Világ, 1925. május (16. évfolyam, 98-122. szám)

1925-05-15 / 109. szám

12 1925 május 10. VILÁG Evezés Budapesten keresztül Németországban azzal csináltak huszonöt évvel ezelőtt propagandát az evezőssportnak, hogy a versenyeket rendszeresen a városon keresztül rendezték. Rájöttek ugyanis arra, hogy a városon kívüli versenyek iránt a közönség nem mutat megfelelő érdeklődést, míg a városon keresztüli versenyek akarva, vagy akaratlanul is, megállásra, a verseny megtekintésére késztetik a lakosságot. A karcsú versenycsónakok villámgyors siklása évről évre sok nézőt csábított az aktív versenyzésre és ilyen propagandával érték el a németek, hogy ma egy-egy versenyen több hajó áll starthoz, mint Magyarország egész versenyhajóállománya. A magyarországi evezősversenyek mind a városokon kívül , folynak le és talán ez is az egyik oka annak, hogy nem növekszik Magyarországon az evezőssportot kultiválók száma. A Magyar Evezős Szövetség a sablonos versenyek évenkénti megrendezésén kívül alig tesz valamit a propaganda és az újszerűség érdekében, de a klubok úgy látszik többet akarnak és ezért maguk vállalkoznak versenyrendezésre. Pünkösd vasárnapján rendezik meg az első Budapesten keresztüli evezősversenyt, mégpedig a Margithídtól a Műegyetemig. A négykilométeres verseny startja déli tizenkét órakor lesz, hogy a Dunapartokon korzózó közönség minden külön fáradság nélkül láthassa azt. A versenyen az eddigi tervek szerint négy nyolcevezős csónak vesz részt, nevezetesen indul a Műegyetemi és a Tudományegyetemi Evezős Klub nyolcasa, a Ludovika Akadémia és Szeged város csapata. Elmarad az atléták próbaversenye. A berlini nagyszabású nemzetközi atlétikai versenyre a Magyar Atlétikai Szövetség próbaversenyeken válogatja ki a legjobb atlétákat. Ezekre a próbaversenyekre azért van szükség, mert csak most kezdődött meg az atlétikai pályaversenyek szezonja és az elsőosztályú atléták még nem mutathatták meg formájukat. A MASz próbaversenye vasárnap lesz a lágymányosi sporttelepen, de a kétszáz méteres síkfutás próbaversenyét csütörtök délután akarták megtartani. A margitszigeti sporttelepen lett volna a csütörtöki próbaverseny, amely azonban elmaradt. A szövetség hat atlétát hívott meg csütörtök délutánra és ezek közül négyen, Gerő Mór, Juhász György, Rózsahegyi László és Gerő Ferenc lemondott, illetve a próbaversenynek a jövő hétre való halasztását kérte. A MASz így a próbaversenyt elhalasztotta és a vasárnapi trial eredményeitől teszi függővé, hogy a jövő hét melyik napjára hívja meg újból a hat sprintért. A Dawls Cup második fordulója. A francia teniszcsapat pénteken érkezik vissza Párizsba és most már a Dawis Cup második fordulójára készülnek. A budapesti győzelemmel Franciaország teniszezői kvalifikálták magukat a második fordulóra, ahol a Portugália fölött ugyancsak 4 : 1 arányban győztes olasz teniszezők lesznek az ellenfelei. Az olaszok szintén az ellenfél hazájában, Lisszabonban győztek a portugálok fölött. A francia—olasz teniszmérkőzés június 13., 14. és 15-én lesz Párizsban. Huszonöt százalékos vigalmi adó. A profeszszionista sportversenyek vigalmi adóját általánosságban huszonöt százalékra emelte fel a főváros közgyűlése. Amikor arról volt szó, hogy vissza kell állítani a futballsportban a tiszta amatőrséget, a hatóságok sorra úgy nyilatkoztak, hogy tudatában vannak annak, miszerint ezt csak úgy lehet elérni, ha elősegítik a professzionista sport meghonosítását. A professzionista futballsport csak olyan módon létesíthető Magyarországon, ha a hatóságok tényleg segítik, mégpedig elsősorban míg a kezdet nehézségein túl nem jutnak, megfelelő adómérséklésekkel. Az Országos Testnevelési Tanács bizottságot küldött ki néhány nappal ezelőtt a professzionista szabályzat kidolgozására, ez a bizottság még hozzá sem foghatott a munkájához, amikor a főváros minden professzionista