Világ, 1844. január-május (1-42. szám)
1844-05-29 / 43. szám
43. PESTEN, 1844. Megjelenik e politikai, tudományos és művészeti lap minden héten kétszer Szerdán és Szombaton. Hivatalos tudósításokon kivül . Hit fője közöl minden hirdetményt egy negyedszelet sorától öt krajczárért egy pénzben. J nem-rendes levelezők kéretnek az Intézethez bérmentesen küldeni közléseiket.vili Act SZERDA, május 29. Előfizethetni helyben a „Világ" szerkesztő hivatalában (Uri-utcza 460 sz. a. Horvát-házban ) emelt félévre postán ), különben 5 ezüst forinttal; az országban minden — azonkívül csak a cs. k. fő-postahivatalnál Bécsben. Minden közlés ,a Világ szerkesztő-hivatalának' czim alatt kéretik beküldőink Tartalom*, Fővárosi hírek és események. A pestvárosi ,Josephinum' javára f. év’i februárban telt jótékony adakozások. Folytatása a sz. kir. t’estváros tanácsa eszközletével a vízkárosult aradiak részére gyűjtött kegyes adományoknak. Országgyűlési tudósítások. (Előleges közlés: a május 2-ikei 203dik kerületi ülésről.) Részletes leírása a május lévideszokan tartatott CXGVl—CXGIXd. kerületi üléseknek. (Tanácskozási tárgy: a vallás iránt érkezett újabb k. kir. leirat ) _ Megyei közlések: Nyitrából, Sárosból, Abaújból (közgyűlések.) Zalában (pólg. törv.szék ülések ’sat.) Gömörbül (főisp. helyt, beiktatási ünnepély és közgyűlés.) — Zágrábból (az ij kir. biztos megérkezett.) Spa nya L o r s z á g (A királynők fürdőbe mennek. Lapok ellenszólásai. Vélemény a minisztérium helyzetéről.)—Nagybritannia (Egy ok Ellenborough lord ellen. A kőszénásók újra dolgoznak. Az orosz czár látogatása iránti hiedelem csökken. A gyári munkaidőt tárgyazó vitatkozások befejetvék. A tengerészszolgálat iránt 'sat.) — Francziaország (A kamrának javasolt vasutak. A börtöntörvény elfogadva.) Orosz és Lengyelország (Kormányrendelet a pályinkaadó és biztosítási kényszerítés iránt.) — Törökország (Az arnautok embertelensége.) — Mexico (Viszálkodások.) Hat.i (Újabb iszonyatosságok.) Északamerika (A Texas iránti kötés aláírva; ifjabb kétség.) Egyesületi ’s intézeti közlések: A kisded-óvókat Magyarorszb. térj. Egyesület. — Pestmegyei gazd. fiók Egyesület. A nemzeti ,kör‘ által megindítandó nemzeti zenetár ’s különösen a Rózsavölgyi urnák öszszes zenemüvei ügyében. Jelentés a dunamelléki helv. hitv. egyházkerületi közgyűlés határnapjáról. Hírlapi kalászok. Tárcza. Fia la literator hat.amenetele ’s otthoni reformjai (Hű vázolat) Lanka Gusztávtól. Hivatalos és magánhirdetések. Gőzhajók járása. Gabonaár. Pénzkelet. Dunavízállás, fővárosi frírek és események. Pest, május 29. 1944. A nagy ünnepeket rendszerint mindenki csöndes megpihenéssel szokta megállni, azaz megszűnvén minden, de legkivált szolgai és zajjal járó munkától vagy egyéb foglalkozástól az életnek ha kényelmeiben ’s élveiben nem is, legalább nyugodalmában tölti el az ünnepet. Ez rendszerint igy van, de vannak néha, ’s pedig botránykoztató, kivételek is. így a múlt nagy ünnep Pünkösd első napja elég méltóságosan folyt le; de nem igy a hétfői második ünnep, legalább nem az egész városra nézve. Azonban azt gondolhatná valaki: ha a város egy vagy más részében, egy vagy más utczájában némi rend ellenség történik is, mit érdekli az a többi lakosságot! És meglehet, hogy igaza van. De kik a bajhoz közelebb állanak, sajnos mtt érzik annak közellétét. Most mintegy három hét óta, köztudomás szerint, a sószállitások ideje van, ’s igy igen megfogható, hogy a sóház egész környékén van zaj, van rendetlenség elég, mert a rendtartásra kirendelt városi hajdú igen ritkán mutatja magát, ’s ha szinte megjelenik is,-------más ember legyen, ki a sószállító parasztok fejével boldogulni akar, vagy ha épen úgy akarta a sors, hogy valami nemes község szállít valamelly