Világesemények Dióhéjban, 1972 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1972-01-01 / 1. szám
dolláros felesleget mutatott, 1971-re pedig kétmilliárd dolláros japán felesleg várható. Mindez hallatlanul erős gazdasági és politikai szenvedélyeket kavart az Egyesült Államokban. Az amerikai uralkodó körök le akarták törni Japán erős protekcionista védőfalait, ugyanakkor pedig behozatali korlátozásokkal kívánták enyhíteni az amerikai piacon a japán export nyomását. Ennek a politikának az egyik intézkedése volt a sokat emlegetett 10 százalékos importkülönadó. Ez a Nixon által elrendelt adó természetesen nemcsak Japánra vonatkozott, hanem az összes tőkés vetélytársakat terhelte. Miután azonban Japán volt az Egyesült Államok legnagyobb szállítója, és az összes vezető tőkés országok közül a japán kereskedelem kötődött leginkább az amerikai piachoz, a különadó mindenekelőtt és legsúlyosabban Japánt érintette. Az amerikai gazdasági nyomás további célja az volt, hogy Japánt a nemzeti valuta, a yen (egy dollár - 360 yen) felértékelésére kényszerítse. Egy ilyen felértékelés természetszerűen megdrágította volna a japán exportot, és ezzel tovább csökkentette volna a nyomást az amerikai piacra. Hetekig húzódó harcok után Japán először nem értékelte fel valutáját, de 1971 szeptemberében beleegyezett annak „lebegtetésébe”. Az árfolyamnak ez az ideiglenes szabaddá tétele azt eredményezte, hogy december elején a jen tényleges árfolyama a dollárhoz képest 10 százalékkal emelkedett. Gyakorlati hatását tekintve ez felértékelésnek számított. A japán exportcikkek tehát nem 10, hanem 20 százalékkal voltak drágábbak az amerikai piacon, mint korábban. Az amerikai pénzügyi támadás gazdasági mérlegét természetesen még nem készítették el, de 1971 decemberi becslések szerint .