Világesemények Dióhéjban, 1981 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1981-07-01 / 7. szám
radalom felfelé ívelő szakasza? Mennyire érvényesül még Khomeini imámnak, a forradalom vezetőjének befolyása, meddig sikerül egyensúlyoznia a nyugatbarát liberálisok és az Iszlám Köztársasági Párt között? Mi lesz a korábban ígért radikális földreformmal, a meghirdetett szociális törvényekkel? Az iráni baloldalnak ezekre a roppant nehéz kérdésekre kell választ adnia. A válaszadást a baloldal ellentmondásos helyzete is nehezíti: a három nagy alakulat (Tudeh párt, a fedajinok, a mudzsahinok) ma kedvezőtlenebb helyzetben van, mint tavaly - elvesztették székházaikat, irodáikat, gyakorlatilag féllegálisan működnek, noha a Tudeh papíron legális politikai pártnak számít. Ugyanakkor a parlament előtt van a politikai pártok tevékenységét szabályozó tízpontos törvényjavaslat, amely a Tudeh és a fedajinok számára biztosítaná a teljes legalitást és a minap több felvonásos politikai vita zajlott a televízióban, amelynek során a baloldali pártok képviselői szabadon fejthették ki nézeteiket. Ezzel szemben a fedajinok engedélyezett, igen impozáns május elsejei nagygyűlését brutálisan megzavarták az Iszlám Köztársasági Párt zsoldjában álló huligánok, s a szervezet több tagját bestiális kegyetlenséggel meggyilkolták. ÍGY LÁTJÁK A MUDZSAHIDOK A Tadeh párt, a baloldal legjobban szervezett, bár kis létszámú osztaga változatlanul követi az „imám vonalát”, meggyőződése, hogy Khomeini és hívei antiimperialista elveket vallanak. Bírálja ugyan az Iszlám Köztársasági Párt ellentmondásos állásfoglalásait, vezetőinek szovjetellenes kijelentéseit, de bízik a széles antiimperialista egységfront megteremtésének lehetőségében. A marxista-leninista elveket valló, lényegesen nagyobb tömegbázissal rendelkező fedajinok, akik az utóbbi hónapok során meglepő politikai érettségről tettek bizonyságot, közelednek a Tudeh párthoz. A fedajinok sokkal élesebben bírálják az Iszlám Köztársasági Párt bakugrásait, bár inkább ezt a pártot támogatják, mint Baniszadrnak és híveinek nyugatbarát irányzatát. Egészen más a helyzet a baloldal főerejével, a magukat iszlám forradalmároknak minősítő mudzsahidokkal. A mudzsahidok, akiknél a zavaros, a Marx- és Korán-idézeteket összeházasító ideológia a gyakorlati népi forradalmi programmal együtt jelentkezik, kevéssé hajlamosak a bonyolult helyzet higgadt elemzésére. Baniszadr bukása a mudzsahidokat nyílt fellépésre ösztönözte, ami megkönnyítette ellenfeleik dolgát: ellenforradalmárokként bélyegezték meg őket, és sajnálatos módon ezzel meggyengült az az erő, amely ellensúlyozhatta volna az iszlám vallási párt hatalmi étvágyát. A párt székháza ellen elkövetett bombamerénylet (amelynek áldozatul esett a mozgalom vezéralakja, Beheszi ajatollah is) a belső harc súlyosbodását, a feszültség növekedését tanúsítja. MAKAI GYÖRGY KIKÉPZÉSEN, AZ IRAKKAL FOLYTATOTT HÁBORÚNAK EGYÉBKÉNT A FŐVÁROSBAN NEM SOK JELE VAN