Világ, 1924. május (15. évfolyam, 84-105. szám)

1924-05-06 / 84. szám

1­­924 május 6. ban a német nemzetiek toborozták legjobb támaszaikat. Az út nagyobb felét tehát meg­tette a német nemzeti párt a cél felé, és ha német szélsőjobb „győzelme" a várakozá­sokhoz mérten mégis fölér a csatavesztéssel, akkor ebben nagy része van annak, hogy a legfontosabb két hét alatt a német nemzeti párt éléről hiányzott Helfferich hadvezéri képessége, szónoki ereje, presztízse és ener­giája. A volt alkancellár váratlan halála azokban a napokban, amikor még Stinnes temetésének leírásával voltak teli a német lapok, szinte istenítélet gyanánt hatott és alighanem pszichológiai befolyást is gyako­rolt a német jobboldal soraira. ■í: 227 szavazat 182 szavazat ellen ’A kommunisták tizenhétről hatvanra sza­porították idáig mandátumaik számát, tehát a német nemzetieknek, a fajvédőknek és a kommunistáknak több, mint száznyolcvan mandátumuk lesz az új birodalmi gyűlésen. Ez félelmes szám, de voltak sokan, akik rosszabbra készültek el. És a szocialisták százhetvenegy mandátumukból idáig csak százat tudtak ugyan biztosítani, de ez is jobb eredmény, mint amilyent a pesszimis­ták vártak. Az a három párt, amelyre tá­maszkodva Marx kancellár vezette idáig kisebbségi kormányát, a szocialista párt csendes támogatásával, a centrum­, a német néppárt és a demokraták a régi birodalmi gyűlésen százhetvenhárom mandátum fölött rendelkeztek. A centrum birtokállománya idáig alig tolódott el, és hatvannyolc man­dátumából már biztosított hatvanhármat, a demokraták, akiket, mint középpártot, ha­lálra ítéltek a jóslatok, negyven mandátum közül megvédtek huszonnégyet, míg a né­met néppárt huszonkét mandátumot vesz­tett az ideiglenes eredmények szerint hat­vanhat közül. Tehát az a koalíciós kisebb­ség, amely Marx kancellár mögött állott, százhatvanhárom szavazat helyett ezentúl­­csak száztizenegy szavazat fölött rendelke­zik. Ez alig egynegyede a birodalmi gyűlés­nek, de a jobboldallal szemben Marx kancel­lár számíthat a száz szocialista szavazatra, és valószínűleg számíthat a bajor néppárt ti­zenhat szavazatára is, ez pedig kétszázhu­szonhét szavazat a szélsőjobb és a szélsőbal száznyolcvankét­száznyolcvanhárom szavaza­tával szemben. A szavazatoknak ilyen meg­oszlása mellett semmiesetre sem lesz békés idill Németország kormányzása, de azért­­ rosszabbra is fordulhatott volna. Amellett a helyzetet némileg enyhíti az, hogy Westarp gróf, a német nemzeti párt régi vezére, aki­nek befolyása nagyon megerősödött Helffe­­rich halála óta, a párt egyik csoportjával meglehetősen­­ eltávolodott a jobboldali ra­dikalizmus elveitől, és ez az eltávolodás valószínűleg folytatódni fog most, amikor a szavazás elvének eredménye csak félig. Vagy félig sem igazolta a német nemzetiek várakozását. Ha tehát nagyon kiéleződné­nek a küzdelmek a józanság és a jobb­oldali radikalizmus pártjai között, akkor számítani lehet arra, hogy Westarp gróf a német nemzeti párt egy részével Marx kan­cellár felé fogja venni útját, míg a német nemzeti párt másik része majd egészen szo­ros szövetségre lép a fajvédőkkel. A szocialisták végzete A kommunisták nagy térfoglalása a szo­cialista párt rovására történt, de azért a szocialisták alighanem beérik a nekik jutott száz mandátummal. Nagyon nehéz sors ju­tott Németországban a szocialista pártnak ötödik esztendeje, de kivált az elmúlt hó­napokban, amikor