Világ, 1922. február (13. évfolyam, 26-48. szám)
1922-02-01 / 26. szám
Szerd.: VILÁG 1922. február 1. ) Teljes lesz a béke Írországban A londoni parlament váratlan könnyűséggel ratifikálta azt a békét, amelyet Lloyd George kötött dr. Griffith-tel, az ír köztársaság alelnökivel. Az angol illusztrált lapok közölték a békeszerződés első és utolsó oldalát, amelyek teljesen a párisi minta szerint készültek, és Lloyd George aláírása úgy áll dr. Griffith aláírásával szemben, mint például Clemenceau aláírása Brockdorff- Rantzau gróféval szemben a német békeszerződésen Választók és képviselők Az angol közvéleményt nem zavarta ez a körülmény és az angol közvélemény megnyugodott Morley viscount szavában: Anglia akkor szerezte vissza Kanadát, amikor lemondott róla és most visszahódítja az elvesztett Írországot azáltal, hogy megadja a Zöld-szigetnek függetlenségét. Váratlanul simán jutott tető alá az angol-ír béke Londonban és váratlan nehézségekbe ütközött a ratifikálás Dublinban, ahol Griffith a hetvenhárom, rendőrség által körözött, vagy erre az alkalomra a fogházból szabadságolt sinnjein képviselő elé terjesztette a békeszerződést, hogy az Ír köztársaság parlamentje gyanánt adják meg hozzájárulásukat. De Valera, az Ír köztársaság elnöke, tudvalévőiig jogfeladást látott a békeszerződésben, amely az angol királyságból kiszakadt ír köztársaságot kötelezi arra, hogy belépjen a brit államszövetség ma már laza kötelékébe, és jogot ad az angol hadihajóknak az ír kikötők használatára. De Valera merev állásfoglalása meglepetés volt és még inkább meglepetés volt az, hogy a sinn-fein törvényhozás többsége minden jel szerint De Valera álláspontja felé hajlott, noha többek között az ír hadsereg főparancsnoka, Collins is teljes súllyal latba vetette szavát a ratifikálás mellett. A béke hívei végül kénytelenek voltak valóságos obstrukciót kezdeni és ezzel módot adtak az ír közvéleménynek az állásfoglalásra. Az ír választókerületek szinte kivétel nélkül a ratifikálást és a békét sürgették. A nyomás alatt az engesztelhetetlenek egy része távolmaradt a döntő szavazástól és a ratifikálás hívei csekély többséggel győztek. Béke, amely nem béke De ez még nem biztosította az ír békét. Dublin békét kötött Londonnal, de tisztázatlan maradt Dublin és Belfast, Dél-Írország és Ulster viszonya. A hét ulsteri grófságban tudvalevőleg elég jelentékeny többségük van az odatelepített angoloknak és protestánsoknak, a régi ír és katolikus lakossággal szemben, és az ulsteri angolok fegyverbe sorakozása akadályozta meg a világháború előestéjén az angol parlament által akkor elfogadott ír önkormányzati törvény életbeléptetését. Az ulsteri grófságok fegyverben állanak még ma is és az ír-angol fegyverszünet sem zavarta Belfast-ot abban, hogy néhányszor még megismétlődjön a katolikusok és a protestánsok véres harca Ulster fővárosának utcáin. Hiszen alig néhány hete, az egyik néhány ilyen utcai harcnak még hatvanhetven áldozata volt. Az ulsteri probléma bizonyult mindig újból az ir-kérdés megoldhatatlan elemének és Lloyd George most úgy segített magán, hogy Ulster tiltakozása ellenére írta alá a békeszerződést. Ez elég kockázatos lépés volt, hiszen az ír-anyos béketárgyalások megkezdése előtt már életbelépett az az önkormányzati törvény, amely külön parlamentet, külön kormányt adott egyrészt Dél- Írországnak és másrészt Ulsternek. Ulster csakugyan megválasztotta parlamentjét és Sir James Craig megalakította Észak-Írország kormányát, amely kezébe vette a hatalmat és törvényesítette a nyolc év előtt megszervezett védelmi csapatokat. Tehát az angol-ír békeszerződés kétoldali ratifikálása után még mindig voltak esélyek arra, hogy polgárháborúra kerül a sor Észak-Írország és Dél-Írország között, és Sir James Craig hadat üzen Arthur Griffith-nek. Winston Churchill, aki nagy szerepet játszott az angolr béketárgyalások előkészítésénél, most vállalta a közvetítést a két, angol szempontból egyaránt törvényes kormány között. Hosszabb alkudozások után Churchill csakugyan bemutatta Sir James Craig-ot, Észak-Írország