Világ, 1843. június-december (1-104. szám)

1843-07-15 / 56. szám

nai erő által elfogatva, a bírónak tulterjesztett hatósága által elítéltetik; egy másik szónok pedig monda , hogy ha az illy szerencsétlenségek ujonan beállnának, azt egyedül a Fő-eknek tulajdonithatnák , ha ezen sérelem orvoslására felírásunkat ő Felsége elibe juttatni nem engednék. — Mások ellenben a sérelmeket a törvények hiányosságából eredőknek állították, — ’s mondatott, hogy az önkénynek súlya akár felülről akár alólról jőjön, mindig nyomasztó, ’s azért e részben világos, félremagyarázhatlan uj törvénynek alkotását kívánták, melly által a polgárnak nyugalma biztositandik. Minthogy pedig e részben a múltra nézve elegendő orvoslás találtatik, azt a büntető törvénykönyv tárgyalására jelen felírás mellőzésével kívánták halasztani. A nagy többség azonban a kerületi szerkezetet minden módosítás nélkül meghagyta. Ezután még e jelen orsz.gyűlésnek Pestre leendő áttétele iránt készített üzenet és felirási javaslat, úgy a Pesten építendő országház tervének, és költségvetésének a fens, félig nádor által leendő közöltetését kérő üzenet olvastatott fel; mindkettő közakarattal elfogadtatván, egyedül az elsőre kir. személynek önmga azt jegyzé meg, miképen az orsz.gyűlésnek Pesten tartása a nemzetnek már rég óhajtott kívánsága, de annak még ezen orsz.gyűlésen leendő átvitele, a tanácskozásba vett tárgyak fonalának félbeszakasztásával bajosan történhetik, ’s azért, csak azon kérést kívánta felterjesztetni, melly szerint az orsz.gyülésnek Pesten tartása elrendeltetnék. A tárgyaknak ekinti bevégeztével, mindezen határozatok nevezetesen sör:a magyar nyelv tárgyában készített üzenet- és törvényjavaslat; sor az orsz.gyűlési szállások miképeni fizetésének kidolgozására; 3or: sérelmek összeszedésére kirendelt választmányok névsorai; 4er: a nyilvánosság és szólásszabadság tárgyában; 5or: még ezen orsz.gyűlésnek Pestre leendő átvitele iránt — készített üzenet és felírási javaslat; бог a Pesten építendő országház tervének, és költségvetésének közöltetését kérő üzenet, a Fő-Rkhez küldöttség által átküldettek. Orsz. ülés a fő RRnél. (Tárgya: a jul. bén vallás dolgában kelt k. k. válasz következtébeni válaszfelirati módosítás ’s ez ezzel kapcsolatos felírás.) Nádor ő fensége azon figyelmeztetéssel, hogy ez ügy, fontosságához képest, illő komolyság és higgadtsággal tárgyaltassék, nyitván meg az ülést, felolvastatott a jul.ikei k. resolutio következtébeni válaszfelirati módosítás iránti üzenet. Ekkor egy gróf, be sem várván az üzenet mellett csatolmánykép szinte átküldött felirási javaslat felolvasását, szót emelve, mondandóit elszavalni iparkodók ; azonban miután számosan akint nyilatkoztak ellene, hogy a felírás az üzenettel természetes kapcsolatban lévén annak előterjesztése nélkül a tanácskozás kellően nem is folytathatnék,— a felírás, mellynek tartalma e lapok legutóbbi számában már közöltetett, csakugyan felolvastatott. — Ennek folytában felemlített gróf a BB. üzenetét el nem fogadhatnak véli, főleg azért, minthogy az ismeretes válasz- (szerinte adresse-) felirat, máskor a ceremóniának egy neme lévén, a BR. által politikai nyilatkozásokra használtatva, a felirat ceremóniái természetét egészen elvesztené, különben pedig ha az üzenet elfogadtatik, az 1791: 13 tcz. elben temetve. A szónok továbbá azt hive, hogy a Bt. üzenete összeütközik a válasz-felirattal, hogy a k. k. válaszban ki van tűzve az irány, mellyet az e tárgy iránti tanácskozásokban követni kellene, és végre, hogy a tárgy, fontosságánál fogva, illy rögtön el nem dönthető, ezeknélfogva indítványozó, hogy visszautasíttatván az üzenet