Világ, 1842. január-december (1-105. szám)

1842-02-23 / 16. szám

bér azonban szép tehetséget mutat, é s mi szeretnék, ha egykor nagy névrokona nyomába léphetne. Az újévi üdvözlések megváltásából az idén 604 c. ft. gyűlt be. Ez őszi él eredeti rendeltetésénél fogva a helybeli ker- és nunkaházat illetne­, mert annak jövedelmei gyarapítására szánta azt aálságu Ür­ményi Fer­­ő excilja, a m. partvidék előbbi —’s mint levelezőnk mondja — felejthetetlen kor­mányzója.—Most azonban e szép esziét, melly újabb szép tanúsága a finnn lakosok bőkezűségének, egy szinte szent czélra ,a nem régiben alapított kisded­­óvó intézet tőkéi szaporítására fordíttatott Érde­kesebb e pontra nézve­­. levelezőnk értesitése, sem­hogy azt elmellőzhetőnek vélnők, ’s mihelyt he­lyünk engedendi, adni fogjuk azt egész terjedel­mében A farsang rövidsége daczára sem volt ollyf é­­lénk , mint előbbi esztendőkben. Ennek okát leve­lezőink egyrészt a pénzcrisisnek is tulajdonítják , melly Triestből ide is elhatott, vannak azonban más okai is, de mellyeket örömest mellőzünk. „Hús­­hagyó-kedd —igy ír egyik levelezőnk—mellyen e­­lőbbi években egész kis városunk mozgásban volt, most mintha a nagyböjt vigíliája volna!“ Január 29-kén bocsáttatott tengerre egy új vas három árboczos; neve: „Gitta L­u b­ia­n­a“ (Lai­bach városa)!!—A tulajdonosokat ismerve, értjük mi, hogy szülőföldükhözi vonzalmuk adata hajó­­joknak e nevet. De, engedjék meg szerényen kér­deznünk: nem Magyarország­é hazájok, miután számos évekig laknak Fiumében, hol ha nem csa­lódunk—szerezték egyszersmind az építésre szük­séges tőkék legnagyobb részét ? Igaz, hogy egé­szen magán dolog ez, de ha már városról akaják nevezni a hajót, tán lett volna új, é s őket édes a­­nyaként felfogadott hazájoknak is némi igénye ah­hoz , hogy városai közöl választanának nevet ha­­jójoknak? Vannak, tudjuk, ’s méltányolva említ­jük ezt, magyar családnevek , mellyekkel messze tengereken úsznak a magyar partvidéki hajók; de Buda vagy Pest, Szék­es-Fe­jér vá­r , Po­zsony ’sat.— tudtunkra legalább a kormányszéki hajó-lajstromokban mindeddig nincsenek.—A haza­­fiságot —úgy hiszszük—csekélységekben sem feles­leges kitüntetni. Olly időkben élünk, hogy min­den parányiság, melly nemzetiségünk virágzását láttatja — örömet; minden, mi az ellenkezőt tanú­sítja— bát költ kebleinkben! Bírjuk a tervezett kikötő építését illető ada­tokat is, ’s legközelebb, habár kivonatban csak, adandjuk azokat. Au­sztria. Az augsb. Allg. Zeitung 47­. száma Bécsből febr. 12 től következő levelet közöl. „Épen most veszszük azon mélyen megszomorító hírt, hogy gróf Dessewffy Aurél, f. hé­skén , élte legvi­­rulóbb szakában Budán, világban jobb létre szen­­derült.