Világ, 1922. március (13. évfolyam, 49-74. szám)
1922-03-04 / 52. szám
4 1922. március 4. VILÁG választásokban, amelyeket Gömbös Gyula irányít nyíltan és hivatalosan. Azután pedig itt volna a numerus clausus kérdése és még egynéhány más kérdés... Igazán nem szívesen tesszük szóvá azt, amit most elmondottunk és elmondunk. .. „Világ" -nak sohasem volt szokása felekezetek belső ügyeit és személyi kérdéseit feszegetni, hanem ezeket is magánügyeknek tekintette, olyanoknak, amelyek a felekezet hívőinek körén túl nem tartoznak a nyilvánosság elé. Azonfelül pedig mindig az volt az álláspontunk, hogy de gustibus non est disputandum, és Székely Ferenc testvéresiesülése Gömbös Gyulával, ez a talán kissé egyoldalú testvérnésütés részben ízlés kérdése. Nekünk más volna az ízlésünk Székely Ferenc helyén, de ízlésekről nem szokás, nem illik és nem is termékeny dolog nyilatkozni. Hallgatnánk tehát, ha csak a jó ízlés kérdése válnék aktuálissá Székely Ferenc dépendence-szobája által. De itt mégis másról és többről van szó. Itt arról a látszatról van szó, hogy a budapesti zsidó hitközség elnöke által a magyar zsidóság is megnyugszik abban, hogy ezentúl másodosztályú magyarrá és másodosztályú állampolgárrá osztályoztassék ezen a földön. Itt arról a látszatról van szó, hogy a zsidóság önként elismeri az általa végzett munka másodrendűségét, a zsidóság önként elismeri azt, hogy öt lazább kapcsok, szakadósabb szálak fűzik a magyar földhöz, mint Magyarország elsőosztályú állampolgárait. A zsidóságnak természetesen joga an ezt elismerni, a zsidóságnak joga van saját aláírásával is megerősítenie a capitis deminutio-járól kiállított bizonylatot, és a magyarországi zsidókérdés megoldásának egyik módja bizonyára az, ha a zsidóság a maga részéről is üdvös rendszabályok gyanánt ismeri el a numerus clausus-t és az egyéb ilyen intézkedéseket. Nekünk pedig csak a demokrácia szempontjából van egy halk megjegyzésünk. A zsidóságnak joga van megtagadni Kossuth Lajost, Deák Ferencet, Eötvös Józsefet. A zsidóságnak joga van beérni a másodosztályú magyarsággal, a másodosztályú állampolgársággal, a másodosztályú emberi ranggal, joga van, noha példát nem igen lehet találni a történelemben egy ilyen adrenunciációra. Nézetünk szerint azonban egy ilyen lépés megtételéhez csak a zsidóság egészének van joga, demokratikus formák közt kifejezett akaratnyilvánítással, de nincsen joga a budapesti zsidó hitközség elnökének arra, hogy a zsidóság megkérdezése nélkül lássa el névaláírásával a numerus clausus-t és azt a fajvédelmii elméletet, amelyből a numerus clausus társaival egyetemben kisarjadzott. Vannak, akik úgy fogják találni, hogy a zsidóság és a zsidó hitközségi elnök nem egészen józanul járnak el, ha kívülről támogatják az egységes pártot a Gömbös Gyula által irányított választásoknál , és megvonják támogatásukat azoktól az erős liberális pártoktól, amelyek a keresztény magyarságnak egy legalább is jelentékeny részével táborukban most veszik fel a harcot többek között a magyar állampolgárok jogegyenlőségéért. Vannak, akik így fognak gondolkodni, de ismételjük, a zsidóságnak joga van beérnie az elmúlt harmadfél év alatt megváltozott helyzettel is. De a zsidó hitközség elnökének nincsen joga a bizalom előlegezésén kívül előlegeznie a zsidóság aláírását egy ilyen elismerésre és beismerésre, a zsidó hitközség elnökének nincsen joga előlegeznie ezt az aláírást, még akkor sem, ha olyan kivételes formátumú egyéniség, mint amilyent Székely Ferencben tisztel ország és világ. Székely Ferencnek, a bankigazgatónak, szuverén joga az, hogy Gömbös Gyula állampolgári elméletét fölébe helyezze Kossuth Lajos, Deák Ferenc és Eötvös József állampolgári elméletének. Székely Ferenc, a bankigazgató, megfeledkezhetik arról a hattyúbeszédről, amelyet a magyar képviselőházban tartott Deák Ferenc és megfeledkezhetik Kossuth Lajos utolsó nagy nyílt leveléről, amelylyel Kossuth befolyást gyakorolt a magyar politika menetére. És amire joga van Székely Ferencnek, arra joga van minden egyes zsidó hitsorsosának , csak éppen arra nincsen