Világ, 1949. március (1122-1147. szám)
1949-03-30 / 1146. szám
Rádió-műsor # 1MD5c Keresztre jtu£nk VILACI 1146. SZÁM * ÁRA 60 FILLÉR * SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: RÁKÓCZI-ÚT 54 TEL.: 222-439 * 1949 MÁRCIUS 30. SZERDA Részletesen ismertetjük a nyári menetrendet Rendezet a magánalkalmazottak nyugdíjáról A BÉKÉÉRT VÍVOTT KÜZDELEM a demokráciáért és az emberiség Az új realizmusról írta Kárpáti Aurél Olvasóközönségünk meglehetősen s nem tegnap óta ismeri a tizenkilencedik század legjelentősebb orosz elbeszélőit. Ez természetes, hiszen Puskintól Gogolyig, Lemonovtól Turgenyevig, Goncsarovtól Tolsztojig, Csehovtól Gorkijig szint© minden reprezentatív nagyság műveit lefordították magyarra. Megvallom, magam is sokáig abban a hitben éltem, hogy ez a névsor »kész«, lezárt, körülbelül teljes. Egyenrangú értékekkel legalább aligha egészíthető ki. Annál jobban meglepődtem, mikor Szalakov Scsedrin pár év előtt magyarul megjelent hatalmas regénye került a kezembe. Növekvő izgalommal olvastam végig s kissé szégyenkezve ismertem be tévedésemet. Nálunk akkoriban még nevét sem ismerték a Garavlyov-család írójának, holott Scsedrin, ez a kegyetlen, sötét nevelésű szatirikus, valóban a hetvenes évek »hét nagy orosz cápája« közé tartozott. Világviszonylatban is balzaci mértékkel mérhető, a legkiválóbb realista írók közül való. S most még inkább zavart vagyok, hogy Dobroljubov első magyarra fordított tanulmánykötetét forgatom. Ez a fiatal orosz esztéta-forradalmár és forradalmár-esztéta, akinek mélyreható »publicisztikai kritikái« mindössze négy évig, 1857—1861-ig, írójuk kornai haláláig jelentek meg Csernisevszkij Kortársi című folyóiratában — túlzás nélkül — lángelme volt. Méltó bírálója zseniális regényíró kortársainak. Amit ma új realizmus néven annyit emlegetnek, annak elméleti állapjait ő rakta le. Goncsarov Oblomovjáról, Turgenyev Előestéjéről s Osztrovszkij Zivataráról írott bíráló tanulmányaiígy hatnak az olvasóra, mint a villámlás. Fellobbanó fényüknél csodálatos élességgel rajzolódnak ki előttünk a realista irodalom és művészet legjellemzőbb, leglényegesebb vonásai. Ez a huszonegyéves fiatalember a Bjelinszkij által tört csapáson továbbhaladva, merőben új tartalommal töltötte meg a »tiszta esztétikai üresnek érzett formáit. Uj értelmezést adott a kritikai szemléletnek s az idealisták ábrándképeit elvetve, hozzátapadt az élő valósághoz. Más szóval: materialista allapra helyezkedett. Az állandó ellentétek feszültségétől eleven társadalmi élet erőviszonyainak megfigyeléséből indult ki egész realista szemléletmódja. Az irodalmi alkotást elsősorban úgy tekintette, mint a valóság lényegö összefoglaló sajátos, képszerű tükröződését, amelyben az emberek külső-belső élete nemcsak egyénítve, hanem ugyanakkor tipizáltan is megmutatkozik, a magánembertől a közélet szereplőjéig. De Dobroljubov nem nézte elszigetelten magát az irodalmat sem. Úgy fogta fel, mint szerves részét, meghatározott tényezőjét a társadalmi fejlődésnek. S mert kritikai állásfoglalása mindig a »feltörő« irányzatot támogatta — az irodalmon keresztül politikailag is — egész esztétikája forradalmi jelentőségű lett. Látnivaló ebből, hogy Dobres Jubor észrevételei, kritikai elvei és módszertani eszközei milyen közeli járnak napjaink új realizmusának azóta persze tudatosabbá vált megállapításaihoz. Nálunk — száz év előtt — talán csak Kemény Zsigmond pedzett ilyesmit, mikor a regényíróról azt mondta, hogy »az olvasó tőle várja a magával meghasonlott társadalom legélesebb bírálatát.