Világ, 1921. december (12. évfolyam, 270-294. szám)

1921-12-08 / 276. szám

Szerkesztőség és Kadófiktatas VI., Andrássy­ út 47. sz. Előfizetési árai: Magyarországban: Egész évre 660 kor., félévre 340 kor., negyed­­évre 170 kor., egy hóra 60 kor. A „VILÁG" megjelenik hétfő kivé­telével mindennap. Egyes szám ára Budapesten,vidéken és pályaudva­rokon 3 K, Ausztriában 3 magyar K. i­­­UL II. 1. VILÁG XII. évfolyam­­ Budapest, CSÜTÖRTÖK 1921 december 8. 276-ik szám Az új program " A nemzetgyűlés műgmlésének­ két eseménye volt. Az egyik az az ujaabb monumentális, érvek­ben gazdag, nagyvonalú, nemes lendületű retori­kai remek, am­elyyel­ Tomcsánosi Vilmos Pál ismét Deák Ferenc, Horvát Boldizsár és Szilágyi Dezső méltó utódának mutatkozott az igazságügyminisz­teri székben. Ennek a beszédnek minden mon­data nyugodt, tiszta, elokvens volt, olyan, hogy márványtáblára kellett volna vésni és a közön­ség úgy érezte magát, mintha a római szenáto­rok gyülekezetében volna és a római nagy jog­tudósok valamelyikének ajkáról hallaná a mél­­tóságos szavak tiszta pergését, a klasszikus érvek nemes rendbe sorakozását. A mai rezsimről min­denki pártállása szerint ítél, de arra pártkülönb­ség nélkül büszke lehet minden magyar, hogy olyan igazságügyminiszterünk van, amilyent Is­ten küldött mennyországból oltalmunkra, Tom­­csányi Vilmos Pál személyében. I­a valakit az új kormány tagjai közül, akkor Tomcsányi Vilmos Pált illeti meg a haza bölcsének epitheton or­­nans­a, hiszen a nagy igazságügyminiszter, min­den magyar kormányzati rendszer oszlopa és pillére 1918 októbere óta, ma újból felkeltette az álmélkodást az egész hallgatóságban, még saját híveiben is, hogy ilyen gyönyörű szabatossággal érvel egy ember, akinek mégis csak van a jogi diplomája. Tomcsányi Vilmos Pál újabb remekbe ké­szült beszéde volt a nemzetgyűlés egyik eseménye ma és a másik gróf Bethlen István programmja. Hiába vették el tőlünk hét hónap előtt a kolpor­tázsjogot és hiába nem adták vissza hét hónapon át, mi nem vonjuk kétségbe azt, hogy gróf Beth­len István mai programmbeszéde az áprilisival szemben határozott haladást jelent, és ha ikták­ Bethlen Gábor fejedelem olvasott volna egy olyan beszédet, mint amilyent ma tartott gróf Bethlen István, akkor a XVII. század elejének politikai fogalmaiból kiindulva, nem talált sok különösebb okot a fejcsóválásra. Ez a nagy hala­dás, mert az áprilisi programmbeszéddel szemben iktári Bethlen Gábornak, Erdély fejedelmének lett volna egy és más súlyos kivetnivalója. Beth­len István ma visszatért a neve által képviselt tradícióhoz, visszatért oda olyan teljesen, mintha nem telt volna el három évszázad iktári Bethlen Gábor halála óta. Ezt a három évszázadot Beth­len István nem vette észre, és nem vette észre azokat az elveket sem, amelyeket például a fele­kezeti szabadságra nézve állított föl fejedelmi névrokona, azonban a felekezeti kérdés tekinteté­ben is határozott haladást lehetett konstatálni mai programmbeszédében. Elég végigfutni ezt­­a beszédet és mindenütt felbukkan a haladásnak egy újabb szimptómája, így például a miniszterelnök leszögezte azt, hogy a jövőben törvényes büntetésének kitöltése után senki nem fog többé az internálási táborokba ke­rülni, tehát senki nem fog súlyosabb büntetést leróni, mint amilyent a bíróság rótt ki reá a gyorsított