kapcsolatával együtt, a t. RR. arra szólhatnának fel, hogy ez ügyet külön tárgyalás alá vegyék. Ezen nyilatkozat néhány pártolóra ugyan, de számos ellenzőre találván, a mai tárgyalás alapkérdése akként fejlődött ki: váljon helybenhagyassék-e a juncum-felterjesztés a kir. biratrai felírásra nézve, vagy visszautasíttatván az alsó táblához, bocsáttassék-e az külön tanácskozás alá? — Egy báró úgy gondolkozott, hogy ez esetben nem tehetni mást, mint a BR. kívánságára állani;mert, úgymond, midőn az anyafelirás és annak kapcsolatairól volt szó, akkor a főrendi tábla a junctim felterjesztés elvét mindenfelől megvitató, míg az végre kivivatott. Jelen esetben a BR. nem várnak tőlünk mást, mint a junctim felterjesztés elvének bizonyos tárgyra leendő alkalmaztatását; ha tehát a főrendi tábla a királyi leiratárai felírást ellenezné, úgy saját végzeményét döntené fel, mert a juncum-felterjesztés már a válasz-felirat tárgyaltatása alkalmával el lön fogadva, ’sat.; ezeknélfogva szónok a BR. üzenetéhez szorosan ragaszkodva, azt pártolá. — Több százat hallatszék majd a juncuim-felterjesztés ellen majd és többnyire, — amellett nyilatkozók; egy gróf többek közt hosszas beszéd fonalán azt javaslá, hogy miután a kir. leiratban csak ollyanok foglaltatnak, mik a nemzetnek folytonos kivonatai, e tárgy a válasz-felirattól egészen elkülönöztetvén külön tárgyaltatnék, a válasz-feliratban csak arról lévén említés leendő, mikép a RR. ez ügynek külön taglalását magoknak fentartják. — Ekkor szakíttatott félben a tanácskozás fonala a RR. küldöttsége által, melly 6 rendbeli üzenetet hozott át; jelesül 1) a magyar nyelv-, 2) az országgyűlési szállások iránti küldöttség-, 3) a sérelmek öszszeszedése-, 4) a szólásszabadság-, 5) az országgyűlés Pestre leendő áttétele, és 6) az országház tervének nádor ő fensége által leendő előterjesztése tárgyában. A küldöttség eltávoztával a tanácskozások folytattatván, egy gróf szíve mélyébe írottnak mondó, mikép alig van fontosabb ’s a törvényhozó figyelmére méltóbb tárgy a vallásnál, ugyanazért a felírást el nem halaszthatónak vélé, mert, úgymond, a kir. leirat nem egyéb mint egy később érkezett propositio; ennélfogva elfogadja az üzenetet. Egy azon szónokok közül, kik a felírás-elhalasztást pártolák, az hiedelmet is hozá fel argumentumul; mire most egy gróf azt felelé, hogy illy fontos tárgyakat puszta formaság miatt elhalasztani nem tanácsos; nem is kívánja azt az hiedelem, — hanem gnaga nézeteit tartózkodás és haladék nélkül kimondani, az illedelmes; a mi ezentúl, az nem illedelmes. Ha a juncuim-felterjesztés elvét feláldozzuk, — folytató a szónok — úgy az utolsó védsánczot engedjük oda, melly alkotmányos jogainkat biztosítja; azért a kik most a felírás junctim-felterjesztését ellenzik, felette rész bajnokai a stabilitás elvének, mellyért annyira küzdenek, mert a junctim-felterjesztés elve már egy alkalommal keresztül ment. — Ha meggondolom, mondá egy nemes gróf, hogy 1825. óta mennyi a vita, mennyi a fáradság, és mégis milly kevés a siker, azon kérdés támad bennem: vájjon van-e némi haszna az alkotmánynak? Hogy olly kevés sikerrel fáradozunk, annak két oka van: 1) hogy semmire sincs elégséges pénzünk; 2) hogy semmire sincs elégséges időnk. Ami az elsőt t. i. a pénzt, illeti, méltoztassanak czikkeimet olvasni, azokban nem sokára egy inditványnyal lépendek elő, melly szerint kevés idő múlva elég pénzünk lehetene; — az időt illetőleg, ne vesztegessünk hiába annyi puskaport, legyünk rövidek , adjuk a dolgot röviden elő ; — és azért kérésem, úgymond, röviden az: vegyük a felírást hideg vérrel tanácskozás alá, és akár együtt, akár külön terjesztendjük fel, az elv nem leend veszélyeztetve ; egyébiránt az olly egy tárgy hol sok puskaport tékozolni nem kell, ’s azért pártolom a BR. üzenetét.