Világ, 1921. június (12. évfolyam, 117-141. szám)

1921-06-01 / 117. szám

4 ^1921. június 1: VILÁG ! A forradalom legnagyobb bűne, hogy a határokat nem védte és megakadályozta azt, hogy tisztességes békét kössünk. Téved Sándor Pál, hogy Andrássy nem ■látta előre a forradalmat. Látta és ezért vállalta azt a fájdalmas missziót, hogy a németektől elszakadva, felajánlja a különbékét. Nem igaz, hogy megakadályozta Károlyi elfogatá­­sát, nem is tudott róla a mai napig,­hogy egyáltalá­ban volt ilyen terv. Csak azt követelte, hogy sürgő­sen vizsgálják meg a Károlyi Imre-féle vádakat, mert attól félt, hogy mártírt csinálnak Károlyi Mihályból. Tiltakozik Sándor Pálnak az ellen a vádja ellen is, hogy ő a Tisza elleni harcot személyes, vagy csa­ládi okokból folytatta. Hogy mik voltak köztük az ellentétek, annak illusztrálására részleteket olvas fel Diplomácia és világháború című könyvéből. A nemzeti tanács értesülése felől is: tévedésben van Sándor Pál. Andrássyt ugyan­­ tényleg , felszólí­tották, hogy mint magyar külügyminiszter tárgyal­jon a pacifista békéről, de a feltételeket ő nem fo­gadta el. Helytelennek tartotta, hogy a monarchia minden állama külön külügyminiszterrel vegyen részt a béketárgyalásokon. Akkor jött az erszenté-rnak az az ajánlata, hogy kérik rögtön megbízott kiküldését, hogy Ausztria- Magyarország fenntartásáról tárgyaljanak. Ez azon­ban a pesti forradalom következtében meghiúsult. Tiltakozik az, ellen is, hogy őt politikájában­­sze­­mélyes ambicio vezette volna. Sokszor lehetett volna miniszterelnök. "(­Egy ziarig a kisgazdapárton. Igaz, hogy nem sokáig!) Svájcba nem azért ment ki, hogy testi épségét védje, hanem, hogy az ország integritása érdekében munkálkodjon. Csikéry kimaradása a parlamentből — nemzeti szégyen Sándor Pál viszonválasza után Bleyer Jakab szól hozzá a vitához. A keresztény eszme és a germánság közelléte tette lehetővé, hogy Magyarország ezer esztendeig fennállhatott. Szent István birodalmát külső kereteiben és belső struktú­rájában vissza kell­­állítani. De ez nem­ jelent kard­­csörtetést, sem útszéli antiszemitizmust. Két kérdéssel óhajt beszédében foglalkozni, a keresztény kurzus és a külpolitikai orientáció kérdé­sével, a nemzetiségi kisebbségekkel kapcsolatban. Fájlalja, hogy Csivéry András, nem jutott be a parlamentbe, ezt nemzeti, szégyennek tartja. Ő már a kommunizá­s alatt nem antiszemitiz­must hirdetett, hanem kereszténységet, tehát meg­értést és szeretetet. Minden zsidónak be kell látnia, hogy ez így nem mehet tovább, hogy az ország lakos­ságának egy kis töredéke az egész ország fölött uralkodjék. Nekünk nem liberális jogrend, hanem keresztény jogrend kell, nem az ügyvédek jogrendje, hanem a keresztény erkölcs jogrendje. Szent István volt az, aki országát belehelyezte a germán szférába. A germánságnak volt érdeke és ma is érdeke az, hogy Magyarország régi integritásában megmaradjon. Sokan tekintgetnek most Franciaország felé, meg kell azonban mondanii, hogy Magyarország feldarabolása a francia brutalitás következménye. Naivitás volna azt gondolni, hogy Franciaország tény­leg segíteni akar rajtunk. '■■' : • Nekünk nincs és nem is lehet más barátunk, mint­­Németország.