Világ, 1945. november (141-164. szám)
1945-11-27 / 161. szám
161. SZÁM___________________ BUDAPEST, 1945 NOVEMBER 27. KEDD _____________ARA 106 PENGŐ —-————————-—————■———————— ------------_____________________________________________ - ————————————————— «*—»*»»» *m? ——1 — Minden munkás és tisztviselő ötvenszázalékos beszerzési segélyt kap Felemelték a —am————i■■■ MTrir’ii—mit i~r.fiv ''i iiwTri'wiMnnniiiin n r 11— Tádé urfi megfdicseülése (8- 6.) Ma kilencven éve egy nyomorúságos isztambuli fabarakban pusztult el, az 1645-i krimi háború során szerzett kolerában, Mieskiewicz Ádám lengyel poéta. Tetézetten kanyargós, sőt nyakatekert életpálya futott ezzel a katonahalállal úgynevezett tévébe: 57 esztendőt töltött a földi siralomvölgyében, de az 57 év közül mindössze nyolc éve volt termékeny. Igaz, hogy ez alatt a nyolc esztendő alatt aztán olyan világhírre tett szert, aminővel kevés költő dicsekedhetik: Goethe elnevezte „ Észak hajnalpirkadásának, a taliánok »lengyel Dante® néven emlegetik. Párisban 16 év óta hatalmas szobra áll Bourdelle mester jóvoltából a régi Hotel-Dieu helyén, minálunk pedig egynémely élethasonlatossága miatt Petőfivel szokták egybevetni. Miezkiewicz és a 26 évvel később született, de hat évvel korábban elhúnyt Petőfi között csakugyan van egynémely rokonvonás. Mindkettejük idegen vérből hasonult át: a lengyel poéta litván vérű volt, Petőfi pedig — ha a névanalízisnak hinnünk lehet — valaha délszláv eredetű családból jött. Mindkettejük életműve pár rövid esztendőre szorult össze, de azalattt óriásléptekkel rohantak be az olimpusba. Mindkettejükön erőt vett a lángésszel gyakran együttjáró, neuraszténikus helyváltoztató kényszer. S mindketten a cári uralom elleni viaskodásban hullottak el. De ezeknél a külsőségeknél talán többet mond, hogy mindkettejük megtalálta azt a szerencsés költői figurát, amelyen keresztül magát a nemzeti lelket szólaltathatták meg: Mickiewicz a „Pan Taideusz“ néven ismert Szoplica Tádé úrfit, Petőfi pedig a János vitézt. A két irodalmi alak pontosan olyan lelki szintézist jelent nemzeti életükben, mint a »bio»képű lovag Spanyolországéban, vagy Peer Gynt a skandináv népekében. Tádé urfi — s vele együtt Miczkiewicznek még néhány emlékezetes figurája — valóban nemcsak időtlen vagy idők fölötti magasságban éli a maga bővérű, félparaszti-félnemesi életét, hanem igen sok érdekes mondanivalója van a mai idők számára is. Robosztus, monumentális alakja valami legendás óriás módjára nő bele ezekbe a mi mai ideinkbe, minden keserves aktualitásukkal egyetemben. Itt él — hogy egyszer kelet-nyugati mértéket alkalmazzunk — a küszöb«-Európéban, vagyis azon a földsávon, amelyet geopolitikai szempontból ugyanaz a sors determinált, mint Magyarországot. Európa kapuja, vagyis a szkítáktól kezdve a tatárokon keresztül minden — európai klíma felé igyekvő — nép itt botlik bele először a Nyugatba, itt mérkőzik meg legelébb a számára s annyira idegen, más égöv alatt nőtt civilizációval. Aztán — hogy észak-dél vonalon is belokalizáljuk Tádé úrfit és honfitársait — itt élnek ők Zmischeneurópában, azon a nagyparaszti sávon, amely a Baltitengertől a Földköziig húzódik s nagyjából a lengyel, a magyar és a délszláv parasztnnépeket öleli fel. Furcsa, misztikumokkal kevert nyers realizmus kavarog ezekben a népekben: valóságos kincsesbányái a román tirizmussal együttjáró folklórénak, a litván ősi tölgyerdők, a magyar fertőtavak s a délszláv komor hegyek még ma is tel vannak ősi hiedelmekkel, amelyekből, mint meseforrásokból, szívesen táplálkozik a romantikus költők hallucináló fantáziája. A geopolitikai rokonságom túl azonban természetesen bőven akadnak történelmi affinitások is. Ne emlegessük a közhelyeket, a Batu kán arany tatárjait, a Jagellókat, Báthory Istvánt. De hozzuk fel nagyon is napi aktualitásként a Miezkiewicz »Wallenrod Komrád«-jában valósággal gyűlölet-geszirként felkavargó teutongyűlöletet, amely igencsak rokon a Petőfi Habsburg-utálkozásával. És emlegessük fel azt a hármas széttagoltságot is, amely éppúgy végzetévé lett a lengyeleknek, mint a török hódítás korabeli magyaroknak. Miezkiewicz is, csakúgy, mint Petőfi, ezzel a szétboncoltatással szemben a