Világ, 1920. március (11. évfolyam, 53-78. szám)

1920-03-02 / 53. szám

2­­020. március 2. VILÁG pártot és a kisgazdapártot a koncentrációs ka­binetbe szorította, nem mutakozott alkalmasnak arra, hogy azokat a nagy horderejű kérdéseket, amelyek a konszolidáció és a rend helyreállítá­­sára szükségesek, a m­egvalósításhoz segítse. . Értesüléseink szerint a keresztény pártból már­is egy mozgalom indult a kisgazdapárt gyengítésére és a keresztény pártnak egy több­ségi párttá való erősítése céljából. Az a terv, hogy a fikrt olyan változtatásokat eszközöl cí­mében, hogy az alkalmassá teszi arra, hogy a kisgazdapárt egy része hozzájuk pártoljon. Beszélnek arról is, hogy a keresztény párt né­hány tagja a kisgazdapárt néhány disszidensé­­vel együtt alakítsa meg újból a keresztény kis­gazdapártot azzal a reménynyel, hogy úgy a keresztény­, mint a kisgazdapárt nagy része részt venne, ebben az alakulatban. Ez irányban állítólag már tanácskozások is folytak, ame­lyeken a kisgazdapárt néhány vezető tagja is r­észt vett. A kisgazdapártban tisztán látják ennek a mozgalomnak a veszélyét, úgy, hogy ma már foglalkoztak is azzal, hogy miképpen lehetne ez ellen védekezni. A párt néhány tag­jának az a véleménye, hogy meg kell előzni azokat, akik keresztény kisgazdapárt címmel új pártot akarnak alakítani. Helyesnek tarta­­nák, hogy a keresztény jelszót, amint erről már több ízben is szó volt, a párt felvenné nevébe, mert értesüléseik szerint ennek követ­keztében a kereszténypártból legalább 30—40 képviselő csatlakozna a kisgazdapárthoz. A kisgazdapártban azonban nagy nehézségei van­nak e terv keresztülvitelének, mert nagyatádi Szabó István és hívei ezt nem helyeslik. Nin­csen azonban kizárva az, hogy a kisgazdapárt valóban megváltoztatja nevét, azonban nem keresztény, hanem keresztény és keresztyén jelzőt veszi fel címébe. Beszélnek arról is, hogy ezektől, a mozgalmaktól függetlenül a kisgazda­­párt haladóbb politikát követelő tagjai új film­­­ot alakítanak a kereszténypárt hasonló ér­zelmű tagjaival. A keresztény párt részéről ennek a mozgalomnak Huszár Károly áll az élén, aki hajlandóságot mutat a kisgazdapárt nagyatádi Szabó István körül tömörülő részé­vel szövetkezve szembeszállni a túlzásokkal. Mindezekről a dolgoknál ebben a pillanat­ban pozitívebb adatot megállapítani nagyon nehéz, annyi azonban már most is bizonyos, hogy az új kormány megalakításával kapcso­latban bizonyos eltolódások fognak történni a két párt erőviszonyai között. Árpi az új miniszterelnök személyét illeti, szintén a legnagyobb bizonytalanság uralkodik mind a két párton. A kereszténypárt egy része Staller István miniszterelnökségét forszírozza, amit azonban a­­ kisgazdapárt vezető tagjai majdnem egyhangúlag helytelenítettek. Szó­ volt Ráday Gedeon kormány­elnöki megbízatásáról is, ez azonban a kisgazdák ellentállásán két­ségtelen kudarcot fog vallani. Huszár Károly nem hajlandó miniszterelnökséget vállalni, vi­szont Rubinek­ miniszterelnöksége ellen a, a ke­reszténypártban hoznak fel érveket. Szívesen látnák mind a két pártban Apponyi Albertet. Nincsen kizárva az sem, hogy a kormányzó gróf Andrássy Gyulát fogja korm­án­yalakitás­­sal megbízni. Eddig­ még nincsenek eloszlatva azok az ellentétek sem, amelyek a belügyi