Világ, 1915. szeptember (6. évfolyam, 243-272. szám)
1915-09-01 / 243. szám
mm' Iig. Td.*. °f- Sdii— —üti ötrodatomb« negyed*ívre 15 kor- egy jfff Vogler, Rudolf Mtvsse,' Rflied hSra 5 koron» 20 fffl. A »V1LAO« W IgSSfL jAfcJs Braoa Hemritch Scfcaiek, Bock Breyidtilk kétsi kivételével tmnaen»»p, 'wSviyf BfES igy*5"1"1...........'Hl ApSS und Herrfeld, — BerAnfccd Dr. nimeppapok utin u. Ar« Budapest««, edg'-A,.. .4 »írik. jBSL. WaBBk- Jr. Ellmenreidht, Berlin-WUnersvidéken és pályaudvarokon 12 fillér. WanSeMMI dHHHHHHMHr RHBUI dorf, Holatinniche-Strane 27. rx. VI. évfolyam 1915 Budapest, SZERDA szeptember 1. 243-ik szám Radziechówtől délre a budapesti gyaloghati osztály ezredei a szokott vitézséggel rohammal foglaltak el egy erősen elsáncolt védelmi vonalat. Ii Lucktól északra és északkeletre ellenálló orosz haderőt tegnap heves harcok között dél felé vetettük vissza. 12 tisztet, több mint ISOO főnyi legénységet fogtunk el, S gépfegyvert, 3 mozdonyt, 2 vasúti vonatot és nagymennyiségű hadiszert zsákmányoltunk, és Strypa mentén az átkelés kierőszakolásáért folyik a harc és az oroszok itt üldöző csapataink előnyomulását egyes helyeken kemény ellentámadásokkal gátolják. Mackensen tábornagy hadcsoportja üldözés közben elérte a Muchawiecszakaszt. Az ellenséges utóvédeket megverte, 3700 oroszt elfogtak. Friedrichstadtól délre a hídfőn a harc még tart. A Ryementől keletre, a németek a Grodnótól Vilnába vezető vasúti vonal felé nyomulnak előre; 2600 foglyot ejtettek. A felső , Nareven helyenkint már kiküzdötték az átkelést. Grodeknél az ellenség a németek támadásai elől kiürítette állásait a bialystoki erdőség keleti szélén. San Martinónál az olaszok két előretörését visszavertük. A tolmeini hídfő déli része és a Flitsch melletti völgyet védő hadállásunk ellen intézett támadást szintén visszavertük. * Német hadifoglyok élete Nagyon megható módon tudósítja a Figaro a franciákat a Németországban lévő hadifoglyok jóvoltáról. André Warnod, aki a német fogolytáborból érkezett vissza, már több mint egy hónapja ír a fogoly franciákról. Szinte naponta igyekszik megnyugtatni a francia közönséget, hogy nem kell aggódnia hozzátartozóik miatt. Mindenkinek jól megy a sora. Még kedves rajzokkal is illusztrálják a cikkeket. Le van rajzolva a francia „polluaki vidáman pipáz, vagy a bádogosaikéból kanalazza a levest. A franciák a háború elején a németből mumust és rémet csináltak. Most maguknak kell visszacsinálniok az ostoba legendát. Nincs is egészen úgy, a németek egész jó emberek, ne féljetek francia anyák. A sok cikk azonban nem volt elég. Még mindig jönnek izgatott kérdezősködő levelek a Figaro szerkesztőségébe. André Warnod pedig új cikkben kénytelen rájuk felelni, a katekizmus alakjában. A kis kábé néhány kedves részletét itt közöljük: Van-e a foglyoknak evőeszközük és hol veszik az ebédjüket? Mikor a fogoly megérkezik a fogolytáborba, kap egy kanalat s egy csajkát, amely bádogból van, de gyakran zománcos is. Ez aféle nagy csöbör, amely körülbelül egy litert foglal magába. Mikor a leves megérkezik a nagy vascsöbrökbe és szétosztják, a foglyok leülnek a szalmazsákjaikra enni. Ebédjüket megszerzik azzal, amit a kantinban vásárolnak, mindenféle élelmiszerrel s amit hazulról küldenek nekik. Franciaországból. Akik ők nem küldenek hazulról, vásárolhatnak-e a kantinban? Vannak a kantárban oly élelmiszerek, amelyeket szabad árusítani s olyanok is, amelyeket nem szabad. Abban a táboriban, ahol én voltam, a fogoly vásárolhatott sonkát (100 gramm 50 pfennig), kolbászt, olcsón, grófi sajtot, cukrot (20 pfennig egy kis csomag), vajat, heringet, tojást (15—20 pfennig), cseresznyét, salátát. Innivalóul a limonádé és az alkoholmentes sör közt választhatunk. Kapni a kantámban ezenkívül hasznos cikkeket: kefét, zsineget, útizsákert, még színes iiánt is, jegyzőkönyvet, fehér papírt, önborotváló készüléket s még sok más dolgot. Hogyan mennek a levelek és hogyan jönnek? Eleinte csak egy levelet engedélyeztek nekünk havonta. Ez decemberben volt, februárban két kártyára kaptunk jogot és most már elméletben négy kártyát és két levelet írhatunk havonta. Minden