Világ, 1911. május (2. évfolyam, 103-127. szám)

1911-05-03 / 103. szám

: Sierda VILÁG 1911. május 3. 3 . ■ - ■- -- - ... ■ - ...... ..............■ - - -_____ folytatódott. Tőry államtitkár az utolsó mun­­­kát végezte a hadügyminiszter javaslatán és a nyelvről szóló szakasz az államtitkár fo­galmazásában az összes tényezők hozzájáru­lásával intéződött el. Ezzel átestek az utolsó nehézségeken és a még függőben lévő ös­k­özes kérdéseket már most gyorsan elin­tézték. Féltizenegykor befejezték a katonai büntető-perrendtartásról szóló tárgyalást, megállapodtak a kiadandó kommüniké szöve­­­gében s abban egyeztek meg, hogy a tör­vényjavaslatot a magyar képvi­selőház elé való terjesztése előtt nem fogják nyilvánosságra hozni. Báró Bienerth, akit a király vasárnapra kihall­gatásra rendelt, hogy folyó ügyekről jelentést tegyen, magára vállalta, hogy­ a királyt érte­síteni fogja a megegyezésről és a tárgyalás befejezéséről. A kész javaslat A «Mag­ya­r Távirati Iroda» illeté­kes helyen úgy értesül, hogy gróf Khuen- Héderváry miniszterelnök, amint a javaslat felkészül, azt ő felségének még magyarországi tartózkodása alatt előzetes szentesítés végett elő fogja terjeszteni és a képviselőházzal még május havában tárgyalás alá véteti. Gróf K­h­u­e­n-H­éderváry miniszterelnök és Szé­kely Ferenc igazságügyminiszter titkáraik, dr. B­á­r­c­z­y István és dr. M­i­k­ó kíséretében az felső délutáni gyorsvonattal visszautaztak Budapestre, ahová este 7 órakor érkeztek meg. Gróf K­h­u e­n-H­éderváry holnapután, május hó 4-én tehát meg fog jelenni Gö­döllőn a király előtt, hogy Magyarországra érkezése alkalmával szokás szerint a kormány nevében őt üdvözölje s ekkor jelentést­­tesz a megegyezésről, és kérni fogja ahhoz és az­­egész véderőreformhoz az előzetes királyi­ szankciót. Ezután pedig a javaslatok egész komplexumát, a honvédelmi tárca költségve­tésének tárgyalása alkalmával a Ház elé ter­­jeszti. Mint a «Pol. Ért.» jelenti, a katonai büntető perrendtartásról szóló törvényjavaslat mintegy nyolc nap múlva a parlament elé kerül. Egy hétig tart Ugyanis körülbelül a javaslat kinyomatása és bi­zonyos formalitások megtörténte. A tárgyalások története nezve, a nyelvkérdést érintő paragrafusok kivé­­­­telével. E részben a két kormány között áthidalhatatlan ellentétek támadtak s még a nyá­ron az osztrák igazságügyminiszter Budapestre jött, hogy magyar kollégájával tisztázza a nézetkü­lönbségeket. Ez év elején tető alá került a véd­­erőjavaslat és Bécsben a két miniszterelnök kö­zött megindultak a tárgyalások a katonai perrend­tartási n­yelv kérdésének tisztázására, de nehezen haladt a munka. A delegációk ülésezése alatt a tárgyalások megakadtak és csak április elején in­dultak meg ismét. Április 6-án konferencia volt a két miniszterelnök között. Még az­nap gróf Kbuen kihallgatásra ment a királyhoz. 10-én ismét ta­nácskozás volt Bécsben, de eredményre nem veze­tett és a magyar miniszterelnök Bécsbe hívta az igazságügyminisztert. 11-én újabb királyi kihall­gatáson jelent meg báró Bienerth, gróf Khuen pe­dig eredmény nélkül tért haza. Április 18-án új tárgyalás volt a két miniszterelnök között. Ez sem vezetett eredményre. 19-én gróf Khuen és báró Bienerthi külön-külön ment kihallgatásra. 21-én mind a ketten ismét a király előtt voltak,­­aki utasította a kormányelnököket, hogy folytassák a tárgyalásokat. Gróf Khuen Budapestre utazott, mi­nisztertanácsot tartott, de ez elutasította az osztrák közvetítő javaslatot. Ugyanaz nap ismét Bécsbe utazott Khuen és 24-én kihallgatásra ment az ural­­kodóhoz mind a két kormányelnök, előbb Bie­­nerth, azután Khuen. A kihallgatások után újabb tanácskozás volt. 27-én vonták bele a tárgyalá­sokba báró Schönaichot s erre következett az elvi megállapodás. Másnap a miniszterelnökök a had­ügyminiszterrel együtt összeültek, hogy megszö­vegezzék a vitás rendelkezéseket. Ezen a konfe­rencián ismét nehézségek mutatkoztak. 