Világ, 1923. március (14. évfolyam, 48-73. szám)

1923-03-22 / 66. szám

2 1923 március 22 ési és gazdasági obligójuk lett volna. Ez kétségkívül igaz, és itt módja, talán kötelessége lett volna a pénzügyminiszternek néhány nyomatékos szóval figyelmeztetni a hagyományaikkal ellenkezésbe jutott bankokat tradícióikra. Az egyenes állami beavatkozás többnyire kockázatosnak és kétélűnek bizonyult a gazdasági életben, tehát kétszerte és sokszorta kockázatos a gazdasági élet legkényesebb területén , a tőzsdén.A szabályozás itt a nagybankok feladata, nekik kell megvédeniük a piacot a nagy megrázkódtatásoktól, és ezt most nem tették meg kellően, vagy legalább bizonyos vonatkozásokban mulasztották el. De már nem egyszer kiderült, hogy a pénzügyminiszternek könnyű indirekt módon interveniálnia néhány halk szóval, és az elmulasztott halk szavakat kár volna minden átmenet nélkül kipótolni a kard élével. Annál nagyobb kár, mert a kard éle nem azokat érné, akik a hibákat és a mulasztásokat elkövették. Ami magát a kosztpénzt illeti: az elmúlt hetekben egyre sűrűbb kilengéseket az uzsora felé minden büntető-rendszabálynál könnyebb lett volna lehetetlenné tenni azzal, hra a hirtelen drágulásoknál nyomban a piacra dobtak volna az arra illetékes tényezők néhány száz milliót, ezáltal automatikusan leszorítva a kamatlábat. De elvileg és általánosságban nagyon nehéz volna egy tisztafejű jogász számára megtalálni az uzsora jogi struktúráját a kosztpénzben. Mindenekelőtt hiányzik ugyanis az adós szorult helyzete, mert igaz ugyan, hogy a tőzsdei közönség egy része nem nyerészkedési vágyból, hanem a létfentartás gondjainak ostorcsapásától hajtva ment a tőzsdére, de értékpapírok vásárlása a kurzusemelkedés reményében mégis távol esik attól a jogi fogalomtól, amelyet szorult helyzetnek nevez az uzsora definíciója. Azonfelül pedig az, aki a kosztpénzt kiadta, nem tett mást, mint sokan azok közül, akik kosztpénzzel fizették papirosaik egy részét, védeni akarta vagyonának aranyértékét, tehát követte a búza által adott példát. Jogi szempontból nézve legalább is vitás kérdés a kosztpénz, gazdasági szempontból viszont van egy igen súlyos bűne, és volt egy igen hasznos funkciója. A kosztpénz nélkül soha nem sikerült volna az értékpapíroknak az az átértékelése, amely sok esetben jogosult volt, egyes esetekben túlzásokig ment el, viszont sok esetben még nem érte el a jogosultság határát. Az átérté-kelés pedig nagyon szükséges volt több ok-ból, így például azért, hogg a nagy magyar, vállalatok ne juthassanak szinte ingyen külöldi kezekbe. A Ganz-Danubius részvény-, tömegét a legmagasabb kurzus több mint00 milliárdra értékelte, 75 milliárdos állam jegyforgalom mellett. A 80 milliárdos érté- kelés itt lehet túlzás, de a két szám szembe-állítása azt mutatja, hogy a kosztpénz nél-kül igen nehezen tudott volna eljutni a részvénypiac a reális értékelésekig. Ez a kosztpénz „érdeme". A kosztpénznek viszont van egy nagy bűne is, az, hogy magas kamatlábával a tőzsdére csábította azt a tőkét, amely másként rendelkezésére állott volna a termelésnek. Az a súlyos tőkehiány, amely néha szinte megbénította a termelést, részben a kosztpénz frontjának kiszélesedése által következett be. De itt is két fentartással kell élni. Az egyik az, hogy a kosztpénz segítségével bontakozott ki az a tőzsdei konjunktúra, amely által az iparvállatoknak egy sora jelenté-kény új termelési tőkéhez jutott tőkeemelé- sek útján, és a kosztpénz magas kamatlábával megtette azt