Viharsarok, 1955. szeptember-december (11. évfolyam, 205-308. szám)

1955-10-29 / 255. szám

Szombat, 1955. október 29. Műszaki fejlesztéssel segítjük elő a gazdaságos termelést és az önköltségcsökkentést Irta: Mucsi János, a Vásárhelyi Harisnya- és Kötöttárugyár igazgatója A dolgozók több és jó minő­­ségű fogyasztási cikkekkel va­ló ellátása, továbbá az export­­tervek maradéktalan teljesítése állandóan növekvő feladatot je­lent a textiliparnak. A terme­lési tervek arányainak emelke­dése mellett fokozott figyelmet kell fordítanunk­ a gazdaságos termelésre, ami azt jelenti, hogy a vállalatoknak, a terme­lési terv mennyiségi és érték­mutatóinak teljesítésén túlme­nően, a rendelkezésükre bocsá­tott gépi berendezés megfelelő kihasználásával kell termelési feladatukat megoldaniuk. A Hódmezővásárhelyi Haris­nya- és Kötöttárugyár ennek a az évnek folyamán, de a korábbi években is, általában jó ered­ménnyel teljesítette termelési feladatát. Ebben a tervévben azonban adós maradt népgaz­daságunknak az önköltségcsök­kentésben, s ez a körülmény a tervteljesítés értékét jelentősen csökkenti. A vállalati mérlegbeszámo­lóknak, a műszaki konferen­ciáknak, a termelési értekezle­tek tapasztalatainak és elem­zéseinek figyelembevételével a­ II. félév folyamán a következő feladatokat akarjuk megoldani: Korszerűsítjük a gépi beren­dezést és új gépi berendezése­ket készítünk. Tovább fokoz­zuk a technológia fejlesztését, az új gyártmányok és az élen­járó munkamódszerek kiterjesz­tését, valamint az önköltségi alakulásának és az önköltség­­csökkentésnek állandó és szer­vezett ellenőrzését. Gépi berendezéseink egy része elavult és nem felel meg a korszerű követelményeknek. Különösen megmutatkozott ez a festés-kikészítésnél, továbbá a vállalat által korábban készí­tett sapkakötő gépeknél, a kör­kötőgépeknél, valamint az ener­giahálózatnál. E téren a III. ne­gyedévben már jelentős javu­lás tapasztalható,­­ így a kézi kádban való fonalfestést már nagyrészt felszámolták fonal­­festő apparátok beállításával, amelyek nemcsak a festés mi­nőségére, de a termelékenység­re is kedvezően hatottak. Egy kiló fonal festési költsége pél­dául 67 fillérrel csökkent. Ugyancsak festődénkben­ két 300 kilós teljesítőképességű kelmefestő-fémkádat állítottunk be. Mintegy 40 százalékos bér­költségcsökkentést értünk el az új berendezésen festésre kerü­lő kelméknél, s egyidejűleg az itt korábban mutatkozó szűk keresztmetszetet felszámoltuk. Villamosenergia hálózatunkat, s a termék világítását korszerű­sítettük, s egyidejűleg a mun­kakörülményeket megjavítot­tuk. "A technológia fejlesztése ér­dekében megerősítettük a gyár­tásközi ellenőrzést. Gyártmá­nyaink túlnyomó részét anyag­­normák és műszaki előírások szempontjából feldolgoztuk. A IV. negyedévi, valamint 1956. évi műszíni­ tervünkben foko­zott gondot fordítottunk a sza­­bászati hulladék csökkentésére, a kelmék gazdaságos feldolgo­zására. Ezen intézkedések közé tartozik a matricás szabási módszer fokozatos bevezetése, a varrodai hulladék csökkentése érdekében a gépeken áruveze­tő alkalmazása és a szabászati terítési hossz növelése. Ide­tartozó intézkedés még a kö­tődés és egyéb üzemi selejtbé­­rezés kidolgozása. A választéknövelés érdekében számos új gyártmány beveze­tését tervezzük, illetve már ténylegesen megkezdtük gyár­tásukat. Az új gyártmányok kö­zül a legjelentősebbek a fésült gyapjúfonalból