Világgazdaság, 1969. október (1. évfolyam, 185-207. szám)

1969-10-09 / 191. szám

21969. OKTÓBER 9. A LONDONI FÉMTŐZSDE London, október 8. — A rézpiac irányzata lanyha, az azonnali jegyzés 7%, a határidős ár 5 fontot vesztett. Az áresés oka: az alacsonyabb amerikai jegyzések hatására megélénkültek a nyereségrealizáló eladások és az El Teniente megegyezett. Az önárak kismértékben emelkedtek. Ez különösen az azonnali pozícióban jelentkezett, amely 4y2 fonttal ment feljebb. A határidős jegyzések áremel­kedése 1y2 fontot tett ki. A szűkös azonnali ellátmány következményeként tovább nőtt az azonnali felár. Az ólom­ piaca nélkülözte az ösztön­zőket, az árak alig változtak. A forga­lom zömét prolongációs ügyletek alkot­ták. A horganyárak mérsékelt, esemény­telen adás-vételi tevékenység mellett nem változtak. Az ezüstárak a lanyhább amerikai irányzatot követve alacsonyabban nyi­tottak, de később az irányzat tartottá vált. Unciánként 110—ig 2 pennys ár­esést regisztráltak. A délutáni ülésen folytatódott a lanyhulás a rézpiacon. A katód­ kont­­raktusban a szórványos azonnali vá­sárlások az azonnali árat változatlan szinten tartották. A csendes, de tar­tott ónpiac legfontosabb eseménye az azonnali felár további bővülése volt. Az ólom piaca elhanyagolt maradt, az ár­szint nem változott. A horgany jegy­zései a délelőtti záróáraknak megfelelő vonalon maradtak, a forgalom vonta­tott. Az ezüstárak az alacsonyabb ame­rikai határidős jegyzések hatására to­vább süllyedtek. Később a fedezővásár­lások megszilárdították az irányzatot. (Reuter) ÚJABB FÉMÁREMELÉSEK AZ USA-BAN A legnagyobb amerikai alumínium­­gyárak sorra jelentik be az egyes gyártmányok árának emelését. Eddig a Kaiser, az ALCOA, a Pechiney és a Reynolds óriásvállalatok jelentettek be 1 centes libránkénti áremelést az elsődleges alumíniumtömbnél — amely ezzel 28 centre emelkedett — és ki­­sebb-nagyobb emelkedéseket az egyes alumíniumgyártmányok árában. A montreali Alcan Alumínium Ltd. a 99,5 százalékos elsődleges tömb árát úgy emelte, hogy az az amerikai ve­vőknek 28 centbe, a világ más részein — Kanadán kívül — 27 és fél centbe kerül. Az ALARCO lépése nyomán az amerikai Anaconda és a kanadai No­­randa is emelte a szelén árát. Az október 8-tól érvényes új ár librán­­ként 6 dollár. (Reuter) HETI ÁTTEKINTÉS A BŐRPIACOKRÓL Liverpool, október 8. — A vevők általában nehezebben kötnek új üzle­teket, s az árak — csöndesen tartott piaci tevékenysége mellett — kissé hanyatló tendenciát mutatnak. Az angol kikészítők egyre jobban érdek­lődnek külföldi bőrök iránt, mert a belföldi piacon az árak túl magasak. Észak-Amerikában az eladóknak egy centes engedményt kellett adniuk, hogy új üzletekre tehessenek szert. A könnyű ökörbőr piaca igen csöndes. Az argentin bőrök árának emelkedő irányzata megállt, és egyes kategó­riákban némileg visszaesett. Az ausztrál—ázsiai piacok csönde­sen tartottak. Queenslandi bőrökből csak korlátozott mennyiségek keltek el, ezeket főleg a japánok vásárol­ták. Az új-zélandi piac eléggé élénk, az árak tartottak. állati termékek Szárított bőrökből még mindig elég kevés a kínálat, s az árak meghalad­ják az angol és az európai vásárlók elképzeléseit. Az észak-nigériai és kelet-afrikai bőrök ára változatlan, az Addis Abeba-i újabb fél pennyvel emelkedett. (Reuter) AZ NSZK VAJKERESKEDELME Az NSZK vajbehozatala hivatalos je­lentés szerint az 1968—69. évben 22 300 tonnával az előző évi behozatal több mint kétszeresére emelkedett. Az EGK- országokból származó import 13 000 tonnával összesen 21 400 tonnára növe­kedtek, ugyanakkor a külső