a csodát, amely még, soha nem vált valóra idáig, mobilizálni tudta a mezőgazdasági társadalom kezén felgyűlt pénzkészlet nagy részét, tehát másként munkában pénzmennyiségeket hozott mozgásba. A másik fentartás pedig az, hogy nem mindig és nem mindenben lehet kötelezni a magántőkét a fegyintézet és a pénzügyi politika kötelességeinek átvállalására ... Egy negyedév előtt, tavaly december tizenötödikén, 72,8 milliárd volt az államjegyforgalom, amely március tizenötödikén 77 milliárdig emelkedett. Az államjegyforspalom szaporulata tehát alig 1 milliárd volt, abban a három hónapban, amely alatt a korona árfolyama lefutott 22,7,5 centime-ról 13 centime-ig, és abban a három hónapban, amely alatt a pénzügyminiszter által a deficit fedezésére igénybevett kincstári előleg összege 13 milliárdról másik 13 milliárddal felszökött 26 milliárdra. Az államjegyforgalom emelkedése tehát harmadrészét sem tette a kincstári előleg emelkedésének , és a kincstári előleg az egész államjegyforgalomnak nem egész 20 százalékáról az államjegyforgalom több mint 35 százalékára emelkedett. Ezek a számok eléggé megmutatják, milyen szűkmarkú volt a jegyintézet a termelési hitelek engedélyezésénél, ragaszkodva az elmélet és a tapasztalatok által megcáfolt kvantitáselmélethez, amely szerint a pénz értéke egyszerűen függvénye a pérsz mennyiségének. Január harmincegyedikén sülyedt le egy centime-ra a márka árfolyama és ezen a napon 1981 milliárd volt a német bankjegyforgalom. Március első hetében 338 milliárd volt a szaporulat, és a bankjegyforgalom elérte a 3871 milliárdot, ma tehát VILÁG alighanem jóval túlszárnyalja a 1 billiót. De a több mint kétszeresére emelkedett bankjegyforgalom ellenére a százmárkás árfolyama egy centimé helyett 2,6 centimé. Tavaly nyár végén, ősz elején, amikor a mezőgazdasági termés finanszírozására került a sor, a jegyintézet kevésbé mereven ragaszkodott a mennyiségi elmélet dogmájához, pedig akkor talán haszon is származhatott volna a mezőgazdasági hitelek megszorításából : az ám gyors piacra kerülése és ezáltal az árak mérséklődése. Az ipari és a befektetési hiteleknél azonban a fegyintézet nagyon ügyelt arra,hogy ezek a hitelek ne növeljék meg az államjegyforgalmat, és itt alighanem hibát követett el. Csak a gazdasági kuruzslók hiszik azt, hogy pénzjeggyé bélyegzett papiroscédulákkal korlátlanul lehhet invesztálni, viszont bizonyos mérték tartásával igenis lehetett volna elég jelentékeny mennyiségű állam jegyet termelési eszközzé átváltoztatni. Úgy, amint ez megtörtént Németországban, ahol nem ügyeltek olyan féltékeny gonddal a kvantitás-elmélet tételeinek követésére. Igen valószínű, hogy akkor, ha ma 100 milliárd volna a bankjegyforgalom és nem 77 milliárd, a korona árfolyama egy árnyalattal sem volna alacsonyabb, mint így, és esetleg magasabb volna. Márpedig ezzel a 23 milliárddal kétszerre is könnyű lett volna betölteni azt a rést, amely a kosztpénz felburjánzása következtében támadt a termelési hitel tekintetében. A magátokétól végtére is bajos követelni azt, hogy több belátással legyen a termelés érdekei és szükségletei iránt, mint a fegyintézet, és legkevésbé lehet ezt követelni a kistőkétől, amelynek nagy szerep jutott a kosztpénz finanszírozásánál. Erős szavak hallatszottak arról, hogy gépírókisasszonyok viszik megtakarított pénzeiket kosztba. De ez talán nem olyan erkölcstelen, amilyen erkölcstelennek tüntetik fel sokan. Ha a gépírókisasszony kosztba viszi pénzét, abban a reményben, hogy akkor