Világ Ifjúsága, 1987 (41. évfolyam, 1-12. szám)

1987 / 1. szám

legyen szó, akár a latin­amerikai országok eladósodá­sáról vagy éppen a fiatal nők helyzetéről, közös gondjairól. Nagy hangsúlyt helyeztek — a természetesen nem új­­ fel­ismerésre is, hogy a DIVSZ- nek még fokozottabban kell keresnie a széles körű együtt­működés lehetőségét nemcsak a különböző világszervezetek­kel, mint például az ENSZ- szel és szakosított szerveze­teivel, az UNESCO-val, az UNICEF-fel, hanem számos, különböző politikai platfor­mon álló béke - vagy vallási mozgalommal is — éppen korunk nagy kérdése, a béke és leszerelés érdekében. Végül fontos - és szintén új — kérdésként merült fel a szövetség életének fokozott „demokratizálása”, az a tény, hogy a belső demokráciának a tagszervezetek jobb tájé­koztatását, a közös munkába való fokozottabb bevonásukat kell jelentenie. AMI A KONKRÉT AKCIÓ­KAT, TERVEKET ILLETI - nos, helyhiány miatt aligha szá­molhatunk be róluk a teljes­ség igényével. (Ezt következő lapszámainkban amúgy is megtesszük.) Csupán néhány kiragadott példa: népek csúcstalálkozója elnevezésű rendezvénysorozat az Egye­sült Államokban, a nukleáris leszerelés szolgálatában. I Nemzetközi békeőrség néven I széles összetételű delegáció I utazik Névadóba, az amerikai I atomkísérletek színhelyére - I a küldöttség Washington fe- I lelős politikusai előtt számol I majd be tapasztalatairól. A I bécsi együttműködési konfe- I rencia ajánlására szociálde- I­mokrata, kereszténydemokra- I ta és liberális ifjúsági szó- I vétségek bevonásával össz- I európai ifjúsági találkozó - I valószínűleg Lengyelország- I ban; nemzetközi környezetvé- I dő tábor Magyarországon és I szeminárium Svédországban; I kerekasztal-konferencia az I Ázsiai Ifjúsági Tanács meghí- I vására Kuala Lumpurban, ta- I nácskozás a fiatal nők hely- s zetéről, jogairól még ebben I az évben Ausztriában. A Nelson Mandela kiszabó- I dításáért indított kampány és I az önkéntes munkabrigádok I a nicaraguai kávészüretben I való részvétele is folytatódik. I A DÍVSZ tekintélyének erősö- I dését az is mutatja, hogy a I szövetség a XII. közgyűlésére I 17 új tagszervezettel gazda- I godott — ennek ellenére a I „várólistán'' még sokan van- I nak . . . A DÍVSZ tagszervezetei támo­gatták azt az elképzelést, hogy a XIII. Világifjúsági és Diáktalálkozó 1989-ben Phen­­janban, a Koreai Népi De­mokratikus Köztársaság fő­városában legyen. Végül, de nem utoljára: a XII. közgyűlés megválasztot­ta a DIVSZ vezető testüle­teit. Az elnök tisztét - Va­lid Maszri személyében — to­vábbra is a Libanoni De­mokratikus Ifjúsági Szövetség tölti be, a főtitkárét pedig - Cservény Vilmos személyében - a Magyar Kommunista If­júsági Szövetség. Folyamatosság és megújulás - az elmondottak alapján érzékelhető, hogy nem vélet­lenül tűzte a DIVSZ zászla­jára ezt a jelszót. Az elkövet­kező évek — reméljük —, azt is bebizonyítják: nem kam­pányról vagy múló „divatról" van szó. Hiszen­­ a XII. köz­gyűlés munkája, hangvétele tanúsítja — a megújulás fel­tételei adottak. És megteremt­hetők. (Interjúnk a DÍVSZ XII. köz­gyűlésének küldötteivel a 10-13. oldalon.) FÉL EURÓPÁN ÁT !BékekaPMOn Az elmúlt év legjelentősebb if­júsági békemegmozdulása a bé­kekaraván volt, amelyet az Ifjú­sági Turizmus és Csereutazások Nemzetközi Irodája, a BITEJ szer­vezett. Lapunk Samuel Michael Koromát kereste fel, aki a DÍVSZ elnökhelyettese, és ő maga is végigutazta a karavánnal fél Európát. — Hogyan alakult ki a karaván terve? — 1985 novemberében Berlinben született meg az elhatározás. A túra 1986. szeptember huszonki­­lencedikén indult Budapestről. Lényegében fél Európát végig­jártuk. Útvonalunk érintette — a többi között — Bécset, Mün­chent, Hamburgot, Brüsszelt, Amszterdamot. Kiemelkedett a városok közül Koppenhága. — Éppen ottlétetek alatt ülésezett a béke-világkongresszus. Mindany­­nyian részt vettetek rajta? — Nem. Harminc küldöttet dele­gáltunk a karaván tagjai közül. — Mi volt a kongresszus célja? — Elsősorban a fiatalok véle­ménycseréjét segítette elő. De számos konkrét célt is kitűztünk magunk elé. Például aláírásokat gyűjtöttünk Nelson Mandela ki­szabadításáért. Talán mondanom sem kell, hogy már eddig is több tízezer ember támogatta a fel­hívást. — Más hasonló akciótok is volt? — Igen, a szovjet atommorató­riumot is ilyen módon támogat­tuk. — Utatok során csak békemeg­mozdulásokon vettetek részt? — Nem, a szervezők minden egyes városban számtalan prog­ramról gondoskodtak. Nem unat­koztunk. Ha már sikerült ennyi helyre eljutnunk, kihasználtuk az alkalmat, megpróbáltuk megis­merni az egyes országok szoká­sait. Kedvünkre válogathattunk hagyományőrző, népzenei, köny­­nyűzenei és más programok kö­zött. — Melyik város jelentette a leg­nagyobb élményt? — Szinte lehetetlen választanom. Mindenhol barátságosan, kedve­sen fogadtak minket. Legjobban talán mégis Brüsszel tetszett, ott is a békemenet. Rengeteg ember csatlakozott hozzánk. Éreztük, hogy nem hiába tevékenykedünk. Sikerült magunk mellé állítani az embereket. Megrázó élmé­nyünk volt a dachaui koncent­rációs táborban tett látogatás, amely megdöbbentett bennünket. Ott éreztük igazán, hogy a há­borúnak soha többé nem szabad megismétlődnie. B. CS.

Next