Viharsarok, 1956. július-szeptember (12. évfolyam, 154-231. szám)
1956-07-12 / 163. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! XII. évfolyam, 163. szám AZ MDP CSONGRÁD MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJAira: 50 fillér Aratjuh (R. L.) Ismét beérett egy esztendő munkájának termése: itt a búzaaratás ideje. Az idén későbben vághatott bele a kasza az árpatáblába, későbben foghattunk hozzá az időjárás miatt a búza aratásához is, mint más esztendőkben. De egy hét óta igazi kánikula van, amikor — mint a parasztember mondja — egy nap alatt három napot érik a búza. Igaz ez a mondás. Nincs késlekedésnek helye, hiszen most fizet a föld a verejtékért. Nem arannyal, nem is drágakővel, ennél fontosabbal, többetérővel: kenyérrel! Éppen ezért van valami szertartásos vonás abban, amikor megtörténik az első kaszasuhintás, amikor elsőt fordul az aratógép, vagy a kombájn a táblában, s a zsákokban megjelenik az új termés. Milyen jó belemarkolni az új búzába, egyik tenyérről a másikra öntögetni vizsgálgatva: elég acélos-e, nem szorult-e meg a szem, szebb-e a tavalyinál? S a bizonyság érzete megnyugtató, hogy nem kell aggódni, lesz-e kenyerünk a télen, mert — igaz, még csak becsülni lehet a várható termést, de — körülbelül akkora lesz, mint tavaly nyáron volt. Ha valamivel több lenne, örülnénk ennek, hiszen amilyen szeszélyes volt a tél és a tavasz, nem gondoltunk akkor ilyen eredményre. De az emberi szorgalom, amely párosulva a természet nyújtotta lehetőségek kihasználásával, vezetett el bennünket az ilyen terméshez. A búza — élet. A mi drága népünk tisztelte meg ilyen szép elnevezéssel, hogy kifejezze, mennyire becsüli a kenyérnekvalót, ami nélkül magyar ember nem élhet. A parasztember szemenként felszedi, ha véletlenül udvarában kihullott néhány szem a zsákból. De a mezőn, a talpon álló, vagy már learatott búzának nincs még ilyen becsülése. Ha nem jól választják meg az aratás időpontját, ha nem jól állítják be az aratógépeket és kombájnokat, ha nem gondoskodnak a gépek zavartalan működéséről, s ennek következtében késik meg az aratás, vagy ha nem gondoskodnak kellő körültekintéssel az emberről, sok búza mehet veszendőbe. Mert igaz, hogy a gépek hűséges segítői a legnehezebb mezőgazdasági munkákban a termelőknek, de mint mindenütt, itt is legfontosabb az ember. Még alig kezdődött meg a búza aratása, az említett hibák itt-ott máris mutatkoznak, nehezítve a munkát, növelve a szemveszteséget. Értekezletek sokaságán szó esett, de jó előre felhívta az újság is a figyelmet arra, hogy például a kombájnokat lássák el a legszükségesebb szerszámokkal. A vásárhelyi Petőfi Tsz-be mégis úgy engedték ki a Batidai Gépállomás egyik kombájnját, hogy amikor meglazult egy csavar, nem volt kéznél szerszám, s félnapot vesztegelt emiatt a gép. Az Árpádhalmi Gépállomáson tavaly remekül bevált a kombájnok ékszíj-meghajtása a láncok helyett. Ez az újítás még ma sem terjedt el a megye valamennyi gépállomásán, pedig a láncszakadás a kombájn leggyakoribb üzemhibája. Nem a gépekben van tehát a hiba, nem mintha a kombájnok nem lennének alkalmasak az aratásra, hanem a gépek kezelőinek nem kellő körültekintése miatt fordul elő, hogy egyes helyeken többet áll a gép, mint amennyit dolgozik. Az ilyen munka a húsát természetesen nem növeli a tsz-tagok bizalmát a kombájn iránt. A számba jöhető kézi és gépi munkaerő szervezett munkájával — ha nem lesz eső — tíz nap alatt, vagy legfeljebb két héten belül learathatjuk a búzát az egész megyében. De ehhez az szükséges, hogy a vezetők szinte éjjel-nappal kint legyenek a búzatáblákon, gyorsan, operatívan intézkedjenek, hol, mit kell tenni. Ezekben a napokban, amikor a népgazdaság egyik legdöntőbb feladatának megoldásáról van szó, válik el, ki a jó vezető, kiben van igazi odaadás az egész nép nagy ügye, a gabona-betakarítás iránt. Ne engedjük sehol, hogy a gondatlanság megvámolja azt a termést, amelyért ősztől mostanáig annyit aggódtunk. A nyár meleggel jár, é— igaz ez a népi szólás-mondás. Az aratást többek között éppen a rekkenő forróság teszi nehézzé. Éppen ezért az arató embernek jó kosztra, üdítő