Világ, 1918. szeptember (9. évfolyam, 204-228. szám)
1918-09-15 / 216. szám
Vasárnap Szerkesztői üzenetek Névtelen levelekre nem válaszolunk. Nem kért kéziratot vissza nem adunk. Nyomtatásra szánt bárminő kéziratot (levelet is) csak a papír egyik oldalára tessék írni. Karánsebes. Szabadgondolkodónak az olyan gondolkozó egyéniséget nevezik, akit a vallásos dolgokról átkötött ítéletében nem a tekintélyek, hanem tisztán a józan ész vezet. Ez az elnevezés először Angliában jött divatba olyan embereknek a megjelölésére, akik az egyházi kinyilatkoztatás tanán gúnyos kritikát gyakoroltak. E szabad gondolkodók csoportja azonban magát az isten fogalmában való hitet nem támadta meg. Franciaországban a szabad gondolat mozgalmát az a nyomás szorította ki, amelyet az uralkodó Egyház a szellem szabadságán gyakorolt; eleinte kisebb, majd mind szélesebb körökre terjedt ez az elmei mozgalom. Az egyházi hitnek és az egész katolikus egyházi rendszernek, olyanféle kritikájából indult ki itt ez az áramlat, aminőt Voltairenél és Rousseaunál találunk, utóbb azonban már minden vallásnak elvi tagadására és a formális atheizmusra vezetett. Az encyclopédisták: d‘Alembert, Diderot és Helvétius állottak ez irányzat élén. Németországban az orthodox egyházi irányzat új életrehozása váltotta ki a gondolat szabadságára irányuló vágyakozást, amely az 1847. március 30-ikáról kelt királyi türelmi rendeletben bizonyos jogi hátteret is nyert. A szabadgondolkodók utolsó hivatalos összeszámlálásakor, 1891-ben kb. 18—19.000 ilyen világnézetű egyén találtatott Németország területén. Hivatalos orgánumuk a Berlinben megjelenő ,Der Freidenker.“ Többi idevágó kérdésével szíveskedjék dr. Rudas Zoltán úrhoz, a „Szabadgondolat" szerkesztőjéhez fordulni (Budapest, V. Visegrádi u. 15.) V. K. Budapest. Caillauxnak, a francia radikális párthoz tartozó akkori pénzügyminiszternek a felesége 1914 március 16-ikán lelőtte Calmette-et, a klerikális „Figaro" főszerkesztőjét, mert tudomására esett, hogy ez a lap — Caillaux tehetetlenné tétele céljából — két olyan levelet akart közölni, amelyet Caillauxné még akkoriban írt az urához, amikor még Clarette felesége volt. Politikai ellenfelét a klerikális lap a magánéletébe való vájkálással akarta kompromittálni. hitel: 132. 1. Levelezőlapon jelentkezik tagul a Társaság titkári hivatalánál (Budapest, VI., Ankelköz 2) Az évi tagsági dij 36 korona, aminek fejében kapja a Társaság folyóiratát, a Huszadik Századot s a Társaság egyéb kiadványainál 25% engedményt kap. 2. A tagok jogait és kötelességeit ismertető alapszabályt tessék a jelzett titkárságtól kérni. 3. Nem hisszük, hogy sikerülne egy közös eszmei alapra az egész diákságot hozni; ez lehetetlen is, szükségtelen is. Lehetetlen, mert minden eszmei mozgalommal szemben három hatás váltódik ki: a reakció, a konzervativizmus és a progresszió; vagyis mindenkor lesznek, akik valamely kitűzött cél irányában előre akarnak haladni, mindenkor lesznek, akik a jelen gondolatvilág fennmaradását kívánják és mindenkor lesznek, akik a régibb ideálok visszatértéért lelkesednek. És szükségtelen is az ilyen teljesen egységes tömörülés, mert haladás, valódi haladás csak ott lehet, ahol ellentállás, súrlódás is van (gondoljon a gőzmozdonyra és a sínpárra!) s a szikrát is csak a kovának és az acélnak az összeütődése csiholhatja ki; a kova elkopik, az acél kifényesedik, de a szikra tüzet kelt, amely melegít vagy gyújt, aszerint, hogy minő körülmények közé kerül. Figyelmébe ajánljuk különben, hog közelebb egy gyűjteményes kötet kerül ki a sajtóból „Diákproblémák" cílen, amelyben egész sor közéleti férfiú nyilatkozik a diákkérdésről s bizonyára lesz ott majd az ön által felvetett kérdésről is szó. Kalypso 30. 