Világ, 1842. január-december (1-105. szám)

1842-01-26 / 8. szám

Vegyes közlések. Hugo Victortól két kötet jelent meg literariai és politikai tartalommal illú czim alatt: „le Rhien“, mi­ből a Jour, des Debats már néhány nagyobb kivona­­tot közöl. — A Bordeauxban megjelenő Courrier de la Guyenne szerint Foulquier úr az opticai tudomány körében nevezetes felfedezést tán az­­­által hogy módot talált a színeknek daguerreotypi kezeléssel lenyomására. Mondják , hogy St. André­ta képét új találmányának módja szerint vette föl.— Ez újabb felfedezést bizonyosan fogja használni a magyar daguerreotypista, ’s fejérre feketével nyomott daguerreotypjeit tán majd kiszinezendi — miré kivált neműit, ugyancsak szükség volna, hogy az ember a homályos vonalakat jobban ki­vehesse! Madridban, január 2-án egy úr szállt ki kocsijából a palotában , ’s bemenve a teremekbe, magát Don. Fülöp királynak lenni állitá, ki je­gyesével sük Izabellával azonnal össze akar kel­ni. Szen úr egy őrült volt, kit biztos helyre tettek. A Sun írja, hogy a szerencsétlen vitéz dán Diego Leon kardját hajdani fegy­ver társának Evans tábornoknak hagyá örökségül, ki a parlia­ment tagja Westminster részéről. Fővárosi mozsi­knak. Pénteken, január 38-án bérletszünéssel , a r 1 Henriette­­, a porosz k. udv. kamra énekesnő javára Bál­ij nagy opera 5 fel­vonásban. Irta Seribe. Musikáját szerzi A über. A jutalmazandó Amalia szerepében először mint vendég lesz szerencsés föllépni. Drom be úr a párisi nagy operának tagja ’s a Karinthiai kapu melletti cs. k. udvari dalszínháznak első­ tánczosa és Wirdisch u. a. a városi színház első tánczosnéja a jutalmazandó iránti szívességből, mint vendégek a bál jelenetben, Cotillon ’s egy pas de trois ban lesznek szerencsések föllépni. Hivatalos­­levelezés. Lapjaink ellenében nem kevéssé kecsegtető azon bizodalom, miszerint minden , más lapok ál­tal magát megbántatva érző érdek hozzánk járul majd védezikkel, majd egyszerű kifejezésével az óhajtásnak. — Mi e bizalmat valamint méltányol­ni tudjuk, ’s valamint annak megfelelni igen ked­ves kötelességünknek ismerjük, úgy az gyakran minket nem kis szorultságba hoz, mert mindenkinek drágább sértett érdeke , hogy sem annak védelmé­re tőlünk egy pár hasábot ne kívánjon, legtöbb­ször elvrokonság miatt. — Mióta a Pesti Hir­­lapbani újdonságok írója , néhány czikornyás phrá­­ziskát a Hírlap szerkesztőjétől eltanulván magát hir­­rekapottnak, ’s igy erkölcsbiróságra hivatottnak képzeli, azóta a czáfolatok, visszatolások, ’s más illy czikkek nálunk igen hasmosulnak. Majd igy vagyunk mármár a Regélő tározójával is, amire a Regélő szerkesztőségét figyelmeztetni kötelességünk, azon egyszerű megjegyzéssel, hogy hivatása a tár­salgási hangulat nemes­ítése , hogy e lapot tév­útra vezetendik az F. A féle túlzó czikkek, t. i. a .Sittenrichterné tévútjára, mert a Sittenrichterei nem tartozik a társalgási nemesebb hangulathoz Kell ez is maga helyén ; ezt a külföldi jobb íz­lésű lapok könnyű ehnénezség alakjában gyakorol­ják, természetesen semmi sikerrel, ha a közönség mulatójának sikerét nem számítod, mert ízlést il­lető dologban , sőt életszokásokban is, ki fogja ma­gát egy hírlapi czikk után szabályozni? Bánja p. o. a tánczos osztály, midőn a magyar körtánczot frakk­ban tetszik tánczolnia ha, F. A. behunyja vagy fájlalja szemeit, kaczag a pathoson ’s a tánczol. —Így van a Regélői tárcza V. I. nek frakkjával vagy magyarká­­jával is; ennek pathossán annál inkább kaczagnak, mert ez egy­edül a frakk és czipő ellen kel ki, sőt tet­­leg is frakkban’s czipőben nem tánczol , ellenben a pantalont mind czikkében , mind testén tolerálja, pe­dig a pantalon épen olly kevéssé nemzeti, mint a frakk. Mi tudjuk méltányolni a nemzetiség érzelmeit, de azt is bizonyosnak hiszszük, hogy ezeket korholás nem buzdítja. — Ellenben bizonyosnak állítjuk , hogy a pestbudai, sőt bécsi , párisi divaturacsok mind magyar öltönyben járandnak , mihelyt egy ma­gyar szabónak sikerülend a magyar öltöny nemzeti bé­lyegéhez olly szabást találni­ fel, melly a látás termé­szetének törvényei szerint minden nézőben ezen egy eszmét ébreszti: „szép“! — Ugyanazért mi mind azon politikai anathemát, melly a budai tánczegye­­sület frakkja végett a nemzetre rovatik ; mind a rovó F.A.urnak páthoszpátszabadelműségnek bélyegezzük ’s kérjük a budai tánczegyesület tagjait: mulassanak igen vigan, igen boldogul, ’s engedjek nekünk, hogy hosszacska czikkjöknek csupán végszavait közöl-­i­hessük, melly abból áll, hogy az Újdonságok írója, ha hivatalos a tánczvigalomba , jelenjék meg bár a tár­saság kérelme daczára tekében v. kabátban, kiutasit­­tatni bizonyosan nem fog , ’s igy bizonyságát látand­­ja a társaság részéről azon türelemnek , melly ő ke­gyében hibázik“. — A többi sértett érdekért adandó alkalommal a Pesti Hírlap újdonságaival szinte talál­kozandunk. — Szerk. 11 e c­i­p­é­k. 1. Biztos és egyszerű mód hirlap­szerkesztési botlásokat megigazíta­ni a közönség előtt, melly egyszer­smind f­e­l­v­i­l­á­g­o­s­i­tt­a­t i­s az iránt, hogy mitől mentik fel magokat a szerkesztők, ’s mit tud minden gyér m­­e­g Magyar­országban. ..Előbbi számunkban a kinevezések között ol­vasható , hogy ő cs. kir. felsége Burdina Károlyt magyar indigenatussal méltóztatott megajándé­kozni.— Kérjük tisztelt olvasóinkat, ne botrány­kozzanak meg a szarvas hiba fölött. Hirlapszer­­kesztőknek igazán ezer hajuk van. — Azt gon­dolom , hogy a kinevezések registraturája alól már csak bízvást felmenthetjük magunkat, és megnyug­hatunk benne, hogy a film­ekből átírassanak a nélkül , hogy előlegesen még ezt is végig kellene vizsgálgatnunk. — fil­­mé itt a hiba, és miilyen szarvas! — Mind­e­n gyermek tudja, * * ) hogy magyar indigenatust, csak országgyűlés a­­jándékozhat; különösen pedig még azt is tudja, hogy Burdina Károly már törvény által (1840: 52) hazafiasittatott, és a fátumnak ép úgy kell hozni, hogy a kinek kezén keresztülment a kinevezések átírása, a sok mechanismus közt e körülmények fi­gyelmét kikerülték. — Bizony bizony végtére még a pénzkeretet, gabonáért, ’s Dunaviz­állást is a szerkesztők lesznek kénytelenek registrálni. — Kossuth.—­ (Hirlap 108). 2­. U­t­á­n­z­á­s­t érdemlő példája a hangulatnak, mellyen anyagi érde­kekről, p­o. vámrendszerről érte­kezni kell. ,,Ez érlelő erő­s korunk sajátságához tartozik. Vannak idők, midőn eljő egy gondolatbúvár, és ellesi a természet rejtekműhelyének egyik­­ titkát, és esz­méjével, pislogó, mécsvilágnál átvirasztott éjek szel­lemszülöttjével az emberiség kifejlődési útjában meg áll egy tájékzó mérföldkő gyanánt; de az emberi­ség a mutatott úton lassan halad, és vajúdik néha egy századon át, mig megszü­lemlik *z egy ese­mény, melly a történetek forgó kerekének egy lö­kést ad. — Nem úgy korunkban. — Hol az a minden élőket messze tulsugárzó egyes nagyság, melly mint egy választófal álljon a tegnap és holnap között az emberi nem évkönyveiben ? se­hol , és senkinél; de az egész fürge hangyaboly mozog feszült iparral javítás után, folytonos győ­zelemmel a természeten, ’s avult századok rozs­dás zárain, ’s az egy szellemtől ihletett sok apró erő egyesülete csodákat művel, mint egy óriás. ’S azért nagy e kor, bármi aprócskák emberei; hatalmas mint az Óceán, mellynek hátán,— mikint Byron mondja : — „százezer hajóhad nyomot nem hagyva hömpölyög“, ’s a melly még is csak cseppekből áll. — Illy korban hamar érnek az események , ’s a politikai számtudás jósló szavának ómegája a teljesedés alphája lesz. (Hirlap 110.) . *.) Vannak minden embernek ’s igy minden sty­­lusnak sajátságai. A P. H. szerkesztője stylu­­sában mint st­ereotyp-rovat állandón látható az eszméknek bizonyos kivéko­nyitás­a: — ]*. o. „az enyészet mélysége felett,“ — melly keskeny nem lehet;— „késfoknyi padló“; — „a status axiómák vas következetességben felmennek­­ egész a t­ü hegyi­g;“—„a status axiómákat s ezek között, mellyek a feudalismus elkopatott is fegyverei, minden tanodás gyermek ismeri sat.