Viharsarok, 1955. január-április (11. évfolyam, 1-101. szám)

1955-02-02 / 27. szám

rrrJk pnok­rimAi skyssüt, tstek i 'vy-v A ZM DP Xl. isvruLIAM, 27. SZÁM ÁRA: 50 FILLÉR i, r --i .■ ■ [UNK] - * - — --- -­Gazdagabb vizeken Gyümölcsből — fehérkenyér Levelekből —- sorokban C­S­O­N­G­R­Á­D M­E­G­Y­E­I PÁR­T­B­I­Z­O­T­T­SÁG­Á­N­A­K L­A­P­J­A SZERDA, 1955. FEBRUÁR 2. A begyűjtés a dolgozó parasztságnak is érdeke A dolgozó parasztság zöme igazságszerető és a kapott szí­vességet hasonlóval viszonozza. De ezenkívül törvénytisztelő is, különösen most, amikor tudja és tapasztalja: a törvények, ren­delkezések a dolgozó nép érde­kében vannak. Éppen ezért a becsületesen gondolkodó pa­rasztembereket bosszantja, hogy amíg ők időben eleget tesznek beadási kötelezettségüknek, pél­dául kifizetik az adót, addig egy kisebb réteg kibúvókat keres a kötelezettség­vállalás alól. Az egyéni érdek önmagában nem helyteleníthető, csupán akkor, ha nincs összhangba a közös­ség törekvéseivel, vagy amikor az egyéni érdeket egyesek a közösség rovására akarják elő­térbe helyezni. Sajnos számos dolgozó paraszt így cselekszik, amikor halogatja a beadást és nem az ütemezésnek megfele­lően teljesíti kötelezettségét. Mi következik mindebből? El­sősorban az, hogy kevesebb ter­mény és termék jut a fogyasz­tóknak és az állam is kevesebb támogatást tud nyújtani a me­zőgazdasági termelés fejleszté­séhez. Hogy tavaly 400 millió forinttal több beruházást kapott a mezőgazdaság, mint a megelő­ző évben, ehhez azok a dolgozó parasztok is hozzájárultak, akik beadásukat teljesítették és kifi­zették az adót. Világos, hogy a mezőgazdaságnak nyújtott gaz­dasági segítség mértéke az idén csak abban az esetben növeked­het, ha egyrészt minden dolgo­zó paraszt eleget tesz tartozásá­nak, másrészt idei beadása tel­jesítésével és adója megfizeté­sével anyagilag maga is hozzá­járul ehhez. Sokfelé panaszkodnak még, hogy egyes iparcikkekben hiány van, egyes mezőgazdasági szer­számokat még nehéz beszerezni. Az elmúlt évben azonban lénye­gesen javult a helyzet. Ezt bizo­nyítja, hogy csupán Kisteleken tavaly 65 ekét, 76 pár koronát és 165 tengeridarálót vásárolt a dolgozó parasztság, viszont a megelőző évben egyet sem, mert egyszerűen nem volt a szövet­kezeti boltban. Nos, ha az ipari munkásság megteszi kötelességét a mezőgazdaság fejlesztése érde­kében, akkor minden dolgozó parasztnak is becsületbeli köte­lessége ugyanezt tenni. A kormányprogram adta új lehetőségekkel, kedvezmények­kel a dolgozó parasztság elége­dett. Elégedettek a sövényházi, a baksi, a nagymágocsi, a kiste­leki, vagy éppen a csengelei dolgozó parasztok, mégis az új esztendő második hónapjában ezekben a községekben még igen sok múlt évi hátralékos van. Sa­ját ügyét-baját, de kötelességét és jogait is minden ember ma­ga érzi és tudja legjobban. De mert népi demokráciánkban még nem nagyon beszélhetünk az új szocialista embertípusról, nagy szükség van az agitációra és az állami ellenőrzésre is. Saj­nos egyes községekben megfe­ledkeznek erről és a beadásnak egyszerűen nincs gazdája. Má­sutt a begyűjtő vállalatok csak felvásárló szerveknek tekintik magukat és a begyűjtési tervek teljesítéséért nem éreznek fele­lősséget. Ezért Csongrád megyé­ben az egy nap alatt felvásá­rolt baromfinak és tojásnak csak legfeljebb 10 százaléka olyan áru, amit a beadás teljesí­tésére szállítanak be, a többi szabad felvásárlás. Nagy hiba az is, hogy a helyi tanácsok sok he­lyen utak a begyűjtési hivatal feladatának tekintik a begyűj­tést, nem segítik a begyűjtési hivatal dolgozóinak munkáját, akik önmagukban nem is képe­sek ennek a fontos feladatnak megoldására. De különösen nagy feladatuk van a pártszerveze­teknek, amelyeknek szüntelenül magyarázniok kell a begyűjtés teljesítésének nagy