Világ, 1922. július (13. évfolyam, 146-171. szám)
1922-07-06 / 150. szám
.Csütörtök Orgovány A hadbírósági tárgyalás harmadik napja (A Világ tudósítójától.) A mai tanúkihallgatások során Beck Ilonának, a meggyilkolt Beck Sándor leányának vallomása valósággal szenzációszámba ment A fiatal leány, aki mindössze négy polgárit végzett, oly értelmes, összefüggő, a kifejezések árnyalataiban is tisztán eligazodó formát adott vallomásának, majd kihallgatása után olyan önérzetesen és bátran kelt az áldozatok s az életben maradt családtagok becsületének védelmére, hogy ezzel a legmélyebb hatást keltette. A többi tanú között Makay Imre százados vallomása keltett érthető feltűnést. Kihallgatása során kiterjeszkedett a front mögötti „bizonyos“ rétegek“ magatartására emiatt a homályosan megfogalmazott kitétel miatt a tárgyalásvezető az egyik védőt kérdőre is fogta — és arra a következtetésre jutott, hogy csoda, hogy nem akasztottak föl minden zsidót. Érdekes ellentétben áll ezzel szemben Beck Gyula vallomása, kinek szavaiból kiderül, hogy a három áldozat temetésén ott volt úgyszólván az egész Izsák község, aminthogy tegnap már Thoma csendőrőrmester, aki pedig a helyi viszonyokkal tisztában lehetett, azt mondta, hogy a három ember igen népszerű volt faluszerte. A tárgyalásvezető udvariasan, de határozottan figyelmeztette Makay századost, hogy tartózkodjék elhamarkodott általánosításoktól: a törvényszék előtt nincs sem faji, sem felekezeti különbség, ilyen dolgokról a tárgyalóterem falai között szó nem eshetik. A védelem mentőakciója Dr. Györffy László őrnagy-hadbíró féltízkor nyitotta meg a főtárgyalás mai harmadik napját. A tárgyalás kezdetén dr. Grahman Zsigmond védő a következő indítványt terjeszti elő. A tegnapi tárgyalás végén, különösen a Raád Árpád tanú vallomása alapján adatok merültek föl arra, hogy az orgoványi és izsáki lakosok közül olyanok, akik azon felekezethez tartoztak, mint a sértettek, olyan tevékenységet fejtettek ki, amelyek az ellenforradalom letörését tűzték ki céljukul. Éppen ezért indítványozza, hogy idézze meg a hadbíróság Izsák István községi bírót, Horti József községi aljegyzőt izsáki lakosokat, akik igazolni tudják, hogy az ellenforradalom leverésében a sértettek is résztvettek. Ezenkívül kéri, hogy a bíróság katonai orvosi szakértőket rendeljen ki Danics elmeállapotának megvizsgálására, mert a tegnap általa becsatolt orvosi bizonyítvány tanúsítja, hogy Danics idegbeteg, tudni kell tehát, milyen a beszámítási képessége. Dr. Schmitt ezredesügyész: A védő úr által előterjesztett indítványt ellenzem. Annak a körülménynek nincs fontossága ebben a bűnpörben, hogy ki fejtett ki itt forradalmi vagy ellenforradalmi cselekvőségeket. Ebben a bűnpörben azt vizsgáljuk, hogy a vádlottak mit követtek el. Közömbös tehát a vádlottak sorsára másoknak ténye. Az orvosszakértő kirendelését is ellenzem, Danics eddigi viselkedése, val- Jőnizsai éleslátásra és kiváló jó emlékezőtehetségre A következő tanú Beck Ilona, a meggyilkolt Beck Sándor leánya. Előadásában plasztikusan elevenedik meg november 17-ikének éjszakája. Ezen az éjjelen v kezdte vallomását ■ dörömböltek a kapunkon. A szolgálónk felébredt és kikiáltott: „Ki jár itt?