országok­ból származó import 700-zal 1000 ton­nára csökkent. A nyugatnémet vasex­port 16 700 tonnával az előző évi 16 400 tonnához képest majdnem változatlan szinten maradt. Az NSZK legnagyobb vajszállítója Hollandia 9270 és Francia­­ország 9260 tonnával. pa HETI JELENTÉS A GUMIPIACRÓL A múlt hét folyamán a londoni piac lanyhult és­­ az árak a hét végére 1/16—11/16 pennyvel estek. Piaci kö­rökben az általános üzlettelenséget elsősorban az elhelyezési lehetőségek hiányának tulajdonítják. A magas fi­nanszírozási költségek — úgy látszik — csökkentik a keresletet. Az európai kontinens, különösen az NSZK részé­ről minimális vásárlási kedv nyilvá­nult meg. A határidős piacon az összes határ­időkre egyformán kisebb mértékű el­adásra mutatkozott hajlam, minthogy a font sterling megerősödése folytán a gumi értékbiztosító szerepe kevésbé érvényesült. A malaysiai piacon is folytatódott a bizonytalanság, általánosságban né­mileg tovább csökkenő árszinttel. A lanyhulás nagy részben spekulációs eladásokra és a londoni piac ugyan­csak lanyha irányzatára vezethető vissza. A forgalom zöme októberben és novemberben szállítandó I.­RSS. tí­pusú árura korlátozódott. A határidős piacon az aktivitás valamelyest meg­nőtt, az 1970. évre vonatkozó rugal­masabb kínálat folytán. Kötések azon­ban csak a jövő év első felére jöt­tek létre,­ az eddiginél nagyobb ár­­különbözetek mellett. (Reuter) A LONDONI VEGYSZERPIAC A vegyianyagok és rokontermékek piaci árai, kevés kivételtől eltekintve, tartottak, illetve szilárdak maradtak. A belföldi szektor forgalma gyengén tar­tott, a határidős kötések lehívása álta­lában kielégítő mértékben folyik. Megfelelően alakulnak a hazai pia­con az új kötések is, azonnali és rövid határidőn belüli szállításra egyformán. A kálisó-, szóda- és ammóniavegyüle­­tek iránt a felhasználói kereslet állandó és hasonlóképpen keresik a különféle vegyes anyagok széles választékát. Jó piaca van a kénsavnak és más szervet­len savaknak. A szerves savak ára tar­tott, citromsavra magasabb árakat je­leznek. Az exportkereskedelemben csak lé­nyegtelen változások történtek. Az el­­hajózások folyamatosan történnek, az elemek és vegyületek terén még min­dig Hollandia a legfontosabb piac. (Reuter) mezőgazdasági cikkek ROMÁNIA REKORD NAPRAFORGÓTERMÉSRE SZÁMÍT Románia idén 795 000 tonnás rekord napraforgómag-termésre számít, s ebből bőségesen fedezi mind belföldi szük­ségletét, mind exportvállalásait — közli az Agerpress jelentése nyomán a Reu­­ter-iroda bukaresti tudósítója. Az­ idei vetésterület több mint 530 000 hektár. A várható jó terméshez — a kedvező időjárási viszonyokon kívül — hozzá­járult a belföldön kikísérletezett vető­mag egyre szélesebb körű használata is. Ennek a magnak olajtartalma több mint 50 százalék. Az idei termésből Románia 100 000 tonna napraforgómagot exportált, leg­nagyobb vevői közé tartozik az NSZK, Olaszország, Japán és Marokkó. Ugyan­akkor szerződéseket írtak alá 100 000 tonna napraforgóolaj szállításáról Ausztriával, Belgiummal, Angliával, Franciaországgal, az NSZK-val, Olasz­országgal, Hollandiával és Svájccal. A KÍNAI OLAJOSMAGTERMÉS Az amerikai földművelésügyi minisz­térium az általános kínai mezőgazda­­sági politikát és az egyes nagyobb ter­mőterületek időjárási változásait figye­lembe véve megközelítő becslést adott ki az 1969-ben várható kínai olajos­­magtermelésről. A nem hivatalos in­formációk segítségével összeállított fel­mérés szerint az olajosmagtermés erő­sen változó képet mutat. Repcemagból 12,4 százalékkal keve­sebb várható mint tavaly és 3 száza­lékkal csökken a