Világ Ifjúsága, 1967 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1967-01-01 / 1. szám

•Seam nem hagyja magát Kanada ifjúsága az amerikai háborús tervek ellen Comnex — ez a városka a kanadai British Columbia egyik legszebb részén, a csodálatos Vancouver szige­ten, hegyektől körülvéve adott helyet a kanadai légi­erő egyik bázisának. A vietnami háborúval kapcsola­tos észak-amerikai terveknek megfelelően a kanadai kormány hozzálátott a Comox Airforce bázis bővíté­séhez, hogy itt az atombombával röpködő amerikai óriásgépek is leszállhassanak. Kanada békeszerető if­júsága éppen ez ellen szervezett nagy tiltakozó ak­ciót: 140 mérföldes gyalogmenettel és békés tüntetés­sel vonultak Victoriából a Comnex Airforce bázishoz, benyomultak a repülőtérre, ahol ülő sztrájkba kezd­tek. Ezzel fejezték ki a vietnami agresszió és a hábo­rús gyilkosság elleni tiltakozásukat. A kanadai haladó ifjúság népszerű havi folyóirata, a „Scan” részletesen beszámolt erről az akcióról. Rá­mutatott arra, hogy a kanadai fiataloknak mindent meg kell tenniök a vietnami agresszió ellen és támo­­gatniuk kell azokat az amerikai ifjakat, akik az Egye­sült Államokban teszik ugyanezt. Ismeretes, hogy az utóbbi időben egyre több amerikai fiatal utazik Kana­dába, így húzván ki magát a vietnami háborúba szólító behívás alól. A washingtoni kormány ismételten közbe lépett, hogy a kanadai hatóságok toloncolják vissza a katonai szolgálat elől Kanadába menekült fiatalem­bereket. Kanada háborúellenes ifjúsági szervezetei azonban nemcsak ezeket az amerikaiakat részesítik se­gítségben, hanem olykor a rendőri erőszakkal sem tö­rődve, népes tüntetéseken fejezik ki szolidaritásukat. A Comnex-i akció ennek a mozgalomnak egyik leg­hangosabb megnyilvánulása volt. S egyben erőteljes cáfolat azokra az állításokra, hogy a mai kanadai if­júság csak a szórakozással, s az élet könnyű oldalaival törődik. Az Egyesült Államokban a legutóbbi két-há­­rom esztendőben kibontakozott úgynevezett „új bal­oldalhoz” hasonlóan Kanadában is a legkülönbözőbb akciókkal, megmozdulásokkal mutatta meg új arcát ez a „Pepsi Generation”-nak csúfolt ifjúság. Mint az Egyesült Államokban, Kanadában is aktív tevékenységet fejtenek ki az úgynevezett „vietnikek”, a kezükben gitárral tüntető és daloló fiatalok. Bob Dylan, Joan Baez és mások mellett Phil Ochs is ellá­togatott a szomszédos Kanadába, ahol — erről ugyan­csak a „Scan” számolt be — a torontói Massey Hall­tól kezdve a kis kávéházakig és ifjúsági klubokig, sok­felé megfordult. Dalaiban nemcsak a Vietnam elleni agressziót ítélte el, hanem bírálta azt a társadalmat is, amely nem tud jólétet és boldogságot teremteni pol­gárainak, nem a szabadság harcosa, hanem más né­pek leigázója. A „Scan” ennek az ifjúságnak leglelkesebb és leg­harcosabb szószólója. Dacolva a rendőri üldözésekkel, a lap előállításának növekvő költségeivel és sok-sok más akadállyal,­­ fórumot, s hangot ad Kanada és az Egyesült Államok tiltakozó ifjúságának. Az immár két esztendeje havonta megjelenő „Scan” Kanada egyik olyan folyóirata, amely igyekszik fel­tárni az olvasó előtt az ország valóságos helyzetét és küzd az ifjúság jogainak védelméért, a munkalehető­ségekért és Kanada amerikanizálása ellen. Egyik legutóbbi számában arról számol­t