Viharsarok, 1955. január-április (11. évfolyam, 1-101. szám)

1955-01-01 / 1. szám

SZOMBAT, 1955 JANUÁR 1. Szoros termelési kapcsolatot alakít ki a vásárhelyi gépállomás a termelőszövetkezetekkel Csatlakozás az RM-Művek felszabadulási versenyfelhívásához A vásárhelyi gépállomás dolgozói aktíva értekezleten és röpgyűlésen megtárgyalták a Rákosi Mátyás Művek versenyfelhívását és elha­tározták: csatlakoznak felszabadu­lásunk 10. évfordulója méltó meg­ünneplésére kezdeményezett ver­senyhez. A mezőgazdaság fejleszté­séről szóló párt- és kormányhatá­rozat valóra váltása érdekében meg I 2.1 A téli gépjavítást a február ■ * * 25-i határidő helyett február 22-re fejezzük be százszázalékos minőségi munka mellett. A jó mi­nőségű javítással elérjük, hogy a tav­aszi talajmunkák alkalmával a traktorok álltal ledolgozandó mű­szakokból 2,5 százaléknál több mű­szaki­­ kiesés nem lesz, a múlt évi 10 százalékkal szemben, azáltal, hogy az­ egyes és ket­tes számú kar­bantartást ellenőrizzük. Mind az erőgépeket,­ mind­­ a munkagépeket javítás­­ után a­­, brigádok részére csak előzetes kipróbálás után ad­juk át jegyzőkönyvileg. A kijaví­tott gépeket a tavaszi gépjavítási szemle befejezése után azonnal ki­húzatjuk a termelőszövetkezetek­hez, hogy tavasz kezdetkor azonnal mindenütt megkezdhessük a mun­kát ! 2. | A munka termelékenysége­!__Li­nek emelése érdekében az erőgépjavító brigádokhoz és a munkagépjavító brigádokhoz egy­­egy munkaelőkészítőt állítunk be január 1-től, amivel elérjük, hogy a szakmunkát és a munkaidőt gazdaságosabban fogjuk kihasznál­ni. A várakozási időt teljesen meg­szüntetjük. December 15-től kezd­ve, egyszerre 12 erőgépet vettünk javítás alá, amelyeknek egy részé­nél folyik a szétszerelés, a tiszto­gatás, a hibafelvételi jegyzőkönyv, a másik részénél folyik az alkat­rész pótlás, az összeszerelés, a be­járatás és az átvétel. Bevezetjük a tíz perces mozgalmat és a mun­kaidőt fegyelmezetten végigdolgoz­zuk. FT7 Tartorékosság szempontjából 4*** 1 a kijavítandó­­ gépek alkat­részeit kijavítjuk,­­vagy újakat ké­szítünk előregyártással. Tizenhá­rom erőgép főjavítását is vállaltuk a Megyei Gépjavító Vállalat igény­­bevétele nélkül, amellyel önköltsé­günket 104.000 forinttal csökkent­jük azáltal, hogy házilag is készí­tünk alkatrészeket a főjavítások­hoz. A javításokhoz a lehetőséghez képest minden esetben hulladék­anyagot használunk fel, j—! Az új lemezcséplőknél, vala­­m­i­t mint az E. 42-es gépeknél a szemveszteség csökkentéséért a szemfogót kiszélesítjük és a zavar­talan cséplésért a törekasztalt előre megvasaljuk. A MÁVAG ekéknél akarjuk tenni, amit szorgalmunk­kal, szaktudásunkkal, odaadó mun­kánkkal megtehetünk. Elért sike­reinkkel választ akarunk adni a nyugati háborús törekvésekkel szemben békeakaratunkról és az alábbi felajánlásokat tesszük: egy­ben felhívással fordulunk megyénk összes gépállomásához, hogy zár­kózzanak fel mellénk, a mélységszabályozó-karokat csuk­lósra alakítjuk át. Dolgozóinkról való gondosko­dás érdekében a téli idő­ 5. szakban a javítóműhelyt állandóan 1. A termelőszövetkezetek terme­lési tervét úgy készítettük el és úgy igyekszünk segíteni, hogy jö­vedelmezőségük fokozódjék. A ve­tési sorrend figyelembevételével terveztük a növényféleségeket és előtérbe hoztuk az állattenyésztés fejlesztését, melyet több takarmány termeléssel kívánunk biztosítani. A melléküzemágakat jelentős mérték­ben bővítjük; például: a Somogyi TSZ-ben a haltenyésztést és mé­hészetet. Több termelőszövetkezet­ben darálót létesítünk. 