Világ, 1844. január-május (1-42. szám)

1844-05-29 / 43. szám

43. PESTEN, 1844. Megjelenik e politikai, tudományos és mű­vészeti lap minden héten kétszer Szerdán és Szombaton. Hivatalos tudósításokon kivül . Hit fője közöl minden hirdetményt egy negyed­­szelet sorától öt krajczárért egy pénzben. J nem-rendes levelezők kéretnek az Intézethez bérmentesen küldeni közléseiket.vili Act SZERDA, május 29. Előfizethetni helyben a „Világ" szerkesztő hi­vatalában (Uri-utcza 460 sz. a. Horvát-házban ) emelt félévre postán ), különben 5 ezüst forinttal; az országban minden — azonkívül csak a cs. k. fő-postahivatalnál Bécsben. Minden közlés ,a Világ szerkesztő-hivatalának' czim alatt kéretik beküldőink Tartalom*, Fővárosi hírek és események. A pestvárosi ,Josephinum' javára f. év’i februárban telt jótékony adakozások.­­ Folytatása a sz. kir. t’estváros tanácsa eszközletével a vízkárosult aradiak részére gyűj­tött kegyes adományoknak. Országgyűlési tudósítások. (Elő­­leges közlés: a május 2-ikei 203dik kerületi ülésről.) Részletes le­írása a május lév­id­es­zokan tartatott CXGVl­—CXGIXd. kerületi üléseknek. (Tanácskozási tárgy: a vallás iránt érkezett újabb k. kir. leirat ) _ Megyei közlések: Nyit­rábó­l, Sárosból, A­b­a­­újból (közgyűlések.) Zalában (pólg. törv.szék ülések ’sat.) Gö­­mörbül (főisp. helyt, beiktatási ünnepély és közgyűlés.) — Zág­rábból (az i­j kir. biztos megérkezett.) S­p­a n­y­a L­ o r s z á g (A királynők fürdőbe mennek. La­pok ellenszólásai. Vélemény a minisztérium helyzetéről.)—N­agy­­britannia (Egy ok Ellenborou­gh lord ellen. A kőszénásók újra dolgoznak. Az orosz czár látogatása iránti hiedelem csökken. A gyári munka­időt tárgyazó vitatkozások befejetvék. A tengerész­szolgálat iránt 'sat.) — Fra­n­c­z­i­a­o­r­s­z­á­g (A kamrának javasolt vasutak. A börtön­törvény elfogadva.)­­ Orosz és Lengyel­­or­s­z­á­g (Kormány­rendelet a pályinkaadó és biztosítási kényszerítés iránt.) — Törökország (Az arnautok embertelensége.) — Me­xico (Viszálkodások.) H­a­t.i (Újabb iszonyatosságok.) É­sza­k­­amerika (A Texas iránti kötés aláírva; ifjabb kétség.) Egyesületi ’s intézeti közlések: A kisded-óvókat Magyarorszb. térj. Egyesület. — Pestmegyei gazd. fiók Egyesület. A nemzeti ,kör‘ által megindítandó nemzeti zenetár ’s különösen a Rózsavölgyi urnák öszszes zenemüvei ügyében. Jelentés a dunamelléki helv. h­itv. egyházkerü­leti közgyűlés határnapjáról. Hírlapi kalászok. Tárcza. Fia la literator h­at.amenetele ’s otthoni reform­jai (Hű vázolat) Lanka Gusztávtól. Hivatalos és magán­hirdetések. Gőzhajók járása. Gabonaár. Pénzkelet. Dunavízállás, fővárosi frírek és események. Pest, május 29. 1944. A nagy ünnepeket rend­szerint mindenki csöndes megpihenéssel szokta megállni, azaz megszűnvén minden, de legkivált szolgai és zajjal járó munkától vagy egyéb foglalkozástól az életnek ha ké­nyelmeiben ’s élveiben nem is, legalább nyugodalmában tölti el az ünnepet. Ez rendszerint igy van, de vannak néha, ’s pedig botránykoztató, kivételek is. így a múlt nagy ünnep Pünkösd első napja elég méltóságosan folyt le; de nem igy a hétfői második ünnep, legalább nem az egész városra nézve. Azonban azt gondolhatná valaki: ha a vá­ros egy vagy más részében, egy vagy más utczájában né­mi rend ellenség történik is, mit érdekli az a többi lakos­ságot! És meglehet, hogy igaza van. De kik a bajhoz kö­zelebb állanak, sajnos mtt érzik annak közellétét. Most mintegy három hét óta, köztudomás szerint, a sószállitá­­sok ideje van, ’s igy igen megfogható, hogy a sóház egész környékén van zaj, van rendetlenség elég, mert a rend­tartásra kirendelt városi hajdú igen ritkán mutatja magát, ’s ha szinte megjelenik is,-------más ember legyen, ki a sószállító parasztok fejével boldogulni akar, vagy ha épen úgy akarta a sors, hogy valami nemes