Világ, 1844. január-május (1-42. szám)
1844-01-13 / 4. szám
ezen henye munkátlanságból ered, ennek helyrehozására Francziaországban minden földművesnek ejt kapot egygyé tevén, huszonnégy órát kellene!. imwMfc&'A fordítani, ami pedig valóságos képtelenség. A munka osztályozatára mint főelvre sem lehet mindent visszavinni, mert annak osztályozatát a munka minenmsége feltételezi, és csak ott talál helyet, hol annak egyidőbeni aránylagos folytatásáról szabadon rendelkezhetni, ezen feltétel betölthetése nélkül a munka osztályozata sem alkalmazható. Miképen osztályozza tehát a földműves munkáját a szerint, hogy az egyik csupán szántson, a másik vessen, a harmadik arasson, és így tovább. Végezetre, csatlakozzunk akármellyik rendszerhez, és kérdjük: mi leszen tehát a közjó előmozdításának leghathatósabb eszköze ? Mindazoknak foganatba vétele elég szomorú tapasztalásába került már az emberiségnek, azért is végtére a szabad ipar rendszere elé áll,s ezen elvével hagyjuk a természetre, mindennek véget vet. Fővárosi hirek és események. Pest jan. 13. 1844. A tél annyi kedély—változtatás után végre egész szigorral gyakorolja hatalmát; most már csak hó kell, hogy szánkázhassunk, ’s hó, hogy a természet Dunánkon — ha mindjárt csak két napra is —hidat készítsen. A tánczvigalmak elkezdődtek; a fővárosban mindenütt öröm és vidor kedv uralkodik. „Milly boldog élet! milly gyönyörű világ! éljenMorelly!Ői kiáltanak százan és ezeren.—Vajha azok is, kik fáznak és éheznek! F. évi január kezdetével megjelent, a „Magyar orvossebészi és természettudományi Évkönyvek czimü havilapnak januári vagyis első füzete, kiadja és szerkeszti Schoepf Auguszt orvos és sebészdoctor. Ezen 50 lapnyi füzet a legdíszesb angol rewiew alakját viseli ’s vele a magyar irodalomnak egy eddig parlagon hagyott mezeje jeles szorgalommal müveltetik.Tartalmának legfőbb részei: Tájékozás és irány. Kivonatok orvosi és sebészi folyóiratok és munkákból. Eredeti értekezések és közlések. Külföldi és honi levelezések. Irodalom , könyvismertetés.— Nem hiányzik egyéb, mint hogy e vállalat hasznosságát a szakértők hazánkban megismerjék és kellőleg pártolják. Roth tanár számvetőgépe. Roth orvostanár hazánkfia, ki Párisban gyakorlati orvos, számvetőgépet talált fel, melly nemsokára kereskedési czikk leend. Minek megfejtésében Pascal, Leibnicz olly soká és annyi költséggel fáradoztak, mit Babbage is csak töredékes sükerre tudott kifejteni, annak tökéletes és bámulatos sükert mutató létesítése egy hazánkfiának vala fentartva. Leibnitz 24,000 tallért költött reá, Babbage 13 évi munka és 17000 font sterlingnyi költség után csak ötszámos öszszeg kiszámításáig vihette. Roth úr a számvetőgépek fejleményének történetét részletes előadásban kiadni ígérkezett. A sokszorozó és osztó gép is már egy év óta van feltalálva, de ebből még nincs példány honunkban; az összeadó és kivonó gépnek egy példánya azonban Kassán a feltaláló testvérénél Roth tanárnál szemlélhető. E kis gép mintegy nyolcz ujjnyi hosszú, 22 ujjnyi széles, 1% magas; azon pillanatban, mellyben az összeadandó vagy kivonandó számok feltételnek, már az összeg is mutatkozik; szintolly csudálatos a krajcrároknak forintokká változtatása, és azoknak átvitele, még a százezeres számoknál is. Ha a gép nem volna olly kicsiny, azt hihetné az ember, hogy valaki rejtezik benne; mindenesetre olly meglepő a működés, miszerint szinte azt lehetne hinni, hogy a gép gondolkozik. Mintegy két hét múlva Pestre érkezendik Párisból illy gép mutatványul, egynek ára 60 frank, mintegy 24 pengő forint, és ha legalább 50 géppéldány megrendelésére történnek aláírások, azok magyarul fognak bevéselhetni, ’s pénzlábunk szerint alkalmaztatni. Minden géphez veleélési utasítás van csatolva, melly szerint negyedóra alatt megtanulhatni kezelését, ki pedig ebben már jártas, egy másikat legfölebb öt percz alatt tökéletesen bele taníthat.