2. A gépek teljes kapacitásának kihasználása érdekében az egy ka­­tasztrális holdra jutó gépi munkát az elmúlt évi 2.8 normálholdról 3.5 normálholdra emeljük. A műszak által a munkára kiadott gépeket személyes kipróbálás után vesszük át. 3. A talajerő-pótlás érdekében az istállótrágya szakszerű kezelésén kívül vállaljuk, hogy a bentlé­vő istállótrágyát időben kihordatjuk, va­gy szarvasokba leföldeltetjük. Vállaljuk, hogy a vetés megkezdése előtt az őszi szántások simítózását elvégeztetjük és kultivátorozással gyomtalanítjuk a földeket. Az ide­jében előkészített magágyakba a tavaszi vetést a minisztertanács határozatában lefektetett határidő előtt két nappal befejezzük. A ku­koricát,, négyzetesen, vetjük, illetve ,csokr­osítjuk. Ezzel a Szántó Ko­vács­ < Járos Termelőszövetkezetben az­ 50 hold kukorica vetésnél 200 munkanap megtakarítást érünk el, a termésátlagot pedig katasztrális holdanként 4—10 mázsával növel­jük. Csokrosítjuk a bevetésre ke­rülő napraforgóterületek 50 száza­lékán is és csokrosítást alkalma­zunk a mán, a cukorrépa és a ta­karmányrépa-félék vetésénél is. Hat termelőszövetkezetben összesen 490 katasztrális hold területen a fejtrágyázást repülőgépről végezzük és teljes mértékben bevezetjük a vegyszeres gyomirtást. 4. Az állattenyésztés fejlesztése érdekében vállaljuk a zavartalan fűtjült. A tavaszi munkák megkez­désétől kezdve, amíg szüksége mu­tatkozik, gondoskodunk a brigád­szállások fűtéséről is és ellenőriz­zük, hogy traktorosaink naponta rendesen megkapják az egyszeri me­leg ételt. A vállalt kötelezettsége­ket rendszeresen értékeljük, hogy élenjáró dolgozóink megillető jutal­mukat megkaphassák. Terven felül vállaljuk, hogy a termelőszövetkezetek ré­szére két darab vetőgépet és egy darab aratógépet kijavítunk. áttelelést. A tehenészetekben a ren­delkezésre álló tejelő takarmány szabvány szerinti etetésével a fejési átlagot felemeljük; például a Szán­tó Kovács János Termelőszövetke­zetben bevezetjük a háromszori fejést és a fejési átlagot 11 literről április 4-re 15 literre emeljük. A Somogyi Béla Termelőszövetkezet­ben 7 literről 11 literre emeljük fel a fejési állagot. Célkitűzéseink valóra váltását elősegítjük azzal, hogy a makói Úttörő Termelőszö­vetkezetben dolgozó Baranyi István tehenész munkamódszerét átves­­­szük, mivel jó fejési eredményeket ért el. 5. Még a tél folyamán kial­akít­­juk a' növénytermelő' és ' állatte­nyésztő brigádokat.' Ezzel a szer­vezéssel gondoskodunk­­ a brigádok állandó létszámáról és jobb szak­mai összetételéről. Ily módon a sertéstenyésztésben is el akarjuk érni a malacelhullás teljes kiküszö­bölését. Az MNDSZ és DISZ segít­ségével agitációt fejtünk ki és szer­vezéssel is elősegítjük, hogy a ter­melőszövetkezeti tagok hozzátarto­zói is részt vegyenek a közös ter­melőmunkában. 