község szállít va­­lamelly napon, hiába ordít akkor a városi hajdú, — ne­mes ember ’s városi hajdú, — no ! De hát ez hagyján. Hanem hogy még Pünkösd második ünnepén is érkezzenek illy sószállító szekerek, azt csakugyan nem hittük. Való­ban csudálkoztunk a sóházi tisztek engedékenységén, kik ez ünnepen is a megmázsálásra hajlottak. ’S volt zaj, volt ordítozás ,szokás szerint­ szitkozódás, és káromkodás — Pünkösd hétfőjén — hogy az embernek hajaszála is fel­borzadt. Azt hisszük , gondoskodniok kellene az illető só­szállító helységek­ lelkészeinek arról, hogy a szállító sze­keresek ne induljanak úgy hazábról, mikép­­pen illy ünnepen érkezzenek Pestre.­­ Egyébiránt is nagyon különös do­log az, hogy a sószállítások alkalmával többnyire az össze­vissza tóduló szekerek, a magokon segítni ’s rendet tartani sehogy sem tudó buta szekeresek ostrombasága miatt a Leopold utcza egész vége tökéletesen elzáratik úgy, hogy kocsi épen nem,’s gyalog ember is csak ügygyes bajjal ver­­gődhetik keresztül a ronda szekér-, ló-, ökör-, és piszok­­táboron. Ne feledjük, hogy a Leopold utcza Pestnek még belvárosához tartozik, ’s következőleg nem valami csárda. — Mivel már épen a sóház körül vagyunk, nem mellőzhetjük annak megemlítését sem, hogy bizony a Mé­száros utczában, elkészülvén tavai a csatorna, kicsinyen­­kint már kövezetről is, é s rendesszemét-eltakaritásról jó volna gondoskodni. Mert még is csak furcsa dolog, hogy az ember Pesten, május végén, illy hőségben, minő most van, ha kissé nagyobb eső esik, nem sarokban, hanem majd tengelyig érő kabarékokban kénytelen gázolni; ez bizony kissé nagyon is visszatetsző , holott a Mészáros­­utcza csak olly köz és fő utcza bel és külváros közt, mi­nt például az országút, a nagy hidutcza. Egyszerre nem lehet mindent, jól tudjuk, csak kis figyelem-ébresztésül említjük. — Színészeink, azaz nemzeti színpadunk művész­­tagjai visszaérkeztek városunkba; ’s ha olly sületlen el­­ménetségre volna kedvünk, min­t egykor egy hazai lap e szóra: „ördög" csinált, azt mondanók, haramiákat kö­szöntettek be a színpadra; azaz igazat szólva, a „Hara­miákat" adták elő hétfőn, ’s pedig igen jelesen, tele ház előtt, számtalan tapssal fogadtatva ’s játék folytán több­ször jutalmaztatva. E nyilvánítás eléggé tanúsítja, men­nyire szereti őket közönségünk, noha ugyanazon nap a német színházban a hires Eisler Fanny ragadó Mahomed hetedik egébe bámulóit —a tánczával. Közbevetőleg legyen mondva, sokan már csak azért is tartják olly igen érdekesnek Elster Pestre jöttét, mivel még eddigelé illy másodrendű fővárosban, minő a miénk, nem lépett fel soha. ő csak nagy első rangú fő-és szék­városokban szokta imádtatni táncza ,isteni­ gratziaját,—’s ime hozzánk eljött! Nem érezzük-é ezen ,mennyei­ leereszkedés egész fontosságát? Azért tehát a­mi ezen érdekes szempont argumentumát illeti, valent quantum valere potest. De visszatérve színészeinkre, ők tehát Pozsonyban voltak, működtek, tetszettek, de kinek? a po­zsonyiaknak alig, mert hiszen ezek feléjük sem igen men­tek, tehát ők a lehetetlenség csudáját vitték véghez, mert úgy tekinthetni a dolgot, mintha tulajdonkép nem is Po­­zsonban, hanem az ország 52 megyéjében egyszerre ját­szottak volna! Már ez aztán Bosco-fogás! De tréfán kí­vül , hogy színészeink ott olly dús aratást nem lőnek, min­t tán remény lettek, azon épen ne csudálkozzunk, mert . . . ., de ne is bánkódjunk rajta, mert hiszen egyik fö­­czél, az erkölcsi, mégis el van érve, az t. i. hogy a nemzeti színház tagjai in corpore mutaták be magukat az ország képviselőinek in corpore, és ez már magában nagy nyereség. Egyébiránt a lanyhább részvét egyik oka lehet, a tetemesen fölemelt ár, mi a jámbor pozsonyiakra nem csak szokatlanul de tán még visszariasztólag is hathatott. De hogy a manóba is fizessen az ember ollyanért többet, mit nem ért, mint ollyanért, mit ért ’s mi azonfelül olly kedves mint a mindennapi kenyér? —Mit sem tesz! Mint mondók, az erkölcsi k­ezél el van érve, ’s az becsületére válik az igazgatóságnak, hogy kieszközlenie sikerült. — Egy eddig magános elvonultságban működött ne­velő-intézet nyilvánosságra készül kilépni, felsőbb hely engedelmével.