a szocialisták voltak kénytelenek lehetővé tenni a nyolcórai munkanap megszüntetését, a munkanélküli segélyek lefaragását és a novemberi forra­dalom szinte minden szociális vívmányának visszaszívását. Az nem sokat változtatott a helyzeten, hogy ezeket az intézkedéseket nem közvetetlenül a birodalmi gyűlés foga­natosította, hanem a kormány, miután a szocialisták segítségével felhatalmazást ka­pott a szükségrendeletek kibocsátására. Min­denesetre számolni kell most azzal a kö­rülménnyel, hogy a szakszervezetek han­gulatváltozása következtében a szocialista lajstromokon erősen előtérbe tolódtak a baloldali elemek a jobboldali elemek rová­sára, tehát nem bizonyos, hogy az új biro­dalmi gyűlés szocialista pártja alárendeli-e magát az államháztartási egyensúly érdeké­nek és a Rentenmark védelmének, azzal a teljes áldozatkészséggel, amint azt a régi birodalmi gyűlés szocialista pártja tette. Egy bizonyos fokig mindenesetre meg­könnyíti majd a Marx kancellár mögé cso­portosult pártok és a szocialisták együtt­működését az a körülmény, hogy egy vitá­lisan fontos és ma legfőként aktuális kér­désben a szocialisták együtthaladnak a kancellárral, hiszen a szocialista párt jobb­oldali és baloldali elemei egyaránt a jóvá­­tét­eli kérdés megoldásának bázisát látják a Dawes-féle jelentésben, legalább annyira, mint Marx kancellár, tehát ezáltal akarva­­,akaratlanul szövetségesei a kancellárnak. "Stinnes és Helfferich halála mellett kétség­kívül a Dawes-féle jelentés közzétételének volt a legfőbb szerepe abban, ha a német jobboldal várt győzelme nem következett be, vagy redukálódott egy olyan térfogla­lássá, amelynek ellensúlyozására van mód a (A Világ berlini tudósítójától.) A késő esti jelentések szerint a szociáldemokrata párt 100 mandátumot kapott. Ennek a pártnak az előző birodalmi gyűlésen 171 mandátuma volt. A német nemzetiek 93 mandátumot kaptak, az előző 71 mandátummal szemben, de a párt lapjai szerint ők is mintegy 100 mandátumra számítanak. A centrum 63 mandátumot kapott az előző 68 mandátum­mal szemben, a kommunisták mandátumai­nak száma 16-ról 60-ra emelkedett. A német néppárt az eddigi 66 mandátummal szem­ben most negyvennégyet kapott, a bajor néppárt 16 képviselőt küld a birodalmi gyű­lésbe, míg a régi birodalmi gyűlésben 20 képviselője volt. A demokratáknak 40 man­dátumuk volt és 30 mandátumuk maradt. A Deutschvölkische Partei 31 mandátumot ka­pott az előző hárommal szemben. Eszerint az új birodalmi gyűlés legerő­sebb pártja még mindig a szociáldemokrata párt lesz. A szociáldemokraták még a mos­taninál is sokkal nagyobb veszteségre szá­mítottak és a Vorwerts szerint attól féltek, hogy képviselőiknek száma még a százat sem fogja elérni. A szociáldemokratáktól a legtöbb szavazatot a kommunisták hódítot­ták el. Második helyen van a német nemzeti párt, amely annak ellenére, hogy látszóan fényes győzelmet aratott, kissé lehangolt, mert arra számítottak, hogy legalább 200 taggal vonulnak be az új birodalmi gyű­lésbe. Mindenesetre erre a pártra, amely a legnagyobb polgári párt, döntő szerep vár a birodalmi gyűlésen. A harmadik legerő­sebb párt a centrum, a negyedik pedig a kommunista párt, amely látszóan hallatlan eredményeket ért el, de ha figyelembe vesz­­szük, hogy a független szocialisták most nem vettek részt külön párt gyanánt a választásokon és így szavazataik nagy része a kommunistákra esett, már nem