készülő kézi síkkötőgépi férfi és női mel­lények, illetve kardigánok, to­vábbá a kártoltgyapjú női és leányka kardigánok és huligá­­nok, amelyek kedvelt divatszí­­nekb­en készülnek. Számos új pamutfelsőruházati cikket is gyártunk, például többféle kivi­telben férfi és női mellényeket, illetve kardigánokat. A munkaszervezés megjaví­tása érdekében a konfekcióban, valamint a nyersharisnya-meg­­munkálóban továbbfejlesztjük a blokk-rendszert és megkezdtük a sapkagyártás blokkosításának előmunkálatait a műszaki ter­vezéssel. Igen nagy jelentőségű lesz a legjobb munkamódszer kidolgozása a harisnya szár­kötésére, amelyet a műszakiak a legjobb dolgozók bevonásá­val állítanak össze. Mind e feladatok végrehaj­tása szervezett és széleskörű ellenőrzést kíván. Ennek érde­kében az osztályvezetői és mű­szaki értekezleteken beszámol­tatjuk az intézkedések felelő­seit. Ugyanakkor az önkölt­ségcsökkentési bizottság a gazdaságos termelés napi kér­déseivel foglalkozik és felada­tát megszabott ütemterv alap­ján végzi. A fent leírtak átfogó képet adnak az elért eredményekről. Mindezek mellett azonban szá­mos hiányosság is fennáll. Több esetben tapasztalható, hogy egyes osztályok együtt­működése nem megfelelő, nem tájékoztatják egymást a kö­zös feladatokról. A vezetés el­merül az apró napi kérdések megoldásában és időnként a távlati feladatokat elkésve ké­szíti elő. Az egyes termelő üzemrészek elszigetelten akar­ják megoldani feladataikat. A Központi Vezetőségnek és Minisztertanácsnak az ipar dolgozóihoz intézett felhívása nyomán a pártvezetőség segít­ségével részletesen elemeztük hiányosságainkat.­­A­ dolgozók bevonásával igen jó javaslatok kerültek felszínre, amelyeket az elkövetkezendő időkben hasz­nosítunk. A javaslatok gazda­sági eredménye egy feltétele­zett évre 4321623 forint értéket jelent. Magunkévá téve pártunk márciusi határozatát, a vezetés színvonalának további megja­vításával, a műszaki intézke­dések pontos végrehajtásával, a szocialista munkaverseny ki­­szélesítésével tovább fokozzuk harcunkat a gazdaságos terme­­­­lésért, népünk életszínvonalá­nak növeléséért. Csütörtököm virradattól napnyugtáig tűzött a nap, s amellett eléggé szeles volt az idő ahhoz, hogy legalább délután még a vizesebb és a mélyebb­ fekvésű helyeken is — bár nehezen, de — akár traktorral is lehetett szán­tani. Igazolhatják ezt Joó István és Farkas Mihály traktorvezető elvtársak és váltótársaik, Baka István és Bódi Lajos, akik csütörtökön reggeltől estig szántottak meglehetősen sáros talajon, sőt vasárnap délelőtt még esőben is. Ám ugyanazon a napon (csütörtökön) délelőtt, ugyanabban a termelőszö­vetkezetben (Makói Úttörő TSZ) az ott lévő 18 erőgép közül az említett két trak­toron kívül alig dolgozott legfeljebb még kettő — a többiek álltak. Apátfalva Apátfalván az egyénileg dolgozó parasztok kenyérga­bona vetésterve 2418 hold, a termelőszövetkezeteiké és a tszcs-ké meg 550 hold, és csütörtökig — a tanácselnök és a községi agronómus sze­rint — az egyéni termelők csak 360 holdat, a termelő­­szövetkezetek pedig 140 hol­dat vetettek el. A tanácsel­nök ugyan szép szavakkal el­mondotta azt ,hogy a tanácstagok milyen nagy­szerű felajánlásokat tettek november 7-e tiszteletére, de a szép szavak tettek nélkül mit sem érnek. Márpedig az a valóság, hogy a dolgozó paraszt tanácsta­gok közül igen sokan nem vetettek még el. És meglepő, hogy a csütörtöki