­ Vele volt­ közös a sorsunk és ma is­ az. Kelet- és Középeurópa térképe akkor fog megváltozni, ha Németország újra megmozdulhat. Wilson 14 pontjából kettő eleven erő marad: a népek önrendelkezési joga és a nemzeti kisebbségek jogai. Már­pedig a békeszerződések ezen jogok figye­­lemmbevétele nélkül készültek. Figyelmezteti politikai és közéleti vezető férfiain­­kat, hogy gondoljanak elszakított testvéreinkre. Régi nemzetiségi politikánkat nem folytathatjuk tovább. A nemzetiségek faji öntudata nagyon megnö­vekedett. (Hubér: Joguk van hozzá!) A bánáti svábok magyar érzelműek, de elvárják, hogy ha visszakerül­nek Magyarországhoz, akkor itt nem a nyolcvanas évek zsidó-liberális nemzetiségi politikájával találkoz­zanak. Nemzetiségi politikánk revízióra szorul. A törvényhozás sürgős feladata, hogy olyan tör­vényt hozzon, amely a nemzeti kisebbségek jogait ha­tározza meg. Módunk és alkalmunk van mintaszerű nemzeti­ségi politikát csinálni, mert csak ez adja meg nekünk a bázist, hogy elszakított testvéreink számára is ha­sonló elbánást követeljünk­. A kiadott kormányintézkedéseket nem tartják meg. Oldjuk meg jól a nemzetiségi kérdést- és akkor lesz fundamentumunk ezt elszakított testvéreink szá­mára is követelni. A holnapi napirend-­ megállapítása után az ülés véget ért.' ' A felsősziléziai felkelők elfogtak egy német képviselőt "írr "A német birodalmi gyűlés a pünkösdi ünnepek u­tán ma ismét összeült. Az fejnek a napirend előtt a következő nyilatkozatot tette: Tegnap jelentés érke­zett ide, mely mindnyájunkban a legnagyobb felhá­borodást keltette. A felsősziléziai lengyel felkelők en­nek a háznak egyik tagját, Hartmann német nemzeti párti képviselőt elfogták és ismeretlen helyre hur­coltak. Az ülés folyamán Matzahn követségi tanácsos a külügyminisztérium nevében közölte a házzal, hogy a birodalmi kormány jegyzéket intézett a szövetség­közi bizottsághoz és, a képviselő rögtöni kiszabadítá­sát követelte. A varsói német képviselő ezt a követe­­­lést élőszóval, is megismételte. A szövetségközi bizott­ság válasza még nem érkezett meg. " Repülőgép a gyémántmezőkön, a Szahara és a Csendes-Óceán fölött A belga Kongó-vidéken nagy gyémántmezők vannak. Most a Forminiere­ Társaság azt a javas­latot tette, hogy célszerű lenne a telepről, melyhez az út igen fáradtságos, a gyémántmezők homokját repülőgépen szállítani a hozzáférhetőbb vidékekig. A vonal, mely szóban forog, ötszáz mértföld és ren­des uton körülbelül 35—40 napig tart. Természete­sen repülőgéppel az utat egy nap alatt kényelme­sen meg lehet­ tenni. . ■ Augieras francia kapitány átrepülte a nyugati Szaharát. Az út hossza Algírtól Dakarig 4500 kilo­méter a sivatag fölött. Rotterdam városa saját költségén nagyszabású repülőteret építtett. A tér a London—Amsterdam— Amsterdam­—Brüsszel—Páris­­és­ Rotterdam— Ham­burg vonalak kapcsán vált­ szükségessé.