Világ, 1915. szeptember (6. évfolyam, 243-272. szám)
1915-09-05 / 247. szám
VILÁG 1915. szeptember 5. 11 Végig a harctereken Minden orosz ellenállás ideiglenes értékű csaik! Ez bebizonyosodott a keletgaliciai orosz erőfeszítéseknél, melyek előbb a Strapánál, majd Zalescetól északra és Bródytól keletre és tegnap a Szeretnél próbálták meg előnyomulásunkat feltatóztatni A Sferypától a Szeretkig kergettük őket, ott ellenállottak, de ma már pflanzer-Baltin csapatai a Szeretk keleti partján állanak. A dubnó—zalosce—bródy i ellenállás új vonalát Böhm-Ermolli hadserege több ponton áttörte. Az orosz déli hadsereg tehát hiába kísérli meg, hogy saját sorsát irányítsa, sorsának a szövetséges seregek urad már. Hofer mai jelentése így részletezi a helyzetet: Megállapítja, hogy az orosz sereg egész arcvonalán a Tryptat-mocsaraktól (Polézia) a Dnyeszterig heves ellenállást fejtett ki, de ezt az ellenállást több ponton hatamas sikerrel megsemmisítettük. Jubnától nyugatra még áll a harc, de az oroszok helyzetére itt elhatározó lesz Behm- Ermolili hadseregeinek a brody-i Szalescevonalon aratott győzelme. Ez a hadsereg itt nagy lendülettel törte át több ponton az ellenséges frontot, 1200 oroszt, 6 tisztet, köztük egy ezredest is, elfogott. Az orosz front áttörése után most már Dubnó ellen nyomulhat. Az innen délre eső terepszakaszon Bothmer tábornak az élvonalán, Tarnopol és Tremblova előtt aránylag, nyugalom van. A Szeret keleti partján álltak föl azok az orosz csapatok, melyek a Sztrypánál tanúsított rendkívüli erős ellenállásuk után magveretni, visszavonulni voltak kénytelenek. Előrenyomulásunk feltartóztatása azonban távolról sem sikerült itt annyira, mint a Strypánál. Heves harcok közt sikerült Pflanzer Baltin seregének a Szereth alsó folyásánál és a Szereth torkolatánál átkelni a keleti partra és ott erős állást foglalni el. Az ellenségtől itt elvették csapataink aStoferia-magaslaton kiépített erős hadállásait és 0O0 főnyi legénységet fogtak, el. A saját erejére utalt déli orosz hadsereg helyzetének megítélésénél nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy Puhallah hadserege nemcsak nyugaton támadta az orosz várháromszöget, de Köveitől keletre való elő- s nyomulással bizonyos mértékig a bekerítettség áll fönn a déli orosz hadseregre nézve. Az oroszok nagy erősítéseket vittek— Kovnó és Grodnó védőseregéből — a Dunamenti harcvonalra. Nemcsak Rigát, Dünaburgot, Vilnát akarták és akarják ott megmenteni, de mindazoknak a végzetes következményeknek az elhárítását akarják itt elérni, melyek a német frontnak a rigai öbölig, illetve Keleti-tengerig való terjeszkedésében rejlenek. Az oroszok addig fen tudják tartani azt az illúziót, hogy az orosz visszavonulás nem az ellenség által diktált menekülés, hanem egy gondolatnak a megvalósulása: az új alkalmas állásokig való visszavonulás és kitelelés szándékának keresztülvitele. Riga eleste után csak Reval nyújt északról biztosított támaszpontot egy esetleges orosz frontnak, mely lefelé valahol a Dnyeper mentén Kieven át Odesszág nyúlik. Ez a hátsó front azonban oly messze van, hogy az üldözött orosz hadsereg csak töredékekben érkezhet oda. Below hadserege, nagy küzdelmet vívott a Duna folyón való átkelésért. Napok óta állt Friedrichstadt megerősített balparti hídfője előtt kemény harcban. Tegnap azt a közlést adta ki a német hadvezetőség, hogy német lovasság rohammal elfoglalta a lennevadei megerősített hídfőt és egy pillanatra ugy látszott, hogy itt fog megtörténni a Dunán való nevezetes átkelés. Ma azonban Below ura a friedrichstadti