napos idő­ben Apátfalva határában sem nagyon mozgolódtak a termelők. Az pedig egyene­sen megmagyarázhatatlan, hogy ebben a szép időben a tanácselnök, a községi agro­nómus és az elnökhelyettes — akiknek most a határban volna a helyük a dolgozó parasztok között — miért ül­tek lelki nyugalommal fű­tött szobájukban még dél­előtt 11 órakor is. Magyarcsanád Dorogin Szlávkó magyar­­csanádi mezőgazdasági meg­bízott ellen hanyagsága és nemtörődömsége miatt fe­gyelmi eljárás indult a közel­múltban, ő ennek ellenére nem rest kijelenteni, hogy a község helyzetéről az őszi munkákat illetően fogalma sincs, mert már régen nem járt a határban. Dorogin elvtárs szégyenérzet nélkül, nyugodtan bevallotta azt is, hogy a tervfelbomlá­­son meg nem jelent terme­lőkkel nem közölte a reájuk eső vetési tervet. Hát akkor hogy akar eredményt elérni? Sehogyan. És ahelyett, hogy felelősséget érezne hanyag­sága miatt, a felelősséget teljesen a tanácselnökre hárítja. Csütörtökre például azt a feladatot kapta a végrehajtó bizottságtól, hogy délelőtt a fogatokat mozgósítsa az őszi munkákra, délután pedig el­lenőrizze, hogy a fogatok va­lóban kimentek-e a földekre. Ehelyett Dorogin elvtárs egész nap a szobájában ült és bizonyos földrendezési ügyeket intézett. Vajon a felelősség ebben az esetben is a tanácselnö­köt terheli?... Ferencszállás Makra István elvtárs, a fe­­rencszállási VB-elnök így beszélt: ■— Nem dicsekedhetünk ugyan, bár van eredmé­nyünk ... Az őszi vetéster­vünket már 8 százalékra (!) teljesítettük... A hangjából bizonyos szem­rehányás érezhető, hogy lám csak: október végén már 8 százalék és nem is dicsér­nek. De vajon dicsérendő-e és eredménynek ismerhető-e ez az a 8 százalék akkor, ha még figyelembe vesszük azt is, hogy Ferencszálláson az őszi árpát sem vetették el! Kiszombor A kiszombori tanácselnök­nő bevallása szerint közsé­gükben előreláthatóan legfel­jebb ha november 15-re be­fejezik a vetést. Még szép, hogy nem a jövő aratásra­­»saccolja«! Elhihető, hogy a községben nagy a tétlen­ség, mert a megszabott 2300 holdból csütörtökig csak 70 holdat vetettek el, de hihetetlen, hogy a dolgozó parasztok ne értenék meg a vetés mielőbbi befejezésé­nek fontosságát, ha a tanács is jobban sürgetné azt. Az a baj, hogy a tanács belenyug­szik az eredménytelenségbe. Maroslele Maroslelén a termelők kö­rében viszont az a hangulat járja, hogy «ne biztassanak minket, tudjuk mi jól, hogy mi a kötelességünk», vagy Nagylakról, Földeákról és még jónéhány községről, ahol az előbbiekhez hasonló a helyzet. November 1-ig most már valóban csak pár nap van hátra. A termelők jól véssék emlékezetükbe, hogy ha késlekednek a vetéssel, a törvény értelmében szá­mos állami kedvezménytől eleshetnek, ami súlyos veszteségeket jelenthet kis gazdaságuknak. A helyi tanácsok pedig ne feledkezzenek meg arról, hogy az őszi munkák hanya­­golásáért súlyos felelősséggel tartoznak a dolgozó nép álla­mának, amiért őket, a köz­ség vezetőit személy szerint is felelősségre vonhatják. Most már sem az eső, sem a sár, sem pedig a még föld­ben lévő kapásnövényeik nem fogadhatók el mentségnek! Vetni kell, ha azt akarjuk, jusson elegendő kenyér jö­vőre az asztalra. Zelei Béla Esők lehetnek ismét, a napsütésre ne várjunk ölbe tett kezekkel Határszemle Újabb kedvezmény a szerződéses sertéshizlalóknak Kormányzatunk kedvez­ményben részesíti azokat a sertéshizlalási szerződést