­­ Japánnak igen nagyarányú tervei vannak a repülés kiépítésével. A közelmúltban h­at angol ten­­gerésztisztet szerződtettek, akik a vízi repülésben képezik ká a­ japánokat. • Az Egyesü­lt­ Á­lla­ok ádifinalitása­­ jelenleg­ a Csendes-Óceán átrepülését készíti elő. Erre a célra óriási repülőcsónakot építenek, am­ely három darab négyszáz lóerős Ltf­'en'i­-motorral tesz ellátva.. ­ A villamos vasutak problémája a közgyűlés előtt !(A Világ tudósítójától.) A budapesti villamos­vasutak bonyodalmas problémája rövidesen a fő­város közgyűlése elé kerül. A kereskedelmi minisz­ter ismeretes rendelete adja meg az alkalmat, hogy a főváros törvényhatósági bizottsága is foglalkoz­zék ezzel a komplikált üggyel.­­ 7­­ A villamos vasutak problémája tudvalevően harminc hónappal ezelőtt kezdődött. 1918 november 6-án a forradalom szocializálta és egyesítette a budapesti villamos közúti vasutakat, valamint a „Közúti"- és a „Városi‘‘-vasutak­ érdekkörébe tar­tozó vicinálisokat. Azóta állami kezelésben műkö­dik a villamos és eddig 137 millió korona deficitet produkált. Egy hónappal ezelőtt aztán a kereske­delmi miniszter, egy azóta sokat vitatott rendelettel, tisztázni próbálta a villamos vasút-bonyodalmat. A miniszter elrendelte az egyesített vasutak likvidálá­sát. Kimondta, hogy a kormánybiztos vezetése alatt működő vasutak deficitjét az állam nem vállalja, hanem azt szét kell osztani azok között a részvény­társaságok között, amelyektől annak idején el­szocializálták a vasutakat. Kimondja a rendelet, hogy a likvidálást egy héttagú bizottság intézi, amelybe a szakminisztériumok négy tagot, egy-egy tagot a Közúti és a Városi Vasút részvénytársasá­gok, egy tagot pedig a főváros delegál. A delegál­takat május 31-ig leell bejelenteni. Kimondja a­ ren­­delet, hogy a Budapesti Egyesített Városi Vasutak közkereseti társasággá alakul át, amelyet az érde­kelt vasúttársaságok számlájára, de a társaságok beleszólása nélkül vezetnek a likvidálás befejezéséig. Az érdekelt társaságoknak máig kellett be­jelenteniük, hogy a vállalatokat keik képviselik a likvidáló­ bizottságban. A Közúti Vaspálya Társaság már be is jelentette, hogy a bizottság munkájában nem óhajt résztvenni és tiltakozik a sérelmes ren­delet ellen. Ez a bejelentés a kereskedelmi minisz­tert nem hozta zavarba, mert már rendeletében kimondja, hogy abban az esetben, ha a vállalatok vonakodnának képviselőt küldeni a likvidáló­s bizottságba, a kereskedelmi miniszter nevez ki he­lyettük lilly fiaiért A kereskedelmi miniszter rendeletével foglal­kozott a főváros közlekedésügyi kérdéseinek elin­tézésére kiküldött 12-es bizottság is. Fölszólaltak Sipőcz Jenő, Folkusházi I.Lajos és Rengi Rezső pol­gármesterek, Szabó Imre főügyész, Ereid és Jaczkó bizottsági tagok és mások. A fölszólalók egyike­, másika meglehetősen erős kritikát mondott a ren­deletről. Ennek a kritikának egy részét Szabó Sándor tiszti főügyész szövegbe önti és a főváros közgyűlése elé terjeszti. Mindjárt vita volt annál a kérdésnél is, hogy a főváros és a Városi Villamos Vasút képviseltesse-e magát a likvidáló bizottság­ban? A dolog ugyanis úgy áll, hogy ebben a likvi­­dáló­ bizottságban a kormánynak hat delegáltja sze­repel, ezek mellett tehát a főváros képviselői alig juthatnak szóhoz.