának, hogy mi­nél több és minél jobb minőségű gé­pet, munkaeszközt, műtrágyát és növényvédőszert gyártson a mező­­gazdaság számára. A feladatok helyessége mellett tanúskodott az a nagy lelkesedés, amellyel a dolgozók az új szakasz célkitűzéseit s megvalósításukat szolgáló intézkedéseit fogadták. A lakosság legszélesebb rétegei biza­lommal fogadták ezeket az intéz­kedéseket, mert azok nap mint nap könnyítették életét, nagyobb lehe­tőségeket teremtettek a termelés növelésére, a népjólét emelésére. Az új szakasz célkitűzéseinek megvalósítására összefogott az egész nemzet. Minden dolgozó meg­értette, hogy az iparban elért eredményeink továbbfejlesztése, a­­ Folytatás a második oldalon V. M. Molotov válaszai a »Pravda« tudósítójának kérdéseire Jó vezetéssel nagyobb eredményekkel zárhatta volna a gazdasági évet a pusztamérgesi Rákóczi tsz KEDD, 1954 NOVEMBER 23. A. J. Visinszkij elvtárs hétfőn New­ Yorkban meghalt New York (MTI) Andrej Januarjevics Visinszkij elvtárs, a Szovjetunió külügyminiszterének első helyettese, a Szovjetunió ENSZ küldöttségének vezetője november 22-én New­ Yorkban szívbé­­nulás következtében hirtelen meghalt. Andrej Januarjevics Visinszkij szovjet államférfi, kiváló jogtudós, akadémikus. 1883-ban Ogyesszában született. 1902-től tevékenyen részt­­vesz a forradalmi mozgalomban. 1920-tól tagja a Szovjetunió Kom­munista Pártjának. A kievi egye­tem jogi karának elvégzése után 1913-ban professzori képesítés el­nyerése céljából az egyetemen ma­rad, de a cári hatóságok politikai okokból eltávolítják. Visinszkij et­től az időtől kezdve irodalmi és pedagógiai munkássággal foglalko­zik. Az 1921—1922. években Visin­szkij a Moszkvai Állami Egyetem tanára és a »Plehanov« népgazda­sági intézet közgazdasági karának dékánja. Az 1923—1925 években a Szovjetunió Legfelső Bírósága büntetőbírói kollégiumának ügyé­sze. 1925—1928: a Moszkvai Állami Egyetem rektora. 1928—1931 az OSZSZSZK közoktatási népbiztos­sága kollégiumának tagja. Visin­szkij az 1931—1933 években az OSZSZSZK főügyészének és igaz­ságügyi népbiztoshelyettesének tisztségét töltötte be. 1933-ban ki­nevezték a Szovjetunió főügyészé­nek helyettesévé. 1935—1939-ig a Szovjetunió főügyésze. Az 1939— 1944 években a Szovjetunió Nép­biztosai Tanácsa elnökének helyet­tese. 1940—1946-ban a Szovjetunió külügyi népbiztosának első helyet­tese, 1946 márciusától a Szovjet­unió külügyminiszterének helyette­se. 1949-től Visinszkij a Szovjet­unió külügyminisztere. A Szovjet­unió Kommunista Pártjának XVIII. kongresszusán (1939) megválasztják a párt Központi Bizottsága tagjá­nak. 1947-ben Visinszkijt választ­ják meg a Szovjetunió alkotmányá­­na­k kiegészítésével és módosításá­val megbízott szerkesztőbizottság elnökévé. Visinszkij 1937-től 1941-ig a Szovjetunió Tudományos Akadé­miája jogi intézetének igazgatója. 1939-től a Szovjetunió Tudomá­nyos Akadémiájának rendes tagja. Visinszkij a Szovjetunió állam­ügyésze minőségében az 1933—1938 években részt vett a legnagyobb pe­rekben: a „Metrovickers“-ügyben, az áramfejlesztő telep kártevőinek ügyében (1933), az egyesült Troc­­kista—Zinovjevista terrorista köz­pont ügyében (1936), a párhuzamos trockista központ ügyében (1937), az egyesült szovjetellenes jobbol­dali trockista tömb ügyében (1938). Visinszkij e perek alkalmával éles politikai felszólalásokban