tárcára nézve fenn­állanak. A kisgazdapárt ugyanis ezt a tárcát a maga számára követeli, viszont a ke­reszténypárt nem mutat sok hajlandóságot arra, hogy ezt a pozíciót harc nélkül átengedje. Az új kormány megalakításának nehéz­ségei közé tartozik az is, hogy a pártvezérek valamennyien tisztában vannak azzal a rettene­tes­ felelősséggel, amelyet a most megalaku­landó kormány tagjai magukra vállalnak. Tisztában vannak azzal, hogy a megoldandó problémákra vonatkozóan nincsen meg az egy­ség a most fennálló pártok keretein bel­ü­l sem és így nagyon könnyen megtörténhetik, hogy,­­— ha csak addig egy abszolút többségű kor­mányzó párt ki nem alakul —, a kormányt na­gyon könnyen leszavazzák. A legnagyobb bi­zonytalanság ebben a pillanatban az állami fő­­hatalom rendezésére vonatkozó törvény revízió­jának kérdésében van, ez a bizonytalanság azon­ban, amely e pillanatban különben az ugró­pontja az egész politikai helyzetnek, rövidesen tisztázódni fog. Értesülésünk szerint a kisgazda­­párt nagy része azon a véleményen van, hogy a revízió szükséges. Itt említjük, hogy a kereszténypárt iagjai­­■rmk kívánságára a nemzetgyűlés holnap zárt ü­lést tart. . A magyar béke Béeik­as entente válasza — A legfelsőbb tanács közbelépése az erdélyi halálos ítéletek miatt — A Tiszántúl kiürítése — Tót katolikusok tilta­kozása Pak­sban A békeérteke­zlet elé terjesztett jegyzékeinkre mindeddig nem érkezett válasz. A késedelem oka a Neygyork Hérald szerint az, hogy a magyar jegyzé­kek rendkívül kimerítően tárgyalják az e­tves kér­déseket, úgy, hogy a válasz megszerkesztése hosz­­szabb időt vesz igénybe. Egy ma érkezett neur.ity-i jelentés szerint egyébként a legfelsőbb tanács­ elin­tézte Apponyinak ms a szóbeli jegyzékét, amelyben sürgős intervenciót kért a Kolozsvárott halálraítélt magyar lisztek és polgári személyek érdekében. A híradás szerint az entente mérsékletet ajánlott a ro­mán kormánynak s az emberiesség és a békesség kedvéért mindenesetre szeretnék remélni, hogy en­nek a nyomatékos közbenjárásnak meglesz az ered­ménye. Kínosan egészítik ki azonban ezt a hírt azok a jelentések, amelyek a románok újabb jogsértései­­ről szólnak. Különösen a kiürített területeken­­ kö­vettek el a kivonuló román csapatok olyan atroci­­tásokat, amelyek egy helyütt a budapesti katonai entente-m­sszió közbelépését­­ szükségessé tették’. Késik az entente válasza LeuUlik március 1. (Szikratávirat.) A Newyork Herald korholja­ a békeértekezletet azért, hogy oly lassan adja meg válaszát a magyar ellenjavaslatra és ezzel a versaillesi békeszerződés egyes rendelke­zéseinek, különösen a Dunára vonatkozó intézkedé­seknek végrehajtását késlelteti. A magyar válasz­­jegyzékek hatalmas tömeget alkotnak, amelyekre egy hónapig kellene kidolgozni a választ. Hivatalos jelentés a románok vissza­vonulásáról A Magyar Távirati Iroda jelenti: A magyar nemzeti hadsereg csapatrészei február 28-ár Kunhe­gyest és Etyeket szállották meg. Minthogy is román csapatok a Karcag­-Kőrösb­orkolat vonattól csak március 2-án vonulnak vissza, saját csapataink elő­nyomulása eddig a napig szünetel. Hírek a Tiszántúlról Töröszentmiklósról jelentik. A nemzeti had­­sereg pénteken, 27-én tartotta Törökszentmiklósra ünnepélyes levonulását. A lakosság nagy lelkese­déssel