Világ, 1924. május (15. évfolyam, 84-105. szám)

1924-05-06 / 84. szám

1924 május 6. ban a német nemzetiek toborozták legjobb támaszaikat. Az út nagyobb felét tehát megtette a német nemzeti párt a cél felé, és ha német szélsőjobb „győzelme" a várakozásokhoz mérten mégis fölér a csatavesztéssel, akkor ebben nagy része van annak, hogy a legfontosabb két hét alatt a német nemzeti párt éléről hiányzott Helfferich hadvezéri képessége, szónoki ereje, presztízse és energiája. A volt alkancellár váratlan halála azokban a napokban, amikor még Stinnes temetésének leírásával voltak teli a német lapok, szinte istenítélet gyanánt hatott és alighanem pszichológiai befolyást is gyakorolt a német jobboldal soraira. ■í: 227 szavazat 182 szavazat ellen ’A kommunisták tizenhétről hatvanra szaporították idáig mandátumaik számát, tehát a német nemzetieknek, a fajvédőknek és a kommunistáknak több, mint száznyolcvan mandátumuk lesz az új birodalmi gyűlésen. Ez félelmes szám, de voltak sokan, akik rosszabbra készültek el. És a szocialisták százhetvenegy mandátumukból idáig csak százat tudtak ugyan biztosítani, de ez is jobb eredmény, mint amilyent a pesszimisták vártak. Az a három párt, amelyre támaszkodva Marx kancellár vezette idáig kisebbségi kormányát, a szocialista párt csendes támogatásával, a centrum, a német néppárt és a demokraták a régi birodalmi gyűlésen százhetvenhárom mandátum fölött rendelkeztek. A centrum birtokállománya idáig alig tolódott el, és hatvannyolc mandátumából már biztosított hatvanhármat, a demokraták, akiket, mint középpártot, halálra ítéltek a jóslatok, negyven mandátum közül megvédtek huszonnégyet, míg a német néppárt huszonkét mandátumot vesztett az ideiglenes eredmények szerint hatvanhat közül. Tehát az a koalíciós kisebbség, amely Marx kancellár mögött állott, százhatvanhárom szavazat helyett ezentúlcsak száztizenegy szavazat fölött rendelkezik. Ez alig egynegyede a birodalmi gyűlésnek, de a jobboldallal szemben Marx kancellár számíthat a száz szocialista szavazatra, és valószínűleg számíthat a bajor néppárt tizenhat szavazatára is, ez pedig kétszázhuszonhét szavazat a szélsőjobb és a szélsőbal száznyolcvankétszáznyolcvanhárom szavazatával szemben. A szavazatoknak ilyen megoszlása mellett semmiesetre sem lesz békés idill Németország kormányzása, de azért rosszabbra is fordulhatott volna. Amellett a helyzetet némileg enyhíti az, hogy Westarp gróf, a német nemzeti párt régi vezére, akinek befolyása nagyon megerősödött Helfferich halála óta, a párt egyik csoportjával meglehetősen eltávolodott a jobboldali radikalizmus elveitől, és ez az eltávolodás valószínűleg folytatódni fog most, amikor a szavazás elvének eredménye csak félig. Vagy félig sem igazolta a német nemzetiek várakozását. Ha tehát nagyon kiéleződnének a küzdelmek a józanság és a jobboldali radikalizmus pártjai között, akkor számítani lehet arra, hogy Westarp gróf a német nemzeti párt egy részével Marx kancellár felé fogja venni útját, míg a német nemzeti párt másik része majd egészen szoros szövetségre lép a fajvédőkkel. A szocialisták végzete A kommunisták nagy térfoglalása a szocialista párt rovására történt, de azért a szocialisták alighanem beérik a nekik jutott száz mandátummal. Nagyon nehéz sors jutott Németországban a szocialista pártnak ötödik esztendeje, de kivált az elmúlt hónapokban, amikor