Világ, 1844. január-május (1-42. szám)

1844-05-01 / 44. szám

is váltságul 200,000 váltó forintot; az 50,498 sz. nyert 10000 ft.; a 96209 sz. 5000 ftot.; a 13697 sz. 3000 ftot.; a 41578 sz. 2000 ftot. A vörös ingyen-nyeremé­­nyi részvények közöl a 31826 sz. 20000 ft; a 71990 sz. 6000 ft; a 24,748 sz. 4000 ft; a 7235 sz. 2 500 ЛГ; a 72461 sz. pedig nyert 1 500 ftot váltóban. Meg­látjuk, mennyiben volt méltányos a szerencse Magyar ha­zánk iránt, honnét csak illy sorsjátékokra is annyi pénz kivándorol. _ A napokban megjelent, mint Hartleben Konrad A. sajátja a Kisfaludy-társaságtól megindított és kiadott Külföldi Regény­tár XXIVI. kötete. Tartalma:Ro­­binhood' czimü angol regénynek Ildik része ; irta James György, fordította Petőfi. — Ezen kötettel e gyűjtemény be van fejezve. Jövő júniusban megjelenik az uj K­ü­l­­földi Regény­tára első füzete, hasonló csinos kiadás­ban. Ezen uj gyűjteménynyel még azon kedvezmény jár, hogy rá előfizetni nem kell, hanem minden füzetet külön és egyenkint vehetni meg. — Óhajtunk Haitiében K. A ur­nák ezen nemes vállalata iránt az olv. közönség részéről mi­nél kitünőbb részvétel. Folyó évi máj. 20 лап hunyt el Esztergomban lek. ál­falusi Fogarass­y Sándor, és Esztergommegye táblabi­­rája, huzamos tüdősorvadás következtében, jámbor ’s erény­teljes életének 43dik évében. Béke hamvainak 1 1* á I j á ж á s. Mgos hagyárosi Zala­i Alajos ur kir. udv. ta­nácsos és a debreczeni Váltótörvényszék elnöke, folyó 1844dik évi február 5k én a nevezett Váltótörvényszék ünnepélyes ülése alkalmával következő jutalom-kérdést tűzött ki: „Adassanak elő a magyar váltótör­vénynek homályai, ellenkezései és hiányai. Adassák elő, méllye­l vannak ezek közöl a gyakorlat által orvosolva? mikép lehetne a még nem orvosoltakat orvosolni? Továbbá: mellyek a váltótörvények hasznos, és mel­­lyek káros következményei, az eddigi ta­pasztalás szerint,’s mikép lehetne az utób­biakat eltávolítani?“ — A pályadíj harmincz da­rab cs. kir. arany. — A pályamunkák m­egbirálására nagy­ságos Asztalos Pál kir. tanácsos; Császár Ferencz és Lipovniczky Vilmos, a k. váltófeltörvényszék bí­rái kéretvén meg, ’s azok e tisztet el is vállalván, a határnap általok, tekintve a kérdés fontosságát, jövő 1845- diki martius 19-dikére ollyformán tűzetik ki, hogy később érkezendő pályamunkák el nem fogadtatnak. — A pálya­munkák idegen kézzel tisztán, olvashatólag leírva, lapoz­va és fűzve, a szokott jeligés levelek mellett a mondott napig bezárólag Császár Ferencz ur ő nagyságához küldendők; lakása: czukorutcza, 493 sz. — A díj csak a kérdést minden tekintetben kimerítve fejtegető munká­nak fog kiadatni.—A díjazott munka a szerző tulajdona ma­rad. Pesten, 1844. junius llején — Bodnár Imre a kir. Váltófeltörvényszék gyakornoka, mint a biráló vá­lasztmány tollvivője. Országgyűlési tudósítások. Előleges közlés. Május 29-én tartott CCIVdik kerületi ülésben (elnökök: Szentpály—Ugocsa, Bossányi —Nyitramegyék követei; naplóvivő: Komlósy; kerületi jegyző: Palóczy, Szentkirályi) ő felségének holnap elkövetkező neve nap­lék, ’s ha az 1827dik és 1830dik országgyűlési jegyzőköny­vekben magyarul grófnak neveztetett, gondolná , hogy most is ezen szokás mellett lehetne maradni, — a­mit a KK. és RR. el is fogadtak.“ — Ennyit a „Comes terrestris“ ne­vezetet illetőleg. (Folytattatik.) Fiala literator hazamenetele ’s ott­honi reformj­aé­mű vázolat saját memoirjaiból. (Vége) Miután az is kiviláglott, hogy ha besetétedik, járni is alig lehet a faluban, a költő meghagyásából az egész drámai, operai,’s balettszemélyzet egygyé alakult szavalati, éneklési ,s tánczolási academiára, mellynek jövedelme bádoglámpák beszerzésére ’s lenmagolaj vételére fordíttatik ; e czélból kö­vetkező művek választattak: Első felvonása az „A­lm­o­k“ czimü drámának; Irta P. H L.