6. Vállaljuk, hogy a téli időszak­ban a termelőszövetkezeti tagok részére összesen 10 órát kitevő szakmai előadást tartunk, melynek keretében a fejlettebb növényter­mesztési és állattenyésztési mód­szereket ismertetjük. Ezek beveze­tésével elősegítjük a termelőszövet­kezetek jövedelmezőbb gazdálkodá­sát.­­ A tett versenyvállalást havonként értékeljük és amely termelőszö­vetkezetekben a versenyvállalás értékelése történik, azon az oda ki­helyezett agronómus köteles meg­jelenni. A verseny értékelését az agronómusokból összeállított bi­zottság végzi. Peták Mihály igazgató h. Nagy István párttitkár h. Kovács József VB elnök, Gala István DISZ titkár. Műszaki vállalás Agronómusaink vállalása 3 Köszönjek ezerkilencszázöt­venet! Nem azért, mintha én különb ember len­nék a többinél. Nem. Egy köszöntőd va­gyok a sok közül. Hanem te, jó komám, különb legyél, mint elődeid. Ne értsd fél­re a dolgot. Látom, gondolkodásod még gyermeteg, könnyen lélekreveszed a szót. Hogy apád, nagy­apád, meg ősapáid rosszak lettek volna? Nem mondtam ezt. Nem beszélhetek ró­luk sokat, hiszen nem ismertem közülük jó­formám csak húszon egynéhányat. A kí­vánságom hát azt je­lenti, hogy Te még jobb legyél, mint amelyik elődödet ed­dig dicsérte a vén föld kétmilliárdnyi embere. Hogy mit is kívá­nok tőled? Azám. Hát elsősorban azt intéz­­kednéd érdekünkben, hogy uralkodásod ide­jén a munka seré­nyebb és gyümölcsö­zőbb legyen. Ez kell barátom legelőször is, hogy a munkálkodó nép asztalán minél sűrűbben megpezs­düljön a roskatag ge­rezdek jóízű bora, s hogy bőségesen jus­son melléje magasra hasadt, piros magyar kenyér. Tíz esztendő futott végig az élet síkján, amióta miénk a haza és miénk a jog. Hidd el, sokat erősödtünk azóta. Már jobb az életünk és sokkalta szebb a réginél, de mennünk kell tovább, hogy munkánk nyo­mán csordultig tölt­sük a bőség kosarát. Sok függ tőled ezen az úton bölcs évek unokája. Szólj reánk, figyelmeztess, ha rosszul dolgozunk. Tudom, kíváncsi vagy az életre. Eleget mi sem tudunk, ezt mondhatom, de van akaratunk. Jöjj, tarts velünk, dolgozzunk úgy, hogy életedben a szellem napvilága új és megint új házak ablakát ragyogja be. Van még kérés a tarsoly fenekén, —• hallgasd meg ezt is mielőtt parolára nyúj­tanád kezed. Békét akarunk! Jó kis barátom! Hallottad-e már ezt a szót, amely atyáid életében immmár har­sogássá éledt? Egy torz cilinderes, egy nyugati hazug kincs­­sóvár, nézd, háborút akar indítani. Súlyos a tét, barátom. Ezért ne ródd fel, ha utad­hoz sokadmagam ne­vében tanácsot adok: emberek barátja légy! Mi azt kívánjuk a gépek és a barázda, meg az íróasztal mel­lett, hogy majd utó­daink alkotó, vidám mosolya emlegessen, ne hadiözvegyek és árvák könnyei jelez­zék egykori létedet. Jó komám, hát ak­kor kezet rá! Gye­rünk. Alkossunk bé­kével tovább. S ha útunkat valaki mégis zavarni szándékozik, térítse észre