“ Ezen váratlan halálozás a fejdelmet egyik leghűbb ’s legnagyobb talentomu hivatalnokától, az összes állományt legkitűnőbb polgárai egyikétől, ’s barátit a legnemesb ’s legszellemdúsabb baráttól fosztá meg. IVli Magyarországot, az elhunytnak saját képein hazáját illeti, arra nézve e veszteség olly nagy, olly pótolhatatlan, hogy halálát a jelen körülmények közt méltán sorscsapásnak nevezhet­jük. Gróf Dessewffy Aurél kir. helytartósági ta­nácsos, az országszerte ismeretes, nagyérdemű gr. Dessewffy Józsefnek fia, a szinte elmedús Emil és M­a­r­ez­el grófok testvére nemcsak elmebéli te­hetségei által múlta felül jeles rokonit, hanem egyi­ke volt azon tündöklő szellemeknek, kiknek fel­­sőbbsége olly kétségtelen ’s olly időben, mint e miénk, szükségképen középpontot és mintegy mag­­vat képeznek, melly körül a rokon-elvű­ek kris­­tályokkint csoportoknak össze. így történt, hogy az alig 30 éves férfiú már a múlt országgyűlés alatt is a kormánypártiaknak a felső táblánál lelke volt, ’s így leendett ő kétségenkivül a jövőn is vezére ezen egész nagy statustestnek , mellynek részletes ellenzéke azóta majd majd teljesen megtört ama meg­győződésen , mellyért a tudományának rendkívüli terjedékenysége, mint szinte szava és írásai nagy hatalmával is egykép tündöklő gróf Dessewffy Au­rél , minden melléknézet fölé emelkedve tiszta ha­­zafiúságával olly lelkesen ’s erőteljesen harczola. — Csak hamar átlátta ő, hogy korunkban csupán egy politikai elv lehet, melly minden eset és vi­szonyban kielégítő, t. i. „a jogban gyöke­rező erő!“— Ezen elvet, mellyet az újabb statustan alapítója jelszóul tűze­ ki 's mellyet a sta­tus külviszonyaira nézve gyakorlatba hozott, véve hasonló joggal a boldogult vezérfonalul a belkifej­­lés tekintetében ’s annak testtel és lélekkel hódola. () volt a győzelem zászlója, midőn az anarchia mindinkább dagadó rohama ellen ritka elmetehet­­ségivel és bizonyos sikerrel harczra szállt. Illy kitűnő elme figyelmét nem kerülheti ki az, hogy valamint ezen elv a monarchiai egységet az egész boltozat zárköve gyanánt tünteti­ föl, úgy csak egye­­düli rajta alapszik ama valódi szabadelmüség (Frei­­sinnigkeit) is, melly fentart és épít a nélkül, hogy a fenálló alapokat sarkaiból kiemelné, így veté meg gr. Dessewffy A. egyrészről nyíltan a divatos szabadelmüségnek ’s üres szereskedésinek egy nemét, míg a valódi haladást legszilárdabbúl védelmezé. És míg benne egyrészről minden forra­dalmi követelés sziklaszerű ellent talált, nem so­kalt más részrül semmi áldozatot ott, hol azt va­lódi társasági haladás, vagy a nemzeti erő bár­­milly nemű kifejtése szükségessé tévé, nem ijedt ő soha bármi messzevágó reformtól is vissza, ha attól az igazi jó, és a haza jövendő szerencséje függött. Míg az úgynevezett hazafiak, a rég el­kopott szabadsági és egyenlőségi tanoknak üres phrasisokba öntői, Magyarország 52 megyéjét 52 kis köztársasággá á­talakítni iparkodtak , gróf Des­­sewffy Aurél kitűnő elmetehetsége és elvei voltak azon szirt, mellyen e veszélyes törekvések hajótö­rést szenvedtek A „Világ” czímű lapban, mellyet ő ellenzékül állított szembe a Kossuth szerkesztése alatt lévő Hírlap demagogicus egyenlősítési törek­­vésinek, T­raká­le gróf D. A. legnemesb erejét, legfényesb elmetermékeit. E czikkek, mellyeket az angol journal-literatura legsikerültebb termékei sem múlnak felül, nemcsak egy jeles iró érteke­zésit foglalják magokban , hanem telvék a legtö­­kéletesb statusbölcseséggel, mellyet illy fiatal kor­ban csak a legkitűnőbb elme teremthetett. Bennek Magyarország javára ’s újjászületésére nézve csi­rái vannak elhintve ama tisztult nézeteknek ’s