a jövő héten is vásárolhat nyolc kiló zsírt annyi pénzért, amennyiért a múlt héten még tíz kiló zsírt vásárolhatott, ezzel még nem követ el olyan bűnt, amely feltétlen megtorlást követelne. Sőt ez a bűn semmiesetre sem nagyobb, mint az olyan 8000 holdas földbirtokosé, aki ma 18.500 koronáért sem akarja odaadni búzáját, pedig a múlt héten még csak 14.000 koronát kaphatott volna érte. A mezőgazdasági társadalom könnyen, biztosan marad meg az aranyparitás talaján, és a magyar társadalom többi gazdasági rétege kétségbeesett erőfeszítéssel próbálja konzerválni tőkéjének, keresetének mind kisebb hányadú aranyparitását. Nem egészen világos, miért jogos és helyes gazdasági cselekedet az aranyparitás konzerválása akkor, ha sikerül, és miért megtorlásra érdemes cselekmény akkor, ha csak félig sikerül, vagy félig sem. Kétféle igazságot nem lehet mérni, és egyesek hibáiért, egyesek visszaéléseiért, egyesek bűneiért nem lehet válogatás nélkül megbüntetni azokat, akik most leginkább fuldoklanak a drágaság hullámai között. Sok minden történhetett volna, ami nem történt meg : például a német és az osztrák minta szerint a pénzügyminiszter kibocsájthatott volna egy aranykölcsönt, és akkor bizonyára jelentkezett volna elég olyan tőke, amely az aranykölcsönben látja értékének konzerválását. Ha a pénzügyminiszter azután a termelés igényeit elégíti ki az ilyen aranykölcsön hozadékából , akkor eléri a célt, és az államjegy forgalom szaporítása nélkül tudja alimentálni a termelést pénzzel, olyan pénzzel, amely csakugyan a tőzsdéről vonul ki. Feltétlenül helyeselni kell minden olyan törekvést, amely a termelés céljainak szolgálatába állítja a szabad tő- két, de ezt csak gazdaságilag racionális úton lehet elérni és nem büntetőexpedíciók útján. A tőzsde erőszakos és mesterséges „letörése" ma csak kiélezhetné és felfokoz- hatná, de nem tompítaná a gazdasági vál-ságot. Azért törjék le a tőzsdét, akiknek úgy tetszik, de csak akkor,, ha egyben letörik a búza és a zsír árát... De talán helyes volna itt kezdeni, mert így követeli a gazda- sági élet logikája, és mert gazdasági experi- mentumok még soha nem vezettek jóra, ha politikai szempontokhoz igazodtak. Az ellen viszont senkinek nem lehet ki-fogása, ha a pénzügyminiszter megadóztatja, éspedig kiadósan adóztatja meg a koszt- pénzt, amelyet könnyű megfogni, tehát je-lentékeny bevételt ígér az állampénztárnak, és szabad is megfogni, mert eléggé teherbíró, hiszen megteszi az út felét, vagy harmadát az aranyparitásért folytatott versenyfutásban. Csak éppen helyes volna, ha a fél-aranyparitás és a harmad-aranyparitás megadóztatásával egyidejűleg a pénzügy-miniszter gondoskodnék a teljes arany- paritás teherbírásának teljes kihasználásáról is, így például nyersen és kidolgozatlanul fölvetünk egy ötletet, amelyet talán lehetne használhatóvá átformálni: ha már a búza az aranyparitásnál tart, adjon le 10 százalék forgalmi adót az, aki eladja a búzát.... Ami pedig itt elmondódog a kosztpénz gazdasági funkciójának magyarázatául, azt ne fordítsák védelmükre a kosztpénz-közvetítés kis uzsorásai. A kosztpénz-közvetítés uzsorásaival szemben helyén van a büntetőtlet eljárás minden formája, főként pedig itt volna a legfőbb ideje a kosztpénz-üzletek olyan szabályozásának, amely biztosítja, hogy a közvetítést csak tiszta kezek végezhessék tiszta módon. Akik orvosolni akarják a kosztpénznek ma kétségkívül beteg és torz formáját, azokat támogatni kell minden oldalról, és támogatni kell őket főleg