Világ, 1920. október (11. évfolyam, 232-258. szám)

1920-10-22 / 250. szám

3 1920. október 22. VILÁG mit és mennyit vesztett az elmúlt tizenkét hónap alatt. Erre zár szót vesztegetni, ezen a ponton teljes és tö­kéletes az egyhangúság a zeneértők között. Nem akar­juk felsorolni az elbocsátottaknak különös lajstromát és nem akarjuk felsorolni azt a még sokkal különösebb lajstromot, amely az újonnan szerződtetett tagok ne­veit írja össze és amely legfeljebb arra garancia, hogy az idei évadban nem lesznek kellemetlen és kínos próba­fellépések, nem lesznek azért,­­mert az ilyen veszé­lyes énekeseket és énekesnőket szerződésekkel fegyve­rezte le az Opera igazgatósága. Nem akarjuk felidézni a közelmúlt furcsa epizódjait és incidenseit, nem akar­juk fokról-fokra követni azt a művészetileg destruktív hatást, amelyet a politika térfoglalása gyakorolt az Opera művészi stílusára, csak éppen fájdalmas re­­zignációval gondolunk vissza arra az időre, amikor szép operaelőadásokról beszéltek Budapesten és nem operai botrányokról. (Törlés) Nekünk is volt egyetemünk, mint Bécsnek, ne­künk is voltak tudósaink A budapesti egyetemen ta­xiink is voltak tudósaink. A budapesti egyetemen ta­tévi tanszékéről fejtette szét a középkori magyar jog­fejlődés folyamatát Hajnik Imre, a budapesti egye­­temnek volt­ tanára Salamon Ferenc, a szélestudású, világos érvelésű publicista és a szempontokban gazdag,­ alapos historikus, aki először derítette fel a magyarországi török hódoltság valódi történetét. A­ bu­dapesti egyetemnek volt a geográfia tanára Hunfalvy Pál, itt tanított esztétikát Greguss Ágost és a nemré­gen elköltözöttek között volt büszkesége egyetemünk­nek Eötvös Lóránd. Nem folytatjuk a seregszámlát, a­ nagy nevek felidézését, csak megállapítjuk azt, hogy ezek mind és társaik eltértek egymástól egyéniségük­ben, eltértek egymástól munkaterületük tekintetében, azonban mégis testvéri rokonságot tartottak egym­ás­­­sal, mert kivétel nélkül mindannyian nem csupán a tudomány módszereit képviselték klasszikus tiszta­sággal, hanem a tudomány becsületét, a tudomány em­bereinek köteles bátorságát, a tudomány politikától érintetlen világfelfogását is. Volt a nagy tanárok kö­zött nem egy, aki a miniszteri székből lépett a ka­tedrára és a­ miniszteri székbe tért vissza újba­. Azonban a­ tudomány és a­ politika demarkációs vonalát nem lépte át egy sem közülük, a tudomány etikája szent volt mindannyiuk előtt. Ezekre a tanárokra és még kisebb társaikra is büszkék voltak és büszkék le­hettek a márciusi ifjak, mint ahogy ezek a tanárok büszkén, gondoltak a márciusi ifjakra. A márciusi ifjaknak és tanáraiknak egyeteme ma használt volna Magyarországnak, sokat használt volna, talán annyit, mint amennyit a bécsi egyetem használt Ausztriának. De hol vannak a márciusi ifjak és hol porladnak ta­náraik . . . A magyar pénzügyminisztert megértenénk, ha osztrák kollegájának példáját követve, szintén fa­nyarul mondaná, hogy az egyetem kiadásait nem le­het törölni a költségvetésből, mert az egyetem megvan. Amit az egyetemi fiatalság vétett Magyarország eltén, vagy azért az egyetemi fiatalság nevével vissza­élve vétettek a magyarság jövője ellen az egyetemre betolakodott idri­cu elemek, azt