“ — Fehér katonák, hangzott a felelet. Ez a hang nagyon ismerősnek tetszett. Arra az emberre gondoltam, aki hogy két hete járt nálunk s akinek a hangjára ismertem benne. Két ember állított be hozzánk. Az apám, ki közben gyertyát gyújtott, ijedten hátrált, a láttukra. tárgyalásvezető: Megismeri ezek között (a vádlottakra mutat) azt a két embert? Tanú (Zbonára és Danicsra mutat) : Ők voltak azok ! Az első (Zbona) katonai pisztolyt tartott a kezében, a másiknak puska volt a vállán. Egyre zsidóztak. Azt hittem, hogy az első Francia Kiss — ő járt két héttel előbb az üzletben, az ő hangjára ismertem rá — odafordultam hát hozzá: Francia úr, te bántsa az apámat! Apám — még mindig égő gyertyával a kezében — már a harmadik szobáig hátrált, az ablak felé húzódott, hogy kiugorjon rajta. Az egyik ember — Zbona volt — utána lőtt, apám lefordult az ablakról. Jól láttam, hiszen mellette állottam. Kint egy uniformisos ember állt, az odajött apámhoz, a többi is kivonult a lakásból, a kocsihoz vitték apámat és vagy negyedóráig beszéltek vele. Hideg éjszaka volt, kétségbeestünk, hogy apánk holtra hal úgy felöltözetlen. Könyörögtünk, hozzák vissza, hadd vegyen magára valami meleg ruhát. Amikor visszahozták, egy vérben volt. Bennünket elkergettek, Zbona pedig a kasszába nyúlt s a pénzt vette ki belőle. A többinek is adott, a pénzből s azt mondta : „Nesze, Pista, legyen neked is jó napod!“ Zbona ott látta az asztalon a nővérem téli kabátját, kidobta az ablakon, majd rátámadt anyámra, aki egyre sírt és kancsukával suhintott végig rajta. A véraláfutás sokáig itt maradt az arcán. Azután cipőket kerestek. Tárgyalásvezető: Mire kellett maguknak a női cipő ? "Juhász (feláll, hallgat). Tanú: A sezlontakarót elvitték, de hogy az órát és a láncot ki vitte el, nem tudom. Mikor azután apám öltözködni készült, az egyik ráförmedt: „Vedd fel a jobbik kabátodat“, mert apámnak volt egy új, hosszú bekecse! A másik ember megjegyezte: „Jó lesz ez nekem !“ Azzal elhajttattak. Az egyik még vissza is szólott: „Kezüket csókolom, nagysága !“ Kétségbe voltunk esve, de azt hittük, csak elrabolták apánkat és most ki kell váltanunk a rabságból. Meg az éjszaka utána Indultunk a betörőknek, a Moro kocsmájába is betértünk, mert hallottuk, hogy Zbona és cinkosai az este ott jártak! Mikor az emberek elmentek tőlünk, az egyik Szólt, a másikhoz : „Mondd meg a kapitánynak, hogy Visszajövünk !“ Tárgyalásvezető (a vádlottakhoz) : Melyikük volt az a kapitány ? Zbona : Egyikünk sem. Tárgyalásvezető: Ki lépett oda Beckhez, mikor a lövés folrán összeesett ? Ds. Tóth.: En nevu, mert én a vallanak, semmi gyanú sincs arra, hogy az elmeállapota akár most, akár pedig a cselekmény elkövetésekor kóros elváltozásra mutatna. _ Lehet, hogy most Danics, aki tegnap itt elsírta magát, lelkiisme- retfurdalásokat érez és megrendül, mert érzi feje fölött a pallost, de ez emberileg érthető és az elmeállapotra pedig nem vonatkozik. Cziáky Ferenc védő : Ugyancsak a bizonyítás kiegészítését indítványozza és kéri, hogy idézze meg a bíróság Ördög Tibor orgoványi csendőrt. E bűncselekményt — mondja — nem lehet úgy elbírálni, hogy a vádlottak életéből kiszakítunk egy napot, 1919 november 17-ét. Meg kell vizsgálni azt a napot megelőző egész periódust és vizsgálat tárgyává kell tenni, hogy mi váltotta ki a november 17-iki éjszaka eseményeit. A tanúk igazolni fogják, hogy az izsáki és orgoványi néphangulat indokoltan volt antiszemita. A sértettek közül ketten olyan magatartást tanúsítottak az orgoványi gazdák előtt, amely felháborodást idézhetett elő, mert a magyar faj kipusztítására törekedett. Utal a Magyarság című lap egyik közleményére, — amelyre egyébként a sértettek képviselője, dr. Dombováry