—második felvo­nás „Gizul“ czimü operából;irta Lengyel Dáni­­e­l; —*■ „K ö 11 e“, к ö 11 e m é n­y Halászi Józseftől­,” „Leopoldina kis aszón­y és Endre igazgató“ b a 11 e t, F­i­a­j­a Godefridtől. m­­ásodik ezaknez * Harmadik felvonása „D­é­m­é­b­á­l“ czimü drá­mának Z­e­n­é­l­ő­l; — első felvonása a „k­ö­c­s­m­e­i ~sárkány“na­k, irta Döme;—Humoristicai felöl—­vasás Gregustól;—Krakovianka­, Fial­a iránti kedvezésből tán ez ölj a Kak­and­a Agnes a hely­­beli parochialis kamara rendes és fizeté­­­ses énekesnője. — A jövedelem subtracts subtra­­dendis 100 váltót tön, miből azonnal nyolcz óriás lámpa vézetett Szathmáron, külön aláírás nyittatván a lenmagolaj beszerezhetésére;—­elkészülvén kellőleg az állomások a lám­pák felaggattattak; — már lenmagolaj sem hiányozván, egy vasárnap muzsika mellett meg is gyujtattak— a falu tekin­tete—fénybenuszvánutczái—nagyszerű volt.—Pár hét múlva azonban szomorún tapasztalá literator barátunk, hogy szer­dán és pénteken, ’s álalánosan majd minden böjtnapokon sötétek maradtak a lámpással biró utczaszegletek, az olaj, nem tudni mi okból, rendesen elcsempészteték; — ez egy­­pár hónapig tartott így — később rendkívüli 5 váltóforintos jutalmat hirdetett ki számára azon tudósnak, ki e tárgyban útba igazítandja. — A süker reménytelelli volt, a határ­időre 7 pályamunka érkezett, sokkal több, mint a tudós tár­sasági mathematicai, philosophiai, nyelvtudományi, törté­net, vagy törvénytudományi kérdésekre szokott érkezni, ’s egy olly szemtelen volt a pályázók közöl, hogy nevét igen­igen vékony finom papírba rejtő, miszerint Fiala, ha lelki— ismerete ellenére kívánt volna tenni,’s kedvezni akart volna szemtelendinek, világosan látható, mellyik az ő pályairata. — Akitett 5 ft jutalmat a 4. számú nyerte illy jeligével „Az olaj drága nagyon — venni kár ha lámpásba vagyon“ jól szerkesztve’s motiválva mutogatja, hogy az olajat káposz­tára a szegényebb lakók hordják el­­ ’s egyszersmind ter­vet közöl a baj további meggállására ; módokat ajánl, mi­­kint lehessen az olajat megbü­dösíteni s hasznavehellenné tenni; — a styl correct ’s egyszerű, könnyen megérthető. Di­cséretet érdemelt a Tdik számú ’s illy jeligéjű: „Hogyha a nyertes én leszek, mindjárást kalapot veszek“ előadta ma­gas, csaknem érthetten költői nyelven, hogy az olajat a ku­tyák nyalják ki még pedig azok, kik uraljanok ’s kény­telenek kóborolni; — a második paragraphusban dolgozóhá­zat javasol az illy kóbor kutyák számára ; végül indítvá­nyozza a lámpák magasabb helyreállítását, hová a kutyák nem férnek — a mennyiben a valódi eszmét ’s okokat meg­közelítette, dicsérettel említetni elhatároztatott.­­—Felbontat­ván a jeligés levélkék, világos jön, hogy a jutalmazott dolgo­zat írója Lózer Jakab a helybeli biró, — a dicséretet érdemelte pedig Gerzsenyi Pál a helybeli jegyző, — e pályázásnak mé­r azon rendkívüli haszna is volt, hogy általa megtudta a tanács”, mikint a biró okosabb a nótáriusnál—Az olaj azután a bí­ró terve szerint kezeltetvén— sértetlenül világolt egész héten. Régen tervezett literatorunk olvasó egyletet is, mivégre elhatározó, aláírási ívet bocsátani közre ’s így vetni meg alapjait a keletkezendő casinonak. Száz és néhány pengő fo­rint gyűlt össze — a lak kibéreltetett, a Honderűn kívül minden magyar lapra előfizettek — erre is csak azért nem, mivel Párisból rendelvén képeit igen későn kapta volna meg az egyesület, ’s a lisztválasztáshoz fogtak; — elnök lett a felügyelő, —másodelnök a helybeli harangozó, titkos szavazat útján, — azért pedig így keverve, hogy a jacobinus systhe­­mát agyon ne üssék; — választmányi tagokká hat ispán, hat paraszt jobbágy , az organista parochus és káplánja és két bakter meg egy czigány a téglaszinből; — pénztárnok lett a helybeli árendás Nikelszky, jegyző Fiala közakarat­tal.