ta­­nulmányoknak, mellyek egykor arany kalászokat hozandók. Kívánatos volna, hogy ezen művészi ter­mékek a mozgalom örvényében el ne enyészsze­­nek. A boldogult honfitársainak, vagy inkább ma­gának a statusnak, kellene azokat összegyűjteni **) ’s mint népkönyvet keringésbe hozni az ország­ban , hogy a jelen mozgalmai Sybilla lapjaiként szét ne szórják azokat, mellyekből Magyarország jövőjét nagyrészben tanulhatni. Az itt közlöttekből látható, hogy nincs Ma­gyarország kormányzásában olly magas állású hi­vatal, mellyre gr. Dessewffy Aurél hivatva nem volt volna; mert bármellyikre is elmetehetségei nagyszerűsége és érettsége által inkább vala feljo­gosítva, mint valamennyi fiatalabb vágytársai, s benne mindazon lelki kincs egyesült, mellyeket ezek egyenkint bírnak. ’S ezen szép, nemes a ter­mészettől dúsan megajándékozott férfiútól a haza néhány nap alatt, az élet legszebb virága és e­­rejében fosztatott meg. — Gróf Dessewffy Aurél mint ifjú hős halt el a legtüzesb csatazajban, hol a jog­os igazság fénylobogóját olly rettenthetlen és nyugott bátorsággal vitte előre. E nemes küz­désben lepte meg őt a halál. Valamint M­a г c e a­u-t a nemes és bátor ifjút, midőn elhalt, a ba­rátságos és ellenséges hadak kisérék sírjához , úgy kellene most Magyarországban a felingerült kedélyeknek e hideg tetemek fölött kezet fogniok ’s a valódi hazafiaknak fogadást tenniök, hogy azon elvekhez, mellyekért e kitűnő halott harezd­­­a, hűk maradandnak. Csak ezek azok, kik Ma­gyarország jövőjét nagygyá, dicsővé tehetik E­ meljetek neki emléket, magyarok! Ő megérdemli #) Nem Budán, hanem Pesten, hol az országos választmányi munkálatokban résztveendő , ide­­iglenesen lakott. Szerk. : ##) Ezt a dicsőült jobbatlán maga teljesíté , mi­dőn tavali értekezésit az X­V. 7-könyvben ösz­­szeszedve a publicumnak drága hagyományké­pen átadá. Van még több czikkelye is a v­i­­lág tavali ’s idei folyamában, mellyek annak idejében ’s az illető gondjából — mint remény­lenünk szabad — szinte szaporítandják egykor az e könyvben lerakott kincsek halmazát. 135 azt, mint kevés más, azért mit, tett; még inkább azért, mit tenni iparkodott. Aagyar Vitm­in­. Az angol parliament megnyittatott, ’s a trónbeszédre (1. 15 sz.) adandó válasz feletti viták néhány óra alatt befejeztetvén, 1. Stanley egy éoen gyakorlati előterjesztvényt tön az alsó házban a gyarmatokat illető rendszabályok javítására. Ha összehasonlítjuk a két — franczia és angol — par­liamenti munkálatok menetét, elfojthatlan rokon­­szenv szállja meg kebleinket ez iránt, míg ama felett sajnosan vagyunk mosolygni kénytelenek. Mennyi szó , mennyi hasztalan vita, mennyi idő­­vesztés a Szajna mellett,­­s ellenben milly komoly gazdálkodás az idővel, milly kész akarat ez ország bajain leendő gyors segítésre a Themzénél! Amott hiúság, hatalomrai vágy elöli a szentebb érzelme­ket ; itt mintegy feledve az egyik párt a kezéből nemrég kisikamlott kormányrudat, nem teszi saját é­­des énje vágyait eb­be az ország köz javának! Amott bő, végtelen szóáradat, emitt tett és csak tett! Nálunk többeket szoktunk anglomániáról vádolni, nem tudjuk alaposan-e vagy sem ? Annyi azonban igaz: sok van nálunk, mi