leleplezte a szovjet nép és a szovjet szocia­lista állam ellen irányuló terroris­ta, kártevő és egyéb államellenes bűntetteket. Visinszkij az állam és a jog marxista-leninista elmélete terén végzett munkáját alkotó szellem­ben kapcsolja össze a szocialista építés gyakorlatával. Visinszkij a Nagy Honvédő Há­ború idején és a háborút követő időszakban részt vett a legfontosabb nemzetközi konferenciákon és ér­tekezleteken. Az ENSZ közgyűlésé­ben Visinszkij a nagy szocialista hatalmat képviseli, amely követke­zetesen harcol a nagy és kis népek egyenjogúságán, szuverenitásuk tiszteletben tartásán, a béke megőr­zésén alapuló nemzetközi politika lenini-sztálini elveinek győzelmé­ért. Kíméletlenül leleplezi az Egye­sült Államok és Anglia reakciós uralkodó köreinek hódító politiká­ját. A Szovjetunió és az­ egész ha­ladó emberiség nevében erélyesen követeli annak a bűnös háborús propagandának betiltását, amelyet ezekben az országokban az impe­rialista agresszorok büntetlenül folytatnak a Szovjetunió és a népi demokratikus országok ellen. Vi­sinszkij felszólalásaiban bebizonyí­totta, hogy azok a támadások, ame­lyeket az amerikai-angol imperia­listák az államok szuverenításának elve ellen, a Biztonsági Tanácsban a nagyhatalmak egyhangúságának elve ellen és számos nemzetközi egyezmény ellen intéznek, az Egyesült Államok világuralmának megteremtését célozzák. Visinszkij több, mint kétszáz munka szerzője: könyveket, brosú­rákat, cikkeket stb. írt. Legfonto­sabb tudományos munkái: „A bíró­sági bizonyítékok elmélete a szov­jet jogban“ (1941., a Sztálin-díj el­ső fokozatával tüntették ki 1947- ben), „Igazságszolgáltatás a Szov­jetunióban“ (1939), „A büntető el­járás tankönyve“ (1927), „Az ál­lam- és jogelmélet kérdései“ (1949), „A nemzetközi jog és a nemzet­közi jogelmélet kérdései“ (1949), „A nemzetközi jog és a nemzetközi politika kérdései“ (1949). Visinszkijt négy ízben tüntették ki Lenin-renddel, megkapta ezen­kívül a Munka Vörös Zászlója­­rendet, és több más kitüntetést. Lengyel jegyzék az Egyesült Államokhoz Varsó (TASZSZ). Mint a „PAP“ hírügynökség közli, a lengyel kül­­ügyminisztérium november 20-án jegyzéket juttatott el az Egyesült Államok varsói nagykövetségéhez a lengyel kereskedelmi hajók el­rablásával kapcsolatban. A Lengyel Népköztársaság kor­mánya — mondja a jegyzék — ko­­rábbi jegyzékeiben e kérdés kap­csán már tiltakozott azok ellen a törvénytelenségek ellen, amelyek­nek lengyel tengerészek és lengyel hajók lettek áldozatai. Követelte az Egyesült Államok kormányától, tegye meg a szük­séges intézkedéseket, hogy a fogságban tartott tengerészeket, az elrabolt hajókat és azok rakományát haladéktalanul in­dítsák útnak Lengyelország felé. Az Egyesült Államok kormányá­­nak és alárendeltjeinek cselekede­tei — mutat rá a jegyzék — meg­szegik a nemzetközi jog általáno­san kötelező normáit és a szemé­lyes szabadság elemi szabályait, amelyeket az Egyesült Államok politikusai oly szívesen hangoz­tatnak. A Lengyel Népköztársaság kor­mánya erélyesen tiltakozik e cseleke­detek ellen, egyszersmind kö­veteli a Tajvan-szigetén fogva­­tartott tengerészek szabadon­­bocsátását, a „Praca” és a „Prezydent Gottwald“ hajók és rakományuk visszajuttatását Lengyelországnak, továbbá követeli e törvénytelensé­­gek elkövetésében vétkes szem iyek megbüntetését.

Next