kötő termelőket, akiknek már nagy súlyú hízott sertésük van, viszont a szerződés meg­kötésétől számított kéthóna­pos tartási idő még nem telt el. Engedélyezték, hogy no­vember 30-ig a kész, meghíz­lalt sertések már 30 napos tartás után átadásra kerül­hessenek. Az átvételi árak változatlanul azonosa­k a szerződésiben megállapított árakkal, tehát a korábbi át­adás miatt senki sem kerül hátrányos helyzetbe. Mindazok a termelőszövet­kezetek, tsz-tagok és egyéni termelők, akiknek átadásra alkalmas sertésük van, igye­kezzenek azokat az Állatfor­galmi Vállalatnak átadni a hozzájuk tartozó legközelebbi átvételi helyen. 3 Segítséget a téli felkészüléshez A napokban az Árpád­­halmi Gépállomáson a bri­gádvezetők azon tanács­koztak, miként pótolják az időjárás okozta késedelmet. Elhatározták, hogy szemé­lyesen felkeresik Nagymá­­gocs, Fábiánsebestyén és Eperjes községek tanácsait és rajtuk keresztül is sür­getik az egyéni termelők és termelőszövetkezetek be­takarítási munkáját. A bri­gádokban pedig úgy szer­vezik meg a munkát, hogy nyolc vetőgéppel két mű­szakban dolgoznak s ezzel a módszerrel 24 óránként 120—130 katasztrális hol­dat be tudnak vetni. A gépállomás dologzói­nak lelkesedését azonban hűti a téltől való félelem. Közeledik a téli gépjavítá­sok időszaka, amikor az Árpádhalmi Gépállomás dolgozói többségének óri­ási fáradságba kerülne a ki- és hazajárkálás, hiszen a dolgozók többsége Nagy­­mágocson, Fábiánsebestyé­­nen és Gádoroson lakik. Kénytelenek naponta a gépállomásról hazautazni, mert munkahelyükön sem­milyen pihenő szállás nem létezik. A gépállomás veze­tőségének az a véleménye, hogy a szomszédságban lé­vő állami gazdasági helyi­ségekből egy kevés jóindu­lattal lehetne 20—25 férő­helyes pihenőszállás létesí­tésére helyet biztosítani. A jóindulat azonban hiány­zik. Néhány hete ebben az ügyben írtak a MEDOSZ megyei bizottságának Hód­mezővásárhelyre, de vá­laszt sem kaptak... Helyes lenne, ha az ille­tékesek — és elsősorban a MEDOSZ megyei bizottsá­ga — megvizsgálnák a le­hetőségeket és sürgősen in­tézkednének. Úgy véljük, ebben segíthetne a megyei tanács gépállomási igazga­tósága is. Az Árpádhalmi Gépállomás dolgozói meg­érdemlik, hogy az amúgyis nehéz és fáradságos mun­ka után ne kelljen hóban és sárban hat-hét kilomé­tert gyalogolniok, hanem a pihenőszálláson tölthessék el az éjszakát. KOVÁCS LÁSZLÓ KIBŐVÍTETTE üzemét a Szentesi Szabóipari Szövetke­zet. A Bartha János utca 10. szám alatt 20 ezer forintért épületrészt vásároltak, ame­lyet 80 ezer forintos költséggel műhellyé alakítottak át. A Komszomol első kong­resszusa 1918. október 29-én nyalt meg. Ezt a dátumot te­kintik a Komszomol szüle­tésnapjának. Ez azonban nem azt jelenti, hogy az első Kom­­szomol-szervezetek ezen a napon alakultak meg. Már ,1917-ben, a február és októ­ber közötti időszakiban, az egész országban, főként pe­dig a nagy ipari központok­ban kezdtek kialakulni a szo­cialista ifjúsági szövetségek, amelyek a szovjet hatalom győzelme utáni első hóna­pokban gyorsan megerősöd­­tek. A munkás- és paraszt­ifjúság szövetségeinek első kongresszusa idején, több mint 22.000 fiú és leány tar­tozott soraikba. Ezek a szer­vezetek egyesülésük­­ után komoly erőt jelentettek. Az ifjúsági szövetségek egyesülése a Nagy Októberi Szocialista Forradalom első évfordulójának előestéjén történt. Nehéz idők jártak akkoriban. A fiatal szovjet köztársaságot