gyapotmagtermés, ugyanakkor szójababból 2,5, földi­­mogyoróból 9 százalékkal nagyobb be­takarításra lehet számítani. A nagyon óvatos becslés szerint Kína legfonto­sabb olajosmagfajtája a szójabab, idén 6 640 000 metrikus tonnát hoz. Repce­magból 688 000, földimogyoróból 2 400 000 és gyapotmagból 3 420 000 tonnára számít az amerikai földműve­lésügyi minisztrérium. (Reuter) A NEMZETKÖZI FÖLDGÁZPIAC Két irányban is érdekes tárgyalások folynak földgázexportról, illetve im­portról. A francia állami tulajdonban levő Gaz de France vállalat — mint a­­ VILÁGGAZDASÁG már jelentette — a szovjet Szojuznyeftexport vállalattal kétirányú szerződés megkötéséről tár­gyal. A szovjet vállalat a szerződés létrejötte esetén földgázt szállítana francia gyártmányú gázcsövek és egyéb vezetékszerelvények ellenében. A meg­beszéléseket Párizsban kezdték meg és azok rövidesen Moszkvában folytatód­nak. Tájékozott források az esetleges szovjet megrendelést körülbelül 200 millió dollárra becsülik. Valószínűnek tartják, hogy a francia vállalat a Szov­jetunióban gyárat építene a szerelvé­nyek gyártására. A Szovjetunió viszont körülbelül évi 2 és félmilliárd köbmé­ter földgázt szállítana. Két holland vállalat, az Amoco és Dyas a nyugatnémet Vereinigte Elekt­rizitätswerke Westphalen céggel ugyan­csak földgázszállításról tárgyal. A gázt az észak-hollandiai bergeni gázmezők­ről juttatnának Nyugat-Németországba. A végső megállapodást a két ország kormányának is jóvá kell hagynia. A nyugatnémet vállalat a Ruhrvidék északi részén létesítendő erőmű el­látására kívánja a földgázt felhasz­nálni. Árat még nem állapítottak meg, de a tájékoztatás szerint az köbmé­terenként 4,45 cent körül mozog. A Bergenből származó gáz továbbí­tására külön csővezetéket kell fektetni, minthogy annak összetétele az eddig Hollandiából Nyugat-Németországba szállított földgáz összetételétől eltér. A vezeték létesítése csak akkor biztosít hasznot, ha évente legalább egymil­­liárd köbméter gázt szállítanak rajta keresztül. A két hollandi vállalat Nyugat-Németországban és Belgium­ban más érdeklődőkkel is tárgyal. Ha a tárgyalások eredményesen befejeződ­nek, a gázszolgáltatás két-három év múlva megindulhat, mert ennyi időre van szükség a vezeték elkészítésére. (Reuter) NÖVEKSZIK A FRANCIA GABONAEXPORT Franciaország búza- és búzalisztex­portja 1,8 millió metrikus tonnával, a takarmánygabona kivitele 2 millió ton­nával nőtt 1968—1969-ben — jelenti az amerikai földművelésügyi minisztérium külföldi megfigyelő szolgálata. A meg­növekedett mennyiségből 1,5 millió ton­na búzát és 1,7 milió tonna takarmány­­gabonát a Közös Piac többi tagállamai vettek át. Az 1968—1969-es pénzügyi évben Franciaország összesen 6 milió tonna búzát és búzalisztet exportált, 43 szá­zalékkal többet, mint előző évben. Ez­zel a hatalmasan megnőtt mennyiség­gel Franciaország lett a harmadik leg­nagyobb búzaexportáló állam, az Egye­sült Államok és Kanada után. Takarmánygabonából (kukorica, ci­rok, árpa és zab) a nyugat-európai or­szág 6,1 millió metrikus tonnát expor­tált, jóval többet, mint tavaly. Franciaország 1968—1969-ben 600 000 tonna búzát és búzalisztet hozott be. Legnagyobb szállítója az Egyesült Ál­lamok volt. (Reuter) AZ USA KORLÁTOZZA A CUKORRÉPA VETÉSTERÜLETÉT Az Egyesült Államok földművelésügyi minisztériuma 1 450 000 acre-ra korlá­tozta azt a területet, melyen 1970-ben cukorrépát lehet vetni. Az elmúlt há­rom évben — 1967-, 1968- és 1969-ben —­­nem szabták meg a cukorrépa vetéste­rületét. Idén mintegy 1 587 000 acre-rel szednek cukorrépát; a várható termés 27 678 000 tonna lesz. A bejelentéshez