jóvátenni többé nem lehet. (Törlés) De sokkal kevesebbet ártana a magyar kultú­rának és Magyarországnak, mint amennyit árthatna egy olyan opera, amely az 1020. év egyetemi fiatalsá­­gáról vesz példát kultúrpolitikájában. Megtámadták a tanácsnok­ választást Dr. Lakics Elemér tanácsjegyző ma panaszszal­­tá- ta adta m­eg a lgutóbbi tanácsválasztást. A panaszos beadványaim, amr­lyet Sipőcz Jenő polgármester holnap­után terj^^^t határozathozatal céljából a közigazgatási bírósághoz, azt kéri Lakics, hogy a bíróság semmisítse meg a tanácsnokválasztó rendkívüli­ közgyűlés határo­zatát és írjon ki új pályázatot és új választást. Kérése megokolásában elmondja, hogy a tanácsnokválasztó rendkívüli közgyűlésen megsértették a szavazatok­­tit­kosságát, mert az egyik párttitkár által megjegyzett szavazólapok kerültek forgalomba. Második indoka a panasznak, hogy noha 14 jogi­ képesítésű tanácsnoki állásra írták ki a pályázatot, a­ közgyűlés mégis csak tizenkét jogi képesítéshez kötött tanácsnoki állást töltött be. A harmadik indok pedig az, hogy a tanács­nok-főjegyzői állásra nem írtak ki pályázatot, noha a tanácsnok-főjegyzői állásnak tanácsnoki állássá való átminősítésére vonatkozó törvényes határozat nincsen. Itt jegyezzük meg, hogy hír szerint a holnapi nap folyamán Lakics Eleméren kívül mások is panaszszal élnek a tanácsnokválasztás ellen. Lakics Elemér bead­ványa a tanács tagjainak körében érthető izgalmat kel­tett, annál is inkább, mert jogászok biztosra veszik a tanácsnokválasztás megsemmisítését. Természetesen l­i­­kics beadványa érdekes komplikációkat fog előidézni, így például a jegyzőválasztás egyelőre függőben marad addig az ideig, amíg a közgazgatási bizottság dönt a tanácsnokválasztás dolgában. Ha a közigazgatási bíróság csakugyan megsemmisíti a választást, akkor elölről kezdődnek a korteskedések és az izgalmak, a jelölési értekezletek és a nézeteltérések. Addig persze a város­házán nem dolgozik senki. A polgármester, aki ma is körlevelet adott ki a korteskedések, a voksgyűjtések ellen és a munka újrafelvétele érdekében, persze nem tehet arról, hogy a tisztviselők nem dolgoznak. Sokkal erősebb és gyakorlottabb polgármestereket is zavarba hozott volna egy ilyen akadályokkal megcifrázott vég­nélküli tisztújítás. A legmulatságosabb a dologban az, hogy a közigazgatási jog tudósai szerint dr. Kemény Géza tanácsnok-főjegyző, akit a kijelölő választmány nem akart­ jelölni, még mindig tanácsnok-főjegyző, mert a közgyűlés nem választott helyette új tanácsnok­főjegyzőt. Erre az állásra nem is írt ki pályázatot. De ha kiírta volna is a pályázatot a tanácsnok-főjegyzői állásra, a közgyűlés akkor sem tölthette volna be ezt az állást, mert a fővárosi törvény novellája világosan megmondja, hogy a tisztviselő választ­ásokat az új tör­vényhatósági bizottság megalakításától számított 1­0 napon belül kell megtartani. Az a bizonyos 40 nap pedig már rég elmúlt, amikor a közgyűlés­ a tanács tagjait megválasztotta. Hogy a két jogi minősítésű t®­nácsnoki állásnak műszakivá való átszervezését is meg­fellebbezték és hír szerint a belügyminiszter honorálni is fogja a felebbezők érveit, erről már irtunk (Törlés) Imponyi akciója Gróf Apponyi Albert a mai napon­­nyilatkozatot