fogadta katonáinkat- A­­lovas bandériummal ünnepi beszédekkel fogadták a bevonulókat. A ro­mánok a községházát teljesen kifosztották, beren­dezését­­feltüzelték. — fuluiszállás és Mezőtúr g köz­­ségekből a román katonaság 29-én vonult ki. A megelőző pénteken és szombaton a románok ebben a­ két községben nagymennyiségű baromfit, tojást és­ malacot harácsoltak össze. A kisújszállásiak táviratilag Szolnokra­­ fordultak ,segítségért, mire vasárnap reggel egy francia, ezredes érkezett Dim­it­­rescu­ tábornok kíséretében Kisújszállásra.. A bi­zottság­­meg­­logja álla­pítani a román rablások ál­tal okozott károkat és megakadályozza, a további erőszakoskodásokat.­­A ■ • Szolnokról táviratoztak: Báró Lehár ezredes hadosztályparancsnok a Tiszántúl kiürítéséről a következőképp nyilatkozott: A Tiszántúl kiürítése rendben folyik. Az entente-tal együttesen meg­állapított intézkedéseket a legszigorúbban megtart­juk. Hadpanancsot adtam, melyben utasítottam az egész tisztikart, hogy minden atrocitástól, val­lási üldözéstől és személyi bántalmazástól tartóz­kodjanak. Ezért minden tiszt a rangjával felelős. A Tiszántúlon nagy élelm­iszerkészteseket találtak, amelyeket a polgári lakosság számára lefoglaltak. Az ezredes a szolnoki­­Tisza-hidat elzáratta a pol­­­­gári forgalom elől, a Tiszán pedig ö összelugdos­­tatta az összes csónakokat, hogy ily módon az aradi árdrágítók,­­álsurranását megakadál­yozza. Azokra a Budapesten elterjedt hírekre vonatkozó­lag, mintha a­­ románok kivonulását a tiszántúli vidékeken pogrom követné, kijelentette az ezre­des hogy mindebből egy szó sem igaz és az erre vonatkozó híresztelések minden alapot nélkü­löző fantasztikus hazudozások. Szolnokról jelentik: t­ippith István szolnoki kormánybiztos-főispán a Tiszántúlon foganatosított intézkedésekről a következőket mondta: — A Tiszántúlon a románok kitakarodásával automatikusan helyreáll a rend. A közigazgatási tisztviselők mind nőtt elfoglalták hivatalukat, a csendőrök felfegyverzése folyamatban van. Min­denütt a legteljesebb rend és nyugalom uralkodik. A politikai szervezkedés is megindult, két kerület­nek már jelöltje is­ ven. A románok­érttal okozott károkat most h­in­t össze. A Gabonagyűjtő szol­noki kirendeltsége vizsgálóállomást állított fel, amely a tíz kilón felüli élelmiszermennyiséget mindenkitől elkobozza.­ ­ A tót kérdés az entente előtt­ i Bécsből jelenti tudósítónk. A Mittagspost í­gy értesül a bécsi entente-körökből, hogy a tót autorux­­mista mozgalosró vezérei néhány nap előtt memoran­­dium­ot tudotk át a nagykövetek konferenciájának, amelyben ezek a tót megyék visszakapcsolását kérik Magyarországhoz, mert a magyar kormánytól igé­­relet kaptak arra nézve, hogy a tót nép teljes sza­badságot kap kulturális és gazdasági fejlődésére. Egyidejűleg gróf Apponyi Albert is átadott egy ilyen tartalm­ú jegyzéket a magyar békedelegáció nevében. Az entente mérsékletre inti Romániát ! Neuilly, március 1. (Szikratávirat.) A Newyork Henric értesülése szerint a nagykövetek tanácsa elhatározta, hogy azoknak a magyar tiszteknek és polgári egyéneknek ügyében, akiket a románok a megszállott területen halálra ítéltek, mérsékletre hívják fel a román kormányt. A Humanité a román reakcióról­ ­­ent. március 1. A Humanité február 21-ik­ szám­a borzalmas adatokat közöl a román reakció garázdálkodásáról. A lap szerint a politikai elítéltek száma m­eghe­ladja a százezret. A haditörvényszékek ezerszámra ítélnek el ártatlan embereket. Nemrégen nyolc gyermeket ítéltek el összesen 96 esztendei fogházbüntet­és­re- Aki nincs megelégedve a román okkupációval, egyszerűen beledobják a Dnyeszterbe. Inculet és Cingareanu miniszterek kijelentették a piurláínertfleten, hogy büszkék ezekre az eseményekre.