Világ, 1915. szeptember (6. évfolyam, 243-272. szám)

1915-09-24 / 266. szám

4- 1815.­­szeptember 24. VILA: Az olasz kormány megengedte, hogy nagy rizstömegeket exportál­janak Franciaországba, Angliába és Amerikába. Olyan rizsfajokat, melyeknek proteintartalma nem haladja meg a 15%-ot, semleges államokba korlátlanul le­het exportálni. Francia hírek Mi újra építjük elpusztított kárpáti fal­­vainkat, a franciák pedig azon vannak, hogy mindazt a sok várost, falut, amit a háború elpusztított, ami később „történelmi emlék“, „történelmi rom“ lesz — örök emlékül kon­zerválják. A Matin-han Breton képviselő agitál en­­nek érdekében, egy vezércikkben a többek közt ezt írja: „Arcvonalunkon mindenütt a Gránátok és tűzvészek nyomában romok keletkeznek, roncsok hevernek-Némelyik rom tragikus borzalmában a legnagyszerűbben szép. Nem is ismerek h­a­­ponálóbb, megrázóbb, megindítóbb, beszé­lőbb látványt spre grandiózus romjainál, ame­lyeket a német ütegek még most is lőnek. Kell, ho­’y ezekből a tragikus emlékekből néhányat érintetlenül hagyjunk a jövendő nemzedékek számára. Kell, hom* má*' hosszú arcvonalunkon néhány teljesen elpusz­tított falvat válasszunk, kegyesen fenn kell tar­­tanunk mostani állapotukban. Vannak más városok is, amelyek nincse­nek teljesen lerombolva, de belőlük mégis meg kell őrizni a megindítóbb romokat, így Gesbéviller-ből sem szabad eltüntetni teljesen a háború nyomait. Arrasnak meg kell őriz­nie a temploma és a környező városrésze rom­jai­t. Kell, hogy holnap és azután is hazafias zarándoklóhelylyé váljanak ezek a történelmi romok, ahova elvezessék az iskolák növen­dékeit. Itt, mint mindenben, az általános érdek­nek fontosabbnak kell lennie az egyéni érdek­nél és az egyéni érzéseknek el kell tűnniök a nemzeti érzés előtt. Természetes, hogy a kisajátítás után az érdekeltek, a tulajdonosok teljes kárpótlást kapnak, meg kell engedni majd nekik, hogy a közelben települhessenek le. De nem szabad sokáig késlekedni a hatá­rozathozatallal, történelmi emlékeknek kell kijelölni a konzerválandó romokat. A kö­zépkornak mennyi érdekes nyoma tűnt el tel­jesen azáltal, hogy kellő időben nem gondol­tak a romok megóvására .. . Kis francia história. A Matin-ban ol­­vassuk: Két barát elvett két nővért. Jött a háború. A két fegyvertárs, mindkettő hadnagy, külön­böző helyen küzd, több hónapig nem is látja egymást. Aztán egy véletlen folytán újra ta­lálkoznak. Egy fedezékben találkoznak, mint­hogy záporoznak a srapnellek, megölelik egymást s egyszerre írnak a két nővérnek, hogy közöljék velük találkozásuk örömét. Bejön egy társuk, leül melléjük, cseveg és tréfál, amit írnak. Egy gránát pont a fede­zékre hull, a két sógor közül az egyiket meg­­öli, a másikat halálosan megsebesíti, a harma­diknak pedig semmi baja sem esik. Egy kis idő után a haldokló felocsúdik és kérdezősködik a barátjáról. — Meghalt — mondják neki. A haldokló pedig utolsó leheletével ezt mondja: — Csakhogy meghalok — dadogja ... legalább nem kell megírnom a hirt... haza .. Franciaország a fiatalok országa és Gus­tave Hervé lapja, a Guerre Sociale írja: „A francia foradalom tábornokainak győ­zelme lélektani talány lenne, ha nem tudnánk, hogy a kormány élén olyan emberek állottak, mint Saint Just, aki 27 éves volt, Danton és Carnot nem volt idősebb 1793-ban 34—35 évesnél, Marconi, a rajnai hadsereg vezére 33 éves volt, Hoche 29 éves korában halt meg és Napóleon örökké híres olasz hadjárata idején csak 27 éves volt. Mely alkalomból meséljük el ezt? Ah, abból az alkalomból, hogy­ aviatikus miniszterré lett egy 36 éves politikusunk. 