Világ, 1915. július (6. évfolyam, 181-211. szám)

1915-07-09 / 189. szám

Péntek A nyugati fronton A német hivatalos jelentés szerint az egész nyugati arcvonalon élénk ágyúharc volt. A heves tüzérségi előkészítő munka valószínű­leg nagyobb offenzíva nyitányát jelenti. A német támadások súlypontja az Argonneokban van. A nagy erővel keresztülvitt előtörés Franciaországban — mint párisi jelentések beszámolnak róla — nagy leh­angoltságot kelt. A francia sajtó téli háborúra készíti elő a kö­zönséget. A franciák a hosszú bábomtól várják még mindig a hadiszerencse fordulásá­t. A nyugati front minden szakaszán helyi és kö­zelharcok vannak. A főhadiszállás jelenti: Soucheztől nyugatra sikerült a franciáknak mintegy 800 méter széles­ségben legelőt lévő árkunkba behatolni. Ellentámadással ismét elűztük őket. Az ellenség egy második támadása tüzünk­ben összeomlott. Egy kis árokdarabért, amelyet a franciáik még tartanak, kézi­gránáttal folyik a harc. Azokat az állá­sokat, amelyeket Apremonttól nyugatra elhódítottunk, az ellenség egész nap és egész éjjel támadta, de minden ered­mény nélkül. Az elfogottak szá­ma há­rom tisztre és több mint 400 emberre emelkedett. .Ír egész nyugati arcvona­lon élénk ágyuharc folyt. A Deutsche Tageszeitung jelenti Scheve­­n ifi génből: "Az új német offenziva az 'Argon­neokban folyton növekvő ijedelmet okoz Pá­­risban. A Bourbon-palota folyosóin, a kor­mány megnyugtató kísérletei ellenére is, ha­tározott pesszimizmus uralkodik. A francia sajtóban mind többször esik szó az új téli hadjáratról. A lapok elismerik, hogy ezért a perspektíváért senki se lelkesed­hetik Európában és nekik mégis kívárniuk kell a téli háborút, mert csak akkor jutnak abba a helyzetbe, hogy teljes erővel léphes­senek fel ellenségeikkel szemben. A nagy ér­dekek megkövetelik, hogy végig csüggedés nélkül kitartsanak. Charles Humbert a Le .J­ournal-him vádat emel a kapitalisták és a nagytőkés társulatok ellen, hogy nem­ támo­gatják kellőkép a háborút. Lord Haldane, volt angol hadügyminisz­ter a liberális klubban beszédet mondott: — Se Anglia, se Franciaország, se Orosz­ország a háborúra nem voltak elkészülve. A német háborús párt azt hitte, hogy Anglia Né­metországot izolálni akarja és ezért volt a nagy ellentét Németország és Anglia között. Ekkor nekem — mondotta — barátságosan és mindenbe beleegyezően kellett beszélnem. Angliának ma hatszázezer embere van Fran­ciaországban és többi harctereken. Angliának legalább is tizenöt évig kellett volna a hábo­­rúra készülnie, ha azt akarja, hogy minden téren megállhassa a helyét. Elismeri a munícióhiányt. Ezt részben az okozta, hogy a szállítók nem tartották be kö­telezettségeiket és sok szerződésszegést követ­tek el. Teck herceget, az angol királyné bátyját, az angol hadügyminiszter segédjévé nevez­ték ki. Londoniból a húsárak újabb igen nagy emelkedését jelentik. Az elm­últ héten más el­sőrendű szükségleti cikkben is igen nagy ár­emelkedés állott be. Az „U“ hajók fokozottabb tevékenysége megakadályoz minden enyhülést. A Times ellen tudvalévően pert­­indítottak, mert katonai titkokat árult el azzal, hogy meg­írta, miszerint Franciaország már márciusban az utolsó használható emberét fegyverbe szólí­totta. Ezt a pert elejtették. A lap kiadója, Knt Northcliffe, valamint a cikk szerzője, Richard­son őrnagy ellen megindított vizsgálat során ugyanis kiderült hogy a lap közlései megfelel­nek a valóságnak . Németország amúgy is tudta már, hogy Franciaország utolsó tartalé­kait és a legfiatalabb korosztályt­ is behívta hadiszolgálatra. Londoni híradás szerint a kémkedés miatt letartóztatott Küpferle a vizsgálati fogságban öngyilkossággal véget vetett életének. Egy má­sik németet, akit