Világ, 1916. szeptember (7. évfolyam, 243-272. szám)
1916-09-01 / 243. szám
1916. szeptember 1.____________________________________________ VlIvAG ftííf védeni támadásunk ellenében, mint Magyarország erősségét. A mi álláspontunk — fedezi be a Steagul kommentárját, — ma ugyanaz, mint két évvel ezelőtt. Románia kockázata Sokkal nagyobb, mint a Várható nyereség. Gróf Cernin elutazott Bukarestből Bécsiből jelentik. Itteni hivatalos helyre gróf Czernin bukaresti osztrák és magyar követőnek augusztus 28-án keltezett távirata érkezett, amelyben ugyanazon a napon leendő elutazását jelenti, hogy milyen úton utazik el, arról nem tudni semmit. A bécsi román követnek a Svájcon át ihitű elutazást engedélyezték. A berlini Lokalanzeiger értesülése szerint a német kormány már augusztus 28-án,délután 6 érfakor rendelkezésére bocsátotta Bél Simon berlini román követnek az útlevelét Egyben azonban megengedte, hogy a követ még egy ideig Berlinben maradhasson. Frankfurti jelentés szerint Bél Simon román követ augusztus közepén levelet intézett a Frank- Surter Zeitung-hoz, tiltakozván a lap egy cikke ellen, amely arról szólt, hogy Románia a központi hatalmak ellen fog fordulni. Bel-diman akkor azt írta, hogy ugyan nem a „beschwichtigung“-diplomata, mégse nézheti nyugodtan, hogy túlzott, riasztó hírek kerüljenek a lapokba, amelyek csak megnehezítik a diplomáink munkáját s a román értékek árfolyamát károsan befolyásolják. A lap szerkesztősége erre azt válaszolta, hogy nagyon meg volnának elégedve, ha a tények Beldimant igazolnák. Minthogy ennek ellenkezője következett be, bebizonyosodott most, hogy a román követ még most is csak a „beschwichtigtung“-diplomata szerepét játszotta. A német sajtó a török hadüzenetről Berliniből jelentik: Törökország Romániához Intézett hadüzenetéről a Berliner Tageblatt ezeket írja: Németországban és a szövetséges országokban a hírt szívélyes megelégedéssel fogadják, mint oly tényt, amelyet biztosan lehetett várni. Magától értetődőnek látszik, hogy Románia ellen, mint valamennyi közös ellenség ellen is. Németország, Azsstínia-Magyaarország, Bulgária és Törökország szentséges népei szorosan össze fognak tartani és szlárd fegyverközösségeiést meg fogják őrizni,amely a mai napig minden nehézségen átsegítené őket, nagy sikereket tett lehetővé és továbbra is is győzelem biztosítéka marad. — A Lokalanzeiger írja: Török csapatoknak Galíciába történt küldése messze látható kifejezése volt török szövetségesünk amaz akaratának, hogy a központi hatalmaikkal vállvetve álljon ellen az entente rohamának mindenütt, ahol a politikai és a stratégiai szükségességat kívánatossá teszi. A román reménykedéseik, a Fekete tengeren túl az akadálytalan dardtanellai tajozásra irányulnak és Romániának szorosabb csatlakozása Oroszországhoz, amelynek Konstantinápoly birtoka még mindig politikai célja, ezt a kérdést előtérbe állította. Törökország felismerte, hogy hol vannak barátai. Szövetségi hűségük ez megfelel jól felfogott érdekének. — A DeutscheTageszeitung a török hadüzenettel kapcsolati embereiket –írja. A hadaráéiból azt látjuk, hogy Törökország hűsége szövetségeseihez térhetetlen, és hogy Konstantinápolyiól világosan felismerték a Románia töldüizenete által Ausztria-Magyarország részére teremtett helyzetet. Semleges vélemény az új ellenségekről "A kopenhhágai Extrab!