a földművelésügyi minisztérium hozzáfűzte, hogy a vetés­­terület korlátozása azért vált szüksé­gessé, mert nem akarnak a kvótákon, az export- és áldozatszükségleteken, valamint a belföldi fogyasztáson felüli fölöslegeket. (Reuter) AZ ARGENTIN GABONAPIAC Az október 2-én végződő héten az ar­gentin gabonapiacon az újtermésű búza ára kissé megszilárdult, a régi termésű búza azonnali ára tartott volt. A na­gyobb exportkereslet következtében a kukorica mindkét szektorban szilárdabb lett. Megtartották az első hivatalos árve­rést az újtermésű búzából. A kereske­dők szerint külföldi vásárlók már né­hány tételt lekötöttek az új búzából, tonnánként 54,50 USA-dollárért, sok paritásban. A kereskedők azt remélik, hogy a búzára kivetett 6 százalékos ex­portadót a közeljövőben csökkenteni fogják, vagy esetleg teljesen eltörlik. A búza tonnájáért a helyi malmok, azon­nali szállításra, 19 000 pesót fizettek, a kukoricát az exportőrök tonnánként 18 800 pesóért vásárolták. A cirok ára — kereslethiány miatt — 14 500 pesóra hanyatlott, a kölest tonnánként 10 000 pesóért kínálták. (Reuter) A VÁRHATÓ AMERIKAI KUKORICA- ÉS SZÓJABABTERMÉS Conrad Leslie, a neves terményszak­értő 4 milliárd 438 millió bushelre teszi az idén várható amerikai kukorica­­termést. Leslie október 1-i becslése­ mintegy 126 millió bushellel több ku­koricáról szól, mint a kormány hiva­talos szeptember 1-i felmérése. Nemcsak kukoricából, szójababból is rekordot vár a Leslie-féle becslés: sze­rinte — az október 1-én végzett felmé­rés alapján — szójababból idén 1 090 000 000 bushel várható, a tavalyi — ugyancsak rekord — 1 milliárd 79 millió bushellel szemben. A szeptem­ber 1-én végzett hivatalos felmérés szerint az idei szójababtermés 1 mil­liárd 54 millió bushel lesz. (Reuter) ÁRU-ÉS ÉRTÉKTŐZSDÉK Brüsszeli döntés a nyugatnémet agrár-importilletékről A Közös Piac miniszteri tanácsának a VILÁGGAZDASÁG október 7-i szá­mában ismertetett döntése alapján a brüsszeli bizottság szabályozta a nyugat­német mezőgazdasági importilletéket. Eszerint a fő mezőgazdasági termékeket 5 százalékos behozatali illetékkel terhe­lik. Ha azonban a márka árfolyama a nemzetközi pénzpiacokon 4-6 százalék­kal a jelenlegi hivatalos paritás fölé ugrik, a végrehajtó bizottság megváltoz­tatja az illetéket. Az importilletéket a közös piaci viszonylatban szabályozott termékcsoportoknál alkalmazzák, tehát a gabonaféléknél a tejnél és a cukornál, valamint ezek másodlagos termékeinél. Eddig Nyugat-Németország az impor­tált sört, gyümölcs- és zöldségféléket és az ipari fát is illetékkel sújtotta. A felsorolt három termékcsoporthoz tartozó származékos áruk esetén az dön­ti el az illetékmentes, illetve illeték­­köteles csoportba­ sorolást, hogy az 5 százalékos illeték mennyiben módosítja áraikat. Jól értesült körök szerint csak akkor vethetnek ki illetéket, ha az ille­ték 3,5 vagy annál nagyobb százalékú áremelkedést eredményezne. Ennek megfelelően valószínűnek látszik, hogy az olyan másodlagos termékek, mint a tojás, csirke- és sertéshús, szabadon áramolhatnak majd be az NSZK-ba. A bizottság döntése felhatalmazta Nyugat-Németországot, hogy különleges esetekben a külső országokba szállított mezőgazdasági termékeket hivatalos tá­mogatásban részesítse. A brüsszeli bizottság vezetői meg van­nak győződve arról, hogy az NSZK el­fogadja a bizottsági döntést. A kiadott közlemény hangsúlyozza, hogy az im­portilleték-rendszer csak addig marad érvényben, ameddig nem rögzítik a márka árfolyamát. Az MTI a párizsi lapok kommentár­jaiból a következőket idézi: A Les Echos nyugtalansággal állapítja