be, hogy egyes kanadai trösztök milyen hasznot húznak az Egyesült Államok vietnami háborújából — annak el­lenére, hogy a kanadai kormány sem nézi jó szemmel a háborús nyerészkedésnek ezt a módját. A lap szá­mokat idéz azzal kapcsolatban, hogy nemcsak az Egyesült Államokban, hanem Kanadában is meghir­dették a „szegénység elleni hadjáratot”, amelyre an­nál inkább szükség van, mert a dolgozó osztályokhoz tartozó kanadai családokban minden öt gyermek kö­zül egy már csecsemőkorban meghal! A 14 és 24 esz­tendős kanadaiak 30 százaléka a nyolcosztályos isko­lát sem tudja elvégezni! Kanadában 300 ezer lakás nem felel meg a minimális követelményeknek! Ilyen körülmények között a „Scan” rámutat a hadikiadá­sok növelésére, s arra, hogy a liberális kormány fo­kozza katonai együttműködését a NATO-országokkal. A „Scan” részletes ismertetéseket közöl azokról a filmekről és könyvekről, amelyek elsősorban szolgál­ják a fiatalok politikai felvilágosodását. Szeptemberi számában David Alfaro Siqueiros, világhírű mexikói festőművésszel készült interjút közöl a politikai és művészi meggyőződéséért börtönt viselt muralistával. Az egyre népszerűbbé váló „Scan”, amelynek mun­katársai között nemcsak az újságírókat, hanem a ka­nadai ifjúság különböző nézetű képviselőit is megta­láljuk — szerény, tizenhat oldalon veszi fel a versenyt a monopóliumok és a kormány támogatását élvező, milliós példányszámú sajtótermékekkel. A „Scan” azonban nem hagyja magát! önkéntes terjesztői meg­találhatók nemcsak a nagyvárosokban, hanem sok felé az országban. S egyre többen olvassák és adják to­vább, szereznek új előfizetőket a bátorhangú folyó­iratnak, amelynek nevét magyarra talán így fordíthat­nánk: „Kutat, jól megnéz” , hogy ütése telibe talál­jon. Jim Swimburn jellegzetes kanadai kisváros: Saint John Az Atlanti-óceán kis szigeteinek védett öblei kedvelt fürdőhelyek a fiatalok számára Vidám rajzok és karikatúrák is helyet kapnak a ,,Scan”-ban V., PETŐFI SÁNDOR U. 8. V., VÁCI U. 30. XI., BARTÓK BÉLA. ÚT SZ. V., SZT. ISTVÁN KRT. 19. AJÁNDÉKBOLTOKBAN SZÍNHÁZBA, OPERÁBA, HANG­VERSENYRE QlptUpj, fúzm NAGY VÁLASZTÉKBAN AZ Albert Gábor: Albérleti szobák Fiatal író első kötetét bocsátja a nyil­vánosság elé a kiadó. Albert Gábor neve nem ismeretlen ugyan az irodalomban, de eddig mint kritikust, műfordítót is­mertük. 1929-ben született, értelmiségi családból. Gyermekkorát ormánsági falvakban töl­tötte, Pécsett végezte el a középiskolát. Egyetemi pályafutása elég v­áltozatos, sikertelen próbálkozások sorozata után: pedagógiai főiskola, teológia, jogászko­dás, és csak azután a bölcsészkar. Köz­ben: kollégium, tíznél több albérleti szoba, hosszú diákélet. Aztán tíz évet töltött egy nagykönyv­tár nyilvános olvasószolgálatán — szor­galmasan ismerkedve poros könyvekkel és különös emberekkel. Az utóbbi években sokat foglalkozott rádiójátékokkal — drámákkal. Szerkesz­tett egy hang­játék-antológiát (Láthatat­lan színpad) és a modern német drámák gyűjteményét (Vigyázat, szakadék). lebeszélései érdekes új hangot ígérnek a pályakezdő fiatal írók közt, mondani­valójukkal és irodalmi stílusukkal egy­aránt. Albert Gábor a fiatal értelmiség egy bizonyos rétegének ad hangot. Azoknak, akiket családjuk ,­ kisgyermekkoruk még a régi világhoz