Világesemények Dióhéjban, 1962 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1962-01-01 / 1. szám
EGY IMPERIALISTA . „MENTŐÖV”: NAGYMALÁJ FÖLD Tekintsünk a térképre: Délkelet-Ázsiában nem messze a jelenleg is nyugati beavatkozást nyögő Dél-Vietnamtól, Laosztól, Thaiföld és a Fülöp-szigetek, a két agresszív SEATO ország közé ékelve, de Kínának valamint az imperialista befolyást visszautasító két ázsiai nagyhatalomnak, Indiának és Indonéziának is közvetlen szomszédságában, mintegy 2500 kilométer hosszú távon öt brit érdekszférákba eső terület fekszik: Malájföld, Singapore, Sarawak, Brunei és Észak-Borneo. A térkép szemléltetően mutatja e vidék stratégiai értékét: egységbe kovácsolva, a nyugati támaszpont-politika részeként, a Thaiföldtől a Fülöp-szigetekig terjedő stratégiai lánccal fogná körül Délkelet-Ázsia e kritikus övezetét. A kezdeményező: A Kuang-ju Igen ám, de mit szólnak mindehhez a legérdekeltebbek, a szóban forgó országok? A már egy idő óta felmerült integrációs törekvéseket nem mindenki fogadta örömmel, és ennek több oka volt A föderációs gondolat kezdeményezője kezdettől fogva Singapore miniszterelnöke, Ы Kuang-ju, akinek pártja, a PAP (Peoples Action Party — Népi Akció Párt) 1959 júniusában hatalomra jutott Singapore-ban. Amikor Li Kuangju elfoglalta a miniszterelnöki széket, Singapore a világ ötödik legnagyobb kikötője volt, évenkint mintegy egymilliárd font értékű forgalmat bonyolított le, és vizein 4,5 millió hajótonna fordult meg. Singapore másfél milliós lakosságának jövedelme 200 millió fontot tett ki (ebből 50 millió a brit hadseregtől származott). De miközben a milliomosok klubjai virágoztak, a város költségvetési deficitje már megközelítette a kétmillió fontot, 40 000 hivatalosan nyilvántartott munkanélkülije volt (nem szólva a több százezres rejtett munkanélküliségről) és egy chicagói szinten működő hatalmas gengszterbanda züllesztette a közbiztonságot. A PAP hat hónap alatt igyekezett konszolidált viszonyokat teremteni a kapitalisták számára. A gondok azonban nem csökkentek. Mindenekelőtt: súlyosbodott .