meg, nehéz lesz elérni, a németeknél, hogy megszüntessék a mezőgazdasági im­portra kivetett illetéket. Mi fog ugyan­is történni a márka felértékelése után? Ekkor már nem lehet majd szó arról, hogy a németek alkalmazzák ezt az árkiegyenlítő illetéket. Elvben ugyanis amikor az új márka­árfolyamot meg­állapítják, Bonnak le kellene szállíta­nia a mezőgazdasági felvásárlási ára­kat, hogy a Közös Piac keretében meg­állapított elszámolási árakhoz alkal­mazkodjék. Valójában azonban nehéz elképzelni, hogy egy újonnan hivatal­ba lépett kormány, amelynek erős és éppen a parasztkörökben beágyazott ellenzékkel kell szembenéznie, magára vállalja annak az ódiumát, hogy kez­deményezi a mezőgazdasági termelők­nek fizetendő árak leszállítását. Nehéz tehát arra gondolni, hogy a németek teljesítsék ezt a Jacques Duhamel ál­tal kifejezésre juttatott kívánságot. A franciák különben is nem nagyon ki­fogásolhatják ezt, mivel Franciaország a frank leértékelése óta éppen az el­lenkező irányban alkalmazott hasonló kedvezményeket élvez. A La Nation cikke szerint a­datok gyakorlatilag jóváhagyták mindazokat az intézkedéseket, amelyeket a néme­tek, szöges ellentétben az európai sza­bályok betűjével és szellemével, hatá­roztak el. Ezen felül nagyon nyugta­lanító, hogy a németek a jövőre nézve sem vállaltak kötelezettséget a közös­ségi fegyelem betartására. Tabouis asszony a Paris Jourban azt a tanulságot vonta le, hogy az NSZK — pénzügyi hatalmánál fogva — egy­általán nem a kérelmező szerepében lépett fel partnereivel szemben, akik­nek a többsége rászorul az ő támoga­tására. Bonn ma sokkal nagyobb „füg­getlenséggel” cselekedhet, mint part­nerei, anélkül, hogy a Hatok bármi­féle esetleges szankciójuk révén való­ban kényszeríthetnék őt a „közösségi fegyelem” betartására. A VILÁG RIZSTERMÉSE A világ 1968—1969. évi rizstermése — kivéve a Kínai Népköztársaságot — 184 millió tonna hántolatlan rizsre te­hető, ami 2 százalékkal több az 1967— 1968. évi termésnél. Az eddig befutott adatok szerint — írja a Reuter-iroda heti gazdasági összefoglalója —, az 1968-as naptári évben 4,8 millió tonna rizs került kivitelre, de további helyes­bítések nyomán ez a szám valószínűleg 5 millió tonnára emelkedik. Még így ki­igazítva is az 1968. évi export 6 száza­lékkal alatta marad az 1967. évinek. A folyó év első felében a szállítások alacsonyabbak, mint a múlt év azonos időszakában. A legtöbb árucikk drágul a világpiacokon, a rizs ára azonban stagnál, beleértve a legjobb minőségű thaiföldi rizst is. Az érdeklődés most az 1969—1970. évi aratásra összpontosul és néhány ország­ból már kezdenek befutni az első ter­mésbecslések. Ausztráliában megnövelt vetésterülettel és öntözőhálózatok léte­sítésével adnak újabb, lendületet a rizs­termesztésnek; a vetésterületet az idei 83 000 acre-ról 97 000 acre-ra kívánják növelni, s az idei 234 000 tonnával szem­ben jövőre 274 000 tonnás aratást vár­nak. Indiában átfogó becslés még nem áll rendelkezésre, de néhány állam már jelezte, hogy nagyobb termőterületek és jobb minőségű fajták bevezetésével az eddiginél gazdagabb aratásra készül. Uttar Pradesh államban például majd­nem 2 millió acre-vel növelik a rizs­­zsel bevetett területet. Az afrikai Mali állam 3,9 millió dol­lárt kölcsönzött az Európai Fejlesztési Alaptól a rizstermesztés kibővítésére, s a nagyszabású tervekhez a mali kor­mány és az egyes országos szervezetek másfél millió dollárral járultak hozzá. Kenya újabb rizsmalmot épít, a mint­egy 150 000 font sterlingbe kerülő ma­lom 1970 közepén kezdi meg működését. Az ország jelenlegi termelése már majd­nem