tett, amelyben bejelenti akcióbalépését. Politikai körök­ben egyéb nagy fontosságú kérdések melett leginkább Apponyi nyilatkozata volt a beszéd tárnya és általá­nosságban meg lehet állapítani, hogy Apponyi elhatá­rozása minden vonalon örömet és megéljed­ést keltett. Apponyi nyilatkozata következőképp hangzik: — Nagyon tartózkodóan viselkedtem az utóbbi idő­ben azért, hogy az uj erők vezessék az ügyeket és ak­ciójukat semmiképp sem akartam zavarni. Azonban közéletünk olyan jelenségei nyomulnak elterbe, am­ey­­yek lehetetlenné teszik, hogy mint lelkiisz^eu^^m­­zasi és nemzetgyűlési képviselő eddigi passzivitásom­ban megmaradjak. Nagyon természetes, hogy ha ak­cióba lépek, azt a legtökéletesebb objektivitással és a személyi szempontok kizárásával fogom tenni. A nyilatkozat keltette hangulatban megindult a kombinációk áradata, amelyek között ott szerepel, hogy Apponyi pártot alakít. (Törlés) (Törlés) Szám szerint sorolták fel a képviselőket, akik Apponyi pártalakításában részt fognak kérni ma­guknak. Ezzel szemben gróf Apponyi Albert szükséges­nek tartotta az M. I. I. útján a következő nyilatkozat közzétételét: .­­. Senkivel sem tanácskoztam, csak egyszerűen azért tettem meg nyilatkozatomat, mivel kötelességem­nek tartom, hogy ha bizonyos bajokat látok, először magukra a bajokra mutassak rá és azután azoknak orvoslására. Kötelességemnek tartom alkalomadtán megfelelő formák mellett ezekről nyilatkozni. Semmi­jéig pártbontásra vagy pártalakít­ás­ra kísérletet nem tettem, egyszerűen a magam egyéni gondolkozását fe­jeztem ki. Úgy tartom, hogy nemzetgyűlési képviselő vagyok és olyan politikai nyilatkozatokat, amelyek kritikai természetűek, a nemzetgyűlésen fogok tenni. Apponyi újabb nyilatkozata után is kétségtelen hogy akcióját a nemzetgyűlés komoly elemei feltétlenül szük­ségesnek tartják és örömmel veszik, hogy újra akcióba lép és elfelejti, hogy annak idején bizonyos politikai kö­rök magatartása elkedvetlenítette. A Világ információi szerint gróf Apponyi ebben a pillanatban tényleg nem foglalkozik pártalakítási tervekkel. Olyan politikus azon­ban, aki Apponyihoz közel á­ll, erre vonatkozólag a kö­vetkezőket mondotta: •*— Semmi értelmük azoknak a híreknek, amelyek azt mondják, hogy Apponyi akcióját pártalakítással kez-­ dené. Természetesen el fogja mondani a maga véleményét a legfontosabb kérdésekben és nem lehet kétség aziránt, hogy­ Apponyi óriási tekintélye sok dologban komoly­­eredményeket fog előidézni. (Törlés)­­Apponyi jövő vasárnap részt vesz a székesfehérvári városi képviselőtestület díszközgyűlésén és valószínű­­leg ezt az alkalmat használja föl első politikai meg­nyilatkozására. A kormányzópárt mai értekezletén különben el­simultak azok az ellentétek, amelyek az utóbbi napok­ban mutatkoztak­­ " . A tőke ratifikálása kérdésének előnyomulása nagy befolyást gyakorolt arra, hogy épségben maradt a párt egysége. Emellett úgy látszik, a Landau-eset tövisét is sikerült kihúzni, mert a pártértekezlet nagy megelégedéssel fo­gadta Sréter miniszter nyilatkozatát. A pártértekezle­ten hosszú, az éjszakába benyúló vita volt a gabona, kontingens megállapításáról. A kisgazdák egész sora szólalt fel ebben a kérdésben és Vass József közélel­­mezési