Világesemények Dióhéjban, 1972 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1972-10-01 / 10. szám

tőzött, amikor elolvasta a cikket, de még csak be sem perelte a lapot. Az újság igazat írt. Cummings kap­csolata a CIA-val 1950-ben kezdődött, amikor az irodánál vállalt állást. Más­fél évvel később ott hagyta a CIA-t, és a Western Armsnál talált munkát, annál a társaságnál, amelyiknek az volt a feladata, hogy névtelenül szál­lítson fegyvert olyan Amerika-barát kormányoknak, amelyeknek arra sür­gősen szükségük van. Cummings csak­hamar saját szakállára kezdett dolgoz­ni, és amikor 1952-ben a Western Arms megszűnt, létrehozta saját vál­lalatát,­­az IAC-t. Cummings nagyobb üzleti akciói kö­zül csak néhányat említünk: 1 Az IAC fegyverezte föl a kubai­­ emigráns hadsereget, amelyik 1962-ben partraszállást kísérelt meg a Disznó-öbölbe. 2 Cumming szállította azokat a fegyvereket, amelyeket a legutób­bi hindosztáni háborúban a pakisztá­niak használtak.­­ Az IRC fegyvereivel szerelték föl a palesztinai gerillák ellen a jor­­dániai királyi csapatokat, és Cum­­mingstól származik az izraeli hadsereg könnyűfegyverzetének nagy része is. KIN­C­S­KERESÉS AZ SS-SZÁZADOSNÁL A nemzetközi fegyverkereskedelem ügynökei mindig igyekeznek kapcsola­tot teremteni a ma Madridban élő Otto Skorzeny volt SS-századossal. Skorzeny, az SS különleges komman­dójának parancsnoka, a háború végén a legfontosabb diverzáns akció irá­nyítója és végrehajtója volt. E3 sza­badította ki Mussolinit, és­­1945-ben ő vezette azt az utolsó kétségbeesett akciót, amelynek a célja Eisenhower foglyul ejtése volt. „Skorzeny birtokában vannak a né­met hadsereg által 1945-ben Alto Adi­­gében hagyott fegyverek rejtekhelyeit feltüntető térképek — mondta Simon Wiesenthal, a nácizmus üldözött és bé­csi dokumentációs központjának veze­tője. Rengeteg fegyverről és töltényről van szó, amelyet az ország több pont­ján rejtettek föld alá. Ezeket azonban rendkívül gondosan ásták el, és így bármikor használatba vehetők.” A fegyvereket Hitler közvetlen paran­csára 1944-ben szállították a Bolzano környéki völgyekbe, ahol „a titkos fegy­verek" bevetésére erődítményét akar­ta kiépíteni. " A fegyverkereskedők többnyire hiá­ba kopogtatnak Sl­orzenynél. Neki megvan a bizalmi embere, aki ugyan­csak járatos a fegyverkereskedelem­ben. A régi bajtárs, a volt náci ejtő­ernyős tiszt neve: Gerhard Mertins — Gerhard Engel után Nyugat-Német­­ország­ második legnagyobb fegyver­­kereskedője. Mertins több ízben volt az illegális fegyverkereskedelem főszereplője. 1970- ben azzal vádolták, hogy több ország­ban adott el fegyvereket szélsőjobbol­dali csoportoknak. Mertinsnek a vé­dekezésben a legfőbb érve az volt, hogy Európában ma lehetetlen vállal­kozás könnyűfegyvert eladni, mert a legtöbb országban néhány óra lefor­gása alatt egy egész kis hadsereget lehet felfegyverezni teljesen legálisan. És ebben igaza van.

Next