Világ, 1916. február (7. évfolyam, 32-60. szám)
1916-02-01 / 32. szám
nts&rá&ré v ,a VILÁG eia lapot és görög lapot is árulnak. Ezen a téren egy csomó utca ömlik össze, a híd is ide önti az embereit, nyüzsgés, hadonászás, rohanás, mindenki siet, mindenki előretör, a nagy lépcső, amely Peru felé felvezet, szinte hullámzik az emberektől, a rikkancsok, állnak és ordítanak. La defense, Kronosz, és a tömegbe egyszerre belevág egy dübörgő és csörömpölő teherautomobil. A teherautomobilok dühödten csörömpölnek végig Peru utcáin. Hegynek fel és hegynek le. Katonák vezetik a nagy gépet, néha katonákkal van tele az egész autó, jelet nem igen ad; süvítve kanyarog ide-oda a szűk perui utcákon; a járókelők szétugranak; azután a tömeg újra összeomlik, amíg megint nem jön egy teherautó vagy egy kocsi. Itt a híd körül van gyalogúl és van kocsiút, de a tömegnek nincs helye a gyalogúton és tömött folyamban ömlik végig a kocsiúton is. A kocsik nyugodtan beléje hajtanak, és az idegen remegve ül a kocsiban. De a járókelők természetesnek találják a dolgot, és baj nem igen történik. A kocsik igyekszenek fel Perubra. Csupa kétfogatú bérkocsi. A lovak megszakadó tüdővel húzzák a kocsit felfelé, a kocsis konokul és mérgesen ostorozza őket. Az út rettenetes. A lovak patái csattognak a kövön, a kocsis suhogva veri és vágja őket, a kocsinak mindig gyors ügetésben kell mennie, ezeket a kocsikat araboknak hítják, valamikor híresek voltak a jó lovaikról, a kocsis ezeket a bágyadt és haldokló gebeket most ostornyéllel veri, mert valaha arab lovak repültek felfelé a szörnyű kekaptsszkodókon. Pont a dombon Pera még csillog. Az üzleteket még nem zárták be, az utcákon még sétálók járnak. A postaépület mellett sürgönyterem van, a németek rendezték be, a terem zsúfolva van, — Montenegró lerakja a fegyvert. A sétálók között van néhány nagyon mutatós török katonatiszt. —S a többiek? Török itt kevés van. Ki Pera, az idegen város, a latin város, a szerelemvásár. A postaépület mellett egy madonnaarcú koldusasszony ül egy hatrában, az ölében a gyereke; a kezén, amelyet az alamizsnáért nyújt, rettenetes kiütések vannak. Európai ruhás és fedetlen arcú nők járnak az utcán; elegánsak és kevésbé elegánsak; sok festéktől kimerült arc; meggyalázott, megalázott emberinél jóságok. Ha ezen az utcán megy az ember kifelé, elér a kaszárnyák vidékére. Ott van a Takszimkaszárnya, az, amelybe a győzelmes második forradalom elől az ellenforradalom utolsó csapata bevette magát. Akkor itt, ezen a csillogó utcán ágyuk dübörögtek végig és a másodszor is győzelmes forradalom gránátokkal kényszerítette térdre a Takszim-kaszárnyát. Konstantinápoly hét év óta három forradalmat és három háborút ért meg, az első Balkánháború idején behallatszott a városba a csataldzsai ágyuk dörgése és a második foradalom után odaát Sztambulban mindenki láthatta, amint az új postapalota előtt féltucat akasztófán lógtak a Malmiul Sefket pasa gyilkosai. Mi készül most ebben a csodálatos városban? A sötét Sztambul hallgat, a ragyogó Pera se mond semmit. Lassan-lassan a ragyogó Pera is elsötétedik. Az üzleteket bezárják. Csak a mozik vannak nyitva és a kis kávéházak. A mozikban francia és olasz filmek peregnek, a francia kis kávéházakban fezes férfiak ülnek, narghilit színak és Sziktrakot játszanak. A mellékutcák egészen sötétek. A téli éjszaka nem hideg, még szél se jő a tenger felől. Pera bágyadt és romlott éjszakája ez. A Tokatban-hotel előtt azonban két rendőr áll, a konstantinápolyi rendőrök piros kihajlása, szürkéskék egyenruhájában. A kaputól jobbra és balra azonkívül két sárgásbarna egyenruhájú katona a török katonák trópusi sisakformára alakított sapkájában. Állnak és várnak. Bent, a Tokajban kivilágított kávéházán egyszerre egy sárgásbarna egyenruhájú katona iramlik át. Kint a kapu előtt mozgás támad. A két szürkéskék