olyan nagy az eredmény. A kommunisták megerő­södésének másik oka az, hogy legtöbbnyire a megszállott területek küldenek kommu­nista képviselőket a birodalmi gyűlésbe, ahol a bányatulajdonosok eljárása keserí­tette el a munkásokat. Ezzel a választással a megszállott területek munkásai demonstrálni akarnak egyúttal a francia polgári és ka­tonai hatóság politikája ellen is. Az utolsó becslések szerint a német nem­zeti párt 1,260.000 új szavazatot nyert, míg a német néppárt 1,100.000-et veszített. A demokraták vesztesége mintegy 600.000 sza­vazatra tehető és csaknem ugyanennyit ve­szített a centrum is. A szociáldemokraták 900.000 szavazatot vesztettek, ezzel szem­ben azonban a kommunisták 1,800.000 sza­vazatot nyertek. A baloldali pártok összes vesztesége 2.900.000 szavazat. A birodalmi gyűlés összetétele még nem ismeretes telje­sen. A jobboldali pártok, úgymint a német nemzetiek és a Deutschvölkische Partei, mintegy egyharmadát teszik a birodalmi gyűlésnek, ugyanennyi az úgynevezett kö­zéppártok, a német néppárt, a centrum és a demokrata pártok valamivel kevesebb mandátumot kap egyharmadnál, míg a két szocialista párt több, mint egyharmad kép­viselő fölött fog rendelkezni. Az Új birodalmi gyűlésbe a pártok ismert vezetői közül csaknem valamennyit megvá­lasztották. A legismertebb vezetők közül csak Ledebur maradt ki, valamint a német néppárt két vezető tagja : Kardorf és Bau­­mann. Új képviselők (A Világ berlini tudósítójától.) Több olyan új tagja is van a birodalmi gyűlés­nek, akiknek nevét ide kell jegyeznünk, így a német nemzeti párt részéről Tirpitz volt nagyadmirális, valamint a huszonhat esz­tendős Bismarck Ottó, a vaskancellár uno­kája. A Deutschvölkisches Partei részéről Ludendorff és Frick bajor rendőrfőtaná­csos, aki a Hitler-perben játszott az utóbbi időben emlékezetes szerepet. A német nép­pártban Helfferich pozícióját minden való­színűség szerint Köln volt főpolgármestere, Wallraff fogja átvenni. Stinnes lapja szövetkezni akar a szociálisokkal (A Világ berlini tudósítójától.) Az új bi­rodalmi gyűlést a kormány a legrövidebb időn belül, legkésőbb azonban május hu­szadikára hívja össze. Erre az időpontra elkészül a pontos választási eredmény is. Az új birodalmi gyűlést Loebe, az elmúlt parlament elnöke fogja megnyitni és ugyan­ekkor megalakítják az egyes pártok parla­menti frakciójukat Az új birodalmi gyűlés elnöke valószínűen ismét Loebe lesz. A bi­rodalmi gyűlés összeülése előtt Marx kor­mánya beadja lemondását Ebert elnöknek. A legfontosabb kérdés most az, hogy mi­ként alakítják meg az új kormányt. Egyik párt sem kormányképes és az eddigi ered­mények szerint csak két lehetőség van, még­pedig vagy a régi nairokoalició,­a emb­eém, a demokraták, a német néppárt és a szo­ciáldemokraták, ennek a koalíciónak azon­ban csak nagyon csekély többsége lenne, vagy pedig az összes polgári pártok koalí­ciója. A német néppárt vezetői a polgári egységes front mellett agitálnak, de elfelej­tik azt, hogy a német nemzetieket a legfon­tosabb külpolitikai kérdésben súlyos ellen­tétek választják el a többi polgári pártoktól. A német nemzetiek legfőbb programja ugyanis az, hogy nem szabad teljesíteni az entente követeléseit és nem szabad elfo­gadni a szakértői bizottság javaslatát. A többi polgári pártok ezzel szemben a meg­egyezés alapján állanak. Nagyon kétséges, hogy a német nemzetiek ezt az álláspontot