eljárás lefolytatása után. Ezt az ígé­retet megnyugvással vessszük tudomásul és most még csak az volna hátra, hogy az internálási tá­borokból bocsássák el azokat is, akik a bíróság által hozott felmentés után kerültek oda, vagy megérkeztek rendeltetési helyükre anélkül, hogy a bíróságnak alkalma lett volna ügyükkel fog­lalkozni. Ami késik, nem múlik, gróf Bethlen István jogérzéke határozottan kezd kibontakozni és így igen valószínűnek tartjuk, hogy a minisz­terelnök nemsokára kijelenti majd azt is, hogy a felmentő ítéletnek nem lehetnek súlyosabb kö­vetkezményei a vádlottakra nézve, mint amilyen következményekkel jár az, ha a bíróság bűnös­nek találja őket. Nekünk hét hónap óta nincsen kolportázs­jogunk és miután gróf Bethlen István jónak és helyesnek találta, hogy egy miniszteri rendelet­tel ilyen formában intézze el a közte és a Világ között felmerült személyes természetű ren­­contre-ot, az az érzésünk, hogy a hét hónap óta megvont kolportázsjogot aligha kapjuk vissza ad­dig, amíg gróf Bethlen István áll a magyar kor­mány élén, így azután érdekeletlenül és tárgyila­gosan vethetjük latra a miniszterelnök kijelenté­seit a kolportázsjogra nézve. A cenzúra megszün­tetése napok kérdése, mondotta ma gróf Bethlen István és ezalatt talán ma nem egy újabb átke­resztelést kell érteni, mint ahogy egy ízben már a cenzúra eltörléséről hallottunk, akkor, amikor a cenzúrahivatal felvette a sajtótájékoztató bizott­ság nevét. Azonban a miniszterelnök úr szavaiból az csendül ki mintha a kolportázsjog kérdésével akarná kompenzálni a cenzúra eltörlését. Amíg cenzúra alatt állanak a lapok, vagy éppen kettős cenzúra alatt, addig a belügyminiszter mégis csak kivételes esetekben engedheti meg magának azt a fényűzést, hogy az egyes, K­om/ jr* által engedélyezett cikkek mtarrttfülkéért a kol­portázsjog megvonásával büntesse meg a lapokat. Mi, akik ismerjükí£uamnS;sterelnök urnak a Vi­lág iránt érzett m­erejgyszimpátiáját, attól tartunk, hogy a miniszterelnök úr megsoka óta a Világ fél 8 esztendős splendid isolatomja­­ akar bennünket segíteni. ■ & Talán a cenzúra fprynat^ra eltörlése csak egy előzetes lépés a<^S ajjjglNéhány laptársunk is elessen az utcai ^torjengtés tmnVitól. A kolpor­­tázsjog megvonásai minden újság pél­dányszámainak 90..szám^MMEmjtib«ianyonként áru­sítva adja a létérdekeiben érint minden lapteretM&Stfa a miniszterelnök ur precedens gyanánt "fogja k­érni­ a Világ esetét, precedenssé fogja tenni-xizt -hogy egy lap kol­portázsjoga hét hónapon át lehet megvonva, anél­kül, hogy a kolportázsjog megv­onásánál indító­­okok gyanánt felhozott vádak a független bíróság elé kerülnének mérlegelés végett és anélkül, hogy ezeknek a vádaknak dolgában egyetlen lépés is történjék a bírói eljárás útján : akkor a kolpor­tázsjog megvonásának Damoklesz-kardja talán m­ég súlyosabb nyomást fog gyakorolni egyes la­­­pokra, mint amilyent a cenzúra gyakorolt. A mi­niszterelnök úrnak csak még egy-két alkalommal kell újból nyomatékos formában említenie a kol­portázsjog megvonásának lehetőségét, csak időn­ként kell egy-két példát statuálnia ennek a lehe­tőségnek kihasználására , és akkor valóban nem lesz szüksége többé cenzúrára a miniszterelnök úrnak, mert cenzúra nélkül többet érhet el a sajtó „fegyelmezése 11 körül, mint cenzúrával. Mi nem kívánjuk azt, hogy a miniszterelnök