szellemi, a gondolatbeli, a virtuális együvétartozás evangélistája, s ezzel egyben a világszabadság jóhírvivője. Mindketten, Miezkiewicz is, meg Petőfi is, ugyancsak belevájják saskarmukat az anakronizmussá vált feudumba, a főurak nyegle világába, s ezzel előfutáraivá lettek a mai demokráciának. Ámde éppúgy mindketten könyörtelenül ostorozzák a maguk népénél otthonos széthúzást, amely nálunk »turáni átok*, a lengyeleknél meg »nye póz volim* néven szerzett kínos hírnevet. Mindkettejük népe a sírva, vigadó embertípus szkizofrén válfajához tartozik: az egyik a melankólkusabb Chopinben, a másik a vadabb Lisztben kapja meg a két költővel egykorú zene kifejezését. S mindkét nép helyevesztetten tántorog a két kultúra — a latin és a szláv míveltség — mezsgyéjén. Lelkének felével Róma felé húz, a másik fele pedig a legendás Kelet fényében fürdőzik. Ez a kettősség aztán tragikus szakadást okoz e népek lelkében és politikájában egyaránt. Legjobb nemzeti erői elbuknak ebben a harcban, amelyből Tádé úrfi is csak a vaskos humor deszkapallóján keresztül vágja ki magát, anélkül, hogy dönteni tudna igazi hovatartozandósága dolgában. Kicsit így vagyunk ma mindannyian — erre tanít a Miezkiewicz halálfordulója alkalmából felfrissített Tádé urfi figurája — mindannyian, akik népünk útválasztóján a láthatatlan arcú Végzettel folytatunk önmarcangoló küzdelmet. S ebbe a jákobi viaskodásba legjobbjainknak vagy bele kell pusztulniok vagy bele kell unniok, ha nincs elég humorérzékük arra, hogy egy szkeptikus mosollyal libbenjenek a sors fölébe. Széchenyi, Teleki László és Pál — vagy pedig Tádé urfi. Az egész csak temperamentum és ideg kérdése ... »Self-made-God...« — így gúnyolták a színházi világban, a háború negyedik évében Kiss Ferencet, a mindenható kamarai elnök urat... Hogyan tapadt rá ez a név, a self-made-man-nek ez a furcsa karikatúrája? Kiss Ferenc a kamarai elnökségen és a rádió főrendezői tisztségén kívül a Színiakadémia igazgatója is volt. Az évadnyitó órát öntelt szónoklattal kezdte: — Kedves Növendékek! Ahhoz, hogy valaki jó színész legyen, az kell, hogy helyes irányban tanítsák. Én a kezembe veszem a maguk oktatását. Higgyék el, hogyha nekem annak idején olyan tanárom lett volna az Akadémián, mintmilyen most maguknak van, az én személyemben. •— belőlem Isten lett volna... Megszólalt erre az első sorban egy kis szőke stréber színinövendék: — A méttóságos úr így is Isten lett... Mire az Elnök úr nemes egyszerűséggel legyintett: — Igen ám, de a magam erejéből... Ez a kis anekdóta jutott az eszünkbe, amikor hétfőn reggel Kiss Ferenc az egykori népszerű színész és népszerűtlen elnök bevonult a Zeneakadémia nagytermébe, hogy eljátssza élete legdrámaibb szerepét és számot adjon viselkedéséért a magyar nép bíráinak.* Nyolc óra után néhány perccel nyitja meg a tárgyalást Molnár László elnök. A vádlók helyén dr. Fontány Ferenc népügyész és Nagy Adorján politikai ügyész foglal helyet, a védői tisztséget, dr. Kossányi Dezső látja el. A nagyteremben alig néhány ember lézeng. Kiss Ferencnek gyenge háza van erre a szomorú matinéra. Sötétszürke télikabátban, élénk kék ingben az ismert robusztus lépéseivel, erősen lefogyva áll a bírák elé Kiss Ferenc. Az elnök kérdéseire elmondja, hogy 52 esztendős és párbajvétségért kétszer volt büntetve. Felolvassák a már ismert vádiratot, amely szerint háborús bűntettel és népellenes bűntettel vádolják a Színészkamara egykori elnökét. Szélsőjobboldali világnézetet hirdetett és teljes mértékben kiszolgálta a fasiszta propagandát. A vádirat felolvasása alatt lassacskán telik a nézőtér. A diplomaták páholyában megjelenik George S., Kovach repülőalezredes, az amerikai misszió tagja. Ismert művészek foglalnak helyett a széksorokban. „Kent frccsiskeóztam p©SIíiífáv»** Az elnök a vád egyes pontjaira hallgatja ki Kiss Ferencet, aki hasik hangon részben beismerő vallomást tesz. Kijelenti, hogy elszavalta a Solymosi Eszter vére című költeményt és Cseh a gyökér kitartson nyilas propaganda, verset. Elmondja kamarai elnök, ki való választásának történetét és azt mondja, hogy „harsány éljenzéssel” szavazott rá a többség. A zsidó színészeknek a színpadról való leszorításáról azt állítja, hogy