feladhatják-e. Külpolitikai szempontból könnyebb lenne a nagykoalíció megalakí­tása, mert a szociáldemokrata párt ma már mentes az ellenzéki radikális elemektől, de ennek a kombinációnak is nagy nehézségei vannak, így tehát ma még egész beláthatat­lan, hogy milyen kormánya lesz Németor­szágnak és hogy mennyire életképes az új birodalmi gyűlés. A Deutsche Allgemeine Zeitung, a német nagyipar lapja, azzal a javaslattal lép fel, hogy az összes polgári pártok a szociálde­mokrata párttal együtt alakítsanak koalí­ciót a kommunisták ellen, ezt a tervet azon­ban politikai körökben nem veszik komo­lyan. A választás egyik legfontosabb követ­kezménye lesz, hogy a birodalmi elnök sze­mélyében is csakhamar változás fog bekö­vetkezni. Általában azt hiszik, hogy Ebert elnökségének napjai meg vannak számlálva. Legtöbb kilátása van egyes források szerint Tirpitz nagyadmirálisnak, aki különösen Bajorországban népszerű. Münchenben egyébként a Deutschvölkische Partei, Hitler pártja, igen nagy veszteségeket szenvedett. Ugyanis a legutóbbi bajor választások óta, tehát alig három hét alatt, szavazatainak egyharmad részét veszítette el. Egész Bajor­országban azt hangoztatják, hogy Tirpitz legyőzte Ludendorffot. Londoni és párizsi jelentések szerint az ottani sajtó részletesen foglalkozik a német választásokkal. Politi­kailag még nem foglalnak állást a lapok a választások kérdésében, de mindkét fővá­rosban nagy izgalommal várják az ered­ményt, ami szerintük arról fog dönteni, hogy végre lehet-e hajtani a szakértői bi­zottság javaslatát és ezzel megoldható lesz-e a jóvátétel kérdése, vagy sem. 5000 méter mázsa makulatúra (A Világ berlini tudósítójától.) A válasz­tásokat megelőző napokban és tegnap, a választás napján is, az agitáció hallatlan erővel folyt minden párt részéről. A pártok legelsősorban arra törekedtek, hogy a vá­lasztókat minél nagyobb tömegekben vigyék az urnák elé. Ez azonban minden propa­ganda ellenére sem sikerült eléggé. A ma reggeli becslések szerint a választásban mintegy 89—90 százalékkal vettek részt a választók, de késő este kiderült, hogy a vá­lasztók átlaga nem volt több 70 százaléknál. A pártok a technika minden eszközét föl­használták agitációs célokra, így autókkal száguldották be a várost, repülőgépekről röpcédulákat dobáltak Berlin egész terüle­tére. Tegnap Berlin utcái tele voltak papír­­hulladékokkal és a városi tisztító hivatal jelentése szerint az uccaseprők ötezer méter­mázsa makulatúrát söpörtek össze. Hatalmas felvonulásokat is rendeztek az egyes pártok Berlin uccáin, így a köztársa­sági párt 1848-as egyenruhákba felöltözött csoportjai járták be az utcákat A munkás szamaritán egyesületek nagy csapatokat szerveztek, amelyek hordágyakon vitték a betegeket, több mint háromezer embert, a szavazóhelyiségekbe. A választások eredmé­nyét még nem lehetett pontosan összeállí­tani és valószínű, hogy május tizennegye­­dike előtt nem is készülnek el a szavazatok összeszámlálásával. Azt sem lehet még bizo­nyosan tudni, hogy hány tagja lesz az új birodalmi gyűlésnek, mert a német alkot­mány szerint a birodalmi gyűlés tagjainak száma nincs határozottan megállapítva, ha­nem minden 60.000 szavazatra ju­t egy man­dátum. Lemondott a Knilling-kormány Münchenből jelenti a Világ tudósítója: A bajor kormány Knilling miniszterelnök vezetésével beadta lemondását Az új kor­mány kinevezéséig a Knilling-kormány ve­zeti továbbra is