az em­ber s a melléje állt idő. — KACZUR — Változások a vonatok közlekedésében A MÁV napok óta jelzi, hogy január 1-én és 2-án — tekintettel az ' utasok számának csökkenésére —’ jegyes' vbpátiratokat megszűri­­­tel1 Ezzel" kapcsolatban a vásárhe­lyi’ vásútájíórr­ás 'a következőkről tájékoztatta szerkesztőségünket: A vonatok január 1-én, szomba­ton a vasárnapra érvényes menet­rend szerint közlekednek, míg 2-án, vasárnap a hétfői menetrend sze­rint. Vasárnap a munkásvonatok közlekednek. Nem közlekedik, csak január 1-én, a budapesti Nyugati pályaud­varról induló esti gyorsvonat, mely 22.38 órakor érkezik Vásárhelyre, úgyszintén nem indul január 2-án, vasárnap reggel Vásárhelyről 4.42 órakor Szegedre, illetve Budapestre induló gyorsvonat. Hódmezővásár­hely és Szentes között január 1-én, szombaton nem közlekedik a Szen­tesről 6.10 perckor induló személy­vonat, és Vásárhelyről 17 óra 34 perckor Szentesre induló személy­­vonat.­ A MÁV közli továbbá, hogy ja­nuár 3-val, mely járatok szűnnek meg. Egyelőre január 3-tól megszűnik a délután 5 órakor Szegedre in­duló Hargita-motorvonat, továbbá a Vásárhelyről Szegedre 9.30 óra­kor induló személyvonat és Szeged­ről Vásárhelyre 11.15 órakor in­duló személyvonat. Szentes és Vásárhely között meg­szűnik a Szentesről 13.15 perckor induló személyvonat és Vásárhely­ről 15.24 perckor Szentesre induló személyvonat. Egyébként a menetrendek jelzik, hogy mely vonatok szűnnek meg január 3-tól. A. J. Visinszkijről nevezték el a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának Jogtudományi Intézetét Moszkva (TASZSZ) A Szovjet­unió Tudományos Akadémiájának jogtudományi intézete december 29-én Moszkvában kibővített ülést tartott. A­ ülést A. J. Visinszkij akadémikus tudományos tevékeny­ségének szentelték azzal kapcsolat­ban, hogy az intézetet A. J. Vi­­sinszkijről nevezték el. (MTI) L­egjelentősebb három állomása az emberi életnek: a születés, a házasságkötés és a végállomás, amikor az ember búcsút veszen, végső búcsút az élettől. Ezek közül talán mégis a legkomolyabb, legje­lentősebb a házasságkötés; a házas­ságkötéssel válnak a fiatalok fel­nőtt emberré, hiszen a családalapí­tás nem kis felelősséggel jár. Erre a nagy vállalkozásra kötöt­tek szerződést Berta Ilona és Süli János, a kiszombori Petőfi TSZ fiatal tagjai. 1950 óta dolgoznak a tsz-ben és a négy esztendő alatt mindenki megszerette őket. Tulaj­donképpen ők a csoport gyermekei: szüleik nagyon messzi, más or­szágban élnek, s nem lehetnek itt a két boldog fiatal esküvőjén. A csoportban erősödtek, nevelődtek, s ennek a közösségnek gondos védő­szárnya alatt formálódott erős, szét­­szakíthatatlan kapoccsá az emberi érzések nemes szála, a szerelem. S a közösség támogatta, táplálta és vigyázott ezekre az érzésekre. És amikor a két ember megérett arra, hogy saját szárnyára eresszék, mint madár a fiókáit, egy gondolat lob­bant fel mindenkiben: szüleik he­lyett a csoportnak kell a nagy út­ra induló alapot megteremteni a fiataloknak. És a gondolat még egészen szavakká sem érett, máris megindult a