minden felsőbb utasításra történt. Nagy derültséget kelt a nézőtéren, amikor az egyik népbíró kérdésére ezt a választ adja: — Kérem, én nem foglalkoztam politikával. A népügyész pergőtűmerű kérdéseket szegez a vádlottnak és megállapítja, hogy valóságos diktátora volt a művészi életnek. Arra a kérdésre, hogy hitt-e a német győzelemben, Kiss Ferenc így felelt: — Hol hittem, hol nem hittem. Nem tud számot adni Kiss Ferenc arról, hogy mi történt a Nemzeti Színház múzeuménak értékeivel, amelyeket az ő utasítására vittek Nyugatra. A tanuk Németh Antal nem jelent meg. Az első tanú Major Tamás, aki súlyosan terhelő vallomást tesz. — Amikor megismertem Kiss Ferencet, magánszínháznál működött és rengeteget keresett. Zsidó felesége buzgólkodott azon, hogy visszakerüljön a Nemzeti Színházhoz. Szélsőjobboldali embernek ismertem, aki az 1930-as tüntetéseik idején arra buzdította a rendőröket, hogy »üssék a büdös kommunistákat!” Gyászos képet rajzolt Major Kiss Ferencről, mint színészről is és elmondotta, hogy csak akkor játszott jól, amikor Endre László a nézőtéren tartózkodott. Kiss Ferenc tagadta a kommunistaellenes nyilatkozatot, mireMajor Tamás a szemébe mondotta vádját. A következő tanú Básti Lajos. Majd Greguss Zoltán és Dénes György kerül sorra. Egytől-egyig terhelő nyilatkozatot tesznek a Nemzeti Színház volt igazgatójáról. Az elmondottakból kiderül, hogy a vádlott intenciójára Básti Lajostól megvonták a színjátszási engedélyt. Greguss Zoltánt reverzális adására kötelezték, vagyis csak abban az esetben engedélyezték fellépését, ha aláír egy, a kormánybiztos által megszövegezett nyilatkozatot, amelyben kötelezi magát arra, hogy elválik zsidó származású feleségétől. A következő tanú dr. Staud Géza, így jellemzi Kiss Feren. esti — fő színes*, korlátolt szellemiség, karrierre v*A terem különös érdekődése közben lépett az emelvényre Bátkai Márton. Tanúvallomását így kezdte: — Elfogultságot jelentek be magam ellen. Annyi ellenszenvvel viseltetem a vádlott ellen, hogy bármennyire is szeretnék objektív tanúvallomást tenni, attól félek, hogy ez nem sikerülne. Elnök felhívására végül ie kijelenti, hogy 1941.ben a színigazgatókkal reverzánst írattak alá, hogy zsidó származású színészeket nem léptetnek fel még akkor sem, ha azok a kamara tagjai. Ekkor ő, a Vígszínház igazgatóinak kérésére felkereste Kiss Ferencet és perrel fenyegette, mondván, hogy az elnök túlteszi , magát a törvényen. »Én a törvény szellemében cselekszem, nem pedig a törvény betűi szerint*. Kiss Ferenc szerint kettőjük párbeszéde nem úgy zajlott le, mint ahogy azt Rátkai előadta. — Én intéztem el, hogy a Vígszínházban a hatszázalékos arányszámot tizenöt százalékra emelték fel a zsidók javára, — mondotta Kiss Ferenc a hallgatóság nagy derültsége közben. Rátkai kihallgatása után az elnök szünetet rendelt el. Bródy András vallomásában elmondotta, hogy 1943 végén vagy 1944 elején találkozott Kiss Ferenccel, aki szemrehányást tett neki, mert Horváth Árpáddal látta. Vallomása szerint Kiss Ferenc azt mondta, hogy most már nem is veletek, zsidóikkal van baj, hanem a kommunistákkal és szocialistákkal. Karádi Katalinról azt mondotta Kiss Ferenc, hogy nelküldi bizonyos helyre. A szembesítésnél a vádlott kijelentette, hogy nem is találkozott Bródy Andrással. Réti István színházi ügynök előadta, hogy 1942 január 28-án Kiss Ferenc a VIII. kerületi elöljáró-ágnál feljelentette őt és 80 éves apját, a legrégibb magyar színházi ügynököt. A tárgyalás előtt Egyed Zoltán útján kegyelmet kértek Kiss Ferenctől, de ez megtagadott minden közbenjárást. — Egyebet nem is láttam — jegyezte meg a vallomásra Kiss Ferenc. Tomnay Klári és Pásztor János után Makay Margitot hallgatják ki. Elfogódottan lép a bíróság elé és mint a Színiakadémia tanárnője az ottani állapotokról tett vallomást. Az ügyészek egy,más után intézték hozzá a ke. Tesztkérdéseket azzal, hogy a népügyészségen tett vallomása és a mostani vallomása nem egyezik. Makay Margit kijelentette, :" az akadémián a zsidótörvény ,'c ide'éi alig jelentkeztek zsidó . .. 7rrnte Kiss Ferenc egyik tanártársai sem ! ’—folyásolja. Izgalsnas s*®awbessSésaki megdöbbentten terhelő vilidísákk Kiss F©r®si« perében