Világ, 1921. január (12. évfolyam, 1-24. szám)

1921-01-16 / 12. szám

2 1921. Január 16. VILÁG # jelent a Westminster-palotában és alig egy-két év alatt megcáfolta azt az angol politikai tradíciót, amely szerint nem lesz miniszterré és nem tesz pártvezérré az, aki nem lett harmincadik évén innen Member of Parliament-é. A radikális Joe Chamberlain buktatta meg 1895-ben a liberális pártot és harmadszor is a miniszterelnöki székbe emelte az öreg Salisbury márkit. Joe Chamberlain volt az, aki utóbb felidézte a konzervatív pártban azt a bomlási folyamatot, amely újból a liberálisok kezébe adta a kormányzást. Mégsem volt következetlen ez a politika, mert Chamberlain mindenekelőtt és mittdenekfelett az Empire érdekeit képviselte a little Inglund táborával szemben és az volt Chamberlain pártja, amely követte a nagy ívet az angol világbirodalom szilárdabb gazdasági összekapcsolásán é fc útján. Birminihata-ben a nagy közérdekű űzessek, kommunizálására adott példát Chamiyer- Sáin, kondomban az volt a célja, hogy biztosítsa az angol világbirodalom fennmaradását és termékeny, eleven gazdasági valósággá tegye ei, ami nem egy tekintetben csak laza ixtilikai kötelék volt. Ez mindenesetre nagy cél, amelyért érdemes következetleknek lenni, kivált akkor, ha valaki egyénileg veszít és nem nyer következetlensége által. Charles Maurice Talleyrand-Périgord hercegnek, gyakran, vetették szemére kortársai és a historikusok azt a következetlenséget, amelylyel az antun-i püspök beleilleszkedett változatos korszakának minden fordulatába. Ez a szemrehányás ,o- i gondalan azért, mert Tarcyrand ugyan értékesítette, sőt gyakran csengő pénzre váltotta át közelegy fél évszázadon át a francia történelem fordulatait, azonban minden fordulat alkalmával hasznonott Franciaországnak, vagy legalább olyan álláspontot képviselt, amelynek érvényesülése használt volna Franciaországnak. Az autun-i püspök éles tekintetű, éles gondolkodású ember volt, azok közé tartozott, akik a másból kiolvassák a holnapot és a pillanat szeszélyeit biztos tekintettel választják el a maradandóságra hivatott elemektől. Az ilyen emberek atomra sem, tudnak országukra nézve káros politikát csinálni, hiszen tisztában vannak cselekedeteik következményeivel és tudják azt, hogy országuk végzete maga alá temetné őket is. Igaz, hogy az augusztus negyedikei történeti éjszakán Talleyrand azok között volt, akit az egyházi javakat és a papi tizedet felajánlották a francia nemzetnek, de végre Talleyrand csak azért lépett a papi pályára és azért lett püspökké, mert főlábára sánta lévén, nem mehetett más, arisztokratáknál szokásos, pályára. Talleyrand volt az, aki tisztán látta, hogy az egyházi javak lefoglalása és a papi tized eltörlése egymagukban nem segíthetnek, csak akkor,ha a klérusnak ezt az áldozatát okosan és racionálisan használják fel. Ebben a kérdésben kemény csatákat vívott Talleyrand és álláspontjának védelmében elment addig a határig, amelyet nem léphetett túl anélkül, hogy nem kapcsolódott volna ki a francia politikából. Ezerhétszázkilencven július tizennegziedikén, a Bastille bevételének évfordulóján, Talleyrand celebrált ünnepi misét és Talleyrand hozta vissza egy negyed évszázad múltával a Bourbonokat a legitimitás törhetetlen elvének nevében, miután közben külügyminisztere volt a konzulátusnak és külügyminisztere volt a császárságnak. De hiába fogadott el magas állásaiban az állás súlyával arányos ajándékokat Talleyrand és hiába cáfolta meg annyiszor önmagát, nem lehet politikájában olyan sakkhúzást tálalni, amelyet ne indokolna teljesen Franciaország érdeke. Mikor a koalíciós hatalmak, 1814 március harmincegyedikén bevonultak Parisba, még I. Sándor cár sem tartotta lehetségesnek a Bourbonok trónjának visszaállítását és arra