Világ, 1915. szeptember (6. évfolyam, 243-272. szám)
1915-09-24 / 266. szám
4- 1815.szeptember 24. VILA: Az olasz kormány megengedte, hogy nagy rizstömegeket exportáljanak Franciaországba, Angliába és Amerikába. Olyan rizsfajokat, melyeknek proteintartalma nem haladja meg a 15%-ot, semleges államokba korlátlanul lehet exportálni. Francia hírek Mi újra építjük elpusztított kárpáti falvainkat, a franciák pedig azon vannak, hogy mindazt a sok várost, falut, amit a háború elpusztított, ami később „történelmi emlék“, „történelmi rom“ lesz — örök emlékül konzerválják. A Matin-han Breton képviselő agitál ennek érdekében, egy vezércikkben a többek közt ezt írja: „Arcvonalunkon mindenütt a Gránátok és tűzvészek nyomában romok keletkeznek, roncsok hevernek-Némelyik rom tragikus borzalmában a legnagyszerűbben szép. Nem is ismerek haponálóbb, megrázóbb, megindítóbb, beszélőbb látványt spre grandiózus romjainál, amelyeket a német ütegek még most is lőnek. Kell, ho’y ezekből a tragikus emlékekből néhányat érintetlenül hagyjunk a jövendő nemzedékek számára. Kell, hom* má*' hosszú arcvonalunkon néhány teljesen elpusztított falvat válasszunk, kegyesen fenn kell tartanunk mostani állapotukban. Vannak más városok is, amelyek nincsenek teljesen lerombolva, de belőlük mégis meg kell őrizni a megindítóbb romokat, így Gesbéviller-ből sem szabad eltüntetni teljesen a háború nyomait. Arrasnak meg kell őriznie a temploma és a környező városrésze romjait. Kell, hogy holnap és azután is hazafias zarándoklóhelylyé váljanak ezek a történelmi romok, ahova elvezessék az iskolák növendékeit. Itt, mint mindenben, az általános érdeknek fontosabbnak kell lennie az egyéni érdeknél és az egyéni érzéseknek el kell tűnniök a nemzeti érzés előtt. Természetes, hogy a kisajátítás után az érdekeltek, a tulajdonosok teljes kárpótlást kapnak, meg kell engedni majd nekik, hogy a közelben települhessenek le. De nem szabad sokáig késlekedni a határozathozatallal, történelmi emlékeknek kell kijelölni a konzerválandó romokat. A középkornak mennyi érdekes nyoma tűnt el teljesen azáltal, hogy kellő időben nem gondoltak a romok megóvására .. . Kis francia história. A Matin-ban olvassuk: Két barát elvett két nővért. Jött a háború. A két fegyvertárs, mindkettő hadnagy, különböző helyen küzd, több hónapig nem is látja egymást. Aztán egy véletlen folytán újra találkoznak. Egy fedezékben találkoznak, minthogy záporoznak a srapnellek, megölelik egymást s egyszerre írnak a két nővérnek, hogy közöljék velük találkozásuk örömét. Bejön egy társuk, leül melléjük, cseveg és tréfál, amit írnak. Egy gránát pont a fedezékre hull, a két sógor közül az egyiket megöli, a másikat halálosan megsebesíti, a harmadiknak pedig semmi baja sem esik. Egy kis idő után a haldokló felocsúdik és kérdezősködik a barátjáról. — Meghalt — mondják neki. A haldokló pedig utolsó leheletével ezt mondja: — Csakhogy meghalok — dadogja ... legalább nem kell megírnom a hirt... haza .. Franciaország a fiatalok országa és Gustave Hervé lapja, a Guerre Sociale írja: „A francia foradalom tábornokainak győzelme lélektani talány lenne, ha nem tudnánk, hogy a kormány élén olyan emberek állottak, mint Saint Just, aki 27 éves volt, Danton és Carnot nem volt idősebb 1793-ban 34—35 évesnél, Marconi, a rajnai hadsereg vezére 33 éves volt, Hoche 29 éves korában halt meg és Napóleon örökké híres olasz hadjárata idején csak 27 éves volt. Mely alkalomból meséljük el ezt? Ah, abból az alkalomból, hogy aviatikus miniszterré lett egy 36 éves politikusunk. 