Világ, 1842. január-december (1-105. szám)
1842-12-03 / 97. szám
рввтвяу, а,4%. Megjelenik a politikai, tudományos és művészeti Lap minden héten kétszer: Szerdán és Szombaton. Hivatalos tudósításokon kívül , Ilkrlöjc közöl minden hirdetményt, egy ötös szelet sorától három krajczárért pengő pénzben. Nem rendes levelezők keretnek az Intézethez, bérmentésen küldeni közléseiket ВЖОМВАХ. *1оеешЪеа» *5» Előfizethetni helyben a szerkesztő - hivatalban (Uri-utcza 450. sz. alatt, 1s6 emeletben], félévre postán is, különben 5 ezüst forinttal; az országban minden — azon kivül csak a bécsi cs. kié fő - postahivatalnál Ilécsben. Minden közlés ,,a Világ szerkesztő-hivatalának“ czím alatt kéretik beküldetni. X n г t a 1 o m. Magyarország és Erdély. Előléptetések. Kinevezések. Nemzeti kép IV. — Visszatérőleg gr. Széchényi Istv. magy. akad. másodelnöknek közülési beszédére. — Magyar dolgok külföldön. Fővárosi hírek.—A magy. gazdas. egyesület vizijog-rendszabályok tervezésére megbízott választmányának tartandó ülései. — Óvás az Ellenfigyelmztetésre. Felvilágosítás a .Figyelmeztetésbe. A magy. gazd. egyesület műtani szakosztályának ülése. — Tudósítások Győr és Somogy megyék közgyűlésiről. — Somogy megyei küldöttség jelentése a horvátorsz.bán beiktatásáról. — Politikai fejtegetések (HI Földbirtok-szerzés és megváltás Folyt.) — Hírlapi kalászok. —ÜLFÖLD. Szerbia (Katonai öszpontosulás Belgrád körül.) Moldova (A belügyek miniszterének zsarlásai) Oláhország (A fejdelemségre jelöltek.) Törökország (Lieven küldetése iránti vélemények.) — Spanyolország (A belgaspanyol vámszerződés. Olozaga corteselnök. Gortesgyülés, zavargás Barcelonában. Barcelonában a katonák megveretnek, ’sat.) —Nagybritannia (A gyújtogatások okai.) Francziaország ( A Rhone áradása) Németalföld (Kincstári zavar.) Mexico és Texas (A két ország közti halom némelly részletei.) — Keletindia (Ghisni és Kabul elfoglalása.) China (chinai békekötés.) Vegyes közlések. Hivatalos és magány-hirdetések. Gabonaár, Pénzkelet, Dunavizállás. Magyarország és Erdély. cs. kir. Fölsége Vitéz Vincze sátor-alja—újhelyi plébánost zemplényi főesperessé, Lipcsei György sáros-pataki plébánost kér, sz- János bártfai czimzetes prépostjává, ugyszinte Sauska. Jyerestési Ц baranyamegyei első alispánt és Zid’á г ieh János körösmegyei első alispánt kir. tanácsosokká méltóztatott legkegyelmesebben kinevezni:'" Ő cs. kir. Fölsége beszterczebányai ezüsthuta-ellenőrzé Salix Károly körmöczi próbálót; körmöczi ezüsthuta- próbáló segédtisztté Herczinger Imre bányászgyakornokot, windschachti műstisztté pedig Dobrsánszky Adolf bányászgyakornokot méltóztatott legkegyelmesebben kinevezni. Nádor ő cs. k. fönsége doctor Uffer Józsefet pilisi járásbeli orvossá méltóztatott kegyértveséig kinevezni. A nmgu m. k. Helytartótanács Juhász Dánielt a m. kir. egyetemi könyvnyomó-intézetben eddigi könyvfelüigyelési factort ugyanezen intézethez pénztári ellenőrzés actuariussá alkalmazta. A nmgu m. kir. udv. kamara a szolnoki k. sóhivatalnál ellenőrző Fiuk Adolf makói k-ellenőrködő sómázsamestert, ennek helyére Berzeviczy Miksa aradi k. sótiszt-irnokot; továbbá ugyan ide sótiszt-irnokká Szepessy Ferencz makói k-sómázsálót, nemkülönben Rupp Vilmos aradi k. sópajtaőrt sómázsálóvá; Pauli József lippai k. sóhiv. kerület aradi sópajtaőrré, lippai sóhiv. kerülővé Eötvedi Józsefet alkalmazta.