Világ, 1915. július (6. évfolyam, 181-211. szám)
1915-07-10 / 190. szám
Szombat VILÁG 1915. júius 10, ft Jelentés az olasz frontról Kriegspresse-Expositur II., július 9. A Világ haditudósítójától A karintiai határ mentén, a hegygerinc mögött húzódik a Gail és Drau folyók termékeny völgye, melyben a hermagor—valachi vasút, azonkívül számos járható út és használható átjáró vezet az olasz-osztrák határ között. A határ általában hegygerincen húzódik végig, ahol az Alpesek magassága 2000 és 1600 méter között váltakozik. Gazdag flórájú, különös geológiai alkatú vidék ez tudósok és katonák érdeklődésének egyaránt. Nassfeld— Pontélia között vulfein-virág nyílik, mely még csak a Himaláján terem. Lessach völgyét már a költők is megénekelték. Ezen a határon dúl most az olasz háború. Az olasz földön tág völgyek vannak a határ mögött jó utakkal, a hegygerincek felé alkalmas gyülekező helylyel a hadsereg számára. A mi határunk felé az utak bősége, alkalmassága, a határgerinc megközelíthetősége, a terep folytán nehezebb. Helyenként nagyszerű utak vannak ugyan, másutt a keskeny utakat mi tettük rögtönözve szélessé és járhatóvá. Ma például a harmincegy kilométeres hegyi úton s a huszonnégy könnyű fahídon a legnehezebb mozsaraink is járhatnak. Mérnökök, továbbá a Galíciában és a Kárpátokban begyakorolt tisztek vezetése alatt álló munkásosztagok hatalmas utakat vájnak itt a sziklákba, munkájukban kiváló eredménynyel vesz részt egy pesti operaénekes osztaga is. Stratégiailag a vidék legjelentékenyebb pontja a Ploecken-szoros. Hadüzenet után az olaszok természetesen nyomban megkezdték a szerek forszírozását, melyet akkor olyan csapattestek védelmeztek, melyekben monarchiánk minden nemzetisége képviselve volt. A Ploecken-szorosban lezajlott harcokról az itteni csapatok parancsnokának egy tisztje érdekes közléseket tett előttem: — "Magyar csapatokkal érkeztünk ide, alföldi magyar katonákkal. Nem vagyok magyar, de megismervén, szeretni és becsülni tanultam meg őket. Meglátván a hegyeket, azt mondták: — Itt egy ember se megy fel. — Tinektek pedig — feleltem — holnap mégis fel kell itt menni. Ekkor azt hitték, tréfálok. És másnap felmentek. Kocsijainkat könnyű taligává alakítottuk át, alföldi lovainkból, rögtönzött nyergekkel. „Hochgebirgs Tragtiere“-t csináltunk, az ismert mozgókonyha helyett hordozható konyhát rendeztünk be, a baka hegymászó-botot nyesett magának . . . Úgyszólván pillanatok alatt turista-társasággá alakultunk át. Odáig vittük a turistaságot, hogy ötven tiszt, háromszáz emberrel, akik mind hegymászó-kurzust végeznek — mint ma jelentik — déli oldaláról megmászták a Grossglocknert. Meglepő, hogy eleinte az olaszok sem voltak teljesen készen. A határon csak alpini zászlóaljak állottak velünk szemben, piemontiak, akik megbecsülésre méltó ellenfelek. Bátran harcolnak, felszerelésük praktikus, gyakorlott hegymászók, jó céllövök, csak a tüzérségi tűzben gyengék, könnyen elvesztik morális erejüket. Néhányan inkább öngyilkosok lettek, semmint foglyok. Egy levetette magát a szikláról, másik baltájával kettéhasította fejét. Június első felében a második sorbeli, úgynevezett mobilmilic alpinik jöttek, később a harmadik sorbeliek, territorialemilic alpinik is, velencei, kalabriai, szardiniai, szicíliai