Világesemények Dióhéjban, 1959 (3. évfolyam, 25-36. szám)

1959-01-01 / 25. szám

Rossz idők járnak a latin-amerikai diktátorokra. Az elmúlt négy év minden egyes évében legalább egy nagyhatalmú diktátort kergettek el vagy öltek meg: 1955-ben Argentínában Juan Perónt, 1956-ban Nicaraguában Anastasio Somozát és Peruban Manuel Odriét, 1957-ben Columbiában Rojas Pira­llát és 1958-ban Vene­zuelában Marcos Pérez Jiménezt. Ez az év még éppenséggel azzal kezdődött, hogy egy utolsó nagy szilveszteri mulatozás után haj­nali fél 4-kor Fulgencio Batista tábornok, Kuba diktátora és köz­vetlen bűnsegédei — egész kormánya, egy kivételével valamennyi tábornoka, a hadsereg, a haditengerészet és a rendőrség egész vezérkara és számos milliomos, mintegy négyszázan — repülő­gépre szálltak, és ki az Egyesült Államokba, ki meg a Dominikai Köztársaságba menekült. De még mielőtt Batista elhagyta volna azt az országot, amelynek — 8 évi megszakítással — sok éven át ura volt, még egy utolsó kísérletet tett arra, hogy személycserével megmentse rendszerét Egy katonai bizottságra (juntára) ruházta a hatalmat Eulogio Cautino tábornok vezetésével. De már hiába .. A felkelő csapatok győzelmesen törtek előre, Fidel Castro, a felkelés vezére diadalmenetben vonult végig az országon, a dol­gozók általános sztrájkba léptek és Castro január 8-án lelkes, él­jenző tömegek élén bevonult a fővárosba, Havanába. A kikötőben horgonyzó hadihajók 21 díszlövést adtak le, konfetti röpült a ma­gasba s a sorfalat álló ezer lány mindegyikén ott volt a felkelés piros-fekete színű jelvénye. Győzött az a mozgalom, amely éppen két évvel azelőtt 1956 december 2-án kezdődött amikor Fidel Castro és 82 társa Mexi­kóból jövet partra szállt Dél-Kubában, elkeseredett tűzharcban átvágta magát a kom­ánycsapatokon és a Sierra Maestra renge­tegében eltűnt üldözői elől , ,Latin-Amerika legkegyetlenebb önkényura” Megszoktuk, hogy óvatosan kezdjük a latin-amerikai változá­sokat hiszen az elmúlt évtizedekben számtalanszor előfordult szinte már sémává vált hogy a diktátort megbuktató vezető a népnek tetsző szólammal kezdte, sőt tett is egyet-mást a legége­tőbb sérelmek orvoslására, azután ugyanolyan vagy még kegyet-

Next