nemzetgaz­dasági jelentőségét. Itt is szük­ség van a kommunisták példa­mutatására. Kevés még az olyan példa, mint ami a vásárhelyi III/I. pártalapszervezetben tör­tént, ahol Gál Imre kommunista egynéi gazda a taggyűlésen vál­lalta, hogy féléves beadási ter­vét április 4-ig teljesíti és ver­senyre hívta a kerület egyéni parasztjait. A kihíváshoz első­nek Becsei Imre egyéni paraszt csatlakozott példát mutatva ez­zel valamennyi párttag dolgozó parasztnak. Ezek a kommunis­ták nyugodt lélekkel kereshetik fel hátralékos paraszttársaikat, hiszen olyan agitációs eszköz van birtokukban, amit úgy ne­veznek: személyes példamutatás. Az idén nem ismétlődhet meg a tavalyi eset, amikor a terme­lők nagy része az év utolsó hó­napjáig húzta-halasztotta a be­adás teljesítését. Ehhez azonban az szükséges, hogy a negyed­­évenkénti beadásra már most gondoljanak ne csak a begyűj­tők, hanem a termelők is. Azt a hízót, amit a nyár folyamán kell a begyűjtőhelyre vinni, már kora tavasszal be kell fogni hiz­lalásra. A hízónak valót pedig már most leghelyesebb besze­rezni, illetve a meglévőt meg­tartani, mert később, tavasszal, már általában magasabbak az árak s emiatt is körülménye­sebb a beszerzés. De nemcsak a sertés-, hanem a baromfibeadás is olyan dolog, amiről sokan szeretnek «megfe­ledkezni». Alig néhány hét és elérkezik a baromfikeltetés ide­je, éppen ezért minden termelő­nek készülnie kell erre. Hiszen a beadási kötelezettséget kön­­­nyen csak akkor teljesíthetik a termelők, ha a házi szárnyasok nevelésére időben felkészülnek. Ellenőrzés nélkül azonban a begyűjtési terv sem teljesíthető. Erre annál inkább nagy szük­ség van, mert a beadási hátralé­kosok többsége kulák, vagy ku­­lákokra hallgató dolgozó pa­raszt. Csanki Sándor Szentes Puszta 27. szám alatti kulák 34 kiló tojással és négy mázsa ser­téssel, Nagy G. János szentesi kulák 14 kiló tojással, 24 kiló baromfival és több mint 13 má­zsa vágómarhával tartozik az ál­lamnak. Azonban a kulák is csak akkor teljesítheti a beadást, ha van neki miből. Éppen ezért a begyűjtési hivatal dolgozóinak kötelességük felhívni a k­ulákok figyelmét a gondos gazdálkodás­ra, az állattenyésztés fejleszté­sére,­­és ellenőrizni, hogy így is dolgozzanak. A begyűjtés meggyorsításában nagy szerepe van a felszabadu­lási versenynek. A szentesiek begyűjtési versenyre hívták a megye valamennyi városát és vállalták, hogy minden cikkből túlteljesítik első negyedévi be­gyűjtési tervüket. Ennek érdeké­ben arra törekszenek, hogy az elmúlt évi 300-al szemben az idén hazánk felszabadulásának 10. évfordulójára kétezer dolgo­zó paraszt vállalja a begyűjtés határidő előtti teljesítését. Ha a szentesieknek sikerül ezt a me­rész célkitűzést elérniök, akkor a város valóban túlteljesítheti első negyedévi begyűjtési tervét. Ezt a példát kövesse minden város és község! ^ ü­^Jr-o Csongrád megyében eddig 73 termelőszövetkezet csatlakozott a felszabadulási versenyhez Újabban a makói Köztársaság Termelőszövetkezet csatlakozott a makói Úttörő felhívásához és vál­lalták, hogy április 4-ig egész évi marhabeadásukat teljesítik. Eddig a napig az első negyedévi tojás- és tejbeadást is 25 százalékkal túltel­jesítik. A makói Viharsarok Ter­melőszövetkezet azt fogadta meg vállalásában, hogy 500 hold kalá­szost március 31-ig fejtrágyáznak és 30 hold vöröshagyma-duggatást be­fejeznek. A makói József Attila Termelőszövetkezet pedig többek között vállalja, hogy a tavaszi ve­tőmagtisztítást február 20-ig, 10 hold fokhagyma duggatását pedig március 1-ig elvégzi. A fejési átla­got a szövetkezet tehenészetében április 4-ig 1,5 literrel növelik. Hódmezővásárhelyen újabban a következő termelőszövetkezetek is csatlakoztak a makói Úttörő Ter­melőszövetkezet versenyfelhívásá­hoz: Rácz Ferenc, Somogyi Béla, Rózsa