rendőr meg-megmozdul, az egyik katona villámgyorsan előreszökik egy hatalmas, fekete automobilhoz, amely pár lépésre innen állt és várt. Az automobil fogantyúja megforog, a gép töfögni kezd, a két rendő oldalra áll, a katonák feszesen tisztelegnek, néhány járókelő megáll a néptelen utcán és a Hotel kivilágított kapuja alól sárgásbarna katonaköpönyegben és barna kucsmában kilép az utcára Enver pasa. Lassan jön, felemelt fejjel. Megáll. Nagyon nyugodtan körülnéz. Mi fog most történni? Enver pasa körülnéz. Nagy szeme szinte világít. Egyetlen pillantással végigtekintette a rendőröket, a katonákat, csoportba verődött járókelőket. Az automobil ekkor odaáll elébe, egy katona kinyitja az ajtót, Enver pasa beszáll, a katona felszökik a soffőr mellé és az automobil zúgva indul el a csendes perui utcákon. Végig a harctereken Az usoleszkai Dnyeszter-hídfő ellen intézett orosz támadás is elhallgatott. A vereség jelei nyilvánulnak meg az oroszok magatartásában. A százhatvan kilométer hosszú fronton a felső Strupától a romániai határig a toporovtz—rarancei tizenhat kilométeres szakaszra nehezedett az orosz főtámadás. Ennek a véres kudarca után pár napi szünetet követőn elszigetelt támadást intéznek Dubnó felől, ismét hosszabb szünet, melyet Uszoleszkó ellen két egymásutáni napon két támadás követ, aztán ismét szünet. A besszarábiai fronton a legnagyobb arányú orosz támadások omlottak össze, melyeket az egész háború alatt látott frontunk, annak szüneteiben mégis elég frisseséggel rendelkeztek csapataink arra, hogy az orosz front ellen kisebb előretöréseket intézzenek és orosz árokrészeket foglaljanak el. A strupa—dnyeszter—besszarábiai fronton több mint öt orosz hadtest szenvedett vereséget, egyes ezredek teljesen megsemmisültek, az emberanyag borzasztó pusztulása folytán egész hadtesteket ki kellett az ellenségnek a küzdelemből vonni. Hofer ma azt jelenti, hogy ugy orosz, mint a többi fronton nem történt , semmi nevezetes. Albániáról ma mit sem szól a hivatalos, melynek elve az, hogy csak befejezett műveletekről számol be. Perig Albániában a fős célok felé közeledik a küzdelem: Durazzó és Valona van soron. Annyit kétségtelenül meg lehet állapítani, hogy a szétzüllött szerb csapatok, Esszed pasa homályosan körvonalazható csapatai és a bizonytalan nagyságú olasz csapatokkal szemben az osztrák-magyar és a bolgár csapatok képviselik a biztonságot, a céltudatosságot, a fölényes erőt. A szerb csapatok helyzete egészen bizonytalan, Berlinbe érkezett hírek szerint az olaszok, valonai csapataik számát 50.000 emberre emelték. Albániai hadműveleteink úgy vannak megszerkesztve, hogy az osztrák-magyar csapatok északról dél felé és a bolgár csapatok nyugatról keletre való előnyomulása egymásba vágón érvényesül; ez az együtthatás annál fokozottabb mértékben érvényesülhet, minél inkább Albánia déli területére tolódnak előre a hadműveletek. Az albániai események kialakulásánál számításba kell venni a fellázadt albán lakosságot is; eddig a harcba elegyedett fegyveres férfiak számát ötvenezerre teszik. Albániában dél felé vonuló csapataink ellen az ellenség a tenger felől nem intézhet támadást, az albán partok mentén a tenger széles területen dszapolt és azontúl a partvidék erdős és mocsaras. A nyugati fronton a franciák minden erőfeszítése a tőlük elvett területek visszaszerzésére hiábavaló. Nem sikerült ez nekik sem Neuvillenél, sem a Sommetól délre Fries falunál. Egy nyeri csata eredményeivel ér föl a Paris ellen intézett Zeppelintámadás. A párisiakra a támadás erkölcsi hatása borzalmas lehet. A francia főváros lakosságát régóta megkímélte a háború a közvetlen keserű tapasztalásoktól, a mostani Zeppelintámadást a Freiburgra dobott francia bombák váltották ki. A német hivatalos jelentés különös hangsúlyt helyez erre, amikor megállapítja, hogy Freiburg nyílt város, a had kedd