a szocialisták voltak kénytelenek lehetővé tenni a nyolcórai munkanap megszüntetését, a munkanélküli segélyek lefaragását és a novemberi forradalom szinte minden szociális vívmányának visszaszívását. Az nem sokat változtatott a helyzeten, hogy ezeket az intézkedéseket nem közvetetlenül a birodalmi gyűlés foganatosította, hanem a kormány, miután a szocialisták segítségével felhatalmazást kapott a szükségrendeletek kibocsátására. Mindenesetre számolni kell most azzal a körülménnyel, hogy a szakszervezetek hangulatváltozása következtében a szocialista lajstromokon erősen előtérbe tolódtak a baloldali elemek a jobboldali elemek rovására, tehát nem bizonyos, hogy az új birodalmi gyűlés szocialista pártja alárendeli-e magát az államháztartási egyensúly érdekének és a Rentenmark védelmének, azzal a teljes áldozatkészséggel, amint azt a régi birodalmi gyűlés szocialista pártja tette. Egy bizonyos fokig mindenesetre megkönnyíti majd a Marx kancellár mögé csoportosult pártok és a szocialisták együttműködését az a körülmény, hogy egy vitálisan fontos és ma legfőként aktuális kérdésben a szocialisták együtthaladnak a kancellárral, hiszen a szocialista párt jobboldali és baloldali elemei egyaránt a jóvátételi kérdés megoldásának bázisát látják a Dawes-féle jelentésben, legalább annyira, mint Marx kancellár, tehát ezáltal akarva,akaratlanul szövetségesei a kancellárnak. "Stinnes és Helfferich halála mellett kétségkívül a Dawes-féle jelentés közzétételének volt a legfőbb szerepe abban, ha a német jobboldal várt győzelme nem következett be, vagy redukálódott egy olyan térfoglalássá, amelynek ellensúlyozására van mód a (A Világ berlini tudósítójától.) A késő esti jelentések szerint a szociáldemokrata párt 100 mandátumot kapott. Ennek a pártnak az előző birodalmi gyűlésen 171 mandátuma volt. A német nemzetiek 93 mandátumot kaptak, az előző 71 mandátummal szemben, de a párt lapjai szerint ők is mintegy 100 mandátumra számítanak. A centrum 63 mandátumot kapott az előző 68 mandátummal szemben, a kommunisták mandátumainak száma 16-ról 60-ra emelkedett. A német néppárt az eddigi 66 mandátummal szemben most negyvennégyet kapott, a bajor néppárt 16 képviselőt küld a birodalmi gyűlésbe, míg a régi birodalmi gyűlésben 20 képviselője volt. A demokratáknak 40 mandátumuk volt és 30 mandátumuk maradt. A Deutschvölkische Partei 31 mandátumot kapott az előző hárommal szemben. Eszerint az új birodalmi gyűlés legerősebb pártja még mindig a szociáldemokrata párt lesz. A szociáldemokraták még a mostaninál is sokkal nagyobb veszteségre számítottak és a Vorwerts szerint attól féltek, hogy képviselőiknek száma még a százat sem fogja elérni. A szociáldemokratáktól a legtöbb szavazatot a kommunisták hódították el. Második helyen van a német nemzeti párt, amely annak ellenére, hogy látszóan fényes győzelmet aratott, kissé lehangolt, mert arra számítottak, hogy legalább 200 taggal vonulnak be az új birodalmi gyűlésbe. Mindenesetre erre a pártra, amely a legnagyobb polgári párt, döntő szerep vár a birodalmi gyűlésen. A harmadik legerősebb párt a centrum, a negyedik pedig a kommunista párt, amely látszóan hallatlan eredményeket ért el, de ha figyelembe veszszük, hogy a független szocialisták most nem vettek részt külön párt gyanánt a választásokon és így szavazataik nagy része a kommunistákra esett, már