—A gép megrendelése végett jelenthetni magát az,Ungar* szerkesztőségénél. Летней színház. A nemzeti színház igazgatósága némelly alaptalan hírek megczáfolására szükségesnek látja nyilvánítni, lször, hogy a már eddig előadottakon, ’s a „Kalandoron kül, egyetlen egy új eredeti darab sincs hozzá beküldve, melly az eredeti színmüveket vizsgáló választmány által előadásra el volna fogadva , ennélfogva azon bizonyos eredeti színmüvek, mellyek előadatására némellyek az igazgatóságot felszólitgatni jónak látták ’s mellyeket itt kíméletből megneveztetni nem akar, az illető választmány által előadásra méltóknak nem találtattak. aszor, hogy a „Kalandor“ díszítményei, nem januárban mint a „Világ“ban mondatik, hanem dec. közepén kezdettek festetni, azaz, mihelyt a tervrajzok elkészültek, hozzá a szükséges szerek bevásárolhattak , ’s az elötte adatott két eredeti színműhöz megkivántató egy pár diszítmény elkészült, mellyeknek átlátását az igazgatóság annál kevésbbé gondolta igazságosnak hátráltatni több hónapig, t. i. mig a „Kalandor“ díszítményei elkészülhettek volna, minthogy az egyik, (A szökött kalória) vele, a másik pedig (A még egy tisztújítás) elötte fogadtatott el előadás végett. Hogy a színházi festőteremben, szűk volta miatt, csak egy festő dolgozhatik, ’s a csekély világosság miatt téli napokon csak 26 45 óráig, azt hibául senki sem fogja az igazgatóságnak tulajdonítni. Ebből látható egyszersmind, a többször emlitett díszítmények készülte alatt, miért adatott „Gere“ ’s miért fog még egy pár új színmű adatai, de mind ollyan, mellyekhez semmi új díszítmény nem kívántatik.— Mert nem akar az igazgatóság, bizonyos urak elvét követve saját és a t. ez. közönség kárával igy okoskodni. A,,Kalandor** még nem adathatik, tehát semmi se adassék! Pesten januarban 1844.— Szigligeti titoknak. Nagy baj kedves szerkesztő ur! midőn az embernek betegségében sincs nyugta; azonban mégis köszönöm az itt olvasható nyilatkozat előleges közlését, mivel némi felvilágosítást talán én adhatok leginkább. Sajnálnám, ha a dolog némi ingerültséget szülne, azért egyszerűen szólok. — Megengedem , hogy azon barátom, kivel a „Kalandor“ díszítményei festésének körülményeit tudatom, talán kissé sietve iktatta, vagy iktaltatta azt a lapba, — ezt megengedem; — de hogy nekem teljes jogom volt ezt bármi körben, ’s bárkinek elmondani, ’s hogy ezzel senkit sem sértek, azt merem állítani. Elmondám pedig a dolgot, úgy mint halálául. Folyó hórkán meglátogatván a színházi festőteremet, aKalandorhoz kellő díszítmények elsőjét találom munkában, ’s pedig olly kevéssé eláhaladva,hogy— ha ez már decemb. közepén kezdetett — nem igen magas fogalmam lehet a festési gyorsaságról. Egyébiránt ebben sem kételkedem, —csak azt legyen szabad észrevennem , hogy e látogatást tenni is teljes jogom volt,s vele szinte nem sérthettem senkit, részint mivel erre maga igazgató úr, hogy tenném, felszólított, részint, mivel már december-án mondá nekem ugyan igazgató úr, hogy a tervrajzok már egészen készek, — tehát szinte előbb,mint dec. közepén, ’s mivel nekem baráti szavát adta, hogy a ,Kalandor* január vége előtt okvetlenül színpadra kerüend. — Én nyiltszivü ember vagyok, és sérteni senkit nem akarok; de már sokszor tapasztaltam az életben: minél egyenesb lelkű valaki, annál könnyebben értik őt félre mások. Nev. ——ИЕОВ———--------Ő cs. kir. Felsége Nagy József csacsai kir. sómázsamestert legkegyelm. nyugalmazni méltóztatott. A nm. m. kir. miv. Kamra a szőreghi uradalom igazgató számtartójává Preneszil Ernőt, ugyanezen uradalmi eddigi felügyelő tisztet; szőreghi kamrai kasznárrá Stephanovics Benedek eddigi szokolai kamrai ispánt; ellenőrködő liszlimnokká Türbach Ferencz eddigi szlatinai kamrai ispánt; és gyulai kamrai ispánná Schäfer János szokolai kamrai helyettes ispánt nevezte ki ideiglenesen. A nagy m. kir. udv. kincstár a megürült hradeki kamrai pénztár első irnoki állomására Gresko Józsefet eddigi lykavai pénztári írnokot alkalmazó. Borsiczky Endre, trebussai kamrai alerdész Mármarosban , múlt évi nov. 23kán; továbbá Mírsch Jakab ipolysághi kir. sóárszedő múlt évi december 21kén, végre Stupiczky Imre levéltárnoki-hivatalbeli bejegyző a nagy m. kir. kamránál, múlt évi dec. 24kén meghatároztak. Országgyűlési tudósítások. Pozsony, Január. 