italra van szüksége, s ennek előteremtése a gazdasági vezetők elsőrendű feladata. A legtöbb helyen tápdúsabb, ízletesebb, s több az étel az üzemi konyhákon, mint szokásosan, s ez a helyes. De a jó ételnek időben és jó minőségben el kell jutnia minden dolgozóhoz, mindennap, mert csak így várhatunk teljes értékű munkát. A Kláramajori Állami Gazdaság kombájnistái viszont kedden délben fél egykor arról panaszkodtak, hogy még nem is reggeliztek, nemhogy ebédeltekk volna. Pedig ebben a gazdaságban függetlenített MEDOSZ-elnök van! Ilyen gondatlanságot mindenki elítél. A pártszervezet ellenőrző tevékenysége az, ami megnyugtatóan hat ilyen esetekben a dolgozókra. Kié lesz a búza, amelyért most megyeszerte ilyen lendületes munka kezdődött? Akik spekulálni szeretnének a kenyérnekvalóval, akik nem törődnek azzal, lesz-e elég jövő újig kenyérből, lisztből az egész népnek, azt felelik erre: nemcsak azé, aki megtermeli. De ha a nagy család, az ország, a nemzet közössége szempontjából nézzük a kérdést, csak ez lehet a válasz: a népé! Pártunk és kormányunk őrködik afelett, hogy ne történjék meg még egyszer, hogy a magyar föld termette búzából nem jutott az ország minden polgárának elég kenyér. Népi rendszerünknek és a tervgazdálkodásnak egyik fő erénye, hogy biztonságos termelést nyújt minden parasztembernek. A kapitalista világpiacon a hatalmas mennyiségű eladatlan kanadai búza például lenyomja az árakat, a tőkés gazdálkodás állandó árbizonytalanságban — s létbizonytalanságban — tartja a tőkés országok dolgozó parasztságát. Hogy ez mit jelent, nem kell különösebben magyarázni éppen a Csongrád megyei parasztembereknek, akik emlékeznek a „festett” búzára, a bolettára és a tőkés gazdálkodás egyéb sorvasztó jelenségére. Ma biztonságos árak biztos értékesítési lehetőség a jövő iránti bizalom jellemzi búzatermelésünket, s egész mezőgazdaságunkat. Ezért cseng vidáman a kasza, ezért kevesebb a gond a nap égette homlokokon, ezért berreg messzehangzóbban a kombájn motorja — magának arat az acélos búzájáról messzeföldön híres Csongrád megyei föld dolgos, szorgos népe. _ Az állattenyésztés legsürgősebb feladatairól tanácskozott a megyei tanács végrehajtó bizottsága A megyei tanács végrehajtó bizottsága keddi ülésének első napirendi pontjáról lapunk keddi száma tudósítást közölt. A v. b. ülésen még két napirendi pont szerepelt. Az alábbiakban a megye álattenyészetének jelenlegi helyzetéről tudósítjuk olvasóinkat. A takarmánytermesztés megyeszerte javításra szorul A mezőgazdasági igazgatóság állattenyésztési osztálya járásonként két-három községben megvizsgálta az állattenyésztés jelenlegi helyzetét. A vizsgálat szerint a megye jelenlegi állattenyészetének helyzete a múlt évihez képest számszerűleg és minőségileg egyaránt javult. A 100 holdra eső állatsűrűséget tekintve is lényeges fejlődés tapasztalható a szarvasmarha, ezen belül a tehén, továbbá a sertés, a koca, a ló és a juhtenyészet területén egyaránt. Mindezek ellenére azonban a párt és a kormány szabta feladatok megvalósítása jelenleg megalapozatlan. Ezért ahhoz, hogy az ötéves tervben teljesíthessük a vitára bocsátott irányelvek szerint az állattenyésztést la, mindenekelőtt meg kell javítani megyeszerte a takarmány termesztését. Deszken például, ahol a múltban 200—250 hold területen termeltek lucernát, jelenleg csak 25 holdon terem lucerna. Hasonló jelenség tapasztalható más községekben is. Pedig a tejtermelés közismerten magas önköltsége elsősorban azzal csökkenthető, hogy nagyobb területen termesztünk fehérjedús szálrstakarmányokat. Tenyészállat vásárok rendezése szükséges Komoly hiba volt, hogy az elmúlt években államilag rendeletekkel túlságosan korlátoztuk a szarvasmarha-vágást. Ennek a következménye, hogy a csökött és fejlődésében visszamaradt, tenyésztésre nem alkalmas szarvasmarha-egyedek megyeszerte nagyon felszaporodtak A kormány most engedélyt adott arra, hogy a csökött üszőket az Állatforgalmi Vállalat felvásárolja. A szarvasmarhavágások túlzott korlátozására vall, hogy az Állatforgalmi Vállalat 2000 darabos felvásárlási kerete már régen kimerült. Az állattenyésztési