—Naponta ferbliztek és makaóztak, a paskevics is járta, mig végre egy ispán agyonlővén magát—’s néhány választ­mányi tag megszökvén a roppant vesztés miatt—a makaó és ferbli abrogállalott ’s e mulatságok helyett billiard ho­zatott be, mellyen eleinte néhány választmányi tag olly iszo­nyú monopóliumot gyakorolt, hogy négy óráig is elpiramid- 343 fára üdvözlő felírás határozat van, ezen felírásnak tüskint felolvasott szerkezete kéziratra bocsáttatott. Ezen előzmény után tárgyalás alá került a turmezei kerület rendezése. Mi­előtt azonban az illető kerületi választmány eziránt tett ja­vaslatának felolvasása megkezdetett volna: a rendezés alá vett kerület követe kívánta Zágrábm­egyén­ek szávántúli já­rását Turopolyához kapcsoltatni, mivel ezen kerület mos­tani határai közt a rendezés által megszaporodó közigaz­gatási költségeket viselni nem képes. Ezen előleges kérdés vitatása közben többfelé ágaztak a vélemények: némellyek a kerület határainak kissebb terjesztésére nem vélék jogo­sítva az országgyűlést; mások ezen vélemény ellen elég erősséget találtak a megyék feldarabolásának, összekapcso­lásának és újakká alakításának régi példáiban, ’s a kerület tágítását Zágrábmegye szávántuli járásának Turopolyához kapcsolása által eszközöltetni kívánták; mások ismét a ke­rület tágításának kérdését országos biztosságra javasolván bízatni, a kerületeit mostani határai között akarták rendez­­tetni. Ezen három különböző vélemény rövid küzdelméből azon határozat fejlett ki, melly szerint a túrmezei kerület rendezése jelen országgyűlésen melléztetvén, országos biz­tosság fog kiküldetni, melly Turmezejének önálló törvény­­hatóságra emelése iránt a jövő országgyűlés eb­be javas­latot terjesztene, kihallgatván e végett Zágráb megyét és a túrmezei kerületet.­­ Ezután tárgyalás alá került a fiumei és buccari kerületek rendezéséről szóló törvényjavaslat, mellynek csak két első része állapíttatott meg mai ülésben. Május 30 án CCVdik kerületi ülésben ő fel­sége nevenapjára készült üdvözlő felírás meghitelesíttetett. —— —a—— ---­(A május 20k án tartott CXCIXdik kerületi ülés részletesb leírásának vége. Tárgy: válasza a m. FőRRnek a t. KK. és RRhez a vallásbeli sulyok ’s nehéz­ségeknek a múlt országgyűlésről fentartott pontjai tárgyá­ban közlött üzenetekre.) A 2ik pontnál az átmenet tárgyá­ban egy m. báró ’s főkáptalani követ igy nyitá meg a tanácskozásokat: Felszólíttatván B. megye nagyérdemű követe által, hogy a minapi nyilatkozatomban azon kér­dést: „illő-e, üdvös-e, czélszerű-e századunkban vala­kit lelkiismerete ellen erőtetni? a transitus kérdésére al­kalmazzam , és egyenesen feleljek ; ime ezt most telje­sítem. Nem lehetlen, hogy az érdemes követ úr, talán valami agggodalomtól ösztönöztetve e kérdést tette, nem ugyan mintha félne, hogy honunkban is úgy akarna valaki az áttérővel bánni, mint bánnak Stockholmban, Dániában és más országokban, hanem talán az erőtetes más nemét véli divatban lenni. Én tehát nem­mel felelek és azt mondom : nem üdvös, nem czélszerű, a transi­tusban va­lakit erővel gátolni. A kát. egyház már a maga első morális elrendezését, sarkelveit tekintve, senkit, ki fanjain megnyugodni nem akar, erőszakkal a maga kebelében nem tartóztat. A stridoniai bölcs alaposan állitá „ecclesia volentes regit non invitos, non fernere subjieit,“ sed doctrina non cor­pora custodii ad mortem, sed animas servat ad vitam. Maga a katholika egyház menekülni akar ollyanoktól, kik kebelében nem akarván megmaradni, neki gyalázatot, tagjainak botrányt okoznak. A vallásos súrlódások keletkezvén, és a prosely­­sismus lábra kapván, mik történtek a transitásra nézve, elég­gé tanúsítja a história. Történtek a békekötések előtt egész tömegekben áttérések minden felsőbb hatalom és engedelem nélkül; birtak-e az áttérők olly dispositioval, a millyennel ama három­ezerek, kiket Sz. Péter keresztelt, most taglalni nem akarom; tudom, hogy e lépésben a protestáns rész­ről némelly földesuraknak erőszakos lépései szerepeltek,azon Magyarhonban is lábra kapott elv „cujus est regio , illius et religio“ következtében; valamint azt sem tagadhatom, hogy igenis történtek a katholikus részről is retorsiok, de mind a kettőre „excidant illi dies acvo,nec secula unquam.