miniszterelnökét Collins-nek, Dél- Írország új miniszterelnökének és azután búcsút vett tőlük, hogy egymás között beszéljék meg a vitás kérdéseket. Ahol az 1867. évi kiegyezés a minta A találkozás több tekintetben gyorsan vezetett pozitív gazdasági eredményekhez. Collins felajánlotta azt, hogy az elvi kérdések elintézéséig a dél-ír köztársaság felfüggeszti az észak-ír köztársaság ellen erélyesen végrehajtott gazdasági bojkottot, viszont ellenszolgálatul Sir James Craig kilátásba helyezte, hogy Belfastban újból alkalmazni fogják az ír munkásokat. Ugyanis a belfasti protestáns gyárosok elbocsátották összes katolikus munkásaikat, tekintettel arra, hogy azok egy ellenséges ország polgárai. Ez a kölcsönös megállapodás mindenesetre lehűti azt az atmoszférát, amelyben a tárgyalások fognak folyni. Az elvi kérdéseket is érintették a tárgyalás folyamán és Collins nyomban hajlandónak mutatkozott engedményeket adni a londoni béke határán túl, így például a londoni béke szerint a dél-ir köztársaság független állam, amelynek semmi köze nincsen az ulsteri köztársasághoz. Collins viszont ajánlatot tett arra nézve, hogy a dél-ir és az észak-ir parlament küldjön ki egy-egy bizottságot és ezek határozzanak az olyan kérdésekről, amelyek egyaránt érintik a két államot. Dr. Griffith, a dél-ír köztársaság feje, tudvalevőleg alaposan ismeri az 1867. évi kiegyezést és az osztrákmagyar dualizmust. Hiszen egy évtized előtt, amikor még nem éleződött ki annyira az ir-kérdés, Griffith azt indítványozta egy könyvében, hogy Anglia és Írország közjogi viszonyát szabályozzák az osztrák-magyar dualizmus mintájára, vagy legalább biztosítsanak Írországnak olyan közjogi státust, amilyenben Horvátországnak volt része Magyarországgal szemben. Valószínű tehát, hogy a delegációk eszméje most szintén az 1867. évi kiegyezési törvény alapján merült fel az ir politikában. " Ménesy, Giesswein és Szterényi az ipartörvényről A nemzetgyűlés mai ülésének elején Hegyeshalmy Lajos kereskedelmi miniszter benyújtotta a foszforral való cukorgyártás eltiltásáról kötött berni egyezmény becikkelyezéséről szóló javaslatot. Az ipartörvény reformjáról szóló javaslat részletes tárgyalásánál az első szakaszhoz az első szónoki báró Szterényi József volt. Méltatta a kisipart, amely erős tényezője a kultúrának és a nemzeti fejlődésnek. (Grieger Miklós: Ezért akarják Matlekovitsék tönkretenni.) Matlekovits is képesítéshez akarta kötni a kisipart, a miniszter tehát Matlekovits álláspontját fejleszti tovább. Erélyes iparfejlesztési akció megindítását sürgeti, mert nem a kereskedelmi mérleg döntő, hanem a fizetési mérleg. Tiltakozik az ellen, mintha a liberális rendszer nem akarta volna törvénybeiktatni, a keresztény irányzat pedig törvénybeiktatja a kisipar támogatását. A liberalizmust és a keresztény irányzatot nem lehet egymással szembeállítani. A liberalizmusnak is és a keresztény irányzatnak is azok ártottak legtöbbet, akik szemet hunytak a visszaélések előtt. Sokan úgy állították be őt, mint a szövetkezetek ellenségét. Ezzel szemben ő volt az, aki a kisipari szövetkezetek érdekében akciót indított. A szövetkezeti alakulatoknak voltak ferde hajtásai is, mert nagyon sok üzem clak azért alakult át szövetkezetté, hogy támogatható legyen. Ezzel indult meg a kisipari szövetkezetek diszkreditálása, amely 7,8 millió kárt okozott az Országos Központi Hitelszövetkezetnek, úgy hogy végül ezt az összeget az államnak kellett megfizetnie. Sajnálja, hogy a közszállításoknál nem részesítik a kisipart olyan támogatásban, mint a kárhoztatott liberális éra alatt. A hadsereg ruhaszükségletének szállítását a nagyipar kapta meg, ugyanígy a tisztek árérték utáni ruhaszükségleteit is. A vámőrök ruhabeszerzésénél elütötték a kisipar kedvezőbb ajánlatát. Mert a nagyipari vállalkozás posztója olcsóbb volt. A kapjaiban!s túltengése Az OKH hivatalos lapja, a Magyar Szövetkezés, azt írja, hogy a magyar közgazdasági politikában túltengett a nagyipar és a kereskedelmi vállalatok százmilliókat szereztek arra a célra, hogy a monarchia nagyhatalmi politikáját