­­S ez igen helyes, igen kívánatos. Mert igen nagy kár volna azon elvet akarni felállítni, hogy mi­vel egy illy nyilvános nevelő­ intézet már létezik, minden más fölösleges. Sőt itt is csak a versenyzés szülhet üd­vöset. Ha valakinek, úgy álladalomnak, az országnak lehetne joga egyedáruságot tulajdonitni magának, ’s azt mondani­ ,minden nevelési ügyeket csupán én kezelek­, ’s ha ez törvénykép ki volna mondva, senkinek sem lehet­ne ellene tettleges kifogása. — De miután e jogot maga a státus sem tartja fen magának, magánosok kezére épen nem adhatni illy kizárólagos egyedáruságot. Nagyon is furcsa volna , hogy addig, mig valaki felsőbb engedelem nélkül tartott nevelésben ifjakat, e vállalatában őt senki sem gátolá; ’s midőn a fenálló eredmények nyomán , mel­­lyekkel képességét tettleg bebizonyitá , engedelemért fo­lyamodik, nehézségek gördülnének útjába csak azért, mi­vel hasonló szellemű intézet ,e­gy­ már létezik. Nem azért említjük ezt, mintha azok, kiknek kezeire, vizsgála­­tára bízva vannak illy ügyek, nem éreznék azoknak egész fontosságát, ’s nem fognák fel a kellő magasság szempontjából, sőt tudjuk és meg vagyunk győződve, hogy ők leglelkesebb buzgósággal pártolnak minden illy ügyet, ’s az üdvös versenyzésnek hő barátai; csak azért érintők azt, mert vajmi könnyen találkozhatnának, kik csak hallomásból, távoli harangozásból kapkodván fel illy észrevétel hírét, arra holmi egészen eltérő következ­tetéseket építhetnének. Pedig az elvnek állni kell: nevelő­intézetekben nincs, nem lehet egyedáruság. Győzzön a mi jobb. Ha volna már városunkban vagy 50 illy inté­zet , akkor méltán azt lehetne ellenvetni, hogy egy ötven­­egyediknek létesülése fölösleges, mert a közönség már eléggé válogathat a jobb és jobb között; de mig nyilvános engedelem mellett csak egy, ’s néhány minden engedelem nélküli — mellyekre szinte jó volna a hatóság figyelmének kissé kiterjeszkedni­e áll fen, ’s ha szinte öt, tíz állna is már, mégis épségben kellene tartani az elvet, hogy nevelés körül bizonyos öszhangzó , egy fő státuselvből ki­induló szellemnek kell igen­is uralkodni bármi köz vagy magán­intézetekben, de vállalkozási egyedáruság nem lé­tezhetik. — A magyar hirlapok legtöbbje lényeges változá­sokon menend keresztül. A ,Világ'ról, ezen minlapunk­­ról most még hallgatunk. A ,Nemzeti Újság' terjedelmes" alakzatban készül megjelenni ’s szerkesztője nyilvánítása szerint kétezer példány fog belőle nyomatni. Az első változtatás nézetünk szerint szükségtelen, mert eddig is a ,Nemzeti újság­ sorai arasznyi távolságra álltak egy­mástól, az utolsó oszlopzaton pedig tán még két arasznyira A VILÁG TÁRCZÁJA. Fiák Шпакг Iiazaaticnettek­ ’s ott­honi reformjai* Hű vázolat saját m­emoi­rjaiból. LAURA GUSZTÁVTÓL. rr A literalort, kiről szólunk és kinek eseményeit híven közöljük, legyen szabad Fi­alá­na­k neveznünk, miért? ezt tudni nem igen fekszik érdekében az olvasónak; ellenben hogy miért hagyá oda az ezer érvekkel kínálkozó Pestet, Pestet, Magyarországnak gyúpontját, hol főleg literatornak neve hallhallandásában számos alkalom létezik, ezt meg­fejteni kötelességünknek hiszszük. Fiala Pesten nemcsak verseket költött, hanem pénzt is, még pedig 30 p. kr. jöve­delemből rendesen 40 kr. pengőt, ’s innen könnyen meg­fejthető : négy év alatt miért jön kétszer annyi adóssága, mint jövedelme után szerzeménye lehetett volna; —hozzá járult még az is , hogy becsületes emancipálandó hitelezői havi 20 