36 év! Milyen öreg! Ebben a korban Hoche és Danton már halott volt. Törökország háborúja A mai hivatalos jelentés a törököknek a Dardanella fronttal aratott kisebb sikereiről számol be. Almatortánál a török tüzérség tüzet okozott az ellenség lövész érkarban és táborában. A Seddil-Bahr szakaszon a török tüzérség elhallgattatta az ellenséges ütegeket. Sikere volt a török flottának is: elsülyesztett három orosz torpedónaszádot. A főhadiszállás közli: Dardanellakront: Anaforta vidékén tüzérségünk ágyutüze a balszárnyunk előtt fekvő ellenséges lövészárkokban és az ellenséges táborban tüzet okozott, amely két órán át tartott. Az Ariburnu szakaszon az ellenség a 20-áról 21-ére virradó éjjel aknát robbantott, amely jelentéktelen károkat okozott. A károkat rövidesen kijavították. A Seddil- Bahr szakaszon az ellenség szeptember 21-én délelőtt bombadobásokkal kísért heves ágyúzást kezdett balszárnyunk ellen. Ütegeink viszonozták a tüzelést és elhallgattatták az ellenséges tüzérséget. Szeptember 21-én flottánk a Fekete-tenger szénrakodó kikötőiből három Bistrij-típusú orosz torpedónaszádot elűzött. A többi fronton jelentősebb esemény nem történt. A párisi sajtó hangsúlyozza, hogy a Dardanellák elleni vállalkozás a legnagyobb fontosságú. Az Éclair írja: Sarrail tábornokot augusztus 7-én a keleti hadsereg főparancsnokává nevezték ki. Azóta 45 nap múlt el, s nem hallottuk, hogy Sarrailt elmozdították volna. Mindenesetre valószínűtlen, hogy Sarrailnak ily hosszú időre volt szüksége, az utazási előkészületekre. Tudni szeretnék, miért nem utazott el Sarrail. A Berliner Tageblatt-nak jelentik Athénből. Görög lapok jelentik Mytileneből, hogy az ententenak körülbelül száztízezer emberből álló újabb serege érkezett meg Mudrosba. A pápai nbeius a nagyvezirnek átadta a pápa ama kérését, hogy a keresztény vallású hadifoglyokkal szemben elnéző bánásmódot tanúsítsanak és engedjék meg, hogy vasárnapokon és ünnepnapokon vallási kötelmeiknek eleget tehessenek. A nagyvezir haladéktalanul intézkedett a szentszék kérelmének teljesítésére, de ugyanakkor kifejezte a porta azon kívánságát, hogy az ellenséges országoknál akkreditált pápai követek is hassanak oda, hogy az illető országokban levő mohamedán hadifoglyok legalább keresztényien emberséges bánásmódban részesüljenek. Konstantinápolyból jelentik: Az egység és haladás pártjának igazgató bizottsága tegnap Tufekdzsievnek, a törökbarát bolgár nagyiparosnak tiszteletére ünnepi ebédet adott, amelyen több minizter, Kovacsev tábornok, a bizottság néhány tagja és bolgár személyiségek vettek részt. ■ mérsékelt szimpátiákkal találkozott a mind bizalmatlanabb olasz közönség között. Sok jel mutat arra, hogy a kormány még egyre fél a Dardanellák elleni támadásba való avatkozástól, mivel ez újabb vállalat, mely nacionalista politikával aligha indokolható, s nyilvánvalóan Anglia és Oroszország javára hoz áldozatot, mely még siker esetében is csak sértené Itália balkáni érdekeit, irridenlissza körökben élénk ellenzésre talál. Nyílt