Világ, 1915. július (6. évfolyam, 181-211. szám)
1915-07-09 / 189. szám
Péntek A nyugati fronton A német hivatalos jelentés szerint az egész nyugati arcvonalon élénk ágyúharc volt. A heves tüzérségi előkészítő munka valószínűleg nagyobb offenzíva nyitányát jelenti. A német támadások súlypontja az Argonneokban van. A nagy erővel keresztülvitt előtörés Franciaországban — mint párisi jelentések beszámolnak róla — nagy lehangoltságot kelt. A francia sajtó téli háborúra készíti elő a közönséget. A franciák a hosszú bábomtól várják még mindig a hadiszerencse fordulását. A nyugati front minden szakaszán helyi és közelharcok vannak. A főhadiszállás jelenti: Soucheztől nyugatra sikerült a franciáknak mintegy 800 méter szélességben legelőt lévő árkunkba behatolni. Ellentámadással ismét elűztük őket. Az ellenség egy második támadása tüzünkben összeomlott. Egy kis árokdarabért, amelyet a franciáik még tartanak, kézigránáttal folyik a harc. Azokat az állásokat, amelyeket Apremonttól nyugatra elhódítottunk, az ellenség egész nap és egész éjjel támadta, de minden eredmény nélkül. Az elfogottak száma három tisztre és több mint 400 emberre emelkedett. .Ír egész nyugati arcvonalon élénk ágyuharc folyt. A Deutsche Tageszeitung jelenti Scheven ifi génből: "Az új német offenziva az 'Argonneokban folyton növekvő ijedelmet okoz Párisban. A Bourbon-palota folyosóin, a kormány megnyugtató kísérletei ellenére is, határozott pesszimizmus uralkodik. A francia sajtóban mind többször esik szó az új téli hadjáratról. A lapok elismerik, hogy ezért a perspektíváért senki se lelkesedhetik Európában és nekik mégis kívárniuk kell a téli háborút, mert csak akkor jutnak abba a helyzetbe, hogy teljes erővel léphessenek fel ellenségeikkel szemben. A nagy érdekek megkövetelik, hogy végig csüggedés nélkül kitartsanak. Charles Humbert a Le .Journal-him vádat emel a kapitalisták és a nagytőkés társulatok ellen, hogy nem támogatják kellőkép a háborút. Lord Haldane, volt angol hadügyminiszter a liberális klubban beszédet mondott: — Se Anglia, se Franciaország, se Oroszország a háborúra nem voltak elkészülve. A német háborús párt azt hitte, hogy Anglia Németországot izolálni akarja és ezért volt a nagy ellentét Németország és Anglia között. Ekkor nekem — mondotta — barátságosan és mindenbe beleegyezően kellett beszélnem. Angliának ma hatszázezer embere van Franciaországban és többi harctereken. Angliának legalább is tizenöt évig kellett volna a háborúra készülnie, ha azt akarja, hogy minden téren megállhassa a helyét. Elismeri a munícióhiányt. Ezt részben az okozta, hogy a szállítók nem tartották be kötelezettségeiket és sok szerződésszegést követtek el. Teck herceget, az angol királyné bátyját, az angol hadügyminiszter segédjévé nevezték ki. Londoniból a húsárak újabb igen nagy emelkedését jelentik. Az elmúlt héten más elsőrendű szükségleti cikkben is igen nagy áremelkedés állott be. Az „U“ hajók fokozottabb tevékenysége megakadályoz minden enyhülést. A Times ellen tudvalévően pertindítottak, mert katonai titkokat árult el azzal, hogy megírta, miszerint Franciaország már márciusban az utolsó használható emberét fegyverbe szólította. Ezt a pert elejtették. A lap kiadója, Knt Northcliffe, valamint a cikk szerzője, Richardson őrnagy ellen megindított vizsgálat során ugyanis kiderült hogy a lap közlései megfelelnek a valóságnak . Németország amúgy is tudta már, hogy Franciaország utolsó tartalékait és a legfiatalabb korosztályt is behívta hadiszolgálatra. Londoni híradás szerint a kémkedés miatt letartóztatott Küpferle a vizsgálati fogságban öngyilkossággal véget vetett életének. Egy másik németet, akit