napon, hiába ordít akkor a városi hajdú, — nemes ember ’s városi hajdú, — no ! De hát ez hagyján. Hanem hogy még Pünkösd második ünnepén is érkezzenek illy sószállító szekerek, azt csakugyan nem hittük. Valóban csudálkoztunk a sóházi tisztek engedékenységén, kik ez ünnepen is a megmázsálásra hajlottak. ’S volt zaj, volt ordítozás ,szokás szerint szitkozódás, és káromkodás — Pünkösd hétfőjén — hogy az embernek hajaszála is felborzadt. Azt hisszük , gondoskodniok kellene az illető sószállító helységek lelkészeinek arról, hogy a szállító szekeresek ne induljanak úgy hazábról, miképpen illy ünnepen érkezzenek Pestre. Egyébiránt is nagyon különös dolog az, hogy a sószállítások alkalmával többnyire az összevissza tóduló szekerek, a magokon segítni ’s rendet tartani sehogy sem tudó buta szekeresek ostrombasága miatt a Leopold utcza egész vége tökéletesen elzáratik úgy, hogy kocsi épen nem,’s gyalog ember is csak ügygyes bajjal vergődhetik keresztül a ronda szekér-, ló-, ökör-, és piszoktáboron. Ne feledjük, hogy a Leopold utcza Pestnek még belvárosához tartozik, ’s következőleg nem valami csárda. — Mivel már épen a sóház körül vagyunk, nem mellőzhetjük annak megemlítését sem, hogy bizony a Mészáros utczában, elkészülvén tavai a csatorna, kicsinyenkint már kövezetről is, é s rendesszemét-eltakaritásról jó volna gondoskodni. Mert még is csak furcsa dolog, hogy az ember Pesten, május végén, illy hőségben, minő most van, ha kissé nagyobb eső esik, nem sarokban, hanem majd tengelyig érő kabarékokban kénytelen gázolni; ez bizony kissé nagyon is visszatetsző , holott a Mészárosutcza csak olly köz és fő utcza bel és külváros közt, mint például az országút, a nagy hidutcza. Egyszerre nem lehet mindent, jól tudjuk, csak kis figyelem-ébresztésül említjük. — Színészeink, azaz nemzeti színpadunk művésztagjai visszaérkeztek városunkba; ’s ha olly sületlen elménetségre volna kedvünk, mint egykor egy hazai lap e szóra: „ördög" csinált, azt mondanók, haramiákat köszöntettek be a színpadra; azaz igazat szólva, a „Haramiákat" adták elő hétfőn, ’s pedig igen jelesen, tele ház előtt, számtalan tapssal fogadtatva ’s játék folytán többször jutalmaztatva. E nyilvánítás eléggé tanúsítja, mennyire szereti őket közönségünk, noha ugyanazon nap a német színházban a hires Eisler Fanny ragadó Mahomed hetedik egébe bámulóit —a tánczával. Közbevetőleg legyen mondva, sokan már csak azért is tartják olly igen érdekesnek Elster Pestre jöttét, mivel még eddigelé illy másodrendű fővárosban, minő a miénk, nem lépett fel soha. ő csak nagy első rangú fő-és székvárosokban szokta imádtatni táncza ,isteni gratziaját,—’s ime hozzánk eljött! Nem érezzük-é ezen ,mennyei leereszkedés egész fontosságát? Azért tehát ami ezen érdekes szempont argumentumát illeti, valent quantum valere potest. De visszatérve színészeinkre, ők tehát Pozsonyban voltak, működtek, tetszettek, de kinek? a pozsonyiaknak alig, mert hiszen ezek feléjük sem igen mentek, tehát ők a lehetetlenség csudáját vitték véghez, mert úgy tekinthetni a dolgot, mintha tulajdonkép nem is Pozsonban, hanem az ország 52 megyéjében egyszerre játszottak volna! Már ez aztán Bosco-fogás! De tréfán kívül , hogy színészeink ott olly dús aratást nem lőnek, mint tán remény lettek, azon épen ne csudálkozzunk, mert . . . ., de ne is bánkódjunk rajta, mert hiszen egyik föczél, az erkölcsi, mégis el van érve, az t. i. hogy a nemzeti színház tagjai in corpore mutaták be magukat az ország képviselőinek in corpore, és ez már magában nagy nyereség. Egyébiránt a lanyhább részvét egyik oka lehet, a tetemesen fölemelt ár, mi a jámbor pozsonyiakra nem csak szokatlanul de tán még visszariasztólag is hathatott. De hogy a manóba is fizessen az ember ollyanért többet, mit