Viharsarok, 1955. január-április (11. évfolyam, 1-101. szám)
1955-02-03 / 28. szám
rnJc proletárjai egyfsűrjJetek i M D' P C: S O N G R Á D M E' G Y E 1 PÁR T B í 1 O XI. ÉVFOLYAM, 28.SZAIVI Európai és távol-keleti problémák a nemzetközi politikában Lényegében két nagyjelentőségű nemzetközi kérdés foglalkoztatja napjainkban a világ közvéleményét. Az egyik a német kérdés további alakulása, a másik pedig Formoza és több más kínai sziget hovatartozásának kérdése. Németországot illetően a Szovjetunió már a potsdami értekezlet után arra törekedett, hogy létrejöjjön az egységes, békeszerető Németország. Ugyanakkor a nyugati hatalmak, elsősorban az Egyesült Államok egyre agresszívebben igyekeznek azon, hogy katonai támaszponttá, felvonulási területté, európai érdekeiknek biztosítására használják fel Nyugat-Németország nagy részét, mit sem törődve azzal a rendkívül nagy veszéllyel, amelyet a német kérdés megoldatlansága a béke szempontjából jelent. Ez a nyugati törekvés napjainkban mindenekelőtt a Nyugateurópai Unió mielőbbi tető alá hozásában jut kifejezésre. Ugyanakkor a szovjet kormány javaslatot javaslat után terjeszt elő, hogy megértesse a nyugati hatalmakkal: tíz évvel a második világháború után most már visszavonhatatlanul elérkezett az idő a német kérdés végleges rendezésére. Amíg Németország kérdésében a közelmúltban elhangzott szovjet javaslatok után feltűnően mély a nyugati hatalmak részéről tapasztalható hallgatás, addig az Egyesült Államok kormánykörei nagy aktivitást tanúsítanak a távol-keleti feszültség növelésében. Azóta, hogy Mao Ce-tung győztes csapatai 1949 végén kisöpörték Csang Kaj-sek megvert seregeinek maradványát Kínából, az Egyesült Államok kormánya védelmébe vette a Kuomintang-generálist, hogy azután eszközéül, Formozát és a környező szigeteket pedig előretolt katonai támaszpontként használja fel a Kínai Népköztársaság ellen. 1950-ben Truman, az Egyesült Államok akkori elnöke nyilatkozatában többek között kijelentette, hogy az USA távol-keleti '»védelmi vonalai» kiterjednek Tajvanra és a Tajvan középső részétől nyugatra fekvő Pescadores-szigetekre is. Ebből, a logikával semmiképpen sem alátámasztható helyzetből indult ki Eisenhower, az Egyesült Államok jelenlegi elnöke is, amikor január 24-i kongresszusi üzenetében arra kért felhatalmazást, hogy amerikai tengerészeti- és légihaderőt használhasson fel a «Tajvan, vagy a Pescadores-szigeteket fenyegető támadás esetén«. Ez az üzenet a legkevésbé sem áll összefüggésben azokkal a kijelentésekkel, amelyek január 19-én és 20-án hangzottak el Dulles és Eisenhower részéről. A két vezető amerikai államférfi sajtóértekezleten arról beszélt, hogy az Egyesült Államok igénybe kívánja venni az Egyesült Nemzetek Szervezetének «jószolgálatait» a Kínai Népköztársaság és a csang kaisekisták között megteremtendő «fegyverszünet» nyélbeütésére. Eisenhower e két, egymást követő kijelentése tehát nemcsak egymást cáfolja meg, de annak is bizonyítéka, hogy az Egyesült Államok kormánya Formoza , és a Pescadores-szigetek «megvédésével» valójában preventív, «megelőző» háború kirobbantására törekszik. Aligha lehet ugyanis másnak minősíteni azokat az intézkedéseket, amelyeknek eredményeként az amerikai 7. flotta egységei azon a címen, hogy elszállítják a csaogkajsekista csapatokat, megjelennek a Kínai Népköztársaság felségvizein fekvő szigetek körük Az Egyesült Államok kormánya így akarja megakadályozni, hogy a Kínai Népköztársaság csapatai felszabadítsák és az anyaország területéhez csatolják Formozát és a csang kajsekisták által megszállt más, Kínához tartozó szigeteket. Ez az eljárás egyben azt is jelenti, hogy az Egyesült Államok Csang Kajsek védelmének ürügye alatt a saját részére igyekszik biztosítani Formozát. Nem csoda, hiszen Formoza amellett, hogy igen gazdag értékes ásványkincsekben, nagyszerű támaszpont is, ahonnan kellően lehet ellenőrizni Japánt és a tajvani-szorost. Sőt az Egyesült Államok szenátusnak egypár republikánus párti tagja szerint még a Kínai Népköztársaság ellen indítandó támadás előkészítésére és végrehajtására is alkalmas. Józanabb gondolkodású nyugati politikusok azonban — mint az angol sajtó egynéhány cikke erről tanúságot tesz — egyszerűen ostobának minősítik ezt az álláspontot — teljesen indokoltan. Az angol kormánynak Formozával kapcsolatos álláspontja egyébként következik a jelenlegi angol politikából, amelyet a két szembenálló fél közötti közvetítésre való törekvés jellemez. Ezek a törekvések azonban távolról sem a két fél érdekeit, hanem Anglia jelenlegi, vagy távolabbi célkitűzéseit tartják szem előtt és céljuk, hogy közös nevezőre hozzák az ellenfelek álláspontját. Ezért az angol kormány minden törekvése arra irányul, hogy fegyverszünetet hozzon létre a Kínai Népköztársaság és Csang Kaj-sek között. Ez lényegében nem más, mint a «két Kína» elismerésének elve, amit semmi esetre sem lehet megoldásként elfogadni, azért, mert Kínát törvényesen csak a Kínai Népköztársaság kormánya képviselheti és mert a kuomintangisták jelenléte a Kína-körüli szigeteken csak állandósítaná a jelenlegi helyzetet, amit a Kínai Népköztársaság egyszerűen nem tűrhet el. Attlee, az Angol Munkáspárt vezérének javaslata már közelebb áll a megoldáshoz, amikor Csang Kaj-sek száműzetése és Formozának az Egyesült Államok védelmi gyűrűjéből való kihagyása mellett foglalt állást. Az azonban, hogy Tajvant — e terv szerint — bizonyos ideig nemzetközi ellenőrzés alatt kell kormányozni és hogy népszavazással döntsenek a sziget további sorsa felől, nem elfogadható. Tajvan minden kétséget kizáróan kínai terület és a Kínai Népköztársasághoz kell tartoznia. Amikor pár nappal ezelőtt Molotov szovjet külügyminiszter elbeszélgetett W. R. Hearst és Kingsbury Smith amerikai újságírókkal, szóvá tette az Egyesült Államok támaszpont-politikáját és bebizonyította, hogy a Szovjetunió körül létesített amerikai támaszpontok szükségességét nem lehet magyarázni az Egyesült Államok biztonságának érdekeivel, mivel az Egyesült Államok biztonságát senki sem fenyegeti. Ha az Egyesült Államok felszámolná támaszpontjait, többek között Németországban és a Kínai Népköztársasághoz tartozó szigeteken is, elhárulna a legfőbb akadály a Németország egységéhez és a távol-keleti feszültség kiküszöböléséhez vezető útból. PETROVICS ISTVÁN ÁRA: 50 FILLÉR Nagy az érdeklődés Szentesen az ismeretterjesztő előadások iránt (Tudósítónktól). Szentesen nem sötétek az olvasókörök ablakai. Esténként sok figyelő szempár szegeződik az előadóra, amikor a termés fokozásáról vagy a helyes állatgondozásról beszél. Olykor az elmondottak szemléltetően is megjelennek a falra feszített fehér lepedőkre vetítve. Tanárok, agronómusok, orvosok járják a határt, a gazdaköröket és terjesztik a tudományt. A városi tanács népművelési előadója irányítja a népművelési ügyvezetők és előadók munkáját. Diafilm és gramofon a segítőtársuk. Jól dolgoznak az egyes külterületi népművelési ügyvezetők is. Külsődónáton például Bánfalvi elvtárs a környékbeli tsz és az egyénileg dolgozó fiatalokból 12 tagú énekkart szervezett. De jól dolgozik a berki iskolánál Gerec elvtárs is, aki amellett, hogy a környék pedagógusa, tanácstag is. Jól kihasználja a nála lévő petróleumgázzal működő diavetítőgépet. Számos mezőgazdasági jellegű előadás mellett januárban „A robbanómotorok szerkezete és működése“ címmel tartott vetítettképes előadást, amelyet 52-en hallgattak meg. A szentesi gazdakörökben és a város különböző helyein január hónap minden napjára esett egy előadás. Például a január 25-én és 26-án megtartott öt mezőgazdasági előadást több mint 200-an hallgatták meg. A városi tanács az előadásokat ki akarja bővíteni úgy, hogy egy áramfejlesztő agregátor beszerzésével a tanyavilágban is tart filmelőadásokat. Az előadások szervezésébe bekapcsolódott a városi termelési bizottság is, amelynek tagjai például a január 31-i ülés után megtekintettek egy mezőgazdasági jellegű filmet, majd megnézték a múzeumban a mezőgazdaság kártevőiről és az ellenük való védekezésről szóló kiállítást. Kis-Bécs polgármestere Új utakon a vásárhelyi kultúrház Miért akarták Hegedűs Istvánnal más adóját megfizettetni? ÚTSÁGÁNAK LAPJA CSÜTÖRTÖK,1955 FEBRUÁR 3. Csongrád megyében már három gépállomás teljesítette téli gépjavítási tervét A hódmezővásárhelyi gépállomás felhívása nyomán a megye gépállomásai lendületesen versenyeznek a téli gépjavítások sikeréért. Január 31-ig a megye 19 gépállomása globálisan 85,1 százalékra teljesítette éli javítási tervét, ezzel mintegy 10 százalékkal túlteljesítette az ütemtervet. Egyedül a sövényházi gépállomás az, amelyik kevesebb gépet javított ki eddig, mint ami ütemtervében szerepel. A hónap végéig a pusztamérgesi, a batidai és az óföldeáki gépállomás már száz százalékon felül teljesítette déli nagyjavítási tervét. A versenyben különösen az elmúlt 10 nap alatt a következő sorrend alakult ki: ]• Pusztamérges 2. Batida 3. Öfüldeák 4. Sándorfalva 5. Kistelek 6. Árpádhalom 7. Kiskundorozsma 8. Nagykirályhegyes 9. Csongrád 10. Hódmezővásárhely 11. Mórahalom 12. Röszke 13. Deszk 14. Székkutas 15. Cserebökény 16. Szentes 17. Mindszent 18. Sövényháza 19. Makó 75.6 százalékra teljesítette téli gépjavítási tervét. 103-8 101.5 100.5 95.5 91.0 89.8 87.1 85.1 85.0 84.4 84.4 83.7 83.2 82-281 80-8 78.8 76.8 Szentesen már 111 dolgozó paraszt teljesítette egész évre sertésbeadását A napokban közöltük a szentesi városi begyűjtési hivatal felhívását, amelyben felszabadulási párosversenyre szólították Makót, valamint a megye többi városát a begyűjtési tervek határidő előtti teljesítése érdekében.A verseny eredményeként Szentesen, január folyamán, 111 dolgozó paraszt teljesítette egész évre semf célbeadási kötelezettségét. Megfigyelő-állomást létesít a szegvári mezőgazdasági állandó bizottság Csongrád megyében, Szegvár községben a több mint háromszáz holdat kitevő gyümölcsösökben sok kárt tett tavaly az almamoly és a szövőlepke hernyója. A községi tanács mezőgazdasági állandó bizottsága elhatározta, hogy megvédi a gyümölcsfákat. Samu Pál bizottsági elnök javaslatára hattagú permetező brigádot alakítottak, amely most felülvizsgálja a fákat. Amint az idő megengedi, félezer gazda gyümölcsösében végzik el a téli permetezést. A mezőgazdasági állandó bizottság javaslatára szakelőadásokat is rendeznek a faluban, hogy a gazdák minél szakszerűbben kezelhessék gyümölcsöseiket. Ugyancsak a bizottság javaslatára a községben kis megfigyelő állomást létesítenek. Üvegbúrák alatt almamollyal fertőzött ágakat helyeznek el, s ezeken figyelik, mikor kezdődik a rajzás. Veszély idején azonnal értesítik a gazdákat és hozzáfognak a permetezéshez. Csanádpalotán is megválasztották küldötteiket a járási béketalálkozóra A csanádpalotai békebizottság kezdeményezésére aktívaértekezletet tartottak a község tömegszervezetének vezetői a békebizottság aktíváival együttesen. Ezen az ülésen Pataki Sándorné községi béketitkár számolt be a bizottság munkájáról, majd vázolta, hogy milyen feladatok várnak a tömegszervezetekre a IV. magyar békekongresszus előkészítésében. Az értekezlet útmutatása alapján munkához láttak az egyes körzetek béketitkárai, a békeaktivált és a tömegszervezetek tagjai. Eddig 14 békebeszélgetést tartottak, ezenkívül hat helyen békeestet, amelyeken megválasztották a járási béketalálkozó csanádpalotai küldötteit. Ezek a gyűlések híven visszatükrözték a község népének békeakaratát; a résztvevők kinyilvánították tiltakozásukat Nyugat- Németország felfegyverzése, az atom- és a hidrogénbombák háborús célokra való felhasználása ellen. Küldötteknek Szegedi Pálné MNDSZ-tagot, Bulecza Jenőné pedagógust, Forgács József KSZ dolgozót választották meg. A felsőugari dolgozó parasztok pedig Szeles Péter középparasztot jelölték erre a megtisztelő feladatra. A községi tanácsnál megtartott békegyűlés résztvevői Ludányi László egyénileg dolgozó parasztot, a helyi tanács tagját választották meg küldöttnek. Elindították a községben az aláírásgyűjtést is. Az aktívák elbeszélgetnek a község dolgozóival arról, hogy milyen jelentősége van a béke megvédésében az egyes embereknek és a népek összefogásának, de milyen jelentősége van a béke megvédésében a jó termelői munkának is. A Német Demokratikus Köztársaság legfontosabb kereskedelmi partnere a Szovjetunió A Német Demokratikus Köztársaságban kiszámították, ha egymás után kapcsolnák az összes vasúti teherkocsikat, amely 1954. január 1-től november 30-ig importárut hozott az NDK-ba — 7200 kilométer hosszú vonatot kapnának. De ha a hajón érkezett árut is átszámítják vasúti kocsira, a vonat hossza további 830 kilométerrel növekednék meg. 1954 utolsó hónapjában az oderafrankfurti határállomásra többi között a következő áruk érkeztek baráti országokból: a Szovjetunióból 4663 vagon gabona, hús- és halkonzerv, étolaj és tea, több mint ezer vagon napraforgómag olajkészítéshez és 157 vagon nagyértékű takarmány. A textilipar decemberben a többi között 769 vagon gyapjút, gyapotot, kendert, lent és fonalat kapott a Szovjetunióból. Sok korszerű gép is érkezett, így például hét acélhenger több mint 100 ezer kilogramm összsúlyban és egy 17.000 kilogrammos induktor-tengely. A Szovjetunió sok „ZIM“ típusú személygépkocsit és nagymennyiségű pótalkatrészt is szállított — így többi között villamos fejő-telepekhez. A Német Demokratikus Köztársaság külkereskedelme 1950-től 1954-ig 270 százalékra emelkedett. Alapja a demokratikus világpiac országaival folytatott árucsereforgalom. Az NDK fő kereskedelmi partnere a Szovjetunió. A baráti szovjet országgal folytatott kereskedelem az NDK egész külkereskedelmének 45 százalékát , vagyis majdnem a felét teszi ki és 1950- hez viszonyítva három és félszeresére emelkedett. A szovjet szállítmányok különösen azért olyan nagy jelentőségűek, mert nagymértékben biztosítják az NDK iparának foglalkoztatottságát. 1953-ban például 60 százalék ipari nyersanyagot és 40 százalék élelmiszert és egyéb árut szállított a Szovjetunió és ezzel szemben 88,2 százalék készárut és mindössze 11,8 százalék nyersanyagot, illetve félkészárut kapott az NDK-tól. Különösen nagy segítséget jelentett a szovjet hengerelt áru, a varrat nélküli csövek, színesfémek, mint vörösréz, ólom, ón és cink, azbeszt és csillám, stb. Az NDK dolgozói az exportmegrendelések pontos teljesítésével viszonozzák a baráti országok segítségét. Egyre bővül az NDK kereskedelmi forgalma a kapitalista világpiac országaival is. A tavaszi lipcsei vásárra az NDK 450 millió D-márkás keretet irányzott elő a Nyugat-Németországgal és a nyugati kapitalista országokkal kötendő kereskedelmi megállapodásokra. Az NDK főleg bányászati és fémkohászati termékeket, gépeket, elektrotechnikai, finommechanikai, és optikai készülékeket, vegyipari cikkeket, továbbá építőanyagot, fát, textilneműt, cipőt, bőárárut, papírcikkeket, élelmiszert és élvezeti cikkeket, valamint mezőgazdasági termékeket akar vásárolni. Ugyanakkor többi között textilipari gépeket, famegmunkáló-gépeket, szerszámgépeket és szerszámokat, élelmiszeripari és nyomdászati gépeket és egyéb felszereléseket, továbbá szállítóeszközöket, elektrotechnikai, finommechanikai és politikai, valamint bányászati és vegyipari termékeket kínál,