átfed inja: Nagy hiba volna azt hinni, hogy Románia hadüze- 1etével el tudná dönteni vagy csak meg is tudná rövidíteni a világháborút, a tényleges viszonyok végzetes félreismerése volna, ha azonnak a véleménynek adnék oda magainkat, hogy a központi hatalmak meg vannak verve, vagy legalább is, mintha már meg volnának verve azért, mert tegnap öté egyyel több ellenségük van és holnap talán még egy új ellenséget kapnak. A központi hatalmaik már régóta tisztában voltak azzal, hogy a románok elött vagy utóbb ellenségeikhez fognak csatlakozni és természetesen megteltek a szükségesintézkedéseket, hogy szembeszálljanak azzal a támadással és sem Berlinben, sem Bécsben vagy Szófiában nem lehet senki vak azzal a veszedelemmel szemben, amely Görögország rémjéről fenyeget. immnwrrmum. Lord Cecil a román beavatkozásról Rotterdamból jelentik: Lord Robert Cecil külügyi államtitkár kijelentette az alsóházban, hogy a Balkánon, hála annak az előrelátó bölcseségnek, mely a szalonikii bázist megteremtette s ezzel nagy lehetőségek számára nyitott perspektívát, továbbá hála Románia döntésének, új események vannak küszöbön, melyekre nézve a kormány legközelebb az alsóházat már tájékoztathatja, de egyelőre erről bővebbet nem mondhat. — Görögországot illetőleg, — mondotta — tudjuk, hogy bizonyos idővel ezelőtt Anglia és szövetségesei kényszerítve voltak arra, hogy erélyesen lépjenek fel s bizonyos követeléseket támaszszanak Görögországgal szemben, amelyeket az ország teljesített is. Skutadisz, az akkori miniszterelnök lemondott, az új minisztériumot Zaimisz alakította meg, aki általánosan tisztelt, pártok felett álló férfiú, aki a nép és király előtt egyaránt nagy tekintélynek örvend. Ahogy én tudom, viszonyunk vele és a kormánynyal teljesen kielégítő. A jövőről ma még Bern Ryitwickiizhatom. Az utolsó erdélyi stáción Homorúd-Kőhalom, augusztus 30. (A Világ tudósítójától.) Brassó kimlésével és román kézre jutásával Hosoród-Kőhalom tett az utolsó nyilvános vasúti állomás, amely a polgári forgalmat bonyolítja le. Hoszszu kocsitáborok Rajzanak itt és még egyre érkeznek a menekülők. Hőmérőd körül mintegy 6000 székár pihen székenyekiken, szászokkal rakottan. Kézdivásárhely eleste és megszállása minden nagyobb izgalom nélkül történt. A Kézdit félre igyekvő román csapatok Gyimesnél törlik, de 27-én, vasárnnap este egy órával a hadüzenet előtt. A románaik Sósmezőn keresztül vonultak Kézdivásárhely ellen. A városi hatóságok rögtön a gyimesi letörés után értesültek a helyzetről és így idejük volt a kiürítést rendben és fejvesztettség nélkül végrehajtani. A román katonák csak Gelencén kegyetksilkedtek, ahol a székelység fegyveresen szegült a betörők ellen. Az e vidfiki székelység több selyem maga gyújtotta fel a háját, hogy még az se kerüljön az efflentségbe- i Béna. Ugyanígy tettek a gyárosok, a fa- és fa- résztestepesek is, akik mindezt felrobronotették a közelgő romén csapataik előtt. Az állatállományt úgyszólván egy szálig sikerült felhajtani a veszélyeztetett környékekről. , A románok Hilib táján könnyű sáncokt húztak, a kézdyvásárhelyi közönség gykerreit látta, a hegyen ide-oda mozgó, heverésző román katonáikat. Ma a kép vakum vel nyugodt: Mi, mfot volt két nap előtt. Akinek nagyon sietős volt a menekülés, az már úgyszólván , mind elment, a most érkezők javarésze csupa olyanokból áll!!, akiket hívatakik, üzleteik, birtokuk az utolsó pillanat eddig kötött. Ezek csöndesen beszélgetnek és minden keserűség nélkül mérlegelik a helyzetet. Az erdőgazdák a legkevésbé lehangoltak. A fatermelők és kereskedők között számtalan olyan van, akit a háborúmilliómossított meg. Ezek egyszerűen leszögezik: a háború előtt egy sárga kofferrel jöttem, most újra úgy utazom. Közben álmodtam egy