szervezkedés, a tanács­kozás, a fiatal pár érdekében, ők ta­lán nem­ is vártak, nem is sejtettek semmit, amikor az öregek érdekük­ben megkezdték az »összeesküvés« szálait fűzögetni. Elérkezett 1954. december 25-e. A­z egész csoport lázban égett, az asszonyok a konyha körül sürgölődtek, előkészítették a főzni valót, a férfiak meg a munka ne­hezebb részét, a beszerzést vállalták magukra. Végül aztán, amikor min­dent előkészítettek, a tsz irodából elindult a menet a házasságkötésre. Az esküvő után a menyasszony a hagyományoknak megfelelően vi­rágot szórt a várakozó nép közé. Hosszú, fehér ruhájában, sudár ter­metével, úgy állt az emberek kö­zött, mint egy igazi, mesebeli ki­rálykisasszony. Hamvas barna ar­cán lángoló rózsák nyíltak, s a sze­méből ragyogó fények mindenki lelkét beragyogták. Így állt Berta Ilona meghatódottan, kedvesen, mint a nagykorúsított gyermek, aki rádöbben felnőtté válására, s egyben a felelősségre is, ami azzal jár. S talán ilyenkor kétségbeesés venne erőt rajta, ha nem érezné szerelmes párjának erős, izmos karját, amely­be remegve kapaszkodik, ha nem látná acélosan csillogó, erőt, bi­zakodást és biztonságot sugárzó te­kintetét. Amint ránéz Süli Jánosra, az ő emberére, az ő szíveválasztott­­jára, megnyugszik, lecsillapodik lel­kében a vihar, hogy pár perccel ké­sőbb még erősebben zúgjon föl. Az esküvő után a fiatal pár elin­dul vissza a csoport irodájához. A mozihelyiséget rendezték be lako­dalmas háznak. Koszorúslányok és legények büszkén lépegetnek az ifjú pár után. Talán bennük is feltámad ez a gondolat, hogy jövőre őutánuk lépegetnek a köszönis párok, hogy egyszer ők is elérkeznek életük legnagyobb állomásához. S­­­ül a rezesbanda a nagyterem­ben, s a párok forognak, jár­ják a tüzes magyar csárdást. Aztán körbe állanak, s nagyokat dobbant­va seregnek, gyorsan, frissen, míg a sok tarka női ruha, meg a férfiak fekete öltözete egybefolyik, s kü­lönös színegyveleget alkot. Az idő­sebbek körülülik a táncolók­at, be­szélgetnek, poharazgatnak. Közben megjelenik a vőfély is, Laczi Já­nos. Piros arca, eleven szeme, jókedv­re deríti még a szomorkodót is. De hát ismeri ő az embereket, tudja, hogyan kell mulattatni őket, hiszen ez már az ezerötszázkilencvennyol­­cadik lakodalom, amelyben vőfély­­kedik. Kaláccsal kínálja a vendé­geket, de előzően így köszönt be: ,,Szerencsés jóestet kívánok mindennek í az ide egybegyúrt tisztelt vendégeknek! Ide beszólított ékes szép szüzeknek, az itt jelenlévő büszke legényeknek! Alázatossággal engedelmet kérek, hogy én ily bátran, hangosan beszélek,­­l­eké y szavaimnak, kérem, engedjen-k, kik itt ily szép sereggel most egybe gyűl­­tenek. Hebus is Indítja futásnak lovait Apolló örömmel mulatja múzsáit. Készítgeti szépen a játszadozásra, ^ Rebegő nyelvem is most indul szólásra. Ezután legszebb szavait veszi elő, s azokkal dicséri a készülő vacso­rát, amely még ugyan nincsen ké­szen, csak az étvágyat gerjeszti hoz­zá. _ "Al Amikor a vőfély az elnök, Juhos Miklós asztalához ér, Miklós bácsi bazsalyogva szól rá: — János, aztán a sok kínálgatás­­ban éhen ne maradjon ... A f­­ilm arcán pajkos mosoly bujkál. * — Még sohasem hallottam, hogy vőfély éhen veszett vóna... Ezen mindketten kacagtak. A rezesbandát közben felváltja a népi vonószenekar. Itt is, ott is fel­hangzanak a szebbnél szebb nép­dalok. Egyszer csak a hetven éves elnök rákezd a híres kuruc nótára: »Csinom Palkó, csínom Jankó, Csontos karabélyom ...