köt. Mégis: már fia­talon, szinte gyerekfővel kerültek az új értelmiség iskolapadjaiba és soraiba. Mi­lyen poggyászt hasznos magunkkal hozni a múltból? Mit kellene inkább ott­honhagyniuk? Hogyan forr majd össze annyiféle elemből a szocialista Magyar­­ország új értelmisége? — ezek azok az izgalmas kérdések, melyeket feltesz, és ahol tud, magas színvonalú választ is ad rájuk. Új könyvek Legjobban sikerült novellái azok, me­lyek az ötvenes évek diákéletéről adnak személyes élmény hitelével átfűtött em­lékezetes képet. Ezek — a Lárki-novel­­lák — az egyetemek padjaiba, kis albér­leti szobákba, hosszú hegyi sétákra, fur­csa vakációkra vezetnek el, és szinte ri­portszerű, mégis irodalmi színvonalú hír­adást adnak az új értelmiség szellemi él­ményeiről — in statu nascendi. A későbbi darabok már napjainkban játszódnak, és Albert további útkeresé­sének érdekes dokumentumai. Irodalmi stílusát a kevés külső cselek­mény, de sok belső lelki történés, pon­tos, szinte tudományos megfigyelések, hajlékony, érzékeny nyelvhasználat és atmoszférateremtő tehetség jellemzi. (Szépirodalmi Könyvkiadó) Gáli István: Csapda Egy bányavárosban játszódik a re­gény. Gyors karrierek és küzdelmes életpályák, tragédiák és töretlenül fel­felé ívelő sorsok krónikása az író. Ha ér­teni akarjuk, mi történt a felszabadulás után ebben a városban, vissza kell ásni a közelmúltba, a két háború közti időbe. Bársony és Kurucz, a két regényalak élete így nemcsak a város, de a század történetével fonódik egybe. Az ő szemé­lyes sorsuk is azt példázza: munkásélet és munkásmozgalom elszakíthatatlan egymástól, együtt váltak történelemmé az elmúlt hatvan év alatt. A regény mellett az író karcolatait adja közre a kiadó. A karcolatok a re­génnyel azonos világról tudósítanak. Pil­lanatképek, portrék, rövid történetek so­rában nyomon követhetjük, milyen él­ményekből formálódott a regény. 1963— 64-ben minisztériumi ösztöndíjjal a tata­bányai pártbizottságon dolgozott Gáli István, rövid novellái és tárcái az akkori évek világát idézik riporteri hűséggel és oknyomozó kíváncsisággal. (Szépirodalmi Könyvkiadó) Petrőci Bálint: A szemtanú Egy erdei víkendház közelében egy nő több napos hullájára bukkannak. A kór­ház zárt idegosztályán egy tizennyolc éves leány fekszik hétfő óta, de a va­sárnapot még abban a bizonyos víkend­­házban töltötte, a tulajdonos társasá­gában. A testileg-lelkileg összeroppant víkendháztulajdonos fia lázasan nyomoz, keresi eltűnt Vöröskéjét, és bizonyos je­lek támasztotta, homályos gyanú felhő­jét hordozza a lelkén. Magától értető­dően a rendőrség is nyomoz, és mialatt — célszerűségi okokból minden tetem­­rehívást mellőzve — megállapítja az ál­dozat személyazonosságát, keresi a gyil­kost. A feszültséggel teljes, mindvégig izgal­mas lélektani-bűnügyi történetben új erényeket csillogtat meg a szerző. Ha ezt a regényét összevetjük korábban megjelent műveivel, örömmel látjuk, hogy művészileg fejlődött, megszabadult művészi kibontakozását gátló nem egy eszmei, gondolati merevségétől, s bíz­vást remélhetjük, hogy van még a tarso­lyában. De ettől függetlenül is ez a könyv — főleg tartalmánál fogva — új színt hoz a csehszlovákiai magyar re­gényirodalomba. (Tátrán Kiadó, Bratislava — Szép­irodalmi Könyvkiadó — Budapest) .

Next