szépet. A menekülők vonatán Valahol a messziből sűrű porjelleg verődik felénk, egy egészen fiatal asszony kiugrik az útra és kiabál. Azt kiáltja, hogy jönnek. A porfelhőből két tajtékos ló bontakozik ki, a lovakon porleple gyerekek ülnek. A szorosan két egymásodikig ügető, két egymással versenyző paripa úgy hozza a két kisfiút, mintha két zsokét röpítene a célba. De azért van vashatroi furcsa a két nyargaló fiúcskán: hevederhez van erősítve a lábuk. Az egyik fiú tíz, a másik tizenkét éves, Merkl Alersedes gyerekei, az édesapjuk lóra rakta őket és úgy menekülnek. Az állomás előtt várakozó asszony éleset kiált: — Ottó ide! A két ló megtörik a fiad, kedvesen köszönnek ! — Csókolom a kezét mama, a papa esőkabátja, nincs semmi baj. A vonat lassan az állomás elé húz, a menekülők felrakodnak. A legtöbb menekülőnek nincs élelme, a sok kergetőzésre, panaszra, honnan-honnan nem, előkerül a Waggon Lits fehérkabátos embere is mindenkit megnyugtatva mondj? — Kérem, van ét kérőköcsi, van élelem, mindenkit ki tudunk elégíteni. — Igen ám — mondja egy tanító-féle ember, aki négy gyermekkel, asszonnyal és sok tarka párnával menekül... Az igenámot rögtön megérti a mellette álló, sárga parolinás főhadnagy és szerényen mondja: — Nem tesz semmit kérem, majd csak megteszünk valahogyan, nagyon, szeretem a gyerekeket, nekem is ven kettő, azok mért elutaztak Csifeb®. & igy. UgysnShán seniorse marad árva, pénztelen, társtalan, a vagyoni és társadalmi lelönbségek egyikettőre kégyenítődntek. Van vacsora fa a brassói gyors még hálókocsival is szolgál, sietve lebontják az ágyakat fa elhelyezkednek a menekülők: a felső fekvőhelyen egy botfalui hivatordítok, a nővére, a felesége, két gyerek, as alrósa két sxAstx kisasszony és egy őrnagynénak a fiacskája, a földön, egy pléden ez őrnagyné. A pesti irat ok egy új elsőosztályú kocsi előtt túlontúl sokan tolongnak. Gyerekek, batyuk, bátyjak, gyerekek. Minden férfikéz ott kapadozik közöttük, körülöttük, hogy a beszállásnál segítségükre tegyen. Egy fülkébe négy kisasszonyt segít be Huszár néppárti képviselő, aki őrmesteri ruhát visel A fülkében cenfol sincs, na egyik szögletben egy Aktatáska és egy pokróc hever. Amikor a hölgyek is telepszenek, valahonnan a kocsi végéről elölt erről egy magas, elegáns, nyitottbajuszu úr és kiabál: — Mi az kérem, mi az, ki intézkedik itt? Megváltották a hölgyek a jegyet? Senki se felel, a nyitottbajuszu úr a fülke elé áll és még harsányabban kiabál: — Mondja, őrmester, maga hivatalosan utazik? Mi jogon intézkedik itt? Egyáltalán , hogy jön az üytevmikoz agy közönséget őrmester? ! — Erre a finom distinkcióra egy demokrata lap munkratássá felel: — Nem szégyenli magát ezekben a percekben iy viselkedni. Nem az őrmester közönséges, hanem. ön. , A szóváltásra összébb tömörülnek az emberek, egy ervi sikeres ur bemutatkozik a rikoltozónak, az nem mondja vissza a nevét, hanem tovább goronfeáskodik. A felháborodás hangos szavakban csattan ki fa egyéb is csattan, egy gyomkezis fiatalember inzultálja a nyitottbajuszu urat. — De kérem alással — mondja most már csöndesebben az imáált és a cvikkeres útfelé fordul, akinek nem akarta megmondani a nevét. Feléje fordulva szinte esenkedve mondja: — De hiszen a szerkesztő itt ismer engem. — Hogyne — válaszolja hidegsen az aposztrofált ur, egyszer mr megírtuk egy kellemelen ügyét. __ A szigoríts zajú pesti urat fádocziner Bélának hívják. Szzékelykocsárdon A gyorsvonat minden állomáson fiórákat áll és késő éjszaka ér Székelykocsárdra. Székelykocsárdnyi csupa kincstári asszonyok