szombaton eladnak nekünk egy pfennigért egy kártyát, amelyre kilenc vonal van húzva, amit ki kell töltenünk olvashatóan, nem szabad a háborúról írnnunk. A kártyákat hétfőn reggel átadjuk a Feldwebel-nek, aki a Kommandatur-ba viszi, ahonnan a cenzúrához mennek. Azok a levelek, amelyek érkeznek, ugyanazon az eljáráson mennek át, mint az elmenők. Minden szót mérlegelnek, és ez sokáig tart... Az a német cenzor, akit ismertem, nagyon jól tudta a nyelvünket. A mozgósítás előtt Parisban hivatalnok volt, egy nagy ingkereskedésben, a boulevard-ok közelében. Egy napon, mikor beszéltem vele, ezt mondta: — Örülök, hogy megismertem önt, úgy- a háború után kapok majd öntől szabadjegyet, ha kijövök az üzletemből? Kell-e a hadifoglyoknak gyakorlatoztok? Azokon a munkákon kívül, amelyeket a táboron túl végeznek, csak egy gyakorlaton vesznek részt: a tűzoltási gyakorlaton. Világos, hogy a hist a táborban borzasztó veszélyt jelentene. Minden havakban nagy csöbrök álllnak, tele vízzel, az első segítségre, különben két tűzoltóőrség vár, az egyik német katonákból áll, a másik franciákból. De mit tesznek a foglyok tűz esetén? Tűz esetén az őrség közelében lévő harang szüntelenül csenget, ameddig a tűz tart. Ezt kiáltják: — Alarme! Alarmé! Erre minden fogolynak fel kell venni a paplanát és aztán ki kell szaladniok arra a térre, ahol naponta gyülekeznek. Egy alkalommal bejött egy német attíszt és kiabál: Ne bis in ideille^ irta: Ignotus Nem sajnálom a szóvátétel reklámját a pamflettól, melyet azzal a kifogással, hogy egy pragmatika-szankciós tanulmányt ismertet s abban a formában, hogy a dualizmust bírálja benne. Bernatzik osztrák közjogász úr irt a magyar közjogi önállóság ellen. Nem sajnálom a reklámot — már azért sem, mert ebből ugyan él meg a professzor úr. Nemcsak hogy én nem vagyok Deák Ferenc, de ő sem az a LuStrandl, kinek emlékét a Deák vele való polémiája úgy megörökítette, mint a borostyánkő őrzi meg (hogy egy Lessing-biográfia szép hasonlatát lopjam ide) örök időkre a véletlen belekeveredett legyet. Lustkandl az ő Verwirkungs-elmélete- mely szerint Magyarország a forradalommal eljátszotta s legyőzetésével elvesztette régi közjogait: a forradalom s ebben Magyarország bukása s az osztrák fegyverek győzelme után irta. Gondolata lehetett szamárság, de nem saját szamársága volt, hanem az akkori egész politikáé — s mindenesetre aznap volt aktuális s lehettek, akik becsületesen elhitték, hogy az akkor lezajlott eseményeknek természetes következése. Ausztria legyőzte volt az olasz forradalmat, le a magyar forradalmait s győzelmes erejével egységessé akarta szervezni a birodalmat, hogy több súlylyal léphessen fel Európában, mint mikor belső önállósági törekvések ebben megzavarták. Mondom: ez a gondolat azóta és igen hamar szamárságnak bizonyult — de egészen jól el lehet képzelni osztrák embert, még jobb eszüt is, ki ezernyolcszázötvenkilenc vagy ezernyolcszázhatvanhat előtt okosnak hihette. Hasonlókép: a mostani háború előtt el lehetett képzelni osztrák embert, jóeszűt és jóhiszeműt is, kinek nem tetszett az osztrák-magyar monarchia fél halott állapota, s e rengeteg terület és népszám valóságos erejéhez képest az érvényesülése csekély voltáért a szervezettség díját vagy helytelen formáját okolta Nem titok, hogy volt a háború előtt egy új-osztrák vagy ifjú-osztrák politikai és publicista iskola, melynek ez volt a meggyőződése, — számítása pedig az, hogy majd mikor a természet rendje szerint a monarchia egész életében a régi nemzedéket felváltja az új, e meggyőződés érvényesülni is fog. Ez iskolának egyik legértékesebb embere az ifjabbak Chlumecky. — Czernin gróf, mostani bukaresti követünk sem állhatott attól messze, s nyilván ide kell számítani Bematzik közjogász, udvari tanácsos és professzor urat is. Nem tudom, mint vélekedik ma „Chlumecky báró és Czernin gróf a mi monarchiánk szerkezetéről. Bematzik úr azonban megmondja, mint vélekedik — és szabadjon az ő véleménye előtt megállnia az eszemnek. Mert ez a vélemény egészen olyan, mint ha valaki ma, ezerkilencszáztizenöt nyár végén olyan stratégiai tanulmánynyal állana ki, mely a cement-