úr lemondjon olyan hatalmi eszközökről, amelye­ket módjában van a törvénykönyvre visszavezetni, csak éppen azt szerettük volna, ha a miniszterel­nök úr ígéretet tesz arra nézve, hogy ezentúl nyolc vagy tizennégy nap alatt minden esetben a bíró­ság elé fogja utalni azokat a vádakat, amelyek­nek alapján megvonta egy napilaptól a kolpor­tázsjogot. Ma egészen más a kolportázsjog kör­Az a fagyos hangulat, mely a kormány mai bemutatkozását a nemzetgyűlésen fogadta, mintha este belengte volna a pártköröket is. A képviselők csak csekély számban jártak fenn a politikai klubbokban és akik fennjártak, azokat sem nagyon érdekelte a kormány programmja. Gróf Bethlen István vállalkozásához a sikernek nem sok re­ménye fűződött már a krízis első napjaiban sem és kilátásai a kibontakozásra irányuló tárgyalá­sok során csak csökkentek napról-napra, amint mind nagyobb ellentállásra és hazódozásra talált úgy a keresztény, mint a kisgazdapártban. Hogy milyen lesz gróf Bethlen István második kabinet­jének bemutatkozása, azt tudták előre mind a két pártban, úgy hogy a miniszterelnök expozéja nem hozott számukra semmi nóvumot, nem idegení­tette el magától eddigi tántoríthatatlan híveit, de nem nyert meg magának egyetlenegy olyan kép­viselőt sem, akinek a válság ideje alatt aggályai voltak Bethlennel szemben. De ha a miniszterel­nök beszéde nem is hozott újat, annál nagyobb meglepetést okozott az ellenzék mai szereplése. A nemzetgyűlés mai ülésének ebből a szempontból mind a két pártban nagy jelentőséget tulajdoníta­nak, mert azt látják, hogy az ellenzék szervezett­sége elháríthatatlan akadálya lesz a miniszterel­nök tevékenységének. Bár az ellenzék mára semmiféle különös ak­ciót nem tervezett, Apponyi incidentális felszóla­lása olyan vihart támasztott, mellyel szemben a miniszterelnök teljesen tehetetlen volt. És az ellenzéknek ezzel a szervezettségével szemben a két kormányzópárton a bomlásnak ta­gadhatatlan tünetei mutatkoznak. Nem lehet vi­­­­tatni, hogy abban a bomlási processzusban, amely­­ úgy a keresztényeknél, mint a kisgazdáknál meg­indult, igen jelentékeny része van gróf Bethlen István miniszterelnöknek. Gróf Bethlen István az egységes párt jelszavával és a feltétlenül szükséges­­ egység hangoztatásával indult és egységes párt ke­dése, mint volt néhány év előtt, ma a kolportázsjog megvonása gazdaságilag súlyosabban érint egy olyan vádakról, melyeknek alapján a legsúlyor­sabb retorzió réA egy újságot. A'w.ilág. olvasókö­zönsége kitartott mellettünk héthjtónapon át/és ezzel,' egy még n­eglep^bj* wrccddemi teremtett, (jjgytjfrjig^milyen ajj, hogy hónap óta WiW­­W» lu il | ll 11 W7~ijgij7*és a királyi pgvész még mia^p nai [e®jp. közle­i«n«n en Jógi­ MkAkrftgjirői---utmw /inján1 lifejJKjHj/mJuMBW'n lap pijjjrounin /RtvdBni álJg^Woott pei­f peWat, &|S&aQflMSrtázsjog megvonása-Sffflt könnyed kezelése minden bírói garancia nél­kül körülbelül a kerek ellenkezője ann­ak, amit sajtószabadság néven szokás emlegetni.