elegendő a lakosság ellátásához. Mogambique-ban az 1969—1970. évi ter­més 81 000 tonnával lesz nagyobb az ideinél. A rizsnek körülbelül egyhar­­madát exportálják. A Reuter-iroda egy másik jelentése az az olasz, illetve az amerikai rizster­mesztéssel foglalkozik. Olaszország idén 800—850 ezer metrikus tonna rekord­­termésre számít, a tavalyi 639 000 tonna helyett. Ez a csúcseredmény a meg­növelt vetésterület és a kedvező idő­járás következménye. Az olasz belföldi szükségletet 400 000 tonnára becsülik, a többi, kivitelre kerülő mennyiséget fő­leg Svájc, Ausztria és a keleti piacok vásárolják. Tavaly a Közös Piac 75 000, külső országok pedig 125 000 tonna olasz rizst vásároltak. Az Egyesült Államok rizsellátásáról szólva a jelentés elmondja, hogy a ter­mesztés csökkentése ellenére a piaci ellátmány ugyanakkora marad, mint tavaly, mert igen nagy volt az áthozott készlet. Az augusztus elsejei készlet 17 millió cwt volt, az idei termést 91,9 millió cwt-re becsülik. 1968—1969-ben az Egyesült Államok 56,7 millió cwt rizst exportált, valamivel kevesebbet az előző évi 56,9 milliónál. Jövőre az Egye­sült Államok exportjának meg kell bir­kóznia a világ többi országainak nö­vekvő kínálatával, és több importáló ország kisebb keresletével. Ezért való­színű, hogy az amerikai export jövőre még nagyobb mértékben csökken, mint idén. A japán cipőexport Japán cipőexportja — különösen a gumitalpú vászoncipők és csizmáké — állandóan növekszik, s 1968-ban a ki­vitel értéke már 131 millió dollár volt. A legnagyobb vevő az Egyesült Álla­mok, de igen sok japán cipőt vásá­rolt Délkelet-Ázsia, Nyugat-Európa, Latin-Amerika és a Szovjetunió is. Az Egyesült Államokba kiszállított lábbelik nagyobb része műgyantából készül, s ezek olcsóságuk és tetszetős formájuk miatt igen keresettek. Az amerikai belföldi cipőipar ellenállása az import áruk ellen erőteljesen nő, s egyre hangosabban követelik az im­port korlátozását. A hazai cipőipar javasolta az amerikai kormánynak, kezdjen tárgyalásokat Japánnal és más vezető exportáló országokkal — közte Olaszországgal és Spanyolországgal — amerikai cipőexportjuk önkéntes kor­látozására. Ugyanakkor a fejlődő or­szágok is egyre több lábbelit értéke­sítenek az amerikai piacon, s ennek következménye az, hogy Japán része­sedése az importpiacból az 1967. évi 26 százalékról 1968-ban 21 százalékra esett vissza. (Kyodo) Az északi félteke alma- és körtetermése Az amerikai földművelésügyi minisz­térium becslése­­ szerint 1969-ben 549,1 millió bushel almát szednek az északi féltekén a tavalyi 496,5 millió bushel helyett. Mexikó, Kanada és az Egyesült Államok együttesen 185,8 millió bushel almát termeszt az idén, a tavalyi 155,9 millió helyett. Az Egyesült Államok almatermesztése 20 százalékkal nőtt­ tavalyhoz képest. Európában 363,3 millió bushel almára lehet számítani, a tavalyi 340,6 millió­val szemben. Franciaország almater­mesztése immár tíz év óta egyenlete­sen növekszik. Az egyetlen ország, ahol csökkent termés várható, Olaszország, amely hagyományosan Európa leg­nagyobb termelője és exportálója. Az idei, 81,2 millió busheles termés, 8 szá­zalékkal kisebb a tavalyinál. Körtéből az északi féltekén idén 158,2 millió bushelt termesztenek, 8 százalék­kal kevesebbet a tavalyi 172,2 milliónál. Az amerikai, 28,5 millió busheles ter­més 14 százalékkal nagyobb a tavalyi­nál, az európai termés viszont 12 szá­zalékkal kisebb, s a tavalyi 144 millió bushellel szemben idén csak 127,1 mil­liót ér el. A Közös Piacon tavaly 117,7 millió bushel termett, idén 103,9 millió bushel körte várható. (Reuter)

Next