pengő forint után nem többet mint 40 pengőt irat­tak, ’s akkor is 10 ft. helyett többször fehér kalapokat és gyufákat kellett elfogadnia. Mindezek mellett igen csalatkoznék , ki Fiala urat túl­­szigorún bírálná mert bár ebédre 4 tál ételt evett, délután fekete kávét ivott, rákot vagy a komlókertben Jungfraubra lent vacsoráit, megnézte Dobiért, az orosz pantomimeket, meg­hallgatta Bricciardit, Kellermannt, Tadolinit, Schodelnét, el­ment ollykor a Rudasba, városerdőbe, Zugligerbe, Arénába ; — de ha szent czélokért működének Thalia papjai, ha tűz vagy víz által károsultakért fütyölt és tánczolt valaki, szinte megnyitá erszényét—és számtalan kétgarasosokat ’s garaso­­sokat osztogatott ki bizonyos emberek között, kik rekedésig kiabálának senkitől sem hallgatva „mise rubique­­­a c e t." Elbeszélései és versei az igaz illően honoraltattak,de az illy honoráriumok megkivántató írói kiképezésre használtattak fel; költőnk nem akart mindennapi dolgokat írni,’s igy ismereteinek ’s tapasztalatainak terjesztése végett — noha nem olly szeren­csésen mint Dumas vagy Balsac, kik utazási költségei­ket megkapták az illető könyvkiadóktól — de mégis utazott; kiki rándult Vörösvárra, Váczra, megnézte a regényes kő­bányát, Újpestet, a Gellért legelhagyottabb zugait, hogy va­lami Adolfo várféle beszélyben a situatiókat híven copiroz­­hassa, ’s ha jól emlékszem, egy ó­budai csárdában, hogy harczi jelenetet híven ábrázolhasson, öt fiákért verekedte­tek­ össze, melly scena öt pengő forintjába került. Végre megjövének a napok, mellyeket egy angol bölcs „fekete napoknak" nevez, költőnk hitele — daczára a franczia literatori liberalitásnak iszonyún motiváltaték, azaz olly változásokon ment keresztül, hogy kiknél 120—150 pengő fr. váltói keringének, azokat 16—20 forintért vissza­váltható— ’s aranjuezi napokat élt, ha valaki őt hat pengőig megemberelte; minden megváltozott, csak az étvágy nem, ’s bár költőnk a Longshamps-i ruhaluxust nem pártolta, ’s az ottani törvényszéknek nem hódolt is, de arra sem tököl­hette magát — noha különben Diogenes rendszerét imádta — hogy lábujja vagy könyöke kilássák — egy napra szobába zárkózott, tervet dolgozott, mellynek következtében peractis peragendis,május egy kellemes napján Debreczenbe szállt ki. Debreczenben en miniature csaknem úgy fogadtatott, mint a spanyol király Barcelonában, spircek rögtönöztet­­tek megérkezésekor, tizenkét fiatal ember, mind megannyi lyricusok, fáklyás zenével tisztelők meg, literatorunk egy­szerűen, de lelket emelő cob­urnusokban felelt, iszonyú éljen harsogott keresztül az utczákon, deputatív járult hozzá, melly felkérte: olvasna fel valamit színházban, kevéssé vonako­dott mint a nem mindennapi tehetségek szoktak — végre győ­zött a publicum forró óhajtása ’s a kérők boldogító „igent" nyerve távozónak. A másnapi este elérkezett, a színház fu­­ladásig tömve volt, egy autenticus szemtanú vallomása sze­rint nyolcz kövér aszszony, három száraz leányzó, ’s egy vérmes polgár elájult, kilencz különnemüeknek orrvérfolyá­­suk lett — sőt még a színház körül az utczán is olly nagy volt a tolongás, hogy gyalog ’s lovas rendőrök kirántattak a rend fentartására. A függöny felgördült, irgalmatlan fél óráig tartó „éljen", mellyre a nagy csillár leszakadt, sze­rencsére azonban egy pudlin kívül senkit sem vert agyon — tizennégyen megsebesítettek — és több frakk jön áldo­zatává ez olasz enthusiasmusnak. A költő leült (siri csend) csupán egy hecticus köhintett, de azonnal lebegeték — több scandalum nem történt A felolvasás humoristikai volt a „Bagaria csizmáról" többször félbeszakasztva tetszészaj által, a hatás ollyan,millyent eddig Debreczen képzelni is alig tudott volna, szóval rendkívüli. Fiala huszonháromszor hívatott,—­ a karzat külön autoritásánál fogva még hatszor— egyik

Next