Világ, 1922. július (13. évfolyam, 146-171. szám)
1922-07-04 / 148. szám
fleeekeenlőség és kiadóhivatal, VX km, Andrássy út 47. szám. Előfizetési árak Magyarországban: Egész évre 1800 korona, félévre 900 korona, negyedévre 450 kor., egy hóra 100 korona. A „VILÁG” megjelenik hétfő kivételével mindennapi Egyes szára ára Budapesten, vidéken és pályaudvarokon 8 K. Ausztriában hétközi nap 150 K. Vasárnap 200 K. Jugoszláviában köznap 2 dinár. Vasárnap 21/a dinár. Egyes szám ára 8 korona XIII. évfolyam Budapest, KEDD 1922 julius 4 148-ik szám Hirdetések felvétetnek Budapesten a VILÁQ kiadóhivatalában, Krockner Blau J., Bokor, Benkő és Társa, Győri és Nagy, Haasenstein és Vogler RT., Tender Gyula, Hegyi Lajos, Klein Simon és Társa, Leopold Gyula, Leopold Comel, Schwarz József, Siklay, Mezei Antal, Mossa Rudolf, Eckstein Bernát hirdetési irodákban. Bécsben: Haasenstein és Vogler, M. Dukes' Nachfolger, Rudolf Mosso. Harden ellen merényletet követtek el Harden Miksát ma este nyolc óra tájban a grunewaldi telepen lévő lakása közelében két ember ólmosbotokkal megtámadta. Harden a fején öt helyen megsebesült és eszméletlen állapotban szállították a lakására. A támadás egyik állítólagos tettesét letartóztatták.• Harden ellen onnan indult a merénylet terve, ahol Rathenau meggyilkolásának tervét szőtték. Harden szintén zsidó származású és ez lehet a merénylet egyik oka, a másik pedig az, hogy Harden II. Vilmos politikai ellenfelének számított, mióta a vándorszínészi pályát a publicista tollával cserélte fel. De Harden nem a köztársasági eszme előőrse gyanánt fordult II. Vilmos ellen, hanem, mint az elbocsájtott Bismarck kancellár házi újságírója. Harden vasszorgalmával hamarosan a legműveltebb német újságírók közé küzdötte föl magát és így fordult feléje Bismarck érdeklődése. Harden ismételten volt vendég a vaskancellár friedrichsruhei kastélyában és ezért a vendégségért azután II. Vilmos kenyeret kellett ennie, amikor felségsértésért egy esztendei várfogságra ítélték, noha ismeretes volt, hogy Harden a volt kancellár sugalmazása alapján írta cikkeit és röpiratait a „fiatalember“ ellen. Harden a börtönben tovább tanult, és kiszabadulása után megindította híres hetilapját, a Zuttanf-ot, amely két évtizeden át politikai faktor volt Németországban. Egy ideig Rathenau is Harden munkatársai közé tartozott, de később Harden rendszerint maga töltötte meg a Zukunft összes oldalait nagy munkás leírásával és néha nagy bőbeszédűségével. A független szocialisták is belépnek a német kormányba A müncheni Abend-Zeitung jelentése szerint Rathenau utóda Hermes pénzügyminiszter lesz. Félhivatalosan jelentik Berlinből. A független szocialisták pártja elhatározta, hogy a kormányba való belépést megtiltó programmpontját megváltoztatja és a súlyos helyzetre való tekintettel elhatározta, hogy az általános német szakszervezeti szövetséggel és a németországi szociáldemokrata párttal a kormányba való belépés ügyében tárgyal. Elterjedt hírek szerint a centrum a független szocialistáknak egy szakminisztériumot és egy tárcanélküli minisztériumot hajlandó átengedni, a demokraták azonban ezt még ellenzik. Holnap lesz Németországban a második általános munkabeszüntetés, tiltakozásul Rathenau megyilkolása miatt és tüntetésül a köztársaság mellett. A porosz országgyűlés alkotmányjogi bizottsága vasárnap egész nap és hétfőn délelőtt a köztársaság védelméről szóló indítványokat tárgyalta. Elfogadták a demokratáknak azt az indítványát, amely szerint a közigazgatás és igazságszolgáltatás vezető állásait csak olyanokra ruházzák, akik a köztársaság feltétlenül megbízható hívei. Elfogadták továbbá a szociáldemokratáknak azt az indítványát, hogy az ifjúsági és tanári könyvtárakból távolítsák el azokat a könyveket, melyeknek tartalma a fennálló köztársasági alkotmánnyal nincs összhangban, azokat a tankönyveket, amelyek a monarchiát, vagy a Hohenzollern-dinasztiát magasztalják, vegyék ki a használatból és végül, hogy a kormány függessze föl azokat az iskolai egyesületeket, amelyeknek működése a köztársaság ellen irányul. Gróf Lerchenfeld bajor miniszterelnök Berlinből visszatérve, minisztertanácsot hívott össze, amelyen jelentést tett a köztársaság védelméről szóló törvény ügyében folytatott tanácskozásokról. A minisztertanács a miniszterelnöknek Berlinben elfoglalt álláspontját helyeslően tudomásulvette és elhatározta, hogy