“ — Egy másik szónok úgy vélekedek, hogy ha időt kívánunk nyerni, akkor tisztán az előttünk fekvő kérdésre szorítkozzunk, vájjon vegyük-e a felírást tanácskozás alá vagy nem. A szóló úgy gondola, hogy tanácskozás alá kell venni, mert ennek csak két ok állhatna ellen: 1) az hiedelem; 2) az 1791: 13 t. ez. — Az hiedelem nemcsak nem tiltja, sőt inkább parancsolja a felírásnak haladék nélküli tárgyaltatását, és fölterjesztését, mert midőn a fejedelem valamelly tárgy iránt nyilatkozik, és azt kívánja, hogy mi is „quo ocqus“ róla tanácskozzunk, akkor az hiedelem mást nem követelhet , mint hogy haladék nélkül a dolog felől nyilatkozzunk. Az 1791 : 13 t. sz. pedig annál fogva nem akadályozhatja a felírás felterjesztését, mivel azon törvényczikknek nem lehet olly értelmet adni, melly anticonstitutionalis volna; tudjuk, hogy az elmúlt országgyűléseken a kis előadások tárgyaltatása majd soha sem fejeztethetett be; ha tehát a juncuim-felterjesztést elleneznék, úgy sérelmeink orvosolva soha sem leendőnek, és mi egy anticonstitutionalis elvet követnénk. Ugyanazért a szónok a felírást érdemileg tárgyaltatni kívánta. — Még néhányan szólottak, pártolva a felírásnak érdemlegesen leendő tárgyaltatását, és a végzés illy értelemben kimondatván az ülés eloszlott. Pozsony, Julius tikén. XXIk országos ülés a fő RRnél. . A vallás tárgyában érkezett kir. leirat iránti felirási javaslat lévén szőnyegen az ülés megnyitása után mindjárt egy gróf azon indítványnyal állt elő, hogy minden keserűség elkerülése végett a fenforgó felirásjavaslat ne vétessék részletes tárgyalásba, hanem keressék meg ő fensége a nádor, hogy annak el vagy el nem fogadását egyszerű szavazás utján méltóztatnék eldöntetni. Mit egy báró is pártolt. Azonban nádor ő fhgsége megjegyezvén, hogy a parlamentáris tanácskozás módja a felírás érdemleges és pontonkinti tárgyalását szükségesíti és hogy a tárgyhoz minden meggyőződés vagy színezet mellett is szólhatni nyugott kedélylyel és keserűség nélkül, az előbbi gróf ezen közönségesen helyeselt vélemény által indítványától elültetvén, kiváná a törvényjavaslat felterjesztését , és pedig minden clausulatio nélkül mondassék ki világosan, hogy minden születendő gyermek atyja vallásában neveltessék. A gróf jelen előadása — jegyzé meg nádor örhgsége — szép példáját adta annak, hogy e tárgy felett is lehet nyugottan , ’s csendes kedélylyel nyilatkozni. — Prímás e hgsége is meg van győződve, hogy ő iige e k.leirata által azon magas szándékát kívánta nyilvánítani, miszerint a külön vallású honpolgárok között a békesség eszközöltessék legczélszerűbben. De e kívánat teljesítését a dolog természete nehezíti. E leirat, az abban foglalt viszonyosság elvénél fogva, a cath. szülőknek általánosan megengedvén gyermekeiknek a cath. vallástóli elszakítását, azt a cath. religio elveivel lelkiismerete és meggyőződése szerint, nem tartja egybehangzónak. És annyival inkább, ha a törvényjavaslat, mellynek megerősítését a t. RB. olly elhatárzottan kérik, és következőleg ha annak 1, 4. és 5. §. életbelép, a cath. lehetőleg köszöntött, ’s ismét magába mélyedt. E viseletmód olaj volt vágytüzemre: tudni az idegen sorsát ’s okát elétepesztő busongásnak.Gyöngéd kimértséggel közeledém gyakorta hozzá, nehogy fölmessem fájó szive hártyáját, — közönbös dolgokra vezetém a beszéd fonalát, de mindig kevés szavakkal utasittatom el Egy napon szinte magánosan bolygók az ezredéves bükk nyirkos földjén, az uradalmi erdőszlak irányában. Az idegen porhany