az ügyeket Bajorországban. A mai napon ismét életbe léptették a kivé­teles állapotot. A porosz kormány, amelynek München­ben külön követsége van, ismét új követet nevezett ki Denk személyében, a bajor fő­városba. Ebből az alkalomból a porosz és bajor kormány között szívélyes hangú le­vélváltás volt. A porosz kormány közölte a bajor miniszterelnökkel, hogy örömmel ve­szi fel ismét a diplomáciai érintkezést Ba­­jonno­ fittal, amire Knitting rendkívül me- Véget ért a háromhetes nyomdás­­sztrájk A némaságra kényszerített budapesti sajtóg­ma újra szóhoz jutott­: vasárnap békés meg­egyezéssel végetért a több mint háromhetes nyomdász-sztrájk és ismét megjelenhetnek al lapok, melyek nélkül tétova és riadt tájékozat-* lanságba bénult az élet az országnak éppen leg-* eseményesebb napjaiban. A sztrájkot — amint az ismeretes — az Athenaeumnál történt munkabeszüntetés, majd munkáskizárás előzte meg, amely aktust a bu­dapesti napilapok kollektív szerződésben vál­lalt szolidaritása követelt meg. Akkor néhány nap alatt sikerült békét teremteni, de ez a béke csak április 15-től 17-ig tartott és két nap múl­tán a nyomdai munkások sztrájkba léptek és három hétig egyre jobban kiéleződtek a nyom­dai bérharc ellentétei, bár a nyomdatulajdonos i­sok hajlandók voltak a szakszervezet által egy-­­szerre követelt 50 százalékos bérjavítás foko­zatos teljesítésére. Hivatkoztak arra, hogy ekkora javítást egyszerre nem bírnak el, egy­ben garanciákat kívántak a megállapodás tar­tós biztosítására. A nyomdászok szervezetének­ képviselői azonban mereven ragaszkodtak ulti­mátumba foglalt követeléseikhez, melyeket a nyomdai főnökegyesület egyhangúan teljesíthet­­etlennek talált. Több komoly kísérlet történt abban az irány-­­ban, hogy a munkaadók és munkások között a békés megegyezés lehetősége megteremtessék,­­azonban minden kísérlet zátonyra futott. Némi közeledés a húsvéti ünnepek alatt mégis mu­­tatkozott, de a megegyezés reménye csakha­mar eloszlott. A nyomdai munkások ugyanis elvben hozzájárultak ahhoz, hogy a munkabé­rek fokozatosan emeltessenek, de a főbizalmi testület másnap ezt a megállapodást elvetette- Állott tehát a sztrájk tovább és csak a kor­mány kiadásában megjelent Reggeli Hírek és Esti Hírek csonka és egyoldalú hírszolgálatára volt utalva a közönség. A két kormánylapon kívül megjelent a polgári napilapok közös ki­­adásában a Magyar Sajtó, valamint a Népszava, a munkásság lapja, meg a Szózat és Nép is, a két fajvédő lap. A nyomdász­sztrájk közelmúltban lezajlott étappja volt, hogy a kereskedelmi miniszter egy meghiúsult közvetítő kísérlete és a sztrájk kérdésében megszavaztatott nyomdai munkás­ságnak ama határozata után, hogy 2703 szava­zattal 203 szavazat ellenében a sztrájk e mellett döntött, a belügyminiszter betiltotta az összes lapok megjelenését, amely kormányaktus A parlament összehívását eredményezte. A népjóléti miniszternek, majd Ágai Bélát dr.