csapatok, bersaglieri ezredek, számbelilegtúlnyomó ellenség. Az olaszok erőfeszítésére jellemző, hogy az alpini zászlóaljak tizenkét századból állanak négy helyett. Az Alpesekben a tüzérségi párbaj a megfigyelési pontokért folyik, üteg üteggel alig mérkőzhet. A kis Pahl azért lett jelentős, mert az olasz megfigyelő beluthatott a Ploecken-szorosba, megfigyelhetett mindent, el kellett tehát űzni onnan. Több napi harc után elfoglaltuk a kis Pahltól keletre levő magaslatokat. Hegymászásban időközben begyakorolt katonák, lovak segítségével tüzérséget vontunk össze a csúcs ellen. Hajnali négy órakor indítottuk meg a tüzelést, elborítottuk ágyúgolyókkal az egész csúcsot. Délután két órakor stájer, délmagyarországi és székely bakák rohammal elfoglalták a csúcsot. Az olaszok azóta a hegy déli lejtőjén foglaltak állást, a gerincet azonban, dühös támadásaikat visszaverve, biztos birtokunkban tartjuk. Július elején egy éjjel a nagy Pahlon csapataink olasz oldalozó tűzbe kerülvén, a parancsnok százötven lépéssel visszavonta profitját. Cadorna erre már győzelmet jelentett haza. A július másodikára virradó éjjel azonban már a mi tüzérségünk lőtte a nagy Pahlt, az olaszok visszavonultak és ma ismét régi állásainkban ülünk. A frontnak e részén az ellenség főleg a Ploecken-szorosnál aktív. A velünk szemben álló olasz erők parancsnoka, Lecouio altábornagy, mint megállapítottuk, rendkívül mulatságos parancsokat ad csapatainak. Június tizenegyedikén elfogtunk egy olaszkapitányt, minden írásával, tisztiszolgájával együtt. A parancsok csínnal összerakva, keltezve, számozva hevertek tarsolyában. A tizenharmadikáról kelt parancsban Ivecouso megparancsolta csapatainak, hogy az olasz határ mögött ássák jól el magukat és élet-halál árán, utolsó csepp vérig védelmezzék szennt Olaszország földjét az ellenség támadásai ellen. Általában legszívesebben a piemonti, római ás aostai brigádokhoz intéz fellengős, hosszú parancsokat. Ezek a brigádok a legértékesebbek, jobbak, mint például a calabriaiak, szicíliaiak vagy szardiniaiak. A délolasz ezredek, úgy látszik, kis értékűek, ezért keverik őket északolaszokkal. A piemonti alpinik a nagy Pablon vitézül verekedtek. Csapataink július első napjaiban megszállották a Monte Giardinit, ezzel öt kilométernyire behatoltak olasz földre és elfoglaltak tizenkét négyszögkilométernyi olasz földet, régi velencei emlékek földjét. Az olasz hadsereg tehát az olasz határt sem tudta megvédeni. Az olasz tüzérség a Ploecken-szoros mögött levő völgykatlaniba naponként száz nehéz gránátot lőtt. A völgykatlan valósággal olyan, mint a szita. Az olasz veszteségekről nem tehetünk ezen a terepen megbízható becsléseket. Erről némi fogalmat nyújt egy elfogott olasz felcser vallomása, amelyben elmondta, hogy századának kétszázhatvan emberéből két hét után kilencvenhárom maradt. Ezen a terepen csak pozícióharc lehetséges és katonáink csodálatos alkalmazkodó képességgel berendezkedtek erre. A gyalogság és tüzérség vetekszik egymással. A gyalogság segít a tüzéreknek az ágyukat a magas hegyekre felvinni. A magyar baka veszélyt nem ismerve, megy sziklafalakon, keskeny ösvényeken. Munkás, mir, nők, tiszt dolgozik a közlekedés javításán nagyszerű eredménynyel. Az egészségi állapot