miniszter adott nekik megnyugtató információ­kat. Erről a kérdésről nagyatádi Szabó földmivelésügyi miniszter a következőket mondta a Világ munkatár­sának : — Barátságos megbeszélés volt arról, hogy a gaz­dákat hogyan lehet kárpótolni az igénybevett gabo­náért. A gazdáknak az az álláspontja, hogy­­bizonyos mennyiségnek ötszáz koronáért való igénybevétele után a fennmaradó gabonájukat drágábban adhassák el. Mindez természetesen pénzkérdés, pénzünk pedig­­na­gyon kevés van. (Törlés) Triffén fellez­ett Venizelosz elren A bécsi Telegraf jelenti Parisból. Gunaris volt gö­rög miniszterelnök, Konstantin volt király híveinek egyike Svájcból Athénbe érkezett. Megérkezése alkalmá­ból a kikötői városrészben leirhatatlan jelenetek fár­vei ellentüntetést próbáltak rendezni, 40 százával a tengerbe lökdösték őket. A katonaság beavatkozott ugyan, de vonakodott a tömegre lőni. Sok házat meg­rohantak, kifosztottak és elűzték belőlük Venizelosa szódtak le. Százezrekre menő néptömeg gyűlt össze a , hiveit. Arra is történt kísérlet, hogy Venizeloszt meg­­parton és tomboló tetszéssel,, üdvözölte. Venizelosz ki­­fogják, de ez nem sikerült. A párisi Excelsior azt írja, hogy Konstantin volt gö­rög király visszatér Athénbe, hogy a görög trónt új­ból elfoglalja.­ Venizelosz energiájának és diplomáciai ügyességé­nek köszönheti Kréta egyesítését Görögországgal, és a világháború konunktúrájának kihasználásával Venize­­losz teremtette meg Nagy-Görögországot, miután francia segítséggel megfosztotta trónjától Konstantin királyt, a semlegesség politikájának képviselőjét. Azonban Ve­­nizeloszt nagy érdemei és nagy sikerei ellenére rendkí­vül népszerűtlenné tették politikájának diktátori mód­szerei. Venizelosz rendkívül erőszakos volt az ellen­zéki politikusokkal és az ellenzéki újságírókkal szem­ben, százával vetette börtönre politikai ellenfeleit és kíméletlenül nyomott el minden kritikát. Venizelosz politikai metódusainak eredménye gyanánt erősödött meg Görögországban az a mozgalom, amely Konstantin király visszahívását t­űzte ki céljává és megnyerte a­ hadsereg egy részének támogatását. Engia bojkottálja­ az angol parlamenttől kapott alkotmányt IzélAndiából egyre újabb jelentések érkeznek zavargásokról. Két vonatot kisiklattak, aminek követ­­keztében­ 13 ember életét veszítette, 15 megsebesült. A sztrájkjárvány még mindig tart, a posta, gázművek és villanymű­vek alkalmazásai hetek óta sztrájkolnak. Az indiai sinnjeinek a „Temps" jelentése szerint el­érték azt­, hogy az indiai választók legnagyobb része nem fog résztvenni az új törvényhozás megválasztásá­ban. Ez a­ nozgaloMS átterjed Ceylonra is. Az indiai nemzeti kongresszus elhatározta, hogy bojkottálja a re­formokat, amelyek­ teljesen elégtelenek és reakciósak. Chicagóból jelentik: Josip Titzpatrick, a népszerű ír munkásvezér az angol áruk világbojkottjának csinál propagandát. A blokádot tengerészek és kikötő munkások sztrájkja vezetné be. A munkásokat felszó­lítják, hogy ne vásároljanak­­Angliában gyártott árukat és kerüljék azok­all az üzleteket, amelyek brit árut hoznak forgalomba. A bojkott oka az angol kormánynak a cortei polgármesterrel szemben tanúsított maga­tartása. Az indiai, egyptomi és kínai munkások megadták