gondolt, hogy a római királyt teszi meg névlegesen a franciák uralkodójává. Napóleon külügyminisztere, Talleyrand volt az, aki palotájába hívta meg vendégül az orosz cárt és aki meggyőzte a szövetséges fejedelmeket a Bourbonok visszahívásának lehetőségéről és szükségességéről. Azonban itt is megtalálná a francia érdeket Talleyrand pálfordulásában. A Bourbonok Franciaországa olyan állam volt, amelyet nem tekinthetett ellenségének a Napóleonnal szemben alakult koalíció és amelyre nem kényszeríthetek olyan békefeltéseket, amilyeneket a római király Franciaországra kényszerített volna. A Bourbonok visszahívásával nem csupán Franciaország régi határait mentette meg Talleyrand, hanem megmentett egyet-mást a forradalom területi hódításaiból is. A koalíciós fejedelmek coirtin-jének, XVIII. Lajosnak trónralépése volt az a bázis, amelyen operálva, Talleyrand megkímélhette Franciaországot az elvesztett háború súlyos következményeitől. Természetesen egy Talleyrand kellett a Bourbonok visszatérésének ilyen értékesítéséhez. Franciaországnak a legyőzött állam szerény szerepét kellett volna játszania a bécsi Ionferencián és ehelyett néhány hét múlva Talleyrand volt az egész konferencia központja. Napokon romantikus visszatérésével Elba Szigetéről, azt a diplomáciai helyzetet próbáltakihasználni, amelyet Talleyraind teremtett Bécsben, és ezért akarta a császár mindenáron újból külügyminisztériuma élére állítani azt az embert, aki letaszította a Bonaparte-családot a francia trónról és visszahívta a Bourbonokat. A száz nap kalandját Napolon sem merte volna megkockáztatni, ha nem szivárognak el az elbai fejedelemségig a bécsi hírek, amelyek szerint Talleyrandnal sikerült elválasztania a négy szövetséges hatalmat, szembeállítania Ausztriát és Angliát Oroszországgal és Poroszországgal és így elérnie azt, hogy a legyőzött Franciaország volt a mérlegnyelv a két táborra hasadt szövetséges hatalmak között. Napóleon hzánátorta magát és ha néhány héttel utóbb köt ki Franciaországban, akkor aligha következik be Waterloo, mert akkor sem Metternichnek, Sem masnnak nem sikerül többé egy frontba sorakoztatnia a Talleyrand által egymás ellen fordított szövetségeseket. Napóleon elsiette a visszatérést, ezért dőlt össze számvetése és ezért dőlt össze "i'allílmi számvetése is. A száz nap nélkül Talleyrand ügyessége által Franciaország lett volna Európa döntőbírája röviddel azután, hogy az ellenséges csapatok megszállották a francia fővárost. Ez vol a Bourbonok visszahívása Talleyrand diplomáciai számvetésében És a száz nap ellenére a Bourbonok visszahívása által Talleyrnd megmentette Franciaország területi integritását. Az olyan embereknek, amilyen sir Robert Peel, Joe Chamberlain és Charles Maurice Talleyrand-Périgord herceg, volt joguk következetleneknek lenniük, azért, mert következetlenségükkel nagy válságoktól és nagy veszteségektől kímélték meg hazájukat. Joguk volt következetlenek kell lenniük, aztért, mert ha cserbenhagyták pártjukat és megtagadták múltjukat, ezzel azt a legfőbb szabályt szolgálták, amely szerint salus rei publicae suprema leje este. Pártjuknak árthattak, de országuknak használjuk Peel, Chamberlain, Talleyrand a válság pillanatában a szemükre vetett következetlenségükkel és velük szemben jogosulatlan volt az az érv is, hogy miért nem engedték át másoknak az övékkel ellentétes politika képviseleteit Talleyrand és társai jogosan érezhették magukat nélkülözhetetleneknek és amikor elkövették a pálfordulásokat, olyan hatalmas pozitív eredmények állottak mglöttük, hogy ezt a nélkülözhetetlenséget nem volt könnyít kétségbe vonni. Azonban legyen Pecl, Chamberlain, Talleyrand az, aki ma mást hirdet, mint amit tegnap hirdetett és aki ma tapogatózik utca nézve, hogy a holnap fordulatába miként