—Továbbá r észtereznek Ferencz zenghi k. eddigien harminczadost károlyvárosi k. harminczadossá, ennek helyére Starnuig Ferdinand ottani harminczadi ellenőrt zenghi harminczadossá, továbbá Gschwentner Antal sopronyi harminczadi áruvizsgálót a pesti k- harminczadhoz utolsó ideigi áruvizsgálóvá nevezte ki.Végre, a k. kamrai főfizető-hivatalnál, Hermann Antalnak a budai bécsi ért. pénztárhoz áthelyeztetése által megüresült utolsó pénztártiszti hivatalra Schauschek Ignácz eddigi járulnokot, ennek helyére utolsó járulnokká Fi Hinger Ignácz eddigi díjas gyakornokot alkalmazta. Nemzeti kép, IV. Kinek kellemes hivatásul jutott az égitestek csudálatos rendszerét vizsgálni, bár tenger távolság választja őt el a magas világtól, mégis előre kijelöli azok utait, mert a vonzó és visszataszító erők nem engedik őket kitérni szabott vágásukból! De nem illy szerencsés a legbölcsebb politikus is; ő asztalánál az események lánczszemeit egybefűzi ugyan, de biztos végre nem találhat, mert a szabad, és szükség kényszerítésétől ment nemzet akarat működéseit ki nem számíthatja. Véletlen kicsinység meghiúsíthatja számolásit, egy felülről vagy alulról, vagy kívülről ért lökés egészen más irányt ad a nemzet tényezőinek! Azért mi is nem a bizonyosság igényletivel, hanem inkább szerény véleményezéssel terjesztendjük elő nézetűiket! Előbbi czikkünk kettőt foglalt magában:először, hogy az alkotmány épsége mellett; ’s másodszor, hogy fontolt óvakodással történjék átalakulásunk. Jelenen eszme-lánczolatunkon az függ: mikép történjék tehát az átalakulás, ’s mellyek különösen alkotmányunkban azon talpkövek, mellyek sérthetetlenségét kívánjuk? Szeretett hazánkon csüggő képzeletünk tükrében anyagi és szellemi fogyatkozásai olly elevenen tűntek fel, hogy bár, erős meggyőződésünk szerint, tovább sülyedés veszélye nélkül hanyagul nem nézhetjük, de elsőséget adni egyiknek másik fölött alig tudunk! És ha nemzetnek véges ereje annyit, mennyit óhajt, engedne felkarolni, úgy egy perczig sem késnénk mindkettőt egész terjedelmében eszközleni; de van a roppant nemzeti erőnek is határa, ’s tényezői az „egymásután“ szükségének alávettetve lévén, csak a megfontolt következetesség ösvényén juthat kívánt czéljához. — Amennyire azonban anyagi és szellemi miveltség szorosan egybefügg, haladásunknak mindkettő arányos érdekében kell történni. Azonban miként történhessék ezen arányos haladás? ez olly csomó, melynek megfejtésénél megdöbben a szív , mint hajdan Gordius csomójánál, ’s e gondolatnál észrevétlenül jönnek tollunk alá Horacz ismert szavai: „Conamurgrandia tenues“, mert ha sajtó- é s megyei pályánkra tekintünk, inkább egyes kérdések fejtegetésivel mint rendszeresített átalakulással foglalkozva találjuk azt. Fontolva haladóink szinte, mint rögtönző újítóink a teendők halmazából majd ezt, majd azt markolták fel, és a sok részletesség között mintegy elveszti magát a hazafi, mivel egy öszvekötő szellem, melly részletességeinket némi kapcsolatban tartaná, nem vonul át dolgozatokon ’s igen elmondhatjuk működésünkről: „Sie hat die Glieder in der Hand, Aber es fehlt ihr das geistige Band.