szintén kémkedéssel vádol­tak, agyonlövetésre, egy harmadik pedig, akit Ilaim-nak hívnak, kétévi fegyházra ítéltek. Franciaország A francia kamarai pártok és a parlamenti bizottságok elnökei elhatározták, hogy indít­ványozzák a kamarának e hó 22-éig való el­napolását. Minthogy a parlamentnek szeptem­ber havában az egyhavi ideiglenes költségvetés megszavazása végett üléseznie kell, mindössze csak az augusztus és szeptemberi ülések nap­jait kell megállapítani. A kamara határozatát ez ügyben nyílt ülésen hozza meg. A Humanité írja: A párisi városi tanács 540 millió franknyi hitelt szavazott meg nagy széntelep létesítésére. A városi tanács ily mó­don óhajt a szénhiányon segíteni és a szén­árakat szabályozni. Gabriel Hanotaux volt külügyminiszter, a Figaro-ban cikket írt, melyben kifejtette, hogy sohasem volt nagyobb szükség arra, hogy a négyes­ szövetség államai összetartsanak, mi­nt éppen most. Hágai diplomáciai körök, ame­lyek tisztában vannak bizonyos intenciókkal, megállapítják, hogy az entente egyetértésére valóban szükség van. Anglia helyzete A Daily Mail vezércikkében ezeket írja: Ugyanazok a politikusok vannak ma is hiva­talban, mint azelőtt Kevés új embert hívtak meg a kabinetbe annak a felelősségnek a vise­lésére, amely Asquithra súlyosan fog nehe­zedni, ha a közönség világosan felismeri, hogy mi történt. Ugyanazok az emberek végzik a politikai ellenőrzést, akik a háború elején, míg Németország a tehetetlen embereket félre­teszi. A háborút csak úgy nyerhetjük meg, ha az angol közönség maga veszi kezébe az ügyet és ragaszkodik a tehetetlen fércpolitikusok el­távolításához. A londoni kereskedelmi hivatal közlése szerint a behozatal 17,836.144­ font sterlinggel emelkedett, ezzel szemben a kivitel 6,639.408 font sterlinggel csökkent. VILÁG 1915. ápriliis 9. 7 Új municiós gyárak Amerikában A Vossische Zeitung jelenti, Rotterdamból. Az Egyesült­ Államokban a legutóbbi hóna­pokban új gyárakat alapítottak hadiszerek készítésére. Amerikai lapok híradása szerint ezeket a gyárakat csaknem kivétel nélkül an­gol tőkével építették. Morgan és társai, azok­nak, a társaságoknak, amelyek­­ nagyobb meg­rendeléseket kaptak és megfelelő berendezke­désekkel nem bírtak, magas előlegeket adtak. Az előlegeket a szállításoknál számolják el. A szövetségesek által Amerikában megrendelt gránátok és srapnellek száma, amerikai la­poknak bankkörökben szerzett információi alapján 35 millió darabig rúg, közel kétmil­liárd értékben. A lőszerek elkészítéséhez négy­­százezer tonna acél és 1,25 millió font réz szük­séges. Éppen ezért az acéláruk értéke az utóbbi időben jelentékenyen emelkedett. Rög­töni szükséglet fedezésére 75.000 tonna muni­­cióanyagot kívánnak. A Reuter-ügynökség jelenti. Körülbelül ezer amerikai beviteli cég Lansing államtitkár­hoz fordult, járjon közbe az angol kormány­nál, hogy Németországból bizonyos mennyi­ségű festéket és vegyiszereket hozhassanak be. A Morningpost szerint az angol kormány rö­videsen dönt ebben a kérdésben. A dolognak elvi szempontból tulajdonítanak fontosságot, ezért a minisztertanács fog határozni. Anglia szegényebb ország lesz Az angol felsőház mai ülésén lord Middle­­ton határozati javaslatot nyújtott be, amely szerint a kormány tegyen intézkedéseket a nem katonai jellegű állami kiadások csökken­tésére. Kifejti, hogy az utóbbi napokban a kor­mánynak a háborúval szemben elfoglalt állás­pontja jelentékenyen megváltozott. Olyan be­szédekből, mint lord Gurzoné, az­­ tűnik ki, hogy a kormány el van határozva a nép fel­világosítására, hogy az álarcot le kell vetni és a helyzet komolyságát teljesen megvilágítani. A háborús adósság 1916 márciusában, ha ad­­d­dig a háborút befejezzük, 1293 millió