a törvényt elvben elutasítja. Abban az esetben, ha Bajorország a törvénynek elutasítását a birodalmi gyűlésen keresztülvinni nem tudná, a bajor kormány több módosítást fog indítványozni. A keresztény ellenzék válsága (A Világ tudósítójától.) Az Andrássy—Friedrich-párt holnap délben a parlament épületében fontos ügyben értekezletet tart. Hogy mi ez a fontos tárgy, azt a párt vezetősége nem közölte, de beavatott politikai körökben úgy tudják, hogy az értekezlet egybehívására azok a hírek adtak okot, amelyek a párt válságáról utóbbi időben elterjedtek. A párt két frakciója közötti elhidegülést és Friedrichéknek a kormány felé való orientálódásét általában cáfolják, különösen a kormánypárt sajtója, de annyira nem pozitív formában, hogy a cáfolatok közül némelyiket, így például elsősorban magáét Friedrich Istvánét, majdnem megerősítésnek lehet venni. Bizonyos az, hogy a cáfolatok egy részének van is alapja. Egészen természetes, hogy azok, akiket Friedrich István nem avatott be terveibe és akiket talán már a befejezett tények elé akart állítani, mit sem tudnak a kormány és Friedrichék között történt tapogatódzó közeledésről és így teljes jóhiszeműséggel cáfolják is az erre vonatkozó híreket. Bizonyos továbbá az is, hogy a párt tagjainak jó része, olyanok, akik Andrássy Gyula hívei közé számítanak, egyelőre nem látnak okot a Friedrichéktől való különválásra, csak bizonyos idegenkedésszerű figyelemmel és hűvös tartózkodással figyelik Friedrich István magatartását, de szakadásra egyelőre nem gondolnak, míg terveivel és céljaival nincsenek teljesen tisztában. Mindez azonban nem változtat magán, a tényen, legföljebb annyit jelent, hogy a párt tagjai még nem látják olyan világosan a helyzetet, mint a két frakció vezetői. A holnapi értekezlet azonban mindenezek ellenére sem fog, valószínűleg, jelentős fordulatot hozni az ügyben. A kormánypárthoz közel álló sajtó cáfolata éppen arra enged következtetni, amiről egyébként már mi is megemlékeztünk, hogy gróf Bethlen István miniszterelnök vagy Friedrich István még nem, tartja az időt elérkezettnek az együttműködésre. A holnapi értekezleten tehát minden valószínűség szerint meg fognak ismétlődni a már elhangzott cáfolatok és ezzel a keresztény ellenzék egysége pillanatnyilag és látszólag helyre fog állani. Kétségtelen viszont, hogy ennek csak rövidlejáratú jelentősége lesz, mert vannak a pártnak olyan tagjai, akik már most is a legnagyobb fokú idegenkedéssel nézik Friedrich István parlamenti magatartását és szívesebben vennék, ha határozatlan cáfolatok helyett, amelyek úgyis csak ideglenesen alkalmasak a párt egységének összekovácsolására, a két frakció különválna és mindegyik a maga külön útját járná tovább. Lehetséges tehát az is, noha az előbbi föltevés a valószerűbb, hogy a holnapi értekezleten megnyilatkozik ez az idegenkedés és ellenzés is, ha pedig a pártnak ezek a Friedrich István magatartásával és sejtett céljaival elégedetlen tagjai nem nyernek kellő megnyugtatást arra nézve, hogy a párt valóban abban az irányban fog haladni, amelyet a választások előtt és a választások alatt magának kitűzött: kierőszakolják a szakadást vagy pedig maguk válnak ki a pártból. Rassay az Indemnität vitájában Rassay Károly, a Független Kisgazda- és Polgári Párt vezére kedden szólal föl az indemnitási vita során és éles kritikát fog mondani beszéde keretében a kormány működéséről. Fölszólalása elé az egész politikai világ a legnagyobb érdeklődéssel tekint. A nemzetgyűlés nyári szünete Az indemnitás vitájához úgy kormánypárti, mint ellenzéki képviselők aránylag kevesen vannak föliratkozva, valószínű tehát, hogy a vita nem fog nagyon hosszúra elnyúlni. A kormányhoz közelálló körökben úgy vélik, hogy aligha fog már tovább tartani tíz napnál. Július közepén tehát a nemzetgyűlés áttérhet az adóreform tárgyalására, aminek sürgős elintézéséhez Kállay Tibor pénzügyminiszter föltétlenül ragaszkodik. Amennyiben előre nem látott események nem zavarják meg a programmot, az adóreform vitája is véget érhet augusztus elsejére és akkor a főrendiházi reform tárgyalásának az őszi ülésszakra való halasztásával a nemzetgyűlés megkezdi nyári szünetét. Ha az adóreform vitája hosszabbra nyúlna, akkor a nemzetgyűlés nyári szünetének megkezdése is eltolódnék augusztus közepére, de a kormány állítólag el van szánva arra is, hogy ha az ellenzék a javaslatot