nem olyan nagy az eredmény. A kommunisták megerősödésének másik oka az, hogy legtöbbnyire a megszállott területek küldenek kommunista képviselőket a birodalmi gyűlésbe, ahol a bányatulajdonosok eljárása keserítette el a munkásokat. Ezzel a választással a megszállott területek munkásai demonstrálni akarnak egyúttal a francia polgári és katonai hatóság politikája ellen is. Az utolsó becslések szerint a német nemzeti párt 1,260.000 új szavazatot nyert, míg a német néppárt 1,100.000-et veszített. A demokraták vesztesége mintegy 600.000 szavazatra tehető és csaknem ugyanennyit veszített a centrum is. A szociáldemokraták 900.000 szavazatot vesztettek, ezzel szemben azonban a kommunisták 1,800.000 szavazatot nyertek. A baloldali pártok összes vesztesége 2.900.000 szavazat. A birodalmi gyűlés összetétele még nem ismeretes teljesen. A jobboldali pártok, úgymint a német nemzetiek és a Deutschvölkische Partei, mintegy egyharmadát teszik a birodalmi gyűlésnek, ugyanennyi az úgynevezett középpártok, a német néppárt, a centrum és a demokrata pártok valamivel kevesebb mandátumot kap egyharmadnál, míg a két szocialista párt több, mint egyharmad képviselő fölött fog rendelkezni. Az Új birodalmi gyűlésbe a pártok ismert vezetői közül csaknem valamennyit megválasztották. A legismertebb vezetők közül csak Ledebur maradt ki, valamint a német néppárt két vezető tagja : Kardorf és Baumann. Új képviselők (A Világ berlini tudósítójától.) Több olyan új tagja is van a birodalmi gyűlésnek, akiknek nevét ide kell jegyeznünk, így a német nemzeti párt részéről Tirpitz volt nagyadmirális, valamint a huszonhat esztendős Bismarck Ottó, a vaskancellár unokája. A Deutschvölkisches Partei részéről Ludendorff és Frick bajor rendőrfőtanácsos, aki a Hitler-perben játszott az utóbbi időben emlékezetes szerepet. A német néppártban Helfferich pozícióját minden valószínűség szerint Köln volt főpolgármestere, Wallraff fogja átvenni. Stinnes lapja szövetkezni akar a szociálisokkal (A Világ berlini tudósítójától.) Az új birodalmi gyűlést a kormány a legrövidebb időn belül, legkésőbb azonban május huszadikára hívja össze. Erre az időpontra elkészül a pontos választási eredmény is. Az új birodalmi gyűlést Loebe, az elmúlt parlament elnöke fogja megnyitni és ugyanekkor megalakítják az egyes pártok parlamenti frakciójukat Az új birodalmi gyűlés elnöke valószínűen ismét Loebe lesz. A birodalmi gyűlés összeülése előtt Marx kormánya beadja lemondását Ebert elnöknek. A legfontosabb kérdés most az, hogy miként alakítják meg az új kormányt. Egyik párt sem kormányképes és az eddigi eredmények szerint csak két lehetőség van, mégpedig vagy a régi nairokoalició,a embeém, a demokraták, a német néppárt és a szociáldemokraták, ennek a koalíciónak azonban csak nagyon csekély többsége lenne, vagy pedig az összes polgári pártok koalíciója. A német néppárt vezetői a polgári egységes front mellett agitálnak, de elfelejtik azt, hogy a német nemzetieket a legfontosabb külpolitikai kérdésben súlyos ellentétek választják el a többi polgári pártoktól. A német nemzetiek legfőbb programja ugyanis az, hogy nem szabad teljesíteni az entente követeléseit és nem szabad elfogadni a szakértői bizottság javaslatát. A többi polgári pártok ezzel szemben a megegyezés alapján állanak. Nagyon kétséges, hogy a német nemzetiek ezt az álláspontot