Világ, 1919. november (10. évfolyam, 123-148. szám)
1919-11-19 / 138. szám
2 1919. november 19. VILÁG lépni egy Huszár-kabinetbe és azt kívülről sem támogatják. Bárczy István beszélt ezután, aki kijelentette, hogy a demokraták se tartják megnyugtatónak Huszár miniszterelnökségét és azt nem is fogják támogatni. Bárczy után Kiesswein Sándor bejelentette, hogy ő ugyan jobban szerette volna, ha Apponyi lett volna a miniszterelnök, de megnyugszik Huszár miniszterelnökségében is. Most Apponyi szólalt fel és sir George Clerk megbízásából közölte a jelenlévőkkel, hogy az entente hajlandó volna elismerni Huszárt, mint miniszterelnököt. A következő szónok Andrássy volt, aki azzal kezdte felszólalását, hogy különösnek találja a keresztény pártok részéről, hogy nehézségeketgördítenek Apponyi miniszterelnöksége elé, aki egy életet töltött el a keresztény és nemzeti irány szolgálatában. Majd most már meglehetősen indulatosan folytatta. . .— Különben sem értem az egész dolgot. Mi itt tegnap abban állapodtunk meg, hogy mára „ közük velünk, hogy Friedrich hajlandó-e távozni. Igen, vagy nem. És ha igen, akkor tovább fogunk tárgyalni Apponyi miniszterelnökségéről. Erről volt szó és semmi másról. Mindenki abban a meggyőződésben ment tegnap haza, hogy, ha Friedrich lemond, Apponyi lesz a miniszterelnök. Erre ma az urak idejönnek, közlik velünk, hogy Friedrich hajlandó eleget tenni az entente akaratának, de egyben magukkal hoznak már egy új miniszterelnököt is. A mi tegnapi megállapodásunk, amelyhez én ragaszkodom, nem így szólott. Ha Friedrich távozik, nem jöhet helyére Állás, mint Apponyi. De ettől függetlenül is meghiúsítja Huszár miniszterelnökségének lehetőségét az a tény, hogy a szocialisták nem hajlandók támogatni. Lássák már végre be az urak, hogy az entente nem ismer el egy olyan kormányt, amelyben a szociáldemokraták nem vesznek részt. Andrássy beszéde a jelenlévők között nagy izgalmat váltott ki. Közbeszólások hangzottak el és mels ellenmondásokkal kísérték megállapításait. Andrássy után gróf Bethlen István szólalt fel, aki nagyjában megismételte azokat, amiket Andrássy mondott és újból kijelentette, hogy miniszterelnökségre csak Apponyi alkalmas. Most egy körülbelül kétórás vita indult meg arról, hogy lehet-e és kivánatos-e Apponyi miniszterelnöksége. Bethlen után különben maga Apponyi is felszólalt és azt mondotta, úgy látja, hogy az ő kormányelnökségének a keresztény pártok részéről elháríthatatlan akadályai vannak. Apponyinak Huszár válaszolt és kijelentene, hogy a maga részéről nem áll útjába a megegyezésnek, sőt arra is hajlandó, hogy ennek érdekében eljárjon a keresztény pártoknál. A helyzet azonban az, hogy őt egyelőre köti a minisztertanács határozata, amely úgy szól, hogy ő próbálja meg a kibontakozás megteremtését. Tekintetbe kell venni azt is, hogy a keresztény párt ragaszkodik eddigi vezetőihez és már nagy áldozatot hoztak azzal is, hogy belenyugodtak Friedrich távozásába. Ha most őneki is vissza kellene lépni, ez egy újabb megrázkódtatást jelentene a pártra nézve és esetleg azt az érzést keltené a párttagokban, hogy eltérés történt a keresztény iránytól. Most újból Apponyi szólalt fel és kijelentette, hogy miután látja, hogy a keresztény pártoknak aggályai vannak vele szemben, nem vállalja a kormányelnökséget. Huszár igyekezett megnyugtatni Apponyit, viszont Rubinek és Ereky azt hangoztatták, hogy az sem biztos, hogy Apponyit el fogja-e ismerni az entente. Erre Bethlen István szólalt fel újból és most már határozottan feltette a kérdést, hajlandók volnának-e a keresztény pártok Apponyit elismerni, feltéve, hogy ő ezek után még vállalná a kormány vezetését. Most azután kitört a vihar. Felállt ugyanis Ereky és azt mondotta, hogy tényleg helyes ennek a kérdésnek a precíz feltevése. Ő mindjárt meg is felel rá. Minden kertelés nélkül kijelenti, hogy a keresztény pártok nem hajlandók elismeri Apponyit miniszterelnöknek és ragaszkodnak ahhoz, hogy a kormányelnök az ő körükből kerüljön ki. Ereky