“ A sta­tusok a közdolgok elrendezésére nézve sokszor a tapaszta­lásban keresték az annyira szükséges irányt, és azt sokszor szerencsésen meg is találták. Tapasztalván hogy a transitus sokszor könnyelműségből eredvén, vallástalanságot szült, melly a statusnak legnagyobb veszélye; az illy könnyelmű átmenetel gátlására hozattak be különféle feltételek, ünnepé­lyességek , de mivel „homines manent homines, qui humana vitia reconsveverunt“, történt, hogy félreértés,reábeszélés,in­­gerültség közbejövén, a legjózanabb ünnepélyességek meg­buktattak. Következett az 1­790. epocha és az évben tarta­tott „pacis perpetuo durat­rae diaeta;“ legalább azt hit­ték akkor az emberek. Olly nagy volt az öröm, hogy az ak­kori ugocsai főispán a maga hálás beszédében, ezen békés egyetértést igen kiemelte. E hongyülésben alkottatott a 2 dik vallásos törvény és vele létre jött amaz ismeretes „cum tran­sits a religione catholica ad alteratiam ex evangelicis,prin­­cipiis catholicis adversetur, ne tereme fiat, casus occurren­­tes Suae Majestati indicandi cruuit.“ Ez olly igazság, melly állna, ha a törvényben írva nem volna is, és állani fog még akkor is, ha az új polgári törvény a transitust tökéletesen szabadnak fogja jelenteni. A törvény nem akarta a tran­­situst lehetlenné tenni, hanem csupán azt akarta elérni, hogy temerariussá ne váljék. Ennek megítélését, hogy a transitus temerarius-e vagy nem, ő Felségére bízta, ő Felsége a hat­heti oktatást választotta, melly bármit mondjunk is, leg­­czélszerűbb eszköz arra, hogy az ollyas lépés, melly akár vakmerően történjék, akár nem, semper catholicis principiis repugnabit, könnyelműségből, fölgerjedésből ne történjék. Miután mindkét országos tábla, a törvényjavaslatban ezen oktatásról lemondott, nekem nincs többé mit védelmezni, mihez ragaszkodni, akár a t. RR. javaslatában, akár a magas FőRRkében. Csak annyiban tekinthetvén ez utóbbiakat némi­leg alkalmatosbnak, a­mennyiben az áttérésnél a meggondo­lásra bizonyos időt szab. Legyen bár tehát a transitus iránt akármind az uj törvény, a transitus szabadsága, elvileg kimondva mindig ellenkezni fog a kát­­elvekkel, és míg az új törvény csak discussio tárgya, addig hozzá nem járulhatok; ha azonban már egyszer megnyerte a kir.­sanck­ót, szintúgy fogom tisztelni, mint tiszteltem eddig olly sok királyi ren­deleteket, mellyek az illető feleknek, az oktatás sükerellen volta következtében az átmenetei­ szabadságot megadták.— Erre B. vmegye követe , ezen főfontosságu pontnál, melly mint a vallásos béke ’s egyetértés hajnala tűnik fel elötte azon három kérdést gondolja fenforogni: megmaradjanak-e a BR.továbbra is törvényjavaslatuknál ? elfogadják e a FőHR. által ajánlott uj formalitásokat? vagy pedig mindkettőt jól megfontolva,’s együvé forrasztva a gondolatokat, ’s fel nem áldozva a lényeget a formalitásoknak, nem volna-e jobb egy egészen uj törvény­javaslatot készíteni? Miután egyrészről mindkét tábla azon fő­ elvben megegyezett, hogy a szabad átmeneteit gátolni nem szabad,s csak az e körüli solennitá­­sok körül forog a különbség; másrészről pedig a rendi javaslat, mint emberek műve, javítást ki nem rekeszt, a szónok az általa feltett kérdések harmadikát gondolja el­­fogadandónak, és e végre köveik, törvényjavaslatot terjeszt elő, isö­m. A más vallásra átmenni kívánó abeli szán­dékát mindenkor írásban foglalva kijelenteni ’s folyamo­dását maga mellé veendő két tanú jelenlétében, megyék­ben ugyan az alispánnak,sz.k.városokban a polgármesternek, a külön portákkal biró kerületekben pedig a kapitánynak, két egyenlő példányban bemutatni köteleseik­­. Az említett köz­tisztviselők a bemutatás napját és esztendejét a folyamodás mindkét példányára feljegyzik,a folyamodónak szándéka meg­

Next