illeszkedhetne bele ma hirdetett elveinek megtagadásával. Groteszk, szánalmas és csúf látvány az, ha kis konjunktúra lovagok, akiknek minden erénye a teljes lelkiismeretlenég a konjunktúra kihasználásában, azt hiszik, hogy nekik szabad, vagy lehet az, ami szabad volt és lehetett Charles ■Maurice Talleyrand-Périgord-nak. Az autuni püspök úgy mentette át magát egyik politikai rendszerből a másikba, hogy ezzel megmentette Franciaországot egy elvesztett háború következményeitől. Ezt ne felejtsék el azok, akik az autun-i püspök kvalitásaiból és karakterisztikus vonásaiból nem örököltek semmit, még a sánta lábat sem, csak a következetlenséget, Felek Géza. Hallér is tárgyal Andrássyval A Szmrecsányi-csoportbeli, a disszidens és a nyugatmagyariokszági Vypr Ipel ökölönkivüli Baitzer István csoportjáról is kiderült mi, hogy hajlandó Andrássyval tárgyalni a legitimista pártban tárd részvételre, ami sok tekintetben megmagyarázza az utóbbi nanyirvan észlelhető front változtatását. Hne kv, honypra. mai nap folyamán Saller és Ernst á®*(l*rf^fölkeresik gróf Andrássy Gyulát, hogy megbeszéljék a csatlakozás feltételeit. Este Faltér István a kormánypárt Eszterházyutcai helyiségében tartózkodott, ahol a régi dieszidelitek közül Tag Gyulával és Gyömory Györggyel több mint egy óra hosszat tárgyalt. Megkérdeztük a volt minisztert, hogy tárgyalt-ema Andrássyval .* Eztnem nyugodtan meg lehet cáfolni, — mondotta—mert egész nap a pártirodában, dolgoztam, politizálok, hanem a pártomat szervezem. Haller további kijelentéseiből meg lehet állapítani, hogy "vagy apparátussal kászálódik a választásokra, timint ezt már újévi beszédében is bejelentett®. . Más forrásból úgy értesülünk, hogy Bábér látvány, volt diszidensekkel is az Andrássá,párthoz celó esdi-tlakozásról tárgyalt és határozati szándéka, hogy az k is alakulásban való részvételt komoly konsidekció tárgyává téte. Amennyiben a csatlakozás megtörténnék, a keresztény szocialisták akkor sem adják fel azonban önállóságukat és amint már a múltban többször megtörtént, szeparált csoportként vonulnak be alegitimista pártba. A kormánypártban különben nem nagy súlyt helyeztek az új alakulásra. Azt mondják, hogy a szabad király-választók túlsúlya teljességgel biztosítva, van a parlamentben, de még annál súlyosabb mértékben az országban. A párt hangulatát Uzskó Zoltán államtitkár fejezte ki: — Az kiabál, akinek a háza ég.Nekünk nincs okunk semmitől megijedni, legalább még egységesebbek leszünk, naazt a kisgazdapárt egyértelmű a szabad király választópárttal. Az ország is mi mögöttünk van és legalább tudni fogják, hogy nem ül-e ellenségünk a hátaik mögött ! Andrássytól különben sincs mit félni, mert Andrássy-párti képviselőt láttam ugyan már a múltban, de Andrássy-párti szavazót még soha. Hiszen, Andrássy az az előrelátó politikus, aki mindent tisztár látásítdlag. Mi az erő öntudatában várjuk a fejleményeket, amelyek elé rendületlen nyugalommal tekintünk.Szmrecsányiék tanácskozásai A Bznecsányi-Beröczky-dopol esténként az Oszágos Kaszinljban megbenéléseket tart. Tegnap este* h*ízélgetésre%* vacwma gyűltek össze és ennek a vacsorának a nyomán az a hír terjedt, hogy a párt Andrássy vezetésével megalakult. Ezen hírek szerint Andrássy tegnap már programmot is szdott volna, amelyet az egybegyűltek el is fogadtak. A Világ ezzel szemben feltétlenül megbízható helyről ** az értesülést kapta, hogy tegnap azoperna volt piSztakulátról és programadásról, slwdessee vsegbeszüléseket folytatfia. Véletlenül az Országos Kaszinóban vacsorázott gróf Andráson Otok is, aki pár pillanatra meglátogatta jövendő elvbarátait. A beittagminiszte ai törvényjavaslatai Feltiniády Gyors belügyminiszrr egyes csomó ttörvényjavaslatot készítl a nemzetgyűlés elé terjesztem. Ezek között