futballmérkőzés bevételének a negyedrészét akarja a maga részére lekötni. Ilyen súlyos adóteherrel aligha akad vállalkozó, aki megkísérelné professzionista futballcsapat alakítását. Postahivatalok a sporttelepeken. A székesfővárosi postaigazgatóság közli, hogy május 17-én a fehérvári úti BEAC sportpályán és május 21-én a hungária úti MTK sportpályán alkalmi postahivatalokat állít fel. A postahivatalok a sporteseményeknek megfelelő alkalmi betűzőt fognak használni, melyekkel csakis testnevelési bélyegek lesznek lebetűzhetők. Magyar—osztrák hölgyúszómérkőzés. A harmadik magyar—osztrák hölgyúszómérkőzés Budapesten lesz a MUSz rendezésében május 23-án és 24-én, az újoncverseny keretében, a Császárfürdő férfiuszodájában. Mindkét részről erős tréning folyik és a csapatok végleges összeállítása csak a versenyt közvetlenül megelőző napokban várható. Az országközi mérkőzés 100 m. mell-, 100 m. hát- és 100 m. tetszés szerinti úszásban, valamint háromszor 70 m. vegyes stafétában dől el. A Magyar Úszó Szövetség újoncversenye lesz a szövetség idei nagyszabású programjának nyitánya május 23. és 24-ikén. A tömegsportot szolgáló versenyszámokra olyan nagy számban érkeztek nevezések, hogy csaknem minden számban előfutamok válnak szükségessé. Jellemző, hogy az újoncvízipólómérkőzésre nem kevesebb, mint tíz csapat nevezett. Eredeti amerikai cipőkülönlegességeink gyártmányok ismét kaphatók Amerikai Cipő R.-T. V. Dorottya utca 7. KÖZGAZDALifi Magyarország és a magyar föld termése A politikai földrajz tudományának ma általánosan elismert egyik legnevesebb reprezentánsa, a német Arthur Dix dr., akinek a tudományos hierarchiában elfoglalt helyét Friedrich Ratzelével, a politikai földrajz nagy mesterével talán egyszintűnek, mindenesetre azonban a közelébe férkőzőnek lehet tekinteni. Dix, — akinek nagy, alapvető munkája (Politische Geographie. Ein weltpolitisches Handbuch) két esztendővel ezelőtt jelent meg, — most egy új könyvével lépett ki a tudomány porondjára. A könyv címe: Geoökonomie, ami magyarul körülbelül azt jelenti, hogy Világgazdaságtan. Már maga a könyv címe is programot jelent és hangsúlyozását a világgazdasági összefüggőségeknek, a nemzeti elkülönülések korszakát visszatükröző régi nemzetgazdaságtani tudománnyal szemben. A fő tanulság, ami Dix munkájából meríthető és ami bennünket magyarokat is elsősorban kell, hogy érdekeljen, az, hogy a nemzeti gazdaságok fikcióját a világgazdaság eleven valósága váltotta föl s ebben a planetáris munkaegyesítésben és munkamegosztásban minden országnak megvan a természet törvényei által megszabott hivatottsága, aminek adottsága ellen nem lehet büntetlenül vétkezni. A mai Magyarországot tehát nagyon közelről érinti az, hogy a világgazdasági összefüggéseknek egy ilyen alapos ismerője miként vélekedik Magyarország szerepéről a világgazdaságban. — Magyarország helyzete, — írja Dix új könyvében, — amely területben, lakosságban és népsűrűségben fölötte áll Ausztriának, összeszorított ugyan, de mégis megvan az az előnye, hogy lényegesen nagyobb a kikerekítettsége és földje, — amelynek a Duna éppen az ország közepén kedvezőbb közlekedési lehetőségeket ad, — sokkal termékenyebb. Magyarország, ha mezőgazdaságát erősebben intenziválná, gazdaságilag kétségtelenül kedvezőbben fejlődhetnék, de a magyar agrárrendszer útja technikailag, mint társadalmilag egyaránt elmaradt. Politikai földrajzában részletesebben is szólt Dix Magyarország geoökonómiai helyzetéről. — A szerény keretekben megmaradt Magyarországnak — írja itt Dix — megvan legalább az az előnye, hogy bizonyos mértékben koncentrikus a helyzete és jó közlekedési lehetőségekkel bír, továbbá, hogy nagyon egészséges és nagy mértékben fejlődésre képes a mezőgazdasága. Mindenesetre pótolhatatlanok a veszteségei szénben, ércekben, földgázban és a föld egyéb kincseiben, úgyhogy Magyarországnak