jó. Ivóvizünk nagyszerű. Az élelmezésben nehézséget okoz a meleg étel feljuttatása. Freskofelre például tíz óráig tart az ételszállítás. Sajttal, hurkafélével pótoljuk néha az elmaradó meleg ételt. Hogy mindig legyen hurka, berendeztünk egy katonai hurkagyárat. Magyar Lajos: A nyugati fronton A nyugati fronton erősen megváltozott a helyzet. A nagy hangon hirdetett francia offenzíva teljes kudarccal végződött, olyannyira, hogy ma már a franciák maguk sem gondolnak egy újabb offenzívára, annál inkább tartanak új német offenzívától, melynek előjelei tényleg mutatkoznak máig. Különösen az Argonneokban napról-napra újabb tért nyer a német előnyomulás, mely a franciák között, az eddigi lehangoltság után riadalmat kelt. Eddig új téli háborúval vigasztalták magukat, a hadjárat megnyújtott időtartamától vártak kedvező fordulatot, most pedig — hirtelen, — gyors békéről, három hónapos békekötésről ábrándoznak. A franciák pedig jól értik, hogy óhajaikat pozitívnak tetsző hírekkel támogassák. A német főhadiszállás jelenti: A souchezi cukorgyártól északra a franciák egy támadását visszavertük. Állásainkba behatolt kisebb osztagokat lekaszaboltunk. A Soucheztől nyugatra tegnapelőtt elvesztett árokrészt még nem sikerült az ellenségtől megtisztítani. A francia hadvezetőségnek egy német ágyú zsákmányolásáról szóló jelentése helytelen. Aillytől keletre a franciák eredménytelen elszigetelt támadásokat intéztek ellenünk. A Bois de Pierreben újonnan elfoglalt hadállásainkhoz keletre csatlakozólag 350 méter szélességben több francia árkot rohammal elfoglaltunk. Eközben több mint 250 franciát elfogtunk és A géppuskát zsákmányoltunk. Éjjel az aiby-i arcvonalon a dicsérig csak jelentéktelen járőr-csatározások voltak. Erős tüzérségi előkészítés után az ellenség megtámadta a Ban de Sápinál általunk június 22-én rohammal elfoglalt 631-es magaslati pontot. A hegycsúcson a teljesen betemetett árkakat el kellett hagynunk. Amszterdami jelentés szerint a szövetségesek kétszeri sikertelen offenzíva után várakozó álláspontra helyezkedtek. Ezt azzal indokolják, hogy be akarják várni a németek áttörési kísérleteit. Valójában pedig úgy áll a dolog, hogy haszontalan támadásokban kifáradt hadseregük és a munícióhiány kényszeríti a tétlenségre. Anglia helyzete Az alsóház mai ülésén Tennant másodállamtitkár biztosította a házat, hogy a Dardanelláknál megsebesült katonák elszállítása Alexandriába az első hetekben nem volt teljesen kielégítő. Ellenben kielégítő volt az ápolás Alexandriában. A kincstári kancellár kijelentette: A kormány a Lusitania életbenmaradt utasainak nem adhat kárpótlást, azonban az illetők igényüket bejelenthetik. Tennant tagadta, hogy bizonyos ütegek ágyúszámának Iratról négyre való csökkentése ágyú- és lövedékhiány miatt történt. Ennek oka inkább katonai szakembereknek az az újabb nézete, hogy kevesebb ágyú tüzelését könnyebb ellenőrizni (!). Az összeírási bili bizottsági tárgyalásánál Hogge liberális képviselő azt javasolta, hogy az összeírás ne legyen kötelező. Long miniszter felszólalása után Hogge visszavonta javaslatát. Elutasították továbbá azt a javaslatot is, hogy az összeírást ne terjesszék ki a nőkre. Long szerint a nők maguk kívánják összeírásukat. Peace javaslatát a gyermekek