feladhatják-e. Külpolitikai szempontból könnyebb lenne a nagykoalíció megalakítása, mert a szociáldemokrata párt ma már mentes az ellenzéki radikális elemektől, de ennek a kombinációnak is nagy nehézségei vannak, így tehát ma még egész beláthatatlan, hogy milyen kormánya lesz Németországnak és hogy mennyire életképes az új birodalmi gyűlés. A Deutsche Allgemeine Zeitung, a német nagyipar lapja, azzal a javaslattal lép fel, hogy az összes polgári pártok a szociáldemokrata párttal együtt alakítsanak koalíciót a kommunisták ellen, ezt a tervet azonban politikai körökben nem veszik komolyan. A választás egyik legfontosabb következménye lesz, hogy a birodalmi elnök személyében is csakhamar változás fog bekövetkezni. Általában azt hiszik, hogy Ebert elnökségének napjai meg vannak számlálva. Legtöbb kilátása van egyes források szerint Tirpitz nagyadmirálisnak, aki különösen Bajorországban népszerű. Münchenben egyébként a Deutschvölkische Partei, Hitler pártja, igen nagy veszteségeket szenvedett. Ugyanis a legutóbbi bajor választások óta, tehát alig három hét alatt, szavazatainak egyharmad részét veszítette el. Egész Bajorországban azt hangoztatják, hogy Tirpitz legyőzte Ludendorffot. Londoni és párizsi jelentések szerint az ottani sajtó részletesen foglalkozik a német választásokkal. Politikailag még nem foglalnak állást a lapok a választások kérdésében, de mindkét fővárosban nagy izgalommal várják az eredményt, ami szerintük arról fog dönteni, hogy végre lehet-e hajtani a szakértői bizottság javaslatát és ezzel megoldható lesz-e a jóvátétel kérdése, vagy sem. 5000 méter mázsa makulatúra (A Világ berlini tudósítójától.) A választásokat megelőző napokban és tegnap, a választás napján is, az agitáció hallatlan erővel folyt minden párt részéről. A pártok legelsősorban arra törekedtek, hogy a választókat minél nagyobb tömegekben vigyék az urnák elé. Ez azonban minden propaganda ellenére sem sikerült eléggé. A ma reggeli becslések szerint a választásban mintegy 89—90 százalékkal vettek részt a választók, de késő este kiderült, hogy a választók átlaga nem volt több 70 százaléknál. A pártok a technika minden eszközét fölhasználták agitációs célokra, így autókkal száguldották be a várost, repülőgépekről röpcédulákat dobáltak Berlin egész területére. Tegnap Berlin utcái tele voltak papírhulladékokkal és a városi tisztító hivatal jelentése szerint az uccaseprők ötezer métermázsa makulatúrát söpörtek össze. Hatalmas felvonulásokat is rendeztek az egyes pártok Berlin uccáin, így a köztársasági párt 1848-as egyenruhákba felöltözött csoportjai járták be az utcákat A munkás szamaritán egyesületek nagy csapatokat szerveztek, amelyek hordágyakon vitték a betegeket, több mint háromezer embert, a szavazóhelyiségekbe. A választások eredményét még nem lehetett pontosan összeállítani és valószínű, hogy május tizennegyedike előtt nem is készülnek el a szavazatok összeszámlálásával. Azt sem lehet még bizonyosan tudni, hogy hány tagja lesz az új birodalmi gyűlésnek, mert a német alkotmány szerint a birodalmi gyűlés tagjainak száma nincs határozottan megállapítva, hanem minden 60.000 szavazatra jut egy mandátum. Lemondott a Knilling-kormány Münchenből jelenti a Világ tudósítója: A bajor kormány Knilling miniszterelnök vezetésével beadta lemondását Az új kormány kinevezéséig a Knilling-kormány vezeti