figyelemmel kell lennie arra, hogy ipari behozatali szükségleteit a mezőgazdaság és az állattenyésztés intenzíválásával egyensúlyozza. Dix ezután szóvá teszi Magyarország háború előtti mezőgazdasági termelését, majd így folytatja: „ A lényegesen megkisebbedett földből is annak kiválósága mellett, olyan terméseket lehetne a jövőben kihozni, amely még így is tekintélyes helyet tudna biztosítani a világpiac szállítói sorában. Hiszen csak arra kell gondolni, hogy Magyarországon a gabonatermelésnél eddig hektáronként csak egy tizedét használták a Németországban szokásos műtrágyamennyiségnek. A rendelkezésre álló föld tökéletesebb kihasználásával és intenzív gazdálkodással — amint az Németország gyengébb földjeinek hozadékaival való összehasonlításból kitűnik, — a magyar terméseket könnyen meg lehetne duplázni, sőt háromszorozni is. Az egyébként jelentékeny magyar állattenyésztés is lényegesen fejlettebbé válhatnék a járványok elleni küzdelem megjavításával, és ha a kisbirtokosokat fölvilágosítanák a racionális módszerekről. A Duna és Tisza rendkívül termékeny völgyébe beágyazott, megkisebbedett mai Magyarország túlnyomó részben alföld, úgyhogy gazdasági megújhodását főleg a mezőgazdaság ápolásában kell keresnie. Magyarország agrárállam volt és ma is az. ' í' »J. A magyar bor útja Lengyelországba (A Világ tudósítójától.) A borkereskedelem körében, amelyet a magyar—lengyel kereskedelmi egyezmény legközvetlenebbül érint, a lengyel borfogyasztási adó fölemelésének terve nagy reszenzust keltett, mert az adóemelés úgy, ahogyan tervezték, a borra adott jelentékeny vámmérséklés minden előnyét értéktelenné tenné. Megkérdeztük a Magyar—Lengyel Kereskedelmi Kamara főtitkárát, Steiner Antal dr.-t, van-e oka a borkereskedői érdekeltségnek az elkeseredésre, mire a következő választ kaptuk : — A magyar—lengyel kereskedelmi szerződéshez a bortermelők fűzték éppen a legnagyobb reményeket és így érthető, hogy azonnal a szerződés ratifikálásának meghiúsulását emlegetik, mihelyt — okkal vagy ok nélkül — reményeiket fenyegetetteknek érzik. Ez semmiesetre sem alkalmas arra, hogy a két ország annyira kedvezőnek ígérkező gazdasági közeledését előmozdítsa. — A magyar—lengyel kereskedelmi szerződésben a bor vámjára nem találunk rendelkezést. E szerződésben a szerződő felek a legnagyobb kedvezmény jogát biztosították kölcsönösen egymásnak, vagyis Magyarország élvezni fogja mindazokat a kedvezményeket, amelyeket Lengyelország kereskedelmi szerződéseiben harmadik államoknak biztosított, vagy a jövőben biztosítani fog. Lengyelország első tarifális kereskedelmi szerződését 1922-ben Franciaországgal kötötte meg. Ezt a kereskedelmi szerződést, amely még ma is érvényben van, a múlt év december 9-én Párizsban aláírt és a közeljövőben — mindenesetre a magyar—lengyel szerződés előtt — ratifikálandó új lengyel—francia szerződés helyezi majd hatályon kívül. A múlt hó folyamán írták alá a lengyel—csehszlovák tarifális kereskedelmi szerződést. Magyarországot tehát a két utóbbi szerződés érdekli. — Lengyelországba a bor csak beviteli engedély alapján vihető be. Magyar borkereskedők eddig beviteli engedélyt, szemben a szerződéses viszonyban álló államok kereskedőivel, csak nehezen és ritkán kaphattak. A magyar borok ilyképpen 16s-on alul, bruttó pro nettó 100 kilogramonként 200 zloti ( svájci frank) vámot fizetnek, 16%-on felül pedig 400 zlotit. — A most érvényben lévő francia—lengyel szerződésben a bor 50%-os vámkedvezményben részesül, az új francia—lengyel kereskedelmi szerződés szerint ez a vámkedvezmény 90%-ot tesz ki, vagyis 200 zloti lesz. A magyar—lengyel szerződés életbeléptetése után a magyar borok is ezt a vámot fizetik. — A vámon kívül a borok Lengyelországban 2,5%-os forgalmi adót, azonkívül a számlaérték 20%-át állami fogyasztási adó és 6%-át községi adó fejében fizetik, vagyis a fogyasztási