a dolgozott községi törvényjavaslatig, közigazgatási bíráskodás decantreitásairól, az államrendőrség szervezetéről és határőréről szóló törvényjavaslat. Munkában van az országgyűlési választójog reformja, vele kapcsolatban a választási eljárások, a vá■lesztéktrzintek beosztásáról és a törvényhozói hatalomról szóló törvényjavaslatok. Egy menekült erdélyi főispán „fogadtatása'' Bethlen grófnál (‘A Vitául tudósitójitól.) Az egyik erdélyi vármegye volt főispán f Jával történt meg, ezt a tanári kathedrárol a Károlyi-kormány alatt, jutott a főispán i siiítbe. A román invázió után Erdély uj urai férgektől hemzsegő börtönbe vetették. Hosszú, rettenetes jogáig után a különféle üldözések tövises utján végre átjutott a volt főispán a határon és a megszabadulása boldog érzésével ,lelkendezve sietett Budapestre. Hossú várakozás után végre álláshoz jutott. Kinevezték Békéscsabára tanárnak. De ezzel a kinevezéssel még nem véget a megpróbáltatásai, új lakóhelyén nem tudott lakáshoz jutni, míg légre-va hára mégis találtak számára hajlékott a békéscsabai állomás egyik vagyonjában. Személyi válságának ilyen „szerencsés" megoldásával egyidőben eszébe jutottak a volt főispánnak Erdélyben senyvedő testvérei is. Mermorandumba foglalta az erdélyi magyarság szenvedéseit, képet festett a román Erdélyben uralkodó állapotokról és a memorandummal a zsebében azzal a gondolattal és reményével sietett a Menekültügyi Hivatalba, hogy segíteni fog a szenvedő magyarságon. Be akart jutni gróf Betllen Istvánhoz, a menekültügyek intézőjéhez. Az első napon nem nyílt meg előtte gróf Bethlen tapétáz ajtaja. A második napon a gróf Kassay nevű titkára újból,nem“-mel válaszolt arra a kérdésére, hogy bejuthat-e a kegyelmes úrhoz. Ajánlotta egyben, hogy forduljon levélben a grófhoz. A volt, főispán némi korait tűnődéssel afölött, hogy milyen egyenes az útja egy ügyes-bajos menekültnek, megírta a levelet és harmadnap a levéllel állított be gróf Bethlen előszobájába. A titkár úr leereszkedően fogadta és megígérte, hogy alkalmilag átadja a levelét. " Talán nincs rajta, sartvni csodálnivaló, hogy ítesc után vajmi keréi, bizalma lehet a menekülteknek illjerk főpatrónmáboz. Goldis a magyar kisebbség elhelyezkedésért Hírt adtunk már arról, hogy Goldis lászló erdélyi akiikust, aki a gyulafehérvári rezoluciót szövegelte, a román király Erdsély tárca nélkül miniszterévé ne- Agta ki is miniszter a minap programra járót neműzeszia, arra az ellenvetésre, hogy aromán kormány a nenezesi kisebbségeknek a gyulafehérvári határozatban biztosított jogainak nem akar érvényt szerezni, a következőket mondta: .. — 12 rezolucióba"A mi a román állampolgároknak ígértünk demokráciát és teljes szabadságért, de nem ellenségeinknek, nem azoknak a nemzeti kisebbségeknek, akik mindenképpen igyekeznek szembehelyezkedni a román államérdekkel. A nemzeti kisebbségek még ma is forradalmi állapotban varnnak és így nem kívánhatják az államtól, hogy teljesen szabadjára engedje őket. Majd ha minden fenntartás nélkül elismerik a románsághoz való tartoza hulóságukat és a román állam hű és önfeláldozó polgárai lesznek, akkor a gyulafehérvári határozatokat teljes egészükben valóra fogják váltani. Bratianu reakciós pártjához valóközeledéséről a miniszter így nyilatkozott! — Rokonszenvezem Bratianuékkal, mert az ő pártjuk egyetemes román nemzeti érdekek szolgálatában áll és nem folytat osztálypolitikát. A nemzetközi banktőke sajtóorgánumai igyekeznek ugyan befeketíteni a liberális pártot, de ezeknek a közleményeknek nem szabad hitelt adni. Különösen magyar érdek sugallja, ezeket, hogy a román nemzeti tőke érvényesüléséért dolgozó liberális pártot kompromittálják a nyilvánosság előtt s ezzel minél szabadabb legyen az útó nemzetközi kapitalisták számára. Vasárnap