továbbra is az ügyeket Bajorországban. A mai napon ismét életbe léptették a kivételes állapotot. A porosz kormány, amelynek Münchenben külön követsége van, ismét új követet nevezett ki Denk személyében, a bajor fővárosba. Ebből az alkalomból a porosz és bajor kormány között szívélyes hangú levélváltás volt. A porosz kormány közölte a bajor miniszterelnökkel, hogy örömmel veszi fel ismét a diplomáciai érintkezést Bajonno fittal, amire Knitting rendkívül me- Véget ért a háromhetes nyomdássztrájk A némaságra kényszerített budapesti sajtógma újra szóhoz jutott: vasárnap békés megegyezéssel végetért a több mint háromhetes nyomdász-sztrájk és ismét megjelenhetnek al lapok, melyek nélkül tétova és riadt tájékozat-* lanságba bénult az élet az országnak éppen leg-* eseményesebb napjaiban. A sztrájkot — amint az ismeretes — az Athenaeumnál történt munkabeszüntetés, majd munkáskizárás előzte meg, amely aktust a budapesti napilapok kollektív szerződésben vállalt szolidaritása követelt meg. Akkor néhány nap alatt sikerült békét teremteni, de ez a béke csak április 15-től 17-ig tartott és két nap múltán a nyomdai munkások sztrájkba léptek és három hétig egyre jobban kiéleződtek a nyomdai bérharc ellentétei, bár a nyomdatulajdonos isok hajlandók voltak a szakszervezet által egy-szerre követelt 50 százalékos bérjavítás fokozatos teljesítésére. Hivatkoztak arra, hogy ekkora javítást egyszerre nem bírnak el, egyben garanciákat kívántak a megállapodás tartós biztosítására. A nyomdászok szervezetének képviselői azonban mereven ragaszkodtak ultimátumba foglalt követeléseikhez, melyeket a nyomdai főnökegyesület egyhangúan teljesíthetetlennek talált. Több komoly kísérlet történt abban az irány-ban, hogy a munkaadók és munkások között a békés megegyezés lehetősége megteremtessék,azonban minden kísérlet zátonyra futott. Némi közeledés a húsvéti ünnepek alatt mégis mutatkozott, de a megegyezés reménye csakhamar eloszlott. A nyomdai munkások ugyanis elvben hozzájárultak ahhoz, hogy a munkabérek fokozatosan emeltessenek, de a főbizalmi testület másnap ezt a megállapodást elvetette- Állott tehát a sztrájk tovább és csak a kormány kiadásában megjelent Reggeli Hírek és Esti Hírek csonka és egyoldalú hírszolgálatára volt utalva a közönség. A két kormánylapon kívül megjelent a polgári napilapok közös kiadásában a Magyar Sajtó, valamint a Népszava, a munkásság lapja, meg a Szózat és Nép is, a két fajvédő lap. A nyomdászsztrájk közelmúltban lezajlott étappja volt, hogy a kereskedelmi miniszter egy meghiúsult közvetítő kísérlete és a sztrájk kérdésében megszavaztatott nyomdai munkásságnak ama határozata után, hogy 2703 szavazattal 203 szavazat ellenében a sztrájk e mellett döntött, a belügyminiszter betiltotta az összes lapok megjelenését, amely kormányaktus A parlament összehívását eredményezte. A népjóléti miniszternek, majd Ágai Bélát dr.