adó címén összesen a számlaérték 26%-át. A lengyel kormány a fogyasztási adó eddigi rendszerét meg fogja változtatni, az erre vonatkozó törvényjavaslatot most készíti elő a fejm pénzügyi bizottsága. A kormány eredeti terve szerint a bor fogyasztási adója literenként (az eddigi számlaérték szerinti 26% helyett) literenként 16%-ig 1.20 zloti, 16%-on felül 2.40 zloti lett volna. Nem kétséges, hogy külföldi borok ilyen súlyos megterheltetést nem bírtak volna el. De ez a súlyos megterheltetés csak terv volt és azt, biztos értesülés szerint, jelentékenyen mérséklik. A lengyel—francia szerződést előreláthatóan a közeli hetekben jóváhagyják és így a francia borok az abban megállapított kedvezményes vámot és az új felemelt fogyasztási adót fogják fizetni. A magyar bortermelőknek érdekük, hogy a magyar—lengyel kereskedelmi szerződés mielőbb ratifikáltassék, nehogy a francia bor a magyar bort a lengyel piacról továbbra is kiszorítsa. — Nem szabad figyelmen kívül hagyni még azt a körülményt sem, hogy a magyar—lengyel kereskedelmi szerződés nemcsak kizárólag a borkereskedőknek biztosít előnyöket, hanem, eltekintve a magyar—lengyel kereskedelmi szerződésben megállapított tarifális kedvezményektől, a francia—lengyel kereskedelmi szerződésben is jelentékeny amaz áruknak a száma, melyeket Magyarország Lengyelországba szállíthat. A most megkötött csehszlovák—lengyel kereskedelmi szerződésben pedig a többek között a gépipar jut további előnyökhöz. A szénimportőrök forgalmiadó-terve. Abban a feltevésben, hogy a kereskedelmi érdekképviseleteknek a forgalmiadó reformjára vonatkozó előterjesztése, amely legközelebb a kormány elé kerül, nem lesz eredményes, a szénimportőrök külön megoldási tervet terjesztettek a kereskedelmi és a pénzügyminiszter elé. Előterjesztésük szerint minden igyekezetükkel azon vannak, hogy a szénárakat a világparitási ár szintjére szállítsák le, amiben eddig a minden eladási üzlet után kirótt forgalmiadó gátolta őket. Ezért az a kívánságuk, hogy a külföldről vámmentesen és így forgalmi adó fizetése nélkül bejövő porosz szenet egyszer és mindenkorra 3%-os forgalmiadóval terheljék meg, a közvetítő kereskedő és a kisfogyasztó azonban forgalmiadót már ne fizessen. Előadás az értékpapírhatáridőüzletről és a tőzsdei üzletekről. Schwarcz Jakab tőzsdetanácsos, a Magyar Tőzsde Club alelnöke, május 19-én este 6 órakor a Magyar Tőzsde Club nagytermében az értékpapírhatáridőüzlet és a tőzsdei ügyletekről előadást tart . Péntefi Lecsökkent a főváros áruforgalma. A gazdasági krízis erősen meglátszik Budapest áruforgalmán is. A fővárosi statisztikai hivatal ma közreadott jelentése szerint az év első 17 hetében (az év elejétől április 25-ig) Budapestre érkezett elszállított áru millió méter mázsában az idén 12.28 4.86 tavaly 17.03 5.61 A Budapestre érkezett árunál tehát 27.6%, az elszállított árunál pedig 13.3% az esés. Búzát tavaly 1,023.000 q-ot hoztak Budapestre, az idén a harmadrészénél is kevesebbet. Mezőgazdasági terményekből tavaly 1.6 millió q jött a fővárosba, az idén 0.7 milliót. De sokkalta kevesebb áru érkezett, mint tavaly: lisztből, szénből, borból, gyapjúból. Ami pedig az iparcikkeket, és külföldről hozott nyers terményeket illeti, ott az a helyzet, hogy míg tavaly 9.46 millió q-át hoztak Budapestre, addig az idén 6.24 millió q-át, azaz 34%-kal kevesebbet. A Budapestről elszállított áruk forgalma valamivel kedvezőbb. Az elszállított iparcikkek mennyisége ugyanis tavaly 4.27 millió q, az idén pedig 4.18 millió q volt. Egyébként pedig a Budapestről elszállított portéka mennyiségének csökkenése 13.3%-ot tett ki. A szállítmányozók részére nem emelték fel a vámhitel tartamát. A Magyar Szállítmányozók Országos Egyesülete Pollák Gyula elnöklete mellett ülést tartott, amelyen a vámhitelek kérdésével foglalkozott. A pénzügyminiszter ugyanis egy legutóbbi