1. ASzabadgondolkodók Egyesületének működése — tagjai legnagyobb részének hadbaromlása miatt — a háború alatt szünetel. Tagjai a „Kultúra és Haladás" c. társaság köré tömörülnek, amely a „Szabadgondolat" c. folyóiratot adja ki. Szerkesztősége: Budapest, V., Visegrádi u. 15. Írásbeli megkeresések (tehát tagság iránt valók is) ide címzendők. 2. A „Szabadgondolat" augusztusi száma cenzusnehézségek miatt csak most jelenhetett meg. 3. Szíves sorait a Világ szerkesztősége köszöni. 4. A „Szabadgondolatot" illető minden megkeresést dr. Rudas Zoltán intéz el (d. u. 3—6. tel. 31—08). S. M. mérnökhallgató, Léva. Szives figyelmeztetését köszönjük s a jövőben hasznát vesszük. Hiúság. 1. A pointjét ezúttal nem hozta jól ki. Egyébként színes, meleg stílusa van. 2. Bizony ilyen állítólagos Tolsztojt (nem ismertük T.-nak ezt a tulajdonságát !) nem tudnánk megnevezni. Képzelje el, hová jutna az a szegény ember ! De próbálja meg talán az Athenaeum valamelyik újabb regénykiadó vállalatánál. Tudtunkkal ott lelkiismeretesen foglalkoznak a kéziratbírálattal. 3. Nem feltétlenül szükséges , de higgye meg, a bíráló is ember, akit az ilyesmi már eleve hangol. Nem hinnők, hogy akadna bíráló, aki az ön kezeírásával írott regény láttára ne jönne rá az Írógép előnyeire ! V. M. Budapest. 1. A hajlam még nem jogosít fel senkit az írásra, csakis a tehetség és a tudás alkalmas erre. 2. Mozart 13 éves volt, amikor tehetségének elég szép jelét adta, de ekkor már tudott is annyit, hogy ezt a jelet megadhassa. Szóval itt is a tudás az alapkritérium és nem a kor. 3. Levele alapján azt ajánlanék, pihentesse meg írásait. A tehetség különben protekció nélkül is utat tör magának , s abban is téved, ha azt hiszi, hogy „a mi irodalmunk ma a kiváltságosak privilégiuma." Az ön korában aligha lehetnek még olyan tapasztalatai, amik ilyen kijelentésre jogosítanák. Kissé koravénnek tetszik lenni. W. M. Budapest. Előbbi üzenetünk önnek is szól. DK. 11. Csák. Olyan rendelet, mely a háborúban eltűntek vagy elesettek holttá nnyilvánítása tekintetében a fennálló jogtól eltérő intézkedéseket, könnyítéseket tesz, ezidőszerint még nem adatott ki. B. M. Csáktornya: Névmagyarosítás tekintetében nincs különbség katona és polgári egyén között. Ehhez csupán erkölcsi bizonyítvány és születési anyakönyvi kivonat szükséges, kiskorúaknál a gyám beleegyezése. A kérvény a törvényhatóság első tisztviselőjénél adandó be, a belügyminiszterhez címezve. — Erre vonatkozólag dr. Lengyel Zoltán : Magyar névkönyv táma .munkája, szép magyaros nevek jegyzékével kimerítő felvilágosítást nyújt. B. Mária: Pápa. A levelében említett ingatlanban mindketten, Ön és mostohaöccse egyenlően örökölnek. A követendő eljárás tekintetében csupán azt ajánlhatjuk, hogy forduljon egy olyan ügyvédhez, aki az ingatlan bíróságának székhelyén lakik, mert az ön esetében kettős hagyatéki eljárást kell lefolytatni. — Amennyire az Ön előadása kimerítő, véleményünk szerint a haszonbérlet nyomban megszüntethető a legközelebbi gazdasági év végére és a bérlőtől a hátralékos bérösszegek, illetve a természetbeni bér ellenértéke szintén követelhető. Vak katona felssége. A kiadott rendeletek értelmében minden katonai hatóság, intézmény stb. tartozik a megvakult katonákról kimutatást küldeni az Országos Hadigondozó Hivatalnak, amely róluk a továbbiakban gondoskodik. A vak rokkant — hacsak megélhetése másképpen nem