Világesemények Dióhéjban, 1959 (3. évfolyam, 25-36. szám)
1959-01-01 / 25. szám
Rossz idők járnak a latin-amerikai diktátorokra. Az elmúlt négy év minden egyes évében legalább egy nagyhatalmú diktátort kergettek el vagy öltek meg: 1955-ben Argentínában Juan Perónt, 1956-ban Nicaraguában Anastasio Somozát és Peruban Manuel Odriét, 1957-ben Columbiában Rojas Pirallát és 1958-ban Venezuelában Marcos Pérez Jiménezt. Ez az év még éppenséggel azzal kezdődött, hogy egy utolsó nagy szilveszteri mulatozás után hajnali fél 4-kor Fulgencio Batista tábornok, Kuba diktátora és közvetlen bűnsegédei — egész kormánya, egy kivételével valamennyi tábornoka, a hadsereg, a haditengerészet és a rendőrség egész vezérkara és számos milliomos, mintegy négyszázan — repülőgépre szálltak, és ki az Egyesült Államokba, ki meg a Dominikai Köztársaságba menekült. De még mielőtt Batista elhagyta volna azt az országot, amelynek — 8 évi megszakítással — sok éven át ura volt, még egy utolsó kísérletet tett arra, hogy személycserével megmentse rendszerét Egy katonai bizottságra (juntára) ruházta a hatalmat Eulogio Cautino tábornok vezetésével. De már hiába .. A felkelő csapatok győzelmesen törtek előre, Fidel Castro, a felkelés vezére diadalmenetben vonult végig az országon, a dolgozók általános sztrájkba léptek és Castro január 8-án lelkes, éljenző tömegek élén bevonult a fővárosba, Havanába. A kikötőben horgonyzó hadihajók 21 díszlövést adtak le, konfetti röpült a magasba s a sorfalat álló ezer lány mindegyikén ott volt a felkelés piros-fekete színű jelvénye. Győzött az a mozgalom, amely éppen két évvel azelőtt 1956 december 2-án kezdődött amikor Fidel Castro és 82 társa Mexikóból jövet partra szállt Dél-Kubában, elkeseredett tűzharcban átvágta magát a kománycsapatokon és a Sierra Maestra rengetegében eltűnt üldözői elől , ,Latin-Amerika legkegyetlenebb önkényura” Megszoktuk, hogy óvatosan kezdjük a latin-amerikai változásokat hiszen az elmúlt évtizedekben számtalanszor előfordult szinte már sémává vált hogy a diktátort megbuktató vezető a népnek tetsző szólammal kezdte, sőt tett is egyet-mást a legégetőbb sérelmek orvoslására, azután ugyanolyan vagy még kegyet-