rendelkezésével a vámhitel időtartamát három hónapra emelte fel, ellenben egy intern rendelettel úgy intézkedett, hogy a szállítmányozó cégeknek nyújtott vámhitelek továbbra is csak egyhavi időtartammal adhatók meg. A választmány megállapította, hogy ez a megkülönböztetés teljesen indokolatlan és rendkívül sérelmes a szállítmányozó karra vonatkozólag annál is inkább, mert a szállítmányozók a rendelet megjelenésekor nem sejthették, hogy ok nélkül kedvezőtlenebb elbírálásban fognak részesülni és a hiteleket már 3 hónapra adták tovább a kereskedőknek. Rockenstein Samu és Mandel Pál alelnökök és Balta Siegfried főtitkár hozzászólásai után elhatározták, hogy sürtősen megteszik a szükséges lépéseket a pénzügyminisztériumnál annak érdekében, hogy a vámhitel időtartama a szállotmányozókkal szemben is három hónapra terjesztessék ki és pedig azon hitelekre nézve is, amelyeket a szállítók a rendelet életbeléptetése óta már eddig igénybe vettek. A BESzKÁR és a BÜR. Legutóbb megírt cikkünkre vonatkozólag a BESzKÁR igazgatósága közli velünk, hogy a múlt év december havában tartott BOR-vasúti rendkívüli közgyűlésen a kisebbségi részvényesek a BSzKRT-nek, mint a BÚR-vasút részvénytöbbsége birtokosának a kisebbségi részvényeseket érzékenyen károsító üzemvitelét nem tették szóvá és hogy mindössze egyetlenegy részvényes indított valorizációs pert a BVR-vasút ellen, ez a per is a felek kölcsönös megegyezésével, a valorizáció kérdésének törvényhozási vagy kormányhatósági rendezéséig, szünetel. Az új megegyezés értelmében a bevételnek pedig nem 91,8 százaléka, hanem 92 százaléka illeti a BSzKRT-t és az összbevételnek nem 8,2 százalékát, hanem 8 százalékát kapják, nem a kisrészvényesek, hanem a BÚR- vasút a BSzKRT-tól. Ezt az üzemkezelési megállapodást a BÚR-vasút közgyűlése egyhangú határozattal fogadta el, elfogadását a kisebbségi részvényesek képviselője is ajánlotta, noha a bevételek százalékos megosztási kulcsa a múlt esztendőben kedvezőbb volt a BOR-vasútra. Tavaly a BSzKRT csupán 90 százalékot tartott meg a BÚR-vasút üzemkezelési költségeinek fedezéséül, a BOR-vasútnak pedig 10 százalékot adott át a BOR-vasúton megtett kocsikilométerekre eső bevételekből. A részvényesek tehát nem károsodhattak a BSzKRT tavalyi üzemvitele folytán sem, aminthogy ilyent sem a rendkívüli, sem a május 11-én megtartott rendes évi közgyűlésen egy részvényes sem állított. Házak és gyárak értéke. Az adózási rendszer a vállalatoknak nem engedi meg a teljes fölértékelést. Évek hosszú során át így előállt az a helyzet, hogy nagy iparvállalatok ház- és egyéb ingatlanaikat nevetséges összegekkel szerepeltetik. A hivatalos lap mai számát lapozva a szembeötlő példák egész sorát találjuk. Így: az ország legnagyobb cukorgyára, a hatvani cukorgyár, ma közzétett mérlegében a vállalat hatalmas gyártelepét, tartozékaival együtt, hétszázharminc millióra, vagyis körülbelül 48.000 aranykoronára, a budapesti ingatlanait 642.000 papírkoronára (12 aranykoronára) értékeli. A Royal Nagyszálloda Rt. ma közzétett mérlege is hasonló adatokat mutat. A társaság a szállodaépületet 6.000.000 papírkoronára, tehát alig négyszáz aranykoronára becsüli, míg ennek a nagy szállodának a berendezése és üzleti felszerelése körülbelül ötvenezer aranykoronával szerepel. A Brázay-féle vegyészeti gyárnál az ingatlanokat még négyszáz aranykoronára sem értékelik, a Calderoni Rt. pedig a Váci utca 50. szám alatt levő házát huszonkét aranykorona értékben tünteti föl. Egyik társasházi szövetkezet a Horthy Miklós út 4. számú házát 525.000 koronára becsüli, ami még negyven aranykoronának sem felel meg. A helytelen adózási rendszer következtében országos jelentőségű, nagyvállalatok tíz és száz aranykoronákban mutatnak ki olyan gyártelepeket, melyeknek forgalmi értéke százmilliárdokat képvisel. Seerkeeetőségi telefoni , 58—00 Ktadóhioatali • 4 • i 81-*W