hívta fel a figyelmét — és e cikkben az áll, hogy Beck és Pánczél Dunapatajon akasztottak. Az elnök itt félbeszakítja a védőt és figyelmezteti, hogy a védőbeszédet a tárgyalás végén kell megtartania, most maradjon az indítványa mellett. Dr. Uhlmann Lajos a maga részéről is orvosszakértő kirendelését indítványozza a két Tóth-testvér elmeállapotának megvizsgálására, mert védencei a főtárgyaláson olyan elmebeli fogyatkozásra utaló magatartást tanúsítottak, hogy ez már patologikusnak látszik. Dr. Szakál védő csatlakozik a többi védő előterjesztéséhez, hangsúlyozza, hogy a bűncselekmény indító okait ki kell mutatni, mert hiszen ezeknek a vádlottaknak érdekében orosz csereakciót nem kezdhetünk. A bíróság rövid tanácskozás után meghozta végzését, amelyben elrendelte a hivatkozott tanúk kihallgatását, de orvosszakértők alkalmazását elutasította. Az ügyész és a védők semmiségi panaszokat jelentenek be a végzés ellen. Ezután megkezdték a tanúkihallgatásokat. Elsőnek Orosz Károly György főhadnagyot hallgatta ki a bíróság, aki a kérdéses időben Kecskeméten szolgálatot teljesített. Elmondta, hogy 1921 elején Danies beállított hozzá a hivatalába és kérte, hogy két tanúval igazolják, hogy ő alatta teljesít katonai szolgálatot, mivel erre neki szüksége van, hogy az izsáki népbankból a saját értékeit felvehesse. Ezt az igazolást Orosz főhadnagy a bünjel-letétjegyzék hátára írta, azonban kijelenti, hogy a letétjegyzéket nem olvasta el. Forray István hadnagy írta még alá az igazolást. Tanúi vallomására megesketik. Forray István hadnagy azt vallja, hogy Orosz főhadnagy utasítására írta alá az utasítást, a letétjegyzéket nem olvasta el.Mivel a tanú semmii újat nem ad elő vallomásában, nem eskették meg, kocsinál vártam. Danics: Ha nem ő volt, hát én lehettem, mert más senki sem volt ott. De nem emlékszem. Schmitt ügyész : Ki jött vissza, Beck-kel ? Tanít: Zbona és Juhász. Apám egyre azt hajtogatta, nekik. Nincs több pénzem. Mert a borért járó pénzt még nem kaptuk meg.Dr. Cziáky: Ráismert volna Zlonára, ha előbb itt, vagy a képes újságokban nem látta volna? Tanú: Itt a teremben csak a halát láttam, szemtőlszembe nem voltam vele. Tárgyalásvezető (a védőhöz): Kérem ne tessék itt ilyen „volná“-val előhozakodni ! Konkrét kérdéseket tegyen föl. A föltevéseket hagyjam ! Cziáky : Miért tartotta Zbonát Francia Kissnek ? Tanú: Mert a Zbona nevet sohse hallottam, ellenben a Francia Kiss nevét az időtájt annál gyakrabban emlegették, azért gondoltam legelőször őrá. Dr. Uhlmann: Juhász ellenségesen viselkedett? Tanú: Nem. Csöndben volt. Mindig Zbona nyomában járt s csak akkor jött hozzánk, mikor Zbona megparancsolta, hogy tartson bennünket vissza. Dr. Uhlmann : Hogy segíthetett Juhász a holmik összeszedésében, ha fegyver volt a vállán? Tanú - Ebben igaza lehet. Tárgyalásvezető : Ettől még segíthetett. Tana : Nem emlékszem pontosan, segített-e Juhász is a holmikat összeszedni. Juhász :" Én nem szedtem össze semmit, csak azt tettem, amit. Ibona parancsolt. Az ajtónál vártam. A bíróság Beck Ilonát megesketi. Az élőkér, a holtak becsületéért! Az eskü után Beck Ilona a tárgyalásvezető elé lép és emelt hangon szól. A tegnapi tárgyaláson Raád hadnagy könnyelműen vádat emelt olyanok ellen, akik már nem védekezhetnek. Az ő becsületük, de a magunk egyéni és polgári becsülete is olyan szent nekünk, hogy annak meghurcolását nem tűrhetjük. Nekem könnyű volna ezeket a vádakat megdöntenem, nem volna