biztosítható — utánkezelésre és oktatásra a „Vak Katonák Intézetébe" kerül. Itt meglehetősen változatos és tág tér kínálkozik kiképzésére és ez alapon exisztenciája biztosítására. (Ipari: kefekötő, szőnyegszövő, kosárfonó, köszörűs, stb.) Mihelyt a vakot az intézet felvette, részesül az u. n. kamatosztalékban. A hivatal ugyanis a vakok részére gyűjtött összeg kamatait kiosztja az intézetébe felvett, illetőleg ott nyilvántartott rokkantaknak egy kulcs szerint, amely a családtagok számán alapszik. Kiképeztetése után a vak az alapból megfelelő — a szükség szerint változó, de eléggé tekintélyes, néhány ezer koronányi — összeget kap berendezkedésre. Ezt megkaphatja azonban oly hadivak is, aki — bármi okból — nem tanult ugyan a Vak Katonáik Intézetében, de bizonyos összeggel megteremtheti exisztenciáját — pl. ház-, földvétellel; ez esetben azonban feltétel, hogy az ingatlant „Hadihitelek“-ké minősítsék a telekkönyvben. Ennek a bejegyzésnek a célja az, hogy az ilyen teleik csakis a Hadigondozó Hivatal engedélyével legyen megterhelhető s igy a vak és családja érdekében történik. — Férje esetében leghelyesebb volna azt a megoldást keresni, hogy kis ingatlanukat a fentiek szerint tehermentesítsék és ő maga képeztesse ki magát valamely iparban — vagy, ha erre nem képes, kérjen pl. trafikjogot. Erről éppen vasárnap adtunk felvilágosítást .,Rokkant katona" című üzenetünkbe®. Mindenesetre célszerű közvetlenül a Vak Katonák Intézetéhez fordulni, akár levélben is (II., Debrői ut 15.) vagy személyesen. (TJ.) A. II. Debreczen. A hadvezetésér? csak az exhumálásra ad engedélyt, ha a sir haditerülerten van. A halottban,raszás Ugye nem tartozik oda. Különben Magyarországon nincsen krematórium. Sah. A. Szeged. Az illetőnek nem kell okvetlenül visszanőnie, künn is megtelepedhet. Erdélyi. A tartósan szabadságolt tisztviselőnek jelentkeznie kell hivatalfőnökeinél és ha ott is szabadságollak, akkor nem kell bivataloskodnia. Panni előfizető. 1. Kérését csak szolgálati után felettes parancsnokságánál adhatja elő. 2. A cenzuranehézségek miatt ezidőszrint a politikai cikkirástól tartózkodik. H. J. Szarvas. 1. A legtökéletesebb természetese® a Toussaint - Langengheidt-féle, ha van elég türelme hozzá.. Ma már kb. a 70-ik kiadásnál tartanak; az ára kb. 35 Mk. A „Világ" könyvosztálya is beszerezheti Önnek ezt a levélformájú francia nyelvtant. 2. Ha a keleti (balkáni és törökországi) kereskedő- Molnár Ferenc: Andor Molnár Ferencnek van egy kis eroquis- ja — vidám kis tréfa, melyből mindössze annyi maradt meg bennem, hogy a fiatal író csemete éjszaka későn jön haza s apja, az öreg Weisz, azzal az indiszfcrét kérdéssel fordul hozzá: — Az a Mikszáth is ilyenkor jár haza? E vidám mókában, s ezekben a tulajdonképpen jelentéktelen szavakban azonban van valami, ami súlyos és mély — majdnem tragikus hangzású. Nem hérosz az öreg Weisz, aki fiának iróambiciójából csak annyit lát meg, hogy az apai ház kispolgári rendjétől eltérően későn jár haza s nem hérosz a fia sem, aki a kezdő iró makacsságával valóban szükségszerű koeficiensnek érzi a hajnali hazajárást — s e vidám mókában e két nem hérosz között mégis van valami, ami jelentékeny és fájdalmas üszeütközésekrőlbeszél. A kis bourgeois rend és vele szemben azok, akik valamiképpen az életük, a mesterségük a vágyaik ösztönzésével kiszakadnak vagy legalább is ki próbálnak szakadni belőle. Molnár Ferenc új regénye az „Andor11, a maga masszív alapjával, széles elgondolásával és nagyméretű építkezésével mégis szoros rokonságot tart ezzel a kis croquis-val. Itt