­­ A bizottság mindazonáltal a fő­város részéről Till Antal tanácsnokot, a Városi Villamos Vasút részéről Rérzig, ■ Rezi0 alpolgármes­tert küldte a­ bizottságba.­­A közgyűlés elé terjesztendő javaslatban egyéb­ként a tizenkettes­ bizottság tiltakozni fog az­ ellen is, hogy a kereskedelmi miniszter a főváros 51 millió koronát kitevő területhasználati részesedését dublóz­ követelésnek tekinti. Sérelmesnek tartja a fővárosra, mint a­ Villamos Városi Vasút főrészvé­nyesére nézve, hogy az állami vezetés alatt produ­kált deficit egy részét a k­ereskedelm­i miniszter rendelete szerint a Villamos Városi Vasút részvény­társaságnak kell megfizetnie. Végül sérelmesnek tartja a bizottság,hogy a rendelet nem biztosítja a főváros számára a likvidálás alatt levő Vállalat részéről a területhasználati részesedést. ■ úgy látszik, hogy a közgyűlésen parázs vitát fog provokálni ez a szokatlan rendelet, amellyel legközelebb a tanács, a jövő szerdán pedig a törvényhatósági bizottság foglalkozik. De már­ a holnapi közgyűlésen is napi­rendre kerül a bonyodalmas ügy, amennyiben Pető Sándor­ interpelláció keretében hozza­ szóba . Szerda ­- Sztanykovszky második felesége (A Világ tudósítójától.) A tárgyalás megnyitása után Gartner feláll és izgatott hangon követeli, hogy az újságírókat távolítsák el a teremből hogy ne ha­zudjanak. I' Jf Elnök: Rendiiutasítom. W Gartner: Én ártatlan vagyok. Jf Elnök: Ha nem viselkedik tisztességesen, meg fogom büntetni. f jp Gartner:­­Vállalok mindent Büntetést. Elnök: Fegyelmi büntetést sújtom. A csütörtöki napot magánzárkátan, bütnesben tölti és egynapi böjtöt kap. Gartner: Én pedig bejelentem, hogy nem veszek részt a tárgyaláson. Elnök Gartnert durva viselkedése miatt a terem­ből eltávolítja. Ezután folytatják Vargai Ferencné kihallgatását. Sztanykovszkyné családjáról mond el részleteket, hogy Sztanykovszky mennyi pénzt költött a meny­asszonyára és hogy ő, tanú, milyen viszonyban állt a családdal. Polónyi: ön tűl valamit Kovács vizsgálóbíró ha­láláról? Vargainé: Én többször jártam fent a vizsgáló­bíró úrnál. Egyszer — a dátumra nem emlékszem — szintén fent voltam, ott egy úr nagyon izgatottan sétált az­ előszobában, azt mondták, hogy az Fried­­rich István. Ez az úr bement. Egyszerre csak kijött a biró ur, az egyik arca vérvörös volt és igy szólt hozzám: , — Lássa, ez a jutalmam. Azután olvastam az újságban, hogy öngyilkos lett. Polótnyi ellenzi a tanú megesketését, mert az az izgatottan föl-alá sétáló ur dr. Ulain Ferenc volt, a tanú állításai, tehát nem fedik a valóságot Sztanykovszky tagadja, amit a tanú állít. Sztanykovszky­ Tiborné, Rotmüller Olga előadja, hogy Sztanykovszky rendesen elvált az első feleségé­től és rendesen megesküdött vele. Még menyasszony korában nagyon tetszett neki, hogy Sztanykovszky olyan nagy szerepet visz a forradalomban, tagja a tizenegyes katonatanácsnak és hogy a neve szerepel az újságokban. Férjét századosi ruhában soha nem látta. Soha nem dicsekedett előtte a Tisza-gyilkosság­­gal. Annyit mondott neki Sztanykovszky egy ízben, hogy Horváth-Sanovics dicsekedett neki a gyilkos­sággal.