Ferenc, Lenin, Előre, Dózsa, Petőfi, Viharsarok és az Úttörő Termelőszövetkezet. A Felgyői Állami Gazdaság me­gyei versenyfelhívásához ugyanak­kor Hódmezővásárhely határában a Gorzsai és a Barattyosi Állami Gazdaság jelentette be csatlakozá­sát. A Barattyosi Állami Gazd­aság gépcsoportja többek között vállalta, hogy az Előre Termelőszövetkezet tagságának segít kijavítani a tsz ve­tőgépeit, ekéit, fűkaszálóját és más mezőgazdasági kisgépeit. A szegvári Puskin Termelőszö­vetkezet is összeállította felszaba­dulási versenyvállalását. Többek között vállalják, hogy az elmaradt, 30 hold őszi mélyszántást és istálló­trágyázást március 1-ig befejezik. Ezzel már 73-ra növekedett azok­nak a termelőszövetkezeteknek szá­ma, amelyek csatlakoztak a felsza­badulási versenyhez. A fejési átlag: 14 liter A szentesi Felszabadulási Termelőszövetkezet tagjai április 4-re 14 literes fejési átlag elérését fogadták meg. Az állatok jó gondozásával, megfelelő takarmányozással ezt a célkitűzést már elérték. A vállalás óta 2 literrel növekedett a fejési átlag. Az első negyedévben kétszáz mázsával több húst termel a Szegedi Sertéstenyésztő Vállalat A Szegedi Sertéstenyésztő és Hiz­laló Vállalat dolgozói a felszabadu­lási versenyvállalásukban azt ígé­rik, hogy az első negyedévi hizla­­lási tervet 200 mázsával túlteljesí­tik. A sertéstenyészetben az első negyedévi választási malac-tervet 103, a választási átlagsúly-tervet pedig 101 százalékra teljesítik és ezzel 15 ezer forint többtermelést érnek el, — fogadták meg a többi között, A Gencsháti Állami Gazdaságban a Kurai-brigád vezet A Gencsháti Állami Gazdaság­ban értékelték a kongresszusi ver­seny januári eredményeit. A téli gépjavításban 139 százalékkal első a Kurai-brigád, 133 százalékkal má­sodik a Baranyi-brigád, harmadik pedig a Sipos-brigád. Amíg január 14-én még csak 114 dolgozó ver­senyzett, január végén már 181-re növekedett a versenyzők száma. Aki a szövetkezés útját választja , 1950-ben alakult meg a gyula­ ] réti Komszomol Termelőszövetke­­­zet. Az eltelt időben különböző gazdasági évek voltak: aszályos, amikor a termésátlag gyenge volt, de a négy év alatt közepes és jó termésű esztendő is volt. Nem mondhatjuk, hogy az időjárás ki­elégítő volt az elmúlt évben, mégis jó termést takarítottunk be. A kalászosokat idejében fejtrá­gyáztuk szervestrágyával, szu­perfoszfáttal és pétisóval. Először történt meg, hogy a ka­­pásnövények területét tagonként felosztottuk. Kibontakozott a ver­seny ilyen módon és ennek követ­keztében a cukorrépát ötször, a paprikát négyszer, a tengerit há­romszor kapáltuk meg. Én egyedül dolgozom a szövet­kezetben, mert feleségem beteges. De azt mondom, hogy nem cserélnék két egyénivel sem. (LEVÉL) Az elmúlt évben 12 mázsa búzát, 3 mázsa árpát, 14 mázsa tengerit, 4 mázsa burgonyát, 140 kiló cukrot és egyebeket, valamint 4400 forin­tot kaptam munkaegységeim után. A háztáji, földön termett vagy 25 mázsa kukorica és a háztáji tehe­nem után is szép jövedelmem lett. A termelőszövetkezetben érde­mes dolgozni, mert mindenki megtalálja számítását. Aki a szövetkezés útját választja, helyesen választ. Ezt példával is alátámasztom. A kormányprogram után akadt, aki úgy látta, hogy egyénileg gazdál­kodva jobban boldogul, ezért kilé­pett a szövetkezetből. Most azt mondja: tévedett és újra jelentkezett felvételre. Bodó Antalné is így járt. De egye­lőre a közgyűlés úgy­­ határozott, hogy nem veszi fel ismét tagnak. Azt mondja Bod­óné: ha még egy­ helyesen választ szer beléphetek, soha többé ki nem lépnék, mert mióta kiléptem, egy ruhát sem tudtam venni, a szövet­kezet tagjai pedig kivétel nélkül jól ruházkodnak. (Azt tanácsoljuk a gyálaréti tsz.