persze nem az éjszakázó szeszélyről s vele kapcsolatos holmi apróságokról van szó, hanem az élet nagy és valóban tragikus dolgaiban mégis csak ezekről a nagy elszakadásokról, bourgois rendről és tékozló fiukról, akit el akarnak szakadni, de véglegesen nem tudnak és fájdalmas gyötrődések között bele- pusztulnak. Mert Andor sem tragikus hős, épp oly kevéssé az, mint ama bizonyos kezdő író, s a vergődésében, a tehetetlenségében, a feltörő szentimentalizmusában gyakorta van valami, ami megmosolyogni valóan emlékeztet erre a fiatal író figurára, de lágy sorsa a tragikusba vetődik, hogy nagyvárosi kalandozások és nagybanélések után egy pisztolygolyó oldja meg végleg összeütközéseit, —mindez olyan valóságos és természetes. Andor, egy fiatalember, történetesen jómódú, de tipikus polgárcsaládból való, melyben az éjszakai későn hazajárás valóban komoly életrontás és rend ellen vétő bűn. S Andor, e nagyvárosi — mondjuk budapesti fiatalember — megmámorosodottan mindattól, amit a nagyváros a fiatal mohóiságinak adni tud, minden különösebb másra hivatás, tehetség és hajlandóság nélkül, ki akar szakadni abból a világból, amelybe beleszületett, amelyben már annyira el is helyezkedett, hogy menyasszonya is van — aki ugyanebből a polgári rendből való. Mint sablonokban mondani szokás, a „nagy élet ragadja őt magával. Ám ebből a rendből, örökölt, belénevelt és megszokott dolgokból csak úgy máról holnapra kiugrani nem könnyű dolog még azoknak sem, akiket súlyos és elhatározó dolgok visznek át ebbe a másik világba, hát még ha csak arról van szó, amiről e különben nagyon szimpatikus Andornál, hogy jobban érzi magát ez olcsó előkelősködések, mulatságok és káprázatok életében, mint apja és anyja világában. Más talán a Molnárnál szigorúbban komponáló, de kevesebb fantáziájú iró — ezt az összeütközést bizonyára úgy oldotta volna meg, hogy a konfliktust magában a családban, mindez átöröklések és megszokások termőtalajában rögzíti meg. Egy csak logikus felépítésben elképzelhető lett volna úgy, hogy Andor egészen zárt körben a családjával kerül összeütközésbe, ám dokumentációnak erősebbnek érzem azt ahogy Molnár megcsinálta. E belénk rögzött dolgokat elvisszük magunkkal a családon, a legszűkebb körünkön kívülre is, s ha kiválunk ebből a körből, ezek a dolgok nem szakadnak el, hanem üldözve üldöznek, amíg csak az élet ki nem fogy belőlünk. Talán nem általánosságban van így, de Andort, a maga teljes hivatásnélkülisége és mindenkeményebb karakter nélkül valósága valósággal predesztinálja arra, hogy e hereditárius dolgok tragikusakká váljanak számára. (Elvégre a regény nem metafizika és nem követel egyetemességeket. —) Andor kiszakad a családból és ezzel együtt a polgári rendből s mindebből egész logikusan következik, hogy ez állítólagos metamorfózisától kezdve másként látja azt a nőt is, akiben eddig az életideált vélte felfedezni, alkalmasat arra, hogy egész életét hozzákösse. S Andor életének egyetlen energikus gesztusával elszakad ettől a nőtől. Abban a pillanatban valóban csak kicsinyesnek, hiúnak s a polgárkisasszonyok minden rossz tulajdonságával fölszereltnek érzi ezt a kis hölgyet Andor karakterének rajzában persze kitűnő, de a következmények szempontjából kissé fölöslegesnek érzem, hogy ebben az egész lavinát megindító akciójában is egy külső baráti ösztökélés segíti. És ettől a pillanattól kezdve ez a kicsi, súlytalan s mint utóbb kiderül, valóban egészen konvencionális asszony, Andor életének középpontjában helyeződik el, sokkal inkább, mint valaha. —■ •£, VILÁG 1918. szeptember 15.17