nehéz bizonyítanom, hogy a kommunistaság vagy a románokkal való összejátszás vádja alaptalan koholmány. Arra kérem a tekintetes hadbíróságot, méltóztassék valamennyiünk ellen a legszigorúbb vizsgálatot megindíttatni, hogy e szörnyű vád alól tisztázhassuk magunkat. Tárgyalásvezető: Abban a helyzetben vagyok, hogy közölhetem önnel, hogy a bíróság éppen a védők indítványára elrendelte ma a bizonyításnak ilyen irányú kiegészítését. Dr. Gromann: A bizonyítási eljárást- nem az életben levő sértettekkel szemben- kértem. Tárgyalásvezető: A holtak elleni bizonyító eljárásba pedig én nem mehetek bele. A vádlottak közül senki sem állította azt, hogy az áldozatok hazafiatlan magatartása indította cselekménye elkövetésére. Beck Ilona ellép a sorompó elől és a hallgatóság közt foglal helyet. Ezután Varga Mária cselédleányt hallgatta ki a hadbíróság, aki Beckéknél szolgált. A tárgyalásvezető kérdésére nagynehezen megmondja, hogy senki iránt sem elfogult, Beckékre nem haragszik. Mosolyog a kérdéseken. Elmondja a már ismert részleteket, hogy miként törtek be Beckékhez, hogyan lőttek rá Beck Sándorra, őt is megtámadták, szidalmazták és csak akkor hagyták nyugton, amikor megmondta, hogy ő csak cseléd. A védő kérdésére elmondja azt is, hogy Beckékhez román tiszteket szállásoltak be néhány napra, akik párszor ott vacsoráztak és ebédeltek Beckéknél. A tanút megesketik és szünetet rendelt a bíróság. ’ ' ' ' • Az ügyész ellenindítványa Szünet után Schmitz katonai ügyész állott föl szólásra. A védelem részéről előterjesztett indítványnyal szemben — mondottam—, melyben a védelem tanúk kihallgatását kérte arra nézve, hogy a sértettek az ellenforradalmárok üldözésében és a proletárdiktatúrában tevékeny részt vettek volna, a következő indítványt teszem: Már akkor is elleneztem a védelem ilyen irányú tanúinak kihallgatását, mivel azonban a bíróság ezek kihallgatását elrendelte, kénytelen vagyok két tanú kihallgatását kérni, akik a védelem által bizonyítani kívánt tények ellenkezőjét igazolhatják. Kérem tehát Kovács Ignác és Rózsa Manó tanúkihallgatását arra nézve, hogy a sértettek a dunapataji ellenforradalom leverésében részt nem vettek és a kommunizmusban aktív szerepet nem vittek. Cziáky védő ellenzi a tanuk kihallgatását, mivel szerinte ezek negatívumot bizonyítanának. Azonkívül pedig kéri orvosszakértő kihallgatását. A bíróság rövid tanácskozás után kihirdette határozatát, amely szerint a vád részéről előterjesztett két tanú kihallgatását elrendeli, orvosszakértőt azonban nem hallgat ki. „Élet és halálról van szó, ne általánosítsunk!“ A következő tanú, Makay Imre százados kihallgatása következett ezután. Elmondta, hogy az esetről csak az újságokból értesült, 1920 tavaszán beállított hozzá Francia Kiss Mihály tiszthelyettes, aki elmondta, hogy neki az izsáki Népbankban 34—35.000 korona összegű letétje van, amelyet tőle elvettek, és ott helyeztek el és amely boecladásból származott. Elmondta a magyar nemzeti hadsereg megalakulását 1919 augusztus 2-án, amikor a kommün megbukott, Budapestre igyekeztek, hogy az esetleg bevonuló románokat megelőzzék. Ez azonban nem sikerült. Később a Héjjas-különítményben teljesített szolgálatot, amely csupa fanatikus magyarból állott. Danicsról azt tudja, hogy részeges ember volt, nem tartja normálisnak. Tárgyalásvezető : Meg volt engedve, hogy bárkitől bármit is elvegyenek ? Tanú: Nem. Többször feloolvastattuk a parancsot, hogy senkitől semmit sem elvenni, sem