joga Székely Ferenc bankigazgatónak, hogy a budapesti zsidó hitközség elnökének aláírásával lássa el a kívülről támogatásnak ezt az aktusát a budapesti zsidó hitközség megkérdezése és akaratnyilvánítása nélkül. A magunk részéről nem tartjuk túlságosan fontosnak Székely Ferenc állásfoglalását és nem tartanók katasztrófának azt sem, ha Székely Ferenc példáját követve, a budapesti zsidó hitközség tagjai tömegesen állanának sorfalat a szabó műhelyek előtt a sárga folt sürgős felvarrásáért. Nézetünk szerint ugyanis nincs, nem volt, nem lesz és nem lehet Magyarországon zsidókérdés a szónak olyan értelmében, hogy az egyik oldalon Magyarország áll és a másik oldalon a zsidóság, mint két tárgyaló fél. A zsidókérdés Magyarország problémája, nem a zsidóságé, vagy nem csak a zsidóságé. A zsidókérdést Magyarország fogja megoldani, nem a zsidókkal kötött béke, vagy egyezmény útján, hanem megoldja azáltal, hogy visszatér a történelem évszázadai által megpecsételt tradíciókhoz, visszatér Bethlen Gábor, Kossuth és a többiek hagyományaihoz. Ez a magyar politikai fejlődés természetes útja és éppen mivel ez az út természetes, az eredményen nem fog változtatni az sem, ha a liberális magyarság szembetalálja magával a sárga jóst önkénteseit, Székely Ferenccel az élükön. Ismételjük, nagyon nem szívesen beszéltünk erről a kérdésről és igazán nem tettük volna szóvá azt, ha Székely Ferenc bankigazgató önként varratja fel a sárga foltot fekete kabátjára, hiszen ez a színösszetétel esztétikailag nem is kellemetlen. Itt nem Székely Ferencről van szó, itt nem a zsidókérdésről van szó, itt nem a sárga folt önkéntes vállalásáról van szó, hanem a demokrácia (A Világ tudósítójától.) Ma délután 5 órakor tartotta a Közgazdasági Társaság vitaestjét a MFTR tanácstermében a „pályaválasztási tanácsból. Matlekovits Sándor v. b. t. t., a társaság elnöke, nyitotta meg az ülést, ismertetve a kormány szándékát, hogy az új ipartörvénnyel kapcsolatban meg akarja valósítani a Pályaválasztási Tanács régi tervét. Miután a kormány ismét elhirtelenkedve, a szakkörök meghallgatása nélkül akar egy olyan fontosságú kérdésben határozni, mely helyesen megoldva, talán egészen új irányba téríti az ország fejlődését, szükségesnek tartja, hogy legalább itt megvitassák az anyagot. Az ostoba vételen Dr. Somogyi Manó egyetemi tanár tartotta meg ezután mindvégig igen magas színvonalon járó, új, hatalmas perspektívákat feltáró előadását, melyben a kérdés több oldalát egészen új megvilágításban mutatta meg. — Voltaképpen szükségtelen is itt — mondotta. — a Pályaválasztási Tanáccsal foglalkozni, előadásomban tehát csak röviden térek annak mibenlétére és inkább arra mutatok majd rá, hogy szerintem miképpen volna a tanács helyesen megvalósítható, úgy hogy az egyén is megtalálja boldogulását és amellett a köznek is hasznára legyen. A pályaválasztás nemcsak az egyes ember életére van döntő befolyással, hanem hatással van az állam életére is, hatással van annak belső fejlődésére, kultúrájára, közgazdaságára, sőt még külpolitikájára is. Mégis azt kell látnunk, hogy nem fordítanak gondot erre a fontos kérdésre, még mindig az ostoba véletlen dönt benne. A munka tudományának nincsen még nagy múltja, mindössze is csak néhány évtized áll mögötte. A nagytőke hosszú ideig csak a gépek tökéletesítésével foglalkozott és nem gondolt a gép mellett álló ember munkájának gazdaságosabb felhasználására, egészen addig, míg az amerikai Frederick Winslow Taylor ki nem mondta, hogy minden egyént tehetségeinek legmagasabb fokú kifejtésére kell szorítani és hogy minden ember ott dolgozzon, ahol az a legalkalmasabb, ahol legjobban felhasználhatja erejét. Münsterberg Hugó, szintén az Egyesült Államok egyik egyetemének a tanára, fejlesztette tovább Taylor tanítását, lélektani alapon kihatva az individuum alkalmasságát a hivatásra és a hivatás alkalmasságát az egyénre. Természetesen még nem tökéletesek az eredmények, de mégis nagy lépéssel közeledtünk a tökéletesedés felé már e néhány évtized alatt is. Amerika, Anglia, Németország — Már évszázada, hogy