8. CVXHII. kerületi ülée. (Kezd. d. e. tizedfél órakor.) Elnökök : b. Szlojka (Marmaros) , Pázmándy (Komárom) ; kerületi jegyző : Vukovics ; naplóvivő : Eischl.— Tárgy: a megyei kihágások érdemében tett választmányi jelentésnek 39. §a, vagyis azon kérdés: szükséges-e visszatarló büntetéseket szabni a megvesztegetésre ? — Mielőtt a napirendre tűzött tárgy felvétetett volna: egy indítvány hangzott el minden foganat nélkül , melly a mult decemberi országos ülések naplóinak kinyomatását sürgette. Felfogatván az említett jelentés 39. §a felett félbenszakadt tanácskozás fonala : egy megyei követ két részre osztá a tárgyalás alattit, mellynek egy része a megelőző tanácskozásokról , más része a megvesztegetés büntetéséről szól. A megelőző tanácskozásokat szóló czélszerűeknek tartja, mivel ezek a közvéleményt fejtik, tisztába hozzák a leendő hivatalnokok iránt, és ez által eszközük, hogy a választások kellő csenddel végeztessenek, ezért a szóban forgó §. első sorait megtartatni kívánja. A megvesztegetés büntetését is törvénynyel kívánja szóló megállapíttatni, mert a megvesztegetés mind erkölcsi, mind politikai tekintetben bűnt ’s ellene még hazánkban nem fejlett ki a közvélemény, mellynek kifejtését törvény legbiztosabban mozdíthatja elő az által, ha azt csakugyan bűnnek bélyegzi. És ezt tenni kell, különben a megyei hivatalok maholnap nyilvánosan fognak áruba bocsáttatni az erkölcsiségnek teljes lealázásával. Mit kerülni kívánván szóló, a 39. §nak régi szerkezetét egész kiterjedésében pártolja. Egy fiatal megyei követ érdekes rajzot adván a megyei helyhatóság fejlődésének és jelen állapotának hoszszasan mutogatá annak szükségét, hogy a megyei kihágásokat törvénynek kell zabolázni. Mindenekelőtt kijelenté, hogy azok véleményében semmikép sem osztozhatik, kik a tárgyalás alatti törvényjavaslatra, mellynek jótékonyan kellene hatni a megyei helyhatóságokra, már előre kimondák az anathémát, kimondák, hogy belőle mi sem lesz. Ha ezen meggyőződésben él a törvényhozás, időt sem kell vesztegetni e törvényjavaslatra; ha nincs ekép meggyőződve, kár a törvény erejét, ill . anathemákkal gyöngíteni, ezek fogják leginkább azt eszközleni, hogy a törvényből ne legyen egyéb holt betűnél. Szóló hiszi, hogy a municipális élet alphája minden javításnak, ebből indul ki minden korszerű haladás, mert az önkormányzás elve belé van ültetve , mellynélfogva a közügyeket végső elágazásokban azok intézik, kik ahoz legtöbbet értenek, é s a kormánynak csak annyi befolyás engedtetik , mennyi mulhatlanul szükséges. És hazánknak különös helyzeténél fogva, különös szüksége volt helyhatósági rendszerére, mellynek koronkénti fejlődéséből, ’s jelen állapotából önként kitűnik: mit kell tenni. Megyei helyhatóságunknak három nevezetes phasisa tűnt fel a múlt század eleje óta. Első phasisa kezdődik a szatmári békekötéssel, melly után csak hamar üdvös törvények élénkíték helyhatósági életünket, mellynek ekkor főtérnyezői csak a főispánok ’s megyei nagyobb birtokosok voltak. E korban kevés egyénből állottak a megyék, ’s önfentartásukra sem bírtak elég erővel; igy jön, hogy József császár egy tollvonással kitörölhető őket az életből. Milly gyönge lábon állott ez időben a megyei élet, könnyen megítélhetjük, ha felidézzük emlékezetünkbe azon visszaéléseket, mellyek akkor mindennapiak valának a megyéknél: főispánok