teljes hozzáértéssel, hogy ne alkalmazzanak olyan orvosságot, amely talán rosszabb a beBethlen István gróf miniszterelnök . Rakovszky Iván belügyminiszter tegnap elmondott beszédének következtében előállott helyzet egyre erőteljesebben érezteti hatásait úgy a kormánypárton kívül, mint a kormánypárton belül. A folyosón majdnem kizáróan azokkal a lehetőségekkel foglalkoztak ma, amelyeket a fajvédelmi csoport határozott fellépése és további mozgolódásai rejtenek magukban. Úgy látszik, Gömbösék nem lépnek ki az egységes pártból, hanem a párton belül igyekeznek híveket toborozni maguknak. Az egységes párt mérsékeltebb része egyelőre a várakozás álláspontjára helyezkedett és szilárdan kitart Bethlen István gróf egnapi beszédében kifejtett állásfoglalás mellett, viszont e pillanatban lehetetlen megállapítani, hogy a fajvédelmi csoport milyen további lépéseket kíván tenni programja és céljai érdekében. Mindenesetre bizonyos jelentőséget lehet tulajdonítani a Gömbösék sajtóorgánumaiban megjelent különböző közleményeknek, amelyek között a legérdekesebb Gömbös Gyula cikke, amelyet a Szózat ma reggeli száma vezető helyen közölt. A cikk címe „Középút és Gömbös". A cikk szerint a középúton nem az eszmék meg nem alktó harcosai járnak, hanem azok, akiknek nincsenek saját gondolataik és ráhatározásaik, vagy akik saját gondolataikat és felfogásukat nem akarják a harcok első vonalában képviselni. Szerinte nem lehet középútról beszélni a nemzeti és kozmopolita felfogás, a fajegyenlőség és fajvédelem elve, szocializálás és magántulajdon, történelmi materializmus és idealizmus, militarizmus és pacifizmus között. Válságos időkben, — írja Gömbös — csak kiforrott és önmagukban is zárt egészet képező rendszerek győztek mindenütt és ahol nem követtek határozott irányokat, a bukás mindenütt bekövetkezett. A középút politikáján járva, a haza újjáépítését nem érhetjük el. A kormánynak a legutóbbi napok eseményeinek a keresztény társadalom soraiban már régóta érezhető nyugtalanságnak és türelmetlenségnek hatása alatt revízió alá kell vennie eddigi politikáját, nehogy későn legyen. A miniszterelnök beszédének haláca A Szózat ma reggeli számában a miniszterelnök tegnapi beszédével foglalkozva, többek között ezeket írja : „A miniszterelnöknek a sajtóra vonatkozó, kijelentését őszintén megvallva, nem értjük egészen. Nem akarjuk hinni, hogy az izgató sajtó kategóriájába a Szózat-ot is be akarja sorozni. Nem akarjuk hinni, hogy a miniszterelnök igazat adna azoknak az áskálódó ta - nak, akiknek érthetően fáj a mi megingathatatlan elhatározásunk a nemzeti politika alapvető kérdéseiben. De ha szavai mégis azt jelentenék, hogy az ügyészséget konkréten arra utasította, hogy ellenünk is járjon" el, akkor mi, bármilyen nehéz szívvel tesszük azt, mi mégis csak azt válaszolhatjuk erre : Itt állunk, máskép nem tehetünk. Inkább jöjjön a börtön, ha már jönnie kell, mint lelkiismeretünk szavának férfiakan elfojtása."* A Nép ugyancsak a miniszterelnök beszédéről többek között ezeket írja : „Mi nem izgatunk, csak a mi szavunkon át a 0.14-es korona, a könyörtelen munkás, lerongyolt tisztviselő, a becsületes kisgazda- és földmívestársadalom és az elcsigázott, tüdőrészes ifjúság keserű izgalmai és jogos kívánságai, egy nemzet létérdekei sikoltanak. He, ezért nekünk jár a börtön és nem az októbristák, bolsevisták és sikerek sajtójának, akkor erre is azt mondjuk : Bravó ! Ha a mi letorkolásunk a létfeltétele annak, hogy végre az országban munka, becsület