megobstruálja, egyáltalában nem ad szünetet. A konzílium és Szibilla könyve A drágaság, a korona árfolyam, a bankjegyforgalom nagy kérdései vetődtek fel a nemzetgyűlés mai tanácskozásának során és Nagy Emil többek közt felállította ezt a tételt: Az ország beteg és konzíliumot kell fölötte tartani ... Ez az elég általános kijelentés volt alighanem az egyetlen pozitív eredmény a felszólalások és közbeszólások mérlegén: az ország beteg és a szakembereket, az igazi szakembereket kell összehívni konzisiumra, hogy a gazdasági bajok orvosságát megtalálják. Mert veszedelmes az, ha a politika elhanyagolja a gazdasági problémákat, de még veszélyesebb az, ha a politika jelszóalapokon és jelszómódszerekkel maga vállalja a gazdasági betegségek orvoslását. A háborúhoz pénz, pénz és újból pénz kell, a gazdasági helyzet szanálásához pedig szaktudás, szaktudás és újból szaktudás, elméleti gondolatmenetek követésén és gyakorlati tapasztalatokon kiérlelődött minden irányban teljes, minden irányban tiszta szaktudás. Nagy Emil komolyan képzett jogásznak számított már a régi képviselőházban és igy nyilván a legképzettebb jogászok egyike a mai nemzetgyűlésen. De elmúltak azok az idők, amikor a jogi képzettség mindenre kvalifikált és főleg a gazdasági kérdések komplikálódtak annyira, hogy nem szakembernek szót emelnie itt nagyobb istenkísértés, mint lóháton átnyargalni a befagyott tó fölött. Nagy Emil beszédének azért megvan az az érdeme, hogy leszögezte a konzílium tartásának szükségességét, és az érdemet fokozná az, ha Nagy Emil nem nyugodnék a konzílium összehívásáig. A német birodalmi gyűlésen részben a lajstromos szavazás eredménye gyanánt helyet kapott a gazdasági élet számos szakembere, de azért a német kormány és a német birodalmi gyűlés nem tartották fölöslegesnek a Reichswirtschaftsrat felállítását és hz a szakemberek birodalmi gazdasági tanácsa csak ugyan részletesen és nyilvánosan megvitat minden gazdasági törvényjavaslatot, mielőtt az a birodalmi gyűlés politikusai elé kerülne. Ami nem fölösleges Németországban, az bizonyára nem fölösleges Magyarországon sem. Erre a konzíliumra égetően nagy és égetően sürgős szükség van, mindenekelőtt azért, hogy kiirtsa azokat a, sajnos, gyakran népszerű jelszavakat, amelyeknek több részük van azárak felhajtásában minden árdrágítónál és minden árdrágításnál. Egész fölösleges módon és katasztrófális következményekkel esett át Magyarország egy olyan kísérleten, amely a bankjegyforgalom csökkentésében vélte felfedezni a magyar gazdasági bajok univerzális gyógymódját, pedig ez az orvoslás tudományos szempontból, vagy az igazi szakorvosok tapasztalatai felől nézve nagyjából ugyanazt jelentette, mint amit jelentene az, ha még ma is piócák felrakásával próbálná gyógyítani valaki a tüdőgyulladást, a gyomorfekélyt, vagy a tuberkulózist. A gazdasági bajokon a bankjegymennyiség leszorítása épp oly kevéssé segíthet, mint az a terv, amelynek most szaporodnak a hívei: a Hegedűs Lóránt receptjének tótágast állítása, a bankjegymennyiség szaporítása, mert sem a győztes, sem a legyőzött országoknak nem volnának gondjaik, ha színesre nyomott papírcéduláknak halmozásával lehetne gazdasági betegségeket gyógyítani. A bankjegyforgalom legfeljebb lázhőmérője a gazdasági életnek és semmiesetre sem univerzális gyógymódja. Aki ezt a lázhőmérőt leszorítja a beteg torkába, és akár a bankjegymennyiség mesterséges csökkentésével, akár a bankjegyforgalom mesterséges emelésével akar gyógyítani, az vajákos asszony és nem orvos. Goethe nem volt gazdasági szakember, csak éppen tisztán látott és tisztán gondolkodott gazdasági kérdésekben is, és ezért látta már Faust-jában, hogy a papírcédula önmagában nem gazdasági faktor. Pedig akkor, amikor Goethe ezeket a sorokat leírta, a bankjegyek története még gyerekkorát élte. Tegnap csökkenteni akartuk a bankjegyforgalmat és keserves árat fizettünk az experimentumért, de ugyanilyen keserves ára lenne annak a kísérletnek, amely gyógyítani akar papiroscédulákkal. A lázhőmérő nem arra való, hogy akármilyen dózisokban, ostyával, vagy ostya nélkül lenyelje a beteg. A magyar gazdaságpolitikának csak egy alapja és egy kiindulási pontja lehet: a külkereskedelmi mérleg. Ez a rideg, száraz számoszlopokból egymás alá sorakoztatott statisztikai kimutatás a magyar jövőnek, a magyar sorsnak Szibillakönyve, ez dönti el a korona árfolyamának ala-