szintén kémkedéssel vádoltak, agyonlövetésre, egy harmadik pedig, akit Ilaim-nak hívnak, kétévi fegyházra ítéltek. Franciaország A francia kamarai pártok és a parlamenti bizottságok elnökei elhatározták, hogy indítványozzák a kamarának e hó 22-éig való elnapolását. Minthogy a parlamentnek szeptember havában az egyhavi ideiglenes költségvetés megszavazása végett üléseznie kell, mindössze csak az augusztus és szeptemberi ülések napjait kell megállapítani. A kamara határozatát ez ügyben nyílt ülésen hozza meg. A Humanité írja: A párisi városi tanács 540 millió franknyi hitelt szavazott meg nagy széntelep létesítésére. A városi tanács ily módon óhajt a szénhiányon segíteni és a szénárakat szabályozni. Gabriel Hanotaux volt külügyminiszter, a Figaro-ban cikket írt, melyben kifejtette, hogy sohasem volt nagyobb szükség arra, hogy a négyes szövetség államai összetartsanak, mint éppen most. Hágai diplomáciai körök, amelyek tisztában vannak bizonyos intenciókkal, megállapítják, hogy az entente egyetértésére valóban szükség van. Anglia helyzete A Daily Mail vezércikkében ezeket írja: Ugyanazok a politikusok vannak ma is hivatalban, mint azelőtt Kevés új embert hívtak meg a kabinetbe annak a felelősségnek a viselésére, amely Asquithra súlyosan fog nehezedni, ha a közönség világosan felismeri, hogy mi történt. Ugyanazok az emberek végzik a politikai ellenőrzést, akik a háború elején, míg Németország a tehetetlen embereket félreteszi. A háborút csak úgy nyerhetjük meg, ha az angol közönség maga veszi kezébe az ügyet és ragaszkodik a tehetetlen fércpolitikusok eltávolításához. A londoni kereskedelmi hivatal közlése szerint a behozatal 17,836.144 font sterlinggel emelkedett, ezzel szemben a kivitel 6,639.408 font sterlinggel csökkent. VILÁG 1915. ápriliis 9. 7 Új municiós gyárak Amerikában A Vossische Zeitung jelenti, Rotterdamból. Az Egyesült Államokban a legutóbbi hónapokban új gyárakat alapítottak hadiszerek készítésére. Amerikai lapok híradása szerint ezeket a gyárakat csaknem kivétel nélkül angol tőkével építették. Morgan és társai, azoknak, a társaságoknak, amelyek nagyobb megrendeléseket kaptak és megfelelő berendezkedésekkel nem bírtak, magas előlegeket adtak. Az előlegeket a szállításoknál számolják el. A szövetségesek által Amerikában megrendelt gránátok és srapnellek száma, amerikai lapoknak bankkörökben szerzett információi alapján 35 millió darabig rúg, közel kétmilliárd értékben. A lőszerek elkészítéséhez négyszázezer tonna acél és 1,25 millió font réz szükséges. Éppen ezért az acéláruk értéke az utóbbi időben jelentékenyen emelkedett. Rögtöni szükséglet fedezésére 75.000 tonna municióanyagot kívánnak. A Reuter-ügynökség jelenti. Körülbelül ezer amerikai beviteli cég Lansing államtitkárhoz fordult, járjon közbe az angol kormánynál, hogy Németországból bizonyos mennyiségű festéket és vegyiszereket hozhassanak be. A Morningpost szerint az angol kormány rövidesen dönt ebben a kérdésben. A dolognak elvi szempontból tulajdonítanak fontosságot, ezért a minisztertanács fog határozni. Anglia szegényebb ország lesz Az angol felsőház mai ülésén lord Middleton határozati javaslatot nyújtott be, amely szerint a kormány tegyen intézkedéseket a nem katonai jellegű állami kiadások csökkentésére. Kifejti, hogy az utóbbi napokban a kormánynak a háborúval szemben elfoglalt álláspontja jelentékenyen megváltozott. Olyan beszédekből, mint lord Gurzoné, az tűnik ki, hogy a kormány el van határozva a nép felvilágosítására, hogy az álarcot le kell vetni és a helyzet komolyságát teljesen megvilágítani. A háborús adósság 1916 márciusában, ha adddig a háborút befejezzük, 