-nak, a lapkiadó szindikátus elnökének bé­kéltető kísérletei következtek és május 3-ára végre megenyhült a sztrájk­hangulat. Vasárnap azután Peidl Gyula nemzetgyűlési képviselő­ közvetítésével létrejött a megállapodás, mely a munkásoknak biztosította a fokozatos bérjaví­­tást az index-rendszer fentartása mellett. A megegyezést természetszerűen követte A belügyminiszter leirata a főváros polgármeste­réhez, melyben a miniszter a lapok betiltását kimondó rendeletét hatályon kívül helyezi. A lezajlott sztrájkkal kapcsolatban a Buda­pesti Napilapok Szindikátusa nyilatkozatot adott ki, melyben egyes képviselők részéről a nyomdászsztrájk ügyében a nemzetgyűlésen elhangzott nyilatkozattal szemben a közönség felvilágosítása céljából több ténybeli megálla­pítást tesz. Gömbös Gyula képviselő ama állí­tásával szemben, hogy a Szózat azért lépett ki a főnökegyesületből és szüntette meg a szoli­daritást a többi polgári lappal, mert a főnök­i egyesület nem fogadta el a munkások ajánla­tát, megállapítja a szindikátus, hogy Zsilinszky Endre, a Szózat főszerkesztője, politikai szem­pontokra való hivatkozással, tehát a Stádium elnökének argumentumaitól teljesen eltérően okolta meg a polgári szolidaritás megszegését. Ellentétben állott Zsilinszky Endre érvelésével Zsilinszky Gábornak, a Stádium vezérigazgató­jának az a kijelentése is, hogy A Nép az S távollétében és tudta nélkül jelent meg és hogy­ A Nép sem fog megjelenni teljes szolidaritásuk­ bizonyságaként. Az április 10-iki értekezleten Agai Béla elnök kérdésére Zsilinszky Endre kijelentette, hogy meglehet, hogy a Szózat megjelenik. Erre Cavatlier József a Nemzeti Újság és az Új Nemzedék nevében kijelentette, hogy a Szózat-ra hárítja a felelősséget mind-­­azokért a rendkívüli károkért, amelyeket A Szózat megjelenés© okozni fog. Zsilinszky Endrének­ az volt a válasza, hogy a felelősséget minden tekintetben vállalja. Utal a Budapesti Napilapok Szindikátusának­ nyilatkozata arra is, hogy a nemzetgyűlés több szónoka a nyomdai munkások kizárását olyan színben tüntette föl, mintha az az Athenaeum érdekében történt volna. Megállapítja a nyilat­kozat ezzel szemben azt a tényállást, hogy ez az aktus valamennyi nyomda érdekeit szolidá-­­risan képviselte és ha a Stádiumnál tört volna ki hasonló sztrájkmozgalom, ugyanilyen módon jártak volna el. Gömbös képviselőnek arra a kijelentésére vonatkozóan, amelyben azt mondta, hogy a fizikai munkásokat éppen, úgy nem szabad kiuzsorázni, mint a szellemi munkásokat, megjegyzi a Budapesti Napilapok Szindikátusa, hogy a Szózat és a Nép munka­­társai a legrosszabbul fizetett újságírók Buda­pesten, amely körülménnyel a Szindikátus is­mételten kénytelen volt foglalkozni. A Szindikátus és a főnökök terrorjáról el­hangzott nemzetgyűlési közbeszólásokról azt mondja a nyilatkozat, hogy a Budapesti Napi­lapok Szindikátusa minden időben védelme­zője volt a sajtószabadságnak és sohasem többst tette azt, minő pártállású vagy világnézetű az a­ sajtóorgánum, amelyet sérelem ért. Visszauta­t,­sít azonban minden olyan kísérletet, amely a sajtószabadságot pártérdekek vagy osztályérde­kek szempontjából akarja kormányozni. »?f***! A szocialista párt a legerősebb a birodalmi gyűlésen VILÁG birodalmi gyűlés keretein belül. A rem­ény­­vesztettség hangulata terelte a szélsőségek felé a német tömegeket, és a Dawes-féle je­lentés finom és bonyolult részletei ugyan nem hatoltak el a német választók széles rétegeihez, de a jelentés mégis felélesztette a békés megoldásnak és a megrázkódtatá­sok kikapcsolásának reményét. Ennek nagy szerepe lehetett abban is, hogy a faj­védők mindössze harmincegy mandátumra tettek szert, tehát csak egy frakcióját fogják tenni a birodalmi gyűlésnek. Ke'da ­yhangú levélben válaszolt, melyben annak­ szükségességét hangoztatta, hogy a német államok ismét felvegyék egymással a dip­­­lomáciai összeköttetést.

Next