rekvirálni nem szabad. Tárgyalásvezető: Adtak-e ki olyan parancsot, hogy pusztítsák a zsidókat ? Tanú : Nem, erre vonatkozólag direkt parancsot nem kapott senki, azonban nem csodálkozom, hogy azok után, amik történtek, egy pár kommunistát agyonvertek. Az természetes. Az oláhok ott a zsidókkal összepaktáltak. Tárgyalásvezető: Mit ért ezalatt? Tanú: Hogy nagyon jóban voltak. Megvesztegették a román tiszteket. A román tiszteket 50 koronával is meg szokták vesztegetni. Tárgyalásvezető : Mi lehetett annak az oka, hogy a vádlottak ilyen vandál módon bántak el a sértettekkel ? Tanú (ezután úgy beszél, mintha szónoklatot tartana) : .Voltak olyanok, akik évekig voltak a harctéren. Amikor visszajöttek, egy társadalmi réteget találtak itt, amely dőzsölt és mulatott Ez a „társadalmi réteg“ buktatta meg a frontot, ugyanez a társadalmi réteg mondotta azokra, akik kint a fronton küzdöttek, hogy hazaárulók és azokra, akik itthon bujkáltak, hogy hazafiak. Ez a társadalmi réteg rabolta ki a magyarokat, ez a társadalmi réteg vette el a magyar paraszt utolsó kincsét, akasztotta fel őket és végül ugyanez a társadalmi réteg hozta azután a gazdák nyakára az oláhokat, akik összepaktáltak velük és ütötték, verték a magyar parasztot, amíg ők itt jól érezték magukat. Nem csodálom hát, ha megszabadulva a román nyomás alól, mondom, az én szerény véleményem szerint, nem csodálom, hogy az utolsó emberig nem irtották ki ezeket. Dr. Gromann védő kérdezi, hogy hallott-e a tanú arról, hogy a sértettek pénzt ajánlottak fel a románoknak, hogy maradjanak tovább is Izsákon. Tanú: A Dunántúl voltam és ott beszéltek erről. Azt hiszem azonban, hogy a Magyar Távirati Irodánál okmányok lehetnek erről. Szakáll védő kérdéseire elmondja tanú, hogy a szegedi hírszerző-különítmény szervezetét ismeri. Tudja azt, hogy Francia Kiss hivatalos kémje volt a szegedi kormánynak és bár halálra volt ítélve, mégis átszökött hírekért. Vsjas Aurél is volt kétszer Pesten. Dr. Szakáll védő : Név szerint ismeri ön az elhalt sértetteket ? Tanú: Tudom, hogy három zsidó. Védő : Ezekről kaptak hírt ? Tanú : Nem. Védő : Tud az izsáki ellenforradalomról? Tanú : Tudok. Azt is tudom, hogy az összes gyanús elemek zsidók voltak. Tárgyalásvezető: Figyelmeztetem a százados urat, hogy általánosítást nem engedek. Ha neveket nem tud, akkor inkább ne szóljon semmit, mert ebben a teremben nem engedek általánosításokat. Itt élet és halálról van szó. Mi tényeket szögezünk le és azok alapján szolgáltatunk igazságot, de általánosságban tartott kijelentéseknek értéke előttünk nincs. Dr. Gromann: Nyilvántartást vezettek a hírszerzői különítménynél? Tanú: Igen. Tárgyalásvezető: Ezzel meg a védő úr akar általánosítani és ezt önnek sem engedem meg. Nincs szükség hangulatkeltésre és légből kapott dolgokat figyelmen kívül hagyunk. Ezt a védő úr, mint jogvégzett ember, tudhatta. Dr. Cziáky: Hogy fogadta a bizonyos társadalmi réteg a nemzeti hadsereget? Tárgyalásvezető: Tessék precizírozni, miféle társadalmi rétegről kérdez, a kommunistákat, a vörösöket érti alatta? Védő: Igen. Tanú: Azok eltűntek a nemzeti hadsereg bevonulásakor, mert bűnösnek érezték magukat. Tárgyalásvezető: Az természetes hogy a vörösfiúk elszöktek. Tanút ezután vallomására megesketik. „Ha nagyon kell nekik a zsidó, hát itt vagyok én...!“ Beck Márton budapesti nagykereskedő tanúkihallgatása következett, aki testvéröccse, a kivégzett Beck Beck Biona vallomása VILÁG 1922 július 6. 9