“ Véleményünk tehát az : meg kell vizsgálnunk ’s meg kell egyeznünk az iránt : váljon lehetséges-é a rendszeres kifejtés, ’s akarjuk-e azt? avagy csak részletes kifejtést lehet ’s kell-e eszközlenünk ? Alkotmányos honban, ’s főkép minálunk, hol az indítványozás viszketege ragálylyá vált megyéinkben, ’s az időszaki sajtó egyik nagyhangzatu orgánjában, a részletes alapnélküli átalakulás inkább megfelel újítóink hajlaminak, mint a fokonkénti és előre megalapított elvek mentében történendő halk kifejtés. Tárgyaltatik közgyűlésen vagy megpendíttetik sajtó utján egy korszerű eszme és azonnal sürgető teendő gyanánt kívánjuk utasításul adni követinknek; sőt sajtóilag többször ráparancsoltatik a törvényhozó testre, hogy ezt vagy amazt tenni, végezni es ne mulassa! — Nem tagadjuk, fontos is lehet, sürgető is lehet; de ha nincsenek meg előzményei, úgy csorba minden illy törekvés, minek következése zavar, felakadás ’s módosítási szükség, melly midőn egyrészről ingataggá tesz, másfelől tömérdek időt nyel el országgyűlésinkből, pedig nekünk drága minden percz,’s szörnyű veszteség,ha csak egy is elpazaroltatik. Ha szüntelen majd ezt, majd amazt létesitendjük törvénykönyveinkben, jogkörünk egyes öszve nem illeszthető részekből álló tömeggé válik; pedig tudjuk, milly erőtlen, ’s milly malaszttalan illy öszvehányt állomány, mellynek egybe nem kapcsolható szegletességiben többször fenakad szabad mentiben az ébredező nemzet gyarapodó működése! Ötven éve már, mióta él e nemzetben a meggyőződés, hogy czélszerű átalakulás, csak rendszeres előmunkálatok után várhatni, ’s e hit szülte a rendszeszeres munkálatokat, mellyek a hon legjelesbeitől kidolgozva megtermendik jólétünket, ha kellő vigyázattal ’s az azóta változott körülményekhez idomítva létesittetnek. Mennyi panasz törvénykönyvünk ellen, hogy nem egyéb az, eltérő,, sőt néha öszveütköző törvények halmazánál, melly ugyan magán viseli az idő nyomát, de nem leng keresztül rajta a logicai egymásután rendszerének szelleme. Ne essünk hát mi magunk is hasonló hibába! Őseink a harczi zaj közepett ’s a pillanatnyi szükségnek hozva törvényeket, nem voltak olly kedvező helyzetben, minőben mi a tartós béke alatt ’s bel és kül ellenségtől menten vagyunk, ’s igy annál nagyobb bűnt követnénk el — czélszerűbb rendszert nem követve náluknál. Midőn azonban rendszeres átalakulást javaslunk, és az óvakodó résznek jövő országgyűlésre illy szellembeni közremunkálását óhajtjuk, koránsem tévesztjük szemeink elől a különbséget egyén és nemzet, státustan és egyéb tanok között. Tudjuk, milly nehéz milliónyi embertömeget, egy előre tervezett lépcsőnkénti kifejtés szerint ezékhez vezetni; átlátjuk, hogy emberi erő tehetetlen a szabad nemzetek átalakulásának olly ösvényt kijelölni, mellytől tapodtat se távozhassék ; mert e körben egy véletlen esemény, vagy véletlen megtámadás kívülről,’s közkívánattá vált eszme itt ben, — más irányt vett szellem, ujabb körülmények, mindannyi gátjai a rendszeresített kifejtésnek.— De mindez még sem feltételezi a részletes ’s kapcsolat nélküli processust; csak annyit mutat, hogy vannak esetek,mellyekben az előre kitűzött tervvel ideiglen vagy felhagyni, vagy azon változtatni, de ekkor is a következetesség lánczszemei szerint kell. Nem is oda terjed javaslatunk, mintha a véletlen szükség okozta eltérést is rosszallnuk; nemcsak azt kívánjuk, hogy mennyire a fentebb említett nehézségek engedik átalakulásunkat, előre megfontolt elvek mentiben tegyük ’s ne mint tulzóink, kik a divattá vált eszmét azonnal szeretnék életbe léptetni. — Ezen eszmélet nézeteinket az alkalmazás felvilágosítja. — Így p. o. túlzóink ifj. Pázmándy Dénessel azt mondják ,,az alkotmányosság (1. P. H. U)3. sz. vezérczikk) eszméjének kezdőbetűje az, hogy a nemzet a törvényhozási hatalomban részt vegyen; ha tehát a legnagyobb rész még azon jognak sem részese , hogy törvényhozó képviselőit választhassa: úgy a nemzetnek, mit csakugyan a nagyobb rész képez, alkotmánya sincs.