az ellenség tűzgyűrűje vette körül. A belső ellenforradalmárokat, a fehérgárdistákat támogat­ták a külföldi imperialisták. Az egész nép, s az ifjúság előtt is az a feladat állt, hogy fegyverrel a kezében védelmezze október vívmá­nyait, megvédje hazáját. A fiatalok bátran és hősiesen küzdöttek a polgárháború frontjain. A párt világos és nemes célt tűzött a Komszomol elé, megmutatta fejlődésének út­ját. 1920-ban Vlagyimir Iljics Lenin, a Komszomol III. kongresszusán mondott be­­­­szédében rámutatott arra, hogy a felnövekvő nemze­déknek milyen óriási szerepe van az új társadalmi rend­szer megteremtéséért­ folyó harcban és Oroszország ipari állammá alakításában. A nagy vezér felszólította az ifjúságot, hogy tanuljon, önfeláldozóan dolgozzék a társadalom javára, első le­gyen a kommunizmus építői között, ragadja magával az egész munkás- és parasztiif­­júságot. Lenin szavait a Komszo­mol harci programjává tűzte ki. A szocializmus építésé­nek esztendeiben, amikor a Kommunista Párt megvaló­sította az ország iparosításá­nak és a mezőgazdaság kol­lektivizálásának lenini ter­vét, a komszomolisták az új társadalom építőinek első so­raiban küzdöttek. Csupán az első ötéves terv esztendeiben a Komszomol Központi Bi­zottsága 200.000 fiatalt moz­gósított a rohamépítkezések­­re. Több mint 8000 komszo­­molista dolgozott a gorkiji autógyár építkezésén, 7000 a sztálingrádi traktorgyár, 12 ezer pedig a kuznyecki ko­hókombinát építkezésén. A moszkvai Metro első gyűrű­jét több mint 18 000 fiú és leány építette. 36 000 kom­­szomolistát­­ irányítottak a Donyec-A medence bányáiba. Sok tízezer komszomolista épített új várost az ország keleti és északi részein — az Amur menti Komszomolsz építőinek tiszteletére kapta­­ nevét. A fasiszta Németország tá­­­­madása egy időre megszakí­­­totta a kommunizmus építé­sét a Szovjetunióban. Az ifjú hazafiaknak, mint az egész népnek, fegyvert kellett ra­gadnia, hogy megvédje a szo­cializmus­­ vívmányait. A komszomolisták az egész szovjet néppel együtt önfel­­áldozóan harcoltak az ellen­ség ellen. A háború befejezése után a szovjet nép megkettőzött energiával folytatta a kom­munizmus építését. Az ipar, a mezőgazdaság, a közleke­dés hatalmas lépéssel haladt előre. A Komszomol sok ezer fiút és leányt irányított az erő­művek építkezéseire. Az Uk­rán Komszomol-szervezetek több mint 16.000 komszomo­­listát irányítottak a Donyec­­medence szénbányáiba. A vasbeton-szerkezeteket és al­katrészeket gyártó üzemek építkezését túlnyomórészt komszomolisták vállalták. A párt kitűzte a feladatot: a mezőgazdaság gyors fellen­dítése. E célból határozták el 28—30 millió hektár szűzföld termővé tételét az ország ke­leti és délkeleti vidékein. A komszomolisták lelkesen fo­gadták ezt a határozatot. Kö­rülbelül 300.000 fiatal hazafi utazott a szűzföldekre. A szovjet ifjúság számos hazafias tette tanúskodik ar­ról, milyen nagy segítséget nyújt a Komszomol a Kom­munista Pártnak, a kommu­nizmus építésében. A Komszomol az első kong­resszus óta eltelt időszakban hatalmasat fejlődött. Az 1954 márciusi XII. kongresszuson csaknem 19 millió fiút és leányt számlált soraiban. A párt körül tömörült, a kommunizmusért küzdő fia­tal harcosok e hatalmas had­serege hű Marx—Engels— Lenin—Szitáim legyőzhetetlen zászlajához. A. Blatyin A Komszomol — a Párt segítőtársa a kommunizmus építésében Lenin a Komszomol III. Kongresszusán

Next