« Sajnos, ez a magyar kezdeményezés folytatás nélkül maradt, nem számítva a korán elhunyt Justh Zsigmond túlságosan is »widetos.. regény kísérleteit, míg az orosz irodalom legjava képviselőit a realista esztétika továbbfejlődése napjainkig elkísérte, mint a »szocialista realizmus« elméleti kánona. Tévedés tehát azt hinni, hogy az új realizmus követelménye teljesen új valami. Gyökerei mélyen a múlt éltető talajába kötődnek- De még nagyobb tévedés lenne úgy vélni, hogy ez a mai realizmus csupán holmi stílusváltozat, amilyennel elégszer találkozhatunk az irodalom történetében. Nem, az új realizmus kérdése nem egyszerű stíluskérdés. Annál kevésbé téveszthető össze a naturalizmussal, amely művészi valóságtükrözés és eszmei iránymutatás helyett csupán száraz, pontosan részletező fotográfiát ad. Az új realizmus igazi megalapozója, elméletének és gyakorlatának mai kialakítója a dialektikus valóság-szemlélet, ami azonban nem jelent egyoldalú megkötöttséget az író számára. Ellenkezőleg kiszabadítja a statikus és részleges, illuzionista életszemlélet zsákutcájából s hozzásegíti az élet teljességének dinamikus, igaz és hű művészi ábrázolásához. Kétezerötszáz haladó szellemű tudós, író, művész, pap, tanár gyűlt össze a világ minden tájékáról New Yorkban, hogy felemelje szavát a béke szent ügye mellett. A nagygyűlés szónokai nem tettek féket a nyelvük,...; l...Minthogy az emberiség sorsa ennek a sorsnak megmentése, nem tűr habozást, félelmet és gyengeséget. Szovjet és amerikai humanisták egyaránt megfújták a riadót a háborús készülődés ellen, hogy felverjék az aggódó milliók kétségbeesett tétlenségét, újabb gigászi méretű vérengzés és pusztulás felidézésének küszöbén. Moulton püspök éppen olyan szenvedélyesen emelte fel szavát a gyűlölet, önzés és gonoszság ellen, mint Guillen kubai költő, mint Fagyejev, a nagy orosz író vagy Worne a híres amerikai közgazdász- Az egész világ visszhangja felel Agnes Smedley írónő megdönthetetlen igazságára, amikor azt mondta, hogy »egyikünk sem ülne ma ebben a teremben, ha az orosz nép milliói nem áldozták volna fel életüket a fasizmus ellen vívott küzdelemben«. A világ nem bírna ki egy újabb fasiszta öldöklést, és mindaz, amit a civilizáció anyagi évszázadon át teremtett, romba dőlne egy harmadik világháború vulkánjának füzében. Mindenkit áthat a hit, hogy az emberiség legjobbjainak összhangja meg fogja hiúsítani a háború haszonleső vagy mániátikus matadorjainak keresztrateszi terveit és meg fogja menteni a békét. Newyorkban javában folyik már az értelmiségiek világ-békekongresszusa, amelyen sorra szólalnak fel a szovjet, és a nyugati szellemi élet kiválóságai. Az irodalmi tagozat ülésén melegen ünnepelték Pavlenko Sztálin-díjas szovjet írót, aki felszólalásában a többi között kijelentette: Az anyák nem azért nevelik fiaikat, hogy azok Hitler-féle őrült politikusok érdekeiért elpusztuljanak. A gyermekeket életre kell felnevelniés nem halálra! Bele kell nevelnünk az új nemzedékbe, hogy fegyveres támadás a szomszéd el■ len éppen olyan bűncselekmény, mint a lopás vagy a rablás. Ítéljük el a háborút! Vigyük bele a népek tudatába, hogy a haza határai szentek. Ezen az úton győzni fogunk, letörjük a háború dögvészét, kiirtjuk a támadás ragályát. Csiaureli, Sztálin-díjas szovjet filmrendező biztosította a nagygyűlés résztvevőit, hogy a szovjet nép mindig a béke lángoló híve volt és marad, majd leszögezte: Egyetlen dolgot akarunk, hogy ne akadályozzanak bennünket a békés építésben, hogy minden nemzetnek joga legyen irányítania sorsát vágyai szerint. A békekongresszus résztvevői nagy figyelemmel hallgatták meg Werne professzornak, a neves amerikai közgazdásznak beszédét is, amelyben rámutatott, hogy az amerikai gazdasági élet egyre inkább háborús jellegűvé válik és megállapította, hogy a haditermelés növelése nem oldhatja meg az USA