bennünket inkább némi franczia természetre emlékeztet, mert nálunk is szó es szó, s mindig csak pártérdek annyira, hogy politikai elleneinktől még a jót sem igen vagyunk hajlandók elfogadni. Azonban legyen szabad remél­nünk, hogy még néhány év, és a politikai elvszí­nezetek minden férfiai , egymást teljesen megértve, a­nélkül, hogy politikai hitvallásukhoz , hűtlenek lenni akarnának, az angol statusférfiak szép pél­dáját követendik , ’s Hol a köz jó fog fenforogni , feledni fogják egészen nézeteik különbözését, ’s egyesült erővel igyekezendnek a jót létesítői.­­• A jelentőbb franczia lapok véleményét az említett trónbeszéd felett, nem lesz érdektelen hallanunk. Al. d. Debats feltűnőnek mondja azt józansá­gában : a külföldi politika csak másod­szerepet ját­szik benne, mert sokkal nehezebb feladat megfej­tése vár a miniszterek­ és parl­amentre benn az országban, hol a valóságos nyomorúság sötét képét a walesi hg. keresztelési ünnepélye látszott egy időre eltakarni. A hajóvizsgálati jogra nézve pedig úgy nyilatkozik a franczia lap, hogy szavaiból méltán gyaníthatni, miszerint az ismert ötös szövetségi szerződés némi változtatások nélkül a franczia ca­binet részéről helybenhagyatni nem fog. — A Con­­stitutionnel az angol trónbeszédben egész őszin­teséggel látja leirva II. Britannia kül­ügyeinek hely­zetét; ’s ez annak fényes oldala­—mond e lap — de hátul miriád dolgozó nép áll, mellynek az ország nem képes táplálékot adni; a gabnatörvények mó­dosítását, mellyet Peel előbb ellenze, a ministe­­rium elfogadá, ’s itt nehéz leend Peel állása, mert Rus­sell lorddal a táb­orok nagy része fog az el­len szavazni; különösen pedig figyelmezteti e lap Angliát közelgő bukására. —A Presse tompa­­’s határozatlannak mondja azt ellenében ama trónbe­szédnek , mellyet a whigek múlt augustusban ké­­szitenek.­­A Courrier Francais pedig bi­zonyságát látja abban a toryk változékonyságának és erkölcstelenségének, midőn benne most mindaz dicsértetik, mit Peel az ellenzéki padokon taval ostromlott vala. —• A Quotidienne megjegyzi, hogy Peel nem szánt külön szakaszt Francziaor­­szágnak, és sajnálja azon bizalmas hangot, mel­lyel a trónbeszéd a rabszolga kereskedés elnyoma­tásáról emlékezik. — A Commerce végül ma­gasztalja azt főleg azért, hogy Peel nem áll benne dönthetlen akadály és rendszeres ellenző gyanánt azok ellenében , kik a javítást és haladást akarják. „Anglia mond e lap — kívánja a gabnatörvények átvizsgálását, és ő siet tudtára adni a nemzetnek, hogy e kérdés parliament elibe fog hozatni.“ — A mi igénytelen véleményünk szerint a toryk most is régi politikájukat követelt ; azon reformokat t­ i. mellyeket, míg a kormányon nem valának, ellen­­zékek, kormányrajutásuk után nagy részt maguk sürgetik, így történt az különösen a catholikusok emancipatiojánál is. A febr.­orán tartott felsőházi ülésben a felí­rás indítványozásakor Brongham lord úgy nyilat­kozott , hogy a gabnatörvények iránt meggyőződése az , hogy a legbiztosabb mód minden korlátozás elmellőzése leend, melly ugyan fokonkint történjék, de szükséges, hogy végre teljes legyen. Örömmel üd­vözli a porosz királynak­­szerencsejósló látogatását: 32

Next