“ Ez állítás valamint az említett ,népképviseleti vezérczikk csillaga alatt a P. N. szerkesztőjének nyilvánított politikai hitvallásának főágazata, felállított elveink szerint időelőtti ’s igy, amint áll, az óvakodó párt által, hisz— szűk, nem támogattathatik. Mert szép valóban a gondolat : minden ember, minden polgár vegyen részt az alkotmányban ’s a képviselőségben, mert különben nemzetnek alkotmánya nincs. De, uraim, szükséges nevelési előzmények, az értelmiség is magának a jogérzetének lépcsőnkénti kifejlése nélkül honveszélyeztetés nélkül sehol, de sehol sem alkalmazható! Az élet megcáfolja állításutokat, hiszen illy értelemben Európa területén egy alkotmány sincs, mert sem Francziaország, sem az ős Albion illy tág értelemben vett képviselőséggel nem bir, pedig mégis hogy e népeknek alkotmányuk van, eddig ki sem tagadta! Épen a példa, mellyet Pázmándy D. úr előhoz Béla korából, épen az mutatja,mit teszen szükséges előkészület nélkül a képviseleti rendszert terjeszteni. A jó királynak czélja jó volt és valóban számos helység küldöttei jelentek meg , de azok az eddig uj és nem gyakorlott jogot első használatában zavarra és lázadásra használták , mert fegyveres kézzel követelték Bélától, hogy a szelíd keresztény erkölcsöt a durva pogánysággal felválthassák, ’s kiket ő önüdvök munkálatára hitt egybe, azok — a király ’s ország rendet kényszerítve lévén— vésztőkét találták, mert a felzúdult ’s fegyverre kelt helységek küldötteit katonai erővel’s vérontással kelle eloszlatni. Amellyek gyümölcsei a rögtönzött’s előre meg nem fontolt újításoknak; ’s azért az óvakodók bizonyára, bár készek az alkotmány épületét tágítani, készek a képviseleti jogot lassan kint terjeszteni, de olly általánosságban, minőben a most említett vezérczikk t. írója kívánja , nem, főkép mielőtt nevelés és jogérzet becsülése ’s a kiváltságok jobb arányba nem jöhetnek ! — E tényleges alkalmazásból kitetszik, mennyire kívánjuk mi a rendszeres átalakulást,t. i. scholasticai szigor nélkül, de mégis a józan összefüggés fonalánál. Ez annál szükséges, minél több csábinger vonz számtalan teendőnk felé, nem tagadhatjuk, mikint min magunk anyagi és szellemi szükségeinkre eszmélve majd a miveltség alsó fokán tespedő népnek szellemi bajai, majd az elszegényedésből támadt anyagi sülyedés tágmezején ez is az is sürgető teendőnek tűnik fel, és ajánljuk mint illyet a nemzet figyelmébe , de mindig az okos és előre kiszámított rendben kívánjuk mégis. Majd ha országgyűlési utasításiak készülődnek, ekkor nyilandik alkalom az óvakodó résznek mérsékelni a túlbuzgóságot, és küzdeni a gyakorlati okok súlyával a még korai indítványok ellen! Természetesen ellenünk gördítendik sokszor pengetett szemrehányásikat, hogy mi halasztani,s e halasztással egészen eltolni kívánjuk a legkorszerűbb kérdések feloldását; ürügynek mondják, mintha bátran és nyíltan nem mervén ellenállani, szintett haladással csak a réginél maradni törekednénk. —■ De e gyanusitgatások ne rettentsenek el kitűzött irányunktól, sőt ne bármi bántalmas satyrájok, hisz az óvakodó haladók lélekismerete tiszta ’s igy illy gyanusitgatások leperegnek róla, mint vas pánczélról az ellenséges nyilak visszapattannak. Mi e szemrehányásokat mintudatunk tiszta érzetével visszautasitandjuk, ’s tetteinkkel czáfolandjuk meg. És a speculative ész határtalan régiójából őket mindig az élet, a nemzet-élet képéhez vezetjük .