osztály dolgozói a többi állatfaj tenyészterületén lényeges gátló körülményt nem észleltek. Az igazgatóság beszámolója azonban hangsúlyozza, hogy az ötéves terv célkitűzései érdekében a kihelyezett mezőgazdászok nyújtsanak több szakmai támogatást különösen a termelőszövetkezeteknek, ahova tartoznak ne csak a szarvasmarha-tenyésztést illetően, hanem a sertés-, a juh- és a baromfitenyésztés területén is. A szarvasmarhatenyészet minőségi megjavítása érdekében pedig évente többször tenyészállatvásárt kell rendezni, mely arra lesz hivatott, hogy a termelőszövetkezetekben hiányzó, minőségileg megfelelő tehénállományt pótolják. Igen figyelemreméltó még a mezőgazdasági igazgatóság jelentéséből a termelőszövetkezetek baromfitenyészetének a megjavítása. Ennek érdekében a járási állattenyésztőkkel — mint a jelentés mondja — kidolgoztatják a tsz-ek vízi szárnyas és pulyka-tenyésztésének módozatát és elősegítik azok gyakorlati kivitelezését. Az egyénileg dolgozó parasztok baromfiállományának megjavítására pedig tenyészakció keretén belül hímivarú tenyészállatokat adnak ki. Tárolják helyesen a szál it ln Iz ármányokat Az igazgatóság beszámolója hangsúlyozza, hogy most, amikor a termelőszövetkezetekben bőséggel van zöld szálastakarmány, most kell gondolni a télre és általában a jövőre: a termelőszövetkezetek a szálastakarmányokat, különösen pedig a pillangósokat a legnagyobb körültekintéssel tárolják. Amíg pedig a közös állatok téli szükséglete nincs kielégítve, a termelőszövetkezetek közösségei ne osszanak takarmány-előleget. Az írásbeli jelentés végül azt javasolta a végrehajtó bizottságnak, hogy tegyen előterjesztést a Minisztertanácsnak a lucerna vetésterület beadás-mentességére. Ttrutenyészet létesítése Jegyinek János elvtárs, a megyei tanács v. b. elnökhelyettese felszólalásában javasolta többek között, hogy az állattenyésztési osztály szervezzen tapasztalatcsere látogatásokat, amelyek keretében a termelőszövetkezeti állattenyésztők megtanulhatják az állami gazdasági állattenyésztőktől a legkorszerűbb eljárásokat, módszereidet, mint például az itatásos borjúnevelés. Németh Károly elvtárs, a végrehajtó bizottság tagja, a megyei párt-végrehajtó bizottság első titkára hangsúlyozta felszólalásában, hogy a mesterséges megtermékenyítéssel komolyabban kell foglalkozni. Általában, de különösen az egyéni dolgozó parasztok körében sokan tartózkodnak attól, hogy meddő állataikat mesterségesen fedeztessék. Pedig ma már tények bizonyítják, hogy gyakran a mesterséges megtermékenyítésből származó utódok még életképesebbek, erősebbek, mint a természetes szaporulatok. A többi felszólalás közül különösen figyelemreméltó Szatmári Nagy Lajos megyei főállattenyésztő bejelentése: alapos felülvizsgálás után rövidesen hat Szentes vidéki termelőszövetkezetben szarvasmarha törzstenyészetet létesítenek. Ezek ellátják majd a megye termelőszövetkezeteit megfelelő törzsanyaggal. Magyar államférfiak üdvözlő távirata a Mongol Népköztársaság nemzeti ünnepe alkalmából Zs. Szambu elvtársinak, a Mongol Népköztársaság nagy népi hurálja elnöksége elnökének, J. Cedenbal elvtársinak, a Mongol Népköztársaság Minisztertanácsa elnökének, J . í D. Damba elvtársnak, a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottsága első titkárának, ULAN-BATOR A Mongol Népköztársaság nagy nemzeti ünnepe, a népi forradalom 35. évfordulója alkalmából a magyar nép, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, Minisztertanácsa és a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége nevében forró testvéri üdvözletünket küldjük a baráti mongol népnek, a Mongol Népköztársaság nagy népi hurátjának, a Mongol Népköztársaság kormányának, a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottságának és személy szerint önöknek, kedves elvtársak. A magyar nép nagyra értékeli azokat a kimagasló eredményeket, amelyeket az elmúlt 35 esztendő alatt a mongol nép a Mongol Népi Forradalmi Párt vezetésével a szocializmus építésében, a dolgozók anyagi és kulturális jólétének emelésében elért. Szívből kívánjuk a testvéri mongol népnek, hogy a szocializmust építő népek nagy