­ A magyar foglyok ezerszámra pusztulnak el a hóban, és fagyban. A kormányt rövid idő múlva katonai diktálns váltja föl Avarescu tábornok elnöklésével. Felsőbb körökben­ forradalom kitörésétől tartanak. (MfI) A franciák kivonulása Szegedről Szegedről jelentik. De Tournadrc■ tábornok, szegedi városkormányzó a város fölötti impérium­d ma "március elsején átadta a magyar polgári és kattánThatóságoknak. Ez alkalommal hirdetményt tett közzé, amelyben köszönetet mond azoknak, akik parancsnoksága gyakorlásában támogatták és segí­­tették abban, hogy a lakossággal érintkezzék, meg­ismerje szükségleteit, hogy a szegények nyomorát enyhítse, a pártok izgatottságát lecsillapítsa és a zavargásokat megakadályozza. Ők is hozzájárultak ahhoz, hogy Európa Ma­gyarországot józannak, mérsékeltnek, humánusnak és igazságosnak lássa. Franciaország nem érdekelt fél Magyarországon, soha sem kiránt egyebet, csak azt, hogy Szegedet a bols­evizm­ussal szemben meg­védje., Ugyanúgy meg akarta kímélni a várost oly megszállástól, a­m­­el­y bizonyosan súlyosabb lett volna a francia megszállásnál Midőn­­ elhagyom a várost, éppen Magyarország érdekében kívánom, h­ogy a franciák távozása ne szolgáltasson alkalmas erőszakosságokra. A magyar hatóságok, amelyek ■Európa és a­ történelem előtt felelősek Magyarország méltóságáért, bizonyára elejét fogják tudni venni néhány exvitált egyén bűnös űzelmeinek. Szerencsét kívánok Magyarország talpraállításához. "Ez az or­szág még túl szerencsétlen, semhogy hidegvér­rel gondolkodhatnék, de a ma­jdan idők múltán­ rá fog jönni arra, hog­y mik voltak az­­elhibázott kezdő lé­pések és meg fogja szívlelni, a nagy Deák Ferenc szavait: „Nem háborúskodásban, hanem alattvalói­nak békés együttélésében és megelégedettségében rejlik egy ország boldogulása de Tournadre. A tábornok tudatta a kormánybiztossal, hogy az impériumot a francia megszálló csapatok hét­főn­­délelőtt adják át a magyar­ hatóságoknak. Ő né­hány napig marad Szegeden, de ő csak mint magán­ember. A főispán Szeged város közönsége nevében megköszönte a tábornok figyelmességét és előzé­kenységét s kérte, hogy ha csakugyan Budapestre helyezik, gondoljon továbbra is Szeged lakosságára. Tót Katolikuták memoranduma a párisi v érsekhez Bernből táviratoztak. Az Unita Catholica sze­rínt Jdhlicska és Kmoskó a tót néppárt nevében Amette párisi bibornokhoz memorandumot intéztek, melyben kérik az egyházfejedelmt, hogy a cseh uralmi háború alatt nyögő tót nép rettenetes sorsá­nak enyhítése érdekében lépjen közbe a legfelsőbb tanácsnál. . . ' _____ . ’ ’’ ■ Kedd Figyelmeztetés! kárt okoz magénak, ha ara­nyat, ezüstöt, silalm­ált gyöngyöt, ékszert, ulad, mielőtt Fischer Yastversk céghez Dom­­oríus Budr.pest, Baross*utca 75 Legma­gasabb árat fizetünk, fl­ossra jövünk

Next