szociológusok foglalkozni kezdtek a pályaválasztás kérdésével, de meglehetősen szélsőséges alapon és ezt a szélsőséges megoldást karrikírozza Madách a híres phalanstere jelenetében. Saint Simon már alaposabban is foglalkozik a kérdéssel, de modern értelemben mégis csak Amerika volt az első, amely hozzányúlt e problémához. Hogy a kérdés mindig aktuális volt az ifjúsági előtt, mutatja az a számtalan pályaválasztási könyvecske, amely békében megjelent s mindig sok kiadást ért el. . . Törvényhozásilag az angolszász államok, tehát az Északamerikai Egyesült Államok és Anglia tettek legtöbbet a kérdés megoldására. Itt igazán szinte tökéletes törvények vannak már e tekintetben. Hogy mást ne is hozzak fel, Angliában évente kétszázezer ifjút helyeznek el megfelelő foglalkozási ágakban a Pályaválasztási Tanácsok. Németországban a mozgalom különböző helyekről indult ki, de legkorábban a nőegyletekismerték föl a kérdés fontosságát, ugyanis sok nő került olyan helyre, amely vagy neki nem volt megfelelő, vagy ahol ő nem felelt meg. Ezeknek az egyesületeknek első dolguk volt, hogy megjelölték azokat a foglalkozási ágakat, amelyekben sikerrel alkalmazhattak nőket. Németországban hamar belátták, hogy csal az iskolákkal kapcsolatban lehet a kérdést megoldani, mert minden kiképzésnek alaposnak és specializáltnak kell lennie és az 1918-as törvény már erre is fektette a fősutyt. A világháború csak fokozta a német nép érdeklődését a kérdések iránt és közvetlenül a háború befejezése után, 1919 március 18-án hozta a porosz országgyűlés alapvető törvényét a pályaválasztási tanácsok felállítására vonatkozólag, mely kimondja, hogy minden város és járás köteles ilyeneket felállítani. Nálunk 1905 óta tart fenn a Feminista Egylet egy ilyenszerű hivatalt, majd a háború folyamán a Hadigondozó Hivatal is kénytelen volt egyet felállítani a hadirokkantak részére. Több fővárosi iskolában is kísérleteztek már a kérdéssel, a székesfőváros tanácsa többször is felhívta az iskolaigazgatók terveimet rá, azonban alapos további lépés nem történt. A Munkaközvetítő Hivatal a tanonckérdéssel kapcsolatban foglalkozott a tárggyal, azonban ezek természetesen mind csak kísérletek voltak". Az új ipartörvény a kereskedelmi miniszternek felhatalmazást ad, hogy a pályaválasztás megkönnyítésére minden hivatási körben pályaválasztási tanácsot alakítson. Nem lehet helyeselni ezt, mert ez az erők szétforgácsolom, holott a kérdés egységesen lennne megoldandó. A feladatot az iskolával és a reális élettel karöltve lehet csak megoldani, már csak azért is, mert nem egyik elemi szabályáról, a demokráciának arról az elemi szabályáról, amely ellen vétség történt akkor, amikor Székely Ferenc nem választotta külön a bankigazgatót a zsidó hitközségi elnöktől, mielőtt megtette a kétségkívül tiszta és becsületes politikai meggyőződésétől diktált lépést a tájvédelem rendszerének kívülről való támogatására. Székely Ferenc elmulasztotta ezt a köteles disztingválást és ez ellen kell óvást emelnünk a demokrácia nevében úgy, amint óvást emelünk a demokrácia elveinek minden más sérelme ellen, lehet egy embert pár perc alatt megismerni. Újabban kérdőíveket töltetnek ki a tanulókkal, ez nagyon helyes lehet, de csak egy, a tanár által kitöltött megfigyelő ívvel kapcsolatban, melyhez esetleg még az iskolaorvos is csatolná megfigyelési lapját. Önállóan persze ezt a kérdést nem lehet megoldani, csak annak számos, még szintén megvalósításra váró szociális törvény megvalósításával, amelyek ezzel kapcsolatban vannak. A helyes pályaválasztás az országok nyugodt fejlődésének és a polgárok békés megnyugvásának talpköve. Minden testület magához akarja csatolni ezeket a Pályaválasztási Tanácsokat, Németországban viszont sokan egészen az iskolának a hatáskörében akarják meghagyni. Tény, hogy nagyon fontos az iskola a kérdés eldöntésénél, de egyedül reá bízni mégsem lehet a kérdést, mert az iskola nem bír gyakorlati ismeretekkel. A hivatalos körök által adott tanácsok gyakran egyoldalúak, magukban rejtik a széthúzás és szétforgácsolás veszélyét. Ezt a kérdést