családjában, vállvetve valamennyi békeszerető néppel, további ragyogó sikereket érjen el hazája felvirágoztatásáért, a népek békéjéért folytatott következetes harcában. I i [UNK] DOBI ISTVÁN, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke HEGEDŰS ANDRÁS, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke RÁKOSI MÁTYÁS, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének első titkára Negyven hold kukoricánk kapálatlan A fábiáni Petőfi Tsz-ből írja Balogh Sz. Sándor levelezőnk: A növényápolási munkák során 40 hold kukorica és 30 hold napraforgó kapálásával maradtunk el. Mindez a rossz szervezéstől és az idő utáni kapkodásból következik. A vezetőség most gondolkodik azon, hogy a kapás területeket egyénekre kellett volna kiosztani. Az a baj, hogy sok tag a brigádvezetővel együtt abban a hitben ringatja magát, hogy rossz az időjárás, kevesen vagyunk és nem lehet csinálni semmit. A helyes határozatokban nincs is hiány, csak éppen a megvalósításuk késik. Ebben mi, tagok vagyunk talán a leghibásabbak. A csoport határozatát a vezetőség nem hajtja végre, s ezt a tagság sem kéri számon. Úgy gondolom, hogy a mostani helyzetet közös erővel mihamarabb meg kell változtatni, elsősorban a párttagok segítségével.• Most már elhangzott tehát az önkritika, de ez csak akkor értékes igazán,ha az önkritikát a tettek követik, ha helyesen megszervezik, csoportosítják a munkaerőt, bevonják a munkába a családtagokat is és közös erővel gyomtalanítják földjeiket. Csütörtök, 1956. július 12. f A Minisztertanács ülése A Minisztertanács keddi ülésén a tanácsi és a mezőgazdasági tervezés egyszerűsítéséről tárgyalt. A Minisztertanács megállapította, hogy a tanácsi tervek kidolgozásában és végrehajtásában csak korlátozott mértékben érvényesült a tanácsok kezdeményező szerepe, a tervek kevéssé épültek a helyi szükségletekre és adottságokra. Ezért a Minisztertanács határozatában jelentősen növelte a tanácsok és a tanácsi végrehajtó bizottságok hatáskörét a tervezési és a gazdálkodási kérdésekben. Már az 1957. évi tervjavaslat kidolgozásához a tanácsok részére központilag csak a legfontosabb tervfeladatokat hagyják jóvá. A tervjavaslatot a tanácsi gazdaság minden ágazatára és minden tervfejezetére — az alsóbbfokú tanácsok javaslatainak figyelembe vételével — a megyei-, a fővárosi- és a megyei jogú városi tanácsok végrehajtó bizottságai készítik el. A tanács által kidolgozott tervjavaslatot a végrehajtó bizottság közvetlenül a Minisztertanácshoz nyújtja be. A tanácsok tervezési jogának kiszélesítésével azonban nem csökken a minisztériumok felelőssége: az egyes tanácsi szakigazgatási szervek tervezési munkájának irányításáért és ellenőrzéséért továbbra is felelősek az illetékes miniszterek. A tanácsi tervező munka megfelelő színvonalának biztosítása végett a Minisztertanács szükségesnek tartja, hogy a tanácsok mellett állandó bizottságként a terv- és gazdasági bizottságok alakuljanak. Lényegesen egyszerűsítette a Minisztertanács a mezőgazdasági tervezés rendszerét. Az állami gazdaságok a tervezés eddigi kötöttségének csökkentése érdekében a jövőben csak értékesítési terveket kapnak és munkaügyi terv helyett összbérlapot állapítanak meg számukra. A határozat értelmében a termelőszövetkezetek és a községek a kenyérgabona vetésterületének kivételével csak értékesítési tervet kapnak. A terv például nem az elérendő tehénlétszámot írja elő, hanem az állam részére átadandó tej mennyiségét. Az új tervezési rendszer továbbá lehetővé teszi, hogy a termelőszövetkezetek és a községek dolgozói sokkal inkább a helyi sajátosságoknak megfelelően fejlesszék gazdaságukat. A Minisztertanács a tervezés egyszerűsítésének egyes kérdésein kívül megvitatta a munkavédelem helyzetét az iparban és a mezőgazdasági üzemekben. Megállapította, hogy a munkavédelmi helyzet alakulása — bár egyes területeken javulás mutatkozik — még mindig kedvezőtlen. Ezért megbízta a bér- és munkaügyi tanácsot s felkérte a Szakszervezetek Országos Tanácsát, hogy a munkavédelem további javítására készítsenek javaslatot és dolgozzák ki a munkavédelmi jogszabályok egységes rendszerét.