gazdasági nehézségeit. Henry Wallace a Haladó Párt elnöke, aki kiváló mezőgazdasági szakember, az egész világ tudósainak együttműködését sürgette a béke megteremtése érdekében. Megbélyegezte a faji felsőbbrendűség embergyűlölő elvét, majd hangoztatta, hogy az amerikai reakció igyekszik megfélemlíteni az amerikai népet és az ország militarizálására törekszik. Oparin szovjet tudós felszólalásában a többi között hangsúlyozta, hogy az emberek milliói nem kívánják a háborút. Kijelentette, a szovjet tudomány legkimagaslóbb sajátsága, hogy alapvetően demokratikus jellegű, majd megállapította, hogy a szovjet tudósok baráti jobbot nyújtanak minden amerikai vagy más nemzetiségű tudósnak a kölcsönös megértés és az együttműködés érdekében. A békekongresszus művésztagozatának ülésén Odets amerikai drámaíró rámutatott, hiába akarják elhitetni az amerikai néppel azt a badarságot, hogy a Szovjetunió háborút készít elő az USA ellen, majd hangsúlyozta, hogy az ország vezetői a dullámilliárdok segítségével összeszűrik a levet a reakcióval és a fasizmussal szerte a világon. A kongresszus résztvevői meleg ünneplésben részesítették Sosztakovicsot, a világhírű, szovjet zeneszerzőt, aki a művészek összefogását sürgetve a béke és a demokrácia érdekében, a többi között kijelentette: A békéért folyó küzdelem az alkotómunka, a demokrácia és az emberiség jövője érdekében történik. Szembe kell helyezni a humanitárius és haladó művészetet az embergyűlöletet terjesztő reakciós mesterkedésekkel. A bécsi asszonytüntetésről érkezett részletes jelentés közli, hogy a központi városháza épülete előtt megtartott nagygyűlésen, amelyen mintegy 25.000 ember vett részt, Ella Peskanecki az Atlanti Szövetséget támadva, tiltakozott az ellen, hogy az egyezmény révén Ausztriát is úgynevezett védett területté akarják nyilvánítani. Kijelentette: Még világosan emlékezünk arra, hogy amikor a hitleristák megszállták Ausztriát, szintén »védelmükbe vették« országunkat. Utána aztán férjünket és fiainkat ágyútölteléknek használták fel. Az Atlanti Egyezmény katonai szövetkezés és világszerte veszélyezteti a békét. Az Atlanti Szövetség ellen egyébként világszerte tovább folyik a tiltakozás. Nagy feltűnést keltett Pearson kanadai külügyminiszter sajtónyilatkozatának az a része, amelyben azt mondotta, hogy a »belső támadásra« vonatkozó szakaszt Francia- és Olaszország kérelmére vették fel az Atlanti Egyezmény szövegébe. Washingtoni jelentés szerint parlamenti körökben egyre jobban számolnak azzal a lehetőséggel, hogy az Atlanti Szerződést a szenátus csak jöt hónapos késéssel szavazza majd meg, mert a törvényhozókat erősen nyugtalanítják az Európa felfegyverzésével járó kiadások. Jenner szenátor kijelentette, a kormány külpolitikája az amerikai gazdaság teljes összeomlását vonhatja maga után, hiszen az Atlanti Szerződés költségei évi ötmilliárd dollárra rúghatnak, amihez valószínűleg hozzá fognak jönni a tervbe vett közelkeleti szerződés költségei és a Kuomintang-Kínának nyújtandó esetleges újabb támogatást * A Szabad Kínai Rádió megismételve Mao Ce Tung békefeltételeit, leszögezte, hogy a Szabad Kína ■gém hajlandó kompromisszumos megoldásra, mert ez csak hamis békére vezetne, amely módot nyújtana Nankingnak arra, hogy erőit átcsoportosíva újabb támadást készítsen elő. Párisba érkezett jelentés szerint Szung kormányzó, Csang Kai Sek sógora rejtélyes tárgyalásokat folytatott Chernault amerikai tábornokkal és más külföldi személyiségekkel, majd Csang Kai Sekhez utazott. Politikai megfigyelők nem tartják kizártnak, hogy Szuny a béketérgyalások megtorpedózására tesz kísérletet. jövőjéért folyik jelentette ki Sosztakovics a newyorki kongresszus nagy lelkesedése közben