-nak, a lapkiadó szindikátus elnökének békéltető kísérletei következtek és május 3-ára végre megenyhült a sztrájkhangulat. Vasárnap azután Peidl Gyula nemzetgyűlési képviselő közvetítésével létrejött a megállapodás, mely a munkásoknak biztosította a fokozatos bérjavítást az index-rendszer fentartása mellett. A megegyezést természetszerűen követte A belügyminiszter leirata a főváros polgármesteréhez, melyben a miniszter a lapok betiltását kimondó rendeletét hatályon kívül helyezi. A lezajlott sztrájkkal kapcsolatban a Budapesti Napilapok Szindikátusa nyilatkozatot adott ki, melyben egyes képviselők részéről a nyomdászsztrájk ügyében a nemzetgyűlésen elhangzott nyilatkozattal szemben a közönség felvilágosítása céljából több ténybeli megállapítást tesz. Gömbös Gyula képviselő ama állításával szemben, hogy a Szózat azért lépett ki a főnökegyesületből és szüntette meg a szolidaritást a többi polgári lappal, mert a főnöki egyesület nem fogadta el a munkások ajánlatát, megállapítja a szindikátus, hogy Zsilinszky Endre, a Szózat főszerkesztője, politikai szempontokra való hivatkozással, tehát a Stádium elnökének argumentumaitól teljesen eltérően okolta meg a polgári szolidaritás megszegését. Ellentétben állott Zsilinszky Endre érvelésével Zsilinszky Gábornak, a Stádium vezérigazgatójának az a kijelentése is, hogy A Nép az S távollétében és tudta nélkül jelent meg és hogy A Nép sem fog megjelenni teljes szolidaritásuk bizonyságaként. Az április 10-iki értekezleten Agai Béla elnök kérdésére Zsilinszky Endre kijelentette, hogy meglehet, hogy a Szózat megjelenik. Erre Cavatlier József a Nemzeti Újság és az Új Nemzedék nevében kijelentette, hogy a Szózat-ra hárítja a felelősséget mind-azokért a rendkívüli károkért, amelyeket A Szózat megjelenés© okozni fog. Zsilinszky Endrének az volt a válasza, hogy a felelősséget minden tekintetben vállalja. Utal a Budapesti Napilapok Szindikátusának nyilatkozata arra is, hogy a nemzetgyűlés több szónoka a nyomdai munkások kizárását olyan színben tüntette föl, mintha az az Athenaeum érdekében történt volna. Megállapítja a nyilatkozat ezzel szemben azt a tényállást, hogy ez az aktus valamennyi nyomda érdekeit szolidá-risan képviselte és ha a Stádiumnál tört volna ki hasonló sztrájkmozgalom, ugyanilyen módon jártak volna el. Gömbös képviselőnek arra a kijelentésére vonatkozóan, amelyben azt mondta, hogy a fizikai munkásokat éppen, úgy nem szabad kiuzsorázni, mint a szellemi munkásokat, megjegyzi a Budapesti Napilapok Szindikátusa, hogy a Szózat és a Nép munkatársai a legrosszabbul fizetett újságírók Budapesten, amely körülménnyel a Szindikátus ismételten kénytelen volt foglalkozni. A Szindikátus és a főnökök terrorjáról elhangzott nemzetgyűlési közbeszólásokról azt mondja a nyilatkozat, hogy a Budapesti Napilapok Szindikátusa minden időben védelmezője volt a sajtószabadságnak és sohasem többst tette azt, minő pártállású vagy világnézetű az a sajtóorgánum, amelyet sérelem ért. Visszautat,sít azonban minden olyan kísérletet, amely a sajtószabadságot pártérdekek vagy osztályérdekek szempontjából akarja kormányozni. »?f***! A szocialista párt a legerősebb a birodalmi gyűlésen VILÁG birodalmi gyűlés keretein belül. A reményvesztettség hangulata terelte a szélsőségek felé a német tömegeket, és a Dawes-féle jelentés finom és bonyolult részletei ugyan nem hatoltak el a német választók széles rétegeihez, de a jelentés mégis felélesztette a békés megoldásnak és a megrázkódtatások kikapcsolásának reményét. Ennek nagy szerepe lehetett abban is, hogy a fajvédők mindössze harmincegy mandátumra tettek szert, tehát csak egy frakcióját fogják tenni a birodalmi gyűlésnek. Ke'da yhangú levélben válaszolt, melyben annak szükségességét hangoztatta, hogy a német államok ismét felvegyék egymással a diplomáciai összeköttetést.