Viharsarok, 1955. január-április (11. évfolyam, 1-101. szám)

1955-02-03 / 28. szám

rnJc proletár­jai egyfsűrjJetek i M D' P C: S O N G R Á D M E' G Y E 1 PÁR T B í 1 O XI. ÉVFOLYAM, 28.SZAIVI Európai és távol-keleti problémák a nemzetközi politikában Lényegében két nagyjelentő­ségű nemzetközi kérdés foglal­koztatja napjainkban a világ közvéleményét. Az egyik a né­met kérdés további alakulása, a másik pedig Formoza és több más kínai sziget hovatartozásá­nak kérdése. Németországot illetően a Szov­jetunió már a potsdami értekez­let után arra törekedett, hogy létrejöjjön az egységes, béke­szerető Németország. Ugyanak­kor a nyugati hatalmak, első­sorban az Egyesült Államok egyre agresszívebben igyekez­nek azon, hogy katonai támasz­ponttá, felvonulási területté, európai érdekeiknek biztosításá­ra használják fel Nyugat-Né­­metország nagy részét, mit sem törődve azzal a rendkívül nagy veszéllyel, amelyet a német kér­dés megoldatlansága a béke szempontjából jelent. Ez a nyu­gati törekvés napjainkban min­denekelőtt a Nyugateurópai Unió mielőbbi tető alá hozásá­ban jut kifejezésre. Ugyanakkor a szovjet kormány javaslatot ja­vaslat után terjeszt elő, hogy megértesse a nyugati hatalmak­kal: tíz évvel a második világ­háború után most már vissza­vonhatatlanul elérkezett az idő a német kérdés végleges rende­zésére. Amíg Németország kérdésében a közelmúltban elhangzott szov­jet javaslatok után feltűnően mély a nyugati hatalmak részé­ről tapasztalható hallgatás, ad­dig az Egyesült Államok kor­mánykörei nagy aktivitást ta­núsítanak a távol-keleti feszült­ség növelésében. Azóta, hogy Mao Ce-tung győztes csapatai 1949 végén kisöpörték Csang Kaj-sek megvert seregeinek ma­radványát Kínából, az Egyesült Államok kormánya védelmébe vette a Kuomintang-generálist, hogy azután eszközéül, Form­o­­zát és a környező szigeteket pe­dig előretolt katonai támasz­pontként használja fel a Kínai Népköztársaság ellen. 1950-ben Truman, az Egyesült Államok akkori elnöke nyilatkozatában többek között kijelentette, hogy az USA távol-keleti '»­védelmi vonalai» kiterjednek Tajvanra és a Tajvan középső részétől nyugatra fekvő Pescadores-szi­­getekre is. Ebből, a logikával semmiképpen sem alátámaszt­ható helyzetből indult ki Eisen­hower, az Egyesült Államok je­lenlegi elnöke is, amikor ja­nuár 24-i kongresszusi üzeneté­ben arra kért felhatalmazást, hogy amerikai tengerészeti- és légihaderőt használhasson fel a «Tajvan, vagy a Pescadores-szi­­geteket fenyegető támadás ese­tén«. Ez az üzenet a legkevésbé sem áll összefüggésben azokkal a kijelentésekkel, amelyek ja­nuár 19-én és 20-án hangzottak el Dulles és Eisenhower részé­ről. A két vezető amerikai ál­lamférfi sajtóértekezleten arról beszélt, hogy az Egyesült Álla­mok igénybe kívánja venni az Egyesült Nemzetek Szervezeté­nek «jószolgálatait» a Kínai Népköztársaság és a csang kai­­sekisták között megteremtendő «fegyverszünet» nyélbeütésére. Eisenhower e két, egymást kö­vető kijelentése tehát nemcsak egymást cáfolja meg, de annak is bizonyítéka, hogy az Egyesült Államok kormánya Formoza , és a Pescadores-szigetek «megvé­désével» valójában preventív, «megelőző» háború kirobbantá­sára törekszik. Aligha lehet ugyanis másnak minősíteni azo­kat az intézkedéseket, amelyek­nek eredményeként az ameri­kai 7. flotta egységei azon a címen, hogy elszállítják a csaog­kajsekista csapatokat, megjelen­nek a Kínai Népköztársaság fel­ségvizein fekvő szigetek körük Az Egyesült Államok kormá­nya így akarja megakadályozni, hogy a Kínai Népköztársaság csapatai felszabadítsák és az anyaország területéhez csatolják Formozát és a csang kajsekisták által megszállt más, Kínához tartozó szigeteket. Ez az eljárás egyben azt is jelenti, hogy az Egyesült Államok Csang Kaj­­sek védelmének ürügye alatt a saját részére igyekszik biztosí­tani Formozát. Nem csoda, hi­szen Formoza amellett, hogy igen gazdag értékes ásványkin­csekben, nagyszerű támaszpont is, ahonnan kellően lehet ellen­őrizni Japánt és a tajvani-szo­rost. Sőt az Egyesült Államok szenátusnak egypár republiká­nus­ párti tagja szerint még a Kínai Népköztársaság ellen in­dítandó támadás előkészítésére és végrehajtására is alkalmas. Józanabb gondolkodású nyugati politikusok azonban — mint az angol sajtó egynéhány cikke er­ről tanúságot tesz — egysze­rűen ostobának minősítik ezt az álláspontot — teljesen indokol­tan. Az angol kormánynak For­­mozával kapcsolatos álláspontja egyébként következik a jelen­legi angol politikából, amelyet a két szembenálló fél közötti köz­vetítésre való törekvés jellemez. Ezek a törekvések azonban tá­volról sem a két fél érdekeit, hanem Anglia jelenlegi, vagy távolabbi célkitűzéseit tartják szem előtt és céljuk, hogy kö­zös nevezőre hozzák az ellenfe­lek álláspontját. Ezért az angol kormány minden törekvése ar­ra irányul, hogy fegyverszüne­tet hozzon létre a Kínai Népköz­­társaság és Csang Kaj-sek kö­zött. Ez lényegében nem más, mint a «két Kína» elismerésé­nek elve, amit semmi esetre sem lehet megoldásként elfo­gadni, azért, mert Kínát törvé­nyesen csak a Kínai Népköztár­saság kormánya képviselheti és mert a kuomintangisták jelenlé­te a Kína-körüli szigeteken csak állandósítaná a jelenlegi hely­zetet, amit a Kínai Népköztár­­saság egyszerűen nem tűrhet el. Attlee, az Angol Munkáspárt ve­zérének javaslata már közelebb áll a megoldáshoz, amikor Csang Kaj-sek száműzetése és Formozának az Egyesült Álla­mok védelmi gyűrűjéből való kihagyása mellett foglalt állást. Az azonban, hogy Tajvant — e terv szerint — bizonyos ideig nemzetközi ellenőrzés alatt kell kormányozni és hogy népszava­zással döntsenek a sziget továb­bi sorsa felől, nem elfogadható. Tajvan minden kétséget kizá­róan kínai terület és a Kínai Népköztársasághoz kell tartoz­nia. Amikor pár nappal ezelőtt Molotov szovjet külügyminiszter elbeszélgetett W. R. Hearst és Kingsbury Smith amerikai új­ságírókkal, szóvá tette az Egye­sült Államok támaszpont-politi­káját és bebizonyította, hogy a Szovjetunió körül létesített ame­rikai támaszpontok szükségessé­gét nem lehet magyarázni az Egyesült Államok biztonságának érdekeivel, mivel az Egyesült Államok biztonságát senki sem fenyegeti. Ha az Egyesült Álla­mok felszámolná támaszpontjait, többek között Németországban és a­ Kínai Népköztársasághoz tartozó szigeteken is, elhárulna a legfőbb akadály a Németor­szág egységéhez és a távol-ke­leti feszültség kiküszöböléséhez vezető útból. PETROVICS ISTVÁN ÁRA: 50 FILLÉR Nagy az érdeklődés Szentesen az ismeretterjesztő előadások iránt (Tudósítónktól). Szentesen nem sötétek az olva­sókörök ablakai. Esténként sok fi­gyelő szempár szegeződik az elő­adóra, amikor a termés fokozásá­ról vagy a helyes állatgondozásról beszél. Olykor az elmondottak szemléltetően is megjelennek a falra feszített fehér lepedőkre vetít­ve. Tanárok, agronómusok, orvosok járják a határt, a gazdaköröket és terjesztik a tudományt. A városi tanács népművelési elő­adója irányítja a népművelési ügy­vezetők és előadók munkáját. Dia­film és gramofon a segítőtársuk. Jól dolgoznak az egyes külterületi népművelési ügyvezetők is. Kül­­sődónáton például Bánfalvi elv­társ a környékbeli tsz és az egyé­nileg dolgozó fiatalokból 12 tagú énekkart szervezett. De jól dolgo­zik a berki iskolánál Gerec elv­társ is, aki amellett, hogy a kör­nyék pedagógusa, tanácstag is. Jól kihasználja a nála lévő petróleum­gázzal működő diavetítőgépet. Szá­­mos mezőgazdasági jellegű előadás mellett januárban „A robbanómo­torok szerkezete és működése“ cím­mel tartott vetítettképes előadást, amelyet 52-en hallgattak meg. A szentesi gazdakörökben és a város különböző helyein január hónap minden napjára esett egy előadás. Például a január 25-én és 26-án megtartott öt mezőgazdasági előadást több mint 200-an hallgat­ták meg. A városi tanács az elő­adásokat ki akarja bővíteni úgy, hogy egy áramfejlesztő agregátor beszerzésével a tanyavilágban is tart filmelőadásokat. Az előadások szervezésébe bekapcsolódott a vá­­rosi termelési bizottság is, amely­nek tagjai például a január 31-i ülés után megtekintettek egy me­zőgazdasági jellegű filmet, majd megnézték a múzeumban a mező­gazdaság kártevőiről és az ellenük való védekezésről szóló kiállítást. Kis-Bécs polgármestere Új utakon a vásárhelyi kultúrház Miért akarták Hegedűs Istvánnal más adóját megfizettetni? Ú­T­S­Á­G­Á­N­A­K LA­P­J­A CSÜTÖRTÖK,1955 FEBRUÁR 3. Csongrád megyében már három gépállomás teljesítette téli gépjavítási tervét­ A hódmezővásárhelyi gépállo­más felhívása nyomán a megye gépállomásai lendületesen verse­nyeznek a téli gépjavítások sike­réért. Január 31-ig a megye 19 gépállomása globálisan 85,1 száza­lékra teljesítette­­ éli javítási ter­vét, ezzel mintegy 10 százalékkal túlteljesítette az ütemtervet. Egye­dül a sövényházi gépállomás az, amelyik kevesebb gépet javított ki eddig, mint ami ütemtervében szerepel. A hónap végéig a pusztamér­­gesi, a batidai és az óföldeáki gépállomás már száz százalékon felül teljesítette déli nagy­javítási tervét. A versenyben különösen az elmúlt 10 nap alatt a következő sorrend alakult ki: ]• Pusztamérges 2. Batida 3. Öfüldeák 4. Sándorfalva 5. Kistelek 6. Árpádhalom 7. Kiskundorozsma 8. Nagykirályhegyes 9. Csongrád 10. Hódmezővásárhely 11. Mórahalom 12. Röszke 13. Deszk 14. Székkutas 15. Cserebökény 16. Szentes 17. Mindszent 18. Sövényháza 19. Makó 75.6 százalékra teljesí­tette téli gépjavítási tervét. 103-8 101.5 100.5 95.5 91.0 89.8 87.1 85.1 85.0 84.4 84.4 83.7 83.2 82-2­81 80-8 78.8 76.8 Szentesen már 111 dolgozó paraszt teljesítette egész évre sertésbeadását A napokban közöltük a szentesi városi begyűjtési hivatal felhívá­sát, amelyben felszabadulási páros­versenyre szólították Makót, vala­mint a megye többi városát a begyűjtési tervek határidő előtti­­ teljesítése érdekében.­­A verseny­­ eredményeként Szentesen, január folyamán, 111 dolgozó paraszt tel­jesítette egész évre semf célbeadási kötelezettségét. Meg­figyelő-állomást létesít a szegvári mezőgazdasági állandó bizottság Csongrád megyében, Szegvár községben a több mint háromszáz holdat kitevő gyümölcsösökben sok kárt tett tavaly az almamoly és a szövőlepke hernyója. A községi ta­nács mezőgazdasági állandó bi­zottsága elhatározta, hogy megvédi a gyümölcsfákat. Samu Pál bizott­sági elnök javaslatára hattagú per­metező brigádot alakítottak, amely most felülvizsgálja a fákat. Amint az idő megengedi, félezer gazda gyümölcsösében végzik el a téli permetezést. A mezőgazdasági állandó bizott­ság javaslatára szakelőadásokat is rendeznek a faluban, hogy a gaz­dák minél szakszerűbben kezelhes­sék gyümölcsöseiket. Ugyancsak a bizottság javaslatára a községben kis megfigyelő állomást létesítenek. Üvegbúrák alatt almamollyal fer­tőzött ágakat helyeznek el, s ezeken figyelik, mikor kezdődik a rajzás. Veszély idején azonnal értesítik a gazdákat és hozzáfognak a perme­tezéshez. Csanádpalotán is megválasztották küldötteiket a járási béketalálkozóra A csanádpalotai békebizottság kezdeményezésére aktívaértekezle­tet tartottak a község tömegszer­vezetének vezetői a békebizottság aktíváival együttesen. Ezen az ülésen Pataki Sándorné községi béketitkár számolt be a bizottság munkájáról, majd vázolta, hogy milyen feladatok várnak a tömeg­szervezetekre a IV. magyar béke­­kongresszus előkészítésében. Az értekezlet útmutatása alap­ján munkához láttak az egyes körzetek béketitkárai, a békeakti­vált és a tömegszervezetek tagjai. Eddig 14 békebeszélgetést tartot­tak, ezenkívül hat helyen békees­tet, amelyeken megválasztották a járási béketalálkozó csanádpalotai küldötteit. Ezek a gyűlések híven visszatükrözték a község népének békeakaratát; a résztvevők kinyil­vánították tiltakozásukat Nyugat- Németország felfegyverzése, az atom- és a hidrogénbombák hábo­rús célokra való felhasználása el­len. Küldötteknek Szegedi Pálné MNDSZ-tagot, Bulecza Jenőné pe­dagógust, Forgács József KSZ dol­gozót választották meg. A felső­ugari dolgozó parasztok pedig Sze­les Péter középparasztot jelölték erre a megtisztelő feladatra. A községi tanácsnál megtartott bé­kegyűlés résztvevői Ludányi Lász­ló egyénileg dolgozó parasztot, a helyi tanács tagját választották meg küldöttnek. Elindították a községben az alá­írásgyűjtést is. Az aktívák elbe­szélgetnek a község dolgozóival arról, hogy milyen jelentősége van a béke megvédésében az egyes em­bereknek és a népek összefogásá­nak, de milyen jelentősége van a béke megvédésében a jó termelői munkának is. A Német Demokratikus Köztársaság legfontosabb kereskedelmi partnere a Szovjetunió A Német Demokratikus Köztár­saságban kiszámították, ha egymás után kapcsolnák az összes vasúti teherkocsikat, amely 1954. január 1-től november 30-ig importárut­ ho­zott az NDK-ba — 7200 kilométer hosszú vonatot kapnának. De ha a hajón érkezett árut is átszámítják vasúti kocsira, a vonat­­ hossza to­vábbi 830 kilométerrel növekednék meg. 1954 utolsó hónapjában az odera­­frankfurti határállomásra többi között a következő áruk érkeztek baráti országokból: a Szovjetunió­ból 4663 vagon gabona, hús- és hal­konzerv, étolaj és tea, több mint ezer vagon napraforgómag olajké­szítéshez és 157 vagon nagyértékű takarmány. A textilipar december­ben a többi között 769 vagon gyap­jút, gyapotot, kendert, lent és fo­nalat kapott a Szovjetunióból. Sok korszerű gép is érkezett, így pél­dául hét acélhenger több mint 100 ezer kilogramm össz­súlyban és egy 17.000 kilogrammos induktor-ten­­gely. A Szovjetunió sok „ZIM“ tí­pusú személygépkocsit és nagy­­mennyiségű pótalkatrészt is szállí­tott — így többi között villamos fe­jő-telepekhez. A Német Demokratikus Köztár­saság külkereskedelme 1950-től 1954-ig 270 százalékra emelkedett. Alapja a demokratikus világpiac országaival folytatott árucserefor­galom. Az NDK fő kereskedelmi partnere a Szovjetunió. A baráti szovjet országgal folytatott keres­kedelem az NDK egész külkeres­kedelmének 45 százalékát , vagyis majdnem a felét teszi ki és 1950- hez viszonyítva három és félszere­sére emelkedett. A szovjet szállítmányok különö­sen azért olyan nagy jelentőségűek, mert nagymértékben biztosítják az NDK iparának foglalkoztatottságát. 1953-ban például 60 százalék ipari nyersanyagot és 40 százalék élel­miszert és egyéb árut szállított a Szovjetunió és ezzel szemben 88,2 százalék készárut és mindössze 11,8 százalék nyersanyagot, illetve fél­készárut kapott az NDK-tól. Külö­nösen nagy segítséget jelentett a szovjet hengerelt áru, a varrat nél­küli csövek, színesfémek, mint vö­rösréz, ólom, ón és cink, azbeszt és csillám, stb. Az NDK dolgozói az exportmeg­rendelések pontos teljesítésével vi­szonozzák a baráti országok segít­ségét. Egyre bővül az NDK kereske­delmi forgalma a kapitalista világ­piac országaival is. A tavaszi lip­csei vásárra az NDK 450 millió D-márkás keretet irányzott elő a Nyugat-Németországgal és a nyu­gati kapitalista országokkal köten­dő kereskedelmi megállapodásokra. Az NDK főleg bányászati és fém­­kohászati termékeket, gépeket, elektrotechnikai, finommechanikai, és optikai készülékeket, vegyipari cikkeket, továbbá építőanyagot, fát, textilneműt, cipőt, bőárárut, papír­cikkeket, élelmiszert és élvezeti cik­keket, valamint mezőgazdasági ter­mékeket akar vásárolni. Ugyanak­kor többi között textilipari gépeket, famegmunkáló-gépeket, szerszám­gépeket és szerszámokat, élelmi­­szeripari és nyomdászati gépeket és egyéb felszereléseket, továbbá szál­lítóeszközöket, elektrotechnikai, fi­nommechanikai és politikai, vala­mint bányászati és vegyipari ter­mékeket kínál,

Next