Világ, 1842. január-december (1-105. szám)
1842-03-16 / 22. szám
törvény azon szabályait, mellyek tekintete a közállományt korunkig fentartá; ha ezek formákhoz kötnék, azok szerint kezeltessenek; a közállomány úgy mint a kormány iránt tartsuk ezeket sérthetleneknek, és ne feledjük, hogy a fegyver kétélű. Azonban áthatva a haladási eszme jótékony voltától, sokszor azt hiszszük, hogy újdonságikór szülte gondolatunk születési pillanatában legyenek már ollyanok, mellyek az illető stádiumokat születésükkor meghaladva , azonnal tökéletes érettségben léphetnek elő. Az efféle eszméktől származnak a hibás nézetek, felfogásuk könnyűsége a gyors terjesztésre segédkezeket nyújt, ’s mivel kivétel nélkül van bennök mindig valami, újdonsága miatt részint az éretlen, részint a tudatlan tömegnek hízelgő, a nézet rögtön népszerüsittetik. És itt e pont körül forog az i m p u t a t í v, melly kisebb nagyobb mértékben, jobb vagy balról, az elvképviselési irodalom pályáján journalistáinkat érintve el nem kerülheti. Az időszaki sajtó élénk hatásáról szólni felesleg volna , és ha e tekintetben Magyarország állását figyelembe vettük, át kell látnunk, hogy nálunk az annyifelé ágazó érdekek — de nem bitorlások— szentsége, kölcsönös kíméletekre számolnak, ’s midőn ezeket illő tiszteletben tartani köteleztetünk, a sajtót napjainkban annál lélekismeretesebben szükséges kezelni, minél terjedelmesb mező nyittatott működésének a nemzeti jólét öregbítésére. Mi a kormány ezen lépését egyrészről a méltányos haladási ösztön bizonyságául szemléljük a méltatlan gyanúsítgatások tettleges megcáfolására, más részről pedig az üdvös szél óhajtóit elérése hatalmas eszközéül tekintjük. Ha már az időszaki sajtó orgánumai feledve nemes hivatásukat, ahelyett, hogy a felfogott hibás nézeteket kellőleg taglalva megszüntetni igyekeznének , mindinkább czikornyás szavakkal díszítve elvek gyanánt kínálgatják ezeket a nagy közönségnek ; ha ahelyett hogy a közállomány, törvény, és törvénnyé vált gyakorlat— és ismételjük nem bitorlás— szentesítette szabályait méltányolva hoznák felelő jenek, inkább az örök igazsághoz folyamodnak; ha a helyett hogy a nagy tömeget a törvényes tulajdoni jognak tiszteletben tartandása,’s az eddig nyújtott engedvények elismerése mellett hálára buzdítanák, inkább oda vezetni törekszenek, „hogy azt, a mi igazságos, a közvélemény egész erkölcsi súlyának mérlegbe vetésével követelje“ *); ha a helyett, hogy az engedvényező osztályt további nemes áldozatok tételére a Haza szent érdeke tekintetéből ébresztenék, inkább sajátjának e tulajdonit hatásával fenyegetik; ’s ha végre mindezek fölött a bíráló képességet azon supremum fórumnak tulajdonítják, melly gyengéd korát arczán hordva ’s kevés tapasztalását önként bevallva maga óhajt még ügyes kezek által vezettetni, és így ítéltetni, de nem ítélni képes; ha mondjuk, illy szerepet játszik az időszaki sajtó, akkor ez nem eszköze de öldöklő fegyvere a nemzeti jólétnek. És nem is tesz a dolog érdemére nézve az időszaki sajtó irányában előttünk lényeges különbséget az, hogy az eféle hibás nézetektől származtatott elvek egyének, vagy testületek által terjesztettek- e, amennyiben ezek végzetes amazok többségét szükségkép föltételezik;és mi azt tartjuk, hogy ha a Haza érdeke kívánja,ezek ellenében szót emelni épen olly mértékben szabad,sőt kötelesség,mint lehet és kell egyesek ellenében nyilatkozni,habár nem ritkán tövises a bokor, mellyet érinteni kell, így tudjuk mi, hogy—tekintve az emberi gyarlóságra , hogy ne mondjuk hiúságra — sokkal hálás!) munkán dolgozott az, ki például nemes Szathmár egykori 12 pontját helyeslő czikkbe öntötte, mint az: ki nemes Csanádinak a mészárszéki jog eltörlése, vagy éppen nemes Borsodnak az egyházi javak képzelt fölöslegének más czélokra forditandását tárgyazó határzatai ellen férfiasan szót emelt. Az elsőnek hangulata korszerűleg rögtön ható lévén ’s komolyabb fontolás után biztos állandóságra nem is számolhatván, a pillanatnyi diadalt elnyeré. Azonban ez mulékony, mert személyt, ’s igy halandót ért; a másik nézete eredményre építve, köz ügyet képvisel, ’s ekkor a kivíni óhajtott diadal nem övé; ’s itt csak azt jegyezzük meg, hogy a valódi hazafiak bírálatában mi ezt tartjuk igaz barometrumnak. De e soroknak nem feladása ezúttal egyes esetek bővebb taglalatába ereszkedni; maradunk a kölcsönös figyelmeztetés terén ,s most csak némellyeket kívántunk említeni. Átalakulásunk jelen szakában férfiasan bíráljuk minden czélba vett javításnál a nézeteket ’s elveket, tekintve alkotmányos állásunkra; méltányoljuk illőleg a körülményeket’s érdeket, szem előtt tartva azon szilárdságot, mellyen nemzetek által épített jövendőnek alapulni kell; vagy is ne úgy újítsunk ma, hogy holnap ismét arczpiráltan bontanunk kelljen ; méltányoljuk mindenek fölött azon státustudományi legfőbb alapszabályt, melly komolyan mindenoldalú megfontolás után önmaga tűnik élénkbe: van é az,vagyis az újításnak ideje,habár elismert szüksége, be is következett? Kisebb nagyobb mértékben, egy vagy más tekintetben mindennapi példák igazolják állításunkat. Tiszteljük mások érdekeit magunk érdekei miatt, és amennyiben ezek bizonyos formákhoz kötnék, az újításvágy ne feledtesse velünk ezek méltánylást igénylő tekintetét; forma dat esse rele — Ne vágyjunk minden vezérczikkből törvényczikket alkotni, szemeljünk ki belőlük gondosan annyit, mennyi morális erőnket túl nem haladja; ha más részről beillik az időbe, mellynek kellemit nevelni törekszünk. Megyei institutióinkat a törvények korlátin túl ne terjeszszük, ne tekintsük az országgyűlést olly egyszerű irodának (bureau), mellyben az 52 termék határozásai egy lus maradjon utána nagy könyvbe iratnak; ne feledjük, hogy a törvényhozás egész summájának csak egyik részét képezzük.’S ezek azon fővonások rövid vázlata, mellyek meg nem tartása teszi a hibás nézeteket. Egy példa fekszik előttünk: ns. Pest megyének az eddig századok óta gyakorlott fényitő eljárás közelebb történt megváltoztatását illető határzatában. A kérdéses végzés 1841.év végével született azért, hogy 1842 ben életbe léphessen , ’s igy akkor, midőn a fenyitőtörvény javaslatának kidolgozásában munkálkodik az 1840kicikk által kiküldött országos biztosság, a mint biztosan reményleni lehet, ismét azért, hogy eredményét az 1843ki országgyűlés sikeresíthesse. Kevés hónap múltával tehát törvény intézendi el a fenyíte eljárást, és ha a tisztelt megye határozata szellemében létesül, kérdjük : mi mulasztás van néhány szó rövid szakában, melly alatt 4-5ször gyakorolhatná semmi esetre sem rendes utón létesített végzését? De meg nem engedve tegyük fel, hogy e kérdés, bár az idézett 1.czikk által országgyűlési intézkedés alá tartozó voltát elismerni kötelesség, eldönthető legyen megyeileg is; tegyük fel, mint mondok, hogy a tárgy érdemére nézve intézkedési útját nem tévesztette, és tegyük fel még azt is, amit némi módosítással nem óhajtani nem lehet, hogy a szóban forgó végzés törvénynyé válik,—nemde mégis nem lesz helytelen kérdezni: miért vál el nemes Pest megye számos testvéritől az eddig századok folyta alatt egyaránt használt gyakorlattól olly kérdésben, mellyben a törvény szava legfeljebb két év múltával ismét mindnyáját egyesitni kívánja ? Ha pedig a dolog másik oldalát tekintjük, é s fölleszszük azon lehető másik esetet, hogy t. i. az 1843-i országgyűlésnek a fenyitő eljárás tekintetében más eredménye is lehet, mint ns Pest határozott; ekkor abban, hogy illy fontos tárgyban néhány havi állandóságot ígérő határozás alkottatott, vaskövetkezetességet nem látunk, és azért mi az országgyűléshez tartozó kérdések fölött megyeileg divatba jött előleges határzásokat, nemcsak mert törvényelleniek, nem pártolhatjuk, sőt veszélyeseknek is tartjuk, ha azon alattuk fekvő szellemre figyelmezünk , melly az összes törvényhozás iránti bizalmatlansága mellett, erkölcsileg kényszerűm törekszik ezt előlegezett tartalmokörvényesitésére. Kétségbe nem vonható példánya ez állításunk igazolásának; üdvös az elémi szándéklottézél, de hibás a nézet, mellynek szempontjából történt a kiindulás. E lapokban ezek iránt szólani fölöslegnek nem tartok, noha tudjuk, hogy bizonyos lapokban véleményünk a ,világi uraimék véleményének neveztetik—és mi nyíltan kimondjuk , hogy ez állítás valóságát elérni magunk is igyekezünk. Egyébiránt addig is, míg egyes esetek közül nyilatkozhatunk, azon buzgó figyelmeztetéssel írjuk e bérelvesztő sorokat, miszerint kerüljük gondosan a balfogásokat, a bizodalom kölcsönös útján méltányoljuk a tisztább eszméket; ifjúságunkban nézzük a jövendőnek sarjadzó reményeit ; emlékeztessük az őt váró szép hivatásra; hizelgés nélkül szeressük,’s a valóról meggyőzni igyekezzünk; hiúság ’s önérdeknek köz ügyeinket alá ne rendeljük, és észrevehetlenül honosítva látandjuk teljes tisztaságában a méltányos haladás boldogító eredményét. 1, 2. 3. *) Felelet: gróf Széchenyi Istvánnak Kossuth Lajostól. lap 93. 172 Fővárosi hírek. 11 Pest, martius 15. Hajóhidunk f. h. 13- dikan estve rakatott be, ’s így két hónapi nélkülözés után , ismét rajta történik a közlekedés; a berakás munkáját id. l ld. sőt még lud is hatalmas szél gátolá; lld. t. i. annyira dühöngő a szélvész , hogy e napon a két város közötti közlekedés teljesen megakadt, ’s így többeknek e tárgybani türelmetlensége ’s a berakási munkák lassúsága elleni vádja ezen egyszer egészen alaptalan, ’s csak azt mutatja , milly készek e jó urak mindenütt ’s mindenben alkalmat keresni az illető hatóságokat gyamísítgatni! Azon hír, melly lld. a városban elterjedt, mintha e napon egy csalnak a benne volt több emberrel együtt elmerült volna, nem valósult Az álló hid munkái már a budai parton is megkezdettek, az első czölöpök már leverettek. Dunánk pesti partjai mindinkább élénkülnek; mit fájdalom, nem mondhatunk jelen józsefnapi vásárunkról , mellyről azonban külön szólandunk. — A pesti hangász egyesület f. h. 12én, a fiatal Rubinstein pedig f. h. 13d. adá—ez utóbbik búcsú— hangversenyét.—A magyar színpadon f.h. Zén Szerdahelyi javára először adatott: „Négy huszár ’s Gyermek- harisnya 4* czimü, németből fordított silány bohózat. — A pestbudai hangászegyesület igazgatása alatti nyilvános énekiskola részvényeseinek idei első közgyűlése jövő vasárnap (márc. 20-án) délelőtti 10 órakor tartozik Pesten a városi kisebb redontteremben. Fő tárgyai a gyűlésnek a tavalyi számadások előterjesztése ,s folytatólag az intézet jövendő biztosítása felőli rendelkezés.Legközelebb jelent meg Wagner József mitárosnál „Juratus-magyar,“ zongorára készítve ’s pályatársinak emlékűt ajánlva Travnyik Jánostól. Remélljük, Travnyiknak ezen nem első hangszerzeményét szinte sikerültnek lelendik a magyar-táncz baráti—Az itt szállásoló Rothkirch gyalogezred , a Lembergben és Kassán tanyázó b. Kudelka sorezreddel fog álomást cserélni. A Portugal nevű sorezred kormánykarát (Staab) pedig a Győrött fekvő b. Wacquant nevű sorezred váltandja fel, ’s így majd négy tábori hangászkar mulattatand ismét bennünket és budavár bástyái sétatérén. A pestvárosi Rókuskórház díjazott orvosainak száma egygyel szaporíttatott meg, ’s e helyre a derék Flór Ferencz, az orvosi tár egyik szerkesztője alkalmaztatott. —Halljuk, hogy Garay úr a Regélő szerkesztésével lévén elfoglalva, Steckenast G. kiadó úr a jövő évi „Emlény“ szerkesztésével Frankenburg Adolf urat bízta meg. Mi valóban csak sajnálni tudjuk derék Garaynk ez ügytőli visszavonulását, és igenigen szerettük volna, ha szerkesztői bokros foglalkozásai közben néhány pillanatot lehetett volna szentelnie az „Emlényunek... . Egyébiránt az „Emlény“— mint tudjuk, költői agyszülemények gyűjteménye; ’s ezt ti , lévén, kérdezzük: lehetne-e találni egyént, kiben nagyobb hivatás volna költemények gyűjtésére , mint épen az „Emlény“ kijelölt új szerkesztőjében?!...Tröste dich, du schönes Land! mond egy helyütt :* „Jankójában!“—Mult számunkban egy zsidó tánczvigalomról tevénk említést. A tény — még a „Tageblatt“ szerint is — való, azon különbséggel mindazonáltal, hogy az illető elöljárói nem vettek részt a tánczmulatságban. Ezt szeretjük mondhatni, és vajha csakugyan úgy le-