Világgazdaság, 1969. október (1. évfolyam, 185-207. szám)
1969-10-09 / 191. szám
21969. OKTÓBER 9. A LONDONI FÉMTŐZSDE London, október 8. — A rézpiac irányzata lanyha, az azonnali jegyzés 7%, a határidős ár 5 fontot vesztett. Az áresés oka: az alacsonyabb amerikai jegyzések hatására megélénkültek a nyereségrealizáló eladások és az El Teniente megegyezett. Az önárak kismértékben emelkedtek. Ez különösen az azonnali pozícióban jelentkezett, amely 4y2 fonttal ment feljebb. A határidős jegyzések áremelkedése 1y2 fontot tett ki. A szűkös azonnali ellátmány következményeként tovább nőtt az azonnali felár. Az ólom piaca nélkülözte az ösztönzőket, az árak alig változtak. A forgalom zömét prolongációs ügyletek alkották. A horganyárak mérsékelt, eseménytelen adás-vételi tevékenység mellett nem változtak. Az ezüstárak a lanyhább amerikai irányzatot követve alacsonyabban nyitottak, de később az irányzat tartottá vált. Unciánként 110—ig 2 pennys áresést regisztráltak. A délutáni ülésen folytatódott a lanyhulás a rézpiacon. A katód kontraktusban a szórványos azonnali vásárlások az azonnali árat változatlan szinten tartották. A csendes, de tartott ónpiac legfontosabb eseménye az azonnali felár további bővülése volt. Az ólom piaca elhanyagolt maradt, az árszint nem változott. A horgany jegyzései a délelőtti záróáraknak megfelelő vonalon maradtak, a forgalom vontatott. Az ezüstárak az alacsonyabb amerikai határidős jegyzések hatására tovább süllyedtek. Később a fedezővásárlások megszilárdították az irányzatot. (Reuter) ÚJABB FÉMÁREMELÉSEK AZ USA-BAN A legnagyobb amerikai alumíniumgyárak sorra jelentik be az egyes gyártmányok árának emelését. Eddig a Kaiser, az ALCOA, a Pechiney és a Reynolds óriásvállalatok jelentettek be 1 centes libránkénti áremelést az elsődleges alumíniumtömbnél — amely ezzel 28 centre emelkedett — és kisebb-nagyobb emelkedéseket az egyes alumíniumgyártmányok árában. A montreali Alcan Alumínium Ltd. a 99,5 százalékos elsődleges tömb árát úgy emelte, hogy az az amerikai vevőknek 28 centbe, a világ más részein — Kanadán kívül — 27 és fél centbe kerül. Az ALARCO lépése nyomán az amerikai Anaconda és a kanadai Noranda is emelte a szelén árát. Az október 8-tól érvényes új ár libránként 6 dollár. (Reuter) HETI ÁTTEKINTÉS A BŐRPIACOKRÓL Liverpool, október 8. — A vevők általában nehezebben kötnek új üzleteket, s az árak — csöndesen tartott piaci tevékenysége mellett — kissé hanyatló tendenciát mutatnak. Az angol kikészítők egyre jobban érdeklődnek külföldi bőrök iránt, mert a belföldi piacon az árak túl magasak. Észak-Amerikában az eladóknak egy centes engedményt kellett adniuk, hogy új üzletekre tehessenek szert. A könnyű ökörbőr piaca igen csöndes. Az argentin bőrök árának emelkedő irányzata megállt, és egyes kategóriákban némileg visszaesett. Az ausztrál—ázsiai piacok csöndesen tartottak. Queenslandi bőrökből csak korlátozott mennyiségek keltek el, ezeket főleg a japánok vásárolták. Az új-zélandi piac eléggé élénk, az árak tartottak. állati termékek Szárított bőrökből még mindig elég kevés a kínálat, s az árak meghaladják az angol és az európai vásárlók elképzeléseit. Az észak-nigériai és kelet-afrikai bőrök ára változatlan, az Addis Abeba-i újabb fél pennyvel emelkedett. (Reuter) AZ NSZK VAJKERESKEDELME Az NSZK vajbehozatala hivatalos jelentés szerint az 1968—69. évben 22 300 tonnával az előző évi behozatal több mint kétszeresére emelkedett. Az EGK- országokból származó import 13 000 tonnával összesen 21 400 tonnára növekedtek, ugyanakkor a külső országokból származó import 700-zal 1000 tonnára csökkent. A nyugatnémet vasexport 16 700 tonnával az előző évi 16 400 tonnához képest majdnem változatlan szinten maradt. Az NSZK legnagyobb vajszállítója Hollandia 9270 és Franciaország 9260 tonnával. pa HETI JELENTÉS A GUMIPIACRÓL A múlt hét folyamán a londoni piac lanyhult és az árak a hét végére 1/16—11/16 pennyvel estek. Piaci körökben az általános üzlettelenséget elsősorban az elhelyezési lehetőségek hiányának tulajdonítják. A magas finanszírozási költségek — úgy látszik — csökkentik a keresletet. Az európai kontinens, különösen az NSZK részéről minimális vásárlási kedv nyilvánult meg. A határidős piacon az összes határidőkre egyformán kisebb mértékű eladásra mutatkozott hajlam, minthogy a font sterling megerősödése folytán a gumi értékbiztosító szerepe kevésbé érvényesült. A malaysiai piacon is folytatódott a bizonytalanság, általánosságban némileg tovább csökkenő árszinttel. A lanyhulás nagy részben spekulációs eladásokra és a londoni piac ugyancsak lanyha irányzatára vezethető vissza. A forgalom zöme októberben és novemberben szállítandó I.RSS. típusú árura korlátozódott. A határidős piacon az aktivitás valamelyest megnőtt, az 1970. évre vonatkozó rugalmasabb kínálat folytán. Kötések azonban csak a jövő év első felére jöttek létre, az eddiginél nagyobb árkülönbözetek mellett. (Reuter) A LONDONI VEGYSZERPIAC A vegyianyagok és rokontermékek piaci árai, kevés kivételtől eltekintve, tartottak, illetve szilárdak maradtak. A belföldi szektor forgalma gyengén tartott, a határidős kötések lehívása általában kielégítő mértékben folyik. Megfelelően alakulnak a hazai piacon az új kötések is, azonnali és rövid határidőn belüli szállításra egyformán. A kálisó-, szóda- és ammóniavegyületek iránt a felhasználói kereslet állandó és hasonlóképpen keresik a különféle vegyes anyagok széles választékát. Jó piaca van a kénsavnak és más szervetlen savaknak. A szerves savak ára tartott, citromsavra magasabb árakat jeleznek. Az exportkereskedelemben csak lényegtelen változások történtek. Az elhajózások folyamatosan történnek, az elemek és vegyületek terén még mindig Hollandia a legfontosabb piac. (Reuter) mezőgazdasági cikkek ROMÁNIA REKORD NAPRAFORGÓTERMÉSRE SZÁMÍT Románia idén 795 000 tonnás rekord napraforgómag-termésre számít, s ebből bőségesen fedezi mind belföldi szükségletét, mind exportvállalásait — közli az Agerpress jelentése nyomán a Reuter-iroda bukaresti tudósítója. Az idei vetésterület több mint 530 000 hektár. A várható jó terméshez — a kedvező időjárási viszonyokon kívül — hozzájárult a belföldön kikísérletezett vetőmag egyre szélesebb körű használata is. Ennek a magnak olajtartalma több mint 50 százalék. Az idei termésből Románia 100 000 tonna napraforgómagot exportált, legnagyobb vevői közé tartozik az NSZK, Olaszország, Japán és Marokkó. Ugyanakkor szerződéseket írtak alá 100 000 tonna napraforgóolaj szállításáról Ausztriával, Belgiummal, Angliával, Franciaországgal, az NSZK-val, Olaszországgal, Hollandiával és Svájccal. A KÍNAI OLAJOSMAGTERMÉS Az amerikai földművelésügyi minisztérium az általános kínai mezőgazdasági politikát és az egyes nagyobb termőterületek időjárási változásait figyelembe véve megközelítő becslést adott ki az 1969-ben várható kínai olajosmagtermelésről. A nem hivatalos információk segítségével összeállított felmérés szerint az olajosmagtermés erősen változó képet mutat. Repcemagból 12,4 százalékkal kevesebb várható mint tavaly és 3 százalékkal csökken a gyapotmagtermés, ugyanakkor szójababból 2,5, földimogyoróból 9 százalékkal nagyobb betakarításra lehet számítani. A nagyon óvatos becslés szerint Kína legfontosabb olajosmagfajtája a szójabab, idén 6 640 000 metrikus tonnát hoz. Repcemagból 688 000, földimogyoróból 2 400 000 és gyapotmagból 3 420 000 tonnára számít az amerikai földművelésügyi minisztrérium. (Reuter) A NEMZETKÖZI FÖLDGÁZPIAC Két irányban is érdekes tárgyalások folynak földgázexportról, illetve importról. A francia állami tulajdonban levő Gaz de France vállalat — mint a VILÁGGAZDASÁG már jelentette — a szovjet Szojuznyeftexport vállalattal kétirányú szerződés megkötéséről tárgyal. A szovjet vállalat a szerződés létrejötte esetén földgázt szállítana francia gyártmányú gázcsövek és egyéb vezetékszerelvények ellenében. A megbeszéléseket Párizsban kezdték meg és azok rövidesen Moszkvában folytatódnak. Tájékozott források az esetleges szovjet megrendelést körülbelül 200 millió dollárra becsülik. Valószínűnek tartják, hogy a francia vállalat a Szovjetunióban gyárat építene a szerelvények gyártására. A Szovjetunió viszont körülbelül évi 2 és félmilliárd köbméter földgázt szállítana. Két holland vállalat, az Amoco és Dyas a nyugatnémet Vereinigte Elektrizitätswerke Westphalen céggel ugyancsak földgázszállításról tárgyal. A gázt az észak-hollandiai bergeni gázmezőkről juttatnának Nyugat-Németországba. A végső megállapodást a két ország kormányának is jóvá kell hagynia. A nyugatnémet vállalat a Ruhrvidék északi részén létesítendő erőmű ellátására kívánja a földgázt felhasználni. Árat még nem állapítottak meg, de a tájékoztatás szerint az köbméterenként 4,45 cent körül mozog. A Bergenből származó gáz továbbítására külön csővezetéket kell fektetni, minthogy annak összetétele az eddig Hollandiából Nyugat-Németországba szállított földgáz összetételétől eltér. A vezeték létesítése csak akkor biztosít hasznot, ha évente legalább egymilliárd köbméter gázt szállítanak rajta keresztül. A két hollandi vállalat Nyugat-Németországban és Belgiumban más érdeklődőkkel is tárgyal. Ha a tárgyalások eredményesen befejeződnek, a gázszolgáltatás két-három év múlva megindulhat, mert ennyi időre van szükség a vezeték elkészítésére. (Reuter) NÖVEKSZIK A FRANCIA GABONAEXPORT Franciaország búza- és búzalisztexportja 1,8 millió metrikus tonnával, a takarmánygabona kivitele 2 millió tonnával nőtt 1968—1969-ben — jelenti az amerikai földművelésügyi minisztérium külföldi megfigyelő szolgálata. A megnövekedett mennyiségből 1,5 millió tonna búzát és 1,7 milió tonna takarmánygabonát a Közös Piac többi tagállamai vettek át. Az 1968—1969-es pénzügyi évben Franciaország összesen 6 milió tonna búzát és búzalisztet exportált, 43 százalékkal többet, mint előző évben. Ezzel a hatalmasan megnőtt mennyiséggel Franciaország lett a harmadik legnagyobb búzaexportáló állam, az Egyesült Államok és Kanada után. Takarmánygabonából (kukorica, cirok, árpa és zab) a nyugat-európai ország 6,1 millió metrikus tonnát exportált, jóval többet, mint tavaly. Franciaország 1968—1969-ben 600 000 tonna búzát és búzalisztet hozott be. Legnagyobb szállítója az Egyesült Államok volt. (Reuter) AZ USA KORLÁTOZZA A CUKORRÉPA VETÉSTERÜLETÉT Az Egyesült Államok földművelésügyi minisztériuma 1 450 000 acre-ra korlátozta azt a területet, melyen 1970-ben cukorrépát lehet vetni. Az elmúlt három évben — 1967-, 1968- és 1969-ben —nem szabták meg a cukorrépa vetésterületét. Idén mintegy 1 587 000 acre-rel szednek cukorrépát; a várható termés 27 678 000 tonna lesz. A bejelentéshez a földművelésügyi minisztérium hozzáfűzte, hogy a vetésterület korlátozása azért vált szükségessé, mert nem akarnak a kvótákon, az export- és áldozatszükségleteken, valamint a belföldi fogyasztáson felüli fölöslegeket. (Reuter) AZ ARGENTIN GABONAPIAC Az október 2-én végződő héten az argentin gabonapiacon az újtermésű búza ára kissé megszilárdult, a régi termésű búza azonnali ára tartott volt. A nagyobb exportkereslet következtében a kukorica mindkét szektorban szilárdabb lett. Megtartották az első hivatalos árverést az újtermésű búzából. A kereskedők szerint külföldi vásárlók már néhány tételt lekötöttek az új búzából, tonnánként 54,50 USA-dollárért, sok paritásban. A kereskedők azt remélik, hogy a búzára kivetett 6 százalékos exportadót a közeljövőben csökkenteni fogják, vagy esetleg teljesen eltörlik. A búza tonnájáért a helyi malmok, azonnali szállításra, 19 000 pesót fizettek, a kukoricát az exportőrök tonnánként 18 800 pesóért vásárolták. A cirok ára — kereslethiány miatt — 14 500 pesóra hanyatlott, a kölest tonnánként 10 000 pesóért kínálták. (Reuter) A VÁRHATÓ AMERIKAI KUKORICA- ÉS SZÓJABABTERMÉS Conrad Leslie, a neves terményszakértő 4 milliárd 438 millió bushelre teszi az idén várható amerikai kukoricatermést. Leslie október 1-i becslése mintegy 126 millió bushellel több kukoricáról szól, mint a kormány hivatalos szeptember 1-i felmérése. Nemcsak kukoricából, szójababból is rekordot vár a Leslie-féle becslés: szerinte — az október 1-én végzett felmérés alapján — szójababból idén 1 090 000 000 bushel várható, a tavalyi — ugyancsak rekord — 1 milliárd 79 millió bushellel szemben. A szeptember 1-én végzett hivatalos felmérés szerint az idei szójababtermés 1 milliárd 54 millió bushel lesz. (Reuter) ÁRU-ÉS ÉRTÉKTŐZSDÉK Brüsszeli döntés a nyugatnémet agrár-importilletékről A Közös Piac miniszteri tanácsának a VILÁGGAZDASÁG október 7-i számában ismertetett döntése alapján a brüsszeli bizottság szabályozta a nyugatnémet mezőgazdasági importilletéket. Eszerint a fő mezőgazdasági termékeket 5 százalékos behozatali illetékkel terhelik. Ha azonban a márka árfolyama a nemzetközi pénzpiacokon 4-6 százalékkal a jelenlegi hivatalos paritás fölé ugrik, a végrehajtó bizottság megváltoztatja az illetéket. Az importilletéket a közös piaci viszonylatban szabályozott termékcsoportoknál alkalmazzák, tehát a gabonaféléknél a tejnél és a cukornál, valamint ezek másodlagos termékeinél. Eddig Nyugat-Németország az importált sört, gyümölcs- és zöldségféléket és az ipari fát is illetékkel sújtotta. A felsorolt három termékcsoporthoz tartozó származékos áruk esetén az dönti el az illetékmentes, illetve illetékköteles csoportba sorolást, hogy az 5 százalékos illeték mennyiben módosítja áraikat. Jól értesült körök szerint csak akkor vethetnek ki illetéket, ha az illeték 3,5 vagy annál nagyobb százalékú áremelkedést eredményezne. Ennek megfelelően valószínűnek látszik, hogy az olyan másodlagos termékek, mint a tojás, csirke- és sertéshús, szabadon áramolhatnak majd be az NSZK-ba. A bizottság döntése felhatalmazta Nyugat-Németországot, hogy különleges esetekben a külső országokba szállított mezőgazdasági termékeket hivatalos támogatásban részesítse. A brüsszeli bizottság vezetői meg vannak győződve arról, hogy az NSZK elfogadja a bizottsági döntést. A kiadott közlemény hangsúlyozza, hogy az importilleték-rendszer csak addig marad érvényben, ameddig nem rögzítik a márka árfolyamát. Az MTI a párizsi lapok kommentárjaiból a következőket idézi: A Les Echos nyugtalansággal állapítja meg, nehéz lesz elérni, a németeknél, hogy megszüntessék a mezőgazdasági importra kivetett illetéket. Mi fog ugyanis történni a márka felértékelése után? Ekkor már nem lehet majd szó arról, hogy a németek alkalmazzák ezt az árkiegyenlítő illetéket. Elvben ugyanis amikor az új márkaárfolyamot megállapítják, Bonnak le kellene szállítania a mezőgazdasági felvásárlási árakat, hogy a Közös Piac keretében megállapított elszámolási árakhoz alkalmazkodjék. Valójában azonban nehéz elképzelni, hogy egy újonnan hivatalba lépett kormány, amelynek erős és éppen a parasztkörökben beágyazott ellenzékkel kell szembenéznie, magára vállalja annak az ódiumát, hogy kezdeményezi a mezőgazdasági termelőknek fizetendő árak leszállítását. Nehéz tehát arra gondolni, hogy a németek teljesítsék ezt a Jacques Duhamel által kifejezésre juttatott kívánságot. A franciák különben is nem nagyon kifogásolhatják ezt, mivel Franciaország a frank leértékelése óta éppen az ellenkező irányban alkalmazott hasonló kedvezményeket élvez. A La Nation cikke szerint adatok gyakorlatilag jóváhagyták mindazokat az intézkedéseket, amelyeket a németek, szöges ellentétben az európai szabályok betűjével és szellemével, határoztak el. Ezen felül nagyon nyugtalanító, hogy a németek a jövőre nézve sem vállaltak kötelezettséget a közösségi fegyelem betartására. Tabouis asszony a Paris Jourban azt a tanulságot vonta le, hogy az NSZK — pénzügyi hatalmánál fogva — egyáltalán nem a kérelmező szerepében lépett fel partnereivel szemben, akiknek a többsége rászorul az ő támogatására. Bonn ma sokkal nagyobb „függetlenséggel” cselekedhet, mint partnerei, anélkül, hogy a Hatok bármiféle esetleges szankciójuk révén valóban kényszeríthetnék őt a „közösségi fegyelem” betartására. A VILÁG RIZSTERMÉSE A világ 1968—1969. évi rizstermése — kivéve a Kínai Népköztársaságot — 184 millió tonna hántolatlan rizsre tehető, ami 2 százalékkal több az 1967— 1968. évi termésnél. Az eddig befutott adatok szerint — írja a Reuter-iroda heti gazdasági összefoglalója —, az 1968-as naptári évben 4,8 millió tonna rizs került kivitelre, de további helyesbítések nyomán ez a szám valószínűleg 5 millió tonnára emelkedik. Még így kiigazítva is az 1968. évi export 6 százalékkal alatta marad az 1967. évinek. A folyó év első felében a szállítások alacsonyabbak, mint a múlt év azonos időszakában. A legtöbb árucikk drágul a világpiacokon, a rizs ára azonban stagnál, beleértve a legjobb minőségű thaiföldi rizst is. Az érdeklődés most az 1969—1970. évi aratásra összpontosul és néhány országból már kezdenek befutni az első termésbecslések. Ausztráliában megnövelt vetésterülettel és öntözőhálózatok létesítésével adnak újabb, lendületet a rizstermesztésnek; a vetésterületet az idei 83 000 acre-ról 97 000 acre-ra kívánják növelni, s az idei 234 000 tonnával szemben jövőre 274 000 tonnás aratást várnak. Indiában átfogó becslés még nem áll rendelkezésre, de néhány állam már jelezte, hogy nagyobb termőterületek és jobb minőségű fajták bevezetésével az eddiginél gazdagabb aratásra készül. Uttar Pradesh államban például majdnem 2 millió acre-vel növelik a rizszsel bevetett területet. Az afrikai Mali állam 3,9 millió dollárt kölcsönzött az Európai Fejlesztési Alaptól a rizstermesztés kibővítésére, s a nagyszabású tervekhez a mali kormány és az egyes országos szervezetek másfél millió dollárral járultak hozzá. Kenya újabb rizsmalmot épít, a mintegy 150 000 font sterlingbe kerülő malom 1970 közepén kezdi meg működését. Az ország jelenlegi termelése már majdnem elegendő a lakosság ellátásához. Mogambique-ban az 1969—1970. évi termés 81 000 tonnával lesz nagyobb az ideinél. A rizsnek körülbelül egyharmadát exportálják. A Reuter-iroda egy másik jelentése az az olasz, illetve az amerikai rizstermesztéssel foglalkozik. Olaszország idén 800—850 ezer metrikus tonna rekordtermésre számít, a tavalyi 639 000 tonna helyett. Ez a csúcseredmény a megnövelt vetésterület és a kedvező időjárás következménye. Az olasz belföldi szükségletet 400 000 tonnára becsülik, a többi, kivitelre kerülő mennyiséget főleg Svájc, Ausztria és a keleti piacok vásárolják. Tavaly a Közös Piac 75 000, külső országok pedig 125 000 tonna olasz rizst vásároltak. Az Egyesült Államok rizsellátásáról szólva a jelentés elmondja, hogy a termesztés csökkentése ellenére a piaci ellátmány ugyanakkora marad, mint tavaly, mert igen nagy volt az áthozott készlet. Az augusztus elsejei készlet 17 millió cwt volt, az idei termést 91,9 millió cwt-re becsülik. 1968—1969-ben az Egyesült Államok 56,7 millió cwt rizst exportált, valamivel kevesebbet az előző évi 56,9 milliónál. Jövőre az Egyesült Államok exportjának meg kell birkóznia a világ többi országainak növekvő kínálatával, és több importáló ország kisebb keresletével. Ezért valószínű, hogy az amerikai export jövőre még nagyobb mértékben csökken, mint idén. A japán cipőexport Japán cipőexportja — különösen a gumitalpú vászoncipők és csizmáké — állandóan növekszik, s 1968-ban a kivitel értéke már 131 millió dollár volt. A legnagyobb vevő az Egyesült Államok, de igen sok japán cipőt vásárolt Délkelet-Ázsia, Nyugat-Európa, Latin-Amerika és a Szovjetunió is. Az Egyesült Államokba kiszállított lábbelik nagyobb része műgyantából készül, s ezek olcsóságuk és tetszetős formájuk miatt igen keresettek. Az amerikai belföldi cipőipar ellenállása az import áruk ellen erőteljesen nő, s egyre hangosabban követelik az import korlátozását. A hazai cipőipar javasolta az amerikai kormánynak, kezdjen tárgyalásokat Japánnal és más vezető exportáló országokkal — közte Olaszországgal és Spanyolországgal — amerikai cipőexportjuk önkéntes korlátozására. Ugyanakkor a fejlődő országok is egyre több lábbelit értékesítenek az amerikai piacon, s ennek következménye az, hogy Japán részesedése az importpiacból az 1967. évi 26 százalékról 1968-ban 21 százalékra esett vissza. (Kyodo) Az északi félteke alma- és körtetermése Az amerikai földművelésügyi minisztérium becslése szerint 1969-ben 549,1 millió bushel almát szednek az északi féltekén a tavalyi 496,5 millió bushel helyett. Mexikó, Kanada és az Egyesült Államok együttesen 185,8 millió bushel almát termeszt az idén, a tavalyi 155,9 millió helyett. Az Egyesült Államok almatermesztése 20 százalékkal nőtt tavalyhoz képest. Európában 363,3 millió bushel almára lehet számítani, a tavalyi 340,6 millióval szemben. Franciaország almatermesztése immár tíz év óta egyenletesen növekszik. Az egyetlen ország, ahol csökkent termés várható, Olaszország, amely hagyományosan Európa legnagyobb termelője és exportálója. Az idei, 81,2 millió busheles termés, 8 százalékkal kisebb a tavalyinál. Körtéből az északi féltekén idén 158,2 millió bushelt termesztenek, 8 százalékkal kevesebbet a tavalyi 172,2 milliónál. Az amerikai, 28,5 millió busheles termés 14 százalékkal nagyobb a tavalyinál, az európai termés viszont 12 százalékkal kisebb, s a tavalyi 144 millió bushellel szemben idén csak 127,1 milliót ér el. A Közös Piacon tavaly 117,7 millió bushel termett, idén 103,9 millió bushel körte várható. (Reuter)