balparti hídfőknek és most a folyón való átkelés kierőszakolása következik. Ugy itt, mint a jobbparti állások elfoglalása, a Riga felé való vonulás elé az oroszok igen nagy akadályokat fognak gördíteni. Óriási csaták színtere lesz a Duna jobbpartja, ahol a világ sorsának egy döntő fejezete játszódik le. A Vilnától nyugatra vívott súlyos harcok, melyekkel az oroszok fel akarják Eichhorn seregét tartóztatni, most még jobban megérthetők, mert ha délen Vilna, északon Riga elesett, akkor a vilna- rigai vonal és vele Dünaburg is válságba jutott. A friedrichsstadti hídfőnél vívott harcok mértéke a nagy fogolyszám is. A német csapatok 37 tisztet és 3322 főnyi legénységet fogtak el. A Vilna helyzetének megkönnyítésére vívott harcokat az oroszok ma is folytatták a Velija folyó mindkét partján, igen sok halottat vesztettek, sebesültjeik száma is nagy. Grodnó elfoglalásának körülményeiről tudtunk ma meg egy pár részletet. Grodnó már a tegnapi jelentés szerint a németek kezében volt. Grodnó elfoglalása a nyugati külső erődvonal birtokbavétele után megrohanással történt, amit a belső erődöknek magához a várhoz való helyzete is magyaráz azonkívül, hogy az oroszok a várat kiürítették. Grodnóban és Grodnó körül még voltak harcok, de az oroszok mindenütt vereséget szenvedtek; most már nemcsak a jókor hátrafelé indított védősereg, hanem a feltartóztató csapatok is visszavonulóban vannak kelet felé. Ma már a vár összes erődeivel a német csapatok birtokában van. Grodnó elestekor 6 nehéz ágyú és 2700 fogoly maradt a győzők kezében. Most már Grodnótól keletre is üldözés folyik. Grodnótól a bialovicskai erdők északkeleti széléig Gallwitz hadserege az ott védelemre felállt orosz csapatokat megtámadta. Az üldözés legnevezetesebb területe a Pruzany vidékétől keletre fekszik. A hivatalos jelentés adataiból az látszik, hogy nemcsak a bresztminszki vasútvonal, de a bresztpinszki vasútvonal mentén is vannak orosz csapatok visszavonulóban. Az előbbi vonal a felső Jasielka mocsárvidékén, az utóbbi a Tripjat-mocsarak (Polézia északi felén) húzódik át. Az üldözés is két irányú, egy északdéli vonalú, ezen haladnak arcélükkel kelet felé a bajor herceg seregi Im Mackensen balszárnya. A bajor herceg csapatai — a déli szárnyon Kövess serege — a Pruzanytól északra az ottani mocsárvidék átjáróiért harcolnak még, délebbre Mackensen balszárnya a Jasielka mellett Bereza-Kartuskánál az ott magát még tartó ellenséggel áll harcban. Az említett északdéli front túlhalad dél felé a bresztpinszki vonalon, ahonnan kelet felé nyomul a Polézián át az ellenség nyomában Mackensen jobbszárnya. Ez Pinszk előtt 60 kilométerrel Drohicinnál kelet felé vetette vissza az ellenséget. Úgy a Pruzanynál, a Jasielka mentén, mint a pinszki vasúti vonal mellékén a Polézián való átkelés a legsúlyosabb követelményeket támasztja seregeinkkel szemben. • Az olaszok harci tevékenysége szembetűnő módon alábbhagyott. Ezt állapítja meg Hofer mai jelentése. Az új olasz offenzívában egyszer már állott be szünet. Akkor volt ez, amikor a tíznapos isonzói csatában az olaszok rettenetesen véres veszteségeket szenvedtek és úgy látszott, hogy elérték erejük maximumát. De akkor a pillanatnyi ellanyhulás csak addig tartott, amíg új erősítéseket vontak a frontra. Azóta újra erőre kaptak az olasz támadások és nemcsak régi rohamfrontjaikon törtettek állásaink ellen, hanem kiterjesztették heves rá-Én sosem tartottam magamat esztétának,ha az esztétaság naivitást vagy érdekeletlenséget jelent minden egyébre vonatkozóan, mint a költői vagy művészi dolgok. De annyira esztétának csakugyan hiszem magamat, hogy semmiféle fejtegetésem ne kelthessen olyan benyomást, hogy én a költészet s a művészet ellen s a szépség fontossága ellen fordulok. Nem, én csak a tudatlanság, a műveletlenség s a felszínesség ellen érvelek. S éppen minálunk, éppen a mi országunkban, hol amily igaz tisztelt ellenfelemnek ebbeli megfigyelése, hogy nem vet fel bennünket az esztéta érdeklődés, annyira tipikus az a kényelemszeretet, mely mikor kultúrkötelességeket kénytelen végre érezni, azt a műveltségi formát szerzi meg, úgyahogy, mely előtanulmányai szerint legkevesebb fáradsággal hozzáférhető és egyúttal megváltottnak érzi magát minden egyéb iránt való érdeklődéstől s minden egyébbel való vesződségtől, ha csakugyan elolvasott egypár költőt s megnézett néhány múzeumot. Ez, írtam én, elég volt, műveltség volt és kultiváltság volt olyan századokban, szinte a múlt század elejéig, mikor csakugyan alig volt egyéb kultúrterülete az emberi munkának, mint az esztétikum. De abból a tényből, hogy azóta „a kultúra már nem áll pusztán irodalomból és művészetből s hogy az emberi munkának még ezen kívül sok oly területe van, mely érdeklődésünkre számot tarthat“, abból következnie is kell valaminek annak számára, hogy ma mit nevezhetünk műveltségnek, ahhoz képest, hogy akkor mit nevezhettek annak, de még, bizony, annak számára is, hogy mi jelentősége volt akkor a társtalan esztétikumnak, s mi jelentősége lehet ma, mikor csak egy kultúrterület a többi mellett. Én nem azt mondom, hogy költő vagy művész ma már nem lehet vezére a világnak. De igenis mondom, hogy lehet ma már is vezére a világnak, mint költő és művész. Sőt talán hozzá tehetem, hogy ma már aszerint lehet költő és művész vezére a világnak, amennyire egész egyéniségét áthatja ez a tudat — vagy, hogy tisztelt ellenfelem pszicho-fiziológus figyelmeztetését értéke szerint honoráljam: amennyire egyénisége a priori harmonizál azzal a ténynyel, hogy a világon ma már egyéb szépség is van, mint a szépség. Követelnem ezt a költőtől nem lehet, diktálnom az ő költészetét nem lehet, mert a költő nem határozhatja el, hogy ő milyen legyen sőt mi érdekelje, s nem tökélheti el, hogy mi találtassák költészetében. De nekem, közönségnek szintén meg vannak az én jogaim. Az egyik, hogy csak vezérnyi egyéniségek hassanak rám, akár költők, akár nem költők. A másik, hogy olyan nevelést követeljek, melyben mindenki, közönség úgy, mint költő, esztéta úgy, mint utilitárius mindeneknek tiszteletében és megértésében nevelkedik, amik ma az emberi munka területei, az emberi kiválóság kiéledési lehetőségei. Való, igazi művész nem megy erre a pályára, mint ahogy az átlagos jogvégzett megy ügyvédnek vagy bankhoz — de igazi ügyvéd vagy bankember sem megy így ügyvédnek vagy bankhoz. S van úgy művészi, mint ügyvédi tehetség olyan, melyet hát éxében a művészet vagy az ügyvédség inspirál, de olyan is, melynek általános és sokfélére alkalmas lelki képességét a kiélési és érvényesülési lehetőségek inspirálják, melyeket a művészség vagy az ügyvédség nyújt. Egészen bizonyos, hogy olyan egyéniségek közül, amilyenek a középkorban teológiára, a tizenkilencedik század derekáig irodalomra s művészetre adták magukat, ma jó hatvan százalék egyéb, bocsánat az ordenáré szóért: foglalkozásra menne — s talán, nem is mind értéktelen százalék. S az is bizonyos, hogy a vezényi művészek és költők általános és sokféle érdeklődésű egyéniségek voltak s valósággal megható például Goethében szinte a természet magpazarlásával találni célzásokat, rejtettségeket, érintéseket, sej-.j