és megélhetés legyen, akkor ezennel bejelentjük, hogy testületileg börtönbe vonulunk huszonnégy órán belül. Ha a miniszterelnök úr csak ezen az áron tudja megvalósítani programját, amely a mienk is . Bravó ! még a bitóhalált is vállaljuk, de valósítsa meg ezt a programot, hamar, hamar, hamar." A Népben egyébként Felkardi Tibor a miniszterelnök nyilatkozatáról így nyilatkozott: — A kormánynak tegnap nagy parlamenti sikere volt. Ha még egyszer ilyen nagy sikere lesz, nemcsak a kormány, de a párt is belebukik, tegségnél is. A furkósbot sújtson le azokra, akik ezt megszolgálták, de ne sújtson le nemes egyszerűséggel a szamár fejére, mert ha leszédül lábáról a szamár, még nehezebben jut előre a juhász ... A kosztpénz nem oka, csak egyik tünete a magyar gazdasági organizmus betegségének, és a tüneti kezelés tetszetős volta mellett is csak súlyosbítaná a betegséget. (Gy.) Imre, Jeger Károly, Rainprecht Antal, Szakács Andor, Szilágyi Lajos és Vanczák János nemzetgyűlési képviselők mentelmi ügyeit tárgyalta. A bizottság Drozdy Győző mentelmi ügyének tárgyalását elhalasztotta. Szakács Andor ügyében pedig kiegészítés végett visszaadta az iratokat. Dénes István ügyében a bizottság zaklatás esetét látja fenforogni s mentelmi jogának felfüggesztését nem hozza javaslatba. Lakó Imre, Szilágyi Lajos és Klainprecht Antal ügyében a bizottság a mentelmi jog felfüggesztését hozza javaslatba. Vanczák János egyik ügyében a bizottság a mentelmi jog felfüggesztését javasolja, a másik ügyét, minthogy az eljárást időközben megszüntették, r.rím fárrvnHn CorrooseK es az egységes r)*rf Zattkay mandátuma ellen elrendelték a vizsgálatot A nemzetgyűlés első bírálóbizottsága ma délelőtt tárgyalta Iklódy-Szabó János és Begya János panasszal megtámadott mandátumának ügyét. A bizotság mindkét panaszt alaki okok miatt elutasította. A harmadik számú bírálóbizottság Orbán Péter báró panasszal megtámadott mandátuma ügyében hasonló határozatot hozott, ezzel szemben a Zsirkay János mandátuma ellen beadott panasz tárgyában elrendelte a bizonyítás felvételét és vizsgálóbiztosul Usetty Ferencet küldte ki. A harmadik számú bírálóbizottság legközelebbi ülését április 12-én tartja, amelyen Pakots József és Szeder Ferenc megbízólevele ellen beadott panaszt tárgyalja. Mentelmi ügyek A nemzetgyűlés mentelmi bizottsága Vág Gyula elnöklésérel ma délután ülést tartott, amelyen Drozdy Győző, Dénes István, Lakó A kereseti szóvallmások (A Világ tudósítójától.) Ma, március 21-én kezdődött és április 20-ig tart az az idő, ami alatt a kereseti adóvallomásokat be kell nyújtani. Az általános kereseti adó kivetéséhezszükséges vallomások benyújtási határideje február 28-ika volt, azonban a pénzügyminiszter ezt most április 20-ig meghosszabbította. A kereseti adóvallomások igen fontosak mindenkin, s noha a végrehajtási utasítás kimondta, hogy az adócregeknek azok számára, akiket adóköteleseknek vélnek, kézbesíteniük kell egy-egy adóvallomási ívet, mégis helyes, ha az adózók Budapesten a kerületi elöljáróiságok adószámviteli osztályainál, vidéken pedig a városi adóhivataloknál és a községi elöljáróságnál az előállítási költség megtérítése ellenében maguk szerzik be ezeket, az íveket, mert adókihágást követnek el akkor, ha az adóvallomásokat nem nyújtják be. Adóvallomást kell adni az ország területén akár belföldi, akár külföldi egyén által önállóan folytatott kereskedelmi és ipari üzletről, a találmányok és találmányi szabadalmak használatáért fizetett