Világgazdaság, 1969. február (1. évfolyam, 22-41. szám)
1969-02-01 / 22. szám
■ MAGYAR GAZDASÁG - VILÁGGAZDASÁG A VILÁGSAJTÓBÓL A letéti rendszer FINANCIAL TIMES és a liberalizálás C. Gordon Tether, az ismert angol közgazdasági szemleíró a Financial Times hasábjain kifejti, hogy az angol hatóságok kétségtelenül nagy erőfeszítéseket tesznek majd a GATT és a Nemzetközi Valutaalap által lefolytatandó eljárás során annak bizonyítására, hogy az angol importletéti rendszer nem sérti meg a kereskedelem liberalizálásának szabályait. Saját magukkal szemben azonban be kell vallaniuk, hogy ez az intézkedés nehezen különböztethető meg az importkorlátozás más formáitól, és ha egészen becsületesek akarnak lenni, nemcsak be kellene ismerniök „vétküket”, hanem rá is kellene mutatni arra, hogy voltaképpen olyan szabályok — nem egészen megengedett — megkerüléséről van szó, amelyek megértek a felülvizsgálatra. Tény, hogy alapjában véve a letéti rendszer éppen annyira ellenkezik az importkorlátozásokról szóló nemzetközi jog szabályaival, akárcsak a kontingentálás. Könnyen bizonyítható ez, ha megfontoljuk, milyen következményekkel jár az importletét erőteljes alkalmazása, amire sor is került néhány országban, ahol erősen kellett korlátozni a külföldi kiadásokat. A pénzt egy-két évre lekötő többszáz százalékos letéttel az importot oly nehézzé lehet tenni, hogy az már felér a teljes tilalommal. Anglia esetében a viszonylag enyhe megszorítás is egyenértékű egy 4—5 százalékos illetékkel, mert hozzávetőleg ennyibe kerül a pénz féléves tartalékolása. A letéti rendszer hasonlít a Nemzetközi Valutaalap és a GATT alapokmányai szerint helytelenített intézkedésre, mert az importot nemcsak a letétre fordított pénz költségei fékezik, hanem az a nehézség is, amely a pénz előteremtésénél az angol valutakorlátozó intézkedések mellett felmerül. Ezek szerint Anglia megszegte a multilaterális kereskedelem játékszabályait. És vajon olyan szörnyű bűn ez? Hiszen a hitelmegszorítások közvetve ugyanezt a célt szolgálják. A szándék és az eredmény mindkét esetben a külföldi áruk beáramlásának korlátozása. De a nemzetközi kereskedelmi szabályok megsértését hangoztató vád ellen egyéb érvekkel is lehet védekezni, így például kétségtelen, hogy minden lépés, amely az angol fizetési mérleg helyzetének javítására irányul, szolgálatot tesz a világkereskedelem liberalizálásának is, hiszen a font sterling szűnni nem akaró krízise már nemzetközi mumus lett. Nem kevésbé helytálló az az érv, hogy a nemzetközi szabályokat most már olyan mértékben kerülik meg, hogy helyesebb lenne indokoltságukat vizsgálni, mint elítélni egy országot, amely valamelyest eltér tőlük. Tulajdonképpen Nyugat-Németország is megszegi a Nemzetközi Valutaalapnak az egységes devizaárfolyamokra vonatkozó szabályait az export megadóztatásával és az import támogatásával. A franciák hasonló gyakorlatot követnek. Nem vitás, hogy a kereskedelem és a fizetések liberalizálásának szabályait évek óta megkerülik. Igen lényeges körülmény, hogy ez az egyes országokban mind gyakoribbá válik. Jellemző a többi között, hogy az Egyesült Államokban tavaly külön vizsgálatot indítottak a kereskedelem nem tarifális jellegű sorompóival kapcsolatban. Elérkezett a szabályok felülvizsgálásának ideje, s ennél két szempontra kell tekintettel lenni. Egyrészt le kell szűkíteni a korlátozások elterjedésének körét, másrészt tisztázni kellene, hogy az olyan liberalizálás, — amely egyes országokat a letéti rendszerhez hasonló intézkedésekre készteti —, valóban szolgálja-e bárkinek is az érdekeit. Nem alaptalan az az állítás, hogy a világot meg lehetett volna kímélni sok izgalomtól és Anglia is hamarabb került volna olyan helyzetbe, amelyben teljes erővel vehet részt a nemzetközi kereskedelem kiszélesítésében, ha az import kontingentálását nem minősítik csapásnak. (1969. január 23.) NACHRICHTEN Növekszik FURAUSSENHANDEL Líbia gyógyszerimportja Líbiában még nem gyártanak gyógyszert. Pár évvel ezelőtt belföldi érdekeltségek megkísérelték, hogy egy olasz vállalattal együtt gyógyszergyárat létesítenek, de ez a próbálkozás a nyersanyag nehézkes beszerzése, valamint a műszaki felkészültség hiányosságai folytán nem sikerült, így aztán az ország a gyógyszerimportra van utalva. E célra az engedélyt könnyen megadják, az úgynevezett „gyógyszer-különlegességeknél” azonban olyan bizonyítványt kívánnak, amely szerint a készítményt a gyártó országban bejegyezték és ott eladható. A gyógyszert nagykereskedők importálják, akik több külföldi gyár kizárólagos képviselői és a líbiai gyógyOlaszország uralkodó helyzetét az olasz gyarmatosítás idejéből maradt kapcsolatok magyarázzák, valamint az, hogy a két ország között igen kedvezők és olcsók a szállítási lehetőségek. Svájc SnoUfiuiar^dlnq BLICK DURCH DIE WIRTSCHAFT Lin Hai-yun kínai külkereskedelmi miniszterhelyettes vezetésével múlt év végén küldöttség tárgyalt Pakisztánban, majd január elsején tovább utazott Ceylonba. Pakisztánban új gazdasági segélyegyezményt írtak alá, amely szerint Kína Pakisztánnak (átszámítva) kb. 170 millió DM értékű áruhitelt és műszaki segítséget nyújt. A többi között új gátat építenek a kínai Szinkiang tartomány és Kasmír Pakisztán által igazgatott része között. Az út nemcsak stratégiai célokat szolgál, hanem a helyi közlekedést is javítja és fokozza. Az említett két határterület árucseréjéről már tavaly novemberben egyezményt írtak alá. Ceylonban december közepén készült el a fővárostól mintegy 100 km-nyire a kínai segítséggel épített textilgyár. Január elején Liu Hay-yun aláírta Colomboban a két ország új kereskedelmi egyezményét az 1969. évre. Benne Ceylon, a várakozások ellenére, hajlandóságát jelenti ki, hogy 150 000 tonna rizst vásároljon Kínától. szertárak szállítói. Az eladási árakat államilag ellenőrzik. A gyógyszertárakon kívül gyógyszervásárló még az egészségügyi minisztérium és az országos társadalombiztosítási intézet egészségügyi osztálya is. Ezek látják el a kórházakat és évi szükségletüket nyilvános versenytárgyalások útján fedezik. A bírálóbizottságok az ajánlatoknál nemcsak az árat veszik figyelembe, hanem az ajánlattevő vállalat jó hírnevét, valamint a konkurrensek által felajánlott garanciákat is. Amint az alábbi táblázatból is kitűnik, az egészségügy fejlődésével évről évre növekszik a gyógyszerszükséglet, az NSZK-t az utóbbi két évben kiszorította a harmadik helyről. A nyugatnémet lap igen jóknak és tartósaknak ítéli a gyógyszer líbiai eladási lehetőségeit (1969. január 14.) Kína szerződései Pakisztánnal és Ceylonnal Kína ugyanis ez idő szerint új piacokat keres rizse számára, tekintve, hogy régi vevője ma már a korábbinál sokkal nagyobb mennyiségű rizst termel saját országában. Japán például az utóbbi három évben 300 000-ről 100 000 tonnára csökkentette kínai rizsvásárlásait, az idén pedig egyáltalán nem kíván onnan rizst importálni. Ceylon 1966-ban és 1967-ben még évente 200 000 tonna rizst vett át Kínától, az utolsó gazdasági évben azonban saját termése az előző évhez képest mintegy 25%-kal emelkedett. Kína az utóbbi években átlagosan évente 1 millió tonna rizst exportált. Ez hozzávetőlegesen 1,5%-a rizstermésének. Ceylon a kínai rizsért nem devizával, hanem nyersgumival fizet, de ennek Kína számára ugyakkora az értéke, mint a kemény valutának: nem kell növelnie gumivásárlását Malaysiából és Szingapúrból kemény deviza ellenében. Pakisztán 1966-ban még csaknem 100 000 tonna rizst importált Kínából, az 1966/67 gazdasági évben azonban már kb. 1,7 millió tonnával több rizst takarított be, mint az előző évben. (1969. január 24.) Líbia gyógyszerbevitele (érték 1000 líbiai fontban) 1968. I. félév% 1967% 1966% összesen 1500 100,0 2680 100,0 2131 100,0 Ebből: Olaszország 563 37,5 1300 48,5 968 45,4 Anglia 287 19,1 370 13,8 354 16,6 Svájc 184 12,3 290 10,8 144 6,8 NSZK 150 10,0 283 10,6 274 12,9 A KGST ÁLTALÁNOS SZÁLLÍTÁSI FELTÉTELEINEK HATÁLYBALÉPÉSE A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1968. évi 35. számú törvényerejű rendelete 1968. december 24-én közzétette a KGST 1968. évi Általános Szállítási Feltételeit és ezzel a magyar vállalatoknak 1969. január elsejétől ezeket kell alkalmazniok. Az Általános Szállítási Feltételeket a törvényerejű rendelet előírásainak megfelelően akkor kell a magyar vállalatoknak külkereskedelmi szerződéseikre alkalmazniuk, ha a magyar féllel szerződő külföldi fél székhelye olyan országban van, amely a magyar féllel kötött szerződésekre ugyancsak a ,,KGST 1968. évi Általános Szállítási Feltételek” rendelkezéseit alkalmazza. Minthogy ugyanis a KGST általános szállítási feltételei KGST-ajánlásként kerültek elfogadásra, alkalmazásuk az egyes relációkban feltételezi, hogy a polgári jogi szerződést kötő felek államai az említett ajánlást elfogadják és vállalataik számára kötelező alkalmazásukat előírják. Már eddig megállapítható, hogy Bulgária, Lengyelország, Mongólia, az NDK, Románia és a Szovjetunió illetékes állami szervei az új általános szállítási feltételek alkalmazását előírták. Csehszlovákia is elfogadta az általános szállítási feltételeket és a vonatkozó törvény kihirdetése a közeljövőben várható. (A fentiekből következően az 1968. évi általános szállítási feltételek 1969. január 1-e után változatlanul alkalmazandók az Albán Népköztársaság vállalataival kötött polgári jogi szerződésekre is.) Visszamenőleges kikötés Az Általános Szállítási Feltételeket közzétevő törvényerejű rendeletünk lehetővé teszi, hogy a vállalatok az 1969. január 1-e előtt megkötött külkereskedelmi szerződéseikre is az 1968. évi általános szállítási feltételek alkalmazását kössék ki, ha a magyar féllel szerződő külföldi cég országának joga ugyanezt lehetővé teszi. Ez a rendelkezés azt a célt szolgálja, hogy egyszerűsítse a vállalatok szerződéseinek, szerződéses rendelkezéseinek áttekintését. Ez idő szerint ugyanis más általános feltételek egészítik ki az 1969. január 1-e előtt és ez időpontot követően kötött polgári jogi szerződéseket. Ez az évek során sok zavart okozhat és ennek elkerülésére a vállalatoknak lehetőségük van arra, hogy az elkövetkezendő hónapokban azokat a hosszabb, esetleg több évig még alkalmazandó polgári jogi szerződéseiket, amelyeket 1969. január elseje előtt kötöttek az új, korszerűsített általános szállítási feltételekkel összhangba hozzák, és ugyanakkor ezekre is az új általános szállítási feltételekben állapodjanak meg külföldi partnerükkel.Ez az eljárás persze nem minden szerződés esetében célszerű, csupán olyan esetekben, ahol a szerződést még hosszabb ideig alkalmazni kell. Több éves szerződések, hosszabb időn keresztül történő teljesítés részszállításokkal stb.). Bilaterális kiegészítések A törvényerejű rendelet felhatalmazza a külkereskedelmi minisztert az általános szállítási feltételeket kiegészítő bilaterális megállapodások kötésére. E megállapodások sorában az első, a magyar—NDK megállapodás már létre is jött. (A bilaterális megállapodások kiegészítik egy-egy országgal való kapcsolatunkban az általános szállítási feltételeket, rendelkezései ugyanúgy kötelezőek.) Mindaddig, amíg valamennyi relációban létre nem jönnek bilaterális megállapodások, vitás lehet, hogy a korábbi általános szállítási feltételek kiegészítéseképpen kötött bilaterális megállapodások érvényesek-e az új feltételekre. Indokoltnak látszik az az álláspont, hogy ezeket értelemszerűen alkalmazva, az új feltételek kiegészítéseképpen irányadók, elképzelhető azonban ezzel ellentétes álláspont is. Ezért célszerű a szerződések szövegezésekor arra is figyelemmel lenni, hogy a szerződés abban az esetben is megfelelő legyen, ha utóbb az esetleges vitákat elbíráló választottbíróság a korábbi bilaterális kiegészítéseket nem alkalmazná. (Pl. import esetén célszerű a kötbérfizetési kötelezettség kezdő időpontjának a szerződésben való rögzítése.) A korszerűsített általános szállítási feltételek külkereskedelmi áruforgalmunk jelentős részére irányadók. Míg a korábbi feltételek miniszteri utasítás formájában jelentek meg, a korszerűsített feltételek már az Elnöki Tanács törvényerejű rendeletében kerültek közzétételre. Dr. Szász Iván ________KERESKEDELEMTECHNIKA A brit adó- és hitelpolitikai kormányintézkedések Nagy-Britanniában az 1967 novemberi fontleértékelés nem hozta meg 1968 őszéig a kormány remélte hatást, nem sikerült ugyanis az export oly mértékű növelése, amivel a kereskedelmi mérleg deficitje szűkebb határok közé szorítható lett volna. Nem mozdította elő sok vállalat exporttevékenységét a belföldi piac konjunkturális helyzete, ahol ugyanis az emelkedő árak mellett könnyebb volt az áruk nyereséges elhelyezése, mint az erős konkurrenciaharcot követelő külföldi piacokon. A minden területen megnövekedett belső kereslet erős importáramlást idézett elő, amelyet a leértékelés egymaga fékezni nem tudott. Az utolsó hónapok során nyilvánvalóvá vált, hogy az 1968. évi fizetési mérleg az 1967. évihez képest nem hogyy alacsonyabb, hanem magasabb, mintegy (6—700 millió font) deficittel fog zárulni. Mindez sürgős intézkedések bevezetését tette szükségessé, amelyek egyrészt visszafogják a belföldi kereslet és az import további növekedésének ütemét, másrészt az exportőröket nagyobb erőfeszítések megtételére és a font-leértékelés eredményeként — különösen egyes árucsoportoknál — még meglevő előnyösebb helyzetük és versenyképességük kihasználására sarkallja. Az új restriktív hatású adó- és hitelpolitikai rendelkezések — közöttük új jelenség az „import-letétfizetési rendszer” — segítségével a kormány a magánfogyasztás növekedését mintegy 1 százalékkal kívánja csökkenteni, miközben a létfenntartási költségek mintegy 1,5 százalékos emelkedésével számol. A bevezetett intézkedések a következők : — 1968. november 23-tól 10 százalékkal felemelték a luxuscikkek — melyek nagy része importáru — fogyasztási adóját (Excise duty), ami így eléri az 55 százalékot; 10 százalék pótilletékkel növelték a sör, bor, dohány, ásványolaj-termékek fogyasztási adóját. — 1968. november 13-tól felemelték a forgalmi adó (purchase tax) egyes kategóriáit: bútor, ruházat 12,5 százalékról 133 százalékra; szőnyeg, édesség, alkoholmentes italok: 20-ról 22; személygépkocsik, háztartási gépek, elektronikus cikkek: 333 százalékról 362/3 százalékra; fényképezőgép, bizsu stb.: 50-ről 55 százalékra. Megjegyzendő, hogy a (purchase tax) forgalmi adót importált áruk esetén a vámmal növelt összeg után vetik ki, így az adónövelés gyakorlatilag egyidejű vámemelésnek minősíthető. Az adóemelésekből évi 250 millió font többlet-bevételre számít a kormány. — 1968. november 27-ével léptették életbe az,,importletét-rendszert”, mely egyévi időszakra tervezett intézkedés (1968. XII. 27—1969. XI. 26.) értelmében az angol importőrnek beléptetéskor az áru elvámolatlan értékének 50 százalékát visszatérítendő „vámilleték címén” hat hónapra (180 napra) kamatmentesen a vámhatóságnál letétbe kell helyeznie. (A 180 nap letelte után a letétet az importőrnek automatikusan visszafizetik.) Az importőr tehát féléves időszakra kamatmentes kölcsönt nyújt az államnak. A jelenlegi kamatszint mellett a letétkötelezettség átlagban mintegy 2 százalékkal növeli az importáruk költségtényezőit (extrém esetekben 3 százalékkal). A letétfizetési kötelezettség nem érint egyértelműen minden árucikket — elsősorban félkész- és készárukat (ezek képezik az import mintegy 2/5-ét). Ez a meghatározás sem teljesen pontos, mivel hogy sok olyan árucikket (pl. vegyitermékek), amelyek korábban nyersanyagként szerepeltek — és így a letéti kötelezettség alól mentesek lennének — átsorolták a félkész termékek kategóriájába. Nem érinti továbbá egyformán érzékenyen a brit importőröket sem. Elsősorban a kisebb, tőkeszegény, hosszabb hitelekre vásárló cégeket sújtja, következésképpen nehezebbé válik az exportja azoknak a külföldi cégeknek, amelyek nem a nagy brit konszernnekkel, hanem a kisebb importőrökkel bonyolítják forgalmuk nagy részét. — Bankhitel-korlátozások: az exportot és a hajóépítést előmozdító hitelek kivételével, 1968 október— 1969 március között a magángazdaságnak nyújtott bankhitelek teljes összegét 2 százalékkal kell csökkenteni, azaz a hitelplafont az 1967 novemberi szint 102 százalékára kell limitálni. Ez az intézkedés egyrészt a behozatal erős visszafogására, illetőleg a hazai erőforrások jobb kihasználására kényszeríti a brit importőröket, másrészt megpróbálnak egyesek módot találni arra, hogy, a terhek egy részét a külföldi exportőrökre átháríthassák. A külföldi exportőrök pedig sok esetben, a piac megtartása érdekében, még áldozatokat is „szívesen” vállalnak. , ■— A brit kincstár 1968. december 18-i rendelkezése, válaszképpen e próbálkozásokra, megtiltja a külföldi szállítók részéről nyújtott hitelek után a kamat kifizetését, továbbá a brit importőrök részére letét céljait szolgáló külföldi bank- és egyéb kölcsönök felvételét. (Az új rendelkezés ugyanakkor nem tiltja meg, hogy külföldi szállítók 6—9 hónapos lejárattal normális kereskedelmi váltót intézményezzenek a brit importőrökre, mely váltók Londonban diszkontálva letét fedezésére fordíthatók. 1969. január 1-től nyilvántartásba veszik minden más sterling ország értékpapírjában bonyolított tranzakciót. Eddig brit devizabelföldiek külföldi sterling-értékpapírokat korlátlanul vásárolhattak, illetőleg adhattak el a Bank of England vagy a kincstár részére tett bejelentés nélkül. Az értékpapírinvesztíciók nem voltak bejelentéskötelesek. Nagy gondot okoznak azonban a kormánynak, mivel ezek az üzletek Nagy-Britanniából a fejlett sterlingországokba irányuló tőkemenekítést jelentik. Az eddig bevezetett rendelkezésekre vonatkozó hír- és dokumentációs anyagok, mint pl. az importletét-rendszerre vonatkozó törvény, továbbá az ezzel kapcsolatos eljárások pontos szövege, a letétfizetési kötelezettség alól mentesülő, illetőleg részben mentesülő, vagy könnyítéseket élvező árucikkek felsorolását tartalmazó 481, 481/aes 482. számú vámkörirat és egyéb rendelkezések a Magyar Kereskedelmi Kamara Kereskedelemtechnikai Osztályán megtalálhatók. Amennyiben az angol font és a brit gazdasági helyzet megerősítése érdekében a jövőben az angol kormány további intézkedéseket tesz, úgy azokat a VILÁGGAZDASÁG hasábjain ismertetjük. Bánki Györgyné KONTÉNERSZOLGÁLAT A LIPCSEI VÁSÁRON 1969. január 1-vel a Lipcsei Vásár is bekapcsolódik a nemzetközi konténerforgalomba. A konténerszállítás előnyeit már a március 2-án megnyíló Tavaszi Vásár kiállítói is kihasználhatják. A VEB Ceutrans szállítmányozó vállalat egész konténervonatok, vagy egyes konténervagonok továbbítását vállalja a Műszaki Vásár területén levő standokhoz. 1969. FEBRUÁR 1. ANGOL ÁRUBEMUTATÓ BUDAPESTEN Az írószereket exportáló Royal Sovereign Group és a Prestige Group Ltd. kiállítást rendez Budapesten a Divatcsarnok Lotz-termében. A Royal Sovereign most akar bejutni a magyar piacra, míg a Prestige cég már hat éve kapcsolatban áll a Konsumex-szel. A Konsumex eddig 10—15-féle háztartási eszközt szerzett be tőle. Az angol cég most a helyszínen végez közvéleménykutatást és meggyőződik arról, milyen széles körben találhatnak vásárlókra exportcikkeik Magyarországon. A piackutatás nemcsak közvélemény-kutató ívekkel folyik, hanem a Divatcsarnok a helyszínen árusítja is az angol gyártmányokat és egymillió forint értékű készletről gondoskodott. A kiállítás megnyitása előtt meghívták az egész országból a kis- és nagykereskedelem képviselőit. Amennyiben igény jelentkezik, nemcsak az áruházakban, hanem országos hálózatban is megtalálhatók majd az angol háztartási eszközök. ÜZLETKÖTŐK KIJELENTÉSEIBŐL A MEDIMPEX hosszas előzetes tárgyalások eredményeképpen együttműködési szerződést kötött a Janssen Pharmaceutica Beerse belga céggel, melynek értelmében a Kőbányai Gyógyszerárugyár és a belga vállalat között a jövőben műszaki-gazdasági együttműködést alakítanak ki. A résztvevők már a kifejlesztés időszakában kölcsönösen felajánlják egymásnak készítményeiket, az átvett cikkekre pedig a teljes tudományos műszaki-gazdasági dokumentációt megküldik, beleértve a gyártási eljárás leírását is. A megállapodás rögzíti, hogy a magyar félszámára legalább a KGST-országok biztosítandók a termékek forgalomba hozatalára, s a Janssen cég esetről esetre megvizsgálja egyéb országokra vonatkozó igényeinket is. (A belga vállalat a Közös Piac országain kívül elsősorban az Egyesült Királyság országainak piacaira tart igényt.) A vállalatok között létrejött keretszerződés élettartama öt év, amely felmondás hiányában évről évre meghosszabbodik. VILÁGGAZDASÁG A KONJUNKTÚRA- ÉS PIACKUTATÓ INTÉZET ÉS A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA LAPJA Megjelenik hetenként ötször, 4 oldalon, pénteken 4 oldal melléklettel. A szerkesztő bizottság vezetője: HAVAS JÁNOSNÉ Főszerkesztő: GYULA ISTVÁN Szerkesztőség: Budapest, V., Dorottya u. 6. IV. em. Telefon: 180-830 Kiadja a Lapkiadó Vállalat Felelős kiadó: SALA SÁNDOR Előfizethető a Magyar Posta Központi Hírlap Irodánál, az MNB 8. sz. egyszámlára, vagy a 01 066 sz. csekkszámlára. Előfizetési díj egy évre 2400 Ft, fél évre 1300 Ft. Terjeszti a Magyar Posta 68.09073/2 — Zrínyi Nyomda, Budapest Felelős vezető: Bolgár Imre INDEX: 25 008