-tagoknak: ha valami súlyos indok nem szól ellene, ve­gyék­­ vissza Bodónét a szövetke­zetbe. — A szerk.) De nem egyedüli Bodóné esete. Az eredmények láttán mások is a termelőszövetkezeti utat választ­ják. A napokban lépett soraink kö­zé Farkas Mihály, Nacsa Gizi, Almási Mihály, Vecsernyés Imre és Vass Vilmosné is. Szövetkezetünk erősödik és fejlő­dik. A fejlődést igazolja, hogy most már hetenként háromszor —­ szerdán, szombaton és vasárnap —­ hízott sertéshúst is árulunk a sza­badpiacon, Nacsa János A­z első találkozás Hűvös az idő, de a lobogókkal díszített termek­ben pattog a kályhában a tűz. A teher­falon szinte lángolnak a piros betűk: „Legmegtisztelőbb feladat honvédségünk tagjá­nak lenni“. Nagy napja van ma a húszéves legényeknek. A sorkötelesek jelentkeznek a parancsnokságon, most találkoznak először igazán a néphadsereggel. Telve van minden terem... Az elsőben most állnak a mérce alá. Azután vizs­gálja meg őket a katonaorvos, hogy egészségesek-e, alkalmasak-e katonának. Sok fiatal „katonajelölt“ köszönheti az egészségét ennek az előzetes vizsgálat­nak. Aki beteg, azt a honvédség is gyógykezelteti és mire eljön a devormálás napja, olyan egészséges lesz, mint a makk. Bellér János lép most a mérce alá. A katonaor­vos jólesően mosolyog, amikor a szép szál legényt látja. Mosolyognak akkor is, amikor az adatait írják: magassága 186 centiméter... Valamikor a Szegedi Honvéd birkózója volt, — most ismét visszakerül a honvédséghez. A százados elvtárs is jóleső mosol­­­lyal tekint végig a megtermett legényen. Szinte lát­szik a szemén a gondolat is: „Jó műszaki leszel majd fiam...“ Börcsök Antal elvtárs már olyan soványabb le­gény, de egészséges és edzett. Majd megbízik egy éves katona korára úgy, hogy alig ismer rá a tulaj­don édesanyja. A szomszédos szobában egy népes csoport Andó József őrnagy elvtárssal beszélget. Csűri László, az FTC labdarúgója a sportolási lehetőségekről érdek­lődik. Csamangó József pedig már szinte katonának érzi magát, mert arról faggatja az őrnagy elvtársat, hogy mikor kapnak a harcosok szabadságot. Andó elvtárs mindenre válaszol. Közli, hogy a megyei bajnokságban az idén már a honvédcsapat is részt vesz. Ami pedig a szabadságot illeti, az attól függ, hogy melyik harcos hogyan dolgozik. ... Közben új és új sorkötelesek érkeznek. Még igazi civilek. Némelyik nagykabáton fel van hajtva a gallér, — de amint a terembe lépnek, mintha máris lehullana róluk egy darab a külső világból. Eegyenesebb lesz a testtartásuk és tisztelettudóbb a szavuk. Jól látják és érzik, hogy jövendő elöljáróik a rendet és a fegyelmet már itt, az első pillanattól kezdve megkövetelik. A Repülőszövetség előadója is itt van. Amíg a hivatalos dolgokat elintézik, addig se unatkozzék senki. A fiatalok nagy érdeklődéssel hallgatják az előadást és nagy figyelemmel szemlélik a repülőmo­­delleket, az új típusú gépeket, az ejtőernyőket és a szép légi felvételeket. Biztosan nagyon soknak meg­jön majd a kedve a repülős élethez. Az udvaron a cigaretták füstje kéklik. Kis cso­portok állnak itt-ott. Messziről jött emberek barát­koznak egymással. Ilyenkor szövődnek az első kap­csolatok, amelyek talán később egy életre szóló baj­társi és elvtársi kötelékké válnak. A sorozáskor majd újra találkoznak egymással, s a bevonuláson már mint régi ismerőst köszöntik egymást. Nincs kizárva az sem, hogy esetleg egy századba kerülnek. Volt erre már elégszer példa... Repül az idő. Újak és újak hagyják el az orvosi vizsgálat helyét, a számbavétel könyvekkel teli szo­báját. Ahogy egymással beszélgetnek, mind derűsebb és derűsebb lesz a kedvük. Közbe-közbe körülfogják a szolgálatos tiszteket, és emezt-amazt kérdezgetnek tőlük. Néha-néha mosoly ömlik szét az arcukon. Megszokják és megbékülnek az újjal, a katonává válás gondolatával. Rájönnek arra, hogy nem is lesz rossz dolog katonának lenni. (b. j.) v

Next