­­ E megjegyzést egészítsék ki azok, kik műveinket tudományi ’s különösen lélektani , szempontból olvassák; mi azt hiszszük , hogy­­ a P. H. soha sem vet számot keble istenével, midőn a phrázisokat írja: pedig saját morálja­­ van minden ember-egyénnek, és minden con­­structiónak. — 8 z e г к. *) Bizonyos idő óta a P.H. szerkesztőjének szó- i virágai mind csupa vajúdás , szülés , dajkakar, ’sat ; még a status-theoriáknak is van emlője; a viharok és csaták képeztek egy rövidebb epo­chát, nálunk egy elm­énet mind kettőt tud­ ma­­­­gyarázni. — 8 z e г к. I! 3) Mi­t épen kell írni felette ob­jective, Coddificatio mellett, ellen vagy körül. ..­ adocz gyerek voltam, méla es magam­ba vonult. Nem kelle nékem báb, ’s fejtett ko­csi, előtte daczos, ’s vágtató falovakkal, ben úri ékes hölgygyel. Gyermektársim ’s játékuk iránt is részvétlen és unatkozó valók. De ha alko­nyuk, ’s dajkám azt hívén, hogy a nap lemen­őkön szendergés egy egész éj álmát orozza el , magához vont s fáradhatatlan hosszan beszélett mesét és tündér regét; mi gyorsan derült fel a szenvedő, sáppadt és fájdalmatlan arcz , mi kéj­jel függöttem a kis kezekkel és az ébredő lé­lek minden kapcsaival e dajka, és e mondák karjain“. (Érd. Hír. 2 sz ) A bihari Shi­bailek­Hz ifjúhoz. (a , Világ 5 kiflik számában). Kedves Collegám ! Bámulás fogta el liberá­lis körünket, midőn ennek iratát a „Világ“ múlt­­évi­en­k számában olvastuk. Templomunk, — ért­se ön a bihari nemzeti Casinót, mert mi más tem­plomba nem járunk — ajtai bezárattak, és csak mi legszorosb összeköttetésben élő avatottak vet­tük elő önnek mázolását. Én — a tanakodás közt— megütközve rágtam körmömet. A tervek nemcsak önnek merész állításit érdekelték; az egész „Vi­lág“ ellen dörgött egünk. Líraim! gondolom má­­morombul felrázkódva , — a miről ezen ficzkó itt cseveg , mind semmi; ez csak a főisp. helyettes irán­ti kifakadások hű rajzát mutatja; még ez bagatelle dolog, ez még zászlóaljunkat desertióra nem ösz­tönzi , és igy a ‘csatát folytathatnék , még­pedig, meglehet, spanyol szerencsével; de ha ő kegyelme tudósító uram, egyszer az oskolából fecsegve, többi titkainkat is tovább röppenti, és előre kifő­zött terveinket­­ szükségkép eltakart hadicseleink­kel fölfedezi, félhetni, hogy nemcsak szövetsé­­gesink ellenünk fordulnak, de majd közvitézink is százanként pártolnak tőlünk el. Azért eltökélem magamban , önt soraimmal megkeresni Nevét, lak­helyét nem tudva , önként következik , a ,,Világ“ szerkesztője által, ez iratot ön kezébe juttatni ; — de igyekezzék ön , mielőtt szerkesztő úr a közön­séggel közölhetné, azt átvenni, mert oka nem leszek a tévedésnek —­ arra kérvén önt par Г a­­mour du diable : ne folytassa párthívei lealakítását , tovább is, már­is sokat vesztett fényes szellemben ragyogó táborunk hitelesül. Pedig , Uram , csil­logni kell annak, mit a közönség aranynak tart­son , mert művész ismerheti csak, melly fénylő nem arany. Azonban az még nem fő dolog, hogy ön nyilatkozása némi kárt okozhat nekünk, mert még arra,mi eddig íratott, a Pesti Hírlapba ellennyilat­­kozást bocsáth­atnánk , és bizony kiczifrázottabb , ’s mézbe’s czukorba boritottabb alakban mint önjszá­­mos kollegáink ismét úton útfélen kapacitálgatnák tüzes szónoksággal a lóvékét ; már vándor Demos­­thenesünk négy szemével csak többet látva, mint ön, járja a megyei kanczelláriákat, sőt exhortáti­­óra is megjelent, mert hiszen, e terra incognita, vagy terra incognitorum illyes missiok által tar­­tathatik csak meg jó után ; de attól tartunk, hogy ön nem hallgat el, és kikottyantja, mit tudatni nem szeretnék. Kénytelen vagyok azért önhöz kére­lemmel fordulni, ne demonstrálgasson tovább. Én is úgy tudom, mint szinte ön , és mi mind tudjuk: ha a közönséget, kivált ifjúságot, nem mystificáljuk, az sem harczoland zászlónk ala­. Ugyan­is el kell hitetni a néppel, hogy : a) Mi magunk javára semmit, de mindent — mindent ő érte teszünk. b) Alkotmányunk , a keresztyén vallás , kü­lönösen a birtokos papság, és nemesség tétele ela­vult­­ság; minek pedig valamit toldozgatni, fol­­dozgatni, javítgatni, ha ínyünk szerint ujjat léte­síthetünk?16^"

Next