fatörzsön ült. Lelkem gondjaival társulva óranegyedig állok egy fa vastag derekához támaszkodva , honnan észrevétlenül vizsgálhatom. Hirtelen kürt riada meg, ’s számtalan kiáltás, mit a közel bérczoldalán hajtó vadászat okozott. Sértett dühvel, vért-tajtékozva vadkan robogott elő a sűrűből, egyenesen az azt észre nem vevő idegennek tartva. Lőszerem felhúzva követém a dühmenetet, ’s már csak néhány lépés— ’s az idegen legyőzhetlen erő áldozata. Kettős durranás, mellyet dörgve viszhangzott a bérez, magához ébreszté, ’s nyugott tekintete a vérben fetrengö vad vonaglásba esett, — ’s rám, ki leeresztett fegyverrel állék közelében. Ön életem menté megmondá mosolylyal, mellyben hálajóság nyilatkozott, — ön módot nyujta életem egyetlen óhajtásának betöltésére, fogadja köszönetem — ’s elfordult, hogy szeméből egy tört könnyet törüljön. Viszonti hálára számolok , viszonzám meleg követeléssel , örülve hogy szivetegét olvadásra birhatám-Ön az én hálámra? kérdé gunymosolylyal, mellybe nemes fájdalom vegyült; csalatkozik uram, ha engem hala-lerovásra képesnek tart, engem, ki az ég alatt semmivel nem birok. Sőt épen, kiáltám örömmel. — Ön engem régóta ismer , tapasztalta, miként bánatának néma tanyáját mindennap hüven fölkeresem, hogy lelke gondaiban osztozzam. — Igen ! én e titkos gondokat részvéttel kérem. Áruló akar ön lenni? viszorzza gyanús hidegséggel, mellyben eltaszitó bizalmatlanság feküdt, úgy tanácsosb hallgatnom, mert az emberek titokvágyók, de gyöngék annak megtartására. Uram! kiáltán sérült lelkűidel, ön kíméletlenül illeté meg bizalmam húrját, a nélkül hogy irántam méltányos volna, titkát nem eretetem- Isten látja lelkem, tiszta részvét készre annak tudására, — most örökre válunk. Az idegen némán vizsgáló vonásimat, talán Lavater tanyával akart lelkem mélyébe hatni, ’s szives bizalommal szorítá meg kezem-Ön egy húrt illet vala meg keblemben, mondá éreztelen hangon, melly legkisebb érintésre fájdalmat, ’s életem halálszavát zokogja fel — mit én mindeddig hiven érzék barátomul. Ám legyen tudatom önnel — nagyot, rendkívülit ne reméljen, mert az, mit önnek elmondandok természetes rendszere az emberi dolgok folyamának. A közel fatörzsre ültünk,—az idegen pillanatig némán merenge maga elé,mintegy keresve a beszéd előfonalát. (Folyt. köv.) 465 Töredékek I*osi«szt Thewrewk «I. írta a Bás-naplójából. 1842. Dec. 20 dikán, Pesten, midőn a ferencziek zárdájában , több tudós férfiak koszorújában ebédnél ülnek , a zárdaőrnökhöz , a magyar nyelv ’s nemzetiség buzgó barátjához, nagyon tiszt, tudós Bogyó Bertalan úrhoz egy magánszemélytől levél érkezék, mellyet ő fölbontván ’s magában elolvasván, hallható szóval mondá: „ugyan miért írnak becsületes magyar embernek diák levelet? és azt komolyan félretevő. 1843. jan. 15 . 7 kén. Barátiban, Montban, tek. Huszár Sándor urnál egy hatodfél lábnyi hosszú ’s negyedfél lábnyi széles régi festemény találtatik ez aláírással : ,.V. P. (venerabilis pater.) Casparus Huszár hungarus ex milite mundi miles Christi, carnes et vinum in reliorone nunquam gustavit, flagris et ferreo cingulo carnem domuit, choro assistens,ne semno deprimeretur,grave pondns plumbi manibus sustinuit, caetera infirmorum servitiis vitam transect, quam in monasterio sancti Laurentii pie finit ac Christi MDXXI. A páliak ( aurinus) szerzetébe lépett Huszár Gáspár életnagyságban, lenyúló szakállal, áhítatos öreges arczczal rendje fejér öltözetében, éjjel gyertyavilágnál az énekkarul0,1! (chorus) allva ’s jobbjában félig nyitott imakönyvel baljaban alomázo nehéz óngolyót tartva föstetik, két szerzetes társával, kiknek egyike a háttérbe helyheték ill.