29-én báró Schönaichot kihallgatáson volt az uralkodónál, ez­után gróf Khuen-Héderváryval, majd báró Bienerth­­tel külön-külön tárgyalt. Április 30-án eredményre vezették­ a tárgyalást­­, ezt konstatálták a dél­előtti minisztertanácson, délután pedig a szakre­ferensek végleg megszövegezték a nyelv-para­­grafust. A munkapártban A nemzeti munkapártban ma este nagy számmal gyűltek­ össze a párt tagjai. A’ párt­körben fent volt gróf Kh­uen-Héd­erváry Károly miniszterelnök, gróf Serényi Béla föld­­mivelésügyi miniszter, gróf Zichy János kultusz­­miniszter, Hazai Samu honvédelmi miniszter, Ro­­hsonyi Gyula, Jeszenszky Sándor, K­azy József, Kálmán Gusztáv, Balogh Jenő s Ja­­k­a­b­f­f­y Imre államtitkárok. A párt tagjai este a Hungária-szálló fehértermében pártvacsorára gyűltek össze, amelyen a miniszterelnök, a mi­niszterek és az államtitkárok is­­részt vettek­. A trónörökös szerepe Bécsből táviratoztak a «Budapesti Tudósí­­tó»-nak . Néhány lap azt jelentette, hogy Ferenc Ferdinánd főherceg, báró Bienerth osztrák miniszterelnököt magánkihallgatáson fogadta, á­m Budapesti Tudósítóit illetékes helyről felhatalmaz­ták annak kijelentésére, hogy ez a hír és a hoz­záfűzött kombinációk minden alapot nélkü­löznek. A katonai perrendtartás körül végbement szívós küzdelemnek ez a rövid története. A­ tárgyalá­­sások már tavaly kezdődtek és aránylag rövid idő alatt a javaslat minden szakasza meg volt szövet és az «Utánam»-ban ért el szép sikert. Ezzel a személyzettel működnek a rendezők, Szi­lágyi Vilmos és Jób Dániel. Akik mai sorból kimaradtak, azok is meg­érdemelnék­­a megnevezést, de hát eléggé sze­repelnek a színházi rovatban, mert hiszen elég sűrűn jutnak szóhoz abban a változatos mű­sorban, amelynek megteremtése már teljesen a Faludy Gábor szívósságának és akaratere­jének érdeme. Mert hát sokkal nehezebb­ volt az eredeti fen suite-rendszerről a változatos műsor rendszerére áttérni, semhogy azt so­kan gondolnák. Mit csináljon egy, a modern­ség jegyében meginduló színház, amelynek még nincs irodalmi készlete ? Megtanulnak egy darabot, adják és aztán tanulnak egy má­sikat és adják. Lélegzethez sem tudnak jutni. Hazulról alig lehetett valamit remélni, hiszen rémes volt a dekadencia, amelyet Csík­y Ger­gely tartóztatott fel ideig-óráig , külföldön is csak a franciák biztattak. És­ most tessék csak figyelembe venni, hogy egy kissé erő­szakolt magyar cikluson át, amely száz elő­adást ölelt fel, a fejlődés legtermészetesebb útján oda jutott egy budapesti színház, amely­től nem­régib­en a magyarságot féltették, a­melyben német színházat sejtettek, oda jutott, hogy hónapokon át magyar darabokat ját­szott. Volt olyan hete, amelyben hat magyar újdonság váltakozott, «Testőr», «Medikus», «Ördög», «Tanítónő», «Próféta», «Zseni», «Kor­mánybiztos», nem szólunk más, régebbi da­rabról, — értékben nem egyforma, de­­hát magyar, eredeti mű­! Amellett pedig a vígjáték és bohózat mel­lett, — amint idegen irodalom tekintetében is, — mindjobban hódított tért a komoly drá­ma; könnyűvérsi kacagás mellett felhangzott a tragédia szava; a mosolyok mellett feltűn­tek a bánat csillogó könyei. Amilyen anachronizmussá lett a színészet pártolása, olyan nevetségessé lett a magyar irodalom támogatása. Herczeg Fer­enc, az «Ocskay brigadéros» szerzője, Molnár Fe­renc, Bródy Sándor, Heltai Jenő, Kál­mán Imre, Bakonyi Károly, Lengyel­­ Menyhért nevei jelzik, hogy a magyar dráma­író egyenlő tényezővé lett a színházi vállalko­zóval és ki tagadhatná, hogy a Vígszínház­­t­zal együtt fejlődött konkurrencia idézte ezt elő. Ez a konkurrencia nemcsak a Vígszínház­nál, de más színháznál, más szervekkel is meg­hozta üdvös gyümölcseit. Csak Földes Im­rére hivatkozunk, aki a Vígszínházban nem tudott gyökeret verni, de közvetve mégiscsak az innen kiindult nagyobb