titok, hogy maga Cadorna generalisszimus nagyon helyteleníti az olasz haderő szétforgársa Uisát. Az olasz kabinet egy része elene van a Dardanella-hadjáratba avatkozásnak, mert attól tart, hogy a feltétlenül bekövetkezendő s alig titkolható flottaveszteségek alkalmat fognak adni a mai titkos forrongások kitörésére és a szélső irredentizmus a szocialistákkal összefog a kormány megbuktatására. Nap-nap után minisztertanácsot tartanak a Palazzo Braschiban, mely disputákból csak igen kevés szóródik a közönség közé. Sonnino sajtója egyre üti a dobót, nemzet kötelességnek hirdetve az Olasz flottának a Dardanellák elleni támadásban való részvételét. Többek között azzal érvelnek a külügyminiszterileg dotált cikkírók, hogy Olaszország erélyes fellépése a Dardanella akcióban kedvezően befolyásolná a Balkáni államok magatartását és közvetlenül elősegítené a mind valószínűtlenebb szerbbolgár kiegyezést. Olasz politikai körökben elkerülhetetlennek látják az olasz csapatoknak a Gallipoliban való kihajózását, azonban aggodalommal tekinntőnek a bekövetkezendő hadivállalat eredményei elé. B. K. Az olaszok a Dardanelláknál Í1 Világ tudósítójától Melide, szeptember 19. Az Olasz-török hadüzenetet mindeddig nem követte olasz-török háború. A közvélemény — s mindenekfölött az angol sajtó — a hadüzenet másnapjára várta olasz hadihajók megjelenését a Dardanelláknál. Anglia minden diplomáciai pressziója ellenére is azonban az olasz hadsereg e decentralizálása mindmáig nem következett be, holott bizonyos, hogy Sonnino külügyminiszter a Törökország elleni háború deklarálásával Olaszországot a Dardanellák elleni akcióba akarta belevonni. Nem tévedünk, ha a Dardanella-exkurzió e késedelmének okát az olasz belpolitikai viszonyokban lertjuk. Az olasz-török hadüzenet a parlament megkérdezése nélkül történt és Péntek Kamilon tábornok jelentése A Havas-ügynökség jelenti: Hamilton tábornok, a földközi tengeri angol haderők főparancsnoka augusztus 26-án távirati jelentést tett a május 6-ától június végéig való katonai eseményekről. A jelentés a többi között ezeket mondja: Az ezen idő alatt tett erőfeszítések, gondoskodni egy nagy hadsereg szükségleteiről, és valóságos rekordot tüntetnek fel. A vidék kopár, hegyes, száraz ahol élelmiszer nincs és vize is szűken van. Egyes helyeken a szél teljesen lehetetlenné teszi a partraszállást. .A fehérhajóinkban okozott károk, amiket bombázás vagy hajótörés következtében szenvedtek, jelentékenyen befolyásolták számlásainkat. A gránátok minden oldalról megkezdték pusztító munkájukat. Ez volt a helyzet, amikor május 22-én ellenséges búvárhajók jelentek meg a színtéren. Biztonság okáért valamennyi szállítóhajót Mudrosba kellett vinni. A flotta és a hadsereg műszaki embereit sem a természeti nehézség, sem az ellenség nem tartotta vissza a partraszállítás pontos végrehajtásától. A flotta s a többi katonai szolgálati szervek teljesítették nehéz feladataikat. Az egészségügyi szolgálatnak rendkívül nehéz munkája volt. A Gallipoli-félszigeten szakadatlanul folyik a harc kettős célért: a megszállott terület kiterjesztéséért és az ellenségnek a tengerbe szorításáért. Gyakran elfoglaltak lövészárkokat, de azután ismét kiürítették azokat. 24-én és 25-én szünet állott be, hogy a nagyon sok halottat eltemessék.