nem ért, mint ollyanért, mit ért ’s mi azonfelül olly kedves mint a mindennapi kenyér? —Mit sem tesz! Mint mondók, az erkölcsi kezél el van érve, ’s az becsületére válik az igazgatóságnak, hogy kieszközlenie sikerült. — Egy eddig magános elvonultságban működött nevelő-intézet nyilvánosságra készül kilépni, felsőbb hely engedelmével.S ez igen helyes, igen kívánatos. Mert igen nagy kár volna azon elvet akarni felállítni, hogy mivel egy illy nyilvános nevelő intézet már létezik, minden más fölösleges. Sőt itt is csak a versenyzés szülhet üdvöset. Ha valakinek, úgy álladalomnak, az országnak lehetne joga egyedáruságot tulajdonitni magának, ’s azt mondani ,minden nevelési ügyeket csupán én kezelek, ’s ha ez törvénykép ki volna mondva, senkinek sem lehetne ellene tettleges kifogása. — De miután e jogot maga a státus sem tartja fen magának, magánosok kezére épen nem adhatni illy kizárólagos egyedáruságot. Nagyon is furcsa volna , hogy addig, mig valaki felsőbb engedelem nélkül tartott nevelésben ifjakat, e vállalatában őt senki sem gátolá; ’s midőn a fenálló eredmények nyomán , mellyekkel képességét tettleg bebizonyitá , engedelemért folyamodik, nehézségek gördülnének útjába csak azért, mivel hasonló szellemű intézet ,egy már létezik. Nem azért említjük ezt, mintha azok, kiknek kezeire, vizsgálatára bízva vannak illy ügyek, nem éreznék azoknak egész fontosságát, ’s nem fognák fel a kellő magasság szempontjából, sőt tudjuk és meg vagyunk győződve, hogy ők leglelkesebb buzgósággal pártolnak minden illy ügyet, ’s az üdvös versenyzésnek hő barátai; csak azért érintők azt, mert vajmi könnyen találkozhatnának, kik csak hallomásból, távoli harangozásból kapkodván fel illy észrevétel hírét, arra holmi egészen eltérő következtetéseket építhetnének. Pedig az elvnek állni kell: nevelőintézetekben nincs, nem lehet egyedáruság. Győzzön a mi jobb. Ha volna már városunkban vagy 50 illy intézet , akkor méltán azt lehetne ellenvetni, hogy egy ötvenegyediknek létesülése fölösleges, mert a közönség már eléggé válogathat a jobb és jobb között; de mig nyilvános engedelem mellett csak egy, ’s néhány minden engedelem nélküli — mellyekre szinte jó volna a hatóság figyelmének kissé kiterjeszkednie áll fen, ’s ha szinte öt, tíz állna is már, mégis épségben kellene tartani az elvet, hogy nevelés körül bizonyos öszhangzó , egy fő státuselvből kiinduló szellemnek kell igenis uralkodni bármi köz vagy magánintézetekben, de vállalkozási egyedáruság nem létezhetik. — A magyar hirlapok legtöbbje lényeges változásokon menend keresztül. A ,Világ'ról, ezen minlapunkról most még hallgatunk. A ,Nemzeti Újság' terjedelmes" alakzatban készül megjelenni ’s szerkesztője nyilvánítása szerint kétezer példány fog belőle nyomatni. Az első változtatás nézetünk szerint szükségtelen, mert eddig is a ,Nemzeti újság sorai arasznyi távolságra álltak egymástól, az utolsó oszlopzaton pedig tán még két arasznyira A VILÁG TÁRCZÁJA. Fiák Шпакг Iiazaaticnettek ’s otthoni reformjai* Hű vázolat saját memoirjaiból. LAURA GUSZTÁVTÓL. rr A literalort, kiről szólunk és kinek eseményeit híven közöljük, legyen szabad Fialának neveznünk, miért? ezt tudni nem igen fekszik érdekében az olvasónak; ellenben hogy miért hagyá oda az ezer érvekkel kínálkozó Pestet, Pestet, Magyarországnak gyúpontját, hol főleg literatornak neve hallhallandásában számos alkalom létezik, ezt megfejteni kötelességünknek hiszszük. Fiala Pesten nemcsak verseket költött, hanem pénzt is, még pedig 30 p. kr. jövedelemből rendesen 40 kr. pengőt, ’s innen könnyen megfejthető : négy év alatt miért jön kétszer annyi adóssága, mint jövedelme után szerzeménye lehetett volna; —hozzá járult még az is , hogy becsületes emancipálandó hitelezői havi 20 pengő forint