kijelentése nagy konsternációt keltett. Apponyi izgatottan felugrott a helyéről és szemrehányó hangon mondotta: — Ez őszinte és becsületes beszéd. Azonban ezt elmondhatták volna az urak az ülés elején is és ezáltal megkímélték volna a személyemet attól, hogy három órán keresztül egy vita középpontjában álljon. Felkelt és kifelé indult. Követték elsősorban: gróf Bethlen István, gróf Teleki Pál, gróf Andrássy Gyula és Horthy Miklós fővezér. A konferencia többi résztvevői szintén kitódultak a tanácskozó teremből, de az előszobában ismét összegyűltek. Az előcsarnokban A konferencián történt eseményekről az első hírt Szmrecsányi György hozta, úgy kilenc óra tájban, az előcsarnokban tartózkodó újságíróknak. — Bárczy és Garami — mondotta — váratlan segítséget kaptak a Nemzeti Kaszinó részéről, amelynek tagjai úgy látszik nem akarnak belenyugodni abba, hogy az uralom végképp kisiklott a kezükből. Fél tíz óra lehetett, amikor Apponyi alakja feltűnt a csarnok ajtajában. — Még mindég remélem, — mondotta munkatársunknak , hogy a megegyezés létre fog jönni. Nem sokkal utána bejött gróf Andrássy Gyula is, aki a Világ munkatársának arra a kérésére, hogy mondjon valamit a megegyezésről, azt felelte: A megegyezésről semmit se lehet mondani. Rakovszky István pedig hozzátette: — Arról igazán semmit. Rögtön utánuk Horthy Miklós fővezér jött. Munkatársunk őt is felkérte, hogy mondjon valamit. Erre a fővezér, kitérően és kedvesen mosolyogva, csak annyit felelt: — Ssik a hó-Huszár Károly röviden ennyit mondott: — Én még mindig bízom a megegyezésben. Holnap megindítom a tárgyalásokat a pártokkal, amelyek úgy hiszem hamarosan eredménynyel fognak végződni. " * A konferenciáról való távozásakor Lovásza Márton is nyilatkozott munkatársunknak: — Viharos tárgyalás után is szilárdul bízom a megegyezésben, amely azt hiszem már nem fog magára sokat váratni. Apponyi távozása után Miután Apponyi, Horthy, Andrássy, Bethlen és Teleky eltávoztak a tanácskozásról, a konferencia többi tagjai is indulni készültek, mikor Hegedűs Lóránd felszólította őket, hogy ne menjenek széjjel, hanem folytassák a tanácskozást és próbáljanak maguk között megegyezni. Hegedűs felhívásának meg is volt az eredménye, az ottmaradtak ismét bevonultak a tárgyalóterembe. Itt újból Hegedűs vette át a szót és hivatkozott az ország érdekeire, amely a béke megkötését kívánja és kérte a jelenlévőket, hogy minden párt- és személyi érdek félretevésével hozzanak újabb áldozatokat, csakhogy létrejöhessen a koncentráció. ■:Szólott elsősorban a szocialistákhoz. Sok szenvedést okoztak már eddig is a munkások az országnak. Ne vegyék magukra annaka felelősségét, hogy az ő magatartásukon dől meg a kibontakozás. Kérte Garamit, változtassa meg eddigi álláspontját és vegyen részt a kormányban, amelyet Huszár akar megalakítani. Felszólalt Huszár is és kijelentette, hogy ő is csak az ország érdekeit tartja szem előtt és hajlandó a szocialistáknak a legmesszebbmenő garanciákat adni, ha segítenek létrehozni a koncentrációt. Általában Huszár nagyon mérsékelt hangú kijelentéseket tett, amelyek után Garami és Bárczy is kifejtették véleményüket és hajlandóknak nyilatkoztak Huszárral kabinetalakítási tárgyalásokba bocsátkozni. Végül is abban egyeztek meg, hogy Huszár a holnapi nap folyamán az egyes pártokkal külön-külön fog tárgyalni. A tárgyalásokat Garamival fogja megindítani. Az izgalmas lefolyású konferencia ezek után egynegyed tizenegy órakor véget ért. Sír George Clerk nyilatkozata Sir George Clerk-nak a tegnapi pártközi konferenciát megnyitó beszéde a következő volt: L'raim! Ma délutánra ide kértem Önöket, mivel az a kívánságom, hogy Önök előtt és az Önök közvetítésével mihamarabb tisztázzuk a kérdést, amely hazájukat érinti. Bizonyára tudják, hogy a békekonferencia legfőbb tanácsa engem azzal küldött Budapestre, hogy a békét közvetítsem. Magyarországra nézve szükséges a béke, ugyancsak békére vágynak a szövetségesek, de békét óhajt Európa is. Ámde a béke csak olyan feltételek mellen