sem lehet bürokratikusan megoldani, mert akkor csak számokat produkálnának és statisztikát, csak lajstromoznák az embereket. De a platonikus tanács sem ér sokat, mert ha tanácsoljuk valakinek, hogy valamilyen pályára menjen, úgy ott helyet is kell neki adnunk. Egy ideálisan megszervezett ilyen tanácsot sohasem vezetné a momentán szükséglet kérdése, ez mindig csak a hivatáspolitika magasabb momentumait valósítaná meg, mert ha azt nem tenné, úgy egyszerűen munkaközvetítői hivatal hatáskörét töltené be. — Hangsúlyozni kell, hogy senkit nem lehet kényszeríteni olyan pályára, melyre nem akar menni és senkit sem lehet elriasztani attól a pályától, melyre magát szánta. Az állam érdeke és az egyén érdeke egyként fontos, de ha mégis választani kell a kettő között, akkor az első az egyén érdeke kell, hogy legyen. A vita Somogyi tanár nagy tetszéssel fogadott előadásához elsőnek Andor Endre miniszteri tanácsos, a m. kir. munkaközvetítő hivatal elnöke szólott hozzá, aki rámutat a kérdés megoldásában a munkaközvetítők fontosságára és rámutat arra is, hogy a munkaközvetítő hivatal mindig kellő súlyt fektetett a kérdésre, de sajnos, hajótörést szenvedett minden ilyen irányú működése az állam részvétlenségén. Többek hozzászólása után dr. Tuszkay Ödön emelkedett szólásra, aki kifejtette, hogy a Gyermektanulmányi Társaság a „Tehetségek kihasználása“ címen tartott előadássorozatában sokat foglalkozott ezzel a kérdéssel és e megbeszéléseknek leszűrt eredménye most, az embergazdaságtan korában különösen aktuális, ők a kérdést úgy vélték megoldani, hogy minden városban egy állandó bizottság székelne, mely mellett egy úgynevezett repülőbizottság működne, amely azután az iskolákat járná végig és ott maga szerezné be évről-évre adatait. Mert ha a gyerekeket kérdeznénk, azok még nem tudnának ilyen nagyfontosságú kérdésben ítéletet mondani. Bálint Antal szerint az irányításnak elsősorban a köz érdekében kell történnie, már csak azért is, mert hiába állapítják meg, hogy a megvizsgáltak ötven százaléka alkalmas a szellemi foglalkozásra, ha csak öt százaléknak van helye. Minden osztály elvégzése után individuális pszichotechnikai lapot kell mindenkiről felvenni és később ennek alapján elbírálni a gyermek hivatottságát. Amióta a berlini villamosvasútnál ezt a rendszert bevezették, az áramfogyasztás tizenhat százalékkal csökkent, a balesetek száma pedig negyven százalékkal. Németországban a hadseregnél is alkalmazzák a pszichogrammokat és katonai soffőrnek, pilótának, motorbiciklistának csak olyan egyéneket alkalmaztak, akik ily módon megvizsgálva, alkalmasoknak látszottak és valóban igen szép eredményeket értek el. Legfontosabb tehát a képességek megállapítása az objektív pszichológia alapján. A szabadságharc után ... György Endre volt földművelésügyi miniszter a következő szónok. Legfontosabb, hogy a Pályaválasztási Tanács ne legyen bürokrata szerv, mert nálunk, mihelyt valami hivatalos szerv, más melegágya a megsemmisülésnek és a megcsontosodott tehetetlenségnek. Az individuum életébe nem szabad beleavatkoznunk, mert az már a falanszerhez vezet. Egyszer már ment át Magyarország a pályaválasztás tekintetében egy a maihoz hasonló válságon, a szabadságharc után. Akkoriban szintén tömérdek munkanélküli volt és a legkülönbözőbb röpiratok foglalkoztak a kérdéssel, melyek között a legjobb Galgóczy István könyve volt, de bizony az sem sokat használt, mert az orvosság ugyan kitűnő volt, de, sajnos, a beteg nem vette be. Angliában a szabadkereskedelemre való áttérés is éreztette visszahatását Chamberlain idején, de a konzervatívok, mint később Churchill is, megfelelő munkás törvényekkel elejét vették a nagyobb bajnak. A kérdés nagyon nehéz, pedig meg kell azt valahogy oldani, mégpedig úgy érzi, hogy a gyerekkel kapcsolatban, de sajnos, a mi tanítóságunk még nem elég erős erre a feladatra. Juba Adolf dr. és Nagy László dr. felszólalásai után Matlekovits Sándor elnök foglalta röviden össze az elhangzottakat s mondott köszönetet a vita részt-vevőinek. • A pályaválasztás problémája Szombat Milanw-b-rin