1293 millió font sterlingre fog rúgni. A kamatok 58 millió 194.000, a hadi biztosítékok mintegy 19 milliót tennének ki. Ezzel szemben feltéve, hogy a szövetségesek és a gyarmatok valamennyi kölcsönvételből eredő kötelességeiknek eleget tesznek, csak 62 millió 750.000 áll rendelkezésre, úgy hogy egy 40,350.000 font nagyságú deficit fog előállni. Azzal végzi beszédét, hogy: Mi épp oly kevéssé készültünk el pénzügyileg, mint katonailag a háborúbra. Lord Landslowne nagyjában helyesli Middleton fejsegéléseit ' Lord Sloldwyn kifogásolja, hogy a kincstári kancellár mindjárt a háború kezdetén nem tett javaslatot az adók emelésére. Lord Haldene helyesli azt a nézetet, hogy a minisztériumok nagyon pazarul gazdálkodtak, de a vita azt a benyomást kelti, hogy a háború után csak új adókat kell szedni és egyebekben a régi vizeken evezni. Márpedig Anglia egészen más dolgot vár a háború után, mert akkor sokkal szegényebb ország lesz. Elveszíti majd a múltak és a hagyományok prestizsét, amely Angliának különleges állást biztosított a kereskedelemben és iparban anélkül, hogy vetélytársa lett volna. Szükséges, hogy most már előkészüljenek erre az új helyzetre. Más nevelés lesz szükséges, hogy a kereskedők és iparosok az új konkurenciával szemben megállhassák helyüket. Legyen takarékosság a jelszó, de ne az iskolák dolgában és még kevésbé a fronton álló hadseregek tekintetében. Az Ochrana Lembergben Sajtóházifezállás, július 8. Ji Világ haditudósítójától Gróf Bobrinszky az orosz politikai rendőrséget is importálta Lembergbe. A kormányzóival együtt bevonult az Ochrana. Ochrana. Ezt a szót sokszor használják, amikor orosz dolgokról van szó, még pedig rendszerint, levesen. Úgy láttam, hogy az „Ochrana“ alatt holmi titkos egyesületet értenek, valami kamerraszerű kialakulást. Ez tévedés. Az „Ochrana“ szó annyit jelent, hogy védelem s az az intézmény, amelyet ezalatt a név alatt, tart fennt a turizmus kormányrendszere, tényleg, bár orosz eszközökkel, azt célozza, hogy megvédje ezt a rendszert minden bajtól, minden veszedelemtől, minden meglepetéstől: ne quid respublica del rimenti capiat! Ez az „Ochrana“ alapja, ideálja és lényege. Szervezete pedig épp olyan, mint más rendőrségé, de azzal a különbséggel,— amely különbséget mindig és mindenütt meg kell tenni — hogy ez a rendőrség a nagyvilág összes államai közül éppen Oroszországban exisztál és csak ott exisztálhat. Az Ochrana például úgy jött Lembergbe, hogy előbb tömegrablást és tömeggyilkolást rendezett s ezzel indokolta meg a maga nélkülözhetetlenségét. Szeptember huszonhetedikén, a délelőtti órákban, a Krakói-térre vezető szűk utcák rendes élénkségébe szokatlanul sok katona vegyült. Gyalogosok, tüzérek, reguláris lovaskatonák és kozákok, összeviszsza. Pontban tizenegy órakor lárma támad. Bernac Fischbein nevű szatócsnál az egyik katona mindenféle ennivalót válogatott össze, nagy csomagot csináltatott, a csomagot betetette a hátizsákjába és indult kifelé. Fischbein persze követelte a pénzt, a katona azonban azt állította, hogy már fizetett. A kereskedő el akarta tőle venni a csomagot, mire a katona pofonvágta, kirúgta a boltajtón s a nyilt utcán ráfogta az oldalfegyverét: — Leszúrlak, le osztrák zsidó! Fischbein persze menekülni igyekezett, de már későn volt: a vékony, hosszú, spádeszerű gyilok keresztülszaladt a szivén. Nyomban meghalt s a felesége, aki mindezt végignézte, velőhrázó sikongással futott végig az utcán: , — Jaj nekünk, mindnyiunkat megölnek! Öt percen belül a legirtózatosabb zűrzavar támadt. A környék zsidósága fent hullámzott az utcán s a belváros felé kezdett hömpölyögni, sírva, kiabálva, megrémülve és segít-