36 év! Milyen öreg! Ebben a korban Hoche és Danton már halott volt. Törökország háborúja A mai hivatalos jelentés a törököknek a Dardanella fronttal aratott kisebb sikereiről számol be. Almatortánál a török tüzérség tüzet okozott az ellenség lövész ér­karban és táborá­ban. A Seddil-Bahr szakaszon a török tüzérség elhallgattatta az ellenséges ütegeket. Sikere volt a török flottának is: elsülyesztett három orosz torpedónaszádot. A főhadiszállás közli: Dardanellakront: Anaforta vidékén tü­zérségünk ágyutüze a balszárnyunk előtt fekvő ellenséges lövészárkokban és az ellen­séges táborban tüzet okozott, amely két órán át tartott. Az Ariburnu szakaszon az ellenség a 20-áról 21-ére virradó éjjel aknát robban­tott, amely jelentéktelen károkat okozott. A károkat rövidesen kijavították. A Seddil- Bahr szakaszon az ellenség szeptember 21-én délelőtt bombadobásokkal kísért heves ágyú­zást kezdett balszárnyunk ellen. Ütegeink vi­szonozták a tüzelést és elhallgattatták az el­lenséges tüzérséget. Szeptember 21-én flottánk a Fekete-tenger szénrakodó kikötőiből három Bistrij-típusú orosz torpedónaszádot elűzött. A többi fronton jelentősebb esemény nem tör­tént. A párisi sajtó hangsúlyozza, hogy a Dar­danellák elleni vállalkozás a legnagyobb fon­tosságú. Az Éclair írja: Sarrail tábornokot augusztus 7-én a keleti hadsereg főparancs­nokává nevezték ki. Azóta 45 nap múlt el, s nem hallottuk, hogy Sarrailt elmozdították volna. Mindenesetre valószínűtlen, hogy Sar­­railnak ily hosszú időre volt szüksége, az uta­zási előkészületekre. Tudni szeretnék, miért nem utazott el Sarrail. A Berliner Tageblatt-nak jelentik Athén­ből. Görög lapok jelentik Mytileneből, hogy az ententenak körülbelül száztízezer emberből álló újabb serege érkezett meg Mudrosba. A pápai nb­eius a nagyvezirnek átadta a pápa ama kérését, hogy a keresztény val­­lású hadifoglyokkal szemben elnéző bánásmó­dot tanúsítsanak és engedjék meg, hogy va­sárnapokon és ünnepnapokon vallási kötel­meiknek eleget tehessenek. A nagyvezir hala­déktalanul intézkedett a szentszék kérelmé­nek teljesítésére, de ugyanakkor kifejezte a­­ porta azon kívánságát, hogy az ellenséges or­­­­szágoknál akkreditált pápai követek is hassa­nak oda, hogy az illető országokban levő mohamedán hadifoglyok legalább kereszté­nyien emberséges bánásmódban részesüljenek. Konstantinápolyból jelentik: Az egység és haladás pártjának igazgató bizottsága teg­nap Tufekdzsievnek, a törökbarát bolgár nagyiparosnak tiszteletére ünnepi ebédet adott, amelyen több minizter, Kovacsev tábornok, a bizottság néhány tagja és bolgár személyi­ségek vettek részt. ■ mérsékelt szimpátiákkal találkozott a mind bizalmatlanabb olasz közönség között. Sok jel mutat arra, hogy a kormány még egyre fél a Dardanellák elleni támadásba való avatkozástól, mivel ez újabb vállalat, mely nacionalista politikával aligha indokolható, s nyilvánvalóan Anglia és Oroszország javára hoz áldozatot, mely még siker esetében is csak sértené Itália balkáni érdekeit, irriden­­lissza körökben élénk ellenzésre talál. Nyílt ti­tok, h­ogy maga