font sterlingre fog rúgni. A kamatok 58 millió 194.000, a hadi biztosítékok mintegy 19 milliót tennének ki. Ezzel szemben feltéve, hogy a szövetségesek és a gyarmatok valamennyi köl­­csönvételből eredő kötelességeiknek eleget tesznek, csak 62 millió 750.000 áll rendel­kezésre, úgy hogy egy 40,350.000 font nagy­ságú deficit fog előállni. Azzal végzi beszédét, hogy: Mi épp oly kevéssé készültünk el pénz­ügyileg, mint katonailag a háborúbra. Lord Landslowne nagyjában helyesli Middleton fejs­egé­lései­t '­­ Lord Sloldwyn kifogásolja, hogy a kincs­tári kancellár mindjárt a háború kezdetén nem tett javaslatot az adók emelésére. Lord Haldene helyesli azt a­ nézetet, hogy a minisztériumok nagyon pazarul gazdálkod­tak, de a vita­ azt a benyomást kelti, hogy a háború után csak új adókat kell szedni és egyebekben a régi vizeken evezni. Már­pedig Anglia egészen más dolgot vár a háború után, mert akkor sokkal szegényebb ország lesz. El­veszíti majd a múltak és a hagyományok prestizsét, amely Angliának különleges állást biztosított a kereskedelemben és iparban anélkül, hogy vetélytársa lett volna. Szü­ksé­­ges, hogy most már előkészü­ljenek erre az új helyzetre. Más nevelés lesz szükséges, hogy a kereskedők és iparosok az új konku­renciával szemben megállhassák helyüket. Le­gyen takarékosság a jelszó, de ne az iskolák dolgában és még kevésbé a fronton álló had­seregek tekintetében. Az Ochrana Lembergben Sajtóházifezállás, július 8. Ji Világ haditudósítójától Gróf Bobrinszky az orosz politikai rend­őrséget is importálta Lembergbe. A kormány­zóival együtt bevonult az Ochrana. Ochrana. Ezt a szót sokszor használják, amikor orosz dolgokról van szó, még pedig rendszerint, le­vesen. Úgy láttam, hogy az „Ochrana“ alatt holmi titkos egyesületet értenek, valami ka­­merraszerű­ kialakulást. Ez tévedés. Az „Och­rana“ szó annyit jelent, hogy védelem s az az intézmény, amelyet ezalatt a név alatt, tart fennt a turizmus kormányrendszere, tényleg, bár orosz eszközökkel, azt célozza, hogy meg­védje ezt a rendszert minden bajtól, minden veszedelemtől, minden meglepetéstől: ne quid respublica del rim­en­ti capiat! Ez az „Ochrana“ alapja, ideálja és lényege. Szervezete pedig épp olyan, mint más rendőrségé, de azzal a különbséggel,­­— amely különbséget mindig és mindenütt meg kell tenni — hogy ez a rendőrség a nagyvilág összes államai közül éppen Oroszországban exisztál és csak ott exisztálhat. Az Ochrana például úgy jött Lem­bergbe, hogy előbb tömegrablást és tömeggyilkolást rendezett s ezzel indokolta meg a maga nél­külözhetetlenségét. Szeptember huszonhete­­dikén, a délelőtti órákban, a Krakói-térre ve­zető szűk utcák rendes élénkségébe szokatla­nul sok katona vegyült. Gyalogosok, tüzérek, reguláris lovaskatonák és kozákok, összevisz­­sza. Pontban tizenegy órakor lárma támad. Bernac­ Fischbein nevű szatócsnál az egyik katona mindenféle ennivalót válogatott össze, nagy csomagot csináltatott, a csomagot be­te­tette a hátizsákjába és indult kifelé. Fisch­­bein persze követelte a pénzt, a katona azon­ban azt állította, hogy már fizetett. A keres­kedő el akarta tőle venni a csomagot, mire a katona pofonvágta, kirúgta a boltajtón s a nyilt utcán ráfogta az oldalfegyverét: — Leszúrlak, le osztrák zsidó! Fischbein persze menekülni igyekezett, de már későn volt: a vékony, hosszú, spáde­­szerű­ gyilok keresztülszaladt a szivén. Nyom­ban meghalt s a felesége, aki mindezt végig­nézte, velőhrázó sikongással futott végig az utcán: , — Jaj nekünk, mindnyi­unkat meg­ölnek! Öt percen belül a legirtózatosabb zűrza­var támadt. A környék zsidósága fent hullám­zott az utcán s a belváros felé kezdett hömpö­lyögni, sírva, kiabálva, megrémülve és segít-

Next