után nem többet mint 40 pengőt irattak, ’s akkor is 10 ft. helyett többször fehér kalapokat és gyufákat kellett elfogadnia. Mindezek mellett igen csalatkoznék , ki Fiala urat túlszigorún bírálná mert bár ebédre 4 tál ételt evett, délután fekete kávét ivott, rákot vagy a komlókertben Jungfraubra lent vacsoráit, megnézte Dobiért, az orosz pantomimeket, meghallgatta Bricciardit, Kellermannt, Tadolinit, Schodelnét, elment ollykor a Rudasba, városerdőbe, Zugligerbe, Arénába ; — de ha szent czélokért működének Thalia papjai, ha tűz vagy víz által károsultakért fütyölt és tánczolt valaki, szinte megnyitá erszényét—és számtalan kétgarasosokat ’s garasosokat osztogatott ki bizonyos emberek között, kik rekedésig kiabálának senkitől sem hallgatva „mise rubiquea c e t." Elbeszélései és versei az igaz illően honoraltattak,de az illy honoráriumok megkivántató írói kiképezésre használtattak fel; költőnk nem akart mindennapi dolgokat írni,’s igy ismereteinek ’s tapasztalatainak terjesztése végett — noha nem olly szerencsésen mint Dumas vagy Balsac, kik utazási költségeiket megkapták az illető könyvkiadóktól — de mégis utazott; kiki rándult Vörösvárra, Váczra, megnézte a regényes kőbányát, Újpestet, a Gellért legelhagyottabb zugait, hogy valami Adolfo várféle beszélyben a situatiókat híven copirozhassa, ’s ha jól emlékszem, egy óbudai csárdában, hogy harczi jelenetet híven ábrázolhasson, öt fiákért verekedtetek össze, melly scena öt pengő forintjába került. Végre megjövének a napok, mellyeket egy angol bölcs „fekete napoknak" nevez, költőnk hitele — daczára a franczia literatori liberalitásnak iszonyún motiváltaték, azaz olly változásokon ment keresztül, hogy kiknél 120—150 pengő fr. váltói keringének, azokat 16—20 forintért visszaváltható— ’s aranjuezi napokat élt, ha valaki őt hat pengőig megemberelte; minden megváltozott, csak az étvágy nem, ’s bár költőnk a Longshamps-i ruhaluxust nem pártolta, ’s az ottani törvényszéknek nem hódolt is, de arra sem tökölhette magát — noha különben Diogenes rendszerét imádta — hogy lábujja vagy könyöke kilássák — egy napra szobába zárkózott, tervet dolgozott, mellynek következtében peractis peragendis,május egy kellemes napján Debreczenbe szállt ki. Debreczenben en miniature csaknem úgy fogadtatott, mint a spanyol király Barcelonában, spircek rögtönöztettek megérkezésekor, tizenkét fiatal ember, mind megannyi lyricusok, fáklyás zenével tisztelők meg, literatorunk egyszerűen, de lelket emelő coburnusokban felelt, iszonyú éljen harsogott keresztül az utczákon, deputatív járult hozzá, melly felkérte: olvasna fel valamit színházban, kevéssé vonakodott mint a nem mindennapi tehetségek szoktak — végre győzött a publicum forró óhajtása ’s a kérők boldogító „igent" nyerve távozónak. A másnapi este elérkezett, a színház fuladásig tömve volt, egy autenticus szemtanú vallomása szerint nyolcz kövér aszszony, három száraz leányzó, ’s egy vérmes polgár elájult, kilencz különnemüeknek orrvérfolyásuk lett — sőt még a színház körül az utczán is olly nagy volt a tolongás, hogy gyalog ’s lovas rendőrök kirántattak a rend fentartására. A függöny felgördült, irgalmatlan fél óráig tartó „éljen", mellyre a nagy csillár leszakadt, szerencsére azonban egy pudlin kívül senkit sem vert agyon — tizennégyen megsebesítettek — és több frakk jön áldozatává ez olasz enthusiasmusnak. A költő leült (siri csend) csupán egy hecticus köhintett, de azonnal lebegeték — több scandalum nem történt A felolvasás humoristikai volt a „Bagaria csizmáról" többször félbeszakasztva tetszészaj által, a hatás ollyan,millyent eddig Debreczen képzelni is alig tudott volna, szóval rendkívüli. Fiala huszonháromszor hívatott,— a karzat külön autoritásánál fogva még hatszor— egyik