­­Mikor Sztanykovszky átkerült a katonai fog­házba, egy fiatr bejelentette tanúnak, hogy beismerő vallomást kell tennie,­ de nem­ lesz belőle semmi baj, mert úgyis ártatlan, a beismerésének­­politikai okai­­ vannak. rv.r­r.' ' , Elnök: Hogyan jutott az ön férjének védelméhez "! Lengyel Zoltánva­l Sztanykovszkyné: Lengyel írt nekem egy levelet, hogy saját érdekemben keressem fel. Odamentem és elmeséltem neki, hogy az egész dolog Vargánné ki­találása, de őt csak az­t érdekelte, hogy milyen vi­szonyban volt az uram Friedrichhel, Heltaival, Kéri-­­ vel. Azután elvállalta az uram védelmét. Elnök ismerteti Sztanykovszkynak egy levelét, amelyben azt írja, hogy kénytelen vállalni a Tisza-­ ügyet, mert másképp: zendülésért ítélik el és az sok­kal súlyosabb lesz. Ismerteti azután az elnök Hüttner egy levelét, amelyben elismeri," hogy beismerő vallomása nem felel meg a valóságnak. Előkészíti Sztanykovszkyt, hogy mind a ketten vissza fogják vonni a vallomásu­­­kat és pontosan kitanítja, mit kell mondania. Elnök megkérdezi Hüttnert, hogy ennek elle­nére is­ megmarad-e vallomása mellett? Hüttner, igenlően felel. Ezzel szemben Sztanykovszky, is meg­marad állításai mellett. Szünet után folytatják Rotmüller Olga kihall­gatását. Elnök: Tud-e arról, hogy férje egy vallomását csak akk­or írta alá, mikor előzőleg négyszemközt beszélt valakivel? Tanú: Igen, dr. Lengyel Zoltán órákig beszélt vele négyszemközt és Hüttner Sándorral is. Fényes László tanuk iránt érdeklődött, akik igazolni tudnák Sztanykovszkynénak Lengyel Zol­tánra vonatkozó állításait. Fényes: Mit beszélt ön Uramnal? Tanú: Ő több helyre akart engem elküldeni. .! Fényes: Hová? Tanú: Erre vonatkozóan megtagadom a választ. Az elnök hosszas unszolására előadja, hogy rá akarták beszélni, hogy az ura érdekében próbálja kelepcébe csalni Friedrich Istvánt egy levéllel. Fényes: Mikor az urát Paksy vagy Pahm detek­tívek hazahozták, ottmaradtak azután vele? Tanú: Nem, elmentek, vagy esetleg én mentem az urammal a szomszédokhoz. Sztanykovszkyk­ét az ügyész indítványára nem esketik meg. Rotmüller Miksáné, Sztanykovszky anyósa a kö­vetkező tanú. Nincs tudomása róla, hogy Sztany­kovszky részes a Tisza-gyilkosságban. Egyszer látta Sztanykovszkyt századosi disztinkcióval. Sztany­kovszky, mióta letartóztatták, állandóan hangoztatja ártatlanságát. Elmondja, hogy hányszor és milyen körülmények között jött Sztanykovszky haza a Mar­­git-körútról. Kovács Aladár vezérkari ezredestől 1918 novem­ber elején Hüttner soronkívüli előléptetését köve­telte. Mikor tanú ezt a kérést megtagadta, Hüttner dühbe jött és az asztalt verte. Kovács Linderhez uta­sította őt. Linder nem volt ott, csak Friedrich­ Friedrich azonban kiüzent, hogy nem ismeri Hütt­­nert és nem is fogadja. Erre Hüttner eltávozott Ugyanaznap délelőtt beállított a tanúhoz Vágó Jenő. Panaszkodott, hogy ők csinálták a forradalmat és most az urak beülnek a bársonyszékbe.­­ Ezután a­ tárgyalás folytatását a bíróság holnapra­ halasztja.­ w

Next