szolgálják. A törvényhozás a nagytőke érdekeit tartotta szem előtt és most ezeknek az érdekeltségeknek a törvényhozó testületben ülő tagjai részéről indultak ki a támadások, mert a kormány néhány morzsát juttatott a szövetkezeteknek is. Ez kútmérgezés is igatás a régi kormányzat ellen. Visszautasítja ezeket a vádakat és követeli az OKH vezetőségétől, hogy adjon elégtételt a brutális támadásért. Igen túlságosnak találja a javaslatban foglalt képesítési kényszert. Veszedelmet jelent a rendeleti úton való intézkedések túltengése, amely kaotikus állapotokat fog hozni. Győzni fog a tisztultabb liberalizmus, amely mentesz a liberalizmus túlhajtásaitól. Egyébként a kapitalizmus túlságos védelme és propagálása a liberális korszakban sohasem volt akkora, mint a keresztény irányzat alatt. (Breki Károly közbeszól.) Breki képviselő úr egyik beszédében a pénzügyminisztert a kapitalizmus túltengése miatt támadta. (Breki Károly: Amiket ön csinált, arról beszéljen. Mi fogjuk megszüntetni azokat a monopóliumokat, amiket önök csináltak. Derültség a baloldalon ) Igazán kacagnom kell a képviselő úr tájékozatlanságán. (Ereki Károly: Micsoda beszéd ez.) Bocsánatot kérek, azt akartam mondani, hogy tudásának ama nagy tömege felett, amit láttunk. (Ereki Károly: Ha személyeskedik, akkor ráfizet. Biztosítom, hogy épp olyan goromba tudok lenni, mint ön. Kikérem magamnak, hogy leckéztessen.) Ha bebizonyítja azt, hogy én miniszter koromban egyetlen monopóliumot, központot létesítettem és nem tettem meg mindent annak megszüntetésére, akkor bocsána-tot fogok kérni. (Ereki Károly: Meg is fogom tenni, ön fog sírni! Kijelentem, hogy nem fogom zavarni a közbeszóló képviselő urat. Ezután további argumentumokat hoz fel egyes iparágaknak az engedélyhez kötött képesítése ellen, így külön engedélyhez kötött képesítés kell majd a fehérnemű tisztításhoz, a dobozkészítéshez és a manikürözéshez. Az egész javaslaton végigvonul a numerus clausus elve. (Ereki Károly : Minden zsidó megtanulhatja a kovácsmesterséget, senki sem akadályozza meg) Nem látom be, hogy csak zsidó numerus clausus létezhessen. Tudtommal a numerus clausus nincs felekezethez kötve. (Ereki Károly: Csak fajhoz.) Az iparosság a képesítést kívánja, a tanoncoktatásnál azonban már túlzásnak minősíti a törvény rendelkezéseit is. Elismeréssel van a javaslatnak a tanoncoktatásra vonatkozó része iránt. Egyéni jogfosztás a javaslatban nincs és a miniszter a "mai felfogás mellett liberálisabb javaslatot nem is terjeszthetett volna elő. A javaslatot elfogadja. Négy javaslat A beteg honvédelmi miniszter helyett Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminiszter terjeszti be a honvédségről szóló törvény egyes rendelkezéseinek kiegészítéséről és módosításáról szóló javaslatot, Kállay Tibor pénzügyminiszter a köztisztviselők anyagi helyzetének javítására szükséges fedezet biztosításáról szóló javaslatot, Mayer János földmivelési miniszter az állami erdőőrök szolgálatának szabályozásáról szóló javaslatot és gróf Klebelsberg Kunó belügyminiszter, az államrendőrség és esendőrség létszámkiegészítési módjáról és felfegyverzéséről szóló javaslatot nyújtja be. Ki buktatta meg Korányit? A következő szónok Ereki Károly, aki a magyar közgazdasági politika súlyos hibájának rójja fel, hogy túlságosan szabaddá tette az ipart. Minden pályán megvédik az ottlévő embereket, sőt Korányi miniszter olyan javaslatot akart elfogadtatni, amely lehetővé tette volna, hogy a pénzintézetek beleegyezése nélkül új bank alakulhasson. Meg is buktattam ezért — mondja — Korányit. (Csernyus Mihály: Kann, néni ön buktatta meg.) Hiába trillázik a képviselő úr, igenis én buktattam meg. Akkor nem hallottunk egyetlen szót sem báró Szterényitől. (Szterényi: De igenis, felszólaltam.) Megvédik a bankokat, a nagykereskedőket, csak a kisiparosság védelme a reakció. Aki lop, azt lecsukják, de ha egy volt fővárosi bizottsági tag milliókat akar aranyban kicsempészni, azt óvadék ellenében szabadlábra helyezik. Mindenütt a kapitalizmust és a kapitalistákat védik. Tiltakozik Szterényi kijelentése ellen, mintha a monopóliumokat a keresztény irányzat teremtette volna meg. Hiszen a központokat a háború alatt csinálták. (Ugron Gábor: Akkor háború volt, ma nincs, tehát nem kell monopólium. Ernszt Sándor: Háború van, gazdasági háború.) A keresztény irányzat nem engedi rátukmálni azt a vádat, hogy az hozta a monopóliumokat. (Szterényi: Azt én nem mondtam. Hassay: Csak kurzus volt és üzlet volt.) Ne támadja őt Szterényi, mert ő a támadásokat tízszeresen vágja vissza. Ha Szterényi olyan sokat tett az iparért, akkor miért züllött le az mégis, hol van akkor Szterényi nagy okossága. Báró Szterényi József személyes kérdésben szólal fel és kijelenti, hogy ő csak azt mondta, hogy sohasem tombolt úgy a kapitalisztikus túlzás és sohasem grasszáztak úgy a monopóliumok, mint ma. A központokat ő vizsgáltatta és ellenőriztette és kezdeményezte, hogy ezek megszűnjenek. Budavári László felszólalása után Mahunka Imre a tanoncoktatás fontosságát hangoztatta és sürgette, hogy a középosztály fiatalságát helyezzék el az ipari pályákon. Stesswein a szociális betudásért Giesuwein Sándor beszédében kifejti, hogy ennél az ipartörvénynél ugyanaz volt a helyzet, mint a választójogi törvénynél, mindig emlegették, de sohasem valósult meg. Ez a mostani törvényjavaslat, amely itt fekszik előttünk, az 1848-iki ipartörvény revíziója. Nagy szükség van már új ipartörvényre, mert 1991 óta lényegesen megváltoztak a szociális és gazdasági állapotok. Ezért honorálom a kereskedelemügyi miniszter úr törvényjavaslatát, dacára annak, hogy ez a javaslat nem elégít ki minden irányban. Helyesli Grieger Miklós indítványát, amelyet a miniszter is magáévá tett, hogy az ipartesüeteknek autonómiát kell adni. A kisipar helyzetét szociális és gazdasági szempontból kell figyelemmel kísérni. A liberális és keresztény gondolatot többször emlegették a mai ülésen. Tényleg sok hiba történt a múltban a liberális korszak alatt, amelyekkel szembehelyezték egymással a szociális törekvéseket. Franciaországban tíz évvel ezelőtt, amikor az otthoni munka védelméről beszéltek, azt állította egy liberális képviselő, hogy illiberális dolog az otthoni munka ellenőrzése, mert ez betolakodás a családi szentélybe. Ha valaki ilyen értelmet ad a liberalizmusnak, az tényleg nem más, mint az erősebb szabadsága a gyöngébb elnyomására. Igen fontos, hogy otthon is lehessen dolgozni, ahol a családfő családjával többet is törődhet, gyermekeit jobban gondozhatja és nem kénytelen esetleg egészségtelen munkahelyiségekbe járni. Szeretné, ha általában a szociális szempontok nagyobb teret nyernének a törvényjavaslatban, ha tüzetesebben biztosítanák az egészségügyi szabályok fenntartását és szabályoznák az egészségre ártalmas anyagokkal dolgozók munkáját, különösen a fehér foszforral és ólommal dolgozók munkáját (Temesvári Imre: Üres szalmacséplés az egész. Rupert Rezső : Amikor emberiességről beszélnek, azt Temesvári üres szalnacséplésnek nevezi. Úgy látszik, azért, mert ennek megértéséhez intelligencia kellene.) Egyáltalán nem törődik azzal, hogy Temesváry képviselőtársa ezt üres szalmacsáplésnek nevezi, úgy látszik, — mondja —, hogy Temesváry úrnak dunsztja sincs erről az egész dologról. Különben elvárta volna az elnöktől, hogy ezért Temesváryt rendreutasítja. (Gaal Gaszton elnök Nem hallottam a közbeszólást. Kérdem : Temesváry képviselő úr, valóban mondotta ezt ? Temesváry Imre : Igen, mondtam. Gaal Gaszton elnök figyelmezteti Temesváryt, hogy arra ügyelni, hogy valaki a témájánál maradjon, nem az ő, hanem az elnök kötelessége.) Az amerikai parlament három vaskos kötetet küldött a magyar parlamentnek az ily irányú tárgyalásokról felvett jegyzőkönyvekből. Ott komolyabban veszik ezt a kérdést, mint nálunk. Határozati javaslatot nyújt be, amelyben kéri az otthon űzött ipari munka szabályozását is szociális szempontból az egészségügyi szabályok betartására vonatkozólag a javaslat kiegészítését. Szeretné, ha a szociális szempontok nemcsak azért érvényesülnének, mert ezt kívülről követelik, hanem azért is, mert a magyar parlament