­­Nem akarjuk analizálni a többi haladást az áprilisi beszéddel, szemben, csak éppen konstatál­juk azt a szokatlan fordulatot, hogy egy új minisz­­ernök ma vállalkozik az elődje által köve­tett rendszer alapos revideálására,, akkor, amikor az új miniszterelnök és a régi miniszterelnök egy és ugyanazon személy. Az új miniszterelnökök egyéni múltjuk garanciájával szoktak ígéreteket tenni, és nehéz garanciákat találni akkor, ha az ígéreteket ma az hozza, aki saját múltját tagadja meg ezekkel az ígéretekkel. Azonban qui vivra verra ... Majd meglátjuk, hiszen ráérünk vára­kozni, nem kár az időért. Csak azt az egyet ta­láljuk különösnek, hogy gróf Bethlen István ápri­lisban annyival erősebbnek látta az orosz szovjet­ rendszert, mint amilyennek ma látja, és így az orosz helyzetben bekövetkezett eltolódásra vezeti vissza politikájának átcsoportosítását. Akármint áll is a szovjetrendszer Oroszországban, Magyar­­ország, drága áron ugyan, de immunissá lett a fertőzés veszélyével szemben. A magyar bolseviz­­mus­ sötét hónapjai adták meg ezt a védőoltást, amely olyan erős, hogy más sötét hónapok sem befolyásolhatják hatását. Magyarország egy ilyen tapasztalat után nem zökkenhet vissza többé a bolsevizmus zsákutcájába, és ezért nem könnyű megérteni, hogy miért akarja gróf Bethlen Istvánt Moszkva felé orientálni politikáját. Iyett, egység helyett minden eredmény, amit elért, az volt, hogy a két kormányzó pá­rt egyes frakciói közt lévő hasadékokba sikerült széles éket vernie és az, hogy míg első minisztersége idején egy jól szervezett koalíció állt a háta mögött, ma minden, amire támaszkodhatik, csak két halálosan beteg párt, amelyeknek ellenzéki része ugyan élénk, de guvernementális és speciálisan Bethlent támogató frakciói teljes közönnyel és nem kisfokú kedvet­lenséggel néznek elébe az eseményeknek. Bethlen helyzete a nemzetgyűlésen teljesen labilissá vált. Nincsen többé egy olyan kérdés sem, amelyre vonatkozóan Bethlen István feltétle­nül számíthatna a nemzetgyűlés többségének tá­mogatására. A két kardinális pont közül,­­— ame­lyek a kormány legkeményebb erőpróbái lesznek —, a mentelmi ügyek kérdésében a keresztény­párt legélesebb ellenzésébe fog ütközni, a választó­­jogi kérdésben pedig a kisgazdapárt ragaszkodik feltétlenül saját álláspontjához és nem hajlandó semmi körülmények között sem deferálni a mi­niszterelnöknek. De e két fontos ponton túl is minden egyes alkalommal, minden interpelláció­nál vagy határozati javaslatnál megtörténhetik, hogy a miniszterelnök a nemzetgyűlés többségével találja magát szemben. A két kormányzópárt úgy­nevezett ellenzéki frakciói nagyon nagy hajlandó­ságot mutatnak arra, hogy a jobboldali padokat felcseréljék a baloldaliakkal és együttmenjenek az ellenzékkel, amely ma már szemmel láthatóan ura a helyzetnek még akkor is, hogy­ha a keresztény­párt és a kisgazdapárt kiválni készülő frakciói nem is csatlakoznának hozzá. Ez a csatlakozás azonban ma már majdnem bizonyosnak látszik. Éppen az előbb említett két kardinális pont az, amely a két pártban fölkeltette a szenvedélyeket és itt is, ott is nyíltan hangoz­tatják, hogy a miniszterelnök csak a párttal, de a párt intenciói ellen akar kormányozni. A választójog kérdésében elfoglalt álláspontja következtében a kisgazdapárt legnagyobb része Haives fogadtatás Mistral Budaparton a VaAG kiadóhivatalában, Blocknar J. Blatt J., Bokor, Benkfi és Társa, Gyón és Hagy, Janim és Társa, Tencner GyvM, Hegyi Lajos, Klein Simon és Társa, Leopold Gyula, Leo­pold Cornél, Schwarz József, Sikray, Mezei Antal, Mossa Rudor, Eckstein Bernát hirdetési író­­dákban. Bécsben: Hausenstein és Voglet, M. Dorics Nachfolger, Rudolf Mossa.

Next