díjakról, a gyógyszertárak, iparüzletek, bányaművek és egyéb — földvagyházadó alá nem tartozó — tárgyak vagy jogok használatáért járó haszonbérekről, vagy más szolgáltatásokról, a külföldi munkaadótól élvezett szolgálati illetményről vagy munkabérről abban az esetben, ha azt nem valóitteni pénztár, illetve a külföldi munkának itteni állandó megbízottja fizeti ki. Nem kötelesek bevallást adni a társulat alá tartozó kereskedelmi társaságok és az egyesülések. Kereskedelmi társaságnak tekintendők: a közkereseti, a betek és részvénytársaságok, a szövetkezetek, a betéti társaságok, végül a korlátolt felelősségű társaságok. A vallomásoknak be kell jelenteniük az ipari vagy kereskedelmi foglalkozásból az 1922. évben tényleg elért tiszta nyereséget és pedig a nyersjövedelmet és a vállalattal vagy foglalkozással járó kiadásokat elkülönítve kell bevallani. Az összes adatokat a vezetett könyvek alapján kell híven beírni, becslés alapján csak azok az adózók adhatnak vallomást, akik a végrehajtási utasítás értelmében nem kötnesek könyveket vezetni, vagy akiket a pénzügyigazgatóság fölmentett a könyvvezetés kötelessége alól. A bevallást abban a községben vagy városban, Budapesten pedig abban a közigazgatási kerületben kell beadni, amelyben az adózó a helyhez kötött foglalkozást folytatja. Arra a kérdésre, hogy mennyi az 1922. üzleti (üzemi) évben tényleg elért nyersbevétel, a nyers haszon (bruttó haszon) kimutatásával kell felelni, vagyis itt azt az összeget kell beírni, amelyet az áruszámla mint bruttó nyere-séget mutat föl és amelyet megnövel még az 1 éven át esetleg befolyt kamatbevétel. A levonható tételek sorában az üzemi kiadások van-nak fölsorolva és pedig az anyag és áru beszerzése, amelynél az anyag- és árukészlet beszerzésére fordított összegnek csak az a része vonható le, amely az év folyamán beszerzett anyag- és árukészletből az év végéig értékesített mennyiségre aránylag esik, de itt nem lehet az áruk vételáráról, hanem csupán költségszerű kiadásokról szó. Az üzemi kiadások címen levonhatók még a fölszerelés karbantartásának és pótlásának céljára történt kiadások, az alkalmazottak járandóságai, az üzletbér, ffislés, világítás stb., végül megnevezett egyéb kiadás. Levonható a felszerelés elhasználása fejében tartalékolt vagy leírt összeg, a veszteségek leírása, a behajthatatlan követelések leírása (csatolandó részletes kimutatás szerint), különböző közterhek (kimutatás szerint), amelyek közé azonban az általános kereseti adó és az állami egyenes adók és ezek pótadói nem tartoznak, kárbiztosítási díjak (kimutatás szerint), adóssági kamatok (kimutatás szerinti, a belső szervezés (alapítás) költsége (kimutatás szerint). A levonás kiterjedtebb mértékben, vagy egyáltalában csak azoknak részére van megengedve, akik vallomásukhoz a nyereségét veszteségszámlát csatolják. Ajánlatos tehát, hogy ezt lehetőleg tegye meg mindenki, aki rendes könyveket vezet. A végrehajtási utasítás 128. §-a azok részére, akik a nyereség- és veszteségszámlát mellékelik, azt a kedvezményt biztosítja, hogy adójukat a benyújtott nyereség- és veszteségszámla alapján fogják megállapítani, ha csak az adatok valódisága ellen kételyek nem merülnek föl, amelyek a további eljárás folyamán indokoltaknak bizonyulnak. A végrehajtási utasítás 57. §-a szerint levonásnak egyáltalában nincs helye, ha az adóköteles becslés alapján ad hallomást. Erre való tekintettel természetesen ilyen esetekben a felbecsült tiszta jövedelmet kell bevallani. Csütörtök: