Világ, 1842. január-december (1-105. szám)
1842-01-26 / 8. szám
Vegyes közlések. Hugo Victortól két kötet jelent meg literariai és politikai tartalommal illú czim alatt: „le Rhien“, miből a Jour, des Debats már néhány nagyobb kivonatot közöl. — A Bordeauxban megjelenő Courrier de la Guyenne szerint Foulquier úr az opticai tudomány körében nevezetes felfedezést tán azáltal hogy módot talált a színeknek daguerreotypi kezeléssel lenyomására. Mondják , hogy St. Andréta képét új találmányának módja szerint vette föl.— Ez újabb felfedezést bizonyosan fogja használni a magyar daguerreotypista, ’s fejérre feketével nyomott daguerreotypjeit tán majd kiszinezendi — miré kivált neműit, ugyancsak szükség volna, hogy az ember a homályos vonalakat jobban kivehesse! Madridban, január 2-án egy úr szállt ki kocsijából a palotában , ’s bemenve a teremekbe, magát Don. Fülöp királynak lenni állitá, ki jegyesével sük Izabellával azonnal össze akar kelni. Szen úr egy őrült volt, kit biztos helyre tettek. A Sun írja, hogy a szerencsétlen vitéz dán Diego Leon kardját hajdani fegyver társának Evans tábornoknak hagyá örökségül, ki a parliament tagja Westminster részéről. Fővárosi mozsiknak. Pénteken, január 38-án bérletszünéssel , a r 1 Henriette, a porosz k. udv. kamra énekesnő javára Bálij nagy opera 5 felvonásban. Irta Seribe. Musikáját szerzi A über. A jutalmazandó Amalia szerepében először mint vendég lesz szerencsés föllépni. Drom be úr a párisi nagy operának tagja ’s a Karinthiai kapu melletti cs. k. udvari dalszínháznak első tánczosa és Wirdisch u. a. a városi színház első tánczosnéja a jutalmazandó iránti szívességből, mint vendégek a bál jelenetben, Cotillon ’s egy pas de trois ban lesznek szerencsések föllépni. Hivataloslevelezés. Lapjaink ellenében nem kevéssé kecsegtető azon bizodalom, miszerint minden , más lapok által magát megbántatva érző érdek hozzánk járul majd védezikkel, majd egyszerű kifejezésével az óhajtásnak. — Mi e bizalmat valamint méltányolni tudjuk, ’s valamint annak megfelelni igen kedves kötelességünknek ismerjük, úgy az gyakran minket nem kis szorultságba hoz, mert mindenkinek drágább sértett érdeke , hogy sem annak védelmére tőlünk egy pár hasábot ne kívánjon, legtöbbször elvrokonság miatt. — Mióta a Pesti Hirlapbani újdonságok írója , néhány czikornyás phráziskát a Hírlap szerkesztőjétől eltanulván magát hirrekapottnak, ’s igy erkölcsbiróságra hivatottnak képzeli, azóta a czáfolatok, visszatolások, ’s más illy czikkek nálunk igen hasmosulnak. Majd igy vagyunk mármár a Regélő tározójával is, amire a Regélő szerkesztőségét figyelmeztetni kötelességünk, azon egyszerű megjegyzéssel, hogy hivatása a társalgási hangulat nemesítése , hogy e lapot tévútra vezetendik az F. A féle túlzó czikkek, t. i. a .Sittenrichterné tévútjára, mert a Sittenrichterei nem tartozik a társalgási nemesebb hangulathoz Kell ez is maga helyén ; ezt a külföldi jobb ízlésű lapok könnyű ehnénezség alakjában gyakorolják, természetesen semmi sikerrel, ha a közönség mulatójának sikerét nem számítod, mert ízlést illető dologban , sőt életszokásokban is, ki fogja magát egy hírlapi czikk után szabályozni? Bánja p. o. a tánczos osztály, midőn a magyar körtánczot frakkban tetszik tánczolnia ha, F. A. behunyja vagy fájlalja szemeit, kaczag a pathoson ’s a tánczol. —Így van a Regélői tárcza V. I. nek frakkjával vagy magyarkájával is; ennek pathossán annál inkább kaczagnak, mert ez egyedül a frakk és czipő ellen kel ki, sőt tetleg is frakkban’s czipőben nem tánczol , ellenben a pantalont mind czikkében , mind testén tolerálja, pedig a pantalon épen olly kevéssé nemzeti, mint a frakk. Mi tudjuk méltányolni a nemzetiség érzelmeit, de azt is bizonyosnak hiszszük, hogy ezeket korholás nem buzdítja. — Ellenben bizonyosnak állítjuk , hogy a pestbudai, sőt bécsi , párisi divaturacsok mind magyar öltönyben járandnak , mihelyt egy magyar szabónak sikerülend a magyar öltöny nemzeti bélyegéhez olly szabást találni fel, melly a látás természetének törvényei szerint minden nézőben ezen egy eszmét ébreszti: „szép“! — Ugyanazért mi mind azon politikai anathemát, melly a budai tánczegyesület frakkja végett a nemzetre rovatik ; mind a rovó F.A.urnak páthoszpátszabadelműségnek bélyegezzük ’s kérjük a budai tánczegyesület tagjait: mulassanak igen vigan, igen boldogul, ’s engedjek nekünk, hogy hosszacska czikkjöknek csupán végszavait közöl-ihessük, melly abból áll, hogy az Újdonságok írója, ha hivatalos a tánczvigalomba , jelenjék meg bár a társaság kérelme daczára tekében v. kabátban, kiutasittatni bizonyosan nem fog , ’s igy bizonyságát látandja a társaság részéről azon türelemnek , melly ő kegyében hibázik“. — A többi sértett érdekért adandó alkalommal a Pesti Hírlap újdonságaival szinte találkozandunk. — Szerk. 11 e cipék. 1. Biztos és egyszerű mód hirlapszerkesztési botlásokat megigazítani a közönség előtt, melly egyszersmind felvilágosittat is az iránt, hogy mitől mentik fel magokat a szerkesztők, ’s mit tud minden gyér meg Magyarországban. ..Előbbi számunkban a kinevezések között olvasható , hogy ő cs. kir. felsége Burdina Károlyt magyar indigenatussal méltóztatott megajándékozni.— Kérjük tisztelt olvasóinkat, ne botránykozzanak meg a szarvas hiba fölött. Hirlapszerkesztőknek igazán ezer hajuk van. — Azt gondolom , hogy a kinevezések registraturája alól már csak bízvást felmenthetjük magunkat, és megnyughatunk benne, hogy a filmekből átírassanak a nélkül , hogy előlegesen még ezt is végig kellene vizsgálgatnunk. — filmé itt a hiba, és miilyen szarvas! — Minden gyermek tudja, * * ) hogy magyar indigenatust, csak országgyűlés ajándékozhat; különösen pedig még azt is tudja, hogy Burdina Károly már törvény által (1840: 52) hazafiasittatott, és a fátumnak ép úgy kell hozni, hogy a kinek kezén keresztülment a kinevezések átírása, a sok mechanismus közt e körülmények figyelmét kikerülték. — Bizony bizony végtére még a pénzkeretet, gabonáért, ’s Dunavizállást is a szerkesztők lesznek kénytelenek registrálni. — Kossuth.— (Hirlap 108). 2. Utánzást érdemlő példája a hangulatnak, mellyen anyagi érdekekről, po. vámrendszerről értekezni kell. ,,Ez érlelő erős korunk sajátságához tartozik. Vannak idők, midőn eljő egy gondolatbúvár, és ellesi a természet rejtekműhelyének egyik titkát, és eszméjével, pislogó, mécsvilágnál átvirasztott éjek szellemszülöttjével az emberiség kifejlődési útjában meg áll egy tájékzó mérföldkő gyanánt; de az emberiség a mutatott úton lassan halad, és vajúdik néha egy századon át, mig megszülemlik *z egy esemény, melly a történetek forgó kerekének egy lökést ad. — Nem úgy korunkban. — Hol az a minden élőket messze tulsugárzó egyes nagyság, melly mint egy választófal álljon a tegnap és holnap között az emberi nem évkönyveiben ? sehol , és senkinél; de az egész fürge hangyaboly mozog feszült iparral javítás után, folytonos győzelemmel a természeten, ’s avult századok rozsdás zárain, ’s az egy szellemtől ihletett sok apró erő egyesülete csodákat művel, mint egy óriás. ’S azért nagy e kor, bármi aprócskák emberei; hatalmas mint az Óceán, mellynek hátán,— mikint Byron mondja : — „százezer hajóhad nyomot nem hagyva hömpölyög“, ’s a melly még is csak cseppekből áll. — Illy korban hamar érnek az események , ’s a politikai számtudás jósló szavának ómegája a teljesedés alphája lesz. (Hirlap 110.) . *.) Vannak minden embernek ’s igy minden stylusnak sajátságai. A P. H. szerkesztője stylusában mint stereotyp-rovat állandón látható az eszméknek bizonyos kivékonyitása: — ]*. o. „az enyészet mélysége felett,“ — melly keskeny nem lehet;— „késfoknyi padló“; — „a status axiómák vas következetességben felmennek egész a tü hegyig;“—„a status axiómákat s ezek között, mellyek a feudalismus elkopatott is fegyverei, minden tanodás gyermek ismeri sat. E megjegyzést egészítsék ki azok, kik műveinket tudományi ’s különösen lélektani , szempontból olvassák; mi azt hiszszük , hogy a P. H. soha sem vet számot keble istenével, midőn a phrázisokat írja: pedig saját morálja van minden ember-egyénnek, és minden constructiónak. — 8 z e г к. *) Bizonyos idő óta a P.H. szerkesztőjének szó- i virágai mind csupa vajúdás , szülés , dajkakar, ’sat ; még a status-theoriáknak is van emlője; a viharok és csaták képeztek egy rövidebb epochát, nálunk egy elménet mind kettőt tud magyarázni. — 8 z e г к. I! 3) Mit épen kell írni felette objective, Coddificatio mellett, ellen vagy körül. .. adocz gyerek voltam, méla es magamba vonult. Nem kelle nékem báb, ’s fejtett kocsi, előtte daczos, ’s vágtató falovakkal, ben úri ékes hölgygyel. Gyermektársim ’s játékuk iránt is részvétlen és unatkozó valók. De ha alkonyuk, ’s dajkám azt hívén, hogy a nap lemenőkön szendergés egy egész éj álmát orozza el , magához vont s fáradhatatlan hosszan beszélett mesét és tündér regét; mi gyorsan derült fel a szenvedő, sáppadt és fájdalmatlan arcz , mi kéjjel függöttem a kis kezekkel és az ébredő lélek minden kapcsaival e dajka, és e mondák karjain“. (Érd. Hír. 2 sz ) A bihari ShibailekHz ifjúhoz. (a , Világ 5 kiflik számában). Kedves Collegám ! Bámulás fogta el liberális körünket, midőn ennek iratát a „Világ“ múltévienk számában olvastuk. Templomunk, — értse ön a bihari nemzeti Casinót, mert mi más templomba nem járunk — ajtai bezárattak, és csak mi legszorosb összeköttetésben élő avatottak vettük elő önnek mázolását. Én — a tanakodás közt— megütközve rágtam körmömet. A tervek nemcsak önnek merész állításit érdekelték; az egész „Világ“ ellen dörgött egünk. Líraim! gondolom mámorombul felrázkódva , — a miről ezen ficzkó itt cseveg , mind semmi; ez csak a főisp. helyettes iránti kifakadások hű rajzát mutatja; még ez bagatelle dolog, ez még zászlóaljunkat desertióra nem ösztönzi , és igy a ‘csatát folytathatnék , mégpedig, meglehet, spanyol szerencsével; de ha ő kegyelme tudósító uram, egyszer az oskolából fecsegve, többi titkainkat is tovább röppenti, és előre kifőzött terveinket szükségkép eltakart hadicseleinkkel fölfedezi, félhetni, hogy nemcsak szövetségesink ellenünk fordulnak, de majd közvitézink is százanként pártolnak tőlünk el. Azért eltökélem magamban , önt soraimmal megkeresni Nevét, lakhelyét nem tudva , önként következik , a ,,Világ“ szerkesztője által, ez iratot ön kezébe juttatni ; — de igyekezzék ön , mielőtt szerkesztő úr a közönséggel közölhetné, azt átvenni, mert oka nem leszek a tévedésnek — arra kérvén önt par Г amour du diable : ne folytassa párthívei lealakítását , tovább is, máris sokat vesztett fényes szellemben ragyogó táborunk hitelesül. Pedig , Uram , csillogni kell annak, mit a közönség aranynak tartson , mert művész ismerheti csak, melly fénylő nem arany. Azonban az még nem fő dolog, hogy ön nyilatkozása némi kárt okozhat nekünk, mert még arra,mi eddig íratott, a Pesti Hírlapba ellennyilatkozást bocsáthatnánk , és bizony kiczifrázottabb , ’s mézbe’s czukorba boritottabb alakban mint önjszámos kollegáink ismét úton útfélen kapacitálgatnák tüzes szónoksággal a lóvékét ; már vándor Demosthenesünk négy szemével csak többet látva, mint ön, járja a megyei kanczelláriákat, sőt exhortátióra is megjelent, mert hiszen, e terra incognita, vagy terra incognitorum illyes missiok által tartathatik csak meg jó után ; de attól tartunk, hogy ön nem hallgat el, és kikottyantja, mit tudatni nem szeretnék. Kénytelen vagyok azért önhöz kérelemmel fordulni, ne demonstrálgasson tovább. Én is úgy tudom, mint szinte ön , és mi mind tudjuk: ha a közönséget, kivált ifjúságot, nem mystificáljuk, az sem harczoland zászlónk ala. Ugyanis el kell hitetni a néppel, hogy : a) Mi magunk javára semmit, de mindent — mindent ő érte teszünk. b) Alkotmányunk , a keresztyén vallás , különösen a birtokos papság, és nemesség tétele elavultság; minek pedig valamit toldozgatni, foldozgatni, javítgatni, ha ínyünk szerint ujjat létesíthetünk?16^"