arányú irodalmi hul­lámzásnak neveltje. Kitűnt, hogy lehet valaki magyar író, aki nem nyer akadémiai pályadíjat, aki nem tagja irodalmi klikkeknek ; az írók látóköre, me­részsége, érzéke a társadalmi kérdések iránt megnőtt, megerősödött. És egyszerre csak a kizárólagos import mellett, amely minket nyű­gözött, egészséges és örvendetes export is lábrakapott. Az az eredeti, hogy ebben a kivitelben kiválóan részes egy olyan műfaj, amelyre a színház alapításakor nem is gondoltak, az éne­kes játék, a «Tatárjárás» kezdte, az «Obsitos» folytatni fogja. Az «Ördög»-öt, «Taifun»-t, «Ta­­nítónő»-t, «Testőr»-t adják mindenütt és ki tudja, sorra kerül a «Bánk bán» is. «Bánk bán» német nyelven­! Német tiráda a merániak ellen ! Ez annak a helyes vendég­szereplési politikának köszönhető, amelyet a V­igszinsz inaugurált. A színház félig sem­­ aknázta ki az idegennyelvű­ előadások tar­tására való jogosultságát, de ha külföldi mű­vész bebocsátásra talál, arról a mi közönsé­günk biztosan tudja, hogy az elsőrendű kva­litásokkal dicsekedhetik. Novelli, Zac­­coni, Du­ce Eleonora, Després Susanne,­ Br­ahm Ottó és Reinhardt társulatai gyö­nyörködtettek és, ne tagadjuk, tanítottak is. Nem akarjuk e sorokat oly részletekkel terhelni, amelyekre az ember csak úgy buk­kan, ha írásokat, aktákat tanulmányoz, de hadd említsük fel a Vígszínház nyugdíjintézetét is. Az intézet, amelyet Faludi Gábor nagy ál­dozatkészséggel táplál, az egyszerű díszítőt épp úgy fogadja be, mint a legkiválóbb mű­vészt. Van már egy-két rokkantra, de áldá­sos volta természetesen csak a jövőben fog*­ igazán megnyilvánulni. Szociális szempontból fontos az a kapcsolat is, amely a színház és az Országos Színészegyesület iskolája közt van, amelyet Faludi Gábor alapított és szubven-* cionál. Ezen a téren erősen megelőzte Rein­hardt Miksát, aki példáját követte. Sok jót elmondva, nem hunyunk szemet az előtt sem, amit a Vígszínház szemére szok­tak vetni. A párisi frivolitások kultiválását értjük. De hát ezeknek a daraboknak mindig voltak nálunk kedvelői, művelői, másrészt a Vígszínházban erősen visszaszorultak a sze­­zon elejére és végére, amikor az is örül ne­kik, aki különben szidni szereti őket. Ez a mozzanat tehát nem zavarhatja meg a Víg­színház jubileumát Faludi Gábor jó lelki­­ismerettel fogadhatta a szeretet és elismerés megnyilvánulásait, amelyekkel a születése nap­ján és színházának születése napján ünne­pelték. , Budapest, május 2. ,"A katonai követelések ellen.­­Ver­secz Város törvényhatósági bizottsága ki­mondotta, hogy feliratban felszólítja a kép­viselőházat, hogy a hadügyi kormány által tá­masztott túlköveteléseket utasítsa el. Versecz városa hasonló szellemű felirat felterjesztésére fogja felhívni a többi városokat is. ■A bán a miniszterelnöknél. Gróf K h u e­n-Héderváry Károly miniszterelnök hétfőn délelőtt meghallgatta Jeszenszky Sándor és Jakabffy Imre államtitkárok jelentését és azután Tomasics­ Miklós horvát bán látogatását fogadta, akivel a hor­vátországi ügyekben hosszas, beható tanácskozást folytatott. A tanácskozás tegnap még nem ért vé­get, ami a horvát helyzet válságos voltát­­ bizo­nyítja, úgy hogy a bán ma délelőtt 10 órakor­ ismét meglátogatta a miniszterelnököt és déli 12 óráig tanácskozott vele. A horvát képviselők­ egy része ma reggel Budapestre érkezett, akikkel a bán közölte a miniszterelnökkel­ folytatott tárgya­lások­ eredményeit.­­ Tomasics Miklós bán ma éjjel Chavrak osztályfőnök kíséretében hazautazott Zágrábba.­­ Zágrábból jelentik: Borkovics Iván képviselő vasárnap Valpovóban tartotta meg be­számoló beszédét. Amikor a képviselő Tomasics báni uralmát kezdte bírálgatni, Virágh kerületi főnök ezt nem engedte meg. Ugyanez történt Zágrábban is a szocialisták népgyűlésén, hol a hatóság jelen­volt képviselője szintén nem engedte meg azt, hogy a kormány ténykedéseit bírálga­ssák.

Next