köthető meg, ha annak tartósságáért kezességet vállalnak. Ebben a háborúban nem csupán Magyarország szenvedett. A nyugati nagy nemzetek és az Egyesült Államok is látták a szenvedést és pusztulást, megismerték ők is a veszedelmet és fájdalmat és leírhatatlan borzalmak közepette ontották vérüket a férfiak. A nagy nemzetek elhatározták, hogy amenynyiben hatalmukban fog állni, sem egyén, sem államférfiak, vagy valamely párt olyan politikát nem űzhet, amely hasonló összeütközésre vezethetne. A szövetséges hatalmak ezért kijelentik, ha Magyarország velük békében akar élni, akkor bizonyságot kell szerezni afelől, hogy az ideiglenes kormányzatnak, melylyel ők a tárgyalásokat megkezdik, olyannak kell lennie, amely nem csupán egy nagy politikai gondolatot egyesít magában, hanem abban egyenlő arányban képviselve kell lenni az ország valamennyi érdekeltségének, vagyis egy olyan kormányzatnak kell lenni, amely a választások szabadságáért és pártatlanságáért tökéletes kezességet jelent, mivel a választásoktól függ Magyarország jövő alkotmánya. A szövetséges hatalmaknak nem az a kívánsága, hogy egy olyan kormánynak egyengesse az útját, amely a magyar nép általános kívánalmaival ellentétben áll. Az a felfogás — amint én ezt tapasztaltam — hogy a szövetséges hatalmak a keresztény nemzeti eszméket, amelyek Magyarországot lelkesítik, ellenséges megnyilvánulásnak gondolnák, teljesen alaptalan. Röviden :a kormánynak munkaképesnek kell lenni, hogy biztosítsa a szabad, pártatlan és demokratikus választást. Akármilyen nagy is egy ország pártjának többsége, a szövetségesek mégis azon az állásponton vannak, hogy az ideiglenes kormányzatban a kisebbségeknek is képviseletet kell nyerniük, ezért ez az a híd, amelyen át az elakadt Magyarország kikerülhet a kátyúból és ha kezdetben nehézségek árán is, de mégis ráférhet arra az egészséges és szilárdan megalapozott útra, amelyen a tartós békét és fejlődést elérheti. És engedjék meg nekem, hogy két súlyos tévedésre figyelmeztessem Önöket, azokra, amelyek egy nyilvánosságra került nyilatkozatban jutottak kifejezésre. Nemrég azt hangoztatták, hogya Magyarországgal megkötendő béke a szövetségesekre nézve még sürgősebb, mint az Önök hazájára. Kérem Önöket, ne ringassák magukat illúziókban. Bizonyos, hogy a béke mindnyájunkra nézve szükséges, azonban a szövetséges hatalmak viszonylag könnyebben elháríthatják azokat a kellemetlenségeket, amelyek abból származnának, hogy Magyarországgal nem kötnek békét. Ki mondhatja el ezt Magyarországról Kérdezzék meg a pénzügyminisztert, kérdezzék meg a háziasszonyokat, akik konyháik számára sót se tudnak előkeríteni. A másik tévedés abban rejlik, hogy a szövetségesek Magyarország belügyeibe be akarnának avatkozni. Ez az eset nem áll meg. A szövetségesek azonban joggal mondhatják Magyarországnak: Ha nektek szükségtek van békére, akkor ezek a feltételek, amelyeknek teljesítésével tárgyalásokat kezdhetünk — egy ideiglenes koalíciós kormány, amely számunkra a szabajd, pártatlan és demokratikus választásra nézve kezességet ajánl fel. Én mindig azon a nézeten voltam, hogy Magyarország belpolitikai helyzete és a külvilág kívánsága között megtalálhatják a közös alapot és Magyarország elismerését biztosítja egy olyan ideiglenes koalíciós kormány, amely Magyarország összességét képviseli és a béke biztosítása szempontjából is jelentősége van. Magyarország nagy néprétegének érzékenységét teljesen elismerem. Bizonyára én volnék az utolsó, aki a keresztény és nemzeti érzés ellen küzdenek. Azonban országuk történetének ezen kritikus óráiban helyesen kell interpretálni a „keresztény" és „nemzeti" szavak jelentőségét. Ez személyi áldozatot követel. Mindez azonban még sincs jelentőséggel azokra a férfiakra nézve, akik hazájukat tényleg szolgálni akarják és felelősség csak azokra hárul, akikben áldozatot meghozni nem akarnak. Hogy is fest a mostani helyzet? Magyarországnak immár három hónapja olyan kormánya van, amelyet a szövetséges hatalmak nem ismertek el. Szerda