szolgákból lett gazdatiszteiket emelték a megyei hivatalokba; Tolna megye főispánja 5 forintért fogadott egyént megyei főjegyzőül; Esztergom megyének egész századról szóló iratai sem tesznek annyit, mint ma egy gyűlés irományai. Ez időben azon megyéknek, a mellyekből a török kiűzte vagy kiirtotta a nemességet, a tisztviselői hivatalra alkalmatlan, nem nemes személyek voltak. A második phasis 1790ben kezdődik, midőn József halála után az 1790: 14. t. ez. ismét lábra állítá a megyei helyhatóságokat. Ekkor már a kisebb birtokosok is kezdenek részt venni a municipális életben, ’s ellentétet képezni a nagybirtoku mágnások befolyása ellenében. A kisebb birtoku nemesség lassankint önállást kíván ki magának , új életre ébredt a helyhatósági rendszer, fejlődött a nemzetiség. Az 1795diki szerencsétlen epocha kissé megzavaró a megyei élet fejlődését, visszaijeszté a kisebb birtokosokat a közügyektől, ’s az Európát akkor nyugtalanító hadak lecsendesültével, megyei életünkre bekövetkezett a tespedés, és az 1823diki kormányparancsok, olly gyenge állapotban találták helyhatósági rendszerünket, hogy alig volt 13 megye, melly azoknak minden foganat nélkül ellene mondott. De csakhamar bekövetkezék a harmadik phasis; a megyei helyhatóság élete ismét erősödött; a birtokos nemesség nem bírván elég erővel azok ellenében, kik a kormány érdekében munkálkodtak; bejött a korteskedés, melly a megyei helyhatóság életébe bevonta a kisebb, a birtoktalan nemességet is. Tagadhatlan, hogy a korteskedést a haladó rész hozta be a megyei közéletbe, de ezen tette a haladó résznek csak büntelen önvédelem (moderamen inculpatae tutelae) volt, azon hatalom ellenében, melly hivatalokkal és czimekkel vesztegetett. A korteskedés eleinte magasb szellemi czélok’s a tiszta közérdek előmozdítására fordittatott; később mindkét párt kezdé használni, ’s az egymással szembeállított köznemesség kicsapongásokra vetemedék, mik a megyei szerkezet ujjászülését tevék szükségessé. A korteskedés meggyengíté a megyei administratiót, a birtokos nemességet adósságokba süllyeszté, elszegényité, kifejté benne a hivatalvágyat. Illy körülmények közt a birtokos nemesség nagy része kölcsönért a fundationalis cassához fordult ; gyermekeit nevelés végett stipendiumokba add, ’s igy függővé lön a kormánytól. De a nemesség tekintélyes része mind e mellett megőrző függetlenségét, ’s hiven munkálódott a haza emelésében. Mennyire gyengítő a korteskedés a megyei administratiót mind köz mind magányjogi tekintetben, arról a megyei életnek csak felületes megtekintése is borzasztólag győz meg mindenkit. Az adókivetést a nemesség önkényüleg gyakorolja az adózók erszényére, ’s visszaeélvén ezen jogával, gondatlanul kezeli az adót, ’s rosszul gazdálkodik vele. — A bíráskodás hasonlóul rész lábon áll; tisztujítás előtt egy évet már alig lehet bíráskodni. Hasonlóul van a dolog az uriszékekkel ’s az 18 3 Gki úrbéri törvényekkel. Az 183 Vuidiki Rendek átlátván, hogy a földes úr és jobbágy közti viszony úgy, mint az előtt, fen nem állhat: törvényt hoztak az úriszékrül, a jobbágybirtokok szabályozásáról ; e törvény végrehajtása a megyékre bízatok, ’s ez is csak a megyei visszaélések számát szaporítá. Az úriszékeken olly megyei tisztviselők ülnek, kik birtokos aristocraták teremtményei, táblabirokul uradalmi lisztek választatnak, ’s minden a földesurak érdekében történik, a legfonákabb ítéletek hozatnak, mellyek ellen felsőbb helyen sem talál mindig elegendő pártfogást a szegény adózó. —* A büntető eljárások annyifélék , mennyi a megye, miknek nagy részében a törvénynyel eltörlött tortúra még most is divatozik; az Önvallomás, ezen iszonyú neme az igazságkiszolgáltatásnak, mindenütt használatban van; és a betömlyczözött bűnös nemesek lisztválasztások alkalmával szavazásra kibocsáttatnak. — A nemesítés jogát a megyei pártok szemben