hozzájárulásukat. Az angol parlament tudvalevőleg néhány hónappal ezelőtt szavazta meg azt­­a törvényt, amely alsóházat, és felsőházat ad Indiának. A törvényjavaslatot mint indiai alállamtitkár Lord Sinho képviselte, aki előzőleg Anglia egyik békedelegátusa volt. Sinho az első hindu, aki tagja lett az angol kormánynak. Azonban az indiai alkotmány ellen hármas kifogása volt az indiai nacio­­­nalista pártnak. India férfilakosságának alig négy-öt, 1 százaléka kapott választójogot. Az indiai felsőház tagjai­­­­nak többségét a király nevezi ki és az indiai parlament hatásköre több tekintetben nagyon korlátolt. Ilat hét előtt a new-yorki dokkmunkások már ki­­■ mondották az angol kereskedelmi hajók bojkottálását,­­ de a bojkotthatá­rozatot nem sikerült érvényesíteni. A zürichi jegyzés és az aprópénz Egy­estilap munkatársa beszélgetést folytatott ma Korányi ifiá fyivminiszterrel több aktuális pénzügyi kérdésről, amelyek során a miniszter először is a korona zürichi árhanyatlásáról nyilatkozott, melyet ga­zdaságilag megokol­atl­annak tart , azt tisztára politikai okoknak tulajdonítja. Általában abszurdumnak tartja, hogy a zürichi árfolyamot veszik alapul, ahol egyáltalában nincs magyar koronában forgalom. Ta­­nulmányoztatta a dolgot és most akar vele foglal­kozni. Az Osztrák-Magyar Bank felszámoló-bizottsági tagjaival nem tárgyalt, csak a szokásos ismerkedő látogatásokat tette meg. Az aprópénzhiányon úgy segítenek, hogy a posta­­takarék pénztár kapott megbízást egyelőre 10 és 20 filléres papirospénz kibocsátására, ezzel tehát fölösle­gessé lesz az, hogy egyes városok bocsássanak­­ ki aprópénzt. A pénzügyminiszter elmondta, h­ogy legközelebb tárgyalás alá kerülnek: a pénzintézeti központról szóló törvényjavaslat,­ a dohánybírságok felemeléséről szóló javaslat és most a széntermelés fokozása érdeké­­ben készül egy javaslat. A földbirtokreformmal kap­csolatos pénzügyi intézkedésekről kijelentette, hogy a törvényj­avaslatban csak a tehermegosztásról és a jelzálogkölcsönökről van rendelkezés. A megváltásra és lebonyolításra nézve most csak olyan intézkedések vannak, amelyek a mai helyzetben végrehajthatók. Az aprópénzkérdésre vonatkozólag dr. Gerlóczy, a postatakarékpénztár vezérigazgatója mondotta el, hogy a tárgyalások befejeződtek (Törlés ) A rövid szok­nyát az amerikai választóiéi törvény parancsoló módon elő­írja. Az amerikai nők, akik választójoggal bírnak,­­­­gy hát mentesítve utalnak mindazoktól a vádaktól, amelyekkel az ó-világi hörnvett-a möttább szaporán illetik, ük a választás^Ugrv^esre hivatkoznak, amely a mostani elnök­választás alkalmából határozottan ki­mondja, hogy „a választási fülke függönye alól a vá­lasztó lábszárából legalább tizennyolc hüvelyk ki­lássák". Tizennyolc hüvelyk testvérek között megvan negyven centiméter, ez pedig szoknyarövidség dolgában a legvakmerőbb divatdáma merészségét is túlhaladja. „A választási törvény parancsolja", — mondják majd a választás napján, ,— takarékos yankó-hölgyektől pedig igazán nem lehet megkövetelni, hogy másnap eldobják a választási dresszt. Az európai feministák ezek után nyilván még intenzívebb küzdelmet folytatnak majd az. választói jogért — és főleg az amerikai választói törvényért. Péntek

Next