« Először csak ketten-hárman csat­lakoznak hozzá, majd mind többen veszik át a dallamot. Néhány perc, s az egész lakodalmas nép dalol, hangjuk feszíti a falakat. Erőtelje­sen, egészségesen! A nép vigad most itt, ahol nem is olyan régen Rónay nagyságos urak dorbézoltak ezeknek az emberek­nek verítékéből. A­z idő egyre múlik, elérkezik a vacsora. A vőfély ismét be­toppan, tállal a kezében, s erős hangjával túlharsogja a dalolókat. ..Jóestét elvtársak! Ismét megérkeztem. Igaz, hogy sokára, de merem mondani, nem jártam hiába. Mert én mostan olyan jó eledelt hoztam, m­e­y első eminens az étkek sorában. Ezen eledelért nagy próbát is tettem, egy szilaj bikával hét nap verekedtem. Kicsiben múlt, hogy fogam ott nem felej­­tettem, de oda se neki! Csakhogy legyőzhettem. Nosza hevenyébe, bőrét levetettem, a nyakát pediglen fejestül leszeltem. Ezt a jó eledelt abból készítettem, megvallom, evtársak, ezt én is szeretem. De mivelhogy nincs több, ily jóizi­ étek, d­­­e a magyarnak vizet inni vétek. Itt a jó paprikás, elvtársak, vegyétek, széles — jó étvággyal kívánom, egyétek! A vőfély szavaira egy tréfás öreg megjegyzi: — Könnyű a bikát legyőzni, ami­kor már a kondérban van. De emlékezzünk mag a konyha hőseiről is, akik, amíg a vendégek mulatnak, sok-sok fáradsággal és nagy gonddal, jóízléssel készítik a vacsorát, B. Nagy Zsigmondné, özv. Sebőkné és Bertáné, na meg a fő­szakács Pugyina Tamás. Jó ételt, ízes ételt főztek! Mindenki megelé­gedett, nem győznek eleget enni. A jó vacsora után kicsit elcsen­desedik az ének, kipihenik az evés fáradalmait. De a fiatalság nem so­káig lustálkodik, a legények hama­rosan kézről kézre adják a szépsé­ges szép menyasszonyt. Megértők, kedvesek a fiatal pár­hoz. Mindenki dédelgeti őket, ked­veskedik nekik. A férfiaknak a férj­hez, az asszonyoknak az asszony­kához van egy-egy jó szavuk, taná­csuk. És egyszer csak eltűnik a fiatal­­ párocska, bebújik az egyik sarokba, s bizalmasan susorog. De nem sokáig. Valaki nagyot kiált: — Szökik a menyasszony! Erre aztán ismét előhozzák és táncoltatják, boldog, huncutkodó nevetéssel. Mígnem elérkezik az éjfél. Jön a menyasszony búcsúz­tató. Tulajdonképpen ekkor válik iga­zán asszonnyá a menyasszony, s férjjé a vőlegény, nem az esküvő­kor. Sokan megkönnyezik a vőfély búcsúztatóját. A tekintetek elréved­­nek a messzeségbe. Az idősebbek a múltra, a fiatalok a jövőre gondol­nak. De határozottan látszik, hogy itt már egy újfajta embertípus vi­gad, mulatozik. Nagy család ez, ahol száz ember gondoskodik, töp­­renkedik két fiatal, tapasztalatlan gyerek sorsáért. Két emberért, akik most léptek a családalapítás bol­dog, küzdelmes útjára. Kövesdy Lajos A NAGY CSALÁD ÜNNEPE

Next