Cadorna generalisszim­us na­gyon helyteleníti az olasz haderő szétforgársa­ U­isát. Az olasz kabinet egy része el­ene van a Dardanella-hadjáratba avatkozásnak, mert at­tól tart, hogy a feltétlenül bekövetkezendő s alig titkolható flottaveszteségek alkalmat fog­nak adni a mai titkos forrongások kitörésére és a szélső irredentizmus a szocialistákkal összefog a kormány megbuktatására. Nap-nap után minisztertanácsot tartanak a Palazzo Braschiban, mely disputákból csak igen kevés szóródik a közönség közé. Sonnino sajtója egyre üti a dobót, nemzet kötelességnek­­ hirdetve az Olasz flottának a Dardanellák el­leni támadásban való részvételét. Többek kö­­zött azzal érvelnek a külügyminiszterileg dotált­­ cikkírók, hogy Olaszország erélyes fellépése a­­ Dardanella akcióban kedvezően befolyásolná a Balkáni államok magatartását és közvetlenül elősegítené a mind valószínűtlenebb szerb­bolgár kiegyezést. Olasz politikai körökben elkerülhetetl­en­­­­nek látják az olasz csapatoknak a Gallipoliban való kihajózását, azonban aggodalommal te­kinn­­­­tőnek a bekövetkezendő hadivállalat eredmé­nyei elé. B. K. Az olaszok a Dardanelláknál Í1 Világ tudósítój­ától Melide, szeptember 19. Az Olasz-török hadüzenetet mindeddig nem követte olasz-török háború. A közvéle­mény — s mindenekfölött az angol sajtó — a hadüzenet másnapjára várta olasz hadihajók megjelenését a Dardanelláknál. Anglia min­den diplomáciai pressziója ellenére is azonban az olasz hadsereg e decentralizálása mindmáig nem következett be, holott bizonyos, hogy Son­­nino külügyminiszter a Törökország elleni há­ború deklarálásával Olaszországot a Darda­nellák elleni akcióba akarta belevonni. Nem tévedünk, ha a Dardanella-exkurzió e késedelmének okát az olasz belpolitikai vi­szonyokban lertjuk. Az olasz-török hadüzenet a parlament megkérdezése nélkül történt és Péntek Kami­lon tábornok jelentése A Havas-ügynökség jelenti: Hamilton tá­bornok, a földközi tengeri angol haderők fő­­parancsnoka augusztus 26-án távirati jelentést tett a május 6-ától június végéig való katonai eseményekről. A jelentés a többi között ezeket mondja: Az ezen idő alatt tett erőfeszítések, gondoskodni egy nagy hadsereg szükségletei­ről, és valóságos rekordot tüntetnek fel. A vidék kopár, hegyes, száraz ahol élelmiszer nincs és vize is szűken van. Egyes helyeken a szél teljesen lehetetlenné teszi a partraszállást. .A fehérhajóinkban okozott károk, amiket bombázás vagy hajótörés következtében szen­vedtek, jelentékenyen befolyásolták számlá­sainkat. A gránátok minden oldalról megkezd­ték pusztító munkájukat. Ez volt a helyzet, amikor május 22-én ellenséges búvárhajók je­lentek meg a színtéren. Biztonság okáért vala­mennyi szállítóhajót Mudrosba kellett vinni. A flotta és a hadsereg műszaki embereit sem a természeti nehézség, sem az ellenség nem tartotta vissza a partraszállítás pontos végre­hajtásától. A flotta s a többi katonai szolgálati szervek teljesítették nehéz feladataikat. Az egészségügyi szolgálatnak rendkívül nehéz munkája volt. A Gallipoli-félszigeten szakadat­­lanul folyik a harc